Pest Megyei Hírlap, 1967. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-26 / 227. szám

^avhrn 1967. SZEPTEMBER 26., KEDD Amszterdam, 1932 augusztus E HETEKBEN MÚLT 35 ßVE az amszterdami kong­resszusnak. A haladó világ vezetői egy háborúellenes harci kongresz- szus megtartását határozták el. Sürgette ezt az egyre fe­nyegetőbben közeledő háború réme. Igen jellemző, hogy a kezde­ményezők — Romain Rolland, Henry Barbusse, Albert Eins­tein, s mások, akik eredetileg .Genfben, a Népszövetség székhelyén akarták megtarta­ni a kongresszust, kénytele­nek voltak az utolsó hetek­ben Amszterdamot választa­ni. A svájci szövetségi kor­mány közvetlenül a kongresz- szus megtartása előtt, impe­rialista nyomásra is, de saját szempontjait sem 'elhanyagol­va, visszavonta engedélyét a kongresszus megtartására. Így választották a kezdeményezők Amszterdamot. Ennek a hol­land városnak jutott a meg­tiszteltetés, hogy a világ leg­jobb, leghaladóbb erői talál­kozót adjanak egymásnak há­ború elleni tiltakozás céljá­ból, a világ figyelmeztetésére. , A kongresszus eredetileg Romain Rolland kezdeménye­zéséből indult el. A japán im­perializmus gyalázatos had­műveletei az akkor védtelen Kína ellen, a Szovjetunió ve­szélyeztetése, a Népszövetség árulása, az általa rendezett le­szerelési komédiák sürgették Romain Rollandot, „Európa lelkiismeretét” egy komoly, imperialistaellenes és háború­ellenes mozgalom megindítá­sára. Egy mozgalomra, amely leleplezi a genfi népszövetsé­gi komédiákat Felhívásában háborúellenes kongresszus összehívását indítványozza, s egyben felszólítja a legkivá­lóbb írókat, művészeket és tudósokat: csatlakozzanak a mozgalomhoz, jelenjenek meg a kongresszuson. Felhívta to­vábbá a különböző munkás- szervezeteket, elsősorban a fémipari, vegyiipari, és szállí­tói pari munkásszervezeteket: küldjék el megbízottaikat a kongresszusra. Romain Rol­land felhívását e szavakkal Zárja: „Meg kell teremteni a szellemi és fizikai dolgozók egységfrontját és meg kell törni, megállásra kell kény­szeríteni úgy Nyugaton, mint Távol-Keleten a vérszomjas imperializmus gonosz táma­dását. Béke barátai, tömörül­jetek!” A FELHÍVÁS NYOMÁN a szellemi élet legkiválóbbjai­nak egész sora — prof. ‘Eins­tein, prof. Langevin, Theodor Dreiser, Upton Sinclair, özv. Sun Yat Sen-né és sok más kiválóság — csatlakozott a kongresszus előkészítő bizott­ságához. A haladás ellenségei, s mindenekelőtt a monopolista csoportok igyekeztek elgán­csolni a kongresszust. Mint annyiszor a történelemben, most is kommunista manőver­nek igyekeztek feltüntetni a kongresszust. Romain Rolland nyilatkozatában, amelyet a vi­lág összes haladó lapjai közöl­tek, méltó választ adott erre. „Teljesen egyetértek Barbus- sel — állapította meg Rolland — a kongresszus megszerve­zésében és leszögezem azt is, hogy ez a kongresszus az ösz- szes pártok kongresszusa, egyesíti a közös ellenséggel szemben az összes erőket, anélkül, hogy ezek önállóságát érintené és anélkül, hogy va­lamely párt által magát kisa­játítani engedné." De a legjobb bizonyíték a kommunista ellenes vádakkal szemben, vagyis azzal szem­ben, hogy egy kommunista mozgalomról van szó, magá­nak a kongresszusnak összeté­tele: a kongresszuson 30 or­szág 2196 delegátusa vett részt. Ebből 1041 pártonkívüli volt, 800 kommunista. A KONGRESSZUST BAR­BUSSE VEZETTE, ő tartotta a megnyitó jelentést is. Megál­lapítja: a mozgalomnak máris 35 országos bizottsága és több mint ezer helyi akcióbizott­sága van. Kikel a pacifizmus minden formájú demagógiája ellen. „A segítséget — állapít­ja meg — nem az égből vár­juk, hanem a reális erők össze­kovácsolásától.'’ Nagy hatást keltett Indiai delegátusának, az ősz Valabhay Patelnek, az indiai kongresszus egykori el­nökének felszólalása. „ ... Meggyőződésem, hogy r.em lesz mindaddig béke a világon, amíg India és a többi gyarmatok és népek föl nem szabadulnak. Minden szóbe­széd „leszerelésről” s az effé­le szólamok: Soha többé hábo­rút!” semmit sem jelentenek mindaddig, amíg az imperia­lizmus százmilliós tömegeket tart szolgai elnyomatásban.’^ Romain Rolland betegsége miatt volt távol, ezért levelé­ben a többi között ezt üzente: Háborút a háború ellen! Az értelmiségiek, mint a szellemi munkások vékony rétege nem állhat fenn a tömegek nélkül, össze kell fogniok a tömegek­kel az akció érdekében. Az el­következő háború sorsa a munkások kezében van, ők megakadályozhatják. A világ intellektuelljeinek feladata, hogy osztozzanak a munkások ebbeli felelősségében. Éktől függ a világ sorsa. ALBERT EINSTEIN, a vi­lághírű tudós a nagy távolság miatt (Amerika) nem vehetett i részt a kongresszuson és a töb­bi között ezeket írta levelé­ben: A civilizált világ lekiis­merete nem volt elég erős __ A háborúban érdekelt iparok üzleti szempontjai fontosab­baknak bizonyultak, mint a népek viaskodása az igaz­ságért ... Mindenki, aki tétle­nül végignézi az egyetemes kultúrát súlyosan veszélyez­tető s a világháborút előkészítő e gonosztetteket, részes e go­nosztettek elkövetésében. Felolvasták még Clara Zet­kin és sok más kiválóság megrendítő leveleit. Az amszterdami kongresz- szus és mindaz, ami azóta le­zajlott a világtörténelemben, intő példa: a világ haladó ere­je. a világ valamennyi felvilá­gosodott dolgozója, valameny- nyi népe, össze kell hogy fog­jon egy újabb, még borzalma­sabb háború megakadályozá­sáért. Most oly háborúról vol­na szó, amelyben elkerülhe­tetlen azoknak a nagy tudo­mányos felfedezéseknek harc­ba vetése, amelyeket sok be­csületes tudós az emberiség boldogsága érdekében dolgo­zott ki. De amelyeket felelőt­len elemek a világ szemeláttá- ra könnyen a civilizáció, az egész emberiség pusztulására használhatnak fel. EZ ELLEN KELL HAR­COLNI minden erőnkkel. Er­re int a közelmúltból az amszterdami kongresszus is. Párhuzamos konferencia Harmincnégy ország 98 uta­zási irodájának 186 képviselő­je ült tárgyalóasztalhoz hét­főn az Ifjúság Szállóban: szeptember 25.—október 1. kö­zött Budapesten tartja párhu­zamos konferenciáját az Ifjú­sági és Turisztikai Irodák Nemzetközi Szervezete, a BITEJ, amely a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség mel­lett működik, valamint a i FIYTO, a Nemzetközi Utazási Szervezetek Szövetsége, amelynek tagjai elsősorban nyugati országokban tevé­kenykednek. A két konferenciát, most el­ső ízben rendezték meg egy­idejűleg. A tanácskozások részvevői megismerkednek a főváros nevezetességeivel, ellátogat­nak a Balatonhoz és a Duna­kanyarba, felkeresik az Ex­press balatonföldvári és nóg- rádverőcei üdülőtáborát. Kedvező kapcsolatok... Újhartyáni szőlő Fehérvárnak Szőlőt exportál néhány nap­ja az újhartyáni Uj Élet Tszcs, ha nem is külföldre, más me­gyébe, mégpedig Székesfehér­várra. A Fejér megyei Élelmi­szer Kiskereskedelmi Vállalat­nak küld ugyanis vörös szlan- kát és a Fejér megyeiek szí­vesen vásárolják. A felkínált vételárat viszont a tszcs kevesellte, azért bizo­mányi megállapodást kötött a vállalattal és így a kiskéréske- delmi árnál mindössze 15 szá­zalékkal kap kevesebbet. Eny- nyi a bizományos vállalat haszna. Az üzleti kapcsolatnak ez a formája mindkét félre kedve­ző. A tsz bár távoli szállítást vállalt, piacot és jó árat bizto­sított szőlőjének, a vállalat pedig kockázat nélkül jut olyan áruhoz, amit vevői szí­vesen vásárolnak. A legjobban azonban a vevőközönség jár, mert olcsón jut édes, zamatos szőlőhöz. Miután a próbaszállítmány nagyon gyorsan elkelt, a válla­lat másod napon ként hajlandó átvenni egy teljes teherautó­rakomány szlankát „Utónyár” a Balatonon A hivatalos ősz nyárias idő­vel köszöntött a Balaton part­jára. A tó déli partján levő kempingekben, Balatonföldvá- ron és Balatonbogláron még mindig sok jugoszláv, oszt­rák, német, lengyel és ha­zai „utónyaraló” tartózkodik. A Balaton vizének hőmér­séklete hétfőn elérte a 19 fokot, s igy sokan még a für­dőzéssel is megpróbálkoztak. Azért még akadnak hibák... \ d 1 «= V­La ojT 15 ország 43 filmje ŐSZI—TÉLI FILMÚJDONSÁGOK Jelenet A hajók a kikötőben robbannak című szovjet filmből — Képzeld el, majdnem százötven százalékra teljesí­tettük tervünket. — Hogy-hogy majdnem. — Pont az átadásnál dőlt össze az a kétemeletes ház, amelyiket határidőre felépí­tettünk. iPásztor Péter karikatúrája A negyedik negyedév mozi­műsora műfajilag is igen vál­tozatos: 19 dráma, 9 vígjáték, 3 zenés film, 6 kalandos pro­dukció, 3 klasszikus mű film- változata, egy történelmi tár­gyú alkotás, valamint egy me­se- és egy dokumentumfilm vár bemutatásra. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére no­vember 3-án mutatják be az első magyar—szovjet kopro- dukciós filmet, Jancsó Miklós Csillagosok, katonák című al­kotását. Az Aurora cirkáló cí­mű színes, szélesvásznú film lesz az ünnepi alkalom másik jelentős filmbemutatója. Mai fiatalokról szól A férfi, akit szeretek című szovjet film. Feszült cselekményű kémfilm A hajók a kikötőben robban­nak című produkció. Több nagy sikerű szovjet film fel­újítására is sor kerül, így új­ra láthatjuk a Csapajev, a Cir­kusz, a Patyomkin páncélos, a Maximka, a Szállnak a dar- vak című alkotásokat. A magyar filmek közül ki­emelkedő helyet foglal el az Ünnepnapok című alkotás, amely három nemzedék drá­mai párbeszéde. Két generáció találkozásában néz szembe egymással múlt és jelen Bacsó Péter Nyár a hegyen című filmjében. Derűs történet a szomorú magányról, ez a té­mája Az özvegy és a százados című filmnek. A török kort idézi A koppányi aga testa­mentuma című színes, kalan­dos történetnek. Gillo Pontecorvo filmje ^ valy nagydíjat nyert a veler. cei filmfesztiválon, címe: Az algíri csata. Claude Lelouch Egy férfi és egy nő című film­je ugyancsak nagydíjat nyert tavaly, Cannes-ban. A Hűtlen­ség olasz módra című olasz vígjáték két főszereplője: Ni­no Manfredi és Catherine De­neuve. A Folytassa-sorozat is­mert hősei ezúttal tengerre szállnak s kalózkalandokba bonyolódnak a Folytassa, Jack című színes angol filmben. A kalandfilmek kedvelői film­vásznon is láthatják az An­gyalt; Christian Jaque Az An­gyal lesen című francia film­jében, amelynek címszerepét ezúttal Jean Marais alakítja. Walewska grófnő és Bonapar­te románcát anekdótikus hangvételben dolgozta fel Leo­nard Buczkowski lengyel ren­dező, a Mária és Napóleonban A bemutatásra váró két szí­nes, zenés NDK-beli produk­ció — Nászéjszaka esőben, Barátnőm, Sybille — szintén kellemes szórakozást ígér. Az Antigone-1 ezúttal görög film- változatban láthatjuk. Játék- és rajzfilm különös ötvözete Mimica jugoszláv rendező Hétfő vagy kedd című alkotá­sa. A fecsegő C i allovics ment a fogadásra, me- v lyet a tröszt adott. A főnöké­nek ideje sem volt, kedve sem volt, neki adta a meghívót. A főnök be­csületes fickó volt, nem játszotta meg magát, nem mondta, hogy vegye kitüntetésnek. Ez jólesett, mert tud­ta, hogy ez valóban megtiszteltetés. <mnyi osztályvezető van az ország­ban, hát még a vállalatnál és pont ő? Na jó. Nem kell ezen morfondírozni, intette le magát és még halványan, jólesően felderengett agyában, biztos kedveli őt a főnök. Az igazgató csak annyit mondott, vigyázzon, kartársam, sok lesz ott a nagy fej és a külföldi. Az ilyen he­lyen tartani kell az embernek magát. Ravasz dolog a wodka és a whisky és a magyar Lánchíd konyak sem kutya. A felesége is örült. Azonnal kiké­szítette a fehér inget, sötét ruháját, »előszedte nyakkendőjét és cipőjét. Amikor közölte vele, hogy őt nem viszi, az asszony arca egy kissé meg­nyúlt, de azért mosolygott. — Puszi, puszi, majd mesélek, mi­lyen volt. Kocsival ment, azt is odaadta az igazgató. A fényes teremben sokan voltak, mindenki ü mepiben, min­denki állt és beszélt. Kettőt sem lé­pett, orra elé tálcát tartottak, le­emelt egyet a temérdek sok pohár­ból, megitta, whisky volt. Kezet fo­gott vagy tíz-húsz emberrel, mert ilyen helyen még sosem volt és nem tudta, mi illik. Aztán észrevette az arcokon, hogy marhaságokat csinál, de azért jólesett, hogy senki sem kérdi, hol az igazgatója? Később félreállt egy tükrös oszlop mellé, hogy jobban megbámulhassa a ter­met, az embereket. A csillogás any- nyira elkápráztatta, hogy ámulás közben elvesztette nemét, teljesen mindegy volt számára, hogy férfi vagy nő, örült a sokadalomnak. O rra elé tálcát tartottak. Ivott. Kétszer kiment, s az ajtónál ki­felé is, befelé is, itallal kínálták. Mindahányszor ivott, mert úgy gon­dolta, így illik. Kereste a régi helyét, ment egyenesen a tükrös oszlop felé, s akkor saját tükörképét valami ide­gennek vélte, nem akart összeütköz­ni vele, ezért barátságosan félreállt: — Tessék, parancsolni! — Aztán elszégyellte magát, mikor látta, hogy saját képmásával beszél, azzal udva­rias. Hogy szégyenét lemossa, ivott egy pohárka pezsgőt is, mert már azt is bontottak. Ettől még vidámabb lett. Odament egy kövér, joviális külsejű emberhez. — Jól élnek az igazgatók, jól él­tek, ti, itt elvtárskám —. mondta és barátságosan hátba vágta a megszó­lított embert. Az tovaobment. Zava­rában ismét ivott. És fájt is a finom sértés, ezért tovább kötözködött. — Hát ti, így éltek, barátocskám? — röhögött egy ismeretlen ember ar­cába. — Was? — kérdezte a német kül­kereskedő. — Menj a fenébe, kamerád. Mit hülyéskedsz itt, mit játszod meg ma­gad, beszélj csak szépen magyarul, ne szégyeld az anyanyc-lvedet. Tovább ment, orra elé ismét tál­cát tartottak. Pohárért nyúlt, felbo­rult az egész tálca. — Nicsevo! — rikkantotta — kies! ország vagyunk, de sokat iszunk. Van ott még, ahol ez volt. Nem az igazgatók gürcölnek ezért a pálin­káért, hanem mi, a kisemberek. M iközben monológját mondta, rá­hágott két férfi lábára, aztán ismét megbotlott egy pincérben, s akkor egy nő pofon vágta, mert esté­ben elég rossz helyen kapaszkodott a nőbe. A pofon, a fájdalom és a szé­gyen nehezen jutott el tudatáig, még kikérni sem volt ideje, orra elé me­gint tálcát tartottak. Ivott, valami édes lötty volt. Az ajtó felé igyeke­zett. Ott egy nő és egy férfi beszél­getett, elállva az utat. Elővette ciga­retta-tárcáját és megkínálta őket, de azok nem fogadták el. Ez már egy kicsit sok volt neki. — Hát akkor — mondta megfon­toltan, némi csuklás kíséretében — hát akkor ön egy tróger, a kedves kisnagyságos pedig egv nagy... A férfi intett valakinek, ketten is hóna alá nyúltak és bár diszkréten, de határozottan kirakták a folyosóra. Ott a sofőrje is segített és bevágták a kocsiba. Másnap reggel a felesége megkérdezte, hogy a miniszterrel ta­lálkozott-e? „Nem, remélőm, hogy nem”. — gondolta magában, de han­gosan csak annyit mondott: — Természetesen, koccintottunk és pertut is ittunk. Bement, balsejtelmek gyötörték, nagyon csöndes volt. Némi lelki tusa után fölhívta a sofőrt, beszéljen, mi történt. — El tetszett ázni, Gallovics kar­társ. És botrány volt. Megpofozták a Gallovics kartársat. Később két flv- társ kidobta onnét. Megkínálta a beszélőt cigarettával, feketét főzetett, faggatta még egy darabig, de a sofőr nem tudott töb­bet mondani. Némi gondolkodás után fölhívta a főosztályvezetőjét. — Kérlek, gyere fel, szívesen lát­lak — mondta az, és ő felment min­dent elmondani. A főosztályvezető eddig semmiről sem hallott, de most jót röhögött az egészen. — Marhaság! — mondta — azon­nal közbelépek nem hagylak kicsi­nálni! Légy nyugodt megmentelek, öregem. Azonnal szólok a dirinek és kész! Az ügy le van zárva! Vedd úgy hogy meg sem történt. Megnyugodva visszament a szobá­jába. A főosztályvezető fölment az igaz­gatóhoz. Az igazgató sem hal­lott eddig egy árva szót sem, de most hogy végighallgatta, ő nem röhögött. Gondolkodott, mit is csináljon? Va­lóban meg kéne menteni ezt a sze­rencsétlen ördögöt, de hát ez a mi­nisztertől függ. A bankettet a tröszt rendezte, a tröszt pedig közvetlenül a minisztériumi főhatóság alá tarto­zik. — Tudod, kérlek, tönkre akarják tenni ezt a szerencsétlen flótást, és nekünk nem szabad engednünk. Mint tudod, a szesz az agy legintel­lektuálisabb funkcióját, az emléke­zést kapcsolja ki. És ez a kisemberke oly ritkán iszik. — Ezeket és ehhez hasonló dolgokat mondott még a fő­osztályvezető és a duruzsolását el kellett fogadni. — 116—9... Minisztérium? Ko­vács főosztályvezető elvtársat kérem. Te vagy, Pistám? Itt én beszélek ... Tudod, olyan rendes fiú, meg kéne menteni őt. Nem szabad az embere­ket tönkretenni... A főosztályvezető sem hallott eled­dig az ügyről. De azonnal döntött. — Nézd, öregem, ez miránk nem tartozik, mi nem döntünk ilyen ügyekben, különben sem akarok uj­jat húzni a tröszttel, ki tudja, hova kerülök az új mecha. És jobb, ha te is ... — De főosztályvezető elvtársam. A tárca becsülete, egyébként is rendes ember ez a Gallovics. Jól végzi a munkáját, 56-ban is És családos. — öregem, mint mondtam volt a döntést rád bízom. Az igazgató tudo­másul vette a hallottakat és azonnal döntött. Gallovics osztályvezető kar­társat alacsonyabb munkakörbe he­lyezte. Az indoklás a kövekező volt: Gal­lovics egy antiszociális lény, aki megsértette a szocialista együttélés szabályait, mert felelőtlenül össze­vissza fecsegett a tröszt által rende­zett bankettről, ezáltal pecsét esett a vállalat, a tröszt, valamint a tárca becsületén. Suha Andor

Next

/
Oldalképek
Tartalom