Pest Megyei Hírlap, 1967. október (11. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-15 / 244. szám
IMT OKTOBER 15* VASÄRNAP «ic n» Rajtunk, embereken múfik Meditáció a holnapról Kora reggel indult és csak a késő délutáni órákban érkezett vissza irodájába. Nem a legrózsásabb a hangulata. Érthető. — Nyolcvan vagon cukorrépánk termett az idén. öthat nap alatt elszállíthatnánk az Ercsi Cukorgyárba. A gyár azonban csak napi három vagonnal fogad. így huszonöt napba is beletelik, mire letudjuk a gondját... Belefáradt a sok veszekedésbe, utazgatásba. Pedig nem törékeny alkatú ember Dé- kány István, az érdi Buza- kaiász Termelőszövetkezet elnöke. És nem is a gyakorlóévét tölti: tizenkettedik esztendeje vezeti a gazdaságot. — Jövőre ilyen akadály nem fordulhat elő. nem szabad, hogy előforduljon. © gazdasági termékeknek kell fedeznie. — Van százharminchat hold őszibarackosunk, húsz hold sárgabarackosunk és negyvenöt hold csemegeszőlőnk. Az idén még csak a bevétel öt százalékát hozták a gyümölcsösök. Harmincnyolc hold barackosunk termett, több, mint négyszázezer forintot hozott a közös konyhára. Jövőre már újabb hatvankét hold fordul termőre. Öt esztendő múlva a gazdaság bevételének ötven szátzalékát kell a szőlő- és gyümölcsösből biztosítanunk! És ez csak egy, a mezőgazdasági termékek bevételi növekedéséből. Hosszan eltűnődik. — Jövőre ... Ezekben a hónapokban talán ez a leggyakrabban előforduló szó. Jövőre másként lesz, mint volt az idén. Hiszik sokan. De sokan be is érik ezzel. Olyan ez, mint a csodavárás. Jön az új gazdasági mechanizmus és egyszeriben megváltozik minden. Azt hiszem, felelőtlenség csak így készülni az elkövetkező esztendőre. A legjobb rendelet sem old meg önmagában semmit. Rajtunk, embereken áll vagy bukik, hogyan lesz holnap. Vezetőkön és kétkezi munkásokon. Kávéval kínál, hozzá d- I garattá val, ez azonban in- kább csak időnyerés a gon- J dolatok rendezésére. — Nem nagy gazdaság a j mienk, de ma már erős. A ‘ tagság átlagrészesedése az elmúlt esztendőben huszon- egyezemyolcszáz forint volt. Aki egész esztendőben rendszeresen dolgozott, a harmincezret is megkereste. Ez pedig két és fél ezer forintos havi kereset Ez már jó pénz. Ezért már érdemes dolgozni. Látszólag tehát nálunk minden rendben van. Az idén tiz-tizenkétmillió forint bevételre számítunk. Ennek a negyvennyolc százalékát azonban a melléküzemágak — a kőbánya, az építőbrigád — keresik meg. Ez nem szerencsés dolog. Mezőgazdasági j nagyüzem kell, hogy legyünk, j A bevételek zömét a mező- | — Sokak számára talán különösnek hangzik: fontos bevételi forrásunk a búza termesztés. Az idén kétszázhatvan hold búzánk volt. Holdanként több mint tizenkilenc mázsát takarítottunk be. Egy mázsa búza önköltsége száznegy- vennyolc forint volt. Kaptunk érte mázsánként kétszázhatvanhat forintot és harminc forint adókedvezményt, vagyis mázsánként majd százszázalékos volt a hasznunk. És januártól újabb harminc forint felárat kapunk mázsánként. így érdemes termelni. S ha hozzáteszem, hogy a búzát mi csak kalászon látjuk, mert a kombájntól egyenesen a malomba szállítottuk, s mindössze tizenhat ember végezte el a kétszázhatvan hold betakarítását. — Hasonló módszert alkalmazunk a kukorica betakarításánál is. Miután embereink letörik a kukoricát, megfelelő , válogatás mellett, azt egye ne- j sen a Terményforgalmi mór- ! zsológévéhez szállítjuk, ahol a j mi gazdaságunk három embere j dolgozik. Gazdaságunknak I mindössze húsz vagon tárolási j tehetősége van, a várható tér- \ més pedig százhúsz vagon, i Nem kell prizmázni, nem kell kétszer rakodni, így lesz kevesebb az önköltségünk. ami évi egymillióháromszázezer forint bevételt jelent. Egy hónap alatt, mintegy tizenkétezer darabból mindössze nyolcvannyolc hullott el. Ez igen biztató, különösen ha azt is figyelembe vesszük, hogy tavaly egy egész esztendő alatt mindössze kilencezer csirkét neveltünk feL — Évi hét vagon csirkéből s ugyanennyi marhából, ez együtt már igen jelentős dolog. S ha sikerülne tervünk, évi ezerdarabos sertéstelepet szeretnénk létrehozni. Ez újabb tíz vagon hús évente. Hozzá egy vagon birka, az összesen évi huszonöt vagon. Ha figyelembe '/esszük, hogy jelenleg csupán ezer hold a szántóterületünk, akkor ez nagyon nagy dolog. © Ennivaló születésnap — A melléküzemágak jelenlegi évi bevételét nem szándékozunk csökkenteni. Évi öt-hat millió lesz a jövőben is. Mégis, ha terveink valóra válnak, ez az összeg nem haladja majd meg az évi összbevétel harminc százalékát Vagyis: a valóságban is mezőgazdasági termelőüzemmé válik néhány esztendő alatt közös gazdaságunk. Jövőre másként lesz. Az érdi gazdaságban nemcsak hiszik ezt az emberek. Az új gazdasági mechanizmus bevezetésétől nem várnak csodát. Csupán lehetőséget az eddiginél önállóbb, eredményesebb munkára. Tudják, hogy rajtuk, vezetőkön és vezetetteken áll vagy bukik, mit hoz számukra a holnap. Prnkner Pál A jubilálóről 80. születésnapján is ki kell jelentenünk: ennivaló. Megszületésének nyolcadik évtizedét ünnepli a Budapesten készülő szalámi s az azt előállító gyár. A képen az örökké éhes, mindent lenyeld óriás darálót látjuk, amelyből tonnaszám hull az apróra vágott, szalámicsemegének készülő hús ÜDVÖZLET A NAGY OKTÓBERNEK A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat zenei-prózai orosz nyelvű lemezzel ünnepli a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulóját A dalok, visszaemlékezések, dokumentumfelvételek arról tanúskodnak, hogy a dolgozó magyar nép régen és mélyen együtt érez a szocialista forradalom eszméivel. A lemezre felvették Ady Endrének az orosz forradalomról mondott szavait; dr. Műn- nich Ferenc elmondja, miként harcoltak a hadifoglyokból internacionalistákká lett ma- | gyár vöröskatonák a szocialista forradalom védelmében és a későbbiekben miként hasznosították az ott szerzett tapasztalatokat az 1919-es Tanácsköztársaság harcaiban. Az emlékezéseket több, annak idején hazánkba került, s „magyarrá vált”, vagy nálunk I keletkezett forradalmi dal j színesíti. , © — Ami szintén új dolog: egy hónapja tizehlcétezres pe- csenijecsirke-nevelőt létesítettünk. Nyolc hét után százhúsz- százharmine dekás csirkéket szeretnénk szállítani. Évi öt fordulóval hatvanezer csirkét, vagyis több mint hét vagonnal, Népi iwrtíVB«ottal díszített 720 éves mángorló Geometrikus és virágmintákkal gazdagon díszített 120 éves mángorló került elő Ti- szakóród községből. A nagyméretű, egyetlen darab fából faragott, külön fejrésszel és lyukas nyéllel ellátott mángorlót Balogh Zsigmond, egykori ti- szakóródi ezermester készítette. A népművészeti remeknek számító mángorlót a nyíregyházi múzeum gyűjteményében helyezték el. Talán még nem késő így kezdődött — Messze száll a füst? — Védelmezőből, bántalmazó — Bekövetkezik-e a tragédia? Igazságot termi hívtak ide a ceglédi Csengeri -szélre. A város külső kerülete ez, javarészt szegényes házak, úttalan utcák, és sár mindenütt. Itt vívják azt a családi, szomszédi háborúságot, mely többször volt már rendőrségi, bírósági ügy. Eg}’ asszony börtönbe is kerül miatta és ahogy az ügy jelenleg áll, sejteni lehet, hogy még nem értünk a mosdótál-vihar végére. Mert nem igazi vihar ez. A gyűlölködésnek, a veszekedések sorozatának nincsen lényeges oka. Mocskos kis pletykák, kisszerű intrikák keverik a környék poshadt állóvizét. Számos emberrel beszéltem a szomszédok közül: mindenki tud valamit a másikról, főként a másik hálószoba titkairól. Nevén neveznek mindent, a hallgató, ha kényes az ízlése, ugyancsak viszolyoghat a történtek hallatán. A háború — ki tudja már mikor — azon kezdődött, hogy a tulajdonos eladta fele házát. kezünkből az árut, hogy éppen csak megfelel, de olyan nagyszerűen is, hogy máris kötik a következő szériára a szerződést, fogadkozván, ezentúl csak velünk állnak szóba, senki mással, soha — kezdte az egyikük. — Bizony, a minőség szempontjából még nagyobb szükség lesz a gondos munkára, mint eddig, tehát még nagyobb szükség az öntudatra, a megfizethetetlen lelkiismeretességre, nehogy a minőség rovására csak a mennyiségre törekedjenek — folytatta a másik. — Egy-egy új- gyártmány betanulásánál”, amikor szinte minden az összefogáson, az ,.összedolgozáson” múlik, amikor arra törekszünk, hogy minél hamarább és minél alaposabban tanuljuk meg az új gyártmány tekercselését, szintén előtérbe lép az öntudat. A szalagbeliek egymásra vannak utalva. Az erősebb segíti a gyengét, a fogékonyabb és ügyesebb a nehézkes felfogásút, a balkezest. Egymást nevelik. Megmossák a fejét annak, aki késik: tizenöten tétlenkednek miatta. A brigád maga őrködik a munkafegyelemre. Külön anyagi ellenszolgáltatást nem kap érte. Rend- szeretetböl, becsületből teszi. — A brigádok tehát megmaradnak jövőre is? — kérdeztem, kihasználva a lélegzetvételnyi szünetet. — A szocialista címet elnyertek feltétlenül. A szalag dolgozóinak 90 százaléka harminc éven aluli, fiatal. Lelkes felajánlásokat tesznek, hogy a havi program soha ne maradjon teljesítetlen. De az, hogy a munkabrigádok tagjai közül többen egyéni versenyzőnek csapnak fel, az könnyen meglehet. Odébbálltam egy házzal. S miközben ezt tettem, megcsodáltam a viruló parkot, a kellemes környezetet. Sivár, pesti gyárudvarok képe merült fel emlékezetemben, és valahogy olyasféle érzésem támadt, mintha nem is ipartelep területén járnék, hanem valamilyen szanatórium kőkerítése mögött. Persze, az épület, melybe beléptem, nyomban ráébresztett, hogy ez a hely, ahol vagyok, azért mégsem szanatórium. Vári Zoltán üzemvezető, néhány halaszthatatlan intézkedést megtéve, kissé tétován keresgélte a felvetett kérdésre adandó válaszát. — Az biztos, hogy sok olyan feladat lesz, melyet erkölcsi kötelességből kell majd végrehajtanunk ... A dolgozók szocialista tudatát például a jó gazdasági vezető erkölcsi kötelességből fejleszti-alakítja... Erkölcsi kötelesség mindaz, amit az egyén a közösségért tesz, amikor saját érdekeit a kollektíva érdekeinek aláveti. Például, bizonyos munka elvégzése saját üzemrészére nincs kihatással, de ha elmarad vele, o vállalat egésze károsodik, hát inkább ráver, határidő előtt megcsinálja. Ha egy tálból cseresznyézünk, mindenki legalább annyi cseresznyét tegyen a tálba, amennyit megeszik, vagyis mindenki a maximumot adja. Véleményem szerint, éppen azért, mert a közösségi érdek szerepe egy-egy vállalaton belül, 1968-tól jelentősen megnövekszik, a brigádmozgalom az eddiginél nagyobb szerepet kap. A brigádtagok lesznek a „többet termelj, jobban élsz” elv legfőbb szószólói, szakmai tapasztalataikkal, észrevételeikkel támogatják azokat, akik fejlettségük alacsonyabb fokán állnak. A jövő évtől nem abbahagyni, hanem fokozni kell a brigádmozgalom népszerűsítését. Űj fényt kap a már-már elkoptatott jelszó: egy mindenkiért, mindenki egyért. Nemcsak termelők, de fogyasztók is vagyunk, mindenki jobban jár, ha jobb árut kap forintjaiért. — Nem tart attól, hogy a kapzsiság és az irigység majd kalamajkát okoz? — puhatolóztam. — Lehet, hogy átmenetileg igen — ismerte el. — Épp ezért kell újra és újra megmagyaráznunk, hogy a nyereségrészesedés mindenkitől egyformán függ, segíteniük kell a gyengébbeket. Nem munkával, hanem külön foglalkozással, oktatgatással, amit a segítségnyújtóknak órabérben nem tudunk megfizetni, ök tudják is ezt, és nem pénzért fáradoznak, amikor egy-egy munkafázisra megtanítanak valakit, vagy amikor a gazdaságosságra törekednek. Sosem a saját zsebükre gondolnak, csupán a jószándék hajtja őket. Például hozom fel Zsélyi Péter ko- killakészítő esetét. A három kilogrammos centrifuga-álló- rész kokillaszerszámához új alkatrészeket kellett volna készítenünk. Ez a Zsélyi, ahelyett, hogy vakon nekiesett volna az utasítást végrehajtani, azt mondta, álljon meg a menet, hátha mégsem kell új alkatrészeket készítenünk. Átment a vállalat egy másik üzemébe, keresett, kutatott és rálelt egy olyan gyártás alatt levő szerszámra, melynek alkatrésze nekünk is megfelelt. A vállalatnak ezreket takarított meg, neki közvetlen haszna nem származott. Nem is volt kötelessége utánajárni, mégsem sajnálta a fáradságot. Külön fizetséget nem kap érte, de ő nem is gondolt fizetségre. Ilyer esetek, nyilván, előfordulnak majd az új mechanizmus éveiben is. ★ Ikladon azt tapasztaltam: megtanultunk nemzetben gondolkozni; az emberek felvil- lanyozottan várják a változásokat. Polgár István A jövevény hamarosan berendezkedett és füstölőjét úgy állította fél, hogy annak füstje a tulajdonos egyik barackfáját is érte. A dologból vita, a vitából veszekedés, majd verekedés lett. Az új lakó fiatal férfi, a tulajdonos hatvan éven felüli öregasszony. Az egyen- I iőtJen küzdelem a rendörsé- j gén ért véget. De csak az : első menet. Mert azóta nap j mint nap újabb viharok törtek j ki a pici portán. ; A háztulajdonos, hogy szö- • vetségest és védelmet kerítsen, | odavette élettársának testvé- ; rét és annak családját. Később j velük eltartási szerződést is j kötött és átadta nekik háza megmaradt részét. Számára az eltartók a régi nyári konyhát tették lakhatóvá. A papírforma azonban „nem jött be”. A szövetségesek hamarosan nagyobb ellenségekké váltak, mint akik ellen a házba hívták őket. Ma már egyikük sem tudná pontosan elmondani, hogyan kezdődött. A vége azonban az lett, hogy az eltartó vandál módon megverte az öreg, gyenge asszonyt. A bíróság ezért hat hónapra ítélte. A büntetés végrehajtását felfüggesztették. Másodfokon azonban, tekintetbe véve, hogy a tettes azzal szemben követte el bűnét, akit eltartania, védenie és gondoznia kellett, a büntetést végrehajtható börtönre változtatták. Ez lett a vége egy családi viszálykodásnak, ez a vége a rosszindulatú pletykálkodásnak ... Illetve a helyszínen járva, a szereplőket meghallgatva, az volt az érzésem, hogy még korántsem fejeződött be a kínos háborúság. Az eltartási szerződést felbontották, ez természetes is. Ilyen körülmények között egyáltalán nem látszik biztosítottnak, hogy az eltartók gondoskodnak a két öregről, ha egyszer szükségük lenne rá. Az egykori háztulajdonos most egy ólszerű kis odúban lakik, míg lakását havi harminc forintért sógornője és annak férje lakja. A sógornő már nem sokáig, mert megkapta a behívót börtönbüntetésének letöltésére. És most értünk el arra a pontra, amiért ezzel a — sajnos nem egyedi — esettel érdemes a nyilvánosság előtt is foglalkozni. Az ember naponta olvashat az újságokban erőszakos cselekményekről, gyilkossági kísérletekről és bekövetkezett gyilkosságokról. Az ok gyakorta ugyanaz és szinte kísértetiesen előrelátható volt Elvált házastársakat, kibékíthetetlen haragosokat köt ösz- sze elválaszthatatlanul a közös fedél. A gyűlölet lassan életérzéssé válik és hiába itt a bölcselkedő tanács, a hivatkozás az emberi együttélés szabályaira, de még a haragos felek egyéni érdekeire is» A börtönbüntetésre ítélt sógornő férje szinten büntetett előéletű. Feltételezhetően tudták, hogy mi jár egy gyenge j öregasszony durva bántalma- ! zásáért. A sógornő a Védtelen öregasszonyt először ütni kezd- I te, majd amikor a földre esett, ! rátérdelt és szinte önkívületi állapotban folytatta tovább a j verést, míg a szerencsétlen j öregasszony két bordája el- j tört. A törvény a bűntettet meg- j torolta. De mi lesz azután? Arra lehetőség sincsen, hogy | elköltözzenek innen. Az asz- i szony a börtönből ebbe a la- ! kasba tér vissza ... j Még csak azt sem állítom, : hogy az elítélt sógornőnek nincsenek elfogadhatónak tetsző magyarázatai. A gyenge öregasszony egyetlen fegyvere a nyelve és mint tapasztaltam, ezt a harcieszközt elég jól használja is. A vele való veszekedésre nem is nagyon kell okot keresni. Elég meghallgatni a szomszédokat, akik természetesen pártokra szakadva részt vesznek a háborúságban. Mindenki tud valamit a másikról és a pletykák állandóan köröznek a rozoga kerítések fellett, a kútnál és a piacon. — Ha rajtam múlna, kútba hajítanám azt a vénasszonyt — mondja az egyik szomszéd. — Ki védi meg az effajta szerencsétlent? Ezek meg fogják ölni — figyelmeztet egy másik. . Az indulatok felszításában persze segít az alkohol is. A szereplők egyike sem veti meg az italt, nem egy hangos botrány zajlott le már itt alkoholos állapotban. A képlet most már világos: gyűlölet plusz allcohol, egyenlő... Az egyenlet másik oldala még ismeretlen, de a behelyettesítő módszerrel minden lehet... Magam is megpróbáltam: a békítés teljesen esélytelen. Az ember tehetetlenül néz egy körvonalaiban már felsejlő tragédia elébe. S közben felelősnek is érzi magát: most kellene valamit tenni, amikor talán még nem késő ... Ősz Ferenc Például Zsélyi Péfer
