Pest Megyei Hírlap, 1967. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-15 / 218. szám

MONOMIDfKI IX. ÉVFOLYAM, 217. SZÁM 1967. SZEPTEMBER 15.. PÉNTEK Az ember, aki a halakat vigyázza Beszélgetés a hullámok feletti magányban A 35 holdas tó partján lakik egy kis házban. Hajnalban kel, akkor kell etetni a jószágot. Nyolc zsák dara van a csó­nakjában, húsz etetőhelyen rakja le. Hajnalban a legcsendesebb a tó. A szellő is alszik még, a nap is nemrég ébredt. Ilyen korán, hajnali háromkor senki nem megy munkába, csak Mázas István halőr munkanapja kezdődik egyszerre a napéval... Hatvanhét éves, három éve gondozza, eteti, őrzi az úri 35 holdas tó halállományát. Ma­gányos, termés2et- és csendsze­rető embereknek való foglal­kozás. A halak nem panasz­kodnak, úszkálnak, esznek, s ha jó kedvük van, bukfencet vetnek a víz tetején. Nem is hálásak. Hallgatagok, zárkó­zottak — a gondozójuknak csak azzal szereznek örömet, hogy három-négykilósra híz­nak. Látszólag eseménytelenek a halőr napjai. Hajnalban etet, utána megcsinálja kis szobá­szi a tó melletti kertészetben dolgozó asszonyokat egyik partról a másikra. Olyankor beszélgetnek. Az időről, az életről, az egészségről. — A kor üldözi el az embert a megszokott munkahelyéről — mondja Mázas István. — Először a kapa hull ki a kéz­ből, aztán már a haj lás is' ne­héz. Csendesen meríti az evezőt a vízbe. — Azelőtt a málnában dol­goztam. Hiába, azt se bírtam már. Akkor lettem halőr. Szeretem a csendet, a termá­jában a reggelijét, napközben szetet, meg ezt a csendes, Napfényes, őszi délután van. A partról kiabálnak valamit. A csónak himbálódzni kezd a vizen, az öreg szobor mereven ül előttem, és hallgat. Aztán hátranéz. — Megvan még? — kérdezi. — Meg — mondom. — Min­den új embert meghintáztet? Nem válaszol, csak a válla rázkódik a visszafojtott neve­téstől. — Ügy voltam ezzel a csó­nakkal, hogy mikor kihozták először ide a tóra, kérdezték: ki viszi át a vizen? Én eddig csónakot csak a városligetben láttam. Nem szóltam én sem­mit, csak beleültem, és vittem. Most meg már mindent tudok vele csinálni, fordulni,, körbe- evezni, hátrafelé menni. — Nem unja magát egyedül? — Nem, megszoktam. Most meg már úgy vagyok, hogy a tömeget unom. Nem is mozdu­lok innen szívesen. Legjobb csónakba száll, végigjárja a hallgatag jószágot is, itt a víz lenne éjjelre is kint maradni, tavat, elzavarja a settenkedő alatt. Nem bánt orvhalászokat. Ha kell, átvi- vagyok. senki, mag­áé a feleségem vár otthon, minden este. — Csend, viz, halak. Mi je­lenti Pista bácsinak a kikap­csolódást? — Vasárnap eljön ide hoz­zám néhány idős ember. Üldö­gélünk, beszélgetünk. Ha van mit, iszogatunk. — Miről beszélgetnek? — Amiről az öregek szoktak. A fiatal éveinkről. — Télen is kint van? — Ajaj! Télen még több a munka. Ha befagy ez a nagy víz, léket vágok rajta, mire el­megyek néhány lépésnyire, már mehetek is vissza, mert újra befagyott. — Szereti a munkáját? — Mindenem a természet. Igyekszem jól csinálni, amit rám bíztak. Mert nekem egy­magámnak kell felelnem a sok halért. — Itt van ideje gondolkoz­ni, emlékezni, tervezni? — Van. Bár terveim mór nemigen vannak. Csak az, hogy innen már ne küldjenek el. Ezt bírom még erővel, meg igyekezettel. Szeretném kihúzni itt, nyugdíjig. — Szereti re halat? — Enni nem. önzetlenül szeretem őket. Id) Tudok már fordul ni, körbeevezni ..; (Foto: Gábor) Kövezik a Vasút utcát... Mire képes a postásszív? Tápiósülyben a múlt héten fogtak hozzá Németh Bene­dek tűzoltóparancsnok veze­tésével a járda építéséhez. Je­lenleg Dinnyés István háza előtt folyik a nagy munka. Dobos János és Bakonyszegi Gyula szorgalmasan lapátol­ja a kavicsot. Ott látjuk még Schwach Rudolfot is, aki szellemes vicceivel állandóan jó hangulatot teremt az em­berek között. Rudi bácsi ezenkívül kiváló munkatárs­nak bizonyul. Nemcsak a sa­ját háza előtt tevékenykedeti eredményesen, hanem a szom­szédos postaépület hosszú frontján is szorgalmasan se­gített.* Most pedig a második szomszédjának háza előtt dol­gozik. Mészáros Illésné postásról külön /fejezetben érdemes megemlékezni. Aznap este bálba vitte három lányát. A kislányok nagyon jól érezték magukat, és csak hajnal felé hagyták ott a parkettet. Any­juk világért sem árulta el nekik, hogy milyen nagy munka vár rá korán reggel. A táncmulatság utáni regge­len pedig a posta épülete előtt azonnal bekapcsolódott az útépítés fárasztó munká­jába. Nyolc órakor aztán fel­ült a kerékpárra, és kézbesí­tette a leveleket. Délután új­ból ott láttuk Mészáros Il­léseiét a járda építésénél. Be­bizonyította, hogy mire ké­pes a postásszív ... Nem messze, a Vasút utca 33. szám alatt is serényen folyt a munka. Susovicza Jó­zsef né — hatvan éve ellenére — fiatalos lendülettel keverte a betont. Mikor megkérdez­tem Margit nénit, hogy nincs-e terhére a munka, így felelt: — Édes lelkem, szívesen csi­nálom, mert tudom, hogy mi­lyen jó lesz, ha ezután nem kell dagasztanunk a randa, ragadós sarat... A munkálatok szakirányi- tója, Németh Benedek elmon­dotta, hogy a munka a sorom­pónál kezdődött és Tápiósáp irányába haladva, a Losonczi út kereszteződéséig tart. Ez­után a túlsó oldalon folyta­tódik és a Vasút utca 1. szá­mú háznál ér véget. Hossza egy kilométerre tehető. Na­ponta 30—40 métert halad­nak. Abban az esetben, ha cementben nem lesz hiány — s az időjárás sem szól köz­be — a munkát minden bi­zonnyal három hét alatt befe­jezik. Krátky László Kezdődik a német nyelvtanfolyam A monori művelődési ott­honban szeptember 18-án, hét­főn délután hat órakor kezdő­dik a német nyelvtanfolyam kezdő és haladó fokon. Pótjelentkezést még elfogad­nak. Regrutabál Monoron A monori művelődési otthon szombat este nyolc órától tart­ja a sor alá kerülő fiatalem­berek bálját, melyre szeretet­tel várja a szórakozni vágyó­kat. A zenét az Ezüstcsillag zenekar szolgáltatja. Maglódon ma nyitják meg a vasútállomásnál, a Marx téren az új büfét. A pártélet kérdései; Felelősség gr kátSemunskákan Pártunk IX. kongresszusá­nak határozata a káder­munka ügyében a következő­ket szögezi le: „A káderek megítélésének alapja tovább­ra is a politikai megbízha­tóság, a képzettség, a szak­mai felkészültség, a végzett munka és a magatartás”. A határozat elemzése során sokrétű, állandó és felelős­ségteljes feladat hárul a párt- szervezetekre és azok veze­tőire. A párt káderpolitikájá­nak elvtelen megsértése nem­egyszer juttatott zsákutcába egy-egy tsz-t vagy gazdasá­got. Elismert tény, hogy sok múlik a vezető és középkáde­reken, azok szakmai hozzáér­tésén, szervezőkészségén és nem utolsósorban a politi­kai megbízhatóságán. Az új gazdasági mechaniz­mus bevezetése során a gaz­dasági vezetők sokkal na­gyobb önállóságot kapnak, de ezzel egyidejűleg megnő a felelősségük is. A pártszerve­zeteknek ezt figyelembe vé­ve, körültekintően kell el­járniuk a káderek kiváloga­tásánál és azok nevelésénél. Helytelen lenne valamiféle egészségtelen átcsoportosítás, esetleg tömeges leváltások végrehajtása. Körültekintő elemzést kell végezni, mielőtt egy- egy káder sorsa felett dön- tenénk. Azt feltétlenül figye­lembe kell venni, hogy bizo­nyos posztokra arra ráter­mett, tapasztalt vezetők ke­rüljenek. Meg kell akadá­lyozni minden „nyomásra" történő, elvtelen becsempé­szést, meg kell teremteni an­nak a feltételét, hogy egy-egy káder beállítását a pártszer­vezetek közösen a szakveze­tőkkel, kollektíván döntsék el. Az a gyakorlat egyre in­kább elavulófélben van, hogy valamelyik vezető „rutinból” éljen. Tudomásul kell venni azt, hogy a helyes vezetés feltétele a szakmai és poli­tikai tudás állandó és rend­szeres fejlesztése. Helytelen lenne azonban olyan káde­rek félreállítása is, akiknek hosszú szakmai gyakorlata és élettapasztalata van, mond­ván, hogy nincs meg a kellő iskolájuk. Nyilvánvaló, hogy ez a jelenség a helytelen ká­derpolitika szüleménye, mert a pártszervezetek ott nem gondoskodtak arról, hogy megteremtsék a feltételét e vezetők szakmai és politikai továbbképzésének. Káros je­lenség néhány helyen, hogy a fiatal, egyetemet végzett és még tapasztalattal nem ren­delkező kádereket funkcióféliésből tudatosan halmoznak el mun­kával, szándékosan „raknak rájuk” több olyan feladatot, amivel nem tudnak még meg­birkózni. Ez azt eredményezi, hogy előbb-utóbb elmegy a kedvük és összeroppannak. Több helyen az elnézés, a „te se bánts, én se bántalak” légköre uralkodik. Bűnt kö­vet el az a pártvezető, aki nem mutat rá a hibákra. Legtöbbször a pártszerű bírá­lat ment meg sok vezetőt a hibák további elkövetésétől. Feladataink közé tartozik még a káderek tekintélyének megőrzése. Meg kell őket vé­deni minden olyan támadás­tól, alaptalan „fúrástól", ami a lejáratásukat eredményezné, tekintélyüket csorbítaná és akadályozná őket a jó ve­zetésben. A helyes káder­munka megköveteli, hogy a pártszervezetek vezetői törőd­jenek a Icád erek apró, egyéni gondjaival is. Jóleső érzés minden veze­tő számára, ha érdeklődünk a családja iránt, gondosko­dunk, hogy ne legyenek anya­gi gondjai, segítünk egy-egy aprónak tűnő, de az egyén számára jelentős kérdés meg­oldásában. A szocializmus felépítésé­nek alapvető feltétele a he­lyes káderpolitika, amelynek minden pártszervezet minden­napi munkájának szerves ré­szévé kell válnia. Izmán János párttitkár -----------------------^ V B-ULES lesz ma Üllőn 14 órai kezdet­tel, ahol az eltartatlan öregek, a közsegélyezettek és a hadi­rokkantak helyzetét, a felvá­sárlás és az iskolák tanterem­problémáját tárgyalják. A RÁKÓCZI FALUMÚZEUM FELHÍVÁSA Régi bútorok, tárgyak, szerszámok kerestetnek A gyomról Rákóczi Falumú­zeum munkaközössége szep­tember 29-én, a fegyveres tes­tületek napján akarja meg­nyitni a járási néprajzi kiál­lítást. Kérik mindazokat, akik­nek birtokában régi használa­ti tárgyak, ma már nem hasz­nálatos munkaeszközök van­nak, és azt hajlandók lenné­nek a kiállításra átengedni (név és lakhely feltüntetésé­vel), szíveskedjenek az alábbi címre értesítést küldeni: Rolkó István múzeumi titkár, Gyömrő, járási művelődési ház. A tárgyakat a kiállítás után — kívánságra — visszaszállít­ják. Mielőtt az őszi esőzés beállna Tisztítják a főcsatorna átereszeit A Gerje—Perje csatorna a vizet Gyálról a Dunába to­vábbította. Múlt időben tet­te, mert a száraz nyár követ­keztében a csatorna vize ki­apadt, s a meder teljesen ki­száradt. Még a mostani eső­zéseknek sincs nyoma, éppen csak hogy nedves a meder. A hídnyílásxól azonban nem mondhatunk jót, mert tele van iszappal és eldugult. Az üllői tanács a nyári időszak alatt elrendelte, hogy az árkokat és hidakat az arra illetékesek tisztítsák ki. A lakosság ezt a feladatot el is végezte, s így várják az őszi esőzést, vagy a tavaszi olvadást. A Rákóczi telepen van egy mellékcsatoma, azt állandóan a tanács tartja rendben. Gondozója Tóth Im­re. A napokban láttuk, hogy egy hosszú nyelű horolóval a Gerje—Perje főcsatorna át­eresztőit tisztítja. Megkér­deztük tőle: ez is az ő fel­adata? — Nem. Ezt társadalmi munkában végzem. A mellék­csatornát már rendbe tettem, de ha a főcsatorna hídja el­dugul, akkor a víz megreked az árokban, kiönt a kertekbe, és veszélyezteti a házakat. Ezért ennek a hídaljának is tisztának kell lennie, hogy a lefolyást semmi se gátolja — fejezte be Tóth Imre —, mert mikor a víz elindul, ak­kor már késő. E. M. SZÜRET ELŐTT A gombai tsz udvarában most nemcsak a gépjavító szerelőknek van sok munká­juk, hanem a bognároknak is. Eddig 15 darab 20—30 hek- tós hordót készítettek, s még. négy darab óriáshordót fabri­kálnak a szüretig. MAI MŰSOR MOZIK Gyömrő: Hívjátok Martin fel­ügyelőt. Monor: A dzsungel macs­kája. Vecsés: A múmia közbeszól (széles). KÖNYVESPOLC: Soós Zoltán: PITYERI Az eltévedő „böngészők“ figyelmébe: Üllőn szeptember 24-től szabad szüretelni összefüggő területen a szü­retet csak akkor lehet meg­kezdeni, amikor a szőlősgaz­dák egységesen — a szőlő éré­sének megfelelően — elhatá­rozzák. Ha a szüretelés rend­jét nem így állapítanák meg, akkor a szőlőlopások elterjed­nének, mert ősi szokás szerint: a leszüretelt szőlőkben sza­bad „böngészni”, vagyis a tő­kén felejtett fürtöket bárki el­viheti. Ha összevissza szüre­telnének, akkor a böngészők a leszüretelt területekről könnyen betévednének a szü- reteletlen területre ... Üllőn az új szőlőkben szep­tember 24-től szabad szüre­telni. Ez a rendelkezés nem vonatkozik a szórványos sző­lőterületekre. Néphadseregünk népszerű újoncai közé új regruta lépett be: Pettyes és Princ után most Pit^erivel ismerkedhet meg az olvasó. Soós Zoltán hőse nem­csak a kollégáival való allite- ráció kedvéért kapta szép ne­vét, hanem állítólag azért, mert egy alkalommal — nem soje- kal újonccá való átalakulása után — sírvafakadt. Nevét többé semmi sem mosta le ró­la, jóllehet Soós Zoltán vers- be fa rágott hőse többé soha életében egyebet nem tett, mint hőstetteket. Béke lévén, ezek a hőstettek is csak amo­lyan békebeli dicsőségek — mindenesetre annyit elárulha­tunk, hogy valamennyi kato­nasorban levő ifjú tehet ilye­neket, ha szívesen vesz részt a fegyverforgatás elsajátításában és a laktanya életében — hí­ressé azonban csak akkor vá­lik, ha katonaéletének minden eseményét olyan lelkiismeretes riporter kíséri figyelemmel, mint Soós Zoltán, a költő. Pityer! rímbe szedett hős­tetteiből egy kedves, mai fiút ismerünk meg, aki a mama szoknyája mellől egyenesen a laktanya „rettegett” „körleté­be” kerül, de itt sem találko­zik semmi mással, mint jóal1a- ratú, segítőkész, baráti és baj­társi együttessel. Ez szívesen sorai közé zárja és megtanítja egyre-másra, ami az életben amúgy is nélkülözhetetlen. Pityeri így tanulja meg elő­ször az ágyvetés rejtelmeit, a köves folyosó felmosását, csu­pa olyan dolgot, amelyre édesanyja hiába oktatta eddig. Később komolyabb dolgokra is sor kerül. Pityeriből deszantos lesz, akinek első átkelése nem is sikerül valami fényesen: gépét egyenesen a hullámok alá kormányozza. Később azonban, az árvíz veszélyei közepette már biztosan forgat­ja a kormánykereket és embe­reket mentve mind komolyabb férfivá érlelődik. Ö lesz az, aki nem retten meg, amikor egyik baj társának motorja felrob­ban, hanem elsőként rohan ol­tani a tüzet, de ő az is, aki húsz korsó sört képes leönteni a garaton minden különösebb következmény nélkül. Még ké­sőbb rettenthetetlen harcko- csizóvá válik, aki hősiesen a Duna fenekére is merészkedik harckocsijával és fegyelmezet­ten helytáll a hadgyakorlaton. S mert a húszéves fiatalem­berek életéből nem hiányozhat a szerelem sem, Pityeri is ál­modozik Jutkájáról a laktanya falai között, de akkor sem ijed meg a lánytól, amikor szem­től szembe kerül vele. Szerel­mük nyiladozását hű bajtár­sainak féltő és némiképp só­vár figyelme kíséri — egészen a házasságig. Mindent összevetve: Soós Zoltán Pityeri-je szerencsés újonca néphadseregünknek. Kalandjain nemcsak harcos­társai, de minden olvasó jól szórakozhat. A mű a Zrínyi Kiadónál, Szász Endre rajzai­val jelent meg. Horváth Gabriella

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom