Pest Megyei Hírlap, 1967. augusztus (11. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-31 / 205. szám

Van üveg, és van mit beletenni Piacnapokon reggelente egy­re gyakrabban lehet jókora kosarakat, gyümölcsös ládákat szállító asszonyokat, gyereke­ket látni, amint hazafelé tar­tanak. Uborkát, paradicsomot, gyümölcsöt visznek. Igaz, az idén a meggy, a cseresznye, az őszibarack befőzése a vele já­ró költségek miatt sokfelé le­került a házi befőző listáról, de azért még akad bőven téli- revaló. Például most a lassan végetérő uborkaszezont a csa- lamádé, a paprikasavanyítás, a lecsó és a paradicsom elte- vése követi. Ezekből a termé­kekből van elegendő, és minő­ségük is megfelelő. De akad-e az eltevéshez üveg elegendő? A befőttféléknek, savanyú­ságnak igen. Közepes és nagy­méretűekből nem rosszabb az ellátás a tavalyinál. Az fmsz- áruház és az üvegbolt is áru­sítja valamennyit. Azok, akik paradicsomot főznek be, álta­lában maguk is „megfelelő üvegkészlettel” rendelkeznek saját kamrájukban. Erre a eélra a literes, feles, vagy hét- decis üveget nem nagyon ke­resik. PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XI. ÉVFOLYAM, 204. SZÁM 1967. AUGUSZTUS 31., CSÜTÖRTÖK Kissi rendelőintézet, nagy forgalom A sebészet a leglátogatottabb — A körzeti ápolónőnek is sok a dolga Reggel, úgy fél nyolc tájban már sorakozó embereket le­het látni mindennap a Rákóczi utcában, az orvosi rendelőin­tézet bejárata előtt. Vizsgálat­ra, szakrendelésre várnak, leg­többször a mentőautó is meg­jelenik, hogy azokat a betege­ket hozza, akik járóképtelenek vagy könnyebben sérült bal- esetesek. Ebben az évben 27 szak­orvos látja el a betegeket az intézetben, amelynek helye meglehetősen A NÉPIES műdal a polgá­rosodó magyar társadalom terméke, keletkezése, virágzá­sa, hanyatlása összefügg az osztály mozgásával. A múlt században ez a dal a legszéle­sebb tömegek zenéjét jelen­tette. Bár nem fejezte ki a nép igazi életét, mégis ott zengett a lakodalmak név­esték, kocsmák és kávé­házak borozásain, akár a fonók és tollfosztók lámpafé- - nyében, a kukoricafosztások csillagvilágánál, szüretek ve­nyigédénél, a kaszárnyák r fegyverei közt, vidám utazá­sokon a vasúti kupékban, ma­jálisokon és báli mulatságo­kon. Népies dalt énekelt az is­kola, és a dalárdák több szó­lamra harsogták. A ceglédi zászlóalj honvédéit — erre igazolásunk van — Petőfi őr­nagy az erdélyi táborokban népies műdalokra tanította, és a világjáró magyar cigá­nyok ezeket vitték át az óceá­non túli népekhez. Elnyomá­sok idején kifejezte az ország nemzeti öntudatát, fenntartot­ta és fűtötte a hazafias érzé­seket, a Habsburgokkal szem­ben a nemzeti ellenállás szimbóluma volt. A több évtizedekig virágzó népszínművek is sietve ter­jesztették a hatalmas dalter­mést. Nem volt magyar, aki­nek ne lett volna nótája, s ezek a „városi népdalok” fa­lura, tanyára eljutván, csak­nem kiszorították a régi dal­lamvilágot, az eredeti népda­lokat. ÉRDEKES, hogy e dalok szerzői közt alig akadt hiva­tásos muzsikus, tanult zene­szerző, úgyszólván valameny- nyien műkedvelők, naturalis­ták maradtak, akik saját dal­lamaikat se igen tudták leír- ■ ni. Mégis, az őszinte szívből jött népies dalok közül sokat megőriztünk, népdalként éne­kelünk. Városunkban is termettek ilyen dalok, mint a Hét csil­lagból van a Göncöl szekere — a hamar ellobbant életű ceglédi paplány szerzeménye. DOBOS ERZSÉBET a Sza­badság térre néző, akkor Templom utcai lelkészlakban született 1860-ban, a magasba nyúló oszlopos, kéttornyú klasszicista egyház mellett. A híres kálomista pap, Dobos János volt az apja, aki a száz ceglédi mezővárosi polgárt vezette Kossuth-hoz Turinba. Egyébként jó humorú, anekdo*- tázó öregúrnak ismerték or­szágszerte. Erzsiké a ceglédi táj nyel­vét beszélte és a két kontinen­sen hangversenyező Farkas Sándor muzsikáját hallgatta a Népköri negyvennyolcasok mulatozásain, vagy a Vadem­ber fogadó gyertyafényes tánc- mulatságain szívta magába a népszerű dallamokat, maga is szerezvén azokhoz hasonlókat. Elhervadtak a virágok, Se­lyemkendőt adtál nekem, Han­gafának gyönyörű virága, Bujdosik a hold s a csillag nem ragyog, Szegény vagyok, nem tagadom, Fülemüle kese­reg a lomb felett, Fáj a szí­vem, fáj a lelkem, Harmat gyöngye reszket a falevelén, Kinyílott a fehér rózsa, Tarka paszuly, Biró uram panaszom van... A SZIGORÉ, zárt szerkesz­tésű ősi hagyományokon köl­tött népdalok mellett a szabad formájú népies műdalok tö­megéből egy-kétszáz kiállotta az idők próbáját, bekerülvén a magyar zene kincsestárába. Dobos Erzsiké tizenkét dalá­ból egy bizonyosan népszerű marad minden korban, ha megrezdülnek a citerák és cimbalmok, ha flótákat fújnak és hegedűk sírnak: Hét csillagból van a Göncöl szekere, Hét szeretőm volt énnekem egyszerre. A hét közül hűséges csak egy maradt, Az is nyugszik temetőbe’ gyöngyvirágos hant alatt. Hídvégi Lajos SPORTEREDMÉNYEK Kakucs—Ceglédi Építők 0:0. Labdarúgó területi bajnokság. Ceglédi Építők: Meleg — Ká­dár, Hegedűs, Kovács, Vass, Milus, Bezzegh, Sárik, Máté, Gyenizse, Mészáros. Edző: Gyér Károly. Sportszerű ellen­féltől, idegenből hozott haza egy pontot az Építők. Az Épí­tők az eddigi mérkőzések leg­jobb játékát mutatta, igen jó volt a védelem és a csatársor egyaránt. Jók: Kádár, Hege­dűs, Meleg és Milus. Kakucs ifi—Ceglédi ifi 4:3 (3:0). ★ Váci Vasutas SE—Bem SE 2:0. Labdarúgó megyei baj­nokság. Bem SE: Dési — Erős, Bi­lesch, Labore, Makai, Kubi- nyi, Kuli, Bányai, Bagári, Koska, Abonyi. Edző: Labore Tivadar,. A Bem SE végig tá­madott, de a tehetetlen csatár­sor minden helyzetet kiha­gyott. Jók: Bilesch, Kubinyi, Koska. Ceglédbereeli Vasutas SC— Pilis 1:1 (0:1). Labdarúgó te­rületi bajnokság. Ceglédber- cel: Petró — Fünster, Schmidt, Rapi, Mezei, Bogdány, Várhe­gyi, Szekeres, Pruöovics, Dé­ri, Banai. Edző: Kugler Jó­zsef. A berceliek igen jól kezdtek. Az I. félidő 11. per­cében egy 11-est kihagytak és ettől kezve végig nagyon ide­gesen játszottak. Jók: Schmidt és Mezei. Gól: Prudovics. (—sz—) kedvezőtlen. Jelenleg a vá- rps öí épületében működnek a különböző szakrendelők. Ez a betegeknek is gondot okoz, mivel gyakran nehezen iga­zodnak el a helyek és a ren­delések időpontjai közt. A személyzet munkája is több, hiszen öt, más-más helyen kell takarítaniuk, fűteniük. A járóbeteg-ellátás váro­sunkban pillanatnyilag » korszerűtlen, szórt helyiségekben folyik, és ezen sajnos, a kórház építése sem segít. Néha komoly zsú­foltságot okoz a váróhelyisé­gekben a tavaszi-őszi nátha­szezon, és szinte állandó jel­leggel sok a várakozó a rönt­genszoba környékén, és a szemészeten. A múlt évben a sebészeten, a fogorvosi rendelőben és a vidéki fogászaton, a laborató­riumban, a röntgen szakren­delésen, és a szemészeten fordult meg a legtöbb beteg. Az egészségügyi alapellátás a körzeti orvosok dolga. A városi körzeti orvosok előnye, hogy munkájukat a helyi kór­ház és a rendelőintézet támo­gatja. Az ő teendőjük legtöbb­ször belgyógyászati jellegű. A gyógyító tevékenység mellett a megelőzéssel is foglalkozniuk kell — főleg vidéken — így hoz­zájuk tartozik a járványügy is. Munkájukat védőnők, kör­zeti ápolónők, egészségügyi középkáderek segítik. Az uta­sítást naponta megkapják a körzeti orvosoktól, és munká­jukról naponta be is számol­nak. A betegek ellátása mel­lett az egészségügyi felvilágo­sításban is részt vállaltak va­lamennyien. Permetlével még irdiaíú A hosszú idő óta tartó szá­razság és az egyenletes me­leg különösen kedvező hatású volt ebben az évben az ame­rikai fehér szövőlepke máso­dik nemzedékének a kifejlődé­séhez. AZ" eper- és juharfák e veszedelmes kártevője, ha elszaporodik, súlyosan káro­sítja a kertek egyéb gyümölcs­fáit, különösen a cseresznyét, birset, szilvát, olykor az almát, a cserjéket, sőt a szőlőt is. A kifejlődött hernyók már be­mutatják kártevő képességü­ket. Üton-útfélen rengeteg hernyórágta fát lehet látni. Egyes utcákban a juharfák zöld színüket elvesztették a pókhálós, rongy színű lomb szomorúan hullatja a hernyó­piszkot a járókelők fejére, vál­lára. A védekezést szinte egye­temlegesen elmulasztotta a vá­ros lakossága. Jelenleg már ott tartunk, hogy úgynevezett erőművi vé­dekezéssel, a pókhálós hernyó­fészkek leszedésével nem tu­dunk védekezni. A fák ágai­nak brutális ledarabolása, csonkolása szigorúan tilos. A második nemzedék tömeges és súlyos lombpusztítását a jelen stádiumban ilyen módon már nem lehet leküzdeni, ezért a vegyszeres irtáshoz kell folya­modni. Amennyiben háti, vagy cirkulációs rendszerű perme­tezőgéppel védekezünk, akkor a fiatal hernyók ellen 0,8, az idősebb hernyók ellen pedig 1,5 százalékos Holló 10-es, emulziós permetlevet használ­junk. A DDT hatóanyagú per­metező és porozó szerek is ha­tásosok a szövőlepke hernyója pusztítására. A szövőlepke hernyói ellen igen eredményes a védekezés nedves porozás útján, amikor vízzel, vagy még inkább 20 százalékos gáz­olajtartalmú vízzel nedvesít­jük meg a porozás közben ki­fújt porozószer. De ezt már inkább a nagy hatásfokú, gép­meghajtású permetező és po­rozó gépekkel lehet elvégezni. A hatósági védekezés is ha­lasztást nem tűrő feladata napjainknak. A kedvező idő­járás miatt ugyanis a hernyók fejlődése rendkívüli mérték­ben meggyorsult és egy jó hét leforgása múlva már a bá- bozódás is megindul, s akkor­ra már a fáknak itt-ott lesz csak lombkoronája. Sz. L ,Részeg voltam, nem emlékszem Társait ünnepelte, szomszédját háborgatta Hegedűs Lstván 41 éves se­gédmunkás április 2-án mun­katársaival megünnepelte, Délelőtt a parkban hogy társai Kiváló dolgozó ki­tüntetést kaptak. Utána erő­sen ittas állapotban hazafelé tartott és betért az egyik szomszédja nyitott kapu­ján. De nemcsak a kapun ment be, hanem a veranda ajtaján is. Ott már kiabált. A háztulajdonos a szobaajtónál igyekezett elállni a hívatlan vendég útját, de Hegedűs erő­szakkal benyomta a szobaajtót és bent felelősségre vonta a házigazdát, hogy miért bán­totta az ő gyermekét? A ház­beliek a szomszédból hívták segítséget, így távozott el vé­gül a betolakodó. Hegedűs István bűnösségét beismerte. Védekezése a szo­kásos: „részeg voltam, nem emlékszem”. Sajnálkozását fe­jezte ki a történtek miatt és megbánást mutatott. A bíró­ság erőszakkal elkövetett nj-a- gánlaksértés miatt 15 százalé­kos bércsökkentés mellett 5 hónapi javító-nevelő munkára ítélte. (sz. m.) Drága haszon ez! Forog a kerék, folyik az ital Bor, sör — „hírig", baleset „ ,. .X. Y. kiesett a robogó vonatból, a kerekek halálra gá­zolták. Mint a vizsgálat megállapította, ittas volt”. „Részegen tartózkodott a sínek között K. Z. Egy áthaladó vonat alá ke­rült, a helyszínen meghalt”. „Tömegverekedés tört ki a Buda­pest—Nyíregyháza között közlekedő vonaton. A dulakodást kö­tekedő részegek kezdték. A szolgálatban levő rendőrök is meg­sebesültek” — Ilyen és ehhez hasonló híreket a lapok baleseti és bírósági krónikáiban szinte naponta találhat az olvasó. Arról is gyakran hallani, hogy a MÁV az egyik „legbalesetveszélye- sebb” munkahely. MIÉRT? Nézzük a sok „miért?” közül csu­pán az egyiket. SZABAD SZOMBAT LESZ. A péntek esti munkásvonatok zsúfolásig teltek. Már a jobb állóhelyeknek is akadt gazdá­juk a peronok csöndesebb zu­gaiban, ahol a kocsiról kocsi­ra botorkálok kevésbé rug­dalják az ácsorgó utast. A Nyugatiban — szinte a jegyváltással egyidőben — feltöltik a készletet az utazók. A szerényebbek három-négy, a mohóbbak hat-nyolc üveg sört cipelnek magúkkal. A beszélgetésekből, általában a „társalgás” hangneméből már ekkor kicsendül, hogy vala­melyik közeli söntésben megfelelő „alapozás” előzte meg a vonatra szállást. A pá­lyaudvari talponállóban har- mincan-negyvenen állnak sor­ban nagy türelemmel az ita­lért. Valamivel csak el kell üt­ni az időt, ugye? Aki nem alszik és nem kártyázik, nem beszélget, az iszik. Mégpedig nekidühödten és vadul. Köz­ben komáival üvöltözik, tán­torog, bizalmasan tapogatja a nőket, 6értő, nemegyszer le- írhatatlanul trágár szavakkal illeti környezetét. Ha éppen valamelyik társával kezd kötözködni, könnyen indul verekedés. Nemegyszer utó­lag már meg sem állapítható, miért is volt a nagy „hírig”. CEGLÉDEN megáll a vo­nat. A leszállókat lökdösve, a felszállókat taszigálva ro­hannak le a peron negyed­osztályú büféjébe újabb üve­gekért. Téved, aki azt hiszi, hogy Cegléd csupán jelenté­keny vasúti csomópontként van nyilvántartva. Ugyanak­kor töltőállomás is. Hogyan? Ma már legkevésbé a mozdo­nyokra vonatkozik ez, hiszen a dieselesítés időszakában egyre ritkábban kerül erre sor. A „töltőállomás” jelzőre a bűnüldöző szervek találtak, éppen a gyakori és súlyos állomási balesetek okait ta­nulmányozva. Megfigyeltem: ezen a csen­desnek mondható szombat estén, amikor befutott a vo­nat, tizennyolcán sorakoztak pillanatok alatt az italos bó­dé előtt. Málnát, citromlét senki sem ivott. Ezen az es­tén a literes üvegekben árult kövidinka volt a sláger. Meg­néztem, a kúthoz hányán fut­nak. Alig négyen-öten. A KEREKES KOCSMÁNÁL nem tud tovább haladni a vo­natfolyósón az utas. Sorfal állja útját. Itt is sörért, bo­rért sorakoznak az utasok. Tehát Budapesttől Ceglédig isznak a hozott, illetve a vo­naton vett készletből. Ceglé­den töltenek, s így nem csoda, ha Szolnokon már riadóztat- ni kell a rendőrséget, ha ugyan addig valaki ki nem pottyan a kocsikból. Rendsze­rint akad valami kisebb-na- gyobb „balhé”. Az UTASELLÁTÓ szépen keres. Valószínű, sok dicsé­retet kap a feletteseitől, hi­szen „hozza a tervet”. Sok­számjegyű forintocskák szü­letnek így. Őket nem hibáz­tatom. Ha tehetik, miért ne tennék? De miért tehetik? ★ NEM VOLT MÉG OLYAN ILLETÉKES, aki leült volna elővéve a papírt és a ceruzát, aztán kiszámította volna fe­héren és feketén: ennyi meg ennyi ember pusztul el egy év alatt, ennyi meg ennyi vá­lik egész életére munkakép­telenné. Mikor piheni ki magát az a munkás, aki pén­tek meg szombat éjjel része­gen vonatozik három-négy­száz kilométert és hétfőn reg­gel már ismét odaáll a több- emelet magas állványra vagy a gép mellé? Nem gondolt arra, mennyi­be kerül a MÁV-nak a meg­rongált, kibelezett kocsik helyreállítása? A rengeteg mocsok, a WC-k undorító ál­lapota elviselhetetlen azok­nak, akik tisztességes körül­mények között szeretnének utazni? A tökrészegen haza kóválygó apa vajon milyen hatással van otthon a gyere­keire, a családjára? Arról nem is beszélve, hogy a nehéz munkával szerzett, forintra beosztott fizetésből mennyi marad hanyagul a zsebébe gyűrve? Azt hiszem elengedhető lenne ez a „haszon”, amit az UTAS­ELLÁTÓ hoz a konyhára. Be­érnénk sokkal szerényebb szolgáltatással: olcsóbb alko­holmentes italokkal, szend­viccsel, cigarettával, csokolá­déval. Cserében talán biz­tonságosabb utazást nyer­nénk, tisztább vonatokat, és kulturáltabb utasokat. A BŰNÜGYI ÉS BALESETI KRÓNIKÁK szerényebbek lennének, igaz, de szívesen le­mondanánk ennyi szenzáció­ról. Aki meg a saját nevét olvashatja benne, az sem kí­ván ilyen „kitüntetést” még- egyszer. Persze — úgy tu­dom — van egy rendelet, amely szerint, a MÁV sza­bályzata alapján kizárják a részeg utast az utazásból. Nem volna helyesebb az alkoholt kizárni? — Azt hiszem, ez lenne valójában a népgazda­sági érdek. Tamasi Tamás Hét csillagból van a Göncöl szekere...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom