Pest Megyei Hírlap, 1967. augusztus (11. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-31 / 205. szám
1961. AUGUSZTUS 31., CSÜTÖRTÖK Boudoir a chardaban ü emegy az a betvár magyar a neongyertyák fényében JJ ragyogó, hidegkonyhai készítményekkel teli huto- vitrines söntéspulttal ellátott, hamisítatlan pusztai csárdába és elrikkantja magát, hogy aszongya: ^ „Csaplárosné az angyalát, ide a legjobbik borát, melléje meg a Boudoirt, de igazi csárdafajtát!” Í gy képzelheti, el a dolgot az a derék angliai, vagy egykori brit gyarmatbeli, az angol nyelvet ér'ő háziasszony, akinek a számára készült a szép piros doboz, meg a tartalma és aki helyett mosí idehaza, a feleségem vásárolta meg, mivelhogy leértékelt áru, azaz úgy látszik, nem fogyott azon a külföldön, amelynek kivitelre dolgozó édesiparunk és exportkereskedelmünk, talán nem is egészen a közelmúltban szánta, S hogy az asz- szony megvette, most én. forgatom a dobozt, betűzöm feliratát: BOUDOIR Sponge Fingers Charda brand Made in Hungary Vagyis: Boudoir spongyaujjak. csárdafajta. Ha a mellette levő kép nem közönséges babapiskótát ábrázolna, istenúgyse sosem jönnék rá, mit rejthet a doboz, mert a piskótát legjobb tudomásom szerint az angol sponge cake-nek, szivacsos keksznek mondja. Azt pedig — amennyiben ifjúkori emlékeim nem csalnak — határozottan állítom, hogy a nagy és tágas lakással rendelkező jómódú francia dámák boudoirjukban, mely öltözőjük és egyben intim kis szalonjuk, ahol csak bizalmas barátnőjüket, vagy nagyon bizalmas férfiismerősiüket fogadják és azoknak — különösen az utóbbiaknak — nem babapiskótát kínálnak. A minthogy erős gyanú éledt bennem az iránt is, jelenleg ez a babapiskóta nálunk mélyen leszállított áron azért kapható, mert angol nyelven értő anyák nyilván nem szívesen vesznek bébijüknek csárdában készült eledelt. Mivel nemdebár, ha nem is alkoholból készítik, ‘mégis meglehet, hoigy ott a csárdában alkohollal szívja teli magát Holott ez a piskóta csupán a levegő páratartalmát szívta feL de azt azután idők folyamán olyan mértékben, hogy állaga most keményebb a kelleténél és alaposan rágós lett. Olyannyira, hogy külföldinek már nem. csak belföldi fogyasztónak alkalmas. Ami azonban távolról sem nyújt magyarázatot arra, hogy mi köze a boudoimak, meg a csárdának a piskótához. Erre a találós kérdésre esetleg édesiparunk még valahogy válaszolhatna, annál kevésbé a doboz aljára ragasztott gépírásos papíron olvasható másik rejtvényre: „Jótállási idő I, IV. n.-évben 90, II., III. n,-évben 60 nap. incs is a világon a valós zín űségszám ításban legjára- tosabb matematikusok között egy sem, aki ilyen gyér számadat alapján megmondhatná, mikor lett, vagy lesz 90, illetve 60 napos a dobozban rejtőző piskóta. Hogy sem édesiparunk, sem élelmiszeriparunk egyéb ágazata sem tud számos ennivaló göngyölegén, található hasonló rejtvényt, megfejteni, az csaknem bizonyos. Attól tartok, megközelítő pontos választ csak a régészek adhatnának a letűnt idők távolságát kutató szénatom módszerrel. De még akkor is nyílt kérdés marad: hogyan, kerül a boudoir a cfaardaba? Sz. E. Új szénmező Nógrád megyében Nógrád megyében, ahol már Bz elmúlt évben is több mint 20 millió tonna szénvagyont derítettek fel a geológusok, ez az esztendő is jó eredményt hozott. Tar község határában nagy kiterjedésű 160—180 centiméter vastagságú szénmezőre bukkantak. Az ott talált szén fűtőértéke 4200 kalória, tehát kereken ezer kalóriával magasabb, a jelenleg Nógrádiján bányászott legjobb minőségű szénnél. A szén mellett számottevő és értékes szénsavtelepekre is számítanak a szakemberek. NYOLC EMELET (Foto: Kotroczó) lünk ilyen tekintetben nincs hiba. , — Csőke József például hány éves? — Huszonhat! — És Péteri János? — Huszonkettő! De nálunk fezen nem kell csodálkozni — teszi hozzá mosolyogva — a főagronómusunk is mindössze harminc. 1956-ban került ide, akkor 19 éves volt. A „legidősebb” agronómusunk Haraszti Zoltán; mindössze 40 éves. . Győré Sándor elmondja, hogy a felszabadulás előtt a nagybirtokok uralták a határ nagyobbik részét, volt Is hozzá szakember, igaz, nem any- nyi mint ma, de amennyi kellett, feltétlenül. A felszabadulás után szétszéledt a gárda, bizony, jó néhány évig úgy hézett ki, hogy nemigen lesz szükség rájuk. A szövetkezeti mozgalom korán zászlót bontott — 1948 őszén — a községben, de aránylag kicsi, mindössze néhány száz holdas szövetkezetek alakultak. — A miénk például 1960- ban az átszervezés előtt mindössze 540 holddal rendelkezett — magyarázza —, egyszerű parasztember volt az elnöke, Greskovics Sanyi bácsi. Így volt ez a többi szövetkezetben is. — Az átszervezés új helyzetet teremtett, négy-ötezer holdas gazdaságok alakultak ki. Egyszeriben szükség lett a mezőgazdászokra. A főváros elég messze van, onnét nemigen jöttek tapasztalt, idősebb szakemberek. — Rögtön, a fiatalokkal kezdtük — emlékezik vissza Győré Sándor — úgy határoztunk, magunknak nevelünk szakembereket. Nem is csalódtunk a fiatalokban! A szakembernevelés csínjá- ról-bínjárói kérdezgetem a tsz elnökét. . — Először is, mi elsősorban a helyi fiatalokat vettük fel — mindössze egy „idegen” szakemberünk van. Ismertük és ismerjük családi körülményeiket, ők is ismernek bennünket, s ez nagy előny! Arra is számítottunk, hogy kisebb- nagyobb hibát esetleg elkövetnek, de vállaltuk érte a felelősséget. Itt nálunk, az első perctől kezdve, felelős munkakört kap mindenki, segítjük őket, de azt is elvárjuk, hogy becsüljék meg a tagságot, s teljes szívvel dolgozzanak. A szakemberek nevelésének egyik igen sarkalatos pontja a bizalom. Ez a megbízatásokban jut kifejezésre, de nem maradhat el a rendszeres ellenőrzés sem. Ennek egyik formája az eligazítás. Ezzel biztosítják, hogy az önálló munka mellett is „szem előtt” legyenek. Az elnök így fogalmazza meg ezt: — Nem engedjük, hogy nagy hibát kövessenek el! A munkájukat végző ifjú szakemberek közül néhány percre leültetjük Juhász Andrást, Csőke Józsefet és Péteri Jánost. Mennyi a keresetük? A beosztott agronómusoké havi 65 munkaegység — itt 47 forintjával tervezik — továbbá a prémium, összevetve, mintegy havi 3000 forint. Mindegyikőjüktől megkérdezem, mennyire elégedettek jövedelmükkel. A válasz egyöntetű: — Kezdő, fiatal szakembernek a 3000 forint igen jó fizetésnek számít! Érdekes, hogy ezek a fiatalok akkor kezdték iskolai tanulmányaikat, amikor még nem kellettek a — mezőgazdaságnak: 1956—1960 között. Juhász András ezt így fejed ki: — Csak titokban mertem remélni, hogy ide kerülhetek, ebbe a tsz-be, s azért tanulok. Csőke József: — Itt nevelkedtem, ebben a községben, reméltem, hogy munkát is itt kapok ... Húsz-huszonöt év közötti fiatalemberek, akik náluk lényegesen idősebb termelőszövetkezeti tagokkal dolgoznak, utasítást adnak ilyen, vagy olyan munka elvégzésére. Hogyan fogadják ezt a tagok? Mind a hárman meglepődnek a kérdésen. Látszik, hogy ilyen problémájuk alig-alig akad. — Nálunk a tagok nem azt nézik elsősorban, ki hány éves, hanem azt, ki hogyan dolgozik, ki hogyan viselkedik — vélekedik Csőke József. — Az azonban biztos, hogy nem lehet flegmán beszélni a tagokkal. Igaz, nincs is ilyen szándék bennünk. A sokat emlegetett szabad időről, ami annyira kell, sőt életszükséglete a fiataloknak, esik sző ezután. Már az elnök elmondotta, hogy nincs kötött munkaidő, nyáron, vagy a Ceglédi cipősök Végre, fölfelé ® Az átszervezés sikerült ® Mindkét lábra jobbat • Minden nap más A VÁSÁRLÓK PANASZAI, S AZ ORSZÁGGYŰLÉSÉN ELHANGZOTT INTERPELLÁCIÓK ALAPJÁN KÉT ALKALOMMAL IS HOSSZABBAN FOGLALKOZTUNK LAPUNKBAN A GYERMEKCIPŐK MINŐSEGE VÉL. PEST MEGYEBEN A CEGLÉDI CIPŐIPARI VÁLLALAT KÉSZÍT GYERMEKCIPŐKET; LAPUNK 1966. MÁRCIUS 27-1, MAJD 1966. JÚLIUS 29-1 SZÁMÁBAN KÖZÖLTÜNK CIKKET A VÁLLALAT MUNKÁJÁRÓL, S ÍRÁSAINK SUM- MAZATA — AZ OBJEKTÍV NEHÉZSÉGEK FÖLTÁRÁSÁVAL EGYETEMBEN — ELMARASZTALTA A CEGLÉDI C1PÖSÖKET. AZÓTA TÖBB, MINT ÉGY ESZTENDŐ TELT EL. MI MA A HELYZET? Meghökkentő a kép, de nagyon örvendetes. A kaotikus, anyaghalmokkal, kész felsőrészekkel teli, zsúfoltan dolgozó emberek idegességtől terhes üzemépületében: rend van. Szalagszert! sorrendben a gépek, világosság, levegősség, áttekinthető anayagelrendezés, még áttekinthetőbb félkészter- mék elhelyezés. Lányok, asz- szonyok a munkaasztalok mellett, s ilyen vélemények: „ösz- szehasonlíthatatlanul jobb, mint régen"; „Itt végre dolgozni lehet”; „Mindig tudjuk, hol tartunk”; „Mindenki felelhet a munkájáért". A tűződe — ez a felsőrészkészítő — jelképe is annak, ami egy esztendeje, de főként az utóbbi hónapokban a vállalatnál történt. Alapvető átszervezéseket foganatosítottak. Így, teljesen házi erőkből 6za- lagosították a tűződe munkáját, bevezették az infravörös szárítást, kétműszakos üzemre álltak át, szigorították az anyaggazdálkodást, növelték az anyagi érdekeltséget a minőségi munkánál stb. Tagadhatatlan: volt, nem is lebecsülendő ellenállás mindezzel szemben. A dolgozók egy része ragaszkodott a megszokotthoz, nem ismerte fel a magasabb fokú, üzemszerű szervezésben rejlő lehetőségeket, s nem volt elég a meggyőző szó. Tények kellettek. A tények, a termelési eredmények javulása igazolta mindannak helyességét, ami a vállalatnál az elmúlt hónapokban történt 1400 pár naponta Negyedévenként százezer pár cipőt készítenek, évente tehát 400 ezret; napi 1400 pár cipőt jelent ez. Fél évi tervüket 103,8 százalékra teljesítették, forinttervük teljesítése azonban nem sikerült, 96,6 munka dandárjában vasár- és ünnepnap is dolgozni kell. A vezetőség ezekért a napokért igyekszik „kárpótolni” őket, de ez nem minden esetben sikerül. Mi erről a fiatal szakemberek véleménye? Juhász András: — Amikor arra adtam a fejem, hogy mezőgazdász leszek, ezzel számot vetettem. Nem mondom, jó lenne több szabad idő, de tudjuk, hogy a mezőgazdaságban sok minden másként van, mint a gyárban, vagy más helyen. Azt tartják egyesek, hogy hat-hét év kell, amíg valaki „beletanul” a mezőgazdaságba. Ennyi idő kell, amíg megismeri a gazdálkodást, megtanulja az emberekkel való foglalkozást. Nos, az itteni fiatalok még nem töltötték le a hat-hét évet. Szakértelmükről, a mezőgazdaság iránti sze- retetükről azonban már kiállították a bizonyítványt. Szeretik munkakörüket, a kötelezőnél csaknem mindegyikük többet ad az őket megbecsülő szövetkezeti közösségnek. Juhász András például napi munkája mellett, most készíti a növényi kártevőkről a növényvédelmi prognózist. Angyal Pál odaadóan kísérletezik egy nyugatnémet takarmánytáp felhasználásával. Vannak, akik tovább tanulnak. Az abonyl Kossuth Tsz- ben az első lépésektől kezdve segítik, nevelik a fiatal szakembereket, ahogyan Győré Sándor mondotta, maguknak nevelve őket. És ez, a jövőre nézve, sokat ígérő befektetés. Miliők Sándor százalékot értek eL Két esetben kellett átállniuk termék- változás miatt, szandálokat gyártottak, nem volt termelési tapasztalat, maga a termék is jóval olcsóbb, mint a többi gyerekcipő; mindez közrejátszott a felemás félesztendőben ... Február óta új igazgató, Sípos Bálint irányítja a vállalat munkáját. Ö mondja; — Alapvető feladat volt a lejtőn való megállás, a rossz tendenciák „befagyasztása”. A következő: hogyan fölfelé? Intézkedési tervet dolgoztunk ki, s igen módszeresen, következetesen nekiláttunk megvalósításához. Ennek első eredményei jelentkeznek most. A föntebb már említett, igen jelentős intézkedések jó kiegészítői voltak azok a kisebb, de úgyancsak egészükben jó eredménnyel járó tettek, mint az anyagszállító kocsik elkészítése, s az eddigi kosarak fölcserélése ezekkel, a párke- veredést megakadályozó nyilvántartási, illetve kísérőlap rendszer kidolgozása. Az aljaüzem művezetője, akivel minderről beszélgetek, úgy fogalmazza meg: — Cipőgyárban vagyunk, helyénvaló tehát a hasonlat; mindkét lábunkra jobb cipót húztunk föl. Eddig, ha előrehaladás volt a felsőrészkészítésnél, maradt minden az alja-üzemben és fordítva. Most végre egyszerre, azonos alapokon történt az átszervezés, s ez a magyarázata a változásnak. Helyben a segítség Hangsúlyozni kell: mindent, de mindent saját erőből, karbantartó üzemük segítségével készítettek eL Szállító kocsikat éppúgy, mint az infravörös szárító berendezésieket Igaz, a karbantartók Káré Ferenc irányította közössége mellett szép szómmal akadtak olyan dolgozók, mint Ke- menczés Pálné, Anka lmrérué, Gerencsér Ferenc, akik rögtön teljes szívvel az új mellé álltak, s bizonyítékát adták annak, hogy helyben a segítség a hosszú évek óta tartó gondok nagy többségiének megoldásához. Mert ez a helyi segítség: a dolgozok fokozott bevonása, véleményük kikérése, alkotó közreműködésük igénylése. A fölfelé jutást szemléletesen igazolják a számok. Áprilisban 60,2 százalék, májusban 69,6, míg júniusban már 71,3 százalék volt az össztermelésen belül az első osztályú cipők aránya. Igaz, ez még mindig kevés, mert a rentábilis termeléshez 75 százalékos első osztályú arány kell, de — s ez első eset a vállalat fönállá- sa óta — ma már megvannak a feltételei annak, hogy a bűvös határt elérjék. A bőrellátás ugyan ma is sokféle nehézségtől terhes, s ez érthetően befolyásolja a vállalat munkáját is, hiszen ötös, hatos bőr a beérkező anyag zöme, ám sokat jelentett, hogy — amit annak idején cikkeinkben javasoltunk — megvalósult az un. minőségi anyagátvétel, s a vállalaton belüli kereskedelmi átvétel. Minőségre ösztönző bérezés Az adott lehetőségeken belül jól élnek az ösztönző bérezéssel. Premizálják a szabászok munkáját, mert alapvetően rajtuk múlik, mit tudnak „kihozni” a bőrből, az esetleges gyengébb részeket hogyan tudják ügyes szabász: munkával fölhasználhatóvá tenni, Jogában áll a dolgozónak az is, hogyha minőségi hibát vesz észre, ne fogadja el a hozzá érkező munkadarabot. — Mindehhez műszaki feltételek kellettek, mert csakis akkor lehet igénnyel föllépni. Nos, most megvannak a műszaki feltételek — mondja Sipos Bálint —, s érezhetően változott is a helyzet. Míg az év első negyedében 25,9 százalék volt az anyaghibás, és 13,7 százalék a munkahibás — az un. műszaki hibás — cipők aránya, a második negyedévben előbbieké 17,6 százalékra, utóbbiaké 8,7 százalékra csökkent. Valóban jelentős ez a csökkenés, s ezzel az első osztályú cipők mennyiségének növekedése. A megengedett műszaki hiba nyolc százalékot tehet ki az össztermelésen belül: végre, eljutottak ennek közelébe. És oda is, hogy reálisnak tartják évi tervüket; reálisnak, tehát — teljesíthetőnek. Ez is új, nagyon új dolog az üzemben! Ide tartozik még valami: igen változó az egyes napok termelési eredménye a minőség szempontjából. így például június elsején 81,8 százalékban első osztályú cipőt készítettek, s vannak olyan napok is, amikor 84—86 százalékot érnek eL Ha ezt a szintet nem is, de a 75 százalék körülit most már reális célként jelölhetik meg, s főként — mert most, ahogy mondják, „minden nap más” — állandósíthatják. Azaz: nagyobb minőségi hullámzás, kiugrás éfl visszaesés nélkül kell most már stabilizálni a termelésű Jó kenyér legyen Két korábbi cikkünkbert joggal javasoltuk: helyben, a ceglédi gyártelepen vegye át; minősítse a kereskedelem a cipőket, mert a nyolc nagy- és 12 kiskereskedelmi vállalat mind másként minősített, és ez káoszt okozott. Április 15-e óta helyben van a minősítés, s ez igen előnyösen hozzájárult a gyár helyzetének javításához. A gyártól független kereskedelmi átvevő jelenlété önmagában is serkentő, ám ennéi jóval többet jelent a sok adminisztrálgatás megszűnése, a levelezgetés, kiszállás, s hasonlók elrabolta idő fölszabadulása, az, hogy a vezetők most végre valóban vezethetik a gyárat! A jó alapokról történő fölfelé indulás most már ahhoz is kedvet, bátorságot ad, hogy a termelés gazdaságosságát vizsgálják sokoldalúan, így például azt, hogyan lehet műanyagok alkalmazásával —r talpbélés stb. — olcsóbban előállítani a változatlan minőségű cipőt? És bátorságot, erőt ad még valamihez. Az újjáalakított tüzödét járva föltűnt a jókora, üresen álló hely. Mintha jövendő termelőszalag helye lenne. — Az is — bólint Sipos Bálint. — Tanulószalagot létesítünk itt, azt akarjuk, hogy a fiatalok fölfedezzék, jó kenyér a cipőipari szakma, semmivel nem alábbvaló más foglalkozásoknál. A vállalat célja kettős: nemcsak termékeit kívánja jobb minőségben piacra adni, hanem kapun belül is azt szeretné elérni, hogy rangja legyen a munkának, szakma legyen. Ez, a műszaki feltételek javulásával összetéve, elvezethet odáig, hogy mind kevesebben szidják, s mind többen keressék a ceglédi cipőket az üzletekben... Mészáros Ottó Kiemelt budapesti munkára, kiemelt bérrel KERESŐNK kőműveseket, férfi és női segédmunkásokat, ácsokat, burkolókőt, festőket, vizszerelőket és villanyszerelőket AZONNALI BELÉPÉSRE JELENI KEZES: ÁPRILIS 4 KTS2 Bp. Vlll„ Aurára u. 23.
