Pest Megyei Hírlap, 1967. október (11. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-13 / 242. szám
1967. OKTÓBER 13., PÉNTEK r«T MtCYKI &Cíirtop 3 Rohamosan fejlődik Szentendrén a Pismány és környéke Újabb nyolc kilométer villanyhálózat — Sürgős az utak kiépítése Év vége Budaörsön A Repülőgépes Növényvédő Állomás két brigádja október első napjaira befejezte évi tervét. Mindkét brigád tovább dolgozik. Vállalták, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának tiszteletére 50 ezer hold fölé viszik teljesítményüket — Halló! Most nézzék meg Pismányt! — hallik egy, örvendező hang a telefonban, Szentendréről. A késő őszi napfényben a nyaralók és víkendezők eltűntek, de az egész vidék mégis szokatlanul mozgalmas. Mindenfelé házak épülnek, emeletes is négy, nemcsak nyaralónak. Azután kisebb-nagyobb villák, víkendházak tucatszámra. Oda, ahová tavaly még nem ért el a villany, most építik a vezetéket, november derekára nyolc kilométer hosszú új huzalhoz csatlakozhat aki akar, telek- és háztulajdonos. Esténként fénybe borul az egész Tiszteletet parancsoló eredmény Holdanként 23,4 wná&sás búzatermés a Herceghalmi Kísérleti Gazdaságban A nyár végén termelési tapasztalatcserére jöttek össze a budai járás tsz-einek szakemberei a Herceghalmi Kísérleti Gazdaságba. A gazdaság vezetői a búza termelésében elért eredményeikről, valamint agrotechnikai módszereikről számoltak be. Amióta ugyanis a búza „pénzes” növény lett, azóta megnövekedett. az érdeklődés termelése iránt. Rédling István főagronőmus az újságíró számára is készségesen rendelkezésre áll, de elöljáróban megjegyzi: — Amit elmondok a búza termelésével kapcsolatban, az lehet, hogy ellentmond bizonyos elméleti elgondolásoknak és következtetéseknek, mások gyakorlatának, de mi őszinték Vagyunk: saját tapasztalataink alapján helyesnek tartott és eredményeinkkel igazolt termelési módszereinkhez ragaszkodunk. Addig ezt alkalmazzuk, amíg jobb módszert nem tudunk magunknak kidolgozni és kísérleteink nem győznek meg bennünket hatékonyabbakról, jövedelmezőbbekről. A több mint 25 mázsás holdanként termés elég ritka a magyar mezőgazdaságban. Vajon nem egy-egy kedvező esztendő kimagasló termésátlagáról van csupán szó? A főagro- nómus határozott nemmel válaszol erre. — Sokan úgy ítélik meg az idei évet, mint amely különösen kedvezett a gabonaféléknek. Itt, nálunk nem beszélhetünk erről. Tavasszal több mint egy hónapig nem volt csapadék, az érési időszakban pedig kifejezetten nagy hőség uralkodott. Egyik sem kedvez a gabonatermelésnek! — Mi hát eredményeik titka ? — Emelkedő termésátlagaink céltudatos termesztői munkáról tanúskodnak. 1965-ben 17,41, 1965-ben 20,32 mázsás átlagtermést értünk el. Nyugodtan állíthatom, hogy a mostani 25,4 mázsa holdankénti termés nem véletlen, a jövőben is számítunk ilyen eredményekre. A gazdaság szántóterülete 7913 kataszteri hold. Évek óta Igyekeznek megfelelő vetés- szerkezetet kialakítani, s hogy ez korábban nem sikerült, az nem rajtuk múlott. A főhatóság diktálta a terveket, s egyéb gátló körülmények is akadtak, amelyek megnehezítették a szakemberek munkáját. ök azonban nem nyugodtak bele a változtathatatlanba, tették azt, ami saját erejükből tellett, Most, hogy már önállóan gazdálkodnak, érvényesíthetik elképzeléseiket, de sokat számít az elmúlt évek tapasztalata is. Az idei eredmény ezeknek a gyümölcse. Sorra vesszük azokat a tényezőket, amelyek a szakember véleménye szerint döntően befolyásolják a terméseredményeket. Mielőtt ezekre rátérnénk, szükségesnek tartja megjegyezni: — A gabonatermelés összetett feladat, azért nem lehet egy-egy agrotechnikai eljárást ^.kiragadni”. Hiába készítjük elő jól a talajt, ha rossz minőségű vetőmagot teszünk a földbe. Minden munkafolyamat fontos, nincs „mellékes”. A FAJTAKÉRDÉSSEL KEZDJÜK: — Gazdaságunk az elmúlt évben több fajta búzát termesztett. Anélkül, hogy mérlegre tenném, melyiknél milyen tapasztalatokat szereztünk, kijelenthetem: körülményeink között a Bezosztája I. vált be legjobban. Nem elég azonban kiválasztani a fajtát. Kísérleteket végeztünk különböző szaporítási fokú Bezosztája búzákkal. Azt tapasztaltuk, hogy minél magasabb szaporítási fokban termeljük búzáinkat, annál jobb termést tudunk betakarítani belőlük. Elit Bezosztája vetőmaggal holdanként 33,27, másodfokúval 27,20, harmadfokúval 29,70 mázsás átlagtermést értünk el holdanként. Az idén, már csak elit I. és II. fokú búzákat vetünk — még takarmánybúzának is. TALAJMÜVELÉS, ELÖVETEMÉNY: — A búza igen érzékeny az előveteményre, talajművelésre, tápanyagra. Amit jó elő- veteménnyel biztosítani tudunk, azt nem kell műtrágyával pótolni. Mi általában kukorica után nem vetünk búzát, inkább gabonát, gabona után teszünk — legfeljebb kétszer egymásután. Sokan vitatkoznak azon is, hogy milyen talajművelést alkalmazzanak az őszi gabonák vetése előtt. A mi álláspontunk: őszi vetések alá 28—30 centiméter mélységben szántunk — idejében. Vetés előtt diszktiller- rel, illetve tárcsával készítjük elő talajainkat. TAPANYAGELLATAS: — Mi már túljutottunk azon, hogy a tápanyagszükségletet szubjektív alapon határozzuk meg — az elmúlt hat évben gazdaságunk egész területén, kétszer végeztünk tápanyagvizsgálatot. A vetésterv összeállításánál megállapítjuk a tábla termelési szintjét — a korábbi istái lótrágyázást, szer- vesanyag-visszajuttatást figyelembe véve meghatározzuk az elérendő terméseredményt. E kettő összevetése nyomán határozzuk meg, hogy egy-egy műtrágyából, illetve a hatóanyagból mennyit kell a talajba juttatni. Az utóbbi négy évben a búza vetésterületének 64,2 százalékán, holdanként 150 mázsával istállótrágyáztunk. 1966 őszén összesen 442 kiló műtrágyát adagoltunk — 99,7 kilogramm hatóanyaggal. Tavasszal, fejtrágyaként 101 kiló műtrágyát — 26,1 kilogramm hatóanyaggal — adtunk. A korábbi években a káliumszükségletet nem vettük figyelembe, mert talajaink 20 —22 mázsa termés eléréséhez elegendő káliummal rendelkeztek. Holdankénti 25—30 mázsás termésnél azonban ennek pótlásáról is gondoskodni kelL VETÉS: — A vetés legkedvezőbb időpontja, október 10—15, de legkésőbb október 20. Nagyon fontos a megfelelő magágy, a kellő mélység és a kellő növényszám. Ez utóbbinál különbséget kell tenni, a hazai és a külföldi fajták között. A Bezosztája I. ezermagsúlya — méréseink alapján 44—45 gramm. Ahhoz, hogy megfelelő sűrűségű és beállítottságú vetést kapjunk, legalább 180 kiló magot kell elvetni. Mi, figyelembe véve talajaink termő- képességét az idén, holdanként 200 kiló magot vetettünk. A vetést ugyanis gazdaságunkban 12-én befejeztük. A gazdaság vezetői szívesen .adják közre termelési tapasztalataikat. Az említett tapasztalatcsere után, Rédling István a ráckevei járás tsz-szakem- bereinek is tartott előadást. Nem egy termelőszövetkezet fordult ezután vetőmagért a herceghalmiakhoz, s ők senkit sem utasítottak el: 65 vagon kiváló minőségű — harmadfokú szaporítású — vetőmagot adtak a tsz-eknek. Nem a gazdaság vezetőin múlott, hogy további 60—70 vagon nem talált gazdára. A tsz-ek vezetői ugyanis későn jelentették be igényüket. Mihők Sándor hat négyzetkilométeres terület, hiszen világosságot mindenki akar. Meg vizet. A vízvezeték azonban még nem teljesen hálózza be ezt a vidéket. Mindössze három kilométer kellene és akkor még az épülő Skanzenig is elérne — Azt szeretném, ha ez még a legközelebbi jövőben megvalósulhatna — mondja dr. Szült Ödön, ennek a két hegynek meg a dűlőnek városi tanácstagja, aki nyolcadik esztendeje fáradhatatlanul küzd lakótársai meg a víkendezők érdekeiért. Sokan álmodozó légvár- kergetőnek tartották, amikor belevetette magát a környék fejlesztéséért megindult harcba. Azt tartja, ezek a hegyek Szentendre továbbépítésére, új lakosok letelepülésére és nyaralók, üdülők, kirándulók fogadására rendkívül alkalmasak. Álmai most úgyszólván mind megvalósultak. — Még nem — helyesbít. — üdülőotthonokat kellene ide emelni, meg kilátó- vendéglőt a hegytetőre. Vagy legalább egy falatozót egyelőre. És a növekvő állandó lakosság ellátására korszerű boltot. De mindennél fontosabb, hogy épüljenek az utak meg az utcák. A Cseresnyés meg a Barackos út autóval szinte járhatatlan, szűk is. Pedig vannak már a hegyen, akik autójukon járnak be dolgozni Pestre, s az autóbuszt valamennyien igényeljük. Aztán az utcák! Helyüket rég kijelölték, mégis fák állnak rajtuk, sőt kertek, mert még mindig nem sajátították ki a területet. Szóval van itt még sok teendő. Persze, hogy van. Mégis most már formát ölt Pismány és környéke, az lesz lassan aminek lennie kell, jólevegőjű szép település. — Mediterrán éghajlatunk van — mutat a tanácstag néhány szép fügefára. — És erre terjeszkedik majd a város, Szentendre. Kései küldemény A gyerek két évig dolgozott az Édesipari Célgazdaságban. A harmadik évben is ott jelentkezett munkára, csakhogy akkor már a gyümölcsös a Kertészeti Kutató Intézet törökbálinti gazdaságához tartozott. Ez tulajdonképpen nem jelentett volna semmit, azaz... Eleinte a gyerek félt a munkától. El sem tudta képzelni, hogyan vehetik neki hasznát. Az első bátorítás, dicséret után megjött a kedve. Gyümölcsöt szedett, mint általában a fiatalabb korosztály. A derekas munka után megkapta élete első keresetét. Az már nem is tartozik a tárgyhoz, hogy beteg nagyanyjának vett rajta vekkerórát és állólámpát. Magára egy fillért sem költött. Az elmúlt esztendőben újra ott jelentkezett a szünidőben. Ládát cipelt, gyümölcsöt osztályozott, legtöbbször napi tizenhárom, tizennégy órán át. Ez tetszett csak neki igazán! A posta 800 forintot kézbesített számára. Kis pótlással öltöny, fehér ing lett belőle. Saját keresetéből ruházta fel magát. Szép dolgozatot is írt az iskolában arról, hogyan ízlett neki a munka. Ennél is beszédesebb eredmény volt azonban az, hogy az idei nyáron kijelentette: — Mielőtt iskolai táborba mennék, két hetet idén is dolgozom. A családban nagy nézeteltérés támadt: — Elég lesz a kéthetes iskolai munkatábor, megárt a nehéz fizikai munka! — Ha kedve van, hadd menjen. Attól csak erősödik. Ment. Minden hajnalban ötkor kelt, hogy hétre munkába állhasson. Tizennégy napból azonban csak tíz napot dolgozott, mert esős napokon hazaküldtek, s akkoriban többször esett. Tíz napig azonban szorgalmasan helytállt. Akkor július eleje volt, most október közepe. A júliusban végzett munka díját, többszöri reklamáció után október 10- én fizették ki. S ami a legérdekesebb: negyvenegy forintot hozott a posta. Negyvenegy forint, tíz napi munkáért! Ha csan napi nyolc órát, vagy hat órát számolok, akkor is ... Ez azonban csak az anyagi oldal — bármilyen hihetetlen, a kevésbé jelentős. A nagyobb károsodás ki sem fejezhető. Két évig a munka mindennél ékesebben beszélt önmagáért. Rábeszélés, agitáció, érvelés nélkül kívánt a gyerek dolgozni, az iskolában sokan tőle kaptak kedvet a szünidei hasznos időtöltéshez. Nem győztük hallgatni a hőstetteket, amit egy-egy láda autóra rakása, a gyümölcs felelős osztályozása jelentett a munkát még csak kóstolgató gyermek száj ára — most odalett. Odalett a kitervelt vásárlás is. Ismétlem, nemcsak a rósz- szül számfejtett, hibásan ad- minisztált, túl későn érkezett pénz miatt, ami egyetlen, nem, még tíz nap gyümölcsszedés vagy más elvégzett feladat értékét sem jelentheti — o gyerek már kijelentette: — Ebbe a gazdaságba többé nem megyek. Jövő nyáron csak pihenek. Már látom előre, milyen rábeszélés kell ahhoz, hogy valahol, ismeretlen helyen szerencsét próbálva, újra kezdje. S ha újra is kezdi, örömét lelje mindabban, amitől most egy vagy két ember hibájából csúfosan megfosztották. S. A. Megkezdődött a tsz-tagok üdülési szezonja Elindult az első csoport Harkányfürdőre Megkezdődött az immár hagyományos üdültetési szezon a termelőszövetkezeti tagok részére. Tegnap reggel indult el Harkányfürdőre, tíznapos jutalomüdülésre Pest megye különböző részéből az első, harmincfős üdülőcsoport. Az őszi „nyaraltatás” költségeit a Pest megyei tsz-tagok Biztosítási és önsegélyezési Csoportja viseli. Ezentúl félhónaponként ugyancsak a megye különböző részéből, újabb csoportok indulnak a debreceni tsz-üdülő- be, Hévízre és Harkányfürdőre. A rászorult beutaltak szakszerű orvosi ellátásban részesülnek. Az üdültetési szezon április végéig tart.----------------------------------------- hogy így októ) Szomorúan jelentem, j bér közepe tá----------------------------------------- ján az ördögök hideg, szőrös mancsukkal megtapogatják a szívemet és én szomorú leszek és rosszkedvű. Nem ízlik az étel, a munka. Reggelenként ballábbal ébredek, mert tejszínű ködöt látok az ablak üvegén és esténként teljes letargiában hajtom álomra a fejemet, tudom, holnap még rosszabb lesz. Aztán újra ébredek még idegesebben, belekötök az élő fába, semmi és senki sem tetszik és egyáltalán, miért sötétedik októberben ilyen korán? Es miért felel az én kisfiam élővilágból hármasra? És miért mondja a tanárnő az én fiamnak, hogy gyenge kis agronómus lesz belőle? Miféle pedagógia ez? És egyáltalán mi ez a tanárnő? Biológus vagy vétesz? Én bemegyek és megmondom neki, hogy... És miért szemtelen az én fiam, és miért válaszolja a tanárnőnek azt, hogy ő istenbizony nem akar agronómus lenni? Miféle tisztelet ez? Ki neveli ezt a gyermeket? Kitől tanulja a szemtelenséget? És miért tolakodnak a villamoson az emberek és miért sípol a rendőr az utcasarkon? És miért rugdossák egymást a futballisták? Az ám, és mi emberek, vajon mi miért rugdossuk egymást? Tessék mondani rakoncátlan rossz bácsik és nénik, mi miért bántjuk egymást? És az én kollégáim miért raknak felületes, gyenge kéziratokat az asztalomra? És miért hullanak a levelek októberben? J Örömmel jelentem, ■ hogy álmomban néhány jóindulatú kismanó próbafűtést tartott a szívemben és hozták a ju- piterlámpákat is, hogy jobban lássak. Milyen szép a kora őszi októberi reggel. — Jó friss tojást vettél — szólok a feleségemhez és jó étvággyal csámcsogom a rántottét. Körülöttem mosolyog mindenki. — Olyan jó ilyenkor, mindenki örül. Olyan jó, ha nem vagy kiállhatatlan és rabiátus — suttogja a nőm, de én nem haragszom rá, hogy sérteget, most mindent megbocsátok neki. Szeretném megkérdezni, de nem merem, miért örül ő és miért mosolyog mindenki körülöttem. „Okos ember a fiú tanárnője. És nagy emberismerő. Az én fiamból tényleg nem lesz agronómus. A bibét folyton összetéveszti a porzóval. Így nem lehet...” — gondolom magamban. „És a fiú már ilyen fiatalon is nagy önismerettel rendelkezik. És tárgyilagos. És milyen szellemes! Ha-ha nevetnem kell: „istenbizony nem is akarok ... !” A villamoson az emberek és a nők milyen szépek és kedvesek. No, segítsünk szépen ennek az öreg néninek. Istenem, milyen szép lehet most az erdő. „Hűli a fának a levele”, fütyülöm a dalt és a kalauznő visszakacsint. Azonnal elhatározom, hogy vasárnap kimegyek a meccsre. Nem jó ez a tévé. Különben is, imádom az embereket, szeretek közöttük lenni. Benn megiszom a kávémat és megdicsérem a titkárnőm haját. Azonnal kapok még egy kávét. — Mi van veled? — kérdi. — Semmi — válaszolom nevetve és nem értem a kérdést. Azért neki is megbocsátok. Bent a szobámban elolvasok egy kéziratot, röhögve könnyezem, rohangálok a folyosón, hol a szerző? — Megvagy, édes öregem! Nagyon jó kis írás! Nagyon tehetséges fickó vagy! És örülök, hogy veled dolgozhatom ... Megdöbbent, boldog arc. Elmenőben még hallom, amint valakinek azt mondja. — Nem értem az öreget. Tegnap ugyanerre a kéziratra azt mondta, hogy gyenge. Nem érti a fickó. Nem is értheti. De azért én megbocsátok neki. Próbafűtés van a szívemben. (Suha)
