Pest Megyei Hírlap, 1967. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-03 / 208. szám
1961. SZEPTEMBER 3.. VASÁRNAP ‘^ííríaí) :* Magyarázni és tettekre ösztönözni Hasznos véleménycserék a partnapokon Közel négyszáz pártnapot tartottak Pest megyében az elmúlt egy hónapban. Dolgozók tízezrei hallgatták meg az előadásokat s vettek részt az ezt követő vitákban, véleménycserékben. Érthető: nem kisebb jelentőséffű kérdés szerepelt a pártnapok napirendjén, mint a gazdaságirányítási rendszer reformja. Miért van szükség a gazdasági mechanizmus reformjára? Segít-e a reform megoldani a kitűzött gazdasági feladatokat? Az új árrendszer nem borítja-e fel az árak és a bérek egyensúlyát? A reform következtében kialakuló gazdasági viszonyok és a központi irányítás új eszközei biztosit- ják-e a tervszerű, kiegyensúlyozott fejlődést? A reform hatására hogyan javulnak a dolgozók élet- és munkakörülményei? Ilyen és ehhez hasonló kérdések hangzottak el az előadásokat követően és kerültek széles körű megvitatásra. A dolgozók érdeklődését, aktivitását jellemzi, hogy például a Csepel Autógyárban rendezett pártnapokon mintegy ezerhatszázan vettek részt. A legfőbb vitatéma az új gazdasági mechanizmussal kapcsolatban a bérkérdés és a kereseti lehetőségek várható alakulása volt. Sok szó esett a Normállá gyáregységben már bevezetett újfajta gazdálkodási és jutalmazási rendszerről, aminek eredményeként a teljes termelési értéket tekintve, az elmúlt fél esztendőben huszonegy százalékkal túlteljesítették tervüket az előző év hasonló időszakához viszonyítva. Ugyanakkor a költségszintet közel egy százalékkal csökkentették, így a tervezetten felül további egymillió forint nyereséget értek el. A pártnapi előadások részletesen foglalkoztak a harmadik ötéves terv eddigi eredményeivel és a terv sikeres teljesítésének további feladataival A központi, megyei és helyi előadók egyaránt szóltak a hatékonyság és jövedelmezőség növelésének feladatairól, a kapacitáskihasználás és a beruházáspolitika kérdéseiről, a mezőgazdasági üzemek újfajta gazdálkodásáról, ezen belül a felvásárlási árak újabb emelésének szerepéről. Sokoldalúan foglalkoztak a helyi tervek és elképzelések ismertetésével, a reform vállalati alkalmazásának kérdéseivel, a gazdálkodás eredményességét javító intézkedésekkel, a jó módszerek és kezdeményezések elterjesztésével Mindennek eredményeként sok helyen az általános kérdéseken túl, a helyi üzemet, gazdaságot érintő problémákra kértek-kerestek vá- ■ löszt a hozzászólók. A galgahévízi termelőszövetkezet közismert jó eredményeiről Itt a pártnapon a felszólalók például olyan kérdésekre keresték a választ, hogy: meddig dotálja az állam a kedvezőtlen adottságok között gazdálkodó termelőszövetkezeteket, amelyek még hosszú ideig gyengék lesznek? S e kérdésből következően: az erős termelőszövetkezetektől való fokozottabb nyereségelvonás milyen hatással lesz a gazdálkodásra. A csemőiek is helyi problémákra kértek feleletet. Az ábonyi József Attila Termelőszövetkezetben rendezett pártnapon a felszólalók ennél is tovább mentek: bírálták a termelőszövetkezet szakvezetésének gyengeségét, az üzem- és munkaszervezés kirívó hiányosságait. Elmondották, hogy a vezetők hanyag munkája milliós károkat okozhat és eddig mégsem vontak felelősségre senkit, ugyanakkor az egyszerű dolgozók felelősségrevonása sohasem marad el. Ilyen módszerekkel — mondották — a jövőben nem lehet eredményesen gazdálkodni. A Gödöllőn rendezett pártnapokon a felszólalók többsége a munkásosztály helyzetének, életszínvonalának várható alakulásával foglalkozott. Olyan, sokakat érintő kérdések hangzottak el: ha a vállalat veszteséges, hogyan alakul a munkások bérezése? Hogyan történik a nyereség- részesedés elosztása az elkövetkező években? Mások annak a véleményüknek adtak kifejezést, hogy ideje lesz rendet csinálni az üzemekben, mert sok a munka nélkül eltöltött óra. Aki becsületesen dolgozik — mondották — ne aggódjon, mert az új gazdasági mechanizmusban az eddiginél fokozottabban megbecsülik a jól dolgozó munkásokat. A széles körű vélemény- cserék azt bizonyítják, hogy az emberek nagy várakozással tekintenek az új gazdasági mechanizmus bevezetése elé. Egyre többen értik meg, — éppen a pártnapi előadások és vitáik kapcsán — hogy az új mechanizmus nem valamiféle csodaszer, ami egy- csapásra eredményesebbé teszi a termelést, könnyebbé az emberek mindennapi életét, hanem eszköz a jobb munkához, az életszínvonal emeléséhez. Egyre inkább t\eális szem-, lélet alakul ki az árak, a jövedelmek és a foglalkoztatottság kérdésében. Az előadások és véleménycserék világosan tükrözik a változás lényegét. A kötött árak biztosítják, hogy a lakosság az alapvető fogyasztási cikkekhez változatlan árakon jusson hozzá, a mozgó árak viszont a termelőket a lakosság igényeinek jobb kielégítésére serkentik. Az állam rendelkezik a szükséges szabályozó eszközökkel az esetleges kedvezőtlen tendenciák megfékezéséhez. A bérkérdéssel kapcsolatban egyre nagyobb tömegek előtt válik világossá: a jobb munka magasabb anyagi elismerése minden becsületesen, jól dolgozó munkásnak kedvez. A foglalkoztatottsággal kapcsolatban is annak az elvnek kell érvényesülnie, hogy társadalmunkban minden dolgozó munkájára szükség vám. A gazdasági fejlődés ugyanakkor azonban szükségessé teszi a munkaerő bizonyos átcsoportosítását. Ez csak a dolgozók alapvető igényeinek figyelembe vételével és segítségével történhet Még négy hónap van hátra a gazdaságirányítási rendszer reformjának bevezetéséig. Magyarázni és tettekre ösztönözni — ez ennek az időszaknak a két legfontosabb feladata. Megértetni mindenkivel a reform szükségességét és a benne rejlő nagy lehetőségeket és ugyanakkor mindenki segítségét kérni az új feladatok végrehajtásához. Jubileumi versenyben Nemcsak akartak... Lapunk január 10-i számában adtunk hírt „A képcsőgyáriak még többet akarnak” címmel az EIVRT váci Tv Képcső- és Alkatrészgyára kezdeményezéséről; folytatódjék töretlen lendülettel a párt IX. kongresszusa tiszteletére kibontakozott és nagyszerű eredményekkel járt verseny, most már a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója tiszteletére. A képcsőgyáriak kezdeményezése nemcsak Vácott, hanem a megye többi üzemében is egyetértésre és követésre talált. Több, mint nyolc hónap telt el azóta. Mi lett az akarásból, az akkori ígéretekből mi változott tetté — erre kerestük most a választ. Tábla a főúton p. p. Cseretelep - önkéntes munkával Szép példája az összefogásnak az alsónémedi gázcseretelep építése. A községben hat- százan főznek propán-bután- nal. Ebből 110 engedélyt az idén fél év alatt adtak. Népszerűsége, főleg a nyári mezőgazdasági munkák idején, érthetően megnőtt, s így további igénylőkre is számíthatnak. Gondot okozott azonban a palackok cseréje. Soroksárról, illetve Dunaharasztiról hozatták. Hetenként egyszer-két- szer magánfuvarosok összeszedték a palackokat s tíztizenöt forintért cserélték az újat; harminchárom forint helyett majd egy ötvenesbe került. Alsónémedin is igényeltek egy gázeladóhelyet. Július 30- án hozzá is fogtak az építkezéshez, jelenleg már állnak a falak. Az anyagot helyi forrásból biztosították, az épület társadalmi munkában készül: ki segédmunkával, ki téglarakással, ki fuvarozással segít. Az ÁFOR biztosította őket, ha elkészülnek, azonnal üzemelteti a telepet, sőt a tervet is ők adták az építkezéshez. A 75 ezer forintos beruházás még az idén elkészül. TANMŰHELYBEN (Foto: Kotroczó) Vác belvárosának közepén, a két főút kereszteződésében áll a városi pártbizottság háta" más versenytáblája. A város jó néhány nagyüzeme pályázik arra a helyre, ahol most ez áll: Első helyezett az Egyesült Izzó... Erős mezőnyben elsőnek lenni nem kis dolog, márpedig Vácott nagy hagyományai vannak a munkaversenynek. Az adott szó ereje, erkölcsi kényszere a néhány éve még állandó sereghajtót — mert az volt a képcsőgyár — most az qlre állította. — Mi kezdeményeztük a városban a versenyt, s ha nem álljuk, amit vállaltunk, aligha lett volna magyarázat a szégyenre — mondja Marton Pál, a gyár párt-végrehajtóbizottságának titkára. — Nehéz, nem kis erőfeszítést kívánó munka volt, de végül is sikerült. És ebben — tart pillanatnyi szünetet — elsősorban szocialista brigádjainknak volt hatalmas része, nemegyszer valóban a lehetetlennel birkóztak meg. A gyár 101,5 százalékra teljesítette tervét, az önköltség 101,7 százalékról 95,2 százalékra csökkent, az összes megtakarítások 8 84S 000 forintot tettek ki. És még egy adat: a munkaidő kihasználása 90,07 százalékot ért el! Of ven fok ellenére A kánikula napjaiban ötven fok körül volt a hőség itt, a képcsőszerelésnél. Negyven ember dolgozik zsúfoltan, rossz a szellőzés, s hogy teljes legyen a pokol, a helyiség alatt egy hatalmas bojler ontja a meleget. Egyetlen „juttatás” enyhítette helyzetüket: a szódavíz... — Azt vállaltuk, hogy naponta 725 elektronágyút készítünk. Rátettünk még valamennyit erre is, volt nap, | hogy 850—900 darab készült, s | végül is a brigád 122 száza- ; lékra teljesítette tervét. Igaz, | sokszor voltunk úgy, hogy leg- ! jobb lenne otthagyni csapot- papot, s menekülni ebből a katlanból. A Győzelem négyszeres szocialista brigád vezetőjének, Kaufmann lmrénének nem kenyere a szépítés. Igen nehéz körülmények között érték el tiszteletre méltó eredményeiket, annak ellenére, hogy a kánikulát nemegyszer anyaghiány is tetézte — mint a brigád tagjai mondják, elsősorban az importanyagokkal van újra és újra baj —, sőt, a beérkező anyagban sűrűn volt selejt is. A nagy létszámú brigád mégis egyemberként dolgozott, s közülük is elsőként említik az asszonyok és lányok Hegyi Béláné, Slezák Erzsébet és Nagy Mária-nevét, mint akik „mindent” megtettek, hogy a brigád vállalása nap mint nap teljesüljön. Mindenütt jelen van Hol található a valóban nagyszerű eredmények magyarázata? Mert hisz’ a kép- csőgyár fönnállása óta ez az esztendő döntött halomra minden korábbi rekordot, hozott olyan eredményeket, amilyeneket nemrég még csak a vágyak között említhettek? — Nem túlzás azt állítani — mondja a gyár szakszervezeti bizottságának titkára, Simák István —, hogy a gyárban a verseny mindenütt jelen van, egyetlen munkacsoportot sem hagy érintetlenül. Elég itt megemlíteni, hogy összes dolgozóink 95,4 százaléka vesz részt a verseny valamilyen formájában, s hogy a szocialista brigádok, illetve munkabrigádok tagjainak száma az összlétszám 74 százalékát teszi ki! A képcsőgyáriak valóban jól élnek a versenyformák sokaságával. Megtalálható a brigádverseny mellett az üzemek ,és üzemrészek közötti vetélkedés több formája is, s ami a legfontosabb: egyik sem papíron „létezik”, hanem a gyakorlatban. Az augusztus 20-a előtti ünnepségen került sor a legjobbak kitüntetésére, s a jutalmak átadására. Maga az ünnepség, a fölállított értékrend is igazolta ezt a sokoldalúságot Az üzemek közötti versenyben a képcsőüzem szerezte meg az első helyet — vezetője Szalai Lajos —, a második, ugyancsak kiemelkedő eredményekkel a Fömechani- ka lett, amelynek vezetője Marton Pál, a gyár pártbizottságának titkára... Az üzemrészek közötti versenyben az Amon Károly vezette képcsőüzemi sajtoló- és szerszámműhely szerezte meg az első helyet míg a szocialista brigádok legjobbjának a sajtolóüzem Füzessy Gyuláné vezette Győzelem kétszeres szocialista brigádja bizonyult. Ók is meglepődtek A múlt hetekben, a hagyományos leállás, nagyjavítás napjaiban rendkívül összetorlódott a munka. Ahogy mondani szokták, a „világ szeme” a karbantartókon függött, hiszen rajtuk múlt, hogy időben kezdhetik-e újra a gyártást vagy a többnapos elcsúszások eleve adósságra, elmaradásra kárhoztatják a termelőrészlegeket? — Őszintén szólva, még magunk is meglepődtünk, amikor készen lettünk, nem hittük volna, hogy ennyi telik tőlünk. Igaz, s lehet, hogy nem diplomatikus ezt bevallanom, volt hogy 12—14 órát is dolgoztunk, s csak aludni mentünk haza. A jubileumi versenyben többek között vállaltuk, hogy a tervben meghatározottnál korábban adjuk át a különböző berendezéseket, s valamelyest még hozzá is toldottunk eredeti vállalásunkhoz. A karbantartók Gábor Áron háromszoros szocialista brigádjának vezetője, Balázs András apró jegyzetfüzetet vesz elő, onnét sorolja: — Az üvegcserép tárolót és kiszolgálót a tervezettnél három nappal korábban adtuk át, ugyancsak három napái előbb fejeztük be az üveggyári munkát. Vállaláson felül csináltuk meg a grafitszóró szerelését, a spirálgyártás savelszívójának javítását ... A brigádtagok, annak ellenére, hogy elismerten kiemelkedő munkát végeztek — Marton Pál: „Soha, egyetlen évben sem tudtuk ilyen jól, biztonságosan kezdeni a munkát a leállás után, mint ebben az esztendőben” —, gondjaikat, elégedeletlenségüket sem rejtik véka alá. Még jobban ment volna, mondják, ha nem kellene mindenütt újra és újra kézzel végezni azokat a munkákat, amelyeket néhány okos berendezéssel a mostani órák helyett percek alatt letudhatnának. így például nagyon hiányzik a lemezvágó, a csőhajlító, a bontókalapács ... Abban viszont nincs vita, hogy a legjobban a brigádtagok közül ezekben a hetekben Sogrik József, Kovács Mihály és Rigó János dolgozott. Nélkülük nem menne Negyvenkét olyan közösség van a gyárban, amely már egyszer vagy többször elnyerte a szocialista brigád címet. Alapvető jellemzője a jubileumi versenynek is. hogy a szocialista brigádok „húznak”, ők vállalják a legtöbbet, s ahol a legnagyobb a baj, ott őket hívják elsőként segítségül — Nélkülük mozdulni sem lehetne, ez az igazság. Magam is, mások is úgy vannak. hogyha valami nem megy, nagyon nehéz, s nem lehet az adott körülmények között sínre tenni, akkor majd a szocialista brigádok segítenek. A hivatalos utasítás helyett igen sokszor az hangzik el: gyerekek, meg tudnátok csinálni? Es még egyszer sem kaptam azt válasznak, hogy: nem. Fiatal, energikus ember Ma- dari András, a karbantartók gépcsoportjának művezetője. Négy szocialista brigád dolgozik részlegénél s eredményeik adtak biztos alapot ahhoz, hogy nevezzenek a szocialista üzemrész cím elnyeréséért folytatott versenybe. Ezek az eredmények azonban más valamire is alapot, okot adtak: arra, hogy Madari András elvtársat a gyár kcrmmu* j nistái soraik közé hívják... Két lábbal előre A városban elért első helyezésnek örülnek a gyárban, de legalább ennyire fontos, hogy jól látják teendőiket is. — Sokat segített és segít a versenyben — mondja Balázs István, a gyár munka verseny bizottságának vezetője — hogy míg a korábbi években jóformán csak egyik lábunkkal léptünk előre, a munkások nemes versengését nem. kisérte nyomon a műszaki tökéletesedés, most végre két lábbal lépünk, mind erőteljesebben érezhető a termelési, műszak* feltételek javulása is. Ez érthetően ösztönöz, hiszen véget vet annak a helyzetnek, amikor a munkások úgy érezték: csak ők adnak többet, a többlet csak nekik fontos ... Igen, sokat jelent, hogy végre nagyobb összeghez, 116 millió forinthoz jutott a gyár, amit a legégetőbb gondok megoldására fordíthat. így — többek között — megszűnik végre a „pokol” Kaufmanns brigádja számára, rövidesen meglesz a lemezvágó olló, amelynek hiányát, akárcsak a hidraulikus csőhajlítóét, olyany- nyira érzik a Gábor Áron brigád tagjai, s talán mód nyílik arra is, hogy több más, ma még okkal gondot okozó nehéz munkakörülmény végre- valahára a múlté legyen. Mert a jubileumi verseny eddig lezajlott hónapjaiban a munkások újra és újra bizonyították, hogy állják adott szavukat- Ezt azonban nem csupán jutalmakkal, hanem tökéletesedő munkakörülményekkel, jobb termelési feltételekkel is illik — kell! —^honorálni. Januárban azt írtam cikkem címeként, hogy: még többet akarnak. Ügy hiszem, most jogosan került az Írás fölé, hogy: Nemcsak akartak ... Eddigi eredményeik nem csupán arra jelentenek biztosítékot, hogy maradéktalanul eleget tesznek vállalásaiknak, hanem arra is, hogy vállalásaikon túl is adnak még. Nem azért, mert annak idején „óvatosan” fogalmazták meg vállalásukat, hanem mert mindinkább érzik erejüket, mert a gyár kollektívája mind följebb jut azokon a lépcsőfokokon, amelyek a szocialista közösség formai-tartalmi kialakulásához vezetnek. Mert végső soron nem csupán a több képcső, a jobb minőségű alkatrész, az olcsóbb termék a verseny célja, hanem az újtípusú, közösség kikovácsolása. És ez az a „vállalás”, ami hosszú esztendőkre szól... Mészáros Ottó / y