Pest Megyei Hírlap, 1967. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-24 / 226. szám

1967. SZEPTEMBER 24., VASÁRNAP rua» MEGYEI ^CírSm> HAZAI FÉNYEK MEXIKÓBAN Idehaza már most felvillannak. Ideje, hiszen elmúlik még néhány hónap, amíg elkészül, s újabb hónapok, amíg helyére kerül Mexikóban, a Magyarországon gyártóit elektromos eredményjelző tábla, valmennyi berendezésével. Az újságok sokat írtak róla, arról azon­ban hallgat a fáma, hogy a készülék lelkét, a parányi jelfogók tömegét a Budai Járási Há­ziipari Szövetkezetnél készítik. Íme, egy részlet. A lámpákkal felszerelt nagy táblán ki­gyullad — kívánság szerint — a tizes szám (Foto: Gábor) November 7 tiszteletére: KÉSZÜL A TÚRÁI HÍMÉSES ZÁSZLÓ Az őszi hetekben Budapes­ten és a vidéki városokban, falvakban és a tanyákon az asszonyok összejövetelein elő­adásokon méltatják a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom történelemformáló szere­pét. Pest megye asszonyai is ré­szesei a nagy készülődésnek. A most meginduló őszi tanfo­lyamokon az első előadást a Szovjetunióról tartják, a „Szo­cializmus bölcsője” címmel. Hamarosan számát sem le­hetne adni, hány faluban hall­gatták már meg Szovjetuniót járt társaik élménybeszámoló­ját, vagy egy érdekes előadást a szovjet nők mindennapjairól. Legutóbb Csemőn volt egy ilyen tartalmas beszámoló. A Pest megyei Nötanács úgy ter­vezte, hogy november 7-ig me- gyeszerte ötven ilyen előadást rendeznek, de ezt a számot már eddig túlhaladták. Ugyan­így tervbevették; huszonöt községben tartanak szovjet— magyar asszonytalálkozót. De a jelek szerint jóval több ilyen beszélgetésre kerül sor, mert a községi termelőszövetkezeti nőbizottságok mind azt kérik, hadd lássanak vendégül kö­rükben néhány szovjet asz- szonyt. A városi nőklubok gazdag programjának színes pontja lesz az asszonyok vetélkedője „Ki tud többet a Szovjetunió­ról?” címmel. Szentendrén már a jövő héten megtartják és gondoskodnak a nyeremé­nyekről. Az újságok hírt adtak róla, hogy 19 megyénk nőtanácsa közösen ajándékot küld a szovjet nőbizottságnak: vörös bársonyzászlót. A zászló egyik szalagját Pest megye készíti, túrái asszonyok öltögetik nép- művészeti hímzését. A ceglé­diek kézimunka-kiállítást ren­deznek, s legszebb tárgyaikat elküldik majd ajándékba. S ez sem utolsó: nemcsak külsőségekkel, munkaeredmé­nyekkel is ünnepelnek. Vállal­tált, hogy 25 új női brigád dol­gozik a termelőszövetkezetek­ben a szocialista címért. A ha­tárnapig még két hónap van hátra, de a brigádok már egy­től- egyig megalakultak, k. m. Mint egyenrangú partner... Termelési tanácskozás a zsámboki Petőfi Tsz-ben Már a meghívó is sejtette, hogy a zsámboki Petőfi Tsz vezetőinek és tagjainak kez­deményezése, egészen újsze­rű és hasznos. Termelési ta­nácskozás az 1967. évi keres­kedelmi kapcsolatokról, vala­mint az 1968. évre és a követ­kező évekre várható termelé­si kapcsolatokról — az új gazdaságirányítás szellemé­ben. A meghívásra jól reagál­tak a címzettek, a különféle vállalatok, párt és tanácsi szervek, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium. Mindnyájan képviseltették magukat. A zsámboki termelőszövet­kezet — éppen az évről évre növekvő árutermelése folytán — sok vállalattal, intézménnyel tart kapcsolatot.. A tsz vezetői és tagjai szükségét érzik annak, hogy ez a kapcsolat a jövőben, szilárdabb, megbízhatóbb le­gyen. Ez abból fakad, hogy nagyon komolyan veszik az új mechanizmusból a terme­lőszövetkezetre háruló felada­tokat. Ez azonban — látják — még kevés. Azt szeretnék, ha erőfeszítéseik elismerésre ta­lálnának. És itt, elsősorban nem valami vállveregetésre gondolnak, hanem arra, hogy vevőre találjon árujuk, tehát megfelelő jövedelmet biztosít­hassanak a szövetkezet tagsá­gának. Ennek útjait egyenget­ték, amikor fehérasztalhoz ül­tek a vállalatok, intézmények vezetőivel, megbizottaivaL A termelőszövetkezet veze­tősége beszámolt a jelenle­vőknek a gazdaság fejlődésé­ről, termelési eredményeiről, a jövő terveiről. Elképzelése­ik messzemenően figyelembe veszik a tagság és a népgazda­ság érdekeit. Az elmúlt évek­ben hírnevet szereztek maguknak a kertészkedéssel. A kiváló természeti és éghaj­lati adottság párosul a szövet­kezeti gazdák szorgalmával, esi működési szabályzat”, mert, ha képletesen is, az álta­lános működési szabályzat mellett, ilyen is kell, hogy le­gyen a vállalatoknál. A párt- szervezetek mind világosabban fölismerik, hogy a vezetők megnövekedett jogai termé­szetszerűen magukkal vonják az ellenőrzés hatékonyabb ér­vényesítését is. LENDVAI ISTVÁN: A cent- ralizáltabb vezetés a vállala­ton belül egyben annak bizto­sítéka is, hogy nő a helyi ve­zetők felelőssége a munkakö­rülményekért, az emberek szo­ciális igényeinek kielégítéséért. Eddig leginkább az volt a vá­lasz: „odafönn” nem engedé­lyezték. Most a vállalat önálló; önálló tehát ilyen kérdések­ben is. Ez megkívánja a sze­mélyzeti munka színvonalának növekedését, nem szabad, hogy az — mint eddig nem egy esetben — a jellemzésekre, saz adminisztratív ügyintézésié korlátozódjék. Előtérbe kerül a személyzeti munka tudomá­nyos megalapozottsága, hosszú távú tervszerűsége, a vezető- képzés módszeressége. SÁTOR JANOS: Igen fontos a pártszervezetek feladata ab­ban is, hogy a szakszervezet­ben dolgozó kommunisták jól végezzék feladataikat; a szak- szervezetek megnövekedett jo­gai az új mechanizmus körül­ményei közepette egyben az ott dolgozó kommunisták meg­növekedett teendőit is jelen­tik. LENDVAI ISTVÁN: Néhány pozitív példa már napjainkban is kínálkozik. Az Ipari Szerel­vény- és Gépgyár pártbizott­sága felülvizsgálta a középve­zetők helyzetét, munkáját, s több, fontos, jelentős javasla­tot tett a további munkára vonatkozóan. Ugyancsak ide tartozik az is, hogy a járásban működő iparvállalatok egy részénél mind erőteljesebben tapasztalható — s főként a pártszervezetek kezdeménye­zésére — a dolgozóknak való többet adásra való törekvés, a jó szakemberek, munkások „megfogása” ott-tartása. A Mechanikai Művek például la­kásépítési akciót kezdeménye­zett, hatásos bérezési formák kidolgozásán munkálkodnak az MGM diósdi gyárában. Ugyanakkor: az önálló bérgaz­dálkodás mindenütt elindítója egy egészséges szelékciós fo­lyamatnak, mely eredménye­ként a lógós, a dolgozni nem szerető, ha csak idejében nem változtat magatartásán, kihull a gyári kollektívából. SÁTOR JANOS: A jövő esz­tendőben például mintegy húsz százalékkal nő a gyár termelése. Áttérünk a heti 44 órás munkahétre, s mindez azt is jelzi, hogy szükség van mindenkire, nincs fölösleges ember. Mégis, vagy éppen ezért, felülvizsgáltuk az im­produktív létszámot, s produk­tív munkára csoportosítottunk át. Aki azonban úgy szeretne megélni, hogy a többiek dol­gozzanak helyette, keservesen csalódni fog. Egészséges dolog, hogy maguk a közvetlen mun­katársak mondják ki a nem-et, mert a bérezés, az egész lég­kör erre ösztönzi őket. ÜJSAG1RO: A járási pártbizottság milyen tá­mogatást tudott és tud nyújtani a fölkészülésben az üzemi pártbizottságok, pártszervezetek számára? LENDVAI ISTVÁN: Igen lényegesnek tartom, hogy va­lamennyi pártszervezet titká­ra részt vett a háromhetes alapozó tanfolyamon, melyen a gazdaságirányítás új rend­szerének legfőbb elveivel, s gyakorlati kérdéseivel is­merkedtek meg. A járási párt- bizottság az év első felének tapasztalatait összegezve, a legjobb módszereket kiemel­ve, járási aktívaülést hívott össze, s itt, mind o beszámo­lóban, mind a vita során, a legfőbb helyet a további mun­kához segítséget adó mód­szerek, lehetőségek foglalták el. Hasznosnak bizonyult ez az aktíva, mert a konkrét, a helyi adottságokat most már módszeresen fölmérő, elemző munkához adott ösztönzést, elsősorban már nem a nagy, hanem a kisebb vállalatok­nál. A pártgktatás keretein belül a járási pártbizottságon külön közgazdasági ismeretek tanfolyamat szerveztünk, az üzemi pártszervezetek titkárai számára, s ugyanakkor több nagyobb üzemben, mint pél­dául a Szerszám- és Gépelem­gyárak Porkohászati Gyárá­ban, a Mechanikai Művekben, az Ipari Szerelvény és Gép­gyárban, a pártszervezetek a gazdasági középvezetők és politikai középkáderek ré­szére rendeztek és rendez­nek hasonló tematikájú tan­folyamokat. — Eredményeket várunk attól is, hogy a járási párt- bizottság tagjai egy-egy üzemi pártszervezetet rendszeresen segítenek, ellenőrzik mun­káját, hozzájárulnak a tag­gyűlések helyes napirendjé­nek kialakításához éppúgy, mint a felkészülés utolsó he­teinek eredményes kihaszná­lásához. SÁTOR JANOS: Ügy hi­szem, fontos arról is beszélni, hogy a következő hetekben, a járási pártbizottság kezde­ményezésére, az üzemekben munkásgyűlések sorozatát rendezik meg, ahol már vá­laszt lehet adni a gyárat érin­tő változásokat oly sokszor firtató kérdésekre, s vázolni nem általánosságban, . hanem konkrétan a januári kezdés jellemzőit. ÚJSÁGÍRÓ: Ha össze­gezzük tehát a tapasztala­tokat, az üzemi pártszer­K vezetek munkájának to­vábbfejlesztésére, az új mechanizmus teremtette körülmények közötti ered­ményes helytállásukra tett erőfeszítések általában biztosítják-e a fölkészülés időszakából a megvalósítás időszakába való, nagyobb fönnakadások nélküli át­menetet? LENDVAI ISTVÁN: A járás ipari üzemeinek többségében a pártszervezetek már napja­inkban is mind bátrabban, kezdeményezőbben lépnek fel. Különösen így van ez a nagyüzemi pártbizottságok esetében. Az egy évvel ezelőtt lezajlott vezetőségválasztó taggyűléseken sok képzett, széles látókörű kommunista került a vezetőségekbe, s ez eddig is, de most még inkább kamatozik a színvonalasabb pártmunkában. Hiba lenne azt hinni, hogy minden rendben van, minden tökéletes. Igen sok, és sokrétű teendő vár még pártszervezeteinkre ja­nuár elsejéig, s természetesen azután is. A döntő azonban az, hogy a pártbizottságok, a pártalapszervezetek mind biz­tosabban megtalálják helyü­ket a megváltozott, illetve megváltozó körülmények kö­zepette, s nem csak helyüket, hanem sajátos feladataikat, teendőiket is mind jobban ki­választják. A párt IX. kong­resszusának útmutatásai nyo­mán üzemi pártszervezeteink érzik munkájuk jelentőségét és fontosságát, s tudják fele­lősségüket is. E tudatosság, párosulva a fölkészülés eddi­gi eredményeivel, jó alap ar­ra, hogy a jövő év kezdése megalapozott legyen. Tizenötezer ember a járás iparvállalatainál. Vezetők és beosztottak, áldozatkészek és kevésbé igyekvők, lelke­sek és nehezebben mozdulók. Valamennyiük életét érin­ti, hatást gyakorol rá a gazdaságirányítás új rendszere. A budai járás apró pont csak az ország térképén, de az itt nyert tapasztalatok a fölkészülést illetően a folytatást sem kevésbé eredményesnek ígérik. Mészáros Ottó — Suha Andor szakértelmével. A jövőben szeretnék ezt a termelési kul­túrát még magasabb szintre emelni. Az állattenyésztésben a szarvasmarhatenyésztés kap nagyobb hangsúlyt: 300-as te­henészeti telepet létesítenek. A szántóföldi növénytermesz­tésben a kenyérgabona és a takarmánygabona termelése a fő irány. Van tehát elképzelése a ve­zetőségnek, de nagyon helye­sen, kikérte a jelenlevők véle­ményét is, mit várnak a válla­latok a termelőszövetkezettől, mit tudnak nyújtani a terme­lés fellendítéséhez. Mert, bár jól gazdálkodik a termelőszö­vetkezet, gond azonban bősé­gesen akad. A kertészeti ter­melésben például gyorsabban szeretnének előrehaladni, mint amennyire jelenleg anyagi erejükből telik. A szövetkezet tagságának vállaira nagy súly- lyal nehezedik a következő két-három esztendőben a ko­rábban felvett hitelek vissza­fizetése. Az eredményes gaz­dálkodásnak mindinkább fel­tétele, hogy jó úthálózattal rendelkezzen a tsz. Most, mi­kor az útépítés napirendre ke­rül, megváltoztak a kedvez­mények feltételei, emiatt na­gyobb anyagi erőt von el a szövetkezettől a terv megvaló­sítása. Raktáraknak is szűké­ben vannak, a sertéstenyész­tést is gyorsabb ütemben fej­lesztenék, ha ehhez anyagi se­gítséget kapnának. A termelőszövetkezet tag­jai — bár a segítség ugyan­csak jól jönne — elsősorban nem ezeknek a nehézségeknek az elhárítását várják a válla­latoktól, hanem olyan gyü­mölcsöző, az egyenjogúság és az egyenrangúság talaján álló kapcsolat kiépí­tését, amely megfelel mind­két fél érdekeinek. Ilyen te­kintetben értek már el ered­ményeket, sőt, sok szövetke­zeti gazdaságnál előbbre tar­tanak. A szövetkezet vezetői na­gyon őszintén értékelték az egyes vállalatokkal, intézmé­nyekkel fennálló kapcsolatu­kat. Nem fukarkodtak a di­cséretekkel sem, de őszintén megmondták azt is, ami a ter­melőszövetkezet számára hát­rányos. Véleményük szerint a Hatvani Konzervgyárral alakult ki a legjobb, a köl­csönös bizalmon alapuló kap­csolat Mintegy kilencmillió forintot várnak a gyártól ter- melvényeikért. Több száz va­gon árut szállítottak el — és szállítanak ma is — anélkül, hogy komoly nézeteltérésük lett volna. A gyár messze­menő segítséget nyújt a ter­meléshez, az áru átvételénél, minősítésénél sem a pillanat­nyi előnyszerzés vezeti a gyá­riakat. A gond, ami akad, az közös, így a megbízható, jó minőségű vetőmag biztosí­tása, a fajtamegválasztás, a korszerű talajerőutánpótlás. Közös erőfeszítéssel azonban úrrá lesznek ezeken is. Már nem ilyen gyümölcsöző a kapcsolat a MÉK-kel. Amint a tsz vezetői mondják: „nem érezzük, hogy egyenrangú partnernek tekintenének ben­nünket, viszonyunk nem felel meg a korrekt, feltétlen bizal­mon alapuló kereskedelemi kapcsolatoknak”. A járási ki- rendeltség új vezetője elis­merte a korábbi hibákat, s ígérte: vezetése alatt úgy dolgozik a kirendeltség, hogy a bizalom megszilárduljon. Ez annál is inkább fontos, mert bevétel szempontjából a MÉK a második legjelentő­sebb partnere a szövetkezet­nek. A kenyérgabona felvá­sárlási ár újabb rendezése, igencsak megnövelte a tagság kenyérgabona termelési ked­vét. Az idén, a tervezett 62 vagon helyett, 161 vagon ga­bonát adtak át a Pest megyei Gabonafelvásárló és Feldol­gozó Vállalatnak, anélkül, hogy bármilyen nemű pana­szuk is lenne, örül ennek a tsz vezetősége, de kifejezte azt a kívánságát is, hogy a vállalat a jövőben javítsa a tápok minőségét. Nagyon ér­dekes és mindkét fél szem­pontjából előnyös javaslatot is előterjesztett a vezetőség: a tsz-ben 1970-től üzemel teljes kapacitással a 300-as tehené­szet. Erre már jó előre ké­szülnek, például a felesleges takarmányt tartalékolják. A szövetkezetnek azonban nin­csen tárolóhelye, továbbá a tsz vezetői sem tartják ész­szerűnek, hogy olyan takar­mányhiány idején, mint az ez évi is, elvonják a felesleges takarmányt. Legyen a válla­lat „termény bank”. Most ad­ja oda, ahol arra a legnagyobb szükség van, majd 1970-ben, a tartalékolt mennyiséget bo­csássa a tsz rendelkezésére. A Pest—Nógrád megyei Ál­latforgalmi Vállalat jó part­nere a tsz-nek. A tsz az idén például már teljesítette a szerződésben vállalt kötele­zettségeit, sőt nyolc darabbal több hízó marhát adott. A vál­lalat is pontosan teljesíti kö­telezettségeit, az átvétel, az el­számolás gyors, nincs kifogás, A tsz vezetői azonban azt ké­rik: adjon a vállalat hosszabb távra információt a várha­tó belföldi és külföldi keres­letre vonatkozóan. Ennek is­meretében a tsz alkalmazkod­na a piac kívánta igényekhez. A tejipari vállalat és a tsz kö­zötti kapcsolatban néha gon­dot okoz, hogy a tejet a hat­vani üzem szállítja el, elszá­molás tekintetében azonban a gyöngyösi üzemhez tartozik. A Gyapjúforgalmi Vállalat kor­rekt, megbízható partnere a szövetkezetnek, de a vállalat­tól — főleg a vágójuhokra vo­natkozóan — bővebb informá­ciót várnak. Az AGROKER Vállalat az utóbbi időben je­lentősen javított munkáján, jobb a gép­es alkatrészellátás. A vállalat és a tsz közötti kapcsolatban azonban nem egy esetben nehézséget jelent a túlzott óvatosság, s az elszá­molási formaságok. Az Aszódi Gépjavító Állomás a javítási munkákat idejében elvégzi — jók Mint szervizállomásnak azonban rugalmasabban kelle­ne kapcsolódnia a mindennapi feladatokhoz. Az Állami Biz­tosítót — amint ezt a vezető­ség hangsúlyozta — munkájá­ban nem a mindenáron való díjbeszedés vezeti, a kárese­tekben ténylegesen a legmesz- szebbmenő támogatást nyújtja a szövetkezetnek. Ugyanígy, kielégítő a kapcsolat az SZTK- val is, valamint a Magyar Nemzeti Bankkal. Az őszinte értékelés, a hibák jó szándékú említése, a követelőzés nélküli hang messzemenő megértésre talált Még a Hatvani Konzervgyár képviselője — amellyel pedig legjobb a kapcsolat — is úgy reagált a vezetőség értékelésé­re, hogy együttműködésüket tovább lehet javítani, gyümöl­csözőbbé lehet tenni, úgy, hogy mindkét félnek előnye származik belőle. A szövetke­zetnek a minőség javítását és a fajtaválaszték bővítését ja­vasolta. A MÉK kirendeltsé­gének vezetője szerződés ese­tén anyagi segítséget ígért a kertészeti termelés fejlesztésé­hez. Az Állatforgalmi Vállalat igazgatója javasolta: a 300-as tehenészeti telep, valamint a kertészkedés mellett előnyös lenne, ha a szövetkezet fog­lalkozna malac-, illetve süldő­neveléssel. A megyei tanács képviselője megnyugtató vá­laszt adott a teheiiészeti telep építési gondjait illetően. A termelési tanácskozáson már mint egyenrangú partner tárgyalt a tsz vezetősége a je­lenlevőkkel. Mind az értéke­lésből, mind a hozzászólások­ból érződött: kölcsönös az egy­másrautaltság. Aki a jövőben nem tartja be szerződésileg megerősített szavát, rosszul jár. Az áru ugyanis majd ar­ra tör utat, amerre kisebb és kevesebb az akadály. Mihók Sándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom