Pest Megyei Hírlap, 1967. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-16 / 219. szám

HOHOB'vnax IX. ÉVFOLYAM, 218. SZÁM I ÖN KI AO ASA 1967. SZEPTEMBER 16., SZOMBAT A járási körkapcsolásos vetélkedőt a Sírázsahegyrél 1JMI-acftó sugározza Az októberi forradalom em­lékét idézik meg a monori já­rásban, nem hivatalos ünnep­ségen, hanem olyan rendezvé­nyen, melyen mindenki részt vehet, aki szeret játszani, aki szívesen ad számot a nagy nyilvánosság előtt tudásáról, szívesen vizsgázik találékony­ságból, talpraesettségből. A tavalyi honismereti vetélkedő mintájára rendezik meg az ok­tóberi forradalom ötvenedik születésnapján a járási kör- kapcsolásos vetélkedőt, mely­nek egyetlen témája a forra­dalom lesz, illetve minden, ami ezzel a nagy eseménnyel függ össze, minden, ami azt idézi. Irodalmi alkotások egész sora született a nagy esemény hatására, képzőművészeti al­kotások állítottak örök emlé­ket a proletariátus nagy for­radalmának. ^ A v télkedő célja, felidéz­ni — az alkotások, az iro­dalom, a zene, a képzőmű­vészet avatott közvetítésé­vel 1917 eseményeit. Pilisen és Gyomron, a kul- i úrházban tartózkodó érdeklő­dők — akik, ha kedvük tart­ja, versenyzők is lehetnek — nemcsak izgalmas versenyt, hanem éppen a téma sokféle vonatkozása miatt, érdekes Hol székel a zsűri ? Kollektív emlékidézés műsort is láthatnak. Okulva az elmúlt évi tapasztalatokból, ebben az évben arra is na­gyobb gondot fordítanak a ve­télkedő rendezői, hogy ne csak a verseny résztvevői, hanem a kö­zönség se unatkozzék. Változatos, pergőritmusú mű­sort állítanak össze, sokféle feladattal kell megbirkózniuk a verseny résztvevőinek. A járás községei ezen a na­pon, ellentétben a hagyomá­nyos közigazgatási beosztással — két járási központhoz tar­toznak. A nyilvános vetélkedő két helyen, Gyomrán és Pili­sen közönség előtt zajlik, a zsűri, és a játékvezető pedig Monoron lesz majd. Persze a vetélkedővel kap­csolatban több a titok, mint a nyilvánosságra hozható tény, hiszen éppen az az izgalmas benne, hogy minden az utolsó percben derül ki. Az elképze­lések közül egyelőre szabad már most is beszélni, annál is inkább, mert ez teszi a tava­lyinál nagyobhszabásuvá, ér­dekesebbé az idei nyilvános versengést A rendezőség elképzelése az hogy a Strázsahegycn felállítan­dó adóval összegyűjti az éterben kalandozó kérdé­seket, feleleteket, s olyan rádióösszeköttetést te­remt a verseny néhány órájá­ra, melyet az URH-adó bizo­nyos, előre megadott hullám­hosszán ebben az időben köz­vetít. így a televízióhoz szokott kényelmesek is részt vehetnek a versenyben, úgy ahogy meg­szokták, papucsban, házika­bátban, anélkül, hogy kimoz­dulnának a lakásukból. A kifogástalan műszaki fel­tételek remélhetőleg meghoz­zák a járás történelem-, iro­dalomszerető lakosságának versenyzőkedvét, s így a mun­kásosztály nagy ünnepe való­ban kollektív színvonalas em­lékidézés lesz. (d) A járási építőipar a párt vb eíőff A lakosság igényeire legyenek figyelemmel Üzemeink, ktsz-eink lelki- ismeretesen és nem kevés ne­hézséggel küzdve készülnek az új gazdasági mechanizmus bevezetésére. Munkájukban nem nélkülözhetik a párt irá­nyítását és segítségét. Ennek jegyében tárgyalta 'Monor párt-végrehajtóbizottsága leg­utóbbi ülésén a járási építő­ipari ktsz tevékenységét. Koblencz Sándor, a szövet­kezet elnöke és Kites Gyula, a pártszervezet titkára beszá­molt a szövetkezet eredmé­nyeiről, gondjairól. A sok ne­hézség közepette elért javu­lásról szerényen és óvatosan nyilatkoztak. Ügy látják azon­ban, hogy az eredmények megszilárdítása után már nyilvánosan is szólhatnak ró­la. Az 1967. évi termelési ter­vet — a szövetkezet kezde­ményezésére — egymillió fo­rinttal növelték. A szervezet­tebb és jobb irányítás, a jobb gazdálkodás eredményeként az év első felében a nye­reségük meghaladja a há­romszázezer forintot. A korábbi évek deficitjével szemben ez bizony komoly eredménynek számít.' Űj jelenség a szövetkezet életében az isaszegi építkezé­sen megszervezett és a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 50. évfordulója tiszteleté­Maszek-ügy, kontra közösség Anyagi megbecsülést a tagoknak Xcin öngyulladás okozta a béiiyei tüzet Még napokig vigyáznak a parázsra Egymillió paprikafűzér Piroslanak a Kalocsa vidéki házak A Kalocsa vidéki fűszerpap­rikaföldeken megkezdődött a híres fűszernövény betakarítá­sának főidénye. A bokrokon már a második kötődésből származó csövek is beértek, s így bőven van szüretelni való. A nyersanyag egy részét a fel­dolgozó üzem átvevőtelepeire szállítják, kisebb hányadát pe­dig maguk a termelők tárol­ják. Ilyen célból az idén több mint 600 vagon paprikát fűz­nek fel, s aggatnak a házak ereszei alá. Az ily módon „ki­pirosodó” épületeken megkö­zelítően egymillió paprikafüzér virít. Katonák példamutatása a véradásban A térítésmentes véradás mind szélesebb körben terjed a fegyveres erőknél. Ezt bizo­nyítja, hogy az utóbbi két esz­tendőben néphadseregünk ka­tonái több mint 18 ezer liter vért adtak ingyenesen gyógyá­szati célra. MA ESTE svábbál Vecsésen Ma este nyolc órai kezdet­tel svábbált rendeznek Ve­csésen a Lokomotív Étterem­ben. Fellép Biliési Tivadar, közreműködik a Sramli-zene- kar. A vacsorán sváb ételkülön- legességek: vesegombóeleves, rántott csirke sváb módra, gombóc szilvával. Vezetőségvá/asztás lesz ma a pilisi, a tápiósápi, a tápiósülyi és az ecseri sport­körben. Valamennyi taggyűlés 18 órakor kezdődik. MAI MŰSOR MOZIK Ecser: A jégmezők lovagja. Gomba: Sikátor (széles). Gyöm- rő: Hívjátok Martin felügyelőt. Maglód: Hívás a 03-on (széles). Mende: A tartalékos sztár. Monor: A dzsungel macskája. Nyáregyhá­za: Asszonyok. Péteri: Egy név rejtélye. Pilis: Hová tűnt el Éva? Tápiósáp: Ezek a fiatalok. Tápió- süly: Nocturne. Űri: A Mona Li­sa tolvaja. Üllő: Hogy szaladnak a fák (széles). Vasad: Titokzatos szakács. Vecsés: A múmia közbe­szól (széles). Csütörtökön déli egy óra­kor hatalmas lángok csaptak fel a bényei Népfront Tsz legnagyobb szénakazlából. Az óriási füstfelhőt és a láng­nyelveket még Farkasdon is jól látták. A tűz a kazal egyik sar­kából indult és hamarosan teljesen lángba borította az egész kazlat. A riasztott tűz­oltókat megelőzve ért ki Morvái Sándor tűzoltó fő­törzsőrmester, aki megálla­pította, hogy a tüzet nem öngyulladás okozta. A ka­zal hamarosan leégett, így a tűzoltók közbeavatkozására már nem volt szükség. A he­lyi önkéntes tűzoltók és a tsz-tagok őrködtek, hogy a tűz tová.bb ne terjedjen. Nyíró Tibor főkönyvelőtől érdeklődtem a tűzeset iránt. — A tűz oka valóban nem öngyulladás — mondta —, sőt az . is felmerült, hogy szán­dékkal okozták. A nyomozás meg is indult ez irányban. — Az eddigi becslések sze­rint mekkora lehet a kár? — Mivel az egész kazlat tíz vagonra becsüljük, a kár hozzávetőlegesen kilencven­ezer forint. — Nem okoz ez fennaka­dást az állatok takarmány­ellátásában? — Okoz, mert a biztosító­tól nem kapunk annyi pénzt, hogy ennyi szénát tudjunk ér­te vásárolni, s a takarmány­készletünk eddig is éppen hogy fedezte a szükségletet. Felmerült az is, hogy a bor­júfelvásárlást egy időre fel­függesztjük. A kár viszonylag kicsi ah­hoz képest, ami akkor kelet­kezhetett volna, ha nem tartot­ták volna be szigorúan a tűz- rendészeti szabályokat. A kö­zelben három kazlat és egy magtárt fenyegetett ugyanis a tűz. Ezért állandóan hat ember, köztük önkéntes tűz­oltók állnak őrséget, hogy az esetleges időjárásváltozás ese­tén, a talán még napokig pa­rázsló kazallal szemben meg­védjék a közeli másik hár­mat Vereszki János re felajánlott ünnepi műszak. Ennek keretében több mint 80 ember dolgozott, teljesít­ményük értéke megközelítette a 180 ezer forintot. A sikeren felbuzdulva, még az ősz fo­lyamán megismétlik az ün­nepi műszakot. A szövetkezet korábban el­vállalt munkái — egyrészt az akkori vezetők elképzelése, de külső behatás következmé­nyeként is — járáson kívüli építkezések. Ezek befejezése szerződéses kötelezettség, és becsületbeli ügy. Ha azokkal elkészülnek, a továbbiakban már a já­rás területén és főleg a lakosság részére tudnak és akarnak munkát vál­lalni. A közelebbi építkezés a fu­varköltség, a felvonulási költ­ségek csökkenése folytán gaz­daságosabb. Ezeket jobban le­het vezetni és kézbentartani. Az eredmények mellett ter­mészetesen sok szó esett tár­gyalás során a nehézségekről is. Ilyen mindenekelőtt a ve­zetés összhangjának biztosítá­sa. Erre a szövetkezet vezetői is törekednek. Fontos, hogy nagyobb becsülete legyen a szövetkezetben végzett jó munkánál:. Azt erkölcsileg és anyagiak­ban is el kell ismerni. Ennek az évnek jó eredménye és jó zárszámadása anyagilag ala­pozza meg ezt. Voltak olyan tagok, akik a szövetkezeti tagságot csak menlevélnek tekintették. A magántevékenységre helyezték a fő hangsúlyt, miközben a közösség, a szövetkezet érde­ke háttérbe szorult. Minden becsületes szövetkezeti tag el­ítéli az ilyen törekvéseket. Világos előttük, hogy az ilyen tagok rontják a szövetkezet hitelét. A korábbi hibák, a megren­delőket ért sérelmek helyen­ként még élnek hatásukban. A szövetkezet jó munkája ré­vén azonban ez folyamatosan felszámolódik. A tárgyalás eredményének összefoglalásaként Gál János, a végrehajtó bizottság titkára megállapította, hogy a gazda­ságirányítás új rendszerére való áttéréshez megvannak az előfeltételek. A vezetőknek az a feladata, hogy a célkitűzé­sek széles körű ismertetésével, a szövetkezeti tagsággal egy- beforrottan biztosítsák a jó gazdasági eredményt, a lakos­ság igényeire pedig legyenek fokozott figyelemmel. Ezt kí­vánja a közösség, de a szövet­kezeti tagság jól felfogott ér­deke is. Katona János Ügyeletes orvos Bénycn—Gombán—Káván: dr. Kárpáti Ervin, Gyömrőn: dr. Halmai Géza, Monoron: dr. Pálfi Ferenc, Pilisen: dr. Czinder Bálint, Üllőn: dr. Leyrer Lóránt, Vecsésen: dr. Fodor Etelka tart ügyeletet vasárnap. — Ügyeletes gyógy­szertár Monoron a Vöröshad­sereg úti, Vecsésen a János ut­cai. A kitiltott nő botránykrónikájából Segítség helyett italért kiáltott Különös botránysorozat zaj­lott le csütörtökön tíz óra kö­rül a monori Petőfi utcában. Egy körülbelül ötvenéves, zi­lált megjelenésű nőt rángatott végig a járdán két férfi, erő­sen ittas állapotban. A segít­ségére siető — munkából ha­zamenő, vagy az álmukból fel­Asszonybrigád munka közben riasztott emberek legnagyobb meglepetésére azonban a nő nem segítségért, hanem italért kiáltott. Később imbolyogva egy magányosan álldogáló, idősebb férfiba kapaszkodott, akinek a védelmét kérte „ül­dözői” elől. Ügy viselkedett vele, mintha rokona lenne. In- zultált partnerével bizalmasan közölte, hogy „ha nem emlé­kezne, ő a volt felesége.” A romantikus találkozás meg­ünneplésére két deci bort kö­vetelt az ismeretlen férfitől. Az ismételt dulakodás köz­ben kiderült, hogy a nő Monot éjszakai életének hírhedt alakja. Gyakran jelenik meg gyászruhában a Vígadó Étte­remben és a főtéri presszóban, ahol mindenkiben ismerőst, vagy közeli rokont fedez fel, akiket sírva, vagy erélyesen italfizetésre szólít fel. Gyako­ri meséje, hogy meghalt fér­je feletti búslakodásában kí­ván felejteni. S ha valaki ne­tán meghatódik, az fizethet neki. Hiába minden kitiltás, ő visszatérve tovább folytatja a botránykeltést. Az iménti esemény a KIOSZ épülete előtt folytatódott. A nő botladozva többször el­esett, de ismét feltápászkodva mindannyiszor két-két deci bort követelt férfi partneré­től. S miután az nem volt hajlandó bemenni, a nő bé­tán torgott a KIOSZ helyiségé­be, ahol egy asztaltársasággal összeismerkedve kedélyesen iszogatott tovább. Amikor kitessékelték, egyik partnere megpróbálta elcipel­ni a helyszínről. Közben újabb társaság érkezett, s a nő agresszív magatartása mi­att úgy tűnt. hogy elkerülhe­tetlen a verekedés. Néhányon azonban határozott fellépé­sükkel meggátolták ezt. A látottak alapján önkénte­lenül is felvetődik a kérdés: Nem lehet-e hathatósabb in­tézkedést foganatosítani az ilyen személyekkel szemben, hogy elkerülhessük a további botrányos éjjeli csetepatékat, hogy megkíméljük az embe■> rek nyugalmát? Bak> László az úri Béke Tsz burgonyaföldjén Két vecsési anya AZ EGYIK meg se várta, hogy férje után leteljen a gyászéve, elment az ország másik végébe, hogy együtt le­hessen végre azzal a férfivel, akihez már a férje életében tartozott. Az a férfi is nemrégen özvegyült meg, három gyerekkel maradt magára. Az asszony elment anyának a három, gyerek mellé, de a saját édes, egyetlen gyerekét itthagyta. A fiú, ipari tanuló, 17 éves, hirtelennőtt, vékonyka le­gény. Maga főzöget magának és idős nagyapjának laska­levest, száraztésztát, paprikáskrumplit. Nagyon csendes és nagyon szomorú. Nem csoda — rövid egy év leforgása alatt az apja után — az anyját is elveszítette. A MÁSIK — talán nem is annyira az időtől, mint a munkától, a bánattól korán megtört asszony. Nap nap után látni, ahogy rója az utcát, futkos egész nap egy nagy, mélák fiú nyomában. A fiúra mindennap rájön a mehetnék, délelőtt, délután, hajnalban, mikor hogy. Ilyenkor nekiiramodik a községnek, a leghosszabb utcák­nak. Néha megáll, búgó hangokat hallat, karjával köröz. Az emberek riadtan letérnek az útról, jobbnak látják el­kerülni. Az anyát, aki a fiútól pár lépésre áll, meg se lát­ják, észre sem veszik, annyira megszokott már a kép. — Hogy bírja ezt? — kérdezem tőle, amikor a nagy­darab, jól táplált, jól öltözött férfi odébb lódul. — Se éj­jelem, se nappalom, nem bírok dolgozni tőle, de élni mégis kell, és ha munkába megyek, olyankor a nagyany­ja futkos utána... de már nem bírja sokáig, öreg már. En meg a szabad időmben felváltom. — Miért nem adja intézetbe? Ügy hallom, volt is ott, és maga hazahozta ... Miért? — Mert nem bírom ott hagyni, mindig attól rettegek, hogy durván bánnak vele... és én nem bírom elviselni, ha a gyerekemet bántják... mert ugye, azért mégiscsak az én gyerekem. És máris iramodik a fia után, mert felelős érte, s no­ha nem közveszélyes, őrizetlenül nem hagyhatja. És a fiú menni akar. Zavart agya csak a rohanásban talál célt, örömet. Szánakozva nézek utánuk, és arra a másik asszonyra gondolok, akinek a fia ipari tanuló, akinek most volna legnagyobb szüksége az anyai szeretetre, irányításra, aki­nek nem főznek meleg ételt, mire hazamegy, akit nem féltenek, akire nem vigyáznak. Milyen emberré válik majd? Hiszen a korai fagy le­tarolhatja a legszebb vetést is ... Eerenczy Hanna "'SSfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSfS/SSSSfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS, (Foto: Gábor)

Next

/
Oldalképek
Tartalom