Pest Megyei Hírlap, 1967. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-01 / 206. szám

^"cMírlan 1967. SZEPTEMBER 1., FENTEK .*SSSSSSrSSSSSSSSJJ'SSJJ'SJ7S/rSSSSSSSSJ*SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS 8 $ BÜCSŰ A NYÄRTÖL (Foto: Kotroczó) Beszélgetések az istenről L Akik hiszik A templom csendjét három­szor veri fel a csengőszó: úr­felmutatás van. A bentlevők térdepelnek és lehajtják fejü­ket. Később, mint bezúduló víztől a meder, megtelik a templom orgonaszóval. Az egyik padban húsz év körüli fiatalember. Arca a benti fényektől sápadtnak tű­nik, s nem tudni, szigorú-e vagy csak komoly. Se’ nem énekel, se’ nem imádkozik, vagy ha igen, észrevétlenül te­szi. Mise végén kényelmes lépésekkel jön, ujja hegyét a szenteltvízbe mártja, térdet haji, keresztet vet. A távozók közül néhányan ismerősként biccentenek neki. Lassú mozdulatokkal kavar- gatja kávéját. Erőltetett fö­lényt érzek a hangjában: — Vitatkozni óhajt velem? — Nem. Inkább csak beszél­getni. Rólad és istenről. Büszkeség vagy enyhe dac: — Egyetemista vagyok és harmadéves tétékás. — Ez meglepő. Természet- tudományokkal foglalkozol és templomba jársz. Komolyan i hiszel az isten létezésében? A hamutartót nézi és a ci­garettából felszálló egyenes füstcsíkot. Tétova mozdulat­tal nyakkendőjéhez nyúl. Azt mondja: — Azt hiszem, komolyan. Es tudom, hogy később sem változik a véleményem. — Ezt miből gondolod? — Eddigi tapasztalataimból. — Beleérted azt is, amit ed­dig tanultál? — Nem. Azaz, félig-meddig. Szerintem a tudományos elő­rehaladás, a tudomány ered­ményei még nem cáfolták meg Isten létezését. — Amennyiben? Hasonlattal válaszol: — Én csak Pestet ismerem, és ebből még nem tudhatom, milyen Magyarország. — Következtetni sem tudsz rá? — Igazságtalan lenne és megbízhatatlan. — És az istenhit megbízha­tó? Tudod ellenőrizni az állí­tásait? Pillanatnyi zavart csend után: — Nem, de nem is szüksé­ges. — Miért? Isten létezése annyira kézenfekvő? — Igen. Egy nagy koncep­ció nélkül számomra a világ megmagyarázhatatlan. És fé­lelmetes. — Ezek szerint közrejátszik a félelem is. Tiltakozik. — Nem vagyok gyáva. De gondolkozott már a mozgás­ban levő anyagon? Eszerint minden változik és minden időleges. A föld, ahol élünk, rajta az ember és mindaz, amit az ember létrehozott. Természetesnek találja, hogy minderre egyszer azt monda­nánk, ha tudnánk: volt? — Miért ne? A halál is ter­mészetes. Valaki született, élt és most nincs. — Az más. Az nem nyugta­lanító. — Neked a vallás ad nyu­galmat? — Igen, biztonságot. — Egyedül képtelen lennél k biztonság megszerzésére? — Nem tudom. De így jobb. — És ha mégsem létezik? Ügy felel, mint a kártyás, gyenge lapjárás után: — Akkor se vesztettem so­kat. A lány tizennyolc éves. Bar­na szem, keskeny arc. Bardot-t utánzó fejtartás. Nemrég érett­ségizett. Még nem dolgozik sehol, egyetemre akar menni, s míg fel nem veszik, vár. Tanítónő és hivatali tisztvise­lő leánya. Testvére nincs. Mi akar lenni?Mindegy. Szeretne elvégezni valamilyen egyete­met ... Először azt mondja: nem igaz, hogy jár templomba. — Tudom, hogy rendszere­sen jár. A múlt héten áldozott is. Két névre hivatkozom: a barátnői. Elpirul. — Ök is járnak. Azt nem mondták? — De mondták. Maga szé­gyellj, hogy jár? Dacosan válaszol: — Nem szégyellem. De et­től még felvehetnek az egye­temre. Ismerek olyanokat... — Persze, hogy felvehetik. Riadtan néz körül, mint aki segítséget vár. Sokára szól. — Miért baj az, ha vallá­sos vagyok? — Nem baj. Csak arra va­gyok kiváncsi, miért? — Mert van isten, igenis van. — Jó. De még sohasem ké­telkedett a létezésében? — Nem. — A gimnáziumban mit ta­nítottak? — Az lecke volt. Különben a történelemtanárom is jár templomba. — Ez meggyőző érv? Kapkod. — Az. Nem az. De az az ember jó, aki hisz is. — Aki valamiben, vagy aki istenben hisz? — Aki istenben. Kerülő úton közelítek hoz­zá: — Tudja, hogy Johnson is istenhivő és templomba jár? — Az politika. — S ezt össze tudja egyez­tetni ? — Nem érdekel. Én hiszek. Ismerek lányokat, akik nem hisznek. Megvan a vélemé­nyem róluk. Rosszak. Anyu is mondta, hogy ezért rosszak. Kislányos. összeszedi magát, láthatóan ez a legnagyobb ér­ve: — Ha nincs isten, akkor mindenki azt csinálhat, amit akar. — Ismer kommunistákat? — Igen. — Erkölcstelenül élnek? — Nem. Én nem vettem észre. Tisztességes emberek. Falu. Délután van és hét­köznap. A fiatalember húsz­éves, most sorozták. Tőle kér­dezem: — Járnak templomba a fia­talok? — Nem mind. — Kik járnak? — Akik itt dolgoznak a fa­luban. Azok közül sokan. A bejárók vagy a gyáriak ritkán. — Te is el mégy? — Igen. Minden vasárnap. Felmegyek a kórusra énekelni. — Szüleid is járnak? — Járnak, de ők a kismisé- re. — Imádkozol is? — Nem mindig. Sokszor el­felejtem, mert fáradt vagyok, s elalszom. — Kik nem hisznek istent a faluban? — A komonisták, a KISZ- titkár, és az irodisták. Azt mondják, az orvos sem hiszi. — Te igen. — Persze. Hittanra is jár­tam. — És szerinted minden igaz, amit ott tanítottak? Gondolkozik, szégyellősen és halkan válaszol: — Noó bárkáját nem. Hogy csinálhatott olyan nagyot, hogy annyi minden elférjen benne? Azt sem tudom, ho­gyan lehettek a négerek meg kínaiak? De isten azért léte­zik. Három embert mutattam be vallásos fiatalok közül, akiknek száma nem túlságosan nagy. Nem túlságosan nagy, mégsem, elhanyagolható. Az egyetemis­ta fél. Az istenhitre épült pol­gár világa az övé, időleges renddel, az emberi cselekvés másodlagos voltával, melyen a „megkóstolt” természettudo­mány még nem tudott változ­tatni. A lányt az otthon és az iskolában tapasztalt kettősség zavarta meg, s fogadtatta el vele a könnyebb és kézzelfog­hatóbb megoldást. A falusi fiú az évszázados megszokás rab­ja, mely ellen nem lázad ugyan, de felfedezett valamit ellentmondásosságából. Azt mondjuk: felelősek va­gyunk a fiatalok neveléséért. Akikről írtam, ők sem kivé­telek. Csak hozzájuk több tü­relem, több tapintat és meg­győzőbb érvek kellenek. Hankóczi Sándor Elkészült a magyarországi eszperantó könyvtár katalógusa A Szegeden működő ma­gyarországi Eszperantó Mú­zeum és Könyvtár anyagá­nak jegyzéke 290 lap ter­jedelemben elkészült. A Ka- talogo de Hungarlanda es- peranto-biblioteko című ka­talógus 43 országból szár­mazó 1500 kötetet sorol fel a szerzők nevének, a kiadás helyének és évének, valamint a kötetek terjedelmének meg­jelölésével. Az eszperantó­könyvtár ötven külföldi társ- intézménnyel tart kapcsola­tot, s anyagában a XVI. szá­zadig visszamenően találha­tók értékes anyagok arra vo­natkozóan, hogy már akkor is foglalkoztak a nemzetközi nyelv megalkotásának gon­dolatával. A katalógust meg­küldik a külföldi eszperantó­könyvtáraknak is. I BERECZ MIKLÓS: Csak a sebek Kohászok, pincérek, kalauzok, levélhordók s parasztok is, kiket a nyár heve megizzasztott — felsóhajtanak S azok is sóhajtanak, kiknek a nyár örömet hozott — gyerekek, turisták bikinikben sütkérezett lányok S a férfiak, sóvár ifjoncok, mellek-lábak kíváncsi szemlélői, ők is sóhajtanak lebomló sátrak, új, nagy vágyak kísérik Nyárasszonyság tovasuhanó, kacér lépteit Oda lassan a horgászatnak is, üdülök személyzete számolgatja a turnusokat Még jön a nyárutó, s az ősz, jönnek a ködlő csodálatos reggélek-esték a Balatonon kék, álomszínű felhőkbe bújik a Mátra Előkerülnek a jó melegítők, s fordul egyet Hortobágyon a gulya, ménes is, kazánjavitók elvégzik dolgukat, az iskolákban pezsgés S majd felcihelődik egyszer a kedves Télapó is Háziasszonyok büszkén mutogatják befőttjeiket és új korcsolyabajnoknőnk is lesz talán Csak a sebek gyógyulnak majd nehezebben, a sebek rssjmssssssssssmrwsssssssssjyjmmrsAvssssrssMmrsssssmMmj'SssssssssMií Savaria — külföldön Világszerte növekszik az érdeklődés a szombathelyi ré­gészeti ásatások iránt, ame­lyek Savaria, a város alatt nyugvó ókori település ma­radványait tárják {el. Most az egyik legfontosabb sava- riai középület, a helytartói palota feltárására kerül sor. A Német Demokratikus Köz­társaság Tudományos Akadé­miája két alkalommal nagy terjedelemben publikálta a szombathelyi ásatásokat. A bo­lognai régészeti kiállításon is szerepelt savariai anyag. Legutóbb a londoni British Museum munkatársai tekin­tették meg az ősi Savaria nap­világra került emlékeit. Múzeumi magazin — negyedévenként Miután most Zebegényben megnyílt a Szőnyi-emlékmú- zeum, az ország múzeumainak, kiállítási intézményeinek és gyűjteményeinek száma 145-re emelkedett: nagy gazdagság­ban tárják közönség elé a kul­túrtörténet produktumait, a műkincseket. Érdeklődőkben sincs hiány. Erről jól tanúsko­dik a statisztika, miszerint a legutóbbi évben 6 millió fölé nőtt a múzeum bará­tok tábora, a látogatók száma. ,A tengernyi látnivalóban rendszeres „kalauzként” új ki­advány jelenik meg az idei ősztől: Múzeumi magazin címen. Műtörténészekből, tudományos kutatókból, jeles szakemberek­ből álló tíztagú szerkesztő bi­zottság gondozza a lapot, amely a Múzeumi Ismeretter­jesztő Központ kiadásában je­lenik meg. Szerkesztője Szántó Gábor, így mutatta be a Mú­zeumi magazint: — Először a — sorrendben hatodik — múzeumi hónap idején, október 10-én .vehetik kézbe az olvasók. Tizenötezer példányban készül, 40 oldal terjedelemben. Részletes tájé­koztatást ad a hazai múzeu­mok munkájáról, látható és készülő kiállításokról, a legér­dekesebb és legértékesebb gyűjteményekről, régészeti fel­fedezésekről, leletmentésekről, restaurátori vállalkozásokról, a múzeumok „kulisszatitkai­ról”. Egyelőre negyedévenként jelenik meg a Múzeumi magazin, de a ki­állításlátogatók számából, igé­nyéből és érdeklődéséből ítél­ve valószínű, hogy a későb­biekben havonta készül majd egy-egy száma az új kiad­ványnak. KÖNYVESPOLC Günter Skeib: A DÉLI JÉGVILÁG Hatmillió tárlatiátojiatónak... A Kossuth Könyvkiadó Univerzum Könyvtárának ú. köteteként a még ma is ro­mantikusnak és titokzatosnak számító Déli-sarkról jelent meg összefoglaló munka. A legutóbbi évtizedben kezdő­dött meg lényegében a mód­szeres és nemzetközi méretű kutató-felmérő munka a föld e részén; a bátor felfedezők helyébe a tudósok léptek. Mindez érthetően megnövelte a nagyközönség érdeklődését is, s ennek tudható be a ki­adói igyekezet: kielégíteni ezt az érdeklődést. Ez esetben azonban — bár a könyv jelen­tős erényei vitathatatlanek — nem a legsikeresebb volt a választás. Skeib könyve nem a legfrissebb, s ugyanakkor min­dent igyekszik összezsúfolni, ez pedig olvasmányossága, él- vezhetősége rovására megy. Erénye a könyvnek, hogy átfogó képet ad a Déli-sark, s a sarkvidék történetéről, a fel­fedező utakról, a táj arculatá­ról és állatvilágáról éppúgy, mint a tudományos kutató­munkáról, közben azonban igen sok ismert, köztudott tényt is elismétel. Míg e vo­natkozásban a kezdő olvasó igényeihez, anyagát tábláza­tait stb. tekintve éppen hogy a jól tájékozott olvasó szintjé­hez próbál igazodni a szerző, 5 ez felemássághoz vezet; a kevesebb több lett volna. Az Univerzum Könyvtár Jddigi kötetei jogos sikert arattak, igényes kiadói vállal­kozásról tanúskodtak. Skeib nőst megjelentetett műve ki­vétel; remélhetőleg olyan ki­tétel, ami a szabályt, azaz a ovábbra is színvonalas, érde- ces művek gyakorlatát erősíti. (m. o.) Az amerikai filmek, co­“ micsok, regények új hőse a Supermann, aki ellentétben a szörny Frankensteinnel, csi­nos, deltas, eszményien szép férfiú. Rettenthetetlen és egy­formán könnyen győz le egy gengszterbandát vagy egy el­lenálló női szívet. A Super­mann mindent tud, amit egy amerikai férfiúnak tudni illik. Tehát jól kezeli a kést, a pisz­tolyt, az öklét, tud szenvedé­lyesen szeretni, harcolni és természetesen győzni. De milyen lehet egy pesti Supermann? Az nyilvánvaló, hogy nem kell a colttal bánnia. Nem kell legyőznie gengszterbandákat, mert ez nem az ő profilja. Fantomokkal sem kell hada­koznia, mert a mi Operahá­zunkba nem járnak fantomok. A nőrablásra sincs szüksége: kaphat eleget erőszak nélkül is. Cn ismerek egy ilyen su- *- permannt. Supermann — Made in Hungary. Ezúttal be­mutatom. A mi superférfiunk nem szép, nem csinos. Feje enyhén kopaszodik, kis pocakot, ren­gő tokát és protézist visel. Eh­hez kitűnően áll a lúdtalp és a gyomorsavtúltengés. A szépség ily teljes hiánya azonban nem zavaró. Nálunk szép mindenki lehet, de okos nem ... A superférfiú havi ezeröt­százért anyagkönyvelő egy vállalatnál. Főnöke basáskodó, rigolyás akarnak, aki mérték­telen hatalomvágyát rajta éli ki. De azért Supermann a mi hősünk, hogy türelmesen vi­sel minden szekatúrát. Reggel hatlcor kel és óvodába viszi házsártos feleségének első há­zasságából származó gyerme­két. Ezután rettenthetetlen bá­torsággal felkapaszkodik egy zsúfolt villamosra és arca sem rándul, amikor beletaposnak a gyomrába. Ezután Európa- csúcs beállítási kísérletet tesz a villamosmegálló és a hiva­tal közötti szakaszon, de saj­nos, soha nincs senki, aki eredményét hitelesítené. Napközben haláltmegvető elszántsággal keres 15 fillér többletet és az sem töri meg, amikor a 15 fillér többletből 300 forint hiány lesz. Állhata­tosan, célratörően dolgozik és tűri, hogy este a főnöke min­denki előtt azt ordítsa, hogy egész nap nem csinált semmit. A legszuperabb amerikai Supermann itt már kibo­rulna és kémé felvételét az üdvhadseregbe, de hősünk te­herbírása még nem merült ki. Végigbumlizza csúcsforgalom­ban a várost, begyűjti a gye­rekeket, majd hazamegy. Ott­hon neje unottan fogadja és miközben a televízióban az Angyalt nézi, azon morfondí­rozik, hová tette annak idején a szemét, amikor egy ilyen ütő- dött alakhoz ment feleségül. Lakásukat összehasonlítja az Angyal átmeneti szállásával, melyben a hall nagyobb, mint az ő egész szoba-konyhájuk. A pesti superférfiú ekkor elha­tározza, hogy másnap ismét megrohamozza a tanács lakás­ügyi osztályát, vagy eltartási szerződést köt egy táblabíró kleptomániás özvegyével. pzután bokáig érő hálóin­^ get ölt és bebújik a hit­vesi ágyba. Félálomban azon ábrándozik, hogy egy hétre ő is amerikai Supermann lesz. Végre kipiheni magát fizikai­lag és a nyugodt, tempós élet­forma az idegeit is rendbe­hozza. Almában gengszterek­kel csatázik, tűzvészből menti ki kedvesét, majd elfogják, összekötözik és halálra íté­lik. Jön egy vágott képű bér­gyilkos, ráemeli a kését, ami­kor megszólal a vekker és a superfiú a színes, derűs álom­világból visszazökken a reali­tások talajára, ahová a kiseb­bik gyerek már megint kiön­tötte a teát. Aztán kezdődik a rohanás és máris alkalma van bátorságá­nak bizonyítására: behúnyt szemmel átrohan a tiloson és az őt üldöző önkéntes rendőr elől egy robogó villamosra ug­rik fel. Es mindezeket nem öt dub- lőz teszi helyette ... Ősz Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom