Pest Megyei Hírlap, 1967. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-02 / 207. szám
««erei 'üJtírlmi 1961. SZEPTEMBER 2., SZOMBAT Beszélgetések az istenről (II.) Akik tagad j ák Diplomája kahelyén is friss még, mun- alig melegedett meg: kóstolgatja a gyári élet és a mindennapi munka ízét. Mérnök. Az egyetemen fogékony, jó szellemű, világos fejű embernek ismerték, itt csak annyit mondanák róla: „rendes fiúnak látszik”. Meglepődik, amikor hallomásból ismert ateistaságát említem. — Nincs abban semmi különös. — Nincs. De azért ez ma még nem olyan természetes. — Már akinek. Engem például az lep meg, ha olyan fiatallal találkozom, aki vallásos. — Te sem voltál mindig ateista. Elneveti magát. — Ez viszont igaz. Szüleim falun élnek és ma is szorgalmas templomjáró emberek. Annak idején tanultam hittant is és sokat ministráltam. Most viszont... — Szüleid nem neheztelnek miatta? Homlokát ráncolja, s közben ingatja a fejét. — Kicsit. De lényegében beletörődtek. Ebben a kérdésben a „békés egymás mellett élés” elvét valljuk. Ök már csak olyanok maradnak, amilyenek, nekem viszont más a véleményem a világról. — És ez számodra megnyugtató vélemény? — Számomra igen. — Hogyan vélekedel a „végső háthá”-ról1 Nem mosolyog, hallgat egy ideig, pontos akar lenni. — Azt hiszem, ez a „végső hátha” sok gyakorló materialistának jelent gondot. Velem is így volt. De ez nem annyira az ember tájékozatlanságából ered. Inkább olyan cseléd- lépcső-féle. Ösztönös félelem, kezdeti bizonytalankodás? Ném tudom. De nem könnyű leszámolni vele. — Te már leszámoltál? Szeme se rebben. — Igen. Csak hát ez a leszámolás nem megy máról holnapra. Ez folyamat. Addig tart, amíg az ember elfogadja, ugyanakkor teremti is magának az újfajta életrendet és életnormákat. — Most mit tisztelsz a legjobban? Rám néz, szinte bocsánatkérő tekintettel. — Ne tarts nagyképűnek, komolyan gondolom, amit mondok. A realizmust tisztelem. Minden területen. A hazugságok így is rengeteg bajt okoztak a világnak. Különösen a nagy hazugságok. Hallgatunk. Ö cigarettára gyújt, a beszélgetést befejezettnek tekinti. Még megkérdezem: — Mondd, isten nélkül nem vagy szegényebb? Megérzi, hogy nem gondoltam komolyan: — Te is tudod, hogy nem. Most úgy érzem magam, mint az az ember, akinek valamikor fájt a lába és támasztékra szorult, de ma már nem használ mankót. Alacsony és gyors mozgású. Úgy tűnik, nem is lép, hanem pattog. Alapszervezeti ifjúsági vezető, esti tagozaton végzi a technikumot. Határozott és magabiztos. — Gyerekes dolog. Huszadik század és istenhit. Nevetnem kell. — Ennyire egyszerűnek találod? Felkapja fejét. — Mi lehet ebben komplikált, mondd? Az ember valamikor buta volt és félt. Csinált magának két búvóhelyet: barlangot a testnek, istent az úgynevezett léleknek. — Szép. — Mi szép? — Az a két barlang, amit mondtál. Komolyan veszi. Tovább építi a hasonlatát. — De most már házaik varrnak. — Templomok is vannak. Rá vágja: — Öregeknek. — Fiatalok is járnak. Kicsit gunyoros a mosolya. — Sajnálom őiket. Pedig, ha tudnák, hogy nincs isten?! — Nem elég csak kijelenteni. Ideges lesz; szavai mint a kalapácsütések. — Hát mi kell? Betűről betűre cáfoljam a Bibliát? Nem tudom és nem is akarom. Nem túl sok ész kell ahhoz, hogy valaki megértse: a világ anyagi természetű. Tessék ehhez igazodni. És annyira kézenfekvő. — Neked mindig az volt? — Mindig! Persze, eleinte nem. Az ember nem születik materialistának. Ja, igaz, nem is vallásos még akkor. De ez egyébként sem számít. — Jó. De te mit kezdesz az erkölcsi és etikai vonatkozásokkal? Csak pillanatokig tűnődik, aztán legyint. Ám a hangja bizonytalan: — Az nem san ide. tartozik szóróA tűz kilobbant - a parázs még izzik A brüsszeli áruház eladói — Magyarországon Kutatom az arcokat. Akik az asztal körül ülnek, valameny- nyien fiatalasszonyok és lányok. Kettő közülük olyan szép, mint egy párizsi mane- ken. Franciául beszélnek. A tavaszi, brüsszeli áruházi tűzkatasztrófa életben maradt hat eladónője érkezett Budapestre. Csöndben jöttek, pihenni érkeztek. Amikor a szerencsétlenség történt, elárasztották őket a részvétnyilvánítások tömegével. De csak egy helyről, Magyarországról a KPVDSZ-től érkezett több ennél; meghívó levél. Most emlékeznek a történtekre. Szaggatott mondatok: .,Előttem ugrott ki egy fiatalember a negyedik emeletről... akkor megmagyarázhatatlan kényszert éreztem, hogy a lent elterült szőke férfi fejét felemeljem, hogy segítsek neki... És kis híja, hogy utána nem indultam __” „Emlékszem, h ogy jöttek kétségbeesve a pénztárhoz: gyertek, rohanjatok, mert tűz van. Mi még időben futottunk, de akik még késtek egy percet... azóta is hiába várjuk őket...” Az egyik felugrik, kirohan. Mély nyomokat hagyott a tra- dédia. A lángok ugyan kihunytak, de a parázs még izzik, s ezek a lányok, asszonyok pihenni és felejteni jöttek ide. Igen, ezt szeretné a vendéglátó. A részvéttáviratok nem segítenek már. De nevetés nélkül nincs ember, őket ismét meg kell tanítani. Balatonra robog velük nemsokára a vonat. — t. gy. — Rongybaba — exportra Vasárnap délelőtt van/a faluban, tíz óra múlt, nagymisére már beharangoztak. A kerthelyiség nincs tele. A vendégek főleg sört isznak. A fiú, akivel egy asztalnál ülök, elegánsan öltözött: fehér nyloning, mellényes zakó, „aranyozott” óraszíj. — Ide készültél? — Ide. Gondoltam, ebédig megiszom egy pohár sört és elbeszélgetek á haverokkal. — Nem akartál templomba menni ? — Á, én? És jelentőségteljesen néz. A tekintete azt kérdezi: „Mii képzelsz, te rólam?” Miskolcon dolgozik, kéthetenként jár haza. — Nem is jártál? — Még iskolás koromban. De akkor is legtöbbször csak harangozni, meg galambász- ni a templompadlásra. — A szüleid nem szóltak érte? — Az én szüleim? Apám itt a faluban a legnagyobb istentagadó. Azt kell meghallgatni, amit ő a papokról mond. — És te? Cinkosan rám nevet. — Alma nem esik messze a fájától. Szerencsére ma már ők vannak többen. Az ő állásfoglalásuk sem egyértelmű, talán imitt-amott zavaros is, legalábbis az „elvi” indoklásuk. De egyben egyek és világosak: az emberek sorsát nem igazgathatják földöntúli, misztikus erők. Az ő példájuk fog hatni. Hankóczi Sándor BEMUTATJA A TV SZEPTEMBER 6-ÄN MUTATJA BE A TELEVÍZIÓ ILLÉS ENDRE: A SZERELEM TÖRÉKENYSÉGE CÍMŰ TV- JÁTÉKAT. KÉPÜNKÖN: SZTANKAY ISTVÁN ÉS PAP ÉVA. Autósztráda a Szaharán keresztül Az Afrique Nouvelle című folyóirat nemrég közölte, hogy elkészült a terve annak az autósztrádának a megépítésére, amely a Szaharán vonul keresztül és' összeköttetést teremt Észak- és Közép Afrika között. Ennek a tervnek megvalósííá- i sában a következő afrikai államok fognak közreműködni: Egyesült Arab Köztársaság, Algéria, Tunézia, Marokkó, Mali, Mauritánia, Nigéria és Csád. Az autósztráda hossza 3200 km lesz, és különösen azoknak az országoknak fontos, amelyek a földrész szívében fekszenek és nincs tengeri összeköttetésük. A megépítendő országút révén ezek az államok kijutnak a tengerhez; ezáltal véget ér az a függőség, amely őket szomszédaikkal szemben hátrányos helyzetbe hozta. Pl. ebben az évben, januárban a Csád Köztársaság a fűtőanyag tekintetében súlyos válságba jutott. Ha Észak- és KözépAfrika között elkészül az országút, ennek az országnak gazdasági fejlődése előtt új távlatok nyílnak meg. Az észak-afrikai államok számára is előnyt jelent egy ilyen országút megépítése. A szállítási költségek például Algéria számára 50 százalékkal csökkennek. Természetesen ilyen terv | lehet építeni. megvalósítása igen nagy költségeket követel. A szakértők számítása szerint a költségek 30 milliárd frankra rúgnak. A tervezés költségeit az Egyesült Nemzetek különleges alapjából fedezik. A szakértők szerint a Szaharán futó utószírádát egy év alatt meg Első bálra, zsúrra, iskolába Bakfisszalon ban MARAD A MINI DÍSZMASNIK HAJBA REPÜLŐ NYLON A statisztikai adatok szerint világszerte nagy divat a babagyűjtés. Ennek a hobby- nak g hullámai végiggyűrűznek a kontinenseken és meglepő hatást gyakorolnak az üzleti életre is. Ahogy a számokból kiderül, Japánban van a legtöbb híve, ezt igazolta egy újabb jelentős rendelés is. amely a magyar népviseletű babák szállítására vonatkozott japán cégek részéről. A lányos mamák gondja akkor kezdődik igazán, amikor gyermekük bakfissá fejlődött. Már nem lehet gyermek, de még nem szabad a felnőtt nő ruhájába öltöztetni. Magasságuk megvan, de alakjuk még nem formálódott teljessé. Most, az őszi bemutatókon pár szép modellel képviselteti magát a Fővárosi Mértékutáni Szabóság bakfis divatszalonja is. A kosztümök, ruhák, kabátok — ugyanúgy, mint más esztendőben — bizonyára az idén is nagy sikert aratnak trajd. Nem csupán a jó ízléssel összeállított pasztellszínük miatt, hanem mert egytől egyig mind igen praktikus, Gerő Gizi, a bakfismodell tervezője feltűnően szép, s mégsem hivalkodó öltözék. A szalon vezetője, s egyben a modellek tervezője, Gerő Gizi elmondotta, hogy milyen sokféle igényt vesznek figyelembe, amikor egy új modellt elkészítenek. — Miért van szükség a nagy körültekintésre? — Ez a divatos korosztály. Minden új fazonú ruhát a bakfis lányok hordtak és hordanak ezután is először. Évekkel ezelőtt ez . rendjén is volt. Ma azonban a felnőtt hölgyek is szívesen öltöznek fiatalosan, egészen világos színű ruhákba. Ezért meg kell keresni azt a fazont,, ami serdülő lányoknak való. Aztán a szülők kívánságát is figyelembe kell venni, akik viszont azt szeretik, még ha lányuk betöltötte is a tizenhat évet, akkor se legyen öltözete túlságosan modern, kihívó. Éppen ezért, mi kerüljük a mély kivágást, a sok díszt, az erős svejfolást. Egyszóval szolid tervezésűek legyenek a fiatal lányok ruhái, természetesen a pasztellszín minden árnyalatában. — A konfekcióipar készít bakfisruhát? — Sajnos, eddig még nem sok került belőle forgalomba. A bakfis lányok számára nehéz áruházban megfelelő méretű modellt találni, hiszen ebben a korosztályban a test aránya igen sokféle. A mi szalonunkban a lányok alakjához tervezzük a ruhákat. Tehát mindenki megkapja azt, amire a legjobban vágyik, arcához, alakjához legjobban illik. — A szalonban a fazonár annyi, mint a felnőtt ruháké? — Nem. Húsz százalékkal olcsóbban varrunk, mint a r'1nőtteknek. — Mint tervező, milyen jövőt jósol a minidivatnak? — Hát... A „mini” divat Bélyeggel — légi úton A Er-e egy igazit a papírrepülő? Filatelista találkozó — Budapesten Ahogy az ember körülnéz, a kiállítási pavilonokban csupa légi eszközt lát — bélyegre nyomtatva. Nem is lehet ez másként, hiszen q. BNV csarnokaiban rendezik az Ae- rofila 67 nemzetközi légiposta- bélyeg-kiállítást. Látjuk az első léggömböket, a léglokéses repülőket csak úgy, mint az egymotoros sportmasinákat. Értékes gyűjtemények váltogatják Jana György szigetszentmik- lósi szabász nagy gonddal próbál volt talán az egyetlen a sokféle variáció közül, amelyet mi nagy örömmel üdvözöltünk. Ugyanis kimondottan csak fiatal lányok hordhatják. Nekik igen jól áll. Húsz éven felül viszont már öregít. Most az őszi kollekciónkban is többféle fazon van belőle, még a jövő tavaszra is nagy sikere lesz a bakfisok körében. Örömmel jelennek meg benne színházban, ötórai teán, s még iskolába is igen csinos a térdet nem takaró rakott szoknya. — Az idei táncidényben az első bálozók ruhája milyen lesz? — Igazán nagyon szép. Sok plisszé, sok fodor, gyöngyhímzés díszíti valamennyit. Köny- nvfl selyemből, repülő nylonból varrjuk, többnyire alábélelve. A ruha anyagából készülnek a hajba való nagy díszmasnik is. András Ida egymást közismert, nagy tömegű, de repülőket ábrázoló bélyegekkel. Alighanem akad itt olyan is, amelyből egy- egy példány vagy sorozat tíz és tízezer, vagy akár száz és százezer forintot megér. A parányi, színes nyomtatott papírrepülő értéke ily módon vetekedhet egy valóságos géppel. Az érdeklődők maguk tájékozódhatnak a többiről — a helyszínen. Érdemes elmondani azonban azt, amit az eseménnyél kapcsolatos sajtó- tájékoztatón hallottunk. Harmincnégy országból háromszázötven kiállító jelentkezett és kétszázezer bélyeget mutat be. A kiállítás fővédnöke a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Losonczi Pál. Néhány nap múlva közzéteszik a nemzetközi bíráló bizottság véleményét, melyik gyűjteményt tartja méltónak a fővédnök nemzetközi díjára. Ott egy időben azt is közlik, hogy a magyar miniszterelnök által felajánlott nemzeti nagydij, az arany-, ezüst- és bronzérem kit illet. Kapunyitás vasárnap reggel kilenckor. K omarov-szobor Moszkvában A szovjet főváros tanácsának végrehajtó bizottsága határozatot hozott, hogy Moszkvában felállítják Vlagyimir Mihajlovics Komarov mellszobrát. A hősi halált halt szovjet űrhajós pilóta emléket megörökítő szobrot a hősök fasorában, a kozmosz meghódítóinak emlékművénél helyezik el. A tanács javaslatot tett a Nemzetközi Csillagászati Szövetségnek, hogy a Hold túlsó oldalán az egyik krátert Komarovról, a Szovjetunió kétszeres hőséről nevezzék el. Kicsi ország - sok bélyeggel Lichtenstein nagyhercegség egész lakossága elférne egy nagy stadion tribünjén. Ez a kis állam nagy mennyiségben bocsát ki postabélyegeket, s ezeket az egész világon szívesen vásárolják, úgy hogy a nagyhercegség állami jövedelmének negyede a postabélyeg- exportból származik.
