Pest Megyei Hírlap, 1967. október (11. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-19 / 247. szám

“"^Míís4tm 1967. OKTOBER 19., CSÜTÖRTÖK Ki, kikkel de miért jó ez az olvasónak? Gondolatok két mai regény olvasása közben Két mai, modern regényt olvastam az elmúlt hetekben. Az egyik Vladimir Párái cseh­szlovák író Vihar a lombik­ban című műve. A másik Sán­dor Iván Hullámok című könyve, melyet a Szépirodal­mi Könyvkiadó jelentetett meg. Kritikát készültem írni kü- lön-külön mindkét regényről, amikor a kezembe került né­hány külföldi folyóirat. Azok­ban figyeltem fel az alábbi nyilatkozatokra. Siegfried Keil, a nyugat- németországi Munka és Jólét Protestáns konferenciájának egyik vezetője, a marburgi egyetem professzora elmon­dotta, hogy az elmúlt kétezer év folyamán a nemi erkölcs sokat változott, de a házasság intézménye változatlan ma­radt. Ma — mondotta a neves professzor — elérkeztünk egy olyan szakaszhoz, amelyben az „engedélyezett előházassá- got” alkalmazhatnánk. A pró­baházasság mellett foglalt ál­lást — olvasom tovább a kül­földi folyóiratban — az episz- kopális egyház egyik ismert tudósa, dr. Edward Graig Hőbb is, kifejtvén, hogy a próbaházasság tulajdonképpen magasabbrendű a jelenlegi rendszernél, amely házasság­ból, válásból és második há­zasságból áll. Dr. Robert Lee, a San Francisco-i Teológiai Szeminárium egyik vezetője hozzáfűzte, hogy a modern je­gyesség, amikor a jegyespárok nemi életet élnek, tulajdon­képpen nem is más, mint pró­baházasság. Hogy miféle összefüggés van Beidézett „nyilatkozatok és az elolvasott két regény között? Annyi, hogy amiről a vallás- tudósok még csupán véle­ményt cserélnek, vitatkoznak, az már teljességgel elavultnak tűnik a két nevezett regény elolvasása után. Sándor Iván regényének két lő alakja van. Zoltán, a kö­zépkorú építészmérnök és András, a harmadéves építész- hallgató. Történetük a Bala- ton-partján játszódik, háttere egy épülő hipermodern szál­loda, amely Zoltán tervei alapján készül. Az ősgyíkra hasonlító épület építése meg­rekedt, az őshüllő tervezett egyik lába alatt süllyed a ta­laj. Ezért hívják le a mérnö­köt, jöjjön, mentse, ami ment­hető. András, hogy hasznosan töltse nyári vakációját, az épülő szálloda már működei bárjában vállal pincén ál­lást a nyárra. S hogy ne unat­kozzon, lehívja magához Ma­rit, az elsőéves egyetemi hall­gatót. „Három nappal előbb ismertem meg az egyetemei. A könyvtár előtt szólítottam ineg, nem sokat beszélgettünk, de tetszett neki a tervem, azt mondta, ha tudok olcsó szo­bát szerezni, lejön hozzám stoppal, s itt is marad leg­alább egy hétig.” Maii va­lóban meg is érkezik a törté­net színhelyére, autóstoppal, ahogyan ígérte, csak éppen a mérnök autójába száll be, s ha már így történt, András ágyát Zoltán ágyával cse­rélte fel. Gondolná az olvasó, hogy András er­re kétségbeesik s ki tudja, mi­lyen végzetes cselekedetre ragadtatja el magát. Tévedés. András hamar vigasztalódik. Előbb egy kék köpenyes sző­ke takarítólánnyal. „Tisztes­ség a szerelemben, ez meg­határozhatatlan dolog. Min­den szépet, amit a nőktől kap­tam, visszaadtam nekik, de be kell vallanom, többnyire mindig egy másiknak.” És András hű elveihez, a kék kö­penyes szőke lányt egy osztrák nő követi. — „Minden ruhá­ját maga vetette le. Rám pa­rancsolt, nekem semmit sem volt szabad tennem” —, majc pedig egy kék kardigáno; lány. „Az utolsó hetet együt töltöttük el, tudtuk, a barátsá­gunkban ennyi van, egy hét. Talán, ha nem tisztázzuk az első éjszakán, másképpen is történhetett volna ...” Ez­alatt természetesen Zoltán sem tétlenkedik: megpróbál­ja helyrehozni az elfuserált építkezést és közben kelle­mes éjszakákat tölt a lány­nyal, mivel felesége éppen szö­késben van egy bolgár zongo­ristával. S amikor váratlanul felbukkan a színen ifjúkori nagy szerelme, Márta — aki mellesleg András anyja —, s ha már adott az alkalom a régi érzelmek felmelegítésé­re, nem szalasztja el. Ennyit Sándor Iván köny­véről, amelynek hőseit misz­tikus izgalmak, futó szerel­mek és szeretkezések, s szaba­dos szellemű ifjúságnak elő­legezett bizalom, szellemi és erkölcsi viszonyok hullámai hánynak-vetnek parttalanul. Szinte alig tudunk meg vala­mit ezeknek a figuráknak em­beri arcáról, munkájáról, cél­járól. Még ennyit sem nyújt az olvasónak Vladimír Párol re­génye. Nála a munka már csak számokra, kémiai képletekre degradálódik — 23593 és az utána következők a 23611-ig mind megfeleltek, valamennyi kísérőszelvény a jobb oldali halomba. — Hát akkor viszont­látásra, Ida asszony! — gyor­san le, gyorsan föl,, és ügetve a bélyegzőórához: 14.00.” — az emberi értelem és érzelem pedig állati ösztönné. A Vihar a lombikban írója kétszer négy figurát mozgatás vizsgál könyvében. Szándéko­san fogalmaztam így: kétszer négy figura. Egy kivétellel va­lamennyien egyazon laborató­riumban dolgoznak. Az egyik négyes: Ada, az igazgató, Józa, a felesége, előadó ugyanott, Jóska üzemvezető, Ida, a fele­sége, ellenőr. Ada és Joza tíz éve házasok. Az életük egy­hangúság és unalom. „Es most leülni a fotelbe és megvárni Ada szombati teljesítményét. Pontosan tízkor feláll. Három­negyed tízkor nyilván nincs formában, negyed tizenegykor pedig már biztosan elaludna közben... Még gyorsan be­zárni a konyhaablakot, kinyit­ni a szellőzhető ablakot a szo­bában, becsukni a lakásajtót, aztán szájvíz, pesszárium) őszi­barackkrém ...” A vasárna­ponkénti kanasztaparti is min­dig ugyanaz: a végén Ada Idá­val, Jóska Jozával vonul el. A másik négyes: Bohunka és Mirek, Inka és Standa. Fiata­lok. És állítólag szerelmesek. „A lányszállás lépcsőházában dobbantani kell enélkül a jel nélkül nem lehetne órarend szerint használni az ágya­kat ..Bohunka „húszéves lány, aki egyetlen feltétellel kapható: a szombatok foglal­tak”. Szombat délutánonként mindig Mirek szeretője, míg vasárnap a lányszállás Inkáé és Standáé. Aztán egyszercsak kitör a vihar. Standa kezdi: azzal, hogy a szobájában felej­tette az öngyújtóját, vissza­megy Bohunkához. „Most aka­rod befűzni az egyiket, amikor épp hogy fölkeltél a másik­ról.” Aztán Áda is kitör a megszokás korlátái közül és Bohunkát teszi meg szerető­jévé. „Ha nem lenne kocsim és kevesebbet költenék rá, már régen vége lenne minden­nek és nemsokára vége is lesz, egy éven belül férjhez megy és lesz három gyereke, nekem pedig életfogytiglan ott marad Joza ..Bohunkának kezdet­ben tetszik a gavallér igazga­tó, hiszen neki csak egy a fon­tos, „sokat adni és sokat kap­ni, zuhanni és lebegni, menny- dörögni és lángolni”, de aztán rádöbben, hogy „olyan ez a két­oldalt fehér csíkos piros torna­nadrágba bújt öreg pacák, mint a szalonna ...” s ezzel vé­ge a fellángolásnak, a vihar lassan elcsitul, Bohunka Stan- dát, Inka Míreket választja férjéül, náluk is elkezdődnek a vasárnapi kanasztapartik, amelyek végén Bohunka Mi- rekkel, Inka Standéval idézi fel a régi szép időket „és már ment is minden vidáman to­vább a maga útján”. Ankétot tartottak a könyvbarátok A könyvtárak munkája 1967-ben tovább fejlődött — állapították meg a Hazafias Népfront rendezésében tartott szerdai megbeszélésen, ame­lyen részt vettek a Pest me­gyei Tanács, a könyvtár és a tömegszervezetek képviselői. Állandóan nő az olvasók száma, 1966 végén még 104 ezer volt, 1967-ben már a fél­évi statisztika adatai szerint túllépték ezt a számot. A Pest megyei Könyvtár azon túlmenően, hogy szorgal­mazza a könyvtár látogatott­ságát, számtalan előadást szer­vez. Különösen nagy sikere volt a mezőgazdasági könyv­hónap idején a háztáji gazda­ságok fejlesztésével foglalkozó előadásoknak. Az író—olvasó találkozók egyik legnagyobb sikerét jelentette Karsay Elek történész előadása. A megyei KISZ-bizottsággal közösen in­dították el a „Halhatatlan Utitársak” című fejtörőt, a Nagy Októberi Szocialista For­radalom 50 éves évfordulója tiszteletére. Nagy segítséget jelentett, hogy a földművesszövetkeze­tek 410 ezer forintot adtak könyvvásárlásra. A jövőben szeretnék a könyvtárhálózatot korszerűsí­teni, továbbá növelni a könyv- állományt. Jelenleg Pest me­gye a leggyengébben ellátott a megyék sorában. Egy lakosra 1,1 könyv jut. Ahhoz, hogy az átlag lakosanként 1,2 legyen, hárommilliós be­ILYENNEK HAZUDTALAK A Kis Színpad pénteken mu­tatja be idei újdonságát, Kál­lai István: Ilyennek hazudta- lak című vígjátékát. Zenéjét Dobos Attila szerezte, a ver­sek szerzője Fülöp Kálmán. A közönség a főbb szerepek­ben Kabos Lászlót, Géczy Do­rottyát, Horváth Tivadart, Dó­rán Lenkét, Csala Zsuzsát, Gálcsiki Jánost, Hlatky Lász­lói és Zilahy Hédit látja majd. A danabot Kalmár Tibor ren­dezte. Hatkilós amur Három évvel ezelőtt érkez­tek vízzel töltött apró, mű­anyag tasakokban az első fe­hér amur halivadékok a haj- dúszoboszlói Bocskai Halászati Termelőszövetkezetbe. A nö­vényevő halak azóta nemcsak „kitakarították” a szövetkezet tavait, de alaposan meg is nö­vekedtek. Átlagos súlyuk el­érte a 3 kilót, a napokban pedig egy 6 kilós példány is hálóba akadt. fektetésre lesz szükség. Az összeg jelentős részét a terme­lőszövetkezetek kulturális alapjából kívánják fedezni. * Óriás répa A rostocki körzetben a ka­pásnövények betakarításakor mintegy 20 kilogramm súlyú óriásrépát találtak. A Berlinben megjelenő National Zeitung szerint a díszpéldány átmérő­je 40 centiméter, hosszúsága pedig 35 centiméter. Kertész László karikatúrái cm ö/.dina trivu/.ui11 cti betűd 1 ívj­sí tani, hogy ilyen lenne min­den mai regény, de az bizo­nyos, hogy a mai írók inkább vonzódnak az ágy jelenetek be­mutatása, mint a munka, az ember változásának ábrázolása iránt. És ez elgondolkoztató. Vajon ez lenne a mai irodalom legfőbb célkitűzése? Vagy ta­lán nem is igazi irodalom ez, csupán egyes írók magánügye? De akkor mi szükség van rá? Prukner Pál r/yssj*SfssysssfssssssMSsy*s*fsssssss/ssssss, Oszinteségi versenyt A z eléggé csúnyácska, ormótlan, bete­geskedő, rosszul öltözködő főosztály- vezető nőt gyakran megkörnyékezte a hízelgők népes csapata. Ilyenkor Skiráknénak hal'hatóan csikorogtak még meg­levő fogai, füldúcai idegesen remegtek. Hát hogyne, mikor ilyeneket mondtak. Például De­meter Benő, aki háta mögött csak lerobbant bolgár szatyornak nevezte. — Annácska, maga napról napra szépül, fiatalodik!! Hogy csinálja? Ivott az örök if­júság vizéből? Skiráknénak tulipiros lett néhány csak­ugyan fiatal szemölcse, egyebekben rosszal­lóan zizegett a bőr repedezett pergamenje, j akkor még Benő ráduplázott: — S nohát, ez a kompié magán, mintha rá- öntötték volna! Párizsi modell? Dior, nemde? Kerülhetett vagy mennyibe. Lötyögött az anyja által varrt rossz zsák Skiráknén — sose adott az öltözködésre, a csámpás lábaival köszönés nélkül otthagyta a férfit. És pont ezeken a görbe lábakon állt meg Bende Lili szeme. Bájpózban édelegte: — Szívem, a lábad, isteni! Én mint nő, ipa- zán" meg tudom ítélni! Az istenit az ilyen lábaknak — sóhajtotta a megdicsért befelé, s gondolatban tíz körömmel kaparta Lili szemét — van képe ezekről a vas­kos tüskökről himnuszt zengeni! Hiller Hugó az alakján keresztül próbált kis pluszpénzhez jutni. — En mondom, asszonyom, a vonalai akár a öopnia L,orene. iemcarcsu, semmi joiosieg, de hiány sincs sehol, ez az igazi. Valóban, hiány nem volt sehol, úgy húzta maga után a hátsó fertályt, mint egy úthen­gert, keble halma torkától a hasáig tartott, ha­sától nem látta a. cipője orrát. S amikor néhány heti bennlakás után elbo­csátották a kórházból, ahol alaposan összevag­dalták s mindenféle idegen véreket pumpáltak bele és ott akarták fogni az idegosztályon, Saranyik kollégája első hivatali napján ezzel fogadta: — Fantasztikus, meg se látszik, hogy kór­házban volt! Testi-lelki rugany. S a színe! Alpesi levegő kapja így le az embert. Fuldokló dühét palástolva heiybenhagyólag bólogatott, de az egyik osztályértekezleten nem állhatta meg, hogy ki ne bökje, mitől ke­rülgeti a guta. — Egyes kartársak azt hiszik, odavagyok, ha nemlétező bájaimat, elfüstölgött fiatalságo­mat, ócska ruháimat dicsérik. Ugyan kérem, ha van valami dicsérnivaló rajtam, az legföl­jebb az őszinteségem. A továbbiakban vagy öten emelték ki az őszinteség szerepét az osztály életében, úgy is, mint hajtóerőt, mely előreviszi a társadalmat. Demeter a hazugság elé emelt falnak nevezte az őszinteséget, melynek erős bástyája Skirák- né, az ő példamutató erényeivel. Hiller Hugó az őszinteség marxi kategóriá­jának tökéletes megfelelőjét látta Skirákné- ban, Bende Lili javasolta, minden héten kon­zultáljanak, ki mennyire vitte őszinteségből, és a Skirákné utáni legőszintébb kartársat em­léklappal tüntessék ki. Ezek után alig várta az ünnepelt, hogy bere- keszthesse az értekezletet, s egészen fölüdült, mikor a villamos lépcsőjére hágva, egy fiatal lány hátrafordulva fölmordult: — Hé, vén kottás, mit tolat az emeletes bö- gyével, egészen letapossa a cipőm a vödör lá­baival ... Nagy S. József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom