Pest Megyei Hírlap, 1967. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-08 / 212. szám
4 g^rnfap 1967. SZEPTEMBER 8., PÉNTEK Vadvédelem a nyolcszáz év előtti Magyarországon Az esztergomi egyházi levéltáraknak — de még egész' okiratos emlékanyagunknak is — féltve őrzött darabja II. Géza királynak egy 1157-ben kibocsátott eredeti oklevele. Ez az egyetlenegy ólom- bullával ellátott, e korból származó magyarországi oklevél. Tárgya: a király az esztergomi érsekségnek adományozza azokat a sótömböket, amelyeket az esztergom—párkányi (akkori nevén: kakati) révnél a király vámszedői az uralkodó részére évről évre átvesznek. A sokáig rosszul értelmezett, latin nyelvű oklevél azonban egy vonatkozásban mégis korlátozza ezt az értékes kiváltságot. Az adománylevélben ugyanis — a Magnus (vagyis Nagy) néven is nevezett — II. Géza király szó szerint ezeket mondja: .. azonban minden harmadik esztendőben, amikor nekem tetszik, s ezt megparancsolom, száz darab kősó adassék a királyi vadászispánoknak, ezek ott, ahol a szarvasok összegyülekezni szoktak, a földre tétessenek le.. Mint ezt az oklevél szövegének magyarázója, Karácsonyi János tudósunk megállapította: II. Géza király e rendelkezésével arról gondoskodott, hogy gyülekező helyükre vonuló — pilisi, börzsönyi, gerecsei — szarvasai sóban akkor sem szűkölködjenek, amikor az esztergom— párkányi révnél már nem a király, hanem az érsek emberei szedik az Erdélyből, hajókon szállított só vámját. Seregély fel hők Ezer csősz védi a seregélyek ellen a Balaton környéki szőlőket. A láncszerűen elhelyezkedő őrök síppal és egyéb erős hangot adó jelzőszer- számmal értesítik egymást a seregély felhők érkezéséről. Jelzésük 15—20 kilométerre is elhallatszik, s így mindeddig sikerült megakadályozni, hogy a falánk madarak számottevő károkat okozzanak a szőlőkben. Érdekességek a mezőgazdasági kiállításon Az Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár a szakmai látnivalók mellett jó néhány újdonságot nyújt a városi „laikus” közönségnek is. A magyar dohányipar szombaton befejezte a „Mezőgazda- sági kiállítás” elnevezésű cigaretta gyártását, amelyből 10 millió kerül forgalomba a vásáron. Az alkalmi cigaretta íze a Fecskéhez hasonló, s ugyanolyan méretű is. A cigarettán azonban nem felirat, hanem egy búzakalász rajza és a vásár sorrendjét mutató 66-os szám van. Az alkalmi cigarettát húszas csomagolásban, 4,40 forintért árusítják. Ugyancsak a dohányipar újPoharas történetek Két csinosan öltözött vidéki kislány sétál az úton. Láthatóan fáradtak, pedig beszélgetésükből kihallik, otthon tagjai a községi túraszakosztálynak: 28 kilométert megtenni — tok, az asszonyt, amint éppen egy másikkal koccint! így menjen el az ember a saját feleségén! ★ A gyermekmegőrzőben sok apróság játszik. De, hogy kerül közéjük egy már-már eladósorba kerülő nagylány? Kiderül: szülei 16. születésnapján hozták fel a vásárra. Hogy miért adták le „megőrzésre”? — Ök most az egyik talponállóban vannak. Azt mondták, itt nem történhet semmi bajom. Eltalálták. Legalább a gyerek józan marad! ★ Záróra. Már az utolsó látogatók is távoznak, csak egy vehemens parasztember hangoskodik a kijáratnál. — Kérem, engem ne lökdös- sön! Nem megyek! Még nem láttam semmit! — De hisz délben jött be! — mondja a türelmetlen jegyszedő —, hogy-hogy nem látott semmit? — Persze, de mikor megéhezik az ember, hát leül a Bircnnyi a vásári utak hosszúsága — kényelmes felszerelésben, túrabakancsban is komoly teljesítmény. Nem tudták, hogy erre vállalkoznak, méghozzá a Pestnek szóló magas sarkú cipőben! ★ öreg néni iszik az egyik lótnái. — Miért csapból, néni, miért nem ül be valamelyik borha- xapóba? — Nem való az asszonynak, dehogy mennék én oda! Hogy szájára vegyen a világ!? — Nincs abban semmi, néni, nem is muszáj bort innia, kérhet mást is. (Bizalmasan hozzámhajol.) — Hogy kérhetnék, mikor az uram is ott iszik. ★ Idős parasztbácsi tör utat a tömegben, hátra-hátra pillantva. Láthatóan menekül. Miért? Ki elől? — Hát kérem az úgy van, hogy a feleségem nagyon veszekedős teremtés. (Köztünk legyen mondva.) Mindenért kiabál. Meg sem mertem mondani, hogy ide szeretnék jönni... Na ... hát hazudtam neki egy kicsit, régi katonacimborám hívott meg Kecskemétre. (S rámkacsint.) — Nyugodtan sétálok, éppen betértem egy borharapóba — hát kit lákacsárdában, oszt megy az idő. Evés után meg jól esik egy kis bor. Aztán meg ugye, a lovakat is meg kellett gusztálni, olyan szép volt az a bemutató! Mit is láttam volna!? Nem mulaszthattam el a filmvetítést sem, nem jutok el én odahaza moziba! Nincs arra idő. Most meg azt mondják, hogy menjek ki! Furcsa egy világ van maguknál Pesten! Kép, szöveg: Varga Vera donsága a régen ígért „Star” pipadohány, amelynek a vásáron volt a premierje, s egyelőre csak ott árusítják. A Debreceni Dohánygyár ígérete szerint a nyitásig mintegy 5060 csomag „Star” készült. A BNV-n nagy sikert aratott szovjet fagylalt első ízben megjelent a mezőgazdasági kiállításon is. A kiállításon 4 kis pavilonban árusítják az óriás adag csokoládé, mogyoró- és tejszín ■ízű szovjet fagylaltot, 2,50 forintért. Nem mindennapos vásárfiát is vihetnek haza a látogatók a kiállításról. Az országos hírű dunakömlői halászcsárda ugyanis nemcsak helyben szolgálja fel halételeit, hanem közülük a halászlé elvihető, egyliteres patent befőttes üvegben. Az idén olyan filmpavilon is van a vásáron, ahol a szakmai filmeken kívül játékfilmeket is vetítenek naponta 14 és 17 órai kezdettel. ★ A 66. Országos Mezőgazda- sági Kiállítás és Vásár egyik érdekes és tanulságos látnivalója a főbejárattól jobbra levő klubkönyvtár elnevezésű pavilon. Itt a többi között bemutatják egy klubkönyvtárnak megfelelő intézmény teljes berendezését, a községi művelődési otthonokba javasolt technikai eszközöket, felszereléseket. Láthatjuk csaknem 150 korszerűen megépített és berendezett művelődési ház és könyvtár fotóját, valamint a népművészeti és díszítőművészeti szakkörök több kiemelkedő munkáját. A pavilonban szakmai bemutatókon és ankétokon a mezőgazdasági szakkönyvek és a népművelés, a művelődési otthon és könyvtárépítés, az ifjúsági klubok problémái kerülnek napirendre. Több alkalommal műkedvelő együttesek adnak műsort, ismeretterjesztő filmet pedig mindennap vetítenek. Honfoglalás a Ceglédi út 2-ben A megye első tanyai AKI NEM LAT TOVÁBB AZ ORRÁNÁL AKIK SZÍVESEN BEADNÁK GYERMEKÜKET Augusztus 31-én délután még javában dolgoztak a mesterek az épületen. Két nevelő, Nagy János és Iván Istvánná az. ágyakat rendezgette. A vadonatúj paplanokra hófehér tükrös paplanhuzat kerül, rájuk színes ágytakaró. Nagy ház a nagykőrösi Ceglédi út 2. szám alatti tanyai kollégium épülete. Sok munka volt még benne az utolsó napon is. Eppenhogy csak készen lettek a kőművesek, de a korlátok festésére, s a faragott fatető rendbehozatalára a nyitásig nem maradt idő. Ezért aztán érthető a kollégium igazgatójának, Kiss Lajosnak és Pál Gyulának, a művelődési osztály gazdasági előadójának aggódása. Pedig aggodalomra semmi ok nem volt. A szülők kíséretében megérkeztek a gyerekek és megkezdték a honfoglalást. Igaz, némi félszegséggel. Hiszen nemcsak az új környezetet kell nekik megszokni, a családi védettség után a viszonylagos önállóságot, és a mindenben összetartás közösségi érzését, hanem a tanya után a város mozgalmasságát is, az osztatlan iskola után a szakrendszerű oktatást Az udvaron beszélgetek az igazgatóval, amikor a gyerekek párosával megjönnek az első „koleszos” ebédről. A lányok — a maguk szobájában — szekrényüket rendezgetik ezután, a fiúk — másik részen — az első eligazítást hallgatják. Délben szülői értekezletet tartottak. Megbeszélték a házirendet, az étkezések idejét. A szülők megnézték a kollégiumot és elégedettek voltak. Mindössze olyan módosítást javasoltak, hogy a gyerekek ne uzsonnát, hanem tízórait kapjanak. A kíváncsiság elhozta a szülői értekezletre azt az asz- asszonyt is, aki néhány héttel ezelőtt hangulatot keltett a kollégium terve ellen, s aki levelet íratott a Művelődésügyi Minisztériumnak — mondván, hogy sokba kerül, sőt személyesen is felment tiltakozni ellene. Most eljött, végigjárta a szobákat, megemelgette a lepedőket, paplanokat és közölte: ilyen helyre nem adja a fiát. Úgy látszik, otthon • fehérebb ágyneműt tud nyújtani a fehérnél ... Hát ilyen is van. Igaz, csak egy. Viszont sok az olyan szülő, aki miután látta, hogy a gyerekek mit kapnak itt, arra kérte a kollégium igazgatóságát, ha üresen marad egy ágy, az ő fiát is vegyék fel. Egészen biztos, hogy lesznek majd nehézségek és lesznek hibák is, mint mindenütt, ahol az első napok, hetek a tapasztalat- szerzés idejét jelentik. Annyi azonban bizonyos, — ez már most látszik —, hogy a tanyai kollégium megnyerte a csatát. Segélytelefon az út mentén Nem is olyan nagyon régen még arról panaszkodtunk, hogy a nagy európai forgalomhoz képest milyen kevés a jármű a hazai országutakon. Azóta tízezrével avatjuk az új tulajdonosokat, de tízezrével érkeznek a külföldi járművek is. Különösen az úgynevezett idegenforgalmi szezon idején érik egymást a kocsik. Mindez szükségessé tette a szerviz-, illetve gyorssegélyszolgálat megszervezését. A főbb útvonalakon, így a Balaton és a Dunakanyar felé, már gyakran fölbukkan a kis sárga autómentő. Ám többnyire csak ötletszerűen vagy a hibás, útszélen álldogáló kocsit felfedezve kanyarodtak a helyszínre. A gyorsabb tájékozódás és hibajelzés érdekében segélyhívó telefonokat szerelt fel a posta. Pest megyében, Ecseren, Püspökszilágyon, Kósdon és Csornádon telefonálhat a jármű vezetője műszaki segítségért. Hasonló készüléket szereltek fel; Fejér, Heves, Komárom, Nógrád és Borsod megye több településé^ nél. A telefonszolgálat igen jól bevált. A kis társaság minden tagja elmondta már a maga legérdekesebb emlékét a nyárról, az üdülésről, csak Kázmér volt hátra, aki keskeny bajusza körül titokzatos mosoly- lya-l hallgatta végig az apró történeteket, és valamennyi után finom mozdulattal aránt lehet Káz- mémak is, a Casanovának is a be- ceformája. — Azt tudjátok — kezdte a mesét Kazi — hogy az egyik legszebb balatoni üdülőbe kaptam az idén beutalást. Felséges hely, isteni környezet, pompás ellátás, perzselő napsütés, bársopersze gyűlölték, a férfiakat ette a fene érte. Amint nem is merész, de vakmerő fürdőruhájában végiglej- tett a parton, bőre nem a kánikulai nap tüzes sugaraitól bámult, hanem a férfitekintetek perzselték a legnemesebb bronzzá. — Az istennő Választávirat legyintett. Olyasfélét jelentett ez a legyintés, mintha ezt mondta volna: — Az semmi. Most aztán mindenki várakozva tekintett rá, Casanovára, mert egymás között így becézték a már diszkréten kopaszodó szoknyavadászt, amiben volt irigység is, hízelgés is aszerint, hogy kinek a száján röppent ki az egykori kalandor neve. Legtöbbször mégis Kazinak mondták, ez pedig egynyos víz. aranyhomok, szédítő bikinik, izgalmas miniszoknyák, éjszaka pedig balzsamos virágillat, megejtő holdvilág, ringó csónakok. Egyszóval együtt minden, amit csak kívánhat a magamfajta vénlegény. Ráadásul volt az üdülőtársak között egy csodálatos jelenség, minden túlzás nélkül Sofia Loren, vagy akár Brigitte Bardot kismiska hozzá képest. A nők persze rajtad kívül szóba sem állt senkivel — kaján- kodott a társaság legirigykedöbb tagja. — Persze, hogy nem — szerényte- lenkedett Kazi — de velem is csak a második hét legelején, amikor Badacsonyba rándult át a társaság, és egymás mellé kerülve a barátságos kiskocsma asztalánál, gyönyörű porcelánnadrágomat végigöntötte vörösborral. Ez a kis baleset sodort össze bennünket. Ettől kezdve elég sokat voltunk együtt. Nagyokat úsztunk, vitorláztunk, és jpbb meggyőződésem ellenére szerelmes verseket szavaltam a fülébe, ő divatos táncdalokat dúdolt. A helyzet óráról órára javult. Közben elárulta, hogy egyik legnagyobb vállalatunk vezér- igazgatójának a titkárságát vezeti, állása kulcspozíció, és az idén csak azért ereszkedett le a Balatonhoz, mert már három egymásután következő évben igénybevette a hetven dolláros útlevelet. Volt Itáliában, Svájcban és Párizsban. Az idén már nem mehetett külföldre. Veszedelmes gyorsasággal telt az üdülés második hete, már csak négy napunk volt hátra, amikor kisírt szemmel, a szokottnál később jelent meg a strandon. — Délután utaznom kell haza — suttogta zihálva. — Táviratilag hazarendeltek. Kezembe nyomta az összegyűrt és összekönnyezett táviratot. Ez állt benne: „Kati súlyosan megbetegedett. Legközelebbi vonattal jöjjön”. — Ki az a Kati? — kérdeztem. — A másik gép- írónő a vállalatnál. Tehát nem a vezér titkárságának vezetője vagy — állapítottam meg magamban —, hanem csak az egyik gépírónő, akinek most helyettesítenie kell a megbetegetett másikat. Szegényke, nem vette észre, hogy elárulta önmagát. Szepegve ült mellettem a homokban, most a fájdalom, a kétségbeesés szobrát, még pedig bronzszobrát lehetett volna megmintázni róla. — Amikor elolvastam a táviratot — vallotta be kicsit restellkedve — olyan izgalom fogott el, hogy .. hogy ... nem is jöhettem le a szokott időben a strandra. Vagy háromszor is nekiindultam, de útközben mindig vissza kellett fordulnom ... Jaj, ne haragudjék.., most is... Fölugrott és futott az árnyékos sarok felé. Amikor visszajött és újból letelepedett mellém, atyai szeretettel megsimogattam formás kis kezét és így szóltam hozzá: — Ne búsuljon kislány, nem kell hazautaznia. Adjon fel egy táviratot, hogy megbetegedett, nem utazhat. Punktum. — Gondolja? — nézett rám köny- nyek között tündöklő szemével. Bólintottam. Hirtelen újból fölugrott és szaladt az üdülőbe. Röpke fél óra múlva jött vissza és mutatta a már föladott válasz- távirat fogalmazványát. Ez állt benne: „A hasam megy, én maradok”. Magyar László