Pest Megyei Hírlap, 1967. augusztus (11. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-10 / 187. szám

4 1967. AUGUSZTUS 10., CSÜTÖRTÖK ^SSSSSSSSSSSSSSySASrSSSXSySSSSSSSSSSSSSSSSJYSSSXSSSSSMSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS^ ^ s | A „pokol“-ban r s a napokban a „pokolban" jártam. A Dunakanyarban, az országút mellett, tábla csalogatja oda az embe­reket. No, nem a bibliai pokolról van szó. Hogy az mi­lyen, azt nem tudom. De amelyről ez a kis Írás szól, az kellemes és szép hely. Ez a földi „pokol" olyan, ahová szívesen látogat el az ember, különösen, aki szereti a ter­mészetet és a csendet. A Szentendrei-sziget egyik révállomása mellett egy magányos épület áll, ahová a Vácra igyekvő, vagy onnan jövő ember betér, hogy fedél alatt várjon a kompra. Mi is így kerültünk a Pokol-csárdába, amely évszá­zados platán- és gesztenyefák alatt húzódik meg közvet­lenül a Duna-parton, szemben Váccal. Legenda öleli kö­rül ezt a csárdát, amely valaha otthont nyújtott a Bör­zsönybe igyekvő betyároknak, vagy a Pilis erdeiben meghúzódó vándoroknak. Egyeiek szerint már több, mint 150 éve, hogy ezen a helyen csárda állt. A mostani kocsmáros szerint viszont ezekben a napokban ünnepli a csárda fennállásának hat­vanadik évét. Állunk a kőfal mellett, alattunk a Duna. Az öreg Ister szeszélyesen kanyarog itt, egyszer elöntéssel fényé- 9éti a szigetet, másszor alig-alig hordoz vizet. Most nem \ hömpölyög, nem dagadnak rajta a hullámok, csak szép $ szelíden folyik és a vontatógőzösók útját bólyák jelzik, ^ nehogy a Duna fenekén elakadjanak. ^ Délután van. A vízen uszályok úsznak. Szemben a Börzsöny kéklik. A hegyek tövében a régi, ódon város, Vác. Kettős tornyával, templomaival, cirádás épületeivel, a hírneves kőkapujával gyönyörű látvány, fenséges pa- S noráma. § A parti füzesek és a part menti fák dús lombbal sze- | gélyezik a Dunát. A csárdát ezrek és ezrek látogatják: & kirándulók, fürdőzők, vadevezősök és szerelmespárok. ^ Kitűnő enni- és innivaló, ízletes halászlé, disznótoros ^ ebéd és finomabbnál finomabb borok marasztalják a ven- $ eléget § A vendéglő-csárdát az elmúlt évben több mint egy- § millió forintért modernizálták, azóta már bőven megté- \ rült a ráfordítási költség. Egy-egy allcalommal 880■ ven- § dég tud leülni a nagyteremben és az évszázados fák alá. $ Kalencsik Béla üzletvezető örömmel újságolja, hogy egy- egy nyári vasárnap 6—7 ezer ember is megfordul itt. ^ Sokan vannak köztük külföldiek, különösen a csehszlo- ^ vák turisták kedvelik a Dunakanyarnak ezt a gyönyörű k szép helyét. A régi csárda jó híréhez méltóan igyekszik | is eleget tenni a vendégek kérésének. A finom halászlé- § hez egy apró kis krampuszt adnak emlékül, hogy aki üt ^ járt, az bizonyítani 'is tudja: valóban, a „pokolban” volt. ^ Apróság az egész, de lám így is lehet vendéget fogadni! § Egy délutánt töltöttünk itt, s nem jöttünk rá, hogy ^ miért „pokol” ez a csárda, hiszen régóta találkoztam már \ ilyen kedves hellyel. Ki tudja, hogy miért nevezték így $ el hajdanán? Gáli Sándor $ TV-ELŐZETES ' Postaláda - Sellő a pecsétgyűrűn - Szörnyetegek Angyalok vagyunk - Szentivánéji álom - Robbanó leves - Karinthy emlékest Változatos programokat lát­hatunk a televízióban augusz­tus második felében. Augusz­tus 17-én Babay József: Pos­taláda című szatirikus játékát mutatják be, amely a két há­ború közötti évekbe vezeti el a nézőt. Egy vidéki kisváros­ban eltűnik helyéről a posta­láda. A nagy kérdés: ki lopta el és miért? A különös eset kapcsán lehull a lepel sok helybeli üraságról és mind­azokról, akiknek levele volt az eltűnt ládában. A darab főbb szerepeit Gordon Zsuzsa, Keleti László, Kemény László, Ladomarszky Margit, Löte At­tila, Szabó Gyula és Voith Ági játssza. Rendezte: Nemere László. Augusztus 19-én és 20-án megismétli a televízió a Hét­köznapi történet című televí­ziójátékot, amelynek írója, Szemes Marianne egy mun­káslány — Mester Margit — történetén keresztül húsz év korrajzát adja. Augusztus 19- én este láthatjuk Berkesi And­rás: Sellő a pecsétgyűrűn cí­mű filmjének első részét. Au­gusztus 20-án kerül sor a táncdalfesztivál döntőjére. Augusztus 22-én este Né­meth László: Szörnyetegek cí­mű kétrészes drámáját közve­títi a televízió képfelvételről a Katona József Színház előadá­sában. A darab főbb szerepeit Básti Lajos, Törőcsik Mari, Major Tamás, Berek Katalin és Balázs Samu játssza. Augusztus 24-én az Irodalmi Színpad műsorából az Angya­lok vagyunk című összeállí­tást közvetíti a televízió. Szer­zője: Ilf és Petrov. Néhány cím ízelítőül az érdekes mű­sorból: Hogyan született Ro­binson? FatuskóK, A szórakoz­tató egyed, Elsöprő egyéniség. Karinthy Frigyesre emléke­zik a televízió, halálának 30. évfordulóján, augusztus 27-én. Az érdekes adást korabeli fényképekből,1 filmníradókból, írásos dokumentumokból állí­totta össze Varga Éva. A mű­sorban közreműködik: Bánki Zsuzsa, Gábor Miklós, Márkus László és Szakáts Miklós. Augusztus 29-én Shakespea­re: Szentivánéji álom című kétrészes színművét közvetíti a televízió a Madách Színház művészeinek előadásában. Végül a hónap utolsó nap­ján, 31-én egy francia bűnügyi lélektani film szerepel műso­ron. A címe: Robbanó leves. A mindvégig lebilincselő tör­ténet egy rendőrségi őrszobá­ra vezeti el a nézőket, ahol a megölt gengszter felesége bosszútól vezérelve pisztol­lyal és nitrogücerinnel tartja sakkban a rendőröket. A film főbb szerepeit Gerard Blain, Claude Brasseur és Francoise Spira játssza. Rendezte: Filip- pe Agostini. Magyar gyégyszernapok Novoszibirszkben A világhírű magyar gyógy­szereknek — melyeknek 72 országban van piaca — a leg­nagyobb vásárlója a Szovjet­unió. A kapcsolatokat elősegí­ti, hogy a MEDIMPEX Gyógy- s-erkülkereskedelmi Vállalat a többi között Moszkvában is tart fenn irodát, kapcsolatban áll 36 szovjet orvosi egyetem­nek is. A Vengerszkája Medi­cina tudományos folyóirat pél­dául 15 ezer példányban jele­nik meg, és cikkeit ném egy­szer idézik a szovjet egyeteme­ken. A magyar—szovjet gyógy­szeripari kapcsolatoknak újabb jelentős állomása lesz a Szov­jetunió új, távol-keleti tudo­mányos centrumában, Novo­mel. Nagy sikerük van szak- szibirszkben augusztus 17-én j körökben a MEDIMPEX orosz és 18-án megrendezésre kerü- nyelven kiadott sajtótermékei- I lő’ mágyar gyógyszernapok. Ivan Bunyin: Arszenyev élete Ivan Bunyin neve jól ismert rrár az olvasók előtt. Most megjelent Arszenyev élete cí­mű regénye minden bizonnyal ismét megnyeri az olvasók tet­szését nemcsak nyelvi és lírai szépségével, hősei kimeríthe­tetlenül gazdag belső világá­nak mesteri ábrázolásával, ha­nem azzal is, hogy regényének hőse, az ifjú Arszenyev, ez az elszegényedett, vidéki nemesi család legifjabb tagja nem más, mint maga — az író. így ezúttal nemcsak Bunyint, az írót, hanem Bunyint, az em­bert is megismerhetik az olva- 'sók. A regény olvasása közben a maga pompás gazdagságában bontakozik ki előttünk az orosz falu szépsége, a termé­szet ezernyi színének festői képe és egy fogékony lelkű, az élet igazságtalanságain ma­gányosan lázadó, olykor ifjúi hevében tévesen ítélő, de örök­ké a szép és nemes után vá­gyó fiatalember zaklatott éle­te szenvedélyes, tragikus sze­relme. Az ifjú Arszenyev nem fut be fényes karriert. Már gyermekkorában végigkíséri mások megjegyzése: „előkelő, habár elszegényedett...”, amely elől nincs kiút, sem megfuta- modás, hiába váltja fel a ma­gányos falusi kúriát a zsongó várossal. Viselni kell ezt a terhet s viseli is becsülettél, mint az elöljáróság könyvtárá­nak őre. (Európa Könyvkiadó.) A pedagógiai tudomány kutatási módszerei a szegedi nyári egyetemen Lassanként értékes szegedi ha­gyomány lesz azokból a tanfo­lyamokból is, amelyeket nyári egyetem formájában a szabad­téri játékok hetei alatt ren­deznek évről évre és amelyek iránt egyre fokozódik az ér­deklődés mind belföldön, mind 'S határokon túl, főleg a baráti, szocialista országokban. A kö­zeli napokban zárult az idei^’ nyári egyetem, amelynek mint- ^ egy 250 hallgatója volt, akik^ két szekcióban hallgatták meg ^ a rendkívül színvonalas elő- ^ adásokat. Az egyik szekció té-^ maköre a pedagógia, a másiké $ pedig maga a vendéglátó Sze- ^ ged, amelynek történelmi ^ múltjáról és jelenéről hang- ^ zott el számos előadás. A hall-^ gatók között mintegy száz kül-^ földi foglalt helyet, németek, í; lengyelek, csehszlovákok ésS jugoszlávok. Pest megye csak-$ nem valamennyi járásának ^ volt egy-két pedagógus képvi-sj selője a nyári egyetemen és*! képviseltette magát a megyei^ tanács művelődésügyi osztályai; is. | A pedagógiai tagozat legfőbb ^ érdekessége az volt, hogy az ^ országban itt és most került^ először napirendre a pedagó-fc giai tudomány kutatási mód-S szereinek kérdése. A Szovjet-^ unió. Lengyelország és a Né-^ met Demokratikus Köztársa- ^ ság területén működő tudomá-^ nyos kutató intézetek munka-^ társai tartottak erről az igeni fontos témáról előadásokat és^ ismertették a tudományos ^ módszerekkel végzett kísérle- ^ tek eddigi eredményeit. Anyá-^ ri egyetem hallgatói, köztük az^ oktatásügy felelős vezetői és a^ g-'akorló pedagógusok ezeken az előadásokon elsajátították § a szükséges szaktudást ahhoz, ^ hogy saját munkaterületükön ^ önállóan végezzenek hasonló ^ célú tudományos kísérleteket^ és kellőképpen értékelhessék^ a nevelés közben felbukkanó^ jelenségeket. ^ A nyári egyetemet a TIT^ rendezte, az IBUSZ pedig ^ mindkét szekció számára ki-^ rándulásokat szervezett. A pe-fc dagógus résztvevőket egy alka-S lommal Mártélvra, majd Gyo-^ párosra vitte ki négy-négy í autóbusz. A mártélyi kirándu­lás a rossz szervezés következ­tében nem valami jól sikerült, nem biztosítottak a fürdőben kabinokat a vendégek számára, akiknek nagy része igen hosz- szú, hiábavaló várakozás után kénytelen volt az autóbuszo­kon vetkőzni és öltözködni. A kirándulás előtt a programról sem tájékoztatták a részvevő­ket. A rossz rendezésre külö­nösen a külföldi vendégek pa­naszkodtak. A mulasztásokat a rendezők a gyopárosi kirán­duláson már jóvátették, az si­került is minden tekintetben. m. 1. Milyen is ez a világ? yermekkoröm falusi él­ményei támadtak fel, amikor tavasszal egy fészekrakó fecskepárt figyel­tem házunk eresze alatt. Szor­galmasan hordták a szal­mát, vékony ágat, sarat, s még az Isten tudja mi min­dent, míg végül ott állt a fészek keményen, szilárdan, oltalmazón. ’ A városi embernek kevés ideje marad az élet aprósá­gaiban gyönyörködni, hiszen lót-fut, teszi dolgát, este, mire hazakeveredik, alszik az egész világ. Nem is so­kat láttam a fecskepár életé­ből, már csak arra figyeltem fel, hogy csivitelnek az apró­ságok a fészekben. A fecs­keszülők járása-kelése lett szaporább — percenként je­lent meg valamelyikük, szá­jában bogárral. Csak annyit lehetett látni a fészek pe­fogja el, egy cigaretta után,\ egy korty víz után. Rájön, hogy borzasztóan szeret élni, hogy rengeteg apró öröme van az életnek. Például az, hogy végignyúlik a díványon és Pé­ti a mennyezetet. Vagy felveszi a kagylót és feltárcsázza a test­vérét. Az utóbbi időben keveset beszéltek. Va­lami félreértés volt közöttük, de most ez sem számítana. Ö az idősebb, de azért megbocsát. Mindenkit szeret, ezekben a percekben, csak az ajtót, a némán és engesztelhetetlenül zárt ajtót gyűlöli. Először úgy /tűnik, belenyugszik a sorsábo. Leül a forró kőre és kezébe hajtja a fejét. Lesz, ami lesz. 0 átengedi magát az egyedül­létnek, a napnak, a kínzásnak. Ötvenkét esz­tendős. Van már néhány .szép emléke. Szeret­ték és szeretett. Nem mindenki mondhatja el ezt magáról. De még csak ötvenkettő. Még nem nősült meg a fia. És annyi minden van még, jövőre talán külföldi út. — Butaság — szidja magát — mindjárt a legrosszabbra gondolni... A feje még a tenyerén pihen, de töpreng. Hogyan nyithatná ki az ajtót. Betörni? Puszta kézzel (lz üveget? Bolondság, de mégis meg­érné, talán. A kezét meggyógyítanák. Három hét, talán annyi sem. Elhatározás kérdése az egész. Undorodik a vértől, de most nincs más megoldás. Vagy mégis? Tekintete egy fekete csomóra esik, az erkély sarkában. Megnézi. Valami rongy. Egyszer letörölte a korlátot, otthagyta. Egy rongy —, de most kincset ér. Ami ezután történik, az teljesen gépies, automatikus. Felveszi a rongyot; kezére te­keri. Odamegy az erkélyajtóhoz. Felemeli a kezét, hatalmasat csap az üvegre. A cserepek szikrázva szétszóródnak. Az üvegen tenyérnyi rés. Benyúl, kinyitja a kilincset. Az ajtó nyí­lik, belép. Leül a díványra. Ül és reszket a lába. A rongy már a földön hever, a kezén nincs karcolás. CSENGETNEK. Először azt hiszi az ajtó, aztán rájön, hogy telefon. Odamegy, felveszi a kagylót. Ismerős hang, a férje. — A pályaudvarról telefonálok, szívem. Tíz perc múlva indul a vonat. Semmi baj? — Semmi... — válaszol halvány mosoly­lyal. — Semmi baj. Bende Ibolya ^ MOSOLYOGVA integetett a fia és a férje \ után. Mosolyogva, de kicsit azért szomorúan: ^ két napig egyedül lesz. Hívták, igaz, de ő reu- ' ^ más, nem bírja a Balaton vizét, nézni a part- ^ ról a strandolókat nem volt kedve. Inkább 5; bíztatta a férjét: menjenek ketten a fiúval, ö nagyon jól meglesz egyedül, televíziót néz majd és eltesz néhány kiló sárgabarackot. ^ Most ott mennek az úton és ö az erkélyről integet. Hirtelen csattanást hall. Először nem ^ tudja, mi az, azután rájön, hogy az ajtó. Az 11 erkélyajtó becsukódott mögötte. Talán huzat \ volt a szobában, úgy emlékszik, nyitvahagyta \ a konyhaajtót. Mindegy. Most már mindegy \ mitől, de itt van áz erkélyen és mögötte be- ^ zárult az ajtó. ;! Pillanatokig nem is érzi a bajt. Próbál ko- ^ pogtatni, aztán rájön, minek: Senki sem hall- § ja. Az utca zajos. Kiabálni nem érdemes. In- ^ tegetni annál kevésbé. Ki figyel egy harmadik ^ emeleten álló nőre, aki a karjait lengeti. Ki ^ néz fel délben, a kánikulai hőségben, egy § szürke bérház erkélyére. . ^ Most ijed meg. Amikor tudja, hogy tehetet- . \ len. Most jön rá, hogy délután négyig idetűz ; ^ a nap, egyfolytában sütni fogja, nincs mene- § külés. Talán eső lesz. Jégeső. Verni fogja a hátát, az arcát, a fejét. Tüdőgyulladás. Mire ; ?! megtalálják, mire a férje és a fia hétfő dél- , ^ előtt hazaér, ő már agonizálni fog. Gyenge a i ^ szervezete. Sokat bajlódik a szívével, a vér- : •; nyomásával. — Vigyázz magadra — mondta a ^ férje, mielőtt elment és ő arra gondolt, be­li vesz éjjelre egy altatót. > ^ ÉJJEL. Mi történik éjjelig. Éhes lesz, alig S reggelizett. Ott van az asztalon odakészítve a • \ hideg zöldbabfőzelék, arra gondolt, ha élmen- ; ^ nek megeszi. Eszik és olvasni fog közben, ezt . ^ a luxust csak ilyenkor engedi meg, egyedül.- ^ Különben a fia is utánozná és ezt nem alkarja.- ^ Ügy tervezte, hogy délután tusolni fog, főz ■ ^ egy kávét, sziesztázik. Micsoda boldogság ez innen az erkélybörtönből. Hihetetlen vágy reme fölött, hogy az apa, vagy az anya valamelyik sár­ga csőröcskébe dugja a fi­nom falatot, majd egy-két csippentésseí kidobja a ki­csik alól az oda pottyántott piszkot, s máris továbbrepül. így ment ez hosszú napo­kon keresztül, megállás nél­kül, fáradhatatlanul. Csak a legrekkenőbb déli melegben pihentek kicsit a szülők, de ahogy a nap arrébb csúszott ,a deleidről, máris indultak új utakra, mert tátogott a négy éhes száj, követelte a korai uzsonnát. Vasárnap mindjárt ebéd után, sűrű szürke fellegek tornyosultak a vidék fölé, he­ves szél söpört végig portor­nyot kavarva, majd pillana­tok alatt óriási csörgéssel, csattogással lezúdult a szá­raz jég. Víz semmi, csak szél, por és jég. A tornácon áll­tunk, rettegve néztük az ítéletidőt. Fél perc sem telt el, amikor egy széllökés lá­bunk elé dobta az apafecs­két. Kint kapta el a jég. Ott vergődött előttünk a kövön, esetlenül csapdosott szárnyai­val, s még haláltusájában is szorította csőrében a zöld szitakötőt. « A fészekben óriási riada­lom támadt. Az özvegyen ma­radt anyafecske együtt jajon- gott kicsinyeivel, és gyors, ideges szárnycsapásokkal új­ra és újra körülrepdeste párját. Már tovaszáguldott a vihar elült a por és gyönyörű nap fény áradt a tájra, de a fees kemama még mindig ot szálldosott a fészek és a ki fekete tetem között, s csal nagysokára indult panaszo; sírással bogárvadászatra. Rop te még gyorsabb lett. Került fordult, s máris., jött, s csőré ben mindig hozott valamit De a kicsik éhes csipogás; egyre hangosabb, követelő zőbb lett — kevesellték ami kaptak. Szegény anya így kínlódot másfél napig, majd csodál kozva láttuk, hogy a szom széd házban tanyázó fecske pár is oda-oda röppen a fé székhez. Hozták az ennivalót s tisztogattak, ellátták a ki csínyeket, akár a sajátjukét Azok meg, a kis önző bestiák nem is nézték, ki eteti őket csak kövér legyen a falat.. Két nap múlva elmaradta! a szomszédok. Helyettük fia tál fecskefi érkezett. Körű ugrálta a fészket, megnézi a kicsiket, egyet-kettőt billen tett hosszú farkával, aztán el libbent a sűrű fák felé, bo gárért. I egnap délelőtt a négy fió ka megjelent a fészel I peremén, Szépek, kővé rek, tollúk dús. Elégedet csicserészéssel játszottak, kíváncsian nézelődtek — mi lyen is ez a világ, kívül ; fészken?... MAGYAR KIÁLLÍTÁS MOSZKVÁBAN A szovjet képzőművész szövetség moszkvai kiállítótermé­ben megnyílt magyar festészeti és szobrászati kiállításon 130 alkotás szerepel (Telcfoto — MTI Külföldi Képszolgálat)

Next

/
Oldalképek
Tartalom