Pest Megyei Hírlap, 1967. augusztus (11. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-06 / 184. szám

1987. AUGUSZTUS 6.. VASÁRNAP mi jfEcrei <cSCíHap Rendelet a mezőgazdasági nagyüzemek kiegészítő tevékenységéről A mezőgazdaság továbbfej­lesztésére tett intézkedések sorában rendkívül fontos he­lyet foglal el a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter legutóbbi rendelete, amely a június 22-i kormányrendelet alapján — szabályozza a me­zőgazdasági nagyüzemek ki­egészítő tevékenységét. (A rendelet a (Magyar Közlöny 63. számában jelent meg.) A rendelet szerint a mező- gazdasági nagyüzemek kiegé­szítő termelő és szolgáltató tevékenységi köre kiterjed a gépek és eszközök javítására, továbbá növényvédelmi, ker­tészeti és parkosítási munkák­ba, különböző építőanyagok termelésére, talajjavító anya­gok előállításra, valamint fa- feldolgozásra, ipari, kézmű­ipari termékeit előállítására, építőipari munkákra, szállítás­ra, fuvarozásra. Élelmiszer- ipari tevékenységük körében a mezőgazdasági nagyüzemek a rendeletben foglalt kivéte­lektől eltekintve — csupán a Saját gazdaságukból, valamint a termelőszövetkezeti tagok háztáji gazdaságából vagy az alkalmazottak kisegítő gazda­ságából származó termékeket és terményeket dolgozhatnak fel. Az élelmiszerfeldolgozó tevékenységükhöz szükséges segéd- és csomagolóanyagokat, eszközöket, valamint lisztet korlátozás nélkül beszerezhe­tik. A mezőgazdasági nagy­üzemek saját üzemükben hiz­lalt, nevelt sertéseket, juho­kat üzemi konyhájukban vagy ez általuk fenntartott vendég­látóipari üzemekben (birka- csárda, pecsenyesütő, halász- csárda stb.) történő felhaszná­lása végett, illetve állandó árusítóhelyükön értékesítés céljára ugyancsak feldolgoz­hatják. Ugyanez vonatkozik a saját nevelésű baromfifélékre is. Mezőgazdasági szesz-, gyü­mölcs- és törkölypálinkafőzést a vonatkozó rendelkezéseknek megfelelően szabadon végez­hetnek. A mezőgazdasági nagyüze­mek kiegészítő tevékenységé­ről szóló miniszteri rendelet 1967. augusztus 3-án életbe lé­pett. SZOB u . ÉPÍTÉSI napok A Szobi Járási Tanács hatá­rozatában utasította elnökhe­lyettesét és építésközlekedési csoportja vezetőjét, hogy a já­rás három legnagyobb közsé­gében, Szobon, Nagymaroson és Vámosmákolán rendezze­nek építési napokat. A cél az építéssel kapcsolatos vala­mennyi problémával, valamint a típustervek gazdaságosságá­val megismertetni az építeni szándékozókat. Szobon már megtartották az építési napot, Nagymaroson és Vámosmikolán csak a kö­zeljövőben kerül rá sor. Idő­közben ugyanis új tervezési jogszabály jelent meg, amely­ről szintén tájékoztatni fogják a lakosságot. Két nagydíj, egy első díj — Törökbálinti Állami Gaz­daság? — Igen. Pontosabban a Ker­tészeti Kutató Intézet törökbá­linti üzemegysége. Schneider József főkertész vagyok. — A Szegeden kapott ki­tüntetések után érdeklődünk. — A jóval szívesen dicsek­szünk. Szerdán este Szegeden zárult az ötödik országos őszi­barack- és borkiállítás, amely- j nek zsűrije húsz nagydíjat, Gömbkilátó a Balatonná valamint első és második dí­jat ítélt oda az eredményes gazdaságoknak. Mi csak őszi­barackkal indultunk. Két új fajtánk, a négy évvel ezelőtt Amerikából hozott Dissired és a Cardinál kapott nagydíjat. A hazai Mariskánk első díjat nyeri;. — Miért ilyen értékes a két nagy díjas? — Nagyon szeretik a terme­lők és a fogyasztók: sárga hú­sú. félmagvaváló, piros színű, tetszetős fajta. Jelenleg össze­sen ezerkétszázötven holdon van barackosunk és a további telepítéseknél ezt a . fajtát ré­szesítjük előnyben. Oltványait máris árusítjuk. — Ki vehet az oltványok­ból?­— Mindenki annyit, ameny-. nyi pénzé van rá. Balaton bogláron, a Várhegyen gömbkilátót építtetett a Siófoki Idegenforgalmi Hivatal egymilliós beruházással. A tervek szerint jobb megközelítésére utat építenek és a kilátónál presszót létesítenek Készülődés a Savaria-napokra Szombathely készül hagyo­mányos augusztusi nagy ese­ményére, a Savaria-napokra, amellyel varossá nyilvání­tásának közeledő kétezredik évfordulójára emlékezik. A város minden tizenötödik la­kója szerepel az augusztus 27-i nagyszabású Savaria tör­ténelmi karneválon.' A négy­ezer statiszta tízezer jelmezt és rengeteg kelléket ölt magá­ra, hogy 13 képben megidéz­ze a mozgalmas 2000 éves tör­ténelmet. Nagyobb szövetkezet — nagyobb lehetőség Ez év első napján jött létre Tök és Perbál községek ter­melőszövetkezeteinek „házas­sága”. Nem afféle gyors egy­bekelés volt ez: mindkét fél ismerte egymás erényeit és hibáit, ami egyik alapfeltétele a jó együttműködésnek. Nem hiányzott a teljes önkéntesség sem. A járás, a megye nem sürgette, csak beleegyezését adta a két község termelőszö­vetkezetének egyesítéséhez. Egyenlők A két termelőszövetkezet közül a toki volt az erősebb, s ezt jól kifejezi az egy ter­melőszövetkezeti tagra jutó jövedelem is. Mintegy hétezer forinttal fizettek többet itt, mint a szomszédban. Egyéb­ként az Egyetértés Tsz régi tagjai vigyáznak árrá: nehogy a múlt emlegetésével megsért­sék a perbáliak önérzetét, mert mint mondják, ezt nem érde­melnék meg. Mi volt azelőtt? Ma már nem érdekes, nagyon szorgalmasan dolgoznak a perbáliak, beilleszkedtek abba a rendbe, ami az Egyetértés Tsz-re volt jel­lemző az elmúlt eszten­dőkben. Két szövetkezet egyesülése — főleg, ha az egyik erős, a másik gyenge — rendszerint azzal a következménnyel jár, hogy kezdetben a még régeb­ben erős tsz-ben is csökken a tagok jövedelme. Ebben az esetben azonban úgy tűnik, ez nem így lesz. A két szövetke­zet vezetőségéből, szakembe­reiből összehozott „vezérkar” azt a célt tűzte maga elé, hogy a tökiek jövedelme ne csök­kenjen, hanem a perbáliak érjék él ezt a jövedelmet A féléves „mérleg” eredményei azt jelzik, hogy sikerült ezt el­érni. Csorna Gáspár főkönyve­lő szerint a tervhez viszonyított eredményjavulás csaknem egymillió forint. A bevételek zöme a második félévre jut és akii or válik fo­rinttá az a sok munka, amit a szövetkezet vezetői és tagjai áldoztak azért, hogy most már a két községben teremjen töb­bet a föld, a két községben bi­zonyosodjon be a szövetkezeti gazdálkodás fölénye. Szigorú ellenőrzés Nagyobb szövetkezet — na­gyobb lehetőség. Ez a nagyon is reális gondolat szülte a két szövetkezet egyesítését. Ma már a tagok száma meghalad­ja a 450-et, a földterület pedig a négyezer holdat. Ideális adottság egy szövetkezeti nagy­üzem kialakításához. A jelen­— Egyszer baltával hasítom szét a fejedet! Na, mars befe­lé! Az óvónő — Nem is szeretek a Laci­kára gondolni, mert olyan fur­csa, hogy naponta negyven­szer elmondtuk neki: „Laci­ka ne csináld, Lacika gyere ide, Lacika ne kiabálj...” És most már nincs többé. Néha egymásra nézünk és bejövünk ide sírni. Ez szörnyű. Amúgy hangos, agresszív gyerek volt, de nagyon melegszívű. Egy­szer megbüntettem valami miatt és kiküldtem. Később visszasomfordált. Ügy tettem, mintha nem is venném észre. Odaszaladt hozzám, a nya­kamba csimpaszkodott és szo­rított, szorított és csókolta az arcomat ahol érte. Egy szó nélkül. Olyan megható volt ez, nogy majdnem elsírtam ma­gam. Nem azért mondom, mert már megnalt. Nehéz tyerek volt, de erről nem te- .etett. Az az oda-vissza játék, ami az apja és az édesanyja cözött folyt, nem tett jót ne- ci. Mi ugye itt sok mindent adunk, mert a gyerekek ké- •etlenül is elmesélik, hogy ni történik otthon. Így azt is rudtuk, hogyha az apa vitte (1 a gyereket, mert hol külön lltek, hol együtt, akkor az Inyja ellen volt, ha az any­jánál volt, akkor az apja el­len. Az apja olyan, de olyan dolgokra tanította, hogy a gyerek egyszer még azt is mondta az anyjának: „Te ro­hadt ringyó!” így aztán nehéz volt vele. De ezért az egé­szért, ami történt, szerintünk erkölcsileg az apa a felelős. Teljesen kikészítette az asz- szonyt, mert olyan dolgok megestek, hogy amikor ott­hon volt, akkor a nője éjjel jött érte és egyszerűen elvit­te. És a gyerekeket is nagyon; megviselte ez az eset itt az óvodában. Nem is nagyon tudtunk mit válaszolni nekik, mert otthon teletömték a fe­jüket mindenféle hülyeséggel, aztán ilyeneket kérdeztek: „Övónéni, miért fojtotta meg Lacikát az édesanyja? Nem szerette? Rossz volt a Laci­ka?” És bár mi elleneztük, néhány szülő még a gyereke­ket is kínozta a temetésre. A nagymama — Kivittük a Ferkét is, mert olyan jó barátja volt a Laci­kának, vegyen még egyszer búcsút, utoljára tőle. És olyan édesek voltak azok a csöppsé­gek, ahogy a virágokat dobál­ták a koporsóra, amikor be­engedték a gödörbe, alig győz­tük törölni a könnyeinket. El se tudja felejteni ezt a Ferkó, pedig még négyéves sincsen. A múlt éjjel is felriadt és sírt szegényke. Kérdezem pú ba­jod Ferike? De csak sír. „Nagymama, van a Lacikán cipő?” Van rajta bogaram. „És nincs ott sötét?” Hát mondtam neki, hogy nincs sö­tét bogaram, mert a Lacikát felvitte már az isten magá­hoz és betette az angyalok kö­zé. Mert jó gyerek volt Bejáró munkás — Én ismerem jól ennek az asszonynak a férjét. Csak annyit mondok, hogy nagy disznóiság az, amit a faluban csinálnak. A férfit okolják mindenért Van; aki azt mondja, ha találkozik vele, szembeköpi. Pedig ez a férfi nem tehet semmiről. Amikor hozzáment az asszony, akkor is tudhatta, hogy vagy tizen­öt évvel idősebb nála, s a fér­fiember olyan, pláne ha fia­talabb, hogy hajtja a vére. Aki meg ilyesmit csinál, az nem normális. Ez az asszony meg egyszerűen gyilkos. Csak ezt ezek a vén pletykatelepek nem akarják megérteni Csak óbégatnak... Egy napot töltöttem a falu­ban, s szinte kézről kézre ad­tak. Mindenki a vélemény- nyilvánítás tüzében ég. S a vélemények felszínre dobják a fajgyűlöletet, ; butaságot, a vallási elzárkózást, a korlátolt férfi r'emagógi át. mindazt, ami környezetül szolgált a csa­ládi tragédiához. Talán in­gerlőbb lett volna azzal fog­lalkozni, miért kellett bekö­vetkeznie ennek a tragikus eseménynek. A halottakat el­temették, az életbenmaradot- tak vitatkoznak két halott feje felett. Én azt az embert kerestem ebben a faluban, aki az emberi szócséplés tár­sadalmi komédiája helyett át- érzi, és érti, hogy mi is tör­tént itt valójában. A szomszédasszony — Itt laktak szemben. Ho­gyan tehette ezt meg? Nem tudom. És nem is fogja ezt megtudni már senki. Amink van, azt mi a két kezünk munkájával szereztük. Há­rom gyereket neveltünk. És hová jutottunk, hová? Az életéről beszél, cseléd­sorsról, s arról a reményről, ami mindig túlsegítette a ba­jokon — szerette volna, ha a gyerekei nem igy élnek már. És nem is így élnek. De ők, akik az új élet alapját meg­teremtették, egyedül marad­tak. Egyedül egy szép, tiszta, teljesen berendezett házban. Beszél és sír, sír és beszél. Nem közönyből nem vesz részt a „véres családi dráma” eseményeinek taglalásában, hanem azért, mert maga is ré­szese egy családi drámának. De erről nem írnak a lapok. Nádas Péter légi helyzet, és ésszerű elkép­zelések azzal biztatnak, hogy nem is sokára, valóban kor­szerű mezőgazdasági nagy­üzem lesz az Egyetértés. A termelőszövetkezet veze­tői jó érzékkel kezdtek a gaz­dálkodáshoz. A mindennapi termelőmunka megszervezését tartották legfontosabb felada­tuknak. Egy-egy kicsi szövet­kezetben könnyebb az ellenőr­zés, jobban szem előtt vannak a tagok. Nagyobb gazdaság­ban azonban, ha erre nem ügyelnek, még a jószándékú emberek is ki-kilépnek a sor­ból, lazítanak. Ha ez így van, bármilyen szép is az elkép­zelés, csak papíron marad. Éppen ezért, az egyesítéssel egy időben, új munkarendet, új Irá­nyítási rendszert valósí­tottak meg. Korábban, a területi irányítá­si elv érvényesült mindegyik szövetkezetben. Sokat törték a fejüket, sokat vitatkoztak, mi lenne a helyesebb? Végül is az ágazati irányítási elv mellett döntöttek. Ez azt jelenti, hogy a szakemberek körében külön felelőse van a növénytermesz­tésnek, az állattenyésztésnek, a szőlő- és gyümölcstermelés­nek és a melléküzemeknek. Egy-egy szakember felel ezek munkájáért, még akkor is, ha a szántóföldi növénytermesztés két község határára terjed ki, vagy például, mindkét köz­ségben van állattenyésztés, il­letve gyümölcsös. Előnye en­nek az irányítási formának, minden szakember olyan területért felelős, amely­nek valóban szakértője. A szövetkezet tagsága és ve­zetősége nagyfokú önállósággal ruházta fel a szakembereket, nem utasíthatják őket unos- untalan. Éves terv alapján dolgoznak, azt kell végrehaj­tani. Az éves terv Tavaly novemberben — az egyesítés előtt — munkához kezdtek a szakemberek, s az éves tervet valamikor febru­árban fejezték be. Nem siet­ték. nem kapkodták el a dol­got. Töviről hegyire megvitat­tak mindent, mert tudták, hogy az első esztendőben min­dennemű szakszerűtlenség, vagy megalapozatlanság sok­szorosan visszaüt. Gondosan fölmérték a rendelkezésre álló munkaerőt, gépi- és fogaterőt, a talaj- és a természeti adott­ságokat. Ez a gondosság nem jelentett túlontúli „óvatossá­got”. Elég magasra állították a mércét a termésátlagok­nál, az elérendő ered­ményeknél. Szükség volt erre, mert külön­ben le kellett volna mondani arról a határozott elképzelés­ről, hogy az Egyetértés régi tagjainak sem csökkenhet a jövedelme. Megkönnyítve az ellenőrzést, főágazatokra és ágazatokra bontottan is elkészítették a tervet. Minden növényre ki­dolgozták például a technoló­giai üzemlapot. Ezeken feltün­tették, hogy egy-egy növényre például mennyi munkát fordí­tanák, ennek mi az értéke, ugyanígy kidolgozták a fel­használandó műtrágya és nö- vényvédószer mennyiségét is. Az állami gazdaságok készíte­nek napjainkban ilyen tervet. A tervezés időszakában ez két­ségtelenül több munkával jár, de év közben, vagy az év vé­gén, ez a pontos terv el­engedhetetlen feltétele, hogy tisztán lássanak a szakemberek. A szövetkezetben bebizonyoso­dott, hogy érdemes volt a té­len többet dolgozni: ahogyan Szathmári László üzemgazdász mondja, „ül” a terv. Negyedévenként ellenőrzik a terv végrehajtását. Ennek megteremtik feltételeit: mind­egyik főágazat külön is meg­kapja a tervet, amely tartal­mazza a költség-tervet, a mun­kabér mennyiségét, továbbá az árubevétel- és hozamtervet. Negyedévenkint összeülnek a vezetők, sorra veszik a nö­vénytermelés, állattenyésztés, gyümölcstermelés, a segéd­üzem, valamint a melléküzem munkáját A második negyed­év végén például látják, hogy a növénytermesztésben, a költségeknél 224 ezer fo­rintot takarítottak meg, a munkabéreket 21444 fo­rinttal lépték túl, viszont az árbevételi tervet 25 261 forinttal túlteljesítették. A negyedévenkénti ellenőrzés lehetőséget nyújt arra, hogy év közben látják a szövetkezet gazdálkodását — számadatok­ban is. Ez azonban nagyon ke­vés lenne a jó munkához. A terv ugyanis a szántóföldeken, az Istállókban, a műhelyekben valósul meg. Mindegyik tag tudja, hogy a tervből mit kell teljesitenie, mennyi hasznot kell hajtania a közösségnek. Nagy szerepet töltenek be a munkacsapat- és brigádmeg- beszélésék. A tsz pártszerve­zete hívja össze ezeket, s itt beszélgetnek a tagokkal a gondokról, az eredményekről. Sikerült a házasság A termésátlagok meghalad­ják a tervezettet. A búza pél­dául csaknem 20 mázsás ter­méssel kecsegtet. Jók a kapá­sok is, a gyümölcsös is szépen hoz. A szövetkezet vezetői te­hát nagy gondot fordítanak a mindennapi termelőmunka irányítására. A mindennapi munka azonban nem vonja el a figyelmüket arról a fontos kérdésről, hogy mi lesz holnap? Már kész tervvel várják a jövő esztendőt. Néhány szót az üzem belső átszervezéséről. A csaknem egymillió forintos eredményjavulásból megvásá­rolták az Érdi Gépjavító Állo­más Perbálon levő épületeit. Ide telepítik át a javítóműhe­lyeket, a szervizt. A szarvasmarhatenyészetet ugyancsak a községben alakít­ják ki. A Herceghalmi Kísér­leti Gazdaság majorját veszik át. A sertéstenyésztés és hiz­lalás Tök községben marad. Ugyanitt épül fel a gyümölcs­osztályozó, tároló hűtőház és feldolgozó. Az ésszerű elhelye­zés lehetőséget nyújt a ter­melés nagyarányú növelésére. Legjobb vevő: az állam A szövetkezet vezetői figye­lemmel kísérik a gazdasági élet változásait, a piaci lehe­tőségeket. Tudják, hogy a szö­vetkezetnek továbbra is leg­jobb partnere az állam lesz. Éppen ezért, a szövetkezet gazdálkodá­sát olyan irányban fejlesz­tik, hogy könnyen tudja­nak „üzletet” kötni az ál­lammal. Az idén mintegy 700 darab hízót adnak el az állami vállalatoknak. 1970-ig úgy fejlesztik a sertés- tenyésztést, hogy évi 2000 da­rabot hizlaljanak. A szarvas­marhatenyésztésben végre­hajtják a tbc-mentesítést. Ez literenként 30 fillér többletbe­vételt jelent. A sertéstenyész­tés alapja is a szarvasmarha- tenyésztés lesz. A tejnek ugyanis csupán 20 százalékát adják át, a többit lefölözik: a tejszínt eladják, a fölözött te­jet malacokkal, süldőkkel ete­tik meg. A szövetkezetnek 340 hold őszibarackosa és 72 ljold sző­lője van. Már ma elég nagy gondot jelent az őszibarack értékesítése. Biztosítani akar­ják magukat. Az idén kísérlet- képpet szörpüzemet létesíte­nek, amelyben a hulladék őszi­barackot, valamint a csemege- szőlőt dolgozzák fel. 1970-ig készül el a komp­lex telep, amely magába foglalja a raktárt, a fel­dolgozót és a hűtőházat. Ugyanakkor a munkaerő rend­szeres foglalkoztatása érdeké­ben szamócát és ribizlit is te­lepítenek.' A távlati tervek — amelyek talán nem is annyira távoliak — azt bizonyítják, hogy a termelőszövetkezet megtalálja helyét az új me­chanizmusban is. Mihók Sándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom