Pest Megyei Hírlap, 1967. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-10 / 214. szám

1967. SZEPTEMBER 10., VASÁRNAP #£CYF* 'sjfíit'itm » AKTUÁLIS INTERJÚ dr. György Júliával NAPLEMENTE „Az antiszociális személyi­ség” címmel kitűnő könyv je­lent meg a napokban a Medi­cina Könyvkiadó gondozásá­ban a Kossuth-díjas gyermek- pszichiáter, dr. György Júlia tollából. A könyv nem isme­retterjesztő, hanem tudomá­nyos mű, amely a laikus szá­mára ezért teljes egészében nem hozzáférhető; úgy érez­zük azonban, hogy a könyv té­májának fontosságánál, a fel­dolgozás újszerűségénél fogva mégis fel kell hívnunk rá az egész közvélemény figyelmét. Dr. György Júlia olyan kérdé­sekről beszél, amelyek mind- annyiunk életét érintik — akár tudomást veszünk erről, akár nem, ŰJSAGlRÖ: Véletlenszerűen vagy tudatosan találkozott az ön munkásságában e látszó­lag távoleső két tudományág, a gyermekpszichológia és a kriminalisztika? Ezt azért kér­dezem, mert könyvében éppen azt érzem felfedezésszerűen újnak, hogy a gyermek fejlő­dését születése pillanatától nyomon kísérve, tehát legmé­lyebb okaiban ragadja meg a kriminogén jelenségeket. DR. GYÖRGY JÚLIA; Har­madéves medika koromban már egy kriminálpszichológiai laboratóriumban dolgoztam, A kapcsolat úgy jött létre, hogy miatt orvostanhallgató a Gali- lei-körben egyszer előadást hallgattam e témakörből dr. Révész Margittól, aki pszichiá­ter volt és dr. Kármán Ele­mérrel dolgozott együtt ebben a laboratóriumban. A Tanács- köztársaság kikiáltása után a laboratórium felvirágzott, dr. Kármán Elemér volt a fiatal­korúak egyik bírája, s a bíró­ság elé nem kerülhetett úgy fiatalkorú, hogy mi meg ne vizsgáltuk volna. A kommiin bukása után ez a laboratórium részemre sajnos megszűnt. ÚJSÁGÍRÓ: A kapcsolat tehát régi. Mi késztette arra, hogy könyvet írjon sok évtize­des tapasztalata összegezése­ként? UK, GYÖRGY JÚJblA: Mert sok a súlyos tévedés, fogalom- és szemléleti zűrzavar van még ezen a téren. Azért kezd­tem antisizociális gyermekek­kel és fiatalkorúakkal is fog­lalkozni, mert úgy éreztem, hogy e témakörben rengeteg a félreértés, az előítélet. Ha egy gyermek tbc-ben betegszik meg, azonnal orvoshoz viszik. De akkor is orvoshoz viszik, ha neurótikus, vagy elmebe­teg. Ha azonban a gyermek magatartásában antiszociális jegyek mutatkoznak, a gyer­meket mint „rossz” gyerme­ket kezelik, akire csak harag­szanak és nem állnak azzal az együttérzéssel és megértéssel mellette, mint más sérült és belső konfliktusaival küzdő, szenvedő gyermek mellett. Mert a gyermek is szenved ebben az állapotban — nem­csak a szülő. Erről is mindig megfeledkezünk. A felháboro­dás — a szülő, később a társa­dalom sértődöttsége megaka­dályozza tisztánlátásunkat. Ha a szülő már „nem bír” a gyer­mekkel, a rendőrséghez for­dul, vagy a gyámhatósághoz. Hozzánk is csak többnyire azért jönnek, hogy helyezzük el őket valamelyik intézetben. Abban reménykednek, hogy a „kemény kéz” majd rendbe­hozza a gyermeket, de ahol a kemény kéz politikáját köve­telik, ott már általában túl vannak a kemény kézen. Ez­zel szemben állíthatjuk, hogy ha időben hozzák rendelé­sünkre a dacos, sőt gyűlöletbe kergetett gyermeket, szaksze­rű kezeléssel sok minden, majdnem minden megoldható. Szerencsére nem minden ne­hezen nevelhető gyermekből lesz bűnöző! De a felnőtt ha- bituális (visszaeső) bűnözők vizsgálatánál az előzmények felvételénél minden esetben megtaláljuk a korai gyermek­kori nehezen nevelhetőség ál­lapotát — amikor még köny- nyen segíthettünk volna. Ezért olyan nagy ezen a téren a tár­sadalom. s a szülők felelőssé­ge. Hogy a nehezen nevelhető gyermekből ne legyen bűnö­ző felnőtt, sok mindenre van szükség. Mindenekelőtt pszi­chológiailag jobban képzett nevelőkre, a családvédelmi hálózat alaposabb kiépítésére és általában több irányú szem­léletváltozásra is. Meg kell például változtatni a szemléle­tet abban az irányban, hogy az antiszociális gyermeket ne tartsa környezete, például osz­tálytársai hősnek, akit csodál­nak, s aki követésre ingerel. Az antiszociális gyermek nem hős, de nem is elvetemedett, hanem elkeseredett, szeren­csétlen, esetleg beteg, mert nem tud konfliktus nélkül él­ni. Tehát nem elkülönítem és kipellengérezni kell az ilyen gyermeket,- nem ezzel tudjuk őt, mint hibás példaképet, le­rombolni az osztály előtt, ha­nem mint gyengébbet segíteni abban, hogy ő is visszakerül­hessen az összeütközések nél­cül élni tudók közösségébe. Hiszen ha a pedagógus köze- ebbről megnézi a dolgot — mindig meg fogja találni a gyermek mögött azokat a csa- ádi, lelki és szociális körul- ményeket, hibás nevelői mód- izereket, amelyek a gyermeket íppen olyanná tették, ami­yen. ÚJSÁGÍRÓ: Könyvének elő­szavában azt írja, hogy senki ;em születik bűnözőnek. DR. GYÖRGY JÚLIA: Bi­:ony nem. hanem azzá válik. Vli tesszük azzá. A bűnöző tet- e mindig visszarúgás régi, a izülőtől, vagy mástól elszen­vedett sérelmekre. A születési ■endellenességek, alkoholista vagy idegbetegségben szenve- lő szülőktől való származás lem jelent eleve meghatáro­zottságot, csak azt a lehetősé­tet. hogy a gyermek érzéke- ryebben fog reagálni a külső írtalmakra. Ebből nem követ- cezik az, hogy okvetlenül negnyilvánult betegségnek cell kifejlődnie az élet folyá- nán, még kevésbé az, hogy lűnözővé fog válni. A bioló- riai alap csak általános disz­pozíciót, hajlamot teremt, a löntőek a pszichoszociális ár­aljnak. ÚJSÁGÍRÓ: Mit ért pszi- :hoszociális ártalmakon? DR. GYÖRGY JÚLIA: Pszi- :hoszociáiis ártalmak elsősor­ban a családban érik a gyer- neket. Rettenetes a helyzetük >éldául abban az esetben, ha i szülők elváltak, mert vagy íz egyik szülő neveli,' vagy ígyik sem, vagy versenyeznek :rte, vagy az egyiknek sem cell, esetleg az új házasságból való gyerek miatt. A másik úlyos ártalom az alkohöliz- nusból ered. Nemcsak bioló­giai ártalom formájában, ha- íem főleg az alkoholista szülő iltal okozott környezeti ha- ásban. Súlyos ártalomtípus, iá a családban elmebeteg íeurótikus, vagy prostituált van. De nincs itt hely a rész- etezésre. Lényeges, hogy az lyen gyermeknek hiánya van zeretetben, viszont sok meg- iláztatásban és főleg brutali- ásban van része, amely min­ien esetben dacot, agressziót érméi a gyermekben is. Olyan mnöző, illetve antiszociális yermekkel nem találkoztam nég, akit ne vertek volna! Ha ikerül leállítani a verést, s iá sikerül a szülőket érzelmi- eg áthangolni, s a gyermek zámára így megértőbb és me- egebb atmoszférát teremteni - úgy a dac és agresszivitás s leépül a gyermekben, s nint napon a hó, úgy tűnik el mtiszociális magatartása. Az deges háttér néha még meg- narad, azt tovább kell és le­let kezelni, de a környezettel 'aló hibás kölcsönhatás, mely i gyermeket a felnőttkori sú­lyosabb állapot felé sodort: volna — megszűnik. ÚJSÁGÍRÓ: Tehát a szülő két kell gyógyítani? DR. GYÖRGY JÚLIA: Gke is, de legalábbis megértein velük a gyermek magatartásá­nak rugóit — érzelmileg át­hangolni őket a „rossz” gyer­mekkel szemben, akit ekkoi már többnyire kivetett a csa Iád. Egyébként a nehezen ne­velhető gyermekek otthonába! az volt a tapasztalatunk hogy ha a gyermek legalábl egy nevelőjét megszerette, ér­zelmi élete kathartikusan meg­fordult, s e nevelőn keresztü érzelmileg visszatért szüleihe; is, majd a külvilághoz. ÚJSÁGÍRÓ: Könyve végkö vetkeztetéseként megállapítja „Ma úgy vélem, hogy a reel diváló habituális (visszaeső) bűnöző kriminális tettei per- versiók...” Nagyon lényege megállapításnak tartam ezt mert úgy érzem, hogy könyvi ezzel új perspektívákat nyű} — a bűnözővel, helyesebben c könyv szavaival élve az anti­szociális állapotú emberrel va­ló egész társadalmi elbáná­sunk számára. DR. GYÖRGY JÚLIA: Re mélem, hogy ez előbb-utóbt bekövetkezhet. Ha a társada­lom célja nem a bosszú és í „megtorlás”, hanem a nevelés, a reszocializéiás, akkor neír szabad a bűnözővel szember folytatni a megalázásokból éí brutalitásból álló viszontag- ressziót, mert ez az ő kóros állapotát csaik fokozza. Ilyen esetekben a karantenre szük­ség van, de a karanténén be­lül gyógyításra vagy nevelésre van szükség —, ha nem visz- szaesőket akarunk termelni Tehát szó sincs róla, hogj mellőzzük a tényállás — a tet­tes, a tett, az áldozat és as egész szociális háttér — félde­rítését, amelyet a jogásznak, a krimi,nálpszicholőgusnak és i pszichiáternek együttesen kell elvégeznie, hanem az égés; eljárásnak azt kell céloznia hogy a bűnözőt valóban é: maradandóan visszavezessük i társadalomba. A kérdés „csu­pán” az, hogy milyen legyei ez a karantén? Hollandiábax és Svájcban szabályos gyógy- klinikák működnek, ahol « visszaeső bűnösöket pszichiá­terek gyógyítják. Ezt mi mun­katerápiával egybekötve kép­zeljük el, és azt hiszem, hogj a két módszer kombinációja az igazán jó megoldás. ÚJSÁGÍRÓ: Könyvének el ső részében nagy szerepet tu­lajdonít az antiszociális sze­mélyiség kialakulása folya­matában a nevelési hibáknak Mit tart „igazi” nevelésnek? DR. GYÖRGY JÚLIA: P dresszírozó szülő nem törődil azzal, hogy érzelmileg meg ragadja-e a gyermeket, csal félelmet kelt és nem épít fe igazi etikai rétegeket. Hagen beck leírta: ha a vadállatéi szelídítése ostorral történik mindig fennáll/'annak a vészé lye, hogy az állat leharapj: „szeh'dítőjének” fejét... D< ha kicsi kortól szeretettel ne­velik és gondozzák — soha. P kényeztetésnek, mint másil végletnek azt nevezem, ami­kor a nevelőt nem becsülvi szereti a nevelt, hanem rab­szolgájának tekinti. Az igaz neveléshez két dolog kell. A gyermek pozitív érzelmei, e: az, hogy megbecsülje nevelő­jét. Tehát tekintély kell, d( nem félelmen alapuló tekin­tély. A felnőttnek a gyermeke; védő és neki imponáló barát­nak kell lennie, akire biza­lommal tekinthet. ŰJSAGlRÖ: ön, aki az em­beri lélekkel tudományosai foglalkozik, milyen irodaim: hősöket, milyen írókat ked­vel? DR. GYÖRGY JÚLIA: Mosi a pszichológust analizálják .. ez nehéz kérdés. Szeretem Dosztojevszkijt, Thomas Mannt, bár ellenpólusok, és sok-sok mást. A napokban ép­pen megnéztem filmen is a Félkegyelműt Hát igen ... azl nevezik sokan félkegyelmű­nek, akit a mások szenvedése Is boldogtalanná tesz, aki min­dig a mások javát akarja éí nem ügyeskedik a maga javá­ra mindenáron és minden esz­közzel ... Nádas Péter — Képzelje, Herr Panter, tegnap este hallottunk egy remek viccet, el kell mesél­nünk önnek... — Egy férfi ..: Walter, ne szórd a dohányt a szőnyegre! Teljesen összepisz- kolod a szőnyeget. .. Szóval a vándor el­téved az Alpokban. Micsoda? Jól van, ak­kor nem az Alpok­ban, hanem a Dolo­mitokban, de ez tel­jesen mindegy. Ban­dukol az éjszakában, megpillant egy távoli fényt, és egyenesen oda tart... Hagyjál már, hadd meséljem! Igenis hozzátarto­zik . Ott a kunyhó­ban lakik egy pa­rasztember és egy pa­rasztasszony. Az em­ber öreg. az asszony­ka pedig fiatal és nagyon csinos. Már ágyban - fekszenek, illetve dehogy, még nem feküdtek le... — A feleségem nem tud viccet me­sélni. Inkább én. Te majd a végén meg­mondod, hogy így volt-e vagy sem ... Szóval, egy férfi bo­lyong a Dolomitok­ban. mert eltévedt. Illetve... most ve­szem észre, hogy ösz- szezagyváltad az egé­szet, a vicc nem is így kezdődik. Egé­szen másképp. Szó­val, él a Dolomitok­ban egy öreg paraszt a fiatal feleségével. Az éjszaka kellős kö­zepén egy vándor ko­pogtat az ajtón, mert eltévedt, és éjszakai szállást kér. Ámde nekik csak egy ágyuk van és már úgyis ket­ten alszanak benne. — Walter! A ha­mu! Nem tudod oda­venni magadhoz a hamutartót?! — Ne szakíts foly­ton félbe!... Szóval, végül is bebocsátják a vándort a kunyhó­ba, mert közben az eső is eleredt és a szerencsétlennek a ruhájából facsarni lehet a vizet. így hát azt mondja a paraszt, hogy megaihat az ágyban, az asszony­nyal. — Dehogyis! Egy­általán nem így volt! Egészen rosszul me­séled! Középen kell aludnia, az öreg és a felesége között. — Tőlem legyen középen. Teljesen mindegy. — Szóval, odakint nagy zivatar van. — Megint rosszul mondod. Éppen, hogy eláll az eső, békésen elalszanak, majd ké­sőbb felébred az öreg és azt mondja a fe­leségének ... Trude, vedd már fel a tele­font! ... Nem, ter­mészetesen nem ezt mondja __A paraszt a zt mondja a felesé­gének ...Ki az? Ki van a telefonnál? Mondd neki, hogy később hívjon vissza, most nincs időm ... Szóval azt mondja az öreg: kimegyek, meg­nézem a kecskéket, mert ha elszabadul­nak, akkor holnap nincs tejünk. — Walter, bocsáss meg, hogy félbesza- kitlak, de Paul azt mondja, nem tud ké­sőbb hívni, csak es­te. — Rendben van, hívjon este. Szóval, az öreg__ Hozzál n ekünk egy kis ká­vét ... Kimegy és alig csukódik be az ajtó, a fiatalasszony oldalba löki a fér­fit... — Rossz! Egészen rossz. Ez nem az első alkalommal történik. Az öreg kimegy, de a fiatalasszony csak harmadszorra kezd bökdösni. — Tehát visszajön az öreg. Aztán hirte­len újra felkel és azt mondja: meg kell néznem a kecskéket — és ismét kimegy. — Es ekkor oldal­ba böki a fiatalasz- szony a vándort és azt mondja: na! — Szó se róla, Walter. Egyáltalán nem azt mondja. — De még meny­nyire! Hát mit mond­jon? — Azt: most itt az alkalom. — Épp ellenkező­leg: igenis azt mond­ja, hogy na, és ol­dalba böki a vándort. — Legalább hagyd, hogy befejezzem, te ellövöd a poént. — Ne dühíts fel, Trud! Ha elkezdek egy viccet, akkor be is fejezem. — Bn kezdtem. — Mindegy, akkor is elmondom most már végig; te külön­ben sem tudsz egy történetet tisztessége­sen elmondani. — Ha nem tetszik, ne figyelj oda! — Nem is figyelek, hanem végre-vala- hára elmondom a végét, hogy Herr Pantemek valami öröme is teljék ben­ne. — Ha te azt hi­szed, hogy valakinek örömet szerez, hogy téged hallgat... ' — Trude! — Most mondja^ Herr Panter, hogy lehet ezt kibírni! Egész héten olyan ideges, hogy én... — Te vagy ide­ges ... — A te fegyelme­zetlenséged ... — Mindjárt azt mondod, „komplexu­maid”. Ezt nálunk rossz nevelésnek hív­ják. — Az én gyerek­szobám ... — Ki csinálta visz- sza az egész dolgot az ügyvédnél? No, ki? Talán én? Te! Te kérted, hogy vonjam vissza a válókerese­tet... — Hazugság! Bumm! Ajtócsapó­dás jobbra. Ajtócsa- pódás balra. Most itt állok egy fél viccel. Vajon mit válaszolt a vándor az ifjú asz- szonynak? (Fordította: Zilahi Judit) yffSSSSsrffMrssfssrjmwrsfSSjrfsfSfSfssssssssssss/. Kuit Tucholsky; EGY HÁZASPÁR VICCEI MESÉL

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom