Pest Megyei Hírlap, 1967. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-17 / 220. szám
10 rtsr MEOYßl 1967. SZEPTEMBER 17., VASÄRNAP Heti jogi tanácsaink itfl ingatlan értékéről. . « A. szolgálati időről. . . és aa özrcggi nyugdíjról. . . Ha értéknövekedéssel jár az ingatlan átépítése, akkor a hagyatéki leltárnál, illetékkiszabásnál ezt a körülményt figyelembe keli-e venni. V. T.-né péceli lakos férjével anyása házában lakik." A szülök hozzájárulásával szeretnének az ingatlanból elfalazással, átépítéssel a maguk részére egy lakást kialakítani. A szülőknek férjén kívül még két gyermekük van, akik a háztulajdonos elhalálozása esetén szintén örökösök lesznek. Ezáltal véleménye szerint a ház értéke növekszik, illetve nekik egy bizonyos pénzösszegük fekszik majd az ingatlanban. Olvasónknak az a kérdése, hogy majd az öröklésnél a százalékot (öröklési illetéket) az átépítés előtti, vagy utáni állapotnak megfelelően kell-e megfizetni, illetve mi képezi majd a hagyatékot? Olvasónk leveléből nem állapítható meg egyértelműen, hogy belső elfalazásokkal, falhúzással, vagy pedig az eredeti ingatlanhoz való hozzáépítéssel kívánják kialakítani lakásukat Ugyanis másként értékelendő mindkét esetben az előállott helyzet. Ha hozzáépítenek a jelenlegi ingatlanhoz, akkor az természetesen az épület értékének növekedésével jár. Ha csupán belső elfalazásokkal oldják meg lakásigényüket, (egy nagyobb szobából két kisebbet csinálnak), akkor az ném biztos, hogy értéknövekedést idéz elő. Az előbbi esetben valóban méltánytalan lenne, hogy aki hozzáépített az eredeti ingatlanhoz,, az a toldaléképület után is fizessen illetékét,' de ugyanúgy indokolatlan lenne a másik két örököst nagyobb illetékkel sújtani, olyan rósz után, ami nem tartozik a hagyatékhoz. Az utóbbi esetben ha a falhúzással (elfalazással) növekedett az ingatlan értéke, akkor ugyanúgy méltánytalan lenne, mint a hozzáépítés esetén a magasabb százalék kivetése. Mindenesetre kérdésének megoldását abban látjuk, ha az örökhagyó még életben ad egy olyan elismerést, hogy egyik gyermeke saját költségén építette a toldaléképüle- letet, illetve az átalakításban mennyi pénze fekszik. Vita esetén igazolásul szolgálhat a tanács építkezési engedélye, az építőanyag vásárlásáról kapott elismervények. Ha olvasónk az öröklés alkalmával ilyen iratok birtokában van, akkor két eset lehetséges: a hagyatéki leltárt a tanács már eleve úgy veszi fel, hogy a többletértéket nem szerepelteti, vagy — s ez a másik eset — ha nem látja kellően megalapozottnak az örökös igényét, akkor az ingatlant a megnövekedett értékben veszi be a hagyatéki leltárba. Ez utóbbi esetben olvasónknak . kell igazolni, hogy a toldaléképítkezés (átalakítás) nélkül mennyi a hagyaték tiszta értéke. Ehhez azonban már bírósági közbeavatkozásra is szükség lesz. Nyugdíjnál mikor veszik figyelembe azt a szolgálati időt, amit a dolgozó iratokkal nem tud igazolni? A természetben juttatott lakás beszámít-e az átlagkeresetbe. V. M. inárcsi olvasónk 16 éve kultúrházgondnok. Jövedelme kb. havi 400,— Ft. Ezenkívül szolgálati lakása van, ezért csekély térítést fizet, éppenúgy, mint a villanyszolgáltatásért. A munkaviszonyban eltöltött idejét nem tudja hivatalosan igazolni, mert korábbi években nem jelentette be munkaadója az SZTK-ba. Olvasónk azt kérdezi tőlünk, milyen módon igazolhatja az el nem ismert kilenc évet, és a természetben kapott lakást, egyéb szolgáltatást figyelembe veszik-e a nyugdíj megállapításánál? Olvasónk valóban nem tehet arról, hogy munkáltatója korábbi években nem jelentette be a társadalombiztosítási szervnek a munkaviszonyt. Így sincs azonban minden elveszve, mert bizonyára birtokában van egykori fizetési jegyzék, vagy egyéb hitelt érdemlő okirat a munkáltató jogelődjétől. Tanácsoljuk, keresse fel a munkáltatót, és kérje, hogy az eredeti nyilvántartások alapján visszamenőleg igazolják munkaviszonyát. A társadalombiztosítási szervhez sem árt, ha kérelmet nyújt be, és már előre kéri ügyének kivizsgálását, de az is lehetséges, hogy olvasónk tévedésben van, mert szinte hihetetlen, hogy ugyanaz a munkáltató a munkaviszonyban töltött idők egy részét igazolja, a másik részét pedig nem. A társadalombiztosítási szerv helyszíni vizsgálatot foganatosíthat a be nem jelentett munkaviszonyokkal kapcsolatban. Ha ezek után sem állapítható meg hitelt érdemlően a munkaviszony, akkor tanúvallomások alapján kell majd bizonyítania, de ilyen esetben 1959 január 1-től számítva legfeljebb két év vehető figyelembe. Ami a természetben kapott lakásnak a nyugdíjba való beszámítását illeti, közöljük, hogy a juttatás egyenértékét a munkabér átlagkiszámításánál figyelembe veszik. Természetbeni juttatásnak azonban nem tekinthető és így munkabérként sem lehet számításba vermi az olyan szolgáltatást (például Villany), amelynél az igénybe vett juttatás. mértéke eiőre„ nem határozható meg. Az özvegyi nyugdíj megszűnik az újabb házasság megkötésével. V. K.-né váci lakos kérdezi, hogy házasságkötése esetén megmarad-e özvegyi nyugdíja, és újbóli házassága befolyásolja-e az árvaellátást? A jogszabály kimondja, hogy mind az ideiglenes, mind az állandó özvegyi nyugdíj megszűnik, ha az özvegy újból házasságot köt. Olvasónk gyermeke 14 éves és árvaellátásban részesül. Jelenleg iskolai tanulmányokat folytat. A házasságkötés ténye nem érinti gyermekének árvaellátásra való jogosultságát Dr. M. 3. Pest megyei kiadványok AZ ADATOK ÉS TÉNYEK sorozatban, az MSZMP Pest megyei Bizottságának Propaganda és Művelődési Osztálya kiadásában, 64 oldalas kis könyv jelent meg a napokban. Az agitációs munkát jól szolgálja ez a kiadvány, amely a gazdaságirányítás reformjának főbb kérdéseit adja közre. Tizenkét fejezet taglalja, hogy miért van szükség a reformra, hogyan dolgoznak majd az ipari üzemek, milyen lesz az árrendszer stb. A Függelék rész a már megjelent, fontosabb intézkedéseket tartalmazza EGY FALUSI NÉPMŰVELŐ ÉLETE ÉS MUNKÁSSÁGA címmel jelent meg Asztalos István munkája Kovács Lászlóról, a Kossuth-díj as népművelőről, aki öt esztendővel ezelőtt hunyt el, tragikus hirtelenséggel. Az ő munkája révén emelkedett országos rangra a Galga völgyi népművészet, az ő vezetésével jutott el a túrái népi együttes a Szocialista kultúráért kitüntetésig. Nagy szakismerete és kiváló emberi tulajdonságai révén később nemcsak az aszódi járásban, de egész Pest megyében az ő útmutatásai alapján irányították a népművelési munkát. Asztalos méltó emléket állított számára e gondos tanulmánnyal, s a megyei népművelési tanácsadó hasznos szolgálatot tett e kis füzet megjelentetésével. (p. r.) JEGYZETEK A TÁRGYALÓTEREMBŐL TŐRKÉS Az ügyész megkezdi a vádbeszédet: — Tisztelt megyei bíróság! önök, jól tudják, hiszen gyakran tárgyalnak ilyen természetű ügyeket, hogy Pest megyében is és az egész országban is sok az erőszakos, illetve az élet elleni bűntett. Felelőtlen fiatalemberek, az őket ért valódi vagy vélt sérelemért, gyakran nyúlnak olyan eszközhöz, amely alkalmas emberélet kioltására. És ezek a fiatalemberek gyakran még a tárgyaláson sem tudják felmérni, mit tették. Kis szünetet tart. Csönd van. A szőke fiatalasszony sír. ŐSZ © (Foto: Gábor) Sokan jöttek a tárgyalásra. Legtöbbjük kint várt, mint tanú. Miután kihallgatták a vádlottat, Janik Pál 22 éves al- bertirsai vasutast, sorban behívták őket. A szőke fiatalasszonyt, Janik feleségét szólították elsőnek. Határozottan és keményen lépdelt v égig a hosszú termen, nem nézett oldalt, a férjére — előre, a bíróságra figyelt. s A bíró fölvette az adatait. — Foglalkozása? — kérdezte. — Otthon vagyok. Háztartásbeli. — Gyermekük? — Igen, a kislányunk ... Ismét a bíró beszélt: — ön, mint a vádlott felesége, nem köteles vallomást tenni. Kíván vallomást tenni? — Nem. — Van valami költsége, útiköltsége? — Nincs. — Tessék, üljön le. A fiatalasszony úgy fordult meg, hogy ne kerüljön szembe a férjével. Az előbbi határozottsággal tette meg a néhány lépést, s ült le a terem elején, néhány sorral a férje mögött. Janik lehajtotta a fejét. Az egyik fegyőr az asszony után fordult, arcán értetlenség és rosszallás volt. De Janikné nem törődött ezzel — tempós mozdulatokkal a táskáját rendezgette. Mintha utazás előtt kényelembe helyezkedne egy üres vasúti kocsiban. Ha vallomást tesz, elmondhatta volna: akkor, április 30- án este többször is kérlelte a férjét, hogy baj lesz, sokat ivott, menjen haza. De Janik csakazértis maradt Kereste a támadóját, aki kificamította az ujját Nem találta, dühöngött, aztán részegen elaludt egy pádon. Az ügyész folytatja a vádbeszédet. — Tisztelt megyei bíróság! Ebben az esetben is — és sok hasonló ügyben is — joggal hivatkozhatom az orvostudományra. Amely az ilyen fiatalemberek miatt gyakran kényszerül arra, hogy megkísértse a lehetetlent. Legtöbbször csak a jól szervezett mentőszolgálatnak, csak a kitűnő orvosoknak köszönhetjük — mint ebben az ügyben is —, hogy nem emberölést, hanem emberölési kísérletet tárgyalunk. Rajta Ferenc, az egyik tanú kissé feltartott fejjel figyeli az ügyészt. Neki is része volt abban, hogy Janik — a barátja — nem lett gyilkos. Rajta Ferencet kérdezi a bíró. — ön hány éves? — Huszonkettő. Annyi mint Janik ... a vádlott. Aztán elmondta, hogy Janikék korán érkeztek a mulatság színhelyére, az albertirsai Homokrészre, a Pálinkás-féle tanyához. A mulatságot különben a Szabadság Tsz rendezte, illetve egész pontosan: a tsz KISZ-szervezete. — Messze laknak Janikék a mulatság színhelyétől? — Talán, ha száz méterre. — ön egyedül volt ott? — Nem. A menyasszony jelöltemmel. Beszélgettünk, sört Ittunk, aztán Janikék hazavitték kislányukat. — Az első kötözködést látta? — Igen. Janik mellett álltam, amikor egy ismeretlen fiú félrehívta. Alig mentek pár métert. A fiú ütni akart, Janik védekezett. De már többen is rátámadtak. Mi odamentünk egy páran a K.ISZ- titkárral, és szétválasztottuk őket. Ekkor Janik dühében a földre lökte a KISZ-titkárt. Csitították — közben a támadói eltűntek. Ekkor mondta, Janik, hogy az, aki félrehívta, kificamította az ujját. — Ezután mi történt? — Visszamentem menyasz- szony-jelöltemhez. Janik felesége éjjel fél egy tájban szólt: „Gyertek, segítsetek hazavinni a férjem, mert részeg”. — Annyira részeg volt? — Igen. Részegen aludt egy pádon. Hazatámogattuk —, de a kiskapujukban fölébredt. Kiugrott a kezünkből, visszaszaladt a mulatságra, de ott Gyermeknevelés Tanítsunk tanulni ALIG KEZDŐDÖTT meg az iskolaév, a nagy elhatározások még éreztetik hatásukat a gyermeknél. Leül a könyvek mellé, hogy ma „igazán” jól felkészüljön, a mama este „kikérdezi” a leckét, és az eredmény gyenge. Nincs arányban a tanulásra fordított idő a tudással. Pedig nem buta a gyerek, készül is. Talán túl sokat kívánnak tőle az iskolában? Többnyire nem ez a baj, hanem az, hogy nem tud tanulni, vagyis rosszul kísérli meg a feladott tananyag rögzítését. Azt az ismeretanyagot, amit a gyereknek, különösen a felső osztályokban, el kell sajátítania, csak helyes tanulási módszerrel tudja megfelelőképpen rögzíteni. A HELYES TANULÁSNAK — akárcsak bármilyen mesterségnek, néhány egyszerű feltétele van, amit következetesen és rendszeresen kell végrehajtani. Ha kitartóan, napról napra gyakorolva, elvégzi a gyerek, akkor az eredmény sem marad el. Természetesen, amíg hozzá nem szokott az új tanulási formához, úgy tűnik, mintha ez nagyobb erőfeszítést kívánna, mint a megszokott régi. A szülők itt adhatnak nagy segítséget a gyermeknek. A feladatok felmondásánál rámutatnak a helyes tanulási módszerre. Ahhoz, hogy ennek alapelveit ismertessük, először vegyük sorba a leginkább elkövetett hibákat. A gyermek helytelen tanulási formáját és a helytelen „kikérdezési” módokat. A MAGOLÄS, a könyv anyagának szó szerinti ismétlése az, ami a tanulást leginkább megnehezíti. A gyerek a hosz- szú anyagrészeket úgy tanulja, hogy feldarabolja kisebb egységekre és azokat ismételgetve akarja emlékezetébe vésni. Egy-egy szövegrészt megtanul, de azokat képtelen értelemszerűen összekapcsolni és csak akkor tudja folytatni, ha a kezdő szót megmondják. Saját szavaival nem képes elmondani és sokszor nem is érti meg, hogy mit tanult. Szavakat mond és nem lát összefüggéseket. A- HIBÄT ERŐSÍTI a szülő azzal, hogy ő is a tankönyv szerint kérdez és egy-egy szóval segíti a megakadt gyereket. Az iskolai felelésnél ez a gyerek könnyen összezavarodik, nem szólva arról, hogy pár nap múlva elfelejti az egész anyagot. Az igazi tanulás, az ismeretek elsajátítása csak akkor következik be, ha a gyerek értelmi összefüggéseket jegyez meg, tehát logikusan tanul. Rövidebb anyagrésznél ez úgy történik, hogy az egészet többször elolvassa, a lényegesebb szövegrészeket aláhúzza és így kísérli emlékezetébe vésni a feladatot. Nagyobb anyagrésznél, vagy olyan tananyagnál, amelynek a megértése is több időt vesz igénybe, ez a módszer nagyon fárasztó, túlságosan igénybe veszi a gyermek figyelmét, kifárad és így éppen a legnehezebb részek kevésbé rögződnek. EZEKBEN AZ ESETEKBEN több lépésben kell elvégezni az anyag megtanulását. 1. A szövegrészt gondosan elolvasni. 2. Amikor már megértette, kiemeli a legnehezebb részeket, azokat külön megtanulja. 3. Ismét az egész anyagot elolvassa. Az iskolában a tanórák alatt a füzetbe vázlatot készítenek, ezek a vázlatok a tanulás megkönnyítését szolgálják. Ha elmondatjük a tananyagot, elsősorban erre a vázlatra támaszkodjunk és így rávezetjük a gyereket arra, hogy a lényeges részeket jól vésse eszébe és saját szavaival kísérelje meg elmondani. A GYEREKNEK akkor segítünk legjobban és akkor érzi azt, hogy mi nem akarunk mindenáron számonkérni és alkalmat keresni a büntetésre, ha a hiányos ismereteknél nem azzal utasítjuk el, hogy „tanuld meg rendesen”, hanem megmutatjuk, hogy hogyan kell tanulni. A kisebb gyermek nehezebben látja meg a lényeget, neki meg kell mutatn: hogy hogyan emelje ki a fontosabb részeket. Készítsünk számukra vázlatot a lecke felmondásánál. „AZ ISMÉTLÉS a tudás anyja”, ezt a mondást mindannyian ismerjük, mégis kevéssé alkalmazzuk. Amikor gyermekünk többször elolvassa az anyagrészt, ismétel, amikor nekünk felmondja, ismétel. Eredményesebb az ismétlés azonban akkor, ha a gye-' rek a leckét nem úgy készíti el, hogy mindig a következő naron soron következő tananyagot tanulja, hanem azt veszi elsősorban elő, amelyiket aznap tanultak az iskolában. Ilyenkor még a tanár magyarázatára is jobban visz- szaemlékezik. Amikor beszámolnia kell róla, elegendő, ha csak egyszer elolvassa. Ilyenkor, év elején, ennek még nem nehéz eleget tenni, mert nincs elmaradás vagy torlódás. Most érdemes ezt a követelményt felállítani és későbbiekben kevesebb lesz a nehézség. Dr. H. A. csak benézett — és máris rohant haza. — Ezután? — Nem sokkal később szóltak, hogy azonnal üljek motorra. A mentőknek kell telefonálni. © Halkan beszél az ügyész. — Engedtessék meg, hogy az orvosszakértőre hivatkozzam. Nagy Imre sértett úgy került a ceglédi kórházba, hogy alig volt benne élet. A nagy vérveszteség miatt már sokkos állapotban volt, a pulzusát alig lehetett tapintani. Roncsolt a gyomra, a mája — még negyed óra, legfeljebb harminc perc, és nem ülhetne itt, a tárgyalóteremben. Elég lett volna, ha a mentő defektet kap, vagy, ha a motorja elromlik ... Tisztelt bíróság, az sebészi bravúr volt, amit a ceglédi kórházban csináltak. Bravúr, amely egy alig tizennyolc éves fiatalembert megmentett az oktalan haláltól. A szőke fiatalember, Nagy Imre összegörnyed. Talán nem tud még sokáig egyenesen ülni — talán a felidézett lehetőség ernyeszti el az izmait. Nagy Imrét is kihallgatták. — Utána azt hallottam — mondta —, hogy Janik összetévesztett. Azt hitte, hogy én voltam az, aki kificamította az ujját. Pedig egész este egy szót sem beszélgettünk. Janik nem is látta akkor, amikor a kiskapujukból visz- szarohant a mulatságra. — Egy barátommal — mondta Nagy Imre —, a másik sértettel mentem a mulatságra. Jól éreztük magunkat, aztán — úgy fél egy lehetett — elhatároztuk, hogy hazamegyünk. Janik, miután benézett, máris rohant haza. Otthort öt kést, köztük egy tőrkést vett magához. Ismét rohant vissza a mulatságra. De útközben megállt, és egy bokor mögé bújt. — Még nem értünk ki az útra. Ekkor egy bokor mögül valaki előugrott. Úgy éreztem, hasba ütött, aztán láttam, hogy kés van nála. Kiabáltam a barátomnak: vigyázz, kés van nála és szaladtam ki az útra.., — mondta Nagy Imre. Janik rögtön a másik fiúra támadt, ö a kerékpárjával hárítani tudott — így megúszta egy karcolással. — ... ott éreztem, hogy a ruhám csupa vér a hasamnál. A biciklit elengedtem... Kiabálás, csoportosulás. Janik azt ordította: „Én szúrtam meg, kit szúrjak még meg?” A KISZ-titkár rákiabált: „Hallgass! Nézz oda! Segíts!” Janik ekkor kötszerért rohant... — ... Két nap múlva tértem magamhoz — fejezte be Nagy a vallomását. Az ügyész a történtekkel együtt Janik személyiségét is boncolgatja. Ha iszik, kötekedik; két utóbbi munkahelyén többször volt kifogás ellene, öltözői lopásért háromhavi felfüggesztett börtönre ítélték. Az enyhítő és a súlyosbító körülmények felsorolása után szigorú ítéletet kér. A védő pillanatnyi tudatzavarra hivatkozik. Mert hol van az az épeszű ember (még ha részeg is), hogy egyszerre öt késsel akarjon bosszút állni? Janik az utolsó szó jogán bocsánatot kér a sértettektől. A bíróság négy évre ítéli Janikot. Plusz az a felfüggesztett három hónap, amit most a négy évvel együtt kell letöltenie. A bíróság a szúrás eszközét, a tőrkést elkobozza. A tédő és a vádlott enyhítésért fellebbez. Az ügyész súlyosbítást kér. A bíróság a vádlott előzetes letartóztatását meghosszabbítja a Legfelsőbb Bíróság tárgyalásáig. A tárgyalásnak vége. Janikné arca vörös a sírástól. Nagy Imre még betegállományban van. Se hajolni, se emelni nem tud. Sápadt, megviselt, csöndes: — Kőbányán, a gyárban, kétszáz kilós hengereket emelgettünk. Murányi József
