Pest Megyei Hírlap, 1967. október (11. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-15 / 244. szám

\ Hidió végén, palié végén Holnap lezárják a Széchenyi utcát A városi tanács, a rendőr­ség, a MÁVAUT, a posta és a KPM is ott volt azon a hely­színi szemlen. amelyen meg­született a döntés: mielőtt a Széchenyi utca burkolatát fel­újítják, ki kell cserélni a negy­venéves és már elavult víz- nyomóv erei éltet. A munkát október 16-án kezdi meg a Vízügyi Építő Vállalat. — Három-négy hétre lezár­juk a Széchenyi utcát — mondja Kiszel János, a Duna- menti Víz- és Csatornaművek igazgatója. — A páratlan ol­dalt érinti először az intézke­dés, az 1—13. szám között a gyalogos forgalom teljesen szünetel. Tilos a járművek át­menő forgalma is. — Az érintett utcaszakasz a Lenin úttól a Március 15. térig terjed. Zsákutcává válik a Be­loiannisz utca és az Eötvös ut­ca. A MAVAUT Széchenyi ut­cai járatai addig a Báthori ut­cán át haladnak, a megálló átkerül a drogéria előtti jár­daszigetre. — A várható anyagtárolás miatt gyalog csak a páros ol­dal járdáján lehet menni. Az üzletekhez járópallckat fekte­tünk. Kérünk mindenkit, hogy az építés alatti szakaszon fo­kozott óvatossággal járjon és az építkezés okozta — átmene­ti — kényelmetlenséget türe­lemmel viselje eb (-p) VÁCI r^iTi-g^irrri-^iii iii-T-'-r i----------­A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XI. ÉVFOLYAM, 89. SZÁM 1961. OKTOBER 15., VASARNAP Asszonygyűlés a Forte-ban Műszak után — másokért A város majd minden nagy vállalatának nőfelelőse jelen volt azon a tapasztalatcserén, amelyet a Forte-gyár nőbizott­sága rendezett. Köztudomású, hogy a Forte nőbizottsága na­gyon jó munkát végez, amit sok-sok tény bizonyít. Róluk nem lehet azt mondani, hogy csak papíron léteznek. Sok helyen, ha a nőbizott­ságról esik szó, és arról, hogy munkájuknak kevés a gyakor­lati eredménye, azzal véde­keznek: „Nincs pénzünk, pénz nélkül pedig nem megy!’’ Egy­két évvel ezelőtt még a Forté­ban is erről panaszkodtak a nőmozgalom társadalmi mun­kásai és a szakszervezethez mentek pénzt kérni. Akkor azt mondta a szakszervezeti bi­zottság: amennyi pénzt saját erejükből, a rendezvényeikből előteremtenek, ők ugyanannyit Házszámhá ború A felnőttek megirigyelték a kis úttörők játékát. Vala­ki azt ajánlotta, menjenek a váci Április 4-e térre: házszámtáblás játékot ját­szani. Többen tapsoltak a kitűnő gondolatnak. E já­ték sok furfangot, ötletes­séget igényel. Ez a tér olyan téglalap, amelynek csak két oldala van. Északi szegélye még a Szent János utca vége, déli részében pedig a' MÁ­VAUT-állomás, s egy eme­letes épület található. így a rendszeres számsor meg­szakad s folytatódik a szemközti fronton. És elkezdődött a játék... Egytől tizenhatig nem volt nehéz megtalálni a há­zakat, csak következtetni kellett, egymás után, ám­bár nehezítette a felada­tot, hogy a házszámtáblák teljesen olvasjiatatlanok; üres fehér négyzeteeskék díszelegnek a kapuk mel­lett. Valáki feladatul kapta a 38-ast. Négyszer elsétált előtte s nem találta, pedig ott van a 12-essel szemben. Ugyanígy szomszédos a 43- as a 14-esseL Idegenek is beavatkoztak a játékba. Jött a gázszállító — új fiú a vállalatnál. Öt­ször körbehajtott a téren triciklijével s mégsem ta­lálta a 34/25-ös házat. Mu­tatták: a 34-es közeli szom­szédja. A táviratkézbesítő enyhén szitkozódva mászta meg a térközép vaskeríté­sét, de ez csak színezte a mulatságot. Valaki szerényen javasol­ta: ideje lenne rendet te­remteni a tér számdzsun- geljében. Lehurrogták. Ej, a gonosz: irigyli a játékot szegény felnőttektől... (P. P ) mellé tesznek. Az első évben négyezer forintot vállalt a nő­bizottság, de több gyűlt össze. Végül is tízezer forinttal gazdál­kodhattak, mert a szak- szervezet állta a szavát, és mellé tette az ígért ösz- szeget. Ebből a pénzből fedezték az­után a „férfinap’’ költségeit, amiről még ma is beszélnek a férfiak. Ebből az összegből lát­ják vendégül a nyugdíjas­találkozón a vállalat öregeit, és minden évben ünnepélyesen megtartják a gyermeknapot és az anyák napját. A fortés asszonyok elbeszé­léséből kiderül, hogy a pénz­kérdés megoldható. De a pénz önmagában nem elég, mozgékony közösségi em­berek is kellenek, akik szívesen felkeresik a nyugdíjasokat, hogy meghall­gassák az öregek kívánságát, kérését. Ez az, ami nem kevés. Hiszen mindannyian dolgozó nők, akikre a gyári műszak után vár az otthoni munka, a család. Emellett időt találni mások dolgainak intézésére — ez a vállalati nöbizottságok nehéz dolga. Mert oktalanság lenne azt hinni, hogy minden olyan simán megy, mint az eredmények felsorolása. A fortés asszonyok is elmondták, hogy ezek a jó eredmények nem ma­guktól jöttek. Segített a szakszervezet, segí­tett mindenekelőttt a pártszer­vezet. Mindez együtt tette le- lehetővé, hogy a nyugdíjasok­nak segélyt tudtak adni, hogy az óvodásaikat kilenc napra nyaralni tudták küldeni, hogy karácsonykor másfélszáz fo­rint értékű segélycsomagok ér­keznek a gyáA öregei címére. Ennyit mondtak el a Forte­gyár asszonyai a tapasztalat-- cserén. Nem azért, hogy_ jó eredményeikkel elkápráztas­sák a többi nagyüzem nőfele­lősét, hanem azért, hogy az ő módszereikből keressék meg a -legjobban felhasználhatót. Másik célja az volt ennek az összejövetelnek, hogy a lehető­ségek számbavételével megkö­zelítően egységessé tegyék a gyárakban dolgozó nőbizottsá­gok munkáját. Mert lelkes asszonyok mindenütt vannak, és ha már járt utakon indul­nak el — könnyebb lesz a munkájuk. (b. h.) Budapest—Cegléd—Nyíregyházat Zsúfolt, gazdag a Yox Humana programja A HANNOVERI FELLÉPÉS HAPPY ENDJE Minden hétfőn és csütörtö­kön fél nyolctól fél tíz óráig világos a Madách Imre Mű­velődési Ház emeleti ablak­sora. Itt tartja próbáit — Makiári József Liszt-díjas karnagy vezetésével — a Vox Humana vegyes kórus. Ősztől új másodkarnagyként Raffay Teréz segíti a szólamok fel­készítését. > A munka óramű pontos­sággal halad. A száztagú, az ország határain túl is hír­nevet kivívott váci kórus gazdag programmal jelent­kezik október—december hó­napokban. Október 18-án a rádió stú­diójában lesz két felvételük. Az ötvenéves forradalmi év­forduló alkalmából énekel­nek hangszalagra ünnepi kó­rusműveket. Cegléden már nagy plakátok hirdetik az október 29-i dalostalálkozót, melynek egyik résztvevője a váci együttes lesz. November 4-én, a Pest megyei Tanács dísztermében ünnepséget tartanak. Felkér­ték a Vox Humanát, hogy ott is vendégszerepeljen. Vé­gül érdekesnek ígérkezik a régebbi debreceni, fertődi, veszprémi, s más városbeli szereplésük után a december 16—17-i nyíregyházi kórus- verseny. S a közös munkáról való tudósítás után egy egyéni híradás: Szombaton sokan gratuláltak dalostársai közül Herendi Ildikónak, aki az­nap tartotta esküvőjét Ma- vers Wolframmal. A házas­ságkötés romantikus előzmé­nye a kórus múlt évi, han­noveri vendégszereplésének idejére nyúlik vissza. A vá­ci kislány ott ismerkedett meg a gyógypedagógiai ta­nárral. Levelezés, látogatás követte egymást. A happy end másik oldala: a Vox Hu­mana elveszti egyik régi, kedves énekesét. (p. r.) IT7A2 OL VASÓK BESZÉLNEK Különvélemény a Műhely 1967-röí Érdekes kiállításon szere­pelnek a fiatal fotóművé­szek városunkban. A kiál­lítás címe: Műhely, 1967. A látogató, aki nem szak­ember, kicsit zavarba jön. Furcsa vonalú ábrák, szokat­lan képek fogadják, amelyek előtt a látogató számbave- szi a képzőművészetről szer­MÜLT ÉS JELEN Dunakeszi, Petőfi Sándor Művelődési Ház Debrecenben a „Leláncolt Prometheus“ Szép épületben kapott he­lyet Dunakeszin a Petőfi Sán­dor Művelődési Ház. Igazgató­jától, Dalmy Jánostól érdek­lődtünk az itteni életről. — Képzőművészeink tizen­két akvarellel és grafikával vettek részt a szegedi amatőr képzőművészek tárlatán. Iro­dalmi színpadunk a hónap vé­gén Debrecenbe készül, ahol az oratóriumi napokon a Le­láncolt Prometlieust mutatják be. — November 4-én, az Októ­beri Forradalom emlékünne­pélyén „Október lángja” cím­mel adnak műsort. Az 50. év­forduló tiszteletére 1000 köte­tes könyvtárunkban könyvki­állítást rendezünk szovjet írók műveiből. Lesz egy irodalmi vetélkedő is a diákok számá­ra: ki tud többet a Szovjet­unióról? — A jövő évben szeretnénk a ház berendezését kicserélni, hogy valóban otthonos legyen. Még egy hír: szeptemberben adtunk otthont a nyugdíjasok klubjának, azóta már ideszok­tak az öregek. Röviden ennyit mondott az igazgató a Petőfi Sándor Mű­velődési Ház műsoráról. Rövi­den, de nem keveset. (s. 1.) Csepregi István felvétele Szerkesilőségünk címe — telefonja Közöljük olvasóinkkal, leve­lezőinkkel, tudósítóinkkal, hogy szerkesztőségünkhöz írott leveleiket a következő címre küldjék: VÁCI NAPLÓ, Vác, Lenin út 45., II. era. 16. Pos­tafiók 32. — Közvetlen tele­fonunk száma: 395. Szerkesztőségi fogadóórákat naponta délelőtt 11—12 között tartunk. A római világbirodalom, melynek határai legnagyobb kiterjedésekor, időszámításunk második századában Skóciától a Szaharáig, Portugáliától Per­zsiáig terjedtek, Vác környé­kén az első és második század fordulóján rendezkedett be katonai és politikai, gazdasági és társadalmi szempontból. Katonai szempontból: a Du­na vonalán az első század vé­gén menettáborokat és . állandó földvárakat építettek viszonylag közel egy­máshoz, amelyeket a második század elején kőtáborokká, kő- erődítményekké építettek át. Városunk környékén a legkö­zelebbi ilyen római erődít­mény Dunabogdányban volt. A váci Duna-ágon levő, a mai Pokolcsárda közelében épített, valószínűleg ideiglenesen épült fahíd védelmére emelték a ró­mai őrtornyot, az úgynevezett Bolhavárat. Politikai szempontból: a meghódított illír és kelta tör­zsekkel szövetséget kötöttek, társadalmi, gazdasági és kato­nai alapon a római jog (vi­szonylag széles körű és ember­séges, de természetesen rab­szolgatartó gazdasági rendszer OKORI TARSASUTAZASOK Elődeink megkapták a római polgárjogot követelményeinek) alapján. Hasonlóképpen szerződést kö­töttek a birodalom határain kívül élő közeli népekkel, és ezzel a birodalom népeinek időleges békéjét biztosították olyankor és addig, amíg a Duna partján, Váccal szemben is felsorakozott római határvédő légiók és segédcsapatok katonai ereje ezt az egyensúlyt biztosítani tudta. A római hadsereg a szigorú fegyelmen kívül hihetetlen szervezettségével tudott évszá­zadokon keresztül ellenállni a barbárok éjjel-nappal meg­megújuló csapásainak. Erre csak egy példát. Minden ró­mai csapattisztnél volt egy térkép. Ezen rajta voltak a bi­rodalom sok ezer kilométeres útjainak mérföldkövei, és az azokon levő sorszámok. Ha te­hát egy római tiszt Váccal szemben a Duna partján elő­vette térképét, és összehason­lította az útmenti mérföldkő számával, akkor pontosan tud­ta, hogy hol áll. Gazdasági szempontból: megjelent az egységes pénz- gazdálkodás és megszervezték a közellátást az élelem, a ru­házat és a legfontosabb köz­használati cikkek tekinteté­ben. Megjelent a posta, a piac, az árakat maximálták, és hogy kiragadjunk még néhány ná­lunk kevésbé ismert tényt, a vendéglátó- és szórakoztató ipar mellett megjelentek az utazási irodák ügynökségei is, amelyek társasutazásokat hir­dettek a római világbirodalom távoli, afrikai, ázsiai tartomá­nyaiba, ahová tengeri hajók­kal szállították az utasokat és amelyeket természetesen vi­torlák és rabszolgaevezősök hajtottak. Végül társadalmi szempont­ból: a meghódított népek ve­zető rétegeinek és szabadjai­nak egyre több jogot biztosí­tották (természetesen köteles­ségeik is voltak, mint például a katonai szolgálat), míg vé­gül Caracalla császár, időszá­mításunk harmadik századá­nak elején az egész birodalom valamennyi szabad polgárá­nak — nemzetiségi hovatarto­zásra való tekintet nélkül — megadta a teljes római polgár­jogot, ami még mai szemmel is igen nagy dolog volt. Gon­doljuk csak meg, hogy Vác környékének római polgárait is sok egyéb között bűnvádi eljárás esetén sem volt szabad megbilincselni, testi fenyítés­ben részesíteni, és ha például szándékos gyilkosságot bizo­nyítottak rá, a halálbüntetés elől önkéntes számkivetésbe mehetett. Voltak, akik inkább a halált választották, mint­hogy megváljanak a római életformától. Stefaits István múzeumigazgató zett ismereteit és gondol­kodóba esik ízlésén. Horváth István egyik ké­pén karók és csupasz fák között betoncsövek, amelyek körül meztelen gyerekek bujkálnak. Egy nő háttal, pucéran esernyőt tart a feje fölé. Ifjú Rácz Endre te­hetséges képei között egy szakadt zsákdarab fényképe is látható. Találunk olyar. képeket is, amelyek a gra­fika és festészet határát sú­rolják. Érthetőbbek és a foto keretein belül maradnak. B. Müller Magda és Schopper Tibor képei és a kiállttá: portréi. A kiállításon, vitába keve­redtem egy fiatal fotómű­vésszel. — Nem vagyok szakember — mondtam akkor —, csak a művészet tisztelője. Mégis úgy hiszem, minden művé­szetnek az lenne a feladata, hogy az emberek gondolko­dását és magatartását jő irányba terelje, ügy vélem, ezek a képek nem érik el ezt a célt. Ö természetesen védelmé­be vette a kiállítást. — Lehetséges, hogy sokan csak azért követik ezt az irányzatot, mert így tartják őket modernnek? — Van ebben némi igazság — volt a válasz. De aztán megkérdezték tőlem többen is: — Szóval te még mindig Munkácsynál tartasz? — Ezt nem mondom. De én azt tartom modernnek, amely tartalmában az és az egysze­rű ember számára is érthető. Valószínűleg azok a láto­gatók is ilyesmit éreztek, akik ezt írták a vendégkönyv­be: „Sok minden tetszett, de nem mindent értettem meg”, „A kiállításról hiányzik az ember”. Hazafelé azon gondolkod­tam, milyen jó, hogy a fotó­művészet alkotásaiból hely­ben országos kiállítást lát­hatunk, ám az az érzésem, hogy nem ugyanilyen lelkese­déssel, igyekezettel és energiá­val fejlesztjük a nagyközön­ség ízlését. Kovács István Ügyeletes orvos A Köztársaság úti rendelő­ben a következő orvosok tar­tanak éjjeli ügyeletes szolgá­latot: dr. Gulyás Zoltán (va­sárnap), dr. Kreyner Lenke (hétfő), dr. Fenyves István (kedd), dr. Papp Miklós (szer­da), dr. Gulyás Zoltán (csütör­tök), dr. Okolicsányi János (péntek), dr. Kovács Pál (szombat és vasárnap). Az ügyeletes orvos a 302-es tele­fonszámon kérhető este 19 órától másnap reggel hét órá­ig, illetve vasárnap egész na­pon át.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom