Pest Megyei Hírlap, 1967. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-17 / 220. szám

«•«cVlII 19G7. SZEPTEMBER 17., VASÁRNAP A Pestvidéki Gépgyárban, reform előtt (3.) A nvíSf szó hatalma A kommunisták őszinte és következetes törekvése a nyílt szóra, a semmit nem takar- gatásra mind érezhetőbben jelen van a gyár egész légkö­rében. Hatalom a nyílt szó: a bizalomhoz utat nyitó ha­talom. Nemcsak abban le­het lemérni ezt a növekvő bi­zalmat, hogy mi mindennel ko­pogtatnak a pártbizottságnál, a pártalapszervezetek veze­tőségénél munkások és mű­szakiak, hanem — például — abban is, hogy a múlt évinél sokkal többen jelentkeztek a pártoktatásban való részvé­telre, nem egy pártalapszer- vezetnél a tavalyi kétszere­sére nőtt az érdeklődők szá­ma. Csakis az ember Voltak — mondják az egyik alapszervezetben — akik úgy tették íel a kér­dést: mi lesz az elsődleges az új mechanizmusban? A gazdasági eredmény? A ked- vezőbb átfutási idő a mun­kánál? A termékválaszték? Nos, minden esetben az volt a kommunisták felelete: csak­is és mindig az ember az el­sődleges. A dolgozó jobb, könnyebb élete a re­form egyetlen célja. Lényeges kérdés ez itt a gyárban, mert a gazdasági vezetők egy ré­sze az üzemeknél — vitatha­tatlan jószándékkal, jóaka­rással — úgy alcar termelni, hogy mindent figyelembe, számításba vesz, kivéve az — embert! — Ez valóban élő prob­léma — mondja a pártbizott­ság egyik tagja —, s nem ke­vés energiát igényel a végre­hajtó bizottságtól a hibás szemlélet elleni harc, az em­ber szerepének, elsődleges voltának előtérbe állítása. A termelés legfontosabb ténye­zője az ember. Ezt meg kéll érteni, ha tetszik, ha nem, s éppen ezért nem lehet olyan ember gazdasági vezető, aki „politikamentesen” akar ve­zetni. Ez .fából vaskarika. Az ilyen és ehhez hasonló gondok elég sok energiát le­kötnek, nemegyszer igen nyil­vánvaló és természetes dol­gokon kell vitatkozni. Igaz, a fejlődés tagadhatatlan, de a kommunisták még inkább hatékonyabban szeretnék ka­matoztatni erejüket. így pél­dául a nyolcas alapszervezet felülvizsgálta a szocialista üzem cím elnyerésére tett vállalást, megállapították, hogy többre is képesek, s most már — a többiekkel természetesen egyetértve — a módosított vállalás alap­ján folytatódik a verseny. Az ilyen és ehhez hasonló tö­rekvések mindinkább nem elszórt esetek, hanem jel­lemző vonások a Pestvidéki Gépgyár kommunistáinak munkájában. Amit szabad... Amit szabad a végrehajtó bizottságnak, azt szabad a pártalapszervezetek vezetősé­gének is — mondja a vb egyik tagja, némi tréfával. Arról be­szél, hogy a gyárvezetés és a párt-végreliajtóbizottság között jó, elvtársi, nyílt a kapcsolat, vannak, s lesznek is vitáik, de döntés után teljes az egy­ség, mindez azonban sajnos, nincs még így középszinten, azaz az üzemeknél. Itt előbb­re lépni, fontos állomása a reformra való fölkészülésnek, mint ahogy rendkívül fon­tos az is, hogy a nagy szám­mal bekerülő új munkások ne maradjanak magukra, s ne csak a KISZ-szervezet törőd­jön velük — mert munká­juk ilyen tekintetben igen jó — hanem az egész üzem, mun­kacsoport. Nagy szükség van arra is — s ezt többen hangsúlyoz­ták —, hogy leszámoljanak az előítéletekkel, megszűnjenek a skatulyák. Megtörtént, hogy jó ideig „fekete bárány” volt a technológiai osztály. Ami­kor azonban alaposabban megnézték, van-e valós indoka a vélekedésnek, kiderült, hogy nincsen, önállóan gondolkozó, bátran véleményt nyilvánító emberek vannak itt, akiket, mint egészet, hiba lenne ösz- szetéveszteni néhány, kritikát- lan, nyugatimádó műszakival. — Az emberek megítélése, a róluk kialakított vélemény nem lehet szubjektív benyo­mások függvénye — mondják a párt-végrehajtóbizottság tag­jai —, hanem csakis reális mérlegelésé. Ennek kíván ér­vényt szerezni a pártbizottság, akár egy segédmunkás, akár egy irányító műszaki is az, akiről véleményt kell alkotni. Még inkább így kell, hogy le- ember gyen ez az új mechanizmus körülményei közepette, amikor döntővé válik, lei mennyire já­rul hozzá a közös eredmé­nyekhez. Na a „maguk módján' Ebben az esztendőben a ta­valyi létszám többszöröse je­lentkezett a marxizmus—leni- nizmus esti egyetemre. Tavaly nem volt, idén 32 fővel indult ipari tagozat. Az ötös és a ha­tos alapszervezet igán jó mun­kát végzett az oktatás előkészi- tésében, a hármas azonban nem élt a kedvező lehetősé­gekkel. Kedvező lehetőségek? Igen. Az országosan is tapasz­talható érdeklődés-megnöve­kedés a gazdasági-társadalmi kérdések iránt a gyárban is realitás. Mind többen kíván­nak többet tudni a párt politi­kájáról, az azon alapuló gaz­dasági kérdésekről, s ez egy­ben jó kiindulópoint is ahhoz, hogy az emberek — ahogy ezt egyik üzemben mondták a kommunisták — ne a „maguk módján” politizáljanak, hanem a párt politikájának világos ismeretében. Ahol nincs ott a pártszervezet, ahol passzívak a kommunisták, ott is politi­zálnak az emberek — mond­ták, csakhogy nem biztos: jól politizálnak-e? A párt- szervezet, s külön-külön min­den kommunista felelős azért, ismerik-e, s jól ismerik-e a párt céljait az emberek, vagy magukra hagyatva gondolnak, amit akarnak, s *iem kapnak 'senkitől magyarázatot. Ez a felfogás jól érzékelteti, hogy az elmúlt hónapokban sokat változott, erősödött a kommu­nisták felelősségtudata a Pest­vidéki Gépgyárban, megérez­ték, hogy a mechanizmus- reform gyáron belül is a mi­nőségi változások hordozója. Az igényekkel lépést tartva körülbelül ilyen a Pestvidéki Gépgxjárban. Sok dolgot kelle­ne, lehetne még elmondani, de az eddig megismertek is elég­ségesek arra, hogy a fölkészü­lést jónak ítélhessük. Most már ,',csak” arra van szükség, hogy a kommunisták, a gyár többi dolgozójával együtt tö­retlen lendülettel jussanak át a fölkészülés időszakából a — megvalósítás időszakába. M. O. Megkezdődött Sás-fiprák számítása a kereskedelemná A Magyar Édesipar Győri Keksz- és Ostyagyárában 320 mázsa, 30—40 dekás Mikulás- és csizmafigurát készítenek tiszta csokoládéból, Télapó ün­nepére. Ezekben a napokban az ízléses készítmények utolsó mázsáit szállítják a gyárból, s így az édesség idejében az üz­letekbe kerül. Október 10-ig befejezik az ugyancsak csoko­ládéból készülő 400 mázsa ka­rácsonyi és újévi figura gyár­tását is. Egyébként az a véleményem... Széles sárvédőjű MTZ—5 traktorokat KERESÜNK MEGVÉTELRE vagy SZ—100-as, D4—K, UE—28 traktorokért, vagy SZK—3, SZK—4 kombájnért cserébe. GÉPJAVÍTÓ ÁLLOMÁS Szentes. Telefon: 8. ügyintéző: Farmasi A gyár csak érettségizett fiatalokat vesz fel ipari tanu­lónak. Magas a műszakiak aránya, a múlt évben lezajlott vezetőségválasztó taggyűlése­ken igen sok mérnök, techni­kus került a vezetőségekbe, s mindez önmagában is bizonyí­téka annak, milyen fontos, hogy a pártszervezetek lépést tartsanak a növekvő igények­kel, hogy a munkahelyi kol­lektívák magas szellemi szín­vonalához mérten alakítsák ki munkastílusukat, módszerei­ket. Sokat jelent, hogy a kö­zelmúltban kormányrendelet tette lehetővé a kezdő műsza­kiak nagyobb anyagi megbe­csülését. Ez további rangot te­remtett a képzettségnek, a tu­dásnak, s arra is figyelmezte- I tett, hogy — és vannak, akifc- I nek szükségük van erre a fi­gyelmeztetésre — az új me­chanizmus körülményei köze­pette a rutin mind kevesebbet ér, s mind többet a korszerű tir'ás! A szeptemberi helyzetkép ÖNKIOLDÓVAL: VEDETT KÖVEK A Várat végre rendbehozták: Budán liheg a sznob tömeg: „Szent múltunk, kincsünk, szent kövek!” Védett kövek! (Csak volna másként, azóta egy se lenne meg.) Dozvald János j z étel főzve, az élet szidva /l jó. Aki nem tud jóízűen, szidni mindent, ami körülöt­tünk van, vagy lesz, az nem is tudja igazán élvezni, aki mindennek csak örül, akiben nincs készség, hogy az öröm­ben minduntalan megtalálja az ürömöt, az csak arra ké­pes, hogy az ürömben találja meg az örömöt. Mert nagy igazság az, hogy lelkesedni könnyű, jókat mondani nem kunszt, elismerő szavakat ej­teni gyerekjáték, de egy po­hár forrásvízben egy kis pisz­kot találni, az már döfi. „Mondja, uram, minek örüljek... Talán olyan haj de pompásan mennek itt a dolgok? Na, ugye, hogy nem... Csak amit az újságok bevallónak kérem, csak az olyan, hogy égnek áll a haja tőle az embernek...” Hát valahogy így van. Mert igaz ugyan, hogy mondjuk: Pesten felépült egy új város­rész. Hát persze, hegy mo­dern, hát milyen legyen, ha nem modern... Talán pira­mist építsünk 1967-ben? Na ugye, hogy csak ilyet lehet. Ettől, kérem, igazán nem kell elájulni. De ugyebár az óvo­dai férőhelyek ... Na, ehhez mit szólnak? Mert mi így csináljuk a dolgainlcat, ké­rem, mi így, hogy az ember­nek megkeseredik a szája íze tőle... Mert igaz ugyan, hogy nyloningért nem kell kül­földre menni már, sőt, kül­földről jönnek ide... De úgy kell nekik. Pont hozzánk jön­nek nyloninget venni, ahol kérem, képesek összeyombos- tűzni azt a drága nylont, s úgy felvarrni a gombot, hogy még köhögni sem szabad mel­lette, mert attól is leszakad. Vagy ne menjünk messzire: itt a lakbér. Nem sok, bizony­isten elismerem, hogy nevet­ségesen olcsó a lakás, az ál­lami, természetesen. De ké­rem, ha valami baj van, hát azt hiszik, hogy jön a KIK? Nem jön az a KIK! Nálunk, kérem, az Astoria-aluljáró te­teje is beszakad., az autókhoz nehéz pótalkatrészt kapni... Soroljam? Hát valahogy így van. Most. Mert valahogy úgy, hogy voltaképpen nem volt sehogy. Nem volt KIK, amit szidni lehetett, csak Mária Váléria- telep, s ha jól emlékszem, tényleg, ott sem volt drága a lakbér. Távol essék tőlem a gondolat, hogy most itt el­kezdjek „bezzegni”, mert tény ami tény. mindent és min­denkor nem lehet összehason­lítani a múlttal. Hol volt ugyebár a felszabadulás előtt televízió... Most van. Néha előfordul, hogy még jó is, hogy van. De azért valamin csak eltűnődöm, nem azon, hogy vannak és nem is keve­sen, akik az éleinek csak a visszáját látják, mert az életnek igenis van visszája, vagy hogy a rózsának csak a tövisét érzik, mert igenis a rózsa tövissel is rendelkezik. Én inkább azon tűnődöm el, hogyha már mindent a visszá­járól latnaié, akkor „visszájá­ról” miért nem veszik észre ezek a marsbéli szemű embe­rek, hogy a tövis mögött ití- ott ugyebár rózsa is van... Jó, nem a legillatosabb, nem a legszebb, nem a leg­drágább, de rózsa. Azon tűnődöm, milyen lel­ki alkat az, aki azon morfon­dírozik a tavaszi rügyfakadás- nál, hogy úgyis jön a tél és a napfelkelténél, hogy nem -ér az egész egy batkát sem, mert a föld másik oldalán bi­zony most jön a sötét és ri­deg éjszaka, s aki úgy eskü­szik, hogy a válásra gondol... Nem irigylem, sajnálom az ilyet! Hurrázzunk, mint a meg­szállottak? Hurráztunl: eleget, bár dol­goztunk volna többet, jobban. A hurrázás jó dolog, örömteli dolog, különösen, ha van mi­re fel és miért diadalt ülni. Mi nem szégyelljük kimonda­ni, hogy diadalmámorra nincs okunk, van bajunk nem is kevés: el- és felszabadítottuk az emberi lelket és igényeit kiengedtük a palackból — dehogyis palackból, egy tár­sadalomnak nevezett börtön­ből — az e-mberi szellemet, s az most jogosan, okosan kér mind többet és többet. így a jó, így a helyes. Kérjen is, igényeljen is, dolgozzék is, dolgozik is. Ha a tegnapról tekintünk vissza, akkor még nem tűnik fel mindaz, amit tettünk, változtattunk, de elég csak egy évre, s már szinte sok ,is, ha öt évre nézünk vissza, hogy lássuk és látjuk is: hatalmas dolgokat mível­tünk. Es látni, ami tövis, vagy rossz szemre, vagy rossz szel­lemre vall. Az a Véleményem, hogy az étel főzve, az élet szidva jó? Dehogyis: az étel ízesen, az élet édesen, szépen szeret­ve és tisztelve jó ... A hibákat pedig tényleg vi­gye el az ördög. Soha nem le­het ezt az ördögöt erre rábír­ni, hát majd csak le- és meg- bírjuk magunk is. Gyurkó Géza A galgahévhzi KISZ-klub VILÁGÍTÓ ABLAKOK Lengyel rajzfilm fürge emberkéi ugrabugrálnak a kép­ernyőn. Senki nem figyel rájuk. Az öt lány és a háromszor annyi fiú a krimit várja. A villanykörték fölé borított, kerek, fületlen kosarakon átszüremlő fény barátságos hangulatot áraszt. Hárman táskarádiójukat is magukkal hozták, táncze­nét szeretnének kicsikarni belőlük. Valaki hangosan a mag­nót követeli, de a többiek lehurrogják. Most nem kell, majd a krimi után! Fiatalság, komolyság A galgahévizi KISZ-klub vendége vagyok. A községi szer­vezet titkára, Kolesza József és szervező titkára, Győri György hozott ide. Jó ideig irodahelyiségükben beszélget­tünk, aztán megkerültük a művelődési házat, egy ajtón beko­pogtunk — és most itt vagyunk. Kedden, csütörtökön, szom­baton és vasárnap rendeznek klubestet. Szombatonként van­nak a legtöbben, de népes társaság gyűlt egybe ma is. Látszólag rám se’ hederítenek, valójában azonban lopva erre-errre vág a tekintetük ... Tehát ők azok, fürkészem őket, akik háromszázhetven óra társadalmi munkát végeztek alig háromnegyed év alatt. Ki-ki, külön-külön, háromszázhetve­net! így szerezték meg szervezetüknek a járásban az első he­lyet. Négyen utaznak, jutalomból, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának ünnepére, Moszkvába. Négyen, a legszorgalmasabbak közül. ’ Vajon, melyikük tagja a színjátszó csoportnak? Gimnazis­ták, tsz-tagok, Pestre bejáró munkásgyerekek ülnek itt; nyil­ván valamennyien közreműködnek az önálló irodalmi műso­rok összeállításában, sikerre vitelében. Ha nem köti le őket a tévé műsora, sakkoznak, asztali­fociznak, pingpongoznak, társasjátékokat, szednek elő. Megbe­szélik, mit kölcsönöztek ki a háromezer kötetes községi könyvtárból, miért tetszett nekik, vagy miért találták csap­nivalónak. Kirándulásokat terveznek. Edzéseik tapasztalatait beszélik meg, mert sportolnak szinte valamennyien: a járási KISZ-bizottság rendezte nyári spartakiádon is sikeresen részt vettek. Kéthetenként a falhoz támasztják a padokat, és tán­colnak végeszakadatlanul. A Rákóczi Teremelőszövet- kezet rendszeresen segíti bol­dogulásukat. A hagyományos Anna-bál megrendezésére pél­dául ötezer forintot folyósított nekik, a klub berendezésére, csinosítására kétezret. Az ösz- szeg egy részét társadalmi munkával kell visszatéríteniük, a többit ajándékba kap­ták. Megengedték nekik azt is, hogy a tsz asztalosműhelyé­ben iskolapadokat ácsolhassanak. Az úttörőcsapat vezetője és az iskola igazgatója írásban köszönte meg fáradozásaikat Büszkén mutatták az írást, még odaát, az irodában, mint be­cses dokumentumot. — Nem nagy a község, kevesen vagyunk, de azért, ha a tsz- ben, vagy az iskolában valami társadalmi munka akad, azt mindig ránk lehet bízni. Gyorsan megcsináljuk. Talán nem túl lelkesen, de jól. Mégis csak a községé, a miénk — vonta meg a vállát elismerő szavaimra egyikük. Néhányan közelebb dugják az orrukat. Kiváncsi tekinte­tű kamaszok. Törik a fejüket, mit mondjanak el? — Az őrjáratot! — csap a homlokára valamelyikük. Cinkosan egymásra néznek, grimaszokat csal elő arcukon a nevetés. — Gyurka, te meséld el — biztatják a szervező titkárt Az, némi unszolás után, kötélnek is áll. Fiatalság, bolondság — A vezetőség hat tagja őrjáratot szervezett. Esténként hol az egyik csoport, hol a másik, végigjártuk hármasban a községhatárt. Körülnéztünk, minden rendben van-e? Nem ga­rázdálkodik-e szarka a tsz földjein? Nem kóborol-e eltévedt jószág, árván, valahol? Nem támadt-e tűz, vagy az ördög tud­ja, micsoda... Egy alkalommal, már jó késő volt, azt vettük észre, hogy tárva-nyitva a posta ajtaja. Hát ezt elfelejtették bezárni!... Lázba jöttünk, egyikünk lakatért szaladt, pótol­tuk a mulasztást. Ki tudja, hány ezer forintot mentettünk meg? Dagadozott a keblünk, és rettentően büszkén lépeget­tünk. Be, egyenest a KISZ-irodába, elő a naplót, megörökítet­tük az esetet... És alig vártuk a másnapot, hogy hőstettünket ország-világ hírül vegye .. .Kora reggel nagy csődületet talál­tunk a posta előtt. Mindenki a postáskisasszonyt hallgatta, aki magából kikelve kiáltozta, disznóság, hogy így szórakoznak vele, kikéri magának az ilyen ostoba vicceket... Egy szó mint száz, kiderült, hogy a postáskisasszony, túlmunkája lévén, so­káig bent dolgozott, és amikor távozni akart, a mi lakatunk fogva tartotta. Egész reggelig!... Behúzott nyakkal somfor-

Next

/
Oldalképek
Tartalom