Pest Megyei Hírlap, 1967. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-13 / 216. szám
4 1967. SZEPTEMBER 13.. SZERDA k^L irtait Rendőrségi jegyzetek „FÖLNYOMTAM A többször büntetett fiatalembert Nagy Istvánnak hívják. Betanított munkás, törökbálinti lakos, decemberben lesz 19 éves. A nyomozó elmondja még róla, mi miatt büntették eddig, majd megjegyzi, hogy rendes, megbecsült emberek a szülei. Aztán felhozza a fogdából. Hosszú, szőke fiatalember; barna szemek, értelmes arc. Akár a Műegyetem gólyabálján is találkozhatnánk. Még benne van a ka mászó« sutaság, mégis felszabadultan, élvezettel, ám néha akadozva beszél. Kérésemre készségesen felhúzza az ingujját. Vastag, ormótlan tőrön kígyó tekereg, fején korona. A tenyérnyi embléma fölött aprócska felirat: Szabadság vagy halál! Bal karjára csak egy szív van tetoválva. Üres. Hiányzik belelőle a lánynév — pedig ezt a „hagyományok” előírják. A könnyű ajtó A legutóbbi ügyével kezdem. — Hogy volt az önkiszolgálóval? tudtam beindítani. Akkor vittük el az orkánt, aztán az én személyimmel eladtuk. — Mondtam már ... Marhaság volt! — Valóban mondta. De miért? Hiszen nem volt rászorulva. — Hát... Ki akartam próbálni ... Meg akartam mutatni, hogy nem jöttem ki a gyakorlatból. Persze, marhaság volt. — És a paprika, az ecet, a Hypó? — A sitkón a haverok, a nagy balhésok, akik pár éveket lehúztak, azok mesélték, mit kell csinálni, nehogy a rendőrkutya szagot kapjon. Eredetileg borsot akartam szétszórni az üzletben, de nem találtam. — Hülyeség volt, nagy marhaság, pillanatnyi meggondolatlanság. — De még abbahagyhatta volna. Nem egy pillanat alatt csinálta. — Akkor is marhaság volt!... Este ittam a haverokkal, aztán mikor hazafelé mentem, elkapott az az érzés. Otthon szóltam a Lacinak — vele meg a bratyójával lakunk albérletben — szóltam ... — Nem a szüleinél lakik? — Á, eljöttem tőlük. Nem tudtam velük kijönni, mindig balhéztak, hogy csavargók. Szóval mondtam a Lacinak, te, felnyomjuk az új közértet. Azt mondta, nem jön. Felnyomtam. (Uj, modem üzlet a törökbálinti MÁV-telepen, Nagy István a hátsó raktárajtóhoz ment. Parketta rendszerű ajtó — rendkívül könnyű betörni.) Hóhérék — Mikor ült először? — Még 65-ben. De az csak szabálysértés volt. Akkor mentek a Beatles-számok. Azokat hallgattuk a kultúrban. Erősen nyomták, zajosan. Frankón, nagyon élveztük. Persze az öregek, a szomszédok balhéztak, hogy vegyük le a hangerőt. Nem vettük, erre szóltak a rendőröknek. A rendőrök bejöttek, leállították a zenét, erre valaki leült a földre, aztán a fél terem is leült. Kiabáltak: szidták a rendőröket, hőzöngtek... — Maga is? — Persze. Leültem a padlóra, meg én is kiabáltam. Harminc napot ültem a Markóban, azért ott, mert akkor még efkás (fiatalkorú) voltam. A Hóhérék, meg a többiek már nagykorúak voltak, őket Ba- racsikára vitték 10—20—30 napra. — Kik azok a Hóhérék? — Hát a Hóhér-galeri. Verekedtünk; a Hóhér tartotta az uralmat a törökbálinti srácok felett. Én meg fiatalabb voltam náluk, lenéztek, mar- háskodtak; gondoltam, nem hagyom ennyiben, feltörök a galeriban. (1963-ban fejezte be az álta- ‘lános iskolát. Utána festő-má- zoló tanulónak ment Pestre. Otthon Hóhérékhez csatlakozott — és elköltözött a szüleitől.) Autóséta (Most már börtönbe csukták. A felfüggesztett büntetést is beszámítva 11 hónapot kapott. Tavaly májusban vonult be, a harmadolással idén február elején szabadult.) Mesék a sitkón — Nem volt elég a tandíj? — Nem is ez volt a baj. Épp a szakmunkásvizsgámra készültem, amikor bevittek a sittre. Amikor kijöttem, nem volt szakmám. Otthon a szüleim szövegeltek — szóval nem találtam a helyem. — Ezért ment újra albérletbe? — Persze. Unom, ha mindenki beleszól a dolgaimba. — Elhiszem. Szabadság, vagy halál? — Nem éppen... De unatkoztam. Meg röhögtem a Hó- hérékon, hogy igyekeztek jó fiúk lenni. — A kerékpárt mikor lopta? — Márciusban. — És a lánnyal az erőszakoskodás? — Az nem egészen úgy volt... Különben a kerékpárt csak úgy tudták meg, hogy bevallottam. A főhadnagy úrnak elmondtam — ki akartam önteni mindent, hogy letisztuljak a balhéktól. — Maga is meg akar javulni? — Őszintén — ha nem jön ez a közért-balhé, most már teljesen rendben lennék. Már vissza is költöztem a szüléimhez. Az utolsó munkahelyemen megkerestem annyit, hogy a közért-szajrékra nem voltam rászorulva. De megint állati pechem volt. Akkor hoztak be, amikor végre meg lett volna a szakvizsgám. Az utolsó munkahelyemen így is festő és mázoló voltam, de csak betanított munkásként. Ha nem hoznak be ide, most már szakmunkás lennék. — Miért tört be a közértbe? (A közértből — háromszor fordult — háromezer forint értékű árut vitt el. Negyedszer azért ment vissza, hogy eltüntesse a nyomokat. Az ecet, paprika, Hypó szétlocso- lásával további 800 forint kárt okozott. Emiatt „költözött” negyedszer a fogdába. Csekély két év alatt...) Komolyan ? — Ha kiszabadul? — Ezután más lesz. Meguntam már a balhékat. Visz- szamegyek a szüléimhez, ezután rendesen élek. — Ügy tudom, ezt már többször elmondta. — Most már komolyan mondom. Frankón, unom már, hogy folyton becipelnek. Különben is leteszem a vizsgát, és olyan szakma lesz a kezemben, hogy fütyülve megkeresem, amire szükségem van. Most is, mielőtt behoztak, akadt volna egy maszek festés. Szombat-vasárnapi nagy hajtás — de meg lett volna a dohány. — Nem tudja, ki csinálta meg? — Lehet, hogy valamelyik haver. De nagyon piszkálja a csőröm, hogy más vette fel a dohányt. Murányi József Átlagosan fél méterrel emelkedett a nyugat-dunántúli folyók és patakok vízszintje Az elmúlt napok nagy esőzései következtében átlagosan fél méterrel emelkedett a zömében Ausztriában és az Alpokban eredő nyugat-dunántúli folyók és patakok vízszintje. A hétfői jelentések szerint a Rába vízállása 50, a Muráé 110, a Pinkáé 40, a Répcéé pedig 15 centiméterrel emelkedett. — Mikor tört be először? — Mikor is? Persze, az is 65-ben volt. Nem volt pénzünk, én meg a galeri szemében nagy akartam lenni. Megmondtam, majd én . szerzek. Majréztak, baj lesz belőle, de én mondtam, bízzák csak rám. Az egyik lány, az Egér meg a Jegenye falazott. Kétszer mentem be az orvosékhoz. Utána volt az a balhé, amikor a Markóba vittek. Amikor kijöttem, még egyszer bementem az orvosékhoz. Ezen, a harmadikon buktam meg. De szerencsém volt mégis. Csak öt hónap felfüggesztettet nyomott rám az efkás bíróság. — És ettől vérszemet kapott? — Hát nem egészen... De a haverok... Utána az egyik haverral csináltuk azt a garázdaságot — És az orkánt? — Azt Alival. Persze nem akartam lopni. — Csak az autót megsétáltatni ... — Igen, az volt a szándékom, hogy vigyük el az autót egy kicsit sétáltatni. Benne volt a sluszkulcs — csak nem a z emberek pedánsan ülnek az összehajtott bőrkabátokon. /I Tehetik, a kabátok finom, vékony bőrből készültek, könnyen eltűnnek a terebélyes fenekek alatt. A busz néma, pedig egy perccel ezelőtt a busz énekelt. Magyar nótákat, külhoni földön. A vámnál a busz megállt és elnémult. Följött egy fiatal vámőr, aki szemlátomást most élvezi a helyzetet. Szó se róla, kedvesen köszön, kedvesen kérdez, csupán a szemében van egy csipetnyi gúny: „No lám, gyerekek, már megint rossz fát tettetek a tűzre? Vajon mivel tömtétek degeszre ezeket a nagy bőröndöket? Tudom én, ne is mondjátok. Bőrkabát, nylon ing, női cipő és csoki...” rj a felnéz, sző szerint ez olvasható ki derűs barna szeméti bői. Egyébként a kezében tartott listákat bámulja kitartóan. Csodálatos szerény listák ezek. Egyiken sem jön ki ezer forintnál több érték. — Legyen szíves kinyitni a bőröndjét — szól oda egy kövér emberhez. A férfi megrezzen, a bőröndöt térdére teszi, de feneke mozdulatlan marad. Keze remeg, nehezen nyílik a zár. Gatya, ing, a nylon ing is piszkos és összegyűrve lapul a bőrönd mélyén kenyérrel, zöldpaprikával elegyedve. a vámos mosolyog. A férfi tovább turkál a bőröndjében. /a Már majdnem azt mondja: „No, lám, semmi. Az ég világon semmi tiltott áru az én bőröndömben nincs. Kár volt pont engem kiszúrni!” — Köszönöm — szól a fiatalember, s azután barátságosan szétnéz az embereken. Matematikaóra a suliban, mindenki ezt érzi. Csak itt meglett, életük delén túl járó emberek játszanak egy fiatallal. Felelés előtti drukk, halálos néma csend, az „osztályban” egy pisszenés sem hallatszik. A bátor a vámos szemébe néz. A mai anyagoi a differenciálszámítást, nevetséges, már tavaly is tudtam! NyűgödKorea - képekben Hatalmas csarnok, bekötött fejű, gép fölé hajoló asszonyok. Aztán ugyancsak ők, feltúrt szoknyával, amint rizst, az életet jelentő mindennapit aratják. Az Ernst Múzeum új kiállításán vagyunk, amelyet Észak-Ko- rea függetlenségének 19. évfordulója alkalmából rendeztek. A hétköznapokat tárja elénk a jól összeválogatott képanyag, a munka, az otthon, az öröm pillanatait. Egyúttal az ország életére ma legjellemzőbb dolgot, a békés építés mellett a fegyveres erők készenlétét. A háború — mint tudjuk — 19 évvel ezelőtt, csak fegyverszünettel ért véget, így a készenlét indokolt és szükséges. A képek híven dokumentálják a mai szocialista Korea terveit, céljait. A kiállítás a népek szolidaritásának jegyében született, méltán tarthat számot érdeklődésre. Hajósok találkozója Szeptember 18 és 21 között rendezi Balatonfüreden a 4. hajóipari konferenciát a Gépipari Tudományos Egyesület. A konferencián a hazaiakon kívül bolgár, csehszlovák, román, svéd, szovjet és török szakemberek is részt vesznek. Gulyásbál A mezőgazdasági kiállításon a sok látnivaló mellett érdekes és hangulatos rendezvényekkel is szórakoztatják a látogatókat. Szeptember 11-én a Bástya sörözőben gulyásbált rendeztek. A hangulatos estén magyarnóta-énekesek szórakoztatták a közönséget és hortobágyi gulyások eredeti táncokat mutattak be (MTI Foto) A LÉGY Ó, emberek, ne vessétek meg a legyet. Legalábbis ne rögtön. S. ha a légyről van szó, ne gondoljatok azonnal az augusztusi hőségben vibráló poros alföldi falu dermedt némaságára, ahol a zájló életet a dongó, zsongó legyek siserehada jelenti. Gondoljatok inkább arra a légyre, amellyel a minap, saját lakásomban volt szerencsém találkozni. Csodálatos volt. — Hiába, itt a tavasz, sőt a nyár is közeleg — mondtam magamban költőin, mert valahol a szoba zugában fel- gőgicsélt egy legyecske, vidáman, kedvesen zümmögve hirdetve, hogy: — ... zim, zum, itt vagyok. Fogalmam sincs róla, hol és hogyan telelhetett át a kedves kis dupla fejű szárnyas. Lehet, hogy a kamra egyik csücskében, akkor telve van az élet boldogságával, lehet, hogy a könyvszekrényemben, ahonnan sok-sok tudást szívott magába és minden bizonnyal bölcs belenyugvást is: ha kutyára jöhet dér, semmi ok az aggodalomra, légyre is jöhet még nyár. Mindegy, hívatlan társbérlőm először az ablaküvegen kocogtatott, megfigyelte a nyárra forduló város életét, ellenőrizte minden bizonnyal a felhők futását, az ég színét, a nap erejét, aztán néhányszor kipróhálta, hogy az üveg áthatolható-e vagy sem... Az utóbbit kissé bosz- szús zümmögéssel nyugtázva én csendes derűvel, könyvem leeresztve hallgattam a kedves kis oktondit, aki dupla fejjel megy az üvegnek. Aztán egy pillanatnyi csend következett. A már megszokottnak érzett dongás után valósággal idegesítő lett a csend. Hol a légy? — tettem fel magamnak az aggódó kérdést, mert e kis vacakot meghallani és megkedvelni egy pillanat műve volt. Kár volt aggódnom. A légy megvolt és ott volt máris az orrom hegyén. — Hess innen, te kis bolond — fuvoláztam a legyecskének, akinek úgy látszik, tetszett a tavasz végi játék, mert huss, felzsongott és huss, visszazsongott az orromra ... — Ejnye, kis oktomdi, hát még csak most ébredtél föl, s nézd milyen nagy ez a szoba, mennyi sarka, titka van... Hess tovább — beszéltem a légy lelkére, s ez, úgy látszik, hatott, mert a döngését a szoba sarkából véltem hallani. Ám, alighogy felemeltem a könyvet, jött őkegyelme és megint elfoglalta a számára, úgy látszik, legkedvezőbb pozíciót: az orromat. — Mi, talán te is olvasni akarsz? Vagy nem bírod, ha nem foglalkoznak veled ... Akkor biztos nőstény légy vagy — pihegtem az orrom felé, aztán nagy lendülettel bevertem a kezem a rekamié sarkába... — Szsz... a keservit ennek a rohadt légynek — bőgtem e! magam, de rögtön szégyenkezés fogott el, mégis ilyet mondani a kis szobalégynek. A kis szobadög, most a változatosság kedvéért a homlokomra landolt, hogy kezem mozdulatára átüljön az orromra, onnan a kezemre, majd vissza a homlokomra és elkezdődött a játék: én először nevettem, majd morogtam, majd káromkodtam, majd üvöltöttem. A dög légy, ez az átkozott meg járta a zümmögés rituális táncát a homlokom, orrom vagy az éppen pihenő kezem között. — Megállj te nyomorult... Te... te betegségterjesztő szörnyeteg, te undokfejű bifokális szárnyas ... Megállj, majd én ... és kergettem most már végig a szobán, csapkodva, ütve mindenhová, ahová csak lehetett, s ahová nem lett volna szabad... Tört váza. felborult virágtartó, rongyoló- dó könyv, izzadt homlok, alatta megszállt arc, és végül egy diadal ittas üvöltés: I — Kész... Véged van, te nyomorult... Szuszogva ültem le a légy teteme mellé. Ha szerény, csendes, körülményeivel reálisan számoló légy lett volna, ma is élne ... De nem, szemtelen volt, arcátlan, visszaélt a vendégjoggal, visszaélt a helyzetével, pusztulnia kellett. Nem, ebből a légybő' hiányzott a bölcsesség . . Igen, emberek, meg kell változtatni a kérésemet: vessétek meg az ilyen legyeket. Gyurkó Géza tan próbáljon ki a tanár úr, hivjon ki a táblához... (Nyugodtan kutathat a bőröndömben, nálam nem talál semmit.) a jópofa társához fordul és viccet mesél. Belekeveri a vám- ztI őröket is, pedig a vicc eredetileg katonákról szól. Öt nem érdekli a téma, a differenciálszámítás, ő már a kör négyszögesítésénél tart, majd pont ennél a kis általános iskolai tételnél fog izgulni. Nevetséges, ezt a tanár is tudhatná rólam. (Tavaly Párizsban jártam, onnét arany nyakláncot hoztam Icunak. Azt sem találták meg az okosak. Hát akkor most nem fogok egy ócska bőrkabáton elcsúszni?) A blazirt „óra” alatt eszik. Hanyagul, lezserül és csámcsog. Ebből is láthatja a tanár úr, hogy tiszta a lelkiismerete. (Valóban, mit hülyéskedik itt ez a kis öcsi velem? Az egész pénzem elvertem egy hét alatt Belgrádban. Semmit sem hozok, majd otthon kapok a pofámba az asszonytól Még szerencse, hogy a gyereknek a tengerparton szedtem néhány szép kagylót.) A stréber összenevet a tanárral. Ugye, ők ketten, értik egymást? Szemük egybekapcsolódik, aztán a stréber jelentőségteljesen a mellette ülő nőre néz. Ez a lány nem készült, tanár úr. Ezt ön is láthatja. Tessék csak nézni, zavarában a földre néz. öt kell kihívni: állati szekundát fog kapni. (A szomszédom táskája tele van szajréval, itt próbálkozzon a vámos elvtárs, valószínű jó fogása lesz.) £ s a gyáva lesüti a szemét, aztán bátortalanul kinéz az ablakon a bizonytalan nagy semmibe. Holott a lelkiismerete tiszta, sőt, talán csak egyedül neki tiszta. De nem szereti a tanárokat, s azok mintha éreznék, tudnák ezt, mennek felé, mindig csak feléje mennek, mert gyávasága vonzza őket. Az egyenruhás férfi megáll előtte, kérdezi a nevét, megkeresi a papírját, azután azt mondja: — Kérem, mindent fel tetszett írni? — Igen, illetve... — rebegi elhaló hangon és felemel a lába mellől egy narancsszörpös üveget.-«- Ezt nem írtam fel. Viszem Lajoskának. Lajoska a kisfiam. Tízéves. Nagyon szereti a narancsszörpöt Apja fia. En sem iszom szeszt. Tetszik tudni, az apám. Hát, ő igen. Ö ivott. És elég rossz volt, szegénynek, a családi élete. Én éppen ezért nem. Nem, én, egy nyeletet sem. Nálunk a narancsszörp.... a vámőr szalutál és elköszön. Szemével, mintha ezt mon- /I daná: „Tavaszig ne lássalak benneteket, b.úsvétig a szavatokat se halljam, gyerekek”. Kicsengettek! A busz zsong, fütyül, énekel. (suha)
