Pest Megyei Hírlap, 1967. augusztus (11. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-30 / 204. szám

TANÉVNYITÁS ELŐTT.. Mi lesz a bukott diákokkal? Tegyük a szívünkre a ke­zünket, diákkorunkban melyi­künk nem mondta X tanárnő­ről, vagy Y tanárról, bogy ki­vételezik a Kissel, vagy a Naggyal. Ök voltak a liblin- gek. Mostanában úgy tűnik, hogy kezd eltűnni a pedagó­gusok liberalizmusának ez a hajtása. Legalábbis a városi tanács művelődési osztályának j az elmúlt oktatási évről készí­tett jelentése szerint. A város általános iskoláinak tanulmányi átlaga 3,6 volt. összesen százhetvennégy diák bukott meg, a tanulók 5,6 szá­zaléka. Ez a szám magasabb, mint a korábbi két évben. Ami azt bizonyítja, hogy nem „húzzák fel” a rossz tanuló­kat. Aggodalomra még sincs ok, mert ezután több segítséget nyújtanak a hátrányos hely­zetben levő, gyenge tanulók­nak, hogy utolérhessék osz­tálytársaikat,. E munka ered­ményének pedig pár éven be­lül, mindenféle liberalizmus nélkül mutatkoznia kell. Napközisek Az új iskolaévben tizenöt napközis csoportban tanulnak azok az általános iskolások, ahol egész nap nincsenek ott­hon a szülők. A PEST MEGVEI H I R~LA P KÜLÖNKIADÁSA XI. ÉVFOLYAM, 203. SZÁM 1967. AUGUSZTUS 30.. SZERDA Rákospalota körösi tejet iszik 20000 darab nyoltkilós guriga Szűkszavú hír; a tejüzem 111 százalékra teljesítette fel- vásárlási tervét. — Ennek a száztizenegy százaléknak az értékelésénél vegyük figyelembe azt, hogy a mi vállalatunknál mindig nagyon feszítettek a tervek. Az idei első félév négymillió­nyolcszázezer liter tejet ho­zott — így kezdte a tájékozta­tást Marosfi György, az üzem vezetője. — Az előző jó évekhez vi­szonyítva nagyszerű a fejlő­dés és a számokban nemcsak a mi üzemünk lendülete mér­SPORT KECSKEMÉTEN MARADT AZ ÖKÖLVÍVÓK ARANY-SERLEGE Az idei Arany János ököl­vívó emlékversenyt szombat­vasárnap bonyolították le. Ki­lenc egyesület huszonhat ifjú­sági és harminckilenc felnőtt versenyzője lépett a kötelek közé Payer Sándor, Pogány Ferenc, Majláth István és Lettner Ferenc bíráskodása mellett. Rajtuk kívül a ver­seny technikai vezetője, Szol­noki László és Kulcsár Dezső is pontozott A kétnapos viadalnak mint­egy kilencszáz fizető nézője volt. A serleget a tavalyi védő, a Kecskeméti Fémmunkás nyer­te el ismét. Csapatversenyben: í. Kecskeméti Fémmunkás (38 pont), 2. Salgótarjáni BTC (31 pont), 3. Nagykőrösi Kini­zsi (25 pont), 4. Budapesti Épí­tők (16 pont), 5—6. MTK (15 pont), 7. Ceglédi VSE (5 pont), 6. Törökszentmiklósi Vasas (2 pont) 9. Budapesti Szakipari Építők (1 pont). Ifjúsági papír-, lég-, félne­héz- és nehézsúlyban nem volt nevező. Középsúlyban csak a nagykőrösi Méhes mérlegelt. Harmatsúly (7): 1. Koczó Pál (Ep. Építők), 2. Botos (SBTC), 3. Akóczi (Nagykőrös). Pehelysúly (4): 1. Oláh, Gyula (Kecskemét), 2. Abáth (SBTC), 3. Kovács (EVSE). Könnyű- súly (2): 1. Szabó József (Kecs­kemét), 2. Farsang (SBTC). Kisváltósúly (4): 1. Kari László (Budapesti Építők) 2. Apró (Nagykőrös), 3. Boócz (Kecskemét). Váltósúly (4): 1. Scheider János (Szigethalom), 2. Kovács (Szigethalom), 3. Petrován (Szakipari Építők). Nagyváltósúly (3): 1. Vetró László (MTK), 2. Kótai (Szi- gethalom), 3. Kovács (Török­szentmiklósi. Középsúly (1): 1. Méhes László (Nagykőrös) eredménye (5 pont) csak a csapatversenybe számít be, ér­met nem kapott. Felnőtt pa­pírsúly (3): 1. Sinkó László (SBTC), 2. Kovács (Kecske­mét), 3. Németh (Ab. TK). Légsúly (2): 1. Orbán Sándor (Kecskemét), 2. Oláh (SBTC). Harmatsúly (6): 1. Fehér Ele­mér (Nagykőrös), 2. Ajtai (SBTC), 3. Bozók (MTK). Pe­helysúly (2): 1. Futó János (Kecskemét), 2. Patik (Nagy­kőrös). Könnyűsúly (4): 1. Ko- c'is Péter (MTK), 2. Hörömpő (CVSE), 3. Oláh (SBTC). Kis­váltósúly (8): 1. Ezer Gyula (MTK), 2. Kovács (MTK), 3. Raffael (Kecskemét). Váltó­súly (3): 1. Blaski Gábor (Kecskemét), 2. Moravcsik (Nagykőrös), 3. Domonkos (Szigethalom). Nagyváltósúly (3): 1. Szathmári György (SBTC), 2. Gombos (Kecske­mét), 3. Fehér (Törökszent- miklós). Középsúly (3): 1. Gombai László (Nagykőrös), 2 Burányi (Szigethalom), 3. Pa­taki (Cegléd). Félnehézsúly (2): 1. Oláh Sándor (SBTC), 2 Wegensonner (Budapesti Épí­tők). Nehézsúly (3): 1. Gulyás Terzieius (Kecskemét), 2. K. Far (Budapesti Építők), 3. Szabó (MTK). A legtechnikásabb verseny­ző díjat az ifjúsági harmatsú­lyú Botos Ambrus (SBTC) és a felnőtt könnyűsúlyú Kocsis Péter (MTK) nyerte. R. L. Kecskeméti, ceglédi túróscsuszák Országos kaskaválrekord hető le, hanem a területünkön levő termelőszövetkezetek és az állami gazdaság fejlődése is. — Valamikor a háztáji gaz­daságoké volt a nagy szerep az üzem ellátásában. Ne ért­sük félre a szót, a háztáji és az egyéni gazdaságok ma is szépen szállítanak, visszaesés önáluk nincsen, ha­nem a termelőszövetkezetek fejlődnek egyre jobban. ,Az emelkedés nemcsak a meny- nyiségben, de a minőségben is tapasztalható. — Az értékesítésben száz- tizenkét százalékot értünk el. A termelési érték pedig meg­haladta a százhuszonöt száza­lékot. — Bocsánat. (Mi van e mö­gött a százhuszonöt százalék mögött? — Pénz, komoly pénz! Huszonötmillió-hatszázezer forint! — Honnan jön az? — Tizenötezer liter tejet adunk naponta Budapest ellá­tásához. Mi látjuk el például Rákospalotát teljes egészében. Nagykőrösön minden nap\ öt­ezer liter pasztőrözött tejet küldünk a boltokba. Ezenkí­vül gyártunk tejfölt, túrót és sajtot. Ezekkel mi látjuk el a három szomszédvárost: Ceglédet, Kecskemétet. Nagykőröst. — Mennyit szállítanak na­ponta? — Kétezer liter tejfölt, és tíz mázsa túrót. Sok jó túróscsusza készül­het ennyiből. Halljunk azon­ban valamit arról, hogy az üzem mennyit exportál? — Túlzás nélkül mondha­tom, hogy a kaskaválgyártásban meny- nyíségileg, de minőségileg is a mi üzemünk tartja or­szágosan az első helyet. Az év első felében tizenhat vagon sajtot küldtünk érlelés­re a központi pincébe. — Mennyit tesz az a tizen­hat vagon sajt? — Húszezer darab nyolcki­lós exportra alkalmas kaska- válguriga. — Értéke? * — A világpiacon körülbelül tízmillió forint! (-*i) Totó-, lottóváros Nagykőrös? A szerencsevadászok ötösre várnak — És azután ? Borsot tör a törött göngyöleg... Egy cserép és durran a kerék Rendőr áll az új gyalogos feljárónál, és menthetetlenül felírja azokat, akik kerékpár­ral átmerészkednek. Tiltó táb- ■ la még nincs kitéve. A sza­bálysértők egy része nem is­meri a tiltó rendelkezést, a rajtakapottak másik része le­tagadja. — Most hallom először — védekezik egy lesípolt. Aztán hozzám fordul. — Tudja mit — mondja —, ne velem fog­lalkozzon, hanem nézze meg a másik aluljárót és arról írjon! ötszázezerért vagy egymillió­ért éppen megépítették ezt kétszáz gyalogosnak, vagy még annyinak sem. A kerékpárosok pedig járjanak úgy, mintha nem történt volna semmi, sár­ban, vízben, kátyúk között az öreg híd alatt. Szót fogadok, elmegyek az öreg hídhoz. Olajos Jánost állítom meg a motorjával. — Az öreg híd alatt járok, pedig elég sok borsot tört már az orrom alá. A minap is egy ládaszög szúrta ki motorom gumiját. De az üvegcserepek sem tesznek neki jót. Ha va­laki rendszeresen erre jár, nem elég neki egy évig a gu­mi. Én sem értem, és mások sem, hogy miért nem lehet az aluljárót rendben tartani? Ha leesik egy üveg és összetörik, miért nem takarítják el a cse­repeket? Piszok, szemét, csa­tatér. Sokszor így néz ki, erre is ráférne már egy kis javí­tás. <—t—) A 33. játékhéten öttalálatos nem volt — írják az újságok. De azért a héten is meggazda­godtak néhányan. Nagykőrö­sön sokan lottóznak és totóz­nak. A lottóirodánk a megyé­ben az első helyen, az ország­ban pedig az elsők között áll, ha a játékszelvények számát A Hunyadi Termelőszövet­kezet irodistái is így sóhaj­toznak minden héten, majd most! Eddig kettesnél több ta­lálatuk nem volt. De hiszik, hogy jövőre nemcsak egy er­dei kirándulásra futja a nye­remény ... Cs. L. a 'legszerencsésebb a lakosság számához viszo­nyítjuk. Hogy méltó is legyen erre az előkelő helyezésre, ráférne már egy kis tatarozás. De úgy tudjuk, még az idén rendbe­hozzák, hogy a télre már tisz­ta és barátságos legyen. — Most épp rosszkor jött — mondja Horváth Albert — ilyenkor nem érnek rá az em­berek beszélgetni. Most csak bedobják a szelvényt és men­nek tovább. Majd a télen. Ak­kor jobban ráérnek. Közben jönnek-mennek az emberek ki totót, ki lottót vesz. Van, aki le is ül. Meg­szólítok egy munkásruhás férfit. Roméi István kubikos, az építőkkel van itt. Itt is szor­galmasan lottózik. Minden hé­ten kétt szelvénnyel. — Sokszor volt már kette­sem, egyszer volt egy hárma­som is — mondja —, de most péntekig ötösöm van... Ragó Ambrus a totóra vára­kozik. Három szelvénnyel ját­szik hetenként. Most azért mérgelődik, mert tegnap nem ért rá lottót venni. — Meg is ütne a guta — mondja —, ha az állandó szá­mokkal a héten lenne ötösöm. Épp most nincs meg a tíz szel­vényem. — Járt-e már szerencsével? — A közelmúltban nyolc- száz forintot nyertem a totón. A lottón még csak kettesem volt, de majd, egyszer... re­ménykedik az ember. (Foto: Fleischmann) azok közül akikkel itt beszél­gettem. Egy szelvénnyel ját­szott és játszik most is állan­dóan ugyanazokkal a számok­kal. — 1965-ben az egyik héten nem érkeztem meghallgatni a nyerőszámokat. A munkatár­saktól érdeklődtem, mik a lot­tószámok. Fejből mondták, „kettes, hármas, négyes!” kiál­tottam fel. Csakugyan négyes lett. Hetvenegynéhány ezer fo­rintot nyertem ... Volt kette­sem, hármasom, négyesem, most pedig az ötösre várok. Reméljük, meglesz egyszer az az ötös is. És azután? Tóth István Ecetes uborka szaharinnal Angol megrendelésre másfél kiló szaharin felhasználásával öt vagon ecetes uborkát készít a konzervgyár, cukorbetegek számára. A fehér mezben öklöző Koczó, a Budapesti Építők ver­senyzője pontozással győzte le salgótarjáni ellenfelét (Flcischmann telv.) A ládagyár szakszervezeti irodája sokkal több, mint egy­szerű hivatal. A székek, író­asztalok általában irodára val­lanak, de a hatalmas, köny­vekkel zsúfolt szekrény a gyár kulturális központját jel­zi. Nyolcszáz vadonatúj könyv. Ez a szám nem teljes, hiszen a gyári letéti könyvtár a Szak- szervezetek Megyei Tanácsá­nak húszezer kötetes anyagá­ból cseréli időnként az állo­mányát Vágó Zoltán, a vállalat szak- szervezeti titkára, maga is szenvedélyes olvasó, a könyv­tár lelkes barátja. — Minden igényt ki tudunk elégíteni — mondotta, de rög­tön hozzáfűzte hangjában egy kis keserűséggel: — Sajnos azonban az érdeklődés nagyon gyér — Mindig ilyen volt? — Dehogy! Valamikoi a te­lepen élénk kulturális élet folyt. Zenekarunkat, színját­szó csoportunkat, tánccsopor­Nyolcszáz válogatott kötet — de kit érdekel ? Mindennek a televízió az oka Az szb-titkár mégis optimista tunkat nemcsak a városban is­merték, hanem nyilvántartot­ták az egész megyében. Ezer­kötetes könyvtárunk állan­dóan közkézen forgott. Évről évre gyarapítottuk. — És ma? — Bármilyen furcsán hang­zik, különösen a fiatalság másutt keresi a szórakozást. Még a saját he­lyiségüket, az ifjúsági klubot sem látogatják olyan mérték­ben, ahogyan azt gondolnánk. Szórakozásuk a klubban az asztaliteniszezés, a társasjáték, de mindenekfelett a televízió. — Csak a fiatalok ilyenek? — Nem. Ugyanez a helyzet az idősebbeknél is. A televízió mindenekfelett. Talán emléke­zik arra, hogy milyen népsze­rű volt a Robin Hood sorozat. Egy-egy Angyal adásnál nép- telenek az utcák. Az emberek sietnek haza, mert Simon Templar legújabb kalandját látni akarják. A táncdalfeszti­vál második elődöntőjének napján Pesten jártam. Megle­pett, hogy mennyire elnéptele­nedtek a főváros utcái, csak a házak ablakain szűrődött ki a rádió és a televízió adásainak hangja. Kis túlzással azt mondhatnám, hogy az egész város ott ült a készülék előtt... Itt nálunk, a gyárban, még na­pok múlva is slágerverseny volt a téma. A fiatalok és az idősebbek körében egyaránt. Ki tetszett? Ki nem tetszett? MIT LÁTUNK MA A MOZIBAN? A kalózkapitány. Kalandos, színes francia—olasz film. Korhatár nélkül megtekinthe­tő. Szélesvásznú. Kísérőműsor: Magyar hír­adó. Előadás kezdete: fél 6 és 8 órakor. Igazságos volt-e a zsűri dönté­se? — Tehát mindennek a tv az oka? — Igen. De úgy érzem, hogy ez a nagy érdeklődés az idők során alábbhagy majd és a könyv visszanyeri méltó he­lyét a szórakozásban. Törzs­gárdánk megvan, ma is olvas­nak, csak kevesebbet. A letéti könyvtár anyagát ugyanolyan szorgalommal cserélgetjük, frissítjük, mintha a legna­gyobb érdeklődést kellene ki­elégíteni. — Mire alapozza optimiz­musát? — Mondok egy érdekes dol­got, ami biztató a számunkra. Cserkeszőlőn van üdülőnk. Ide is kivittük a könyvet, az ott nyaralóknak. — És ott inkább olvasnak az emberek? — Meglepően sokan és meg­lepően sokat. Ez pedig bizta­tást jelent, lesz még érdek­lődés a könyv iránt. (-si)

Next

/
Oldalképek
Tartalom