Pest Megyei Hírlap, 1967. október (11. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-22 / 250. szám

író-olvasó találkozó Radon Politikai könyvhét Foton Pest megyében elsőnek a mi járásunk községeiben tartanak politikai könyvhetet az Októ­beri Forradalom 50. évforduló­ján. Elsőként Foton nyílik ki­állítás és könyvvásár. A helyi pártszervezet és a Kossuth Könyvkiadó közösen rendezi. Ugyanilyen kiállítással ruk­kolnak ki Ljuiiakeszin is. De nem csak a járás nagyobb te­lepülésein, hanem a kis fal­vakban is akarnak olvasókat szerezni a politikai könyvek­nek. A rádi és az alsógödi ter­melőszövetkezetben november végén, december elején nyit­nak hasonló kiállítást. Szeret­nék megnyerni a magyar iro­dalom egyik jelesét, hogy ve­gyen részt ezen az első ünne­pélyes falusi könyvkiállításon. Bizonyára nem zárkózik el ilyen meghívás elől egyetlen író sem ... (b.) VÁCI A L0 A PEST MEGYEI HÍRLAP különkiadása XI. ÉVFOLYAM. 95. SZÁM 1967. OKTOBER 22.. VASARNAP A kópesőgyárban megoldották / Élesebb kép a televízión Pénteken, fővárosi vendégek jártak az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. váci kép- csőgyárában: Németh Károly, a Nagy-Budapesti Pártbizott­ság első titkára és Nagy Má­ria, a IV. kerületi Pártbizott­ság első titkára tekintette meg Dienes Béla vezérigazgató kí­séretében a váci képcsőgyá­rat. — Vékonyabb less a plexi — Fémöv a képcső körül Az anyag nem vész el... Kezdetben volt a felbuzdulás és a nagy szervezés. Tanácstagok jár­ták a házakat, látnoki szavakkal ecsetelték a bol­dog jövőt: nem lesz többé sáros járda, csúszós út Alsóvárosban. Kap a Burgundia korlátlanul ce­mentlapokat. Még a tavasszal, de legkésőbb a nyá­ron lefektetik, utána néhány gyengéd mozdulat a seprővel és már tiszta, por- és sár­mentes az új jár­da. A hírvivők nem is titkolt büszke­séggel adták tud- tul, hogy már jön a városi kocsi, már rakja is a la­pokat a Mária- és a Quell Rudolf utcák sarkára. Sóderről is íme, gondoskodtak. Nem mostohagye­rekek az alsóvá­rosiak ... Teltek múltak a napok. Tavaszra nyár jött, majd bekopogott az ősz. A kíváncsiság odavitt megnézni, koptatják-e már az új járdát a dé­li városrész lakói? A cementlapo­kat mindenki di­csérte. Hogy mi­lyen remek etető­helyet csináltak belőle a baromfi­udvarban! „Más is vitte, én csak egyet-kettőt vit­tem a konyha­ajtó elé, hogy ne hordjuk be a pisz­kot”. A gyerekek szerint sáncot le­het belőle készí­teni, de kitűnő céltábla is és olyan mulatságos, amikor nekirepül a fél tégla és kettéhasad. Lát­tak belőle a víz­parton is egy hor­gászállásnál s va­lahol egy disznó­ól kifutóján. S miért történik mindez így? Ó nem azért, amire most gondol a kedves olvasó, de­hogy! Csupán azért, hogy váro­sunkban is újfent beigazolódjék az ismert fizikai tör­vény — korszerű­sítve, hogy: az anyag nem vész el, csak — helyet cserél... (P- P ) Mi volt e fontos látogatás oka? — A képcsőgyárban meg­kezdtük a robbanásmen­tes képcsövek gyártását — tájékoztat Vágújhelyi Pál főkönyvelő. Miben különbözik ez a ré­gitől? — A képcsőben négy at­moszféra erejű szívóerő lép fel, s emiatt nagyon érzé­keny. A legkisebb karcolás, pláne ütés hatására könnyen felrobban. A jelenlegi tv-ké- szülékeknél vastag plexiüveg védi a képcsövet, de egyben kedvezőtlen hatással van a képek élességére. Az új képcsöveink nem robbannak fel. Ezt úgy értük el, hogy a kép­csövet védőfémövvel vettük körül. Milyen hatása van ennek a képre? — Minthogy az új képcsö­vek közvetlenül védve van­nak a karcolás, ütés hatásá­tól, mellőzni lehet a vastag védő plexiüveget, ami ál­tal élesebbé válik a kép­ernyőn a kép. Mennyit gyártanak belőlük az idén, s kinek? — Eddig csaknem harminc­ezer darabra kaptunk meg­rendelést az ORION-tói és a székesfehérvári VTRGY-tőL Ez utóbbi hazai piacra termel, az előbbi pedig főként ex­portra, ami azt is jelenti, hogy a robbanásmentes kép­csöveink — beépítve tv-ké- szülékekbe — eljutnak a világ minden tájára. (f. 1.) Irány: Cegléd Megérkezett Vácra a jövő va­sárnapi, megyei kórushang­verseny meghívója. Cegléden rendezik, hat neves együttes közreműködésével. A váci Vox Humana vegyes kar ötödik a műsorban, és a következő mű­veket énekli: Juhász—Rozs- gyesztvenszkij: Esküvés; Vá­sárhelyi—Tó th Árpád: Kör­úti hajnal; Hidas—Csoóri: Szigorú korban élünk és Borgulya—Kövesdi: Október csodája. MŰHELY, - 1967. Merész, új utakon a fotóművészet* É rdekes, izgalmas, vitára kentő képeiig — széles a ská- ingerlö és vitát kiváltó la. Sok szín a palettán ... Lő- fotokiállítás színhelye volt a rincz szubjektív formai vilá- napokban Vác. Izmos, fiatal gát a modern formatervezés tehetségek jelentkeztek mo- és a biológiai objektumok dern, sajátos kísérleteikkel, kapcsolatteremtőjének érez- Egyik-másik alkotást lehet zük. Dárday István képei — vitatni — a „Műhelyben” ta- az embert környező világ áb- lán forgács is akad —, de az rázolásával — magára az al- egész kiállításban mégis van kötő, kereső emberre asszo- valami hallatlanul rokonszen- ciálnak. Balogh László egyé­ves. Az emberi humánum leg- ni természetlátása és formá- rokonszenvesebb vonása: az lása gondolkozásra kénysze- iíj keresése, a megismerés, az rít. Horváth István montázsai előrelépés vágya hatja át az döbbenetes erejűek. A „Gyász­alkotásokat. Az a belső hév, ban” pusztulás és megújho­amely a tűz megismerésétől, a világűrig repítette az em­beriséget. M inden új út: veszélyes út. Magában hordozza a té­vedések, buktatók, értetlenség veszélyeit. A közönség nehe­zen fogad el olyasmit, ami el­tér a megszokottól, erre — Bartóktól Picassóig — elegen­dő példát láttunk a közel­múltból is. Az igazán értékes fennmarad az idők rostáján, a salaknak úgyis a pusztulás a sorsa. A képekből feltáruló új, izgalmas képi világ nyel­vét egy kicsit „szokni kell”, mint minden újat. A legiz­galmasabb, legszebb vers, vagy regény is idegen marad annak, aki nem ismeri a be­tűk világát és nem hajlandó azt megtanulni. Ezek a képek a „képi látás” és „képi asszo­ciációs készség” — előítélet­mentes igényét támasztják a nézővel szemben. A „(Műhely” anyaga nem — és nem is lehet — egy­séges. B. Müller Magda a ha­gyományoshoz talán legköze­lebb álló, mégis sajátos mű­veitől Koncz Csaba meghök­dás ily tökéletes ábrázolásá­val ritkán találkozunk. Ifj. Rácz Endre és Szabóki Zsolt munkái — az anyag megis­merésének századában — út­törő jelentőségűek. A fizika után a művészet világa szá­mára tárják fel a mikrovilág sajátos szépségét. Ma — az agyagi világ művészi szintű megismerésével — eszmei missziót teljesítenek. Tahin Gyula Vác büszkesége. Ex­presszív képei erős egyénisé­get tükröznek, képei mégis utalnak egy — nemes értelem-, ben vett — „váci iskola” szü­letésére. a kompozíció? zártság, a biztonság az, ami még a „Műhely 1967” sa­játsága. Ha vannak is botlá­sok, vitatható képek, az út előremutat és a kiállítás meg­rendezése nyeresége városunk művészetet kedvelő közönsé­gének. Gyombolai Márton • Válaszul is Kovács 1st-, vannak, a Váci Napló október 15-i számában megjelent cik­kére. yégül is Váratlan vész rohanja meg... Mi történt Kosdon 1931 szeptember 28-án? Kiállítás egykori bányászokról - Pencen A Virágzó gyermekeinek derűs órái RUGÓS FOCI ÉS KANÁSZTÁNC • BOLHABAL ÉS LAKODALMAS Az éjszakai eső dagasztotta sárban óvatosan lépkedünk az előttünk járók nyomában. Gondosan tisztogatjuk cipőn­ket, ne vigyünk be sarat az új­nak tetsző művelődési otthon­ba, Csőváron. Megvallom, ez az első élmény nem volt vala­mi biztató. Jó lett volna átug­rani ezt a sáros kaptatót. De- hát ekkora ugrásra képtelen az ember, mint ahogy a tár­sadalmi fejlődésben sincsenek ilyen ugrások. Még be sem léptünk a művelődési otthon­ba, lám, már mutatkozott en­nek igazsága. Fokról fokra: felfelé Jelképpé emelkedett az ott­hon előtti sár, s a fokról fokra tisztább lépcső. Amikor pedig benyitottunk a mozi-színház­terembe, majd a klubba — be­ugrójában az ezerkötetes könyvtárral — már érezhettük is: a község művelődési köz­pontjában vagyunk. Nem va­lami élettől elkülönült rend volt itt, hanem: életszagú. Amolyan „hanyag rend”, ami­ről megérezni: rendszeresen lakják ezt a klubszobát, s a mozitermet is a csőváriak. A lépcsőhasonlatnál marad­va — Csőváron ez a másfél millió forintos művelődési ott­hon az új értelemben vett kö­zösségi művelődés első foka. A többit pedig maguk építik a múlt májusi avatás óta. Lelkesen terveznek Misják János, a Virágzó Tsz párttitkára, Halász Zoltánná tanár, az otthon igazgatója, Óvári Pál KISZ-titkár adja egymásnak a szót: — Megmozdult a falu, külö­nösen a fiatalság önkéntes munkával segítették az építke­zést. — A termelőszövetkezet rendezte be a klubot. — Az induláshoz ötezer fo­rintot adott a szövetkezet. — Harminctagú kultúrcso- portjuk van. Népi táncokat ta­nultak: párnást, párost, leány­táncot, kanásztáncot... Meg­kezdték a Bolhabál című szín­darab tanulását. Magnójuk van, tangóharmonikájuk, há­rom gitárjuk. Tánczenekart akarnak alakítani, Danis Já­nos KISZ-ista — műszerész a váci Izzóban — szorgalmasan gitározik, talán ó lesz a tánc- zenekar vezetője. — A KISZ-isták javarésze a Virágzó Tsz kertészeti szocia­lista brigádjának a tagjai, a tsz-tagok gyermekei. — Negyvenen vesznek részt az október 16-án indult politi­kai oktatásban. — Megkezdték a „Csővári lakodalmas” koreográfiájához az anyaggyűjtést a csővári öregektől, 1968-ban mutatják be. Fodor Kálmán főállatte­nyésztő, Kálmán Béláné és Viszkok Zoltán tanár segít a gyűjtésben. A főállattenyésztő vállalta a fiatalok politikai oktatását is. iMozi — vetítőgép nélkül Vasárnaponként klubdélutá­nokat tartanak a KISZ-ista fiatalok. Egyelőre még csak magnó mellett táncolnak. Aki akar, sakkozik, „rugós focit” játszik, vagy egyéb társasjáté­kot. Szombaton és vasárnap a penci iskolától kölcsönkért ve­títőgéppel filmet vetítenek a moziteremben. Mert hogy Cső­váron sem mehet — a nagy összefogás és lelkesedés elle­nére sem — simán a művelő­dés. Kaptak ugyan, hogyne kaptak volna ők vetítőgépet, csakhogy az kezdettől fogva zene és hang helyett csak zö­rejt adott. így hát szombaton­ként Pencről hozzák el a kes­keny fiivetítő gépet és hétfőn visszafuvarozzák. Ám Csővá­ron ez sem akadályozhatja meg, hogy filmet nézzenek. A Virágzó* felnőtt tagjai és gyer­mekei, s az egész falu reméli azonban, hogy nem sokáig marad az ő mozijuk sem vetí­tőgép nélkül. Ferencz Lajos Néhány nap múlva zárul Pencen egy szokatlanul érde­kes, tragikus eseményeket idé­ző kiállítás — o kosdi szén­bánya történetéről. „Jó szerencsét!” — olvassuk a bejárat felett, s bent elénk tárul a rövid életű, tragikus véget ért bánya egész múltja. A kiállított tárgyak közöttiát­hatjuk a kosdi szénbánya utol­só bányamesterének, Tandi Gábornak a bányászruháját, munkakönyvét, rajzait. Bánya­lámpák, műszerek, a bánya térképe és egyéb írásos doku­mentumok idézik az egykori kosdi bányászok életét. Jakus Lajos tudós iskola- igazgató — a kiállítás rende­zője — évek kutató és gyűjtő munkájával elevenítette meg a látogatók előtt a tragikus na­pot: 1931. szeptember 28-át, víz a bányába, elöntve a vága­tokat._ Ezt olvassuk , az akkori Váci 'Hírlap szeptember 30-i számában közölt beszámoló címében: „A kosdi bánya ré­me: a víz, hfl,t áldozatot köve­telt." A kosdi szénbányát többé nem nyitották~~meg. A hat bányásszal egyidejű­leg kimúlt bánya történetét felelevenítő kiállításon feltet-s tem magamnak a kérdést: ho­gyan lehetne ezt a kiállítást bemutatni Vácott, meg a sze­rencsétlenség színhelyén •*- Kosdon is? A város és a járás művelő­désügyi osztálya — gondolom — megtalálhatják az igenlő választ rá. Megérné. U. I. Zajonganak vagy pihennek? Idős olvasóink kérték, hogy rögzítsék le a járásbíróság épülete előtti padokat, mert azokat ismeretlen „erős em­berek” éjszakánként átszállít­ják a Géza király térre. A városi tanács építési és közlekedési osztálya részéről Petrovits László ügyintéző azt a meglepő választ adta, hogy a padokat az osztály vitette el, mert „az arra ülők zajos visel­kedésükkel zavarták a tárgya­lásokat”. Időt és fáradtságot nem ki-, mélve megállapítottuk, hogy ez az indoklás nem helytálló. Reggel kapunyitás előtt van ott népesebb embercsoport, de , az betódul nyolckor a folyo- ^ sóra és nem üldögél kint a í padokon. Ott ülnének viszont $ az autóbuszra váró öregek. $ Csendben beszélgetnek. Lélek- ^ tani törvény, hogy aki áll, az ^ hamarább felemeli a szavát. 5 Most is a talponállók hangos- ^ kodtak. A t Bíróságot mindez ^ nem zavarta, mert az őszi na- ^ pókban becsukják az ablakok ^ külső és belső tábláját. ^ A buszt váró idős emberek ^ nevében ismételten kérjük: § adják vissza és rögzítsék oda ^ a padokat! | Nem csőm di - bottyáni | Tegnapi számunkban írtunk ^ a csomádi kultúrház kitűnő ^ munkás matinéiról. A cikkben 5 foglaltak nem a csomádi, ha- ^ nem a vácbottyáni művelődési * ház munkatársairól szóltak. Ügyeletes orvosok A Köztársaság úti rendelő­ben a következő orvosok tar­tanak e héten éjjeli ügyeletes szolgálatot: dr. Kovács Pál (vasárnap), dr. Ruzsicska Bé­la (hétfő), dr. Bea Mátyás (kedd), dr. Kovács Pál (szer- : da), dr. Bucsek Tibor (esütör- j tök), dr. Afra Tamás (péntek) [ és dr. Ruzsicska Béla (szom- i bat—vasárnap). | Az ügyeletes orvos a 302-e! ; telefonszámon kérhető este ll | órától másnap reggel hét őrá \ ig, illetve vasárnap egész na* ■pon át. TT ""'/.■'s""'""""s"'ssss'sssss/-ssssssssssssssssssssssysssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss/ssyssssss//s Csalóka fény a Dunán tat. A reggeli még őszből októberi nyárrá $ változik az idő, szép vénasszonyok nyarává. A $ komp méltóságteljesen fordul a nap felé, uta- ^ sai a korlátnak támaszkodnak és sütkéreznek ^ az októberi nyárban. Az aranyló nap azt akarja elhitetni hívei-) vei — és ki nem az október derekán? — hogy \ még javában tart a nyár. Délben mindenki \ hisz neki, hiszen olyan messze már a dider- \ gető hajnal. $ (bányász) $ (Foto: Csepregi) 5 Apró, víz feletti ködfelhők bodrozódnak a \ Dunán hajnaltájt, a felkelő nap csillogó tüzko- \ rongja várja a korán kelőket. X A komp hatalmas ősállat képzetét kelti, X ahogy kibontakozik a Duna feletti párából. X Oldalán s a korlátokon még ott a cseppekké X csapódott pára, s az éjszaka dere. X Reggel van, hét óra. Emberek sietnek a X piacra, a szombat, de még a vasárnap is: lako- \ dalmak napja városon, falun. \ Mire a piac véget ér, lekerülnek a paszomá- jnyos mellények, a delelő nap melengeti a há-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom