Pest Megyei Hírlap, 1967. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-19 / 221. szám
«•» MKGTKf 1967. SZEPTEMBER 19.. KEDD Mint minden elv, a proletár internacionalizmus is meghatározott viszonyok között érvényesül, és alkalmazásának helyessége csak a gyakorlat kapcsán bírálható el. Az idén ötven éves szovjet hatalom, a megvalósult szocializmus első országának gyakorlata, története minden kommunista- és munkáspárt, minden szocialista ország számára nélkülözhetetlen ismeretek kincsestárát adja A Szovjetunió tapasztalatai és sikerei meggyőzően bizonyítják marxista—leninista elveink, kommunista eszméink, közöttük a proletár internacionalizmus erejét és igazságát. Az önállóan fellépő munkás- osztály már a múlt század közepén a Kommunista kiáltványban szembeszegezte a burzsoá nacionalizmussal és sovinizmussal a maga legfontosabb forradalmi elvét, a proletér internacionalizmust. Azóta folyik, és még nem ért véget az a küzdelem, amelyben az osztályérdeket elködösítő, a nemzeteket szembeállító nacionalista és a dolgozók osatályszolidaritását, a népek barátságát hirdető internacionalista eszmeáramlatok ütköznek meg egymással. Ennek az eszmei küzdelemnek végső kimenetele sorsdöntő a nemzetközi munkásosztály, sőt az egész emberiség jövőjének alakulásában. A cári Oroszország proletariátusa 1917-ben a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelemre vitelével, a szovjetállam megteremtésével bem bizonyította, hogy a marxizmusnak a kapitalista diktatúra megdöntéséről, a munkásosztály hatalmának kivívásáról, a szocialista társadalom megteremtéséről szóló tanításait meg lehet valósítani a gyakorlatban. Az akitor még egyedül álló szovjethatalmat mélyen áthatotta a proletár internacionalizmus eszméje. A Szovjetunió puszta léte, növekvő ereje, az egyetemes emberi haladással mindig összhangban álló politikája bátorította a szocializmusért, s társadalmi haladásért, a békéért küzdő embereket az egész világon. A Szovjetunió fennállása óta a nemzetközi munkásosztály hazája és támasza. A második világháború idején, példásan teljesítve internacionalista kötelezettségét, nagy áldozatok árán felszabadította a fasisztáit által einyomott népek, leigázott országok egész sorát. A történelem menetének fő Irányát századunkban az októberi forradalom győzelme, a fasiszta hatalmaknak a második világháborúban bekövetkezett megsemmisítő veresége, a szocializmus világrend- szerré fejlődése, a gyarmati rendszer széthullása határozza meg. A szocialista forradalom három világrész újabb 13 országában győzött, két évtized alatt megváltozott Ázsia, Afrika, Latin-Amerika képe. Üj, független országok jöttek létre és léptek az antiimperialis- ta politika, az önálló fejlődés útjára: az imperialisták sok területen elvesztették régi befolyásukat. Az imperialista világrend- szer, a nemzetközi helyzet alakulása következtében, egyre mélyülő és általános politikai válságba került, és mindjobban összeszűkülő befolyási övezetét védi. Egyes vezető tőkés államok gazdasági és katonai ereje az imperializmus rendszerének politikai válsága időszakában is növekedett és az utóbbi 2—3 évben a reakciós puccsok, törzsi szeparatista felkelések szervezésével, a vietnami, majd a közel-keleti háború kirobbantásával fokozták agresszív tevékenységüket és növelték a nemzetközi feszültséget. A burzsoázia, amely elnyomó, kizsákmányoló rendszerét nem propagálhatja nyíltan, még kevésbé teheti ezt agresz- szív, reakciós céljaival —, az eszmei, politikai harc színterén legtöbbször álruhát ölt. A haladó eszmék ereje tükröződik még abban is, hogy a kizsákmányolok „jóléti államról”, az amerikai, az izraeli agresszo- rok ,,önvédelem”-ről beszélnek, az 1956-os magyarországi és az idei görögországi ellenforradalmi felkelés^ és puccsot ,,forradalom”-nak nevezték. Az imperialisták és hazugságaik mindjobban lelepleződjek a reakciós, népellenes fcuccsokkal és a helyi háboAz internacionalizmus — ma Kádár János cikke a Pravdában rúkkal súlyos szenvedéseket okoznak a népeknek, növelik az általános háború veszélyét, de a történelmet megfordítani, a szocializmus térhódítását megakadályozni, régi gyarmati rendszerüket, egykori világuralmukat visszaállítani nem tudják többé. A jelenlegi helyzet fokozott éberséget, tisztánlátást, egységes, aktiv fellépést kíván a haladó erőktől. Az imperalisták minden tőlük telhető zavart- keltő manőverrel a szocialista országok közötti viszony élezésére, az újonnan felszabadult ázsiai és afrikai országok megosztottságának elmélyítésére, e két nagy antiimperialista erő egymás közötti viszonyának megzavarására törekszenek. Provokációiknál számításba veszik a gyarmati sorból nemrég felszabadult népek, országok viszonylagos társadalmi, gazdasági, katonai fejletlenségét. Mindezt számba véve, ma a legfontosabb követelmény az összes antiimperialista erő ösz- szefogása és közös fellépése. Szükséges és lehetséges, hogy a szocialista és az újonnan fel- j szabadult országok életét dön- j tőén befolyásoló társadalmi erők, népeik, az emberiség alapvető érdekeiből kiindulva, rendeljenek alá minden kérdést az imperializmus elleni közös harc követelményeinek. A 14 szocialista ország népeinek alapvető érdekei egybeesnek. Az egység és szoros j együttműködés közös érdek, és a szocialista országok népeinek közvetlen érdekein túlmenően világpolitikai szükségesség. A szocialista országok egységét nem objektív okok, hanem azok a szubjektív ’tényezők —, mégpedig a nemzeti elkülönülés és a burzsoá nacionalizmus elemei — bontották meg és akadályozzák, amelyek az utóbbi években és legsúlyosabb formában Mao Ce-tung és csoportja politikájában jelentkeztek és érvényesülnek. A szocialista országok társadalmi életét vezető kommunistáknak, pártoknak biztosítaniuk kell, hogy kapcsolataikban minden téren és teljes mértékben a proletár internacionalizmus, a testvériség és egység érvényesüljön, a nacionalista elkülönülés elemei pedig eltűnjenek azokból. Az országaink dolgozóiban élő és erősödő hazafi- ság népeink történelmi hagyományaiból, a felszabadult nép mai valóságából, a szocialista forradalom vívmányaiból, az országépítő munka nagy eredményeiből, közös harcainkból táplálkozik, ezért nem akadálya, hanem összefogó ereje és támasza országaink internacionalista egységének. A Magyar Szocialista Munkáspárt tevékenységében az internadonalizmus érvényesítésére törekedett mindenkor, mert vallja, hogy a kommunista- és munkáspártoknak a nemzetköziségben van íö erejük és munkájuk hatékonysága függ tőle. A szocialista országok kapcsolatában a marxizmus—leninizmus elveinek érvényesítésére ma sokkal inkább szükség van, mint eddig bármikor, a szocialista országok, a nemzetközi kommunista mozgalom, a népek szabadságharca további erősödése, az imperialista aknamunka meghiúsítása és a nyílt agressziók visszaverése érdekében. A jelenlegi viszonyok között, amikor kommunista inter- nacionálé vagy más, hasonló nemzetközi szervezet nem működik, amikor minden párt teljesen önáüóan dolgozik, amikor független és szuverén szocialista országok maguk határoznak ügyeikben, különösen fontos marxista—leninista elveink tisztaságának megőrzése és érvényesítése, annak tudata, hogy minden egyes kommunista- és munkáspárt tevékenységéért saját munkásosztályának, népének és a nemzetközi munkásosztálynak egyaránt felelős. Minden marxista—leninista pártra kötelező. hogy feladatai meghatározásánál saját munkásosztályának, népének, országának. helyzetéből induljon ki. de ugyanúgy kötelező annak figyelembe vétele is, hogy az egyes pártok politikája ! nem lenet ellentétben a nera- ' zetközi munkásosztály, a szocialista országok közös érde- ‘ keivel. Ma is időszerű Lenin figyelmeztetése, hogy az internacionalizmus egy forradalmi párttól, az egyes országok munkásosztályától nem csupán, szavakat, hanem tetteket követel. Az internacionalizmus nem elvontan, hanem csak az élet által napirendre tüzelt kérdéseit ben szükséges konkrét állásfoglalásokban érvényesülhet és ölthet testet a valóságban. Ma csaknem 90 kommunista és munkáspárt tevékenykedik a világon, közülük 14 szocialista országban. Pártjaink a legkülönbözőbb viszonyok között dolgoznak, ezért a belpolitikai és közös, nemzetközi feladatok helyes összehangolása nagy és komoly munkát kíván. Ebben a marxizmus—leninizmus elmélete, az internacionalizmus, saját pártunk és a nemzetközi kommunista mozgalom forradalmi tapasztalatai segítenek és biztos iránytűt adnak számunkra. A tapasztalat arra tanít és a helyzet arra kötelez bennünket, hogy egy álláspont megítélésében, szamunkra fontos kérdésben, így egy párt internacionalizmusának megítélésében szükséges az elhangzott- nyilatkozatok mérlegelése, de elengedhetetlen a szavak és a tettek egybevetése is. A kommunista világmozgalom, a szocialista országok egységének, az imperiaUsta- eüenes akcióegységnek követelése világszerte oly erős és elemi erejű a tömegekben, hogy ezzel nyíltan szembeszállni kevesen mernek azok közül, aj-zik igényt tartanak a kommunista és haladó elnevezésre. Ezért szavakban mindenki intemacionaiista éis forradalmár. A világ kommunista- és munkáspártjainak majd mindegyike, és a marxizmus—leninizmus elveihez hű kommunisták a föld minden országában, mind szavaikban, mind tetteikben valóban internacionalisták. Azonban a nemzetközi kommunista mozgalom soraiban az utóbbi években olyan jelenségek is mutatkoznak, amelyeket éppen intemacionaiista elvünkhöz ragaszkodva nem lehet szó nélkül hagyni, ellenkezőleg, határozottan vissza kell utasítani. Az Internacionalizmus azt igényli tőlünk, hogy a marxizmus—leninizmus eszméinek tisztaságát védelmezzük pártjaink soraiban is, nemzetközi mozgalmunkban is. Ilyen vonatkozásban nem helyeselhető, az a helyenként és egyeseknél tapasztalható állásfoglalás, amely vitás kérdésekben „semleges” magatartásban, vagy egyenest a nemzetközi kontaktusok és elvtársi eszmecserék előli elzárkózásban nyilvánul meg. Nem fogadható el internacionalista állásfoglalásnak az sem. hogy egy párt — akár a legnagyobb jóhiszeműséggel is — a nemzetközi helyzet önmaga által kialakított sajátos értelmezését, és ezzel kapcsolatos taktikáját az egyedül forradalminak deklarálja és — figyelmen kívül hagyva a többi testvérpárt véleményét — az egész világmozgalomtól saját álláspontjának elfogadását követeli. Nem következetesen internacionalista az az állásfoglalás, amelynél az internacionalizmus, az egység általános hangoztatása nem jár együtt a nemzetközi kommunista mozgalomnak, a szocialista országoknak, a népek szabadságharcának időszerű és konkrét kérdéseiben szükséges közös fellépéssel. így az amerikai agresszorokkal hősi harcot vívó vietnami testvéreink megsegítése, az izraeli agresszió következményeinek felszámolása, a nyugatnémet revansiz- mus visszaszorítása kivétel nélkül minden kommunista és munkáspártnak közös harci i feiadata. ✓ Még ha tízezer „forradal- * már”-nak, vagy a marxizmus —leninizmus „világító napjá”- nak nevezi is önmagát valaki, semmi köze sincs a proletár internacionalizmushoz, ha a Szovjetunió Kommunista Pártját, Európa majd minden kommunista pártját revizionistának nevezi és azt állítja, hogy a Szovjetunióban, majdnem minden európai szocialista országban ..visszaállították a kapitalizmust”. Az igazi internacionalizmust, a szavak és a tettel; teljes egységét példázza a Szovjetunió Kommunista Fártja, a Szovjetunió egész története. Megdöntve a reakciós cári bur- zsoá-íöldesúri rendszert, megteremtve a szilárd szovjethalaimat, felépítve elsőként a szocialista társadalmat, biztosították a nép felemelkedését és ezzel megteremtették a vi- lágforradalom, a népek szabadságharcának erős és megdönthetetlen támaszát. A Szovjetunió volt az a kőszikla, amelyen saétzúzódott az új középkorral fenyegető fasizmus. Ez az ország az, amely önzetlenül, áldozatkészen támogatta és támogatja a szocializmus útjára lépett nemzeteket, az imperializmus ellen küzdő minden népet. A Szovjetunió Hadserege az a legfőbb erő, amely ma fékentartja az imperialistákat és megakadályozza egy új világháború kirobbantását. A Szovjetunió Kommunista Pártja, megszabadítva elméletünket és gyakorlatunkat a megmerevedett dogmáktól a jobb- és „baloldali” torzításoktól, új lendületet adott a marxista—leninista kutatásnak, a szocialista tudománynak és építésnek. Az internacionalisták, a kommunisták, a világ öntudatos dolgozói, haladó emberei a megvalósult szocializmus országát látják a Szovjetunióban. s mindenkor törhetetlen hívéi, a Szovjetunióval való barátságnak. Pártunk, a magyar szocialista forradalom erői az elmúlt ötven esztendő során, az internacionalizmushoz, munkásosztályunk, népünk érdekeihez híven, mindenkor együtt harcoltak szovjet testvéreinkkel. Magyar internacionalisták harcoltak a polgárháború idején a szovjet Vörös Hadsereg soraiban. A szovjetáilam és a Magyar Tanácsköztársaság deklarálta szövetségét 1919- ben. A szovjet hadsereg szabadította fel a hitlerista elnyomás alól a magyar népet 1045-ben. és 1956-ban is segítséget nyújtott a külső és belső ellenségei által szorongatott Magyar Népköztársaságnak. Mindez, és a népünknek százféle formában nyújtott szovjet segítség a proletár intemacionaliamus ragyogó megnyilvánulása. Elveink .és pártunk forradalmi tapasztalatai alapján valljuk, hogy a Szovjetunióhoz való viszony mindenkor a legfontosabb és legbiztosabb próbaköve volt minden politikai irányzatnak és mindenekelőtt a proletár internacionalizmusnak. A szocialista országokban az internacionalizmus a Szovjetunió iránti barátságban, az összes szocialista ország iránti barátságban fejeződik ki és ma mindenekelőtt a szocialista országok egységének és ösz- szefogásának építését követeli meg. Pártunk tapasztalatai azt bizonyítják, hogy szocialista és nemzeti törekvéseinket együttesen és jól csak a társadalmi haladás útján, a Szovjetunióval, a szocialista országokkal összefogva, a nemzetközi munkásosztály céljaival összhangban szolgálhatjuk. A szocialista országok nemzeti függetlenségét és szuverenitását az imperializmus léte és provokációi veszélyeztethetik; a Szovjetunió nemcsak, hogy nem sérti és nem fenyegeti, ellenkezőleg, a Szovjetunió ereje segít megvédeni. A szocialista országok erejét meghatványozza a szocialista világrendszer léte, a szocialista országok egysége, együttműködése. Ez az egység a Szovjetunió nélkül — különösképpen pedig ellene — elképzelhetetlen. Mindenki, aki tudatos ellensége a munkáshatalomnak, a népi demokratikus államnak. a szocializmusnak, egyben szovjetellenes is; ilyenek természetesen az imperialisták, s nálunk itthon azok, akik visszasírják a kapitalista-földesúri rendszert. Vannak mások, akik nacionalista, vagy egyéb előítéletek rabjaiként szemben áll naiv * a kommunizmussal, az internacionalizmussal, a Szovjetunióval. Újabban azonban akadtak a világban olyan emberek is, akik kommunistáknak mondják magukat, s közben szovjet- ellenesek. Mi azonban nem ismerünk szovjetellenes marxizmus—leninizmust, szovjetellenes internacionalizmust, szov jetellenes kommunizmust. Tudjuk, hogy ilyen a valóságban nincs. A szocialista országok viszonylatában az internacionalizmus követelménye az egység, a kölcsönös testvéri segítségnyújtás, a gazdasági és kulturális együttműködés, amelynek jobb és mind teljesebb megvalósulásáért a mi pártunk és kormányunk is dolgozik. Ennek megfelelően nagy fontosságot tulajdonítunk az eurójpai szocialista országok viszonylatában a Varsói Szerződés és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa alapokmányaiban meghatározott mind hatékonyabb politikai, katonai és gazdasági együttműködésnek. Minthogy már nem egy, hanem 14 országban számolták fel a kizsákmányolok hatalmát. folyik a szocialista építés, ezeknek az országoknak együttesen kell vállalniuk és betölteniük azt a szerepet, amit csaknem 30 éven át a Szovjetunió egyedül töltött be. A szocialista országoknak együttes feladata, hogy erőik összefogásával oldják meg belső építési feladataikat, segítsék a tőkés világban harcoló forradalmi munkásmozgalmat, a szabadságukért és az önálló fejlődés jogáért harcoló népeket és tegyenek meg mindent ezután is egy új' világháború kirobbantásának megakadályozásáért, az emberiség tartós békéjének kivívásáért. Az igazi nemzetköziség most a szocialista országoktól mindenekelőtt az imperialistákkal szembeni akcióegységet követeli meg. A nézeteltéréseket félretéve, elsősorban részletekbe menően egyeztetni kell 'a Vietnamnak, az arab országoknak és minden megtámadott népnek nyújtott segítség módját, és lebonyolítását. Nem kétséges, hogy a Vietnami Demokratikus Köztársaság függetlenségének megvédéséért, Dél-Vietnamban a nép szabadságáért és önrendelkezési jogáért, Közel-Keleten az izraeli agresszió következményeinek felszámolásáért, az európai biztonság megteremtéséért folyó harc végső fokon az imperializmus vereségével, a haladás erőinek győzelmével végződik. De nem mindegy, hogy mikor, ezért mindenkinek kötelessége előmozdítani a szocializmus, a nemzeti függetlenség, a béke erőinek tömörítését, a népek szenvedéseinek megrövidítését. A Magyar Szocialista Munkáspárt internacionalista, a nemzetközi kommunista mozgalomhoz tartozik. annak harci osztaga. Pártunk politikája munkásosztályunk, egész népünk érdekeit, nemzeti céljainkat szolgálja, és egyben internacionalista is. Meggyőződésünk, hogy ha politikánk nem szolgálná nemzeti érdekeinket, nem felelne meg a nemzetközi munkásosztály érdekeinek sem, és ha nem volna internacionalista, akkor veszélybe sodorná hazánk érdekeit is. Internacionalista kötelességünk, egyben nemzeti érdekünk a szocializmus teljes felépítése hazánkban, a szocialista világrendszer erősítése, a szabadságukért küzdő népek támogatása, a hozzájárulás egy új világháború megakadályozásáért folyó küzdelemhez. A kapitalista világban küzdő testvérpártjainknak, a szocialista országok népeinek azzal teszünk jó szolgálatot, ha helytállunk a magunk frontján, valóra váltjuk az eszmét, sikereket érünk el az új társadalom építésében. A nemzetközi osztályharc, a két világrendszer küzdelme bennünket is arra kötelez, hogy dolgozzunk a szocialista országok egységének megteremtéséért, az imperializmus elleni harc akcióegységének megvalósításáért, a szocialista országok együttműködésének tudatos, tervszerű szélesítéséért. Mint ez nemzetközileg ismert, a magyar kommunisták, a magyar munkásosztály és a szocializmust építő magyar nép igyekszik e kötelességeinek, erejének megfelelően, eleget tenni. A társadalmi haladásért, a nemzetek szabadságáért, a bekéért világméretekben folyó harc vezetésének nehéz, de megtisztelő feladata a világ kommunista és munkáspártjaira hárul. A testvérpártok küldetésüknek akkor tudnak eleget tenni, ha a lenini elvekhez hűen, a tömegekkel összeforrva harcolnak, s erőiket egyesítik. A nemzetközi kommunista mozgalom egységének erősítése konzultációkat, nemzetközi tanácskozásokat kíván. Azt gondoljuk, igaz az. hogy végső fokon minden párt teljes felelősséggel és ön- * maga alakítja ki politikáját, de az is igaz, hogy egyetlen párt sem nélkülözheti a testvérpártok tapasztalatait. A helyzet értékelése, a tennivalókra vonatkozó nézeteink egyeztetése, a nézeteltérések kiküszöbölése csak a marxizmus—leninizmus alapján éa elvtársi eszmecserék keretében lehetséges. A Magyar Szocialista Munkáspárt véleménye az, hogy minden pártnak jogában áll úgy határozni, hogy nem vesz részt valamennyi nemzetközi tanácskozáson, de ugyanúgy megvan minden pártnak az a joga, hogy összejöjjön és tanácskozzon közösen azokkal a pártokkal, amelyek ezt szükségesnek tartják. Éppen ezért hc’veseljük a legutóbbi Karlovy Vary-i, moszkvai és budapesti tanácskozásokon követett gyakorlatot. Pártunk képviseltette magát ezeken a tanácskozásokon, azért, mert ezt az internacionalizmusból eredően erkölcsi, politikai kötelességének tartotta, s így fog eljárni a jövőben is. A magyar kommunisták azon a véleményen vannak, hogy a közelmúlt évek sok új és fontos problémát vetettek fel, amelyeket közösen kellene megvizsgálni; időszerűvé vált a kommunista és munkáspártok újabb tanácskozása. AZ internacionalizmus szellemében, elvtársi módon, a marxizmus—leninizmus fényénél kell megvizsgálnunk a világban kialakult helyzetet, v mozgalmunk kérdéseit, a harc követelményeinek megfelelően. Minden kommunista es munkáspártot meg kell hívni, s a tanácskozás közös előkészítésébe be kell vonni mindazon pártok képviselőit, amelyek arra igényt tartanak. Célunk az egység erősítése, az eddiginél erősebb és szélesebb antiimperialista front és akcióegység útjának egyengeté- se. Mozgalmunk és egységünk további erősítésére irányuló törekvéseinket azonban az ezt ellenzők kedvéért nem adhatjuk fel. A nemzetkört munkásosztály és a népek szabadságának zászlaját a múltban is azok vitték előre, és ma is azok az erők tartják magasra, amelyek készek voltak a közös ügy érdekében közösen fellépni. A magyar nép céltudatosan és eredményesen folytatja a szocialista társadalom teljes felépítésére irányuló munkáját. Bizakodva néz a jövőbe, erőit meghatványozza annak tudata, hogy barátjának és szövetségesének mondhatja a nagy szovjet népet, a Szovjetuniót. Internacionalista érzelmei nvilvánulnak meg abban a tiszteletben és szeretet- ben is, amit most, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének 50. évfordulóján sokféle formában, ünnepélyesen fejez ki a magyar társadalom. Pártunk, népünk szívből új sikereket, új győzelmeket kíván a proletár internacionalizmus zászlaját mindenkor magasan tartó Szovjetunió Kommunista Pártjának, a nagy szovjet népnek.
