Pest Megyei Hírlap, 1967. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-23 / 225. szám

A PEST M EGYJt I, HÍRLAP K IX. ÉVFOLYAM, 224. SZÁM 1961. SZEPTEMBER 2.1.. SZOMBAT Örök gond a bükkfa beszerzése: csehszlovák segítség jön fél esztendőre Egy kis új mechanizmus a kefegyárban A portán belépőt adnak, rá­írják, mikor jött a gyárba a látogató, kihez megy, A portán kezdődik a fegyelem a kefe­gyárban, folytatódik a műhe­lyekben, az irodákban. Néhány napja Imre Ádám igazgató értekezletet tartott, melyen elmondta, hogy az új gazdaságirányítási rendszer szubjektív feltételeinek megte­remtésével nem kell és nem is szabad várni. A munkaadó és munkaválla­ló viszonyát, jogait, kötelessé­geit összefoglaló új kollektív szerződés tervezetét elkészítet­ték. A munkatörvénykönyvet fejezetenként kiadták a szak­mai bizottságoknak — ezek­ben a szakszervezet képvise­lői is részt vettek. A javasla­tokat, kéréseket a szerkesztő bizottság megtárgyalja, s is­mertetik mindenkivel, így a kollektíva egyetértésé­vel terjesztik majd az igazgató és a szakszerve­zeti bizottság elé. Az elméleti felkészülésen túl a gyakorlati tennivalók mérle­gelése a jövő évi feladatokat is ezekben a hónapokban állapít­ják meg. örök probléma a bükkfa beszerzése. Bükkfa nélkül pedig nincs kefe. Ha nincs fa, 200 ember üldögélhet a gépek mellett. A jó minőségű bükkfa ipari alapanyag, felhasználják a le­mezgyárak, ami megmarad, azt mint papír alapanyagot exportáljuk. A megmaradt fa olyan rossz, hogy a kefegyárak nem tudják használni. A kefegyár az ország vala­mennyi „falelőhelyét” ismeri, s ha megtudják, hogy a lemez­iparban, vagy valamelyik er­dőgazdaságban van eladó rönk, azonnal útra kelnek és meg­veszik. Persze a rönköt el kell szállítani Monorra, itt kell fel­dolgozni műhasábbá. Nem ép­pen a gazdaságos termelést szolgálja, de még mindig jobb, mintha a termelést leállítanák fahiány miatt. Tárgyaltak egy export-importvállalattal, az eredmény elszomorító: nem tudnak jugoszláv fát behozat­ni a kefegyárnak. Üröm után öröm: Tekereg a bürokrácia tengerikígyója... A községi tanács titkárához bement egy fiatalasszony, két hivatalos papírral. A tanács- titkár aláírta, aztán egymásra néztek és keserűen nevettek. Az egyik papír a szokásos kacifántossággal azt bizony­gatta, hogy a fiatalasszony, mondjuk, született Kovács Ilona, azonos Szabó Istvánné- val. Miért tudja ezt jobban a tanácstitkár, mint született Szabó Ilona, jelenleg Kovács Istvánná? Miért kell az időt azzal lopni, hogy magától ér­tetődő, személyazonossági iga­zolvánnyal bebizonyítható, vitathatatlan tényeket igazol­tatnak? A személyi igazolvány hivatalos dokumentum, miért kell a személyi adato­kat újabb és újabb papírok­kal igazolni? Miért kell a sza- bóistvánoknak. kovácsilonák- nak napokig loholniuk, hogy bebizonyítsák, azonosak ön­magukkal, hiszen ez a szemé­lyi igazolványukból napnál világosabban kiderül. Az óriásira duzzadt admi­nisztrációnak legalább hu­szadrészét teszik ki a felesle­ges igazolások, melyeket egy másik cég iktat, láttamoztat, bélyegez, újabb hivatalos írásban hivatkozik rá. Teke­reg a bürokrácia tengerkí­gyója íróasztaltól íróasztalig, lohol az ügyfél munkaidőben, szabadsága alatt. Gyűlik a papír az ügyfélnél, tessék csak megnézni, mekko­ra dossziéval jönnek a pana­szosok, a kérelmezők. Lassan mindenkinek lesz egy miniatűr irattára, lassan már beszélni is elfelej­tünk, csak papírokat rakunk egymás elé. Jobb sorsra érde­mes, kiváló szakemberek, tele közéleti gonddal, sok-sok em­bert érintő problémával — kénytelenek fontoskodni, pe­csételni, igazolni, ahelyett, hogy a munkájukat végeznék, dühöngve igazolnak, láttamoz- nak magától értetődő ténye­ket. — Hányán kérnek naponta ilyen lehetetlen igazolást? — kérdezem a tanácstitkárt. — Rengetegen. A komikus az, hogy a 20/1967-es számú kormányrendelet világosan kimondja, hatósági igazolvány csak abban az esetben adható ki, ha a kért adatot az ügyfél hatósági irattal nem tudja iga­zolni. A személyi adatokat tartalmazza a személyi igazol­vány — azt felesleges a ta­náccsal külön igazoltatni. Hogy építési kölcsönt, OTP- kölcsönt nem adnak a szemé­lyi igazolványra, az természe­tes, hogy a bank, az OTP vi­gyáz a pénzére, az magától értetődő. Az viszont termé­szetellenes, ostoba és bosszan­tó, hogy a fontoskodásnak, ér­telmetlen aktagyártásnak sok száz munkaóra, és forintban fel sem becsülhető szép embe­ri igyekezet esik áldozatul. (deli) Ajándék helyett utalvány még ebben az évben Cseh­szlovákiából kapnak fát. A tárgyalások biztatóan ala­kulnak, s ha az eredmény is igazolja a gyár reményét, any- nyi csehszlovák fát kapnak, hogy abból az 1967 utolsó és a jövő év első negyedévének termelési tervét tudják telje­síteni. Az egyéni kezdeményezés sem lankad — ahol megfelelő minőségű fára . bukkannak, azonnal jelentkeznek érte. Ismeretségi körük Pápától, Simontornyától, Vásárosna- ményig terjed. Pontosan a legapróbb rész­letekig még nem ismerik az új gazdasági mechanizmusból rájuk háruló feladatokat — ezek nagy részét a gyakorlat alakítja majd ki. Az tény, hogy a kefegyár termékeire vál­tozatlanul szükség lesz. Igényt tart rá a belföldi ke­reskedelem, s bár az export­igényeket nem ismerik, a Kül­kereskedelmi Vállalat most kért árajánlatokat, valószínű, hogy a monori kefék jó híre nemcsak a régi külföldi meg­rendelők hűségét biztosítja, de talán még újakat is szerez. A belföldi piacot új termék­kel lepik meg. Kísérletkép­pen — a kereskedelem ösz­tönzésére — 100 darab cipőtisztító- kefés dobozt készítettek. Az ötletet az adta, hogy ha a kefét dobozzal együtt hoz­zák forgalomba, akkor csak cipőkrémet kell hozzá venni, s máris kész, egyszeri vásár­lással — a cipőtisztítókészlet. Ha a garnitúra megtetszik, többet is készítenek belőle. A belföldi igények is vál­toznak, a kefegyár éppen úgy szeretne ehhez a változáshoz alkalmazkodni — ők is ve­vőkből élnek — mint az ex­portigényekhez. A jövő év első negyed­évére vonatkozó kereske­delmi tárgyalásokat — a hagyománytól eltérően — ebben az évben Monoron szeretnék megtartani. így a vevő — a kereskedelem — nemcsak a gyár vezetőivel találkozna, hanem a gyár ter­mékeit is megnézhetné, a helyszínen mindig többet le­het elintézni, mindig köny- nyebben található megoldás. Sokkal jobban harcolhat a szakszervezet... (d) Az Üllői Általános Fogyasz­tási Szövetkezet szakszerve­zete szeptember 20-án tartot­ta féléves taggyűlését. Az elnöki megnyitó után Nagy Imre szb^titkár beszámolója következett. Elmondotta, hogy a munkaverseny kiterjed a kiskereskedelemre, a vendég­látóhálózat teljes egészére, va­lamint a központi igazgatásra. Beindították a szocialista bri­gád címért folyó versenyt a 2., 6. és 17. számú boltban, valamint a könyvelésen és a kereskedelmi osztályon. Szín­házlátogatást szerveztek és Veszprémben kiránduláson vettek részt. A munkavédelemnél a megelőzésen van a hang­súly — mondotta. Üzemi baleset nem fordult elő. Ezekután ismertette a fél­éves gazdálkodási eredmé­nyeket. A kiskereskedelem és vendéglátóiparban a 15 mil­lió 840 ezer forintos terv­vel szemben az elmúlt fél­évben 17 millió 507 ezer fo­rint volt az eredmény. A fel- vásárlási tervet 212 százalék­ban teljesítették. Nagy Imre végül az őszi nagytakarításra hívta fel a figyelmet. Hangsúlyozta, hogy a boltvezetők úgy szervezzék meg a munkát, hogy a munkaidő lejártával az alkalmazottak ne marad­janak a boltban, kivéve az árúra való várako­zást. Ha nem így tesznek, az fekete túlórának minősül. Az új Munka Törvénykönyv ja­nuár 1-én jelenik meg, és az sok részletkérdést a gazdasági vezetés és a szakszervezet kö­zös hatáskörébe utal. A jövő­ben tehát szorosabb lesz az együttműködés, A 140 alkalmazott között még vannak, akik nem szak- szervezeti tagok. Az új gazda­sági rendszerben sokkal jobban harcolhat a szakszervezet, ha az in­tézményben mindenki egy­öntetűen áll a szakszerve­zet mögött. Beszámolóját azzal fejezte be, hogy az Októberi Forradalom 50. évfordulójára jobb mun­kával és nagyobb odaadás­sal készüljenek. Ezután egyhangúlag kiegé­szítették a szakszervezeti bi­zottságot Bánszki Jánossal és Németh Károlynéval, majd a hozzászólások következtek. Dobronyovszki Istvánná a 6. számú bolthoz a hűtőberende­zés alá odaméretezett tepsit, Dobos Józsefné a boltba ká­védarálót kért. Panaszolta, hogy nem kap sört és, hogy a FÜSZÉRT által szállí­tott zsákokban 15 kiló liszt helyett csak 14 kilo Volt. _ Prob’émák a taggyűlésen _ Legyen mindenki szervezett dolgozó dón védelmére hívta fel a figyelmet, továbbá kérte, hogy a leltározásoknál nagyobb pon­tosságot tanúsítsanak. Rende­sen állítsák ki a tablókat. Kérte a szakszervezetet, hogy foglalkozzon egy takarék KST megszervezésével. Ha 50 tag jelentkezik, akkor az akció beindulhat. Duró Károly a pontos nyi­tásra és zárásra hívta fel a fi­gyelmet. Tartózkodjanak a vá­sárlók megkárosításától — mondotta. Előfordult 10—15 százalé­kos súlycsonkítás is. A FÜSZÉRT a boltoknak szö­vegnélküli, csak számokból ál­ló számlát ad. Ezt nem lehet elfogadni, mert a vezető az árukat nem tudja a számlával azonosítani. A bambi szállítás­nál a fuvar kérdés miatt za­varok voltak. A sörrel kapcso­latban kijelentette, hogy ő minden sört a vendéglőknek ad. Nagy Imre kérte, hogy sört — forgalmához képest — minden bolt kapjon. Kovács Jánosné megnyug­tatásul közölte, hogy a negye­dik negyedben arányosan min­den bolt fog sört kapni. Dr. Pásztor László igazgatósági elnök kérte az alkalmazotta­kat, hogy aki még nem tagja a szakszervezetnek, lépjen be, legyen mindenki szervezett dolgozó. E. M. Répás Józsefné a trafik fű­tését kérte. Vágner József fő­könyvelő a társadalmi tulaj­A kutató ásó nyomában“ Régészeti felfedezés küszöbén Ültön? Újra beköszöntött az ősz, a múzeumi emberek legkedve­sebb időszaka. Ekkortájt kez­dődnek meg országszerte a terepbejárások, az év folya­mán „gyanússá lett”, őszre megkopaszodó földeket buz­gó emberek járják be ke- resztül-kasul a múlt maroknyi emlékanyagának felkutatása és megmentése végett. A gyömrői múzeum munka­társai is elkezdték az őszi rohamot. Sajnos, a néprajzi kiállítás készítése mellett elég kevés idő jut mostanában a régészeti terepbejárásra. Az idei őszi terv a járás népván­dorláskori lelőhelyeinek idő­rendi tisztázása és új lelőhe­lyek keresése. Népvándorláskori emlék­anyagában leggazdagabb te­rületeink az Üllő és Vecsés közötti határ, a disznójárás- vecsési híd és Ilona dűlő há­romszöge. Ezen az aránylag kis területen Cs. Sós Ágnes és Salamon Ágnes régészek 1955-ben mintegy 30 lelőhe­lyet figyeltek meg és térké­peztek fel. Ez a szám azóta nagyot emelkedett. Érdekes módon a területen három avar temető is van, de ugyan­akkor településnek még csak a nyoma sincs még, pedig csak letelepült életmód mellett kerülhetett sor egy 600 síros temetőrendszer létreho­zására. A kirgizeknél ugyan szokás, hogy vándorlásaik közben a halottat sokszor száz kilométerekre lévő ősi tör­zsi temetőbe viszik vissza az előre meghatározott sírhelyre. A közös irányítás alatt mű­ködő „ikeráruház” — a Di­vatcsarnok és az Otthon Áru­ház — szolgáltatásainak kö­rét érdekes újdonsággal bő­vítette. A két áruház beve- W,,*SSWSSS**SS,'*SS*SSSS„S,SSSSSS,S,*,,SSSSSSSSSSSSS,SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSWSSSSSSSS,S,SSS,SSSS,S,SSS,SSSSS,SS*SSSSSSSSSSSSSSSSSSS zette az ajándékutalvány | „árusítását”, amely nemcsak 8 kényelmes, hanem célszerű is. ^ Az utalvány használatával § ugyanis biztosítható, hogy a § megajándékozott a neki szűk- ^ séges, a legjobban tetsző cik- két kapja, hiszen az utalványt« ő váltja be. A díszes, elegáns § utalvány a Divatcsarnok és § az Otthon Áruház bármely § osztályán beváltható. $ Szépen, sorjában telnek a zsákok Ügyeletes orvos Bényén—Gombán—Káván: ^ dr. Pénzes János, Gyomron: ^ dr. Túri Mária, Monoron: dr. 8 Péterffy Gusztáv, Pilisen: dr. « Pázmány Elemér, Üllőn: dr. ^ Csík Pál tart ügyeletes va- $ sárnapot. — Ügyeletes gyógy- § szertár Monoron a főtéri. MAI MŰSOR MOZIK Ecser: Fantomas visszatér. Gom- ^ ba: A boldog halál angyala. ^ Gyömrő: A tartalékos sztár. Mag- ^ lód: Édes és keserű (széles). ^ Mende: A hóhér (széles). Monor: ^ A múmia közbeszól (széles). Nyár- s egyháza: Tökéletes bűntény. Pé- § téri: Sellő a pecsétgyűrűn, I—II. ^ Pilis: A páncél nélküli lovag. ^ Tápiósáp: Folytassa, cowboy. Tá- ^ piósüly: A Mona Lisa tolvaja. Űri: Türelemjáték. Üllő: Rondó § (széles). Vasad: Folytassa, cow- s boy. Vecsés: Vidám hétvége (szé- S les). Megszokott, mindennapos látvány ilyenkor, az őszi betakarítás idején. S nemcsak a mo­nori Kossuth Tsz, képünkön látható asszonyai örülnek a zsákok megtelésének —, hiszen ugyanezt a pillanatot megörökíthetné fotóriporterünk ezekben a napokban majd minden tsz-ünkből (Foto: Gábor) (Tagányi Károly gyűjtése nyomán.) Lehet, hogy így volt ez üllői avarjainknál is, de ahhoz, hogy egy temetőrend­szert kialakítsanak, mégis hosszabb ideig kellett ezen a területen élniük. Viszont ak­kor kellene valamilyen nyomnak lenniük, melyek avar szállásterületre mutat­nak, márpedig ilyennek nincs nyoma sehol. A számításba vehető — aránylag szűk — területen csu­pán egymást váltó szarmata telepeket találunk, de meghökkentő az, hogy még csak véletlenül sem található válóban szarma­ta korba datálható temető a környéken. Tehát Cs. Sós Ágnessel való beszélgetésünk után feltehető a kérdés: va­lóban a szarmaták telepei len­nének azok a „szarmata” te­lepek? Az avar sírkerámiát ismer­jük, mégpedig eléggé beha­tóan, viszont a nép házikerá­miáját — telepek híján — csak nagyon kevéssé. Magyar- országon egyetlen avar, még­pedig egészen korai VII. szá­zadi telepet ismerünk hitele­sen, Dunaújváros mellett. Az üllői temető és a dunaújvárosi telep kora között mintegy száz év van, ami legalább két em­beröltő, avar életkort számol­va. Gondoljuk csak el, mit változik a divat két ember­öltő alatt manapság: nagy­anyánk ruhája és a mai mi­niszoknya! Ha a változás las­súbb is volt 1400 évvel ez­előtt, mindeneseire o duna­újvárosi típusok nem egyez­tethetők az üllői anyaggal. ^ A két gondolat viszont kí- ^ nosan fedi egymást. Adva van ^ három avar temető, de nincs ^ meg a telephely, viszont ad- i va van egy tucat szarmata te­p„_ ^ található a föld alatt. Ezek § után nem tartom merésznek ^ magam, ha felteszem a kér­^ dést: nem kellene-e behatób­^ ban megvizsgálni azokat a $ bizonyos szarmata telepeket, ^ amelyek egy része esetleg ősi ^ avar szálláshely? Ez termé­$ szetesen csak feltevés, de $ alapja van, hiszen a szarmatáit ^ sok római árut vettek és ^ raboltak, így telepeiken ró­i mai érmek és tárgyak tömege ^ található.' Üllőn viszont a $ telepek nagy részén csak $ cseréptöredékeket találtunk és ^ miután az avar stíluskört te­J lepviszonylatban nem ismer­5 jük, % ráfogtuk, $ ^ hogy szarmata anyag. \ Lehet, hogy elképzelésem ^ helyes, vagy helytelen voltá- ^ ról az őszi újabb terepbejárá- ^ sok meggyőznek majd. Ha 8 igaz az elképzelésem, akkor $ Üllő lesz az a hely, ahol biz- ^ tos avar szállásterület kimu- 5 tatására lesz mód. > Rolkó István egyetlen halott sem

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom