Pest Megyei Hírlap, 1967. augusztus (11. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-30 / 204. szám
1967. AUGUSZTUS 30.. SZERDA Film a barokk Szombathelyről A Vas megyei Savaria Filmstúdió önálló filmet készíteti a Savaria történelmi karneválról, s a héten új film forgatását kezdik meg „A barokk Szombathely” címmel. Az első forgatási napokra a megye- székhely legszebb barokk terén, a Berzsenyi téren, illetve a sok barokk emléket őrző püspökvárban kerül sor. A stúdió filmjeiből három kópia készül: magyar, német és szlovén, nyelven. ITT AZ ISKOLA-TV! Pedagógusfórum Matematika, felsőfokon — Tenger 15 részben Hogy itt az ősz — ezt már nem lehet letagadni. Kedden délelőtt Sándor György, a tv népművelési főszerkesztőségének vezetője sajtótájékoztatót tartott az Iskola-tv programjáról. A párizsi konferencia tanúsága szerint a magyar tv előkelő helyen áll a világban az oktató és neKözművek és szolgáltatások Fent, a házak tetején Egykori feljegyzések szerint 1464-ben jelent meg az első kéményseprő Európában: a Rajna menti Mannheim városában. Azóta szépecskén megnőtt a számuk. Pest megye legnagyobb járásában, a ráckeveiben például tizennyolcán viszik-hordják a szerencsét kedélyesen tovaguruló kerékpárjaikon. Edzés a pokolra Persze, a szerencseosztogatáson kívül egyéb dolga is akad a kéményseprőnek. Tóth László kapásból legalább egy tucatot felsorol: — Fő munkánk az úgynevezett sorseprés: évente nyolcszor kell a háztartási kéményeket tisztítanunk, és egyszer ki is kell égetnünk, koromzsákjait ki kell ürítenünk, ötévenként füstnyomáspróba alá vetjük a kéményeket, hogy esetleges rejtett hibáik is ismeretessé, megszüntethetőkké váljanak. Szinte mindegyikünk ért a kéményvakoláshoz. Három szaktársunk, Haszon Nándor, Imrovicz János és Marlyn József, jelenleg éppen a lakihegyi adóállomás kéményeit vakolja. Negyedévenként mi szedjük be a lakóktól a seprési díjat, mely kéményenként 4 forint 20 fillér. Cserépkályhákat építünk és rakunk át. kéményajtókat készítünk. Gondoskodunk a padlások lomtalanításáról, megjavíttatjuk az omladozó kéményfejeket, ily módon tűzrendészet! munkát is végzünk. Felülvizsgáljuk az új épületek kéményszerkezetét, mert a mi írásbeli hozzájárulásunk nélkül nem adható ki lakhatási engedély. Oktatjuk az embereket a helyes tüzelésre, tanácsokkal látjuk el őket, hogyan biztosíthatnak lakásukban minél takarékosabban meleget. Ha fűtési panaszt hallunk, ha füstszivárgást jelentenek, azonnal a helyszínre sietünk, és orvosoljuk a bajt. No, és ami mindennek a teteje, a gyári munkák! Ez utóbbiakról a Dunaha- rasztin székelő 1. számú kirendeltség művezetője, Szabó László beszél: — Szigetszentmiklóson a Csepel Autógyár és a Pestvidéki Gépgyár, Halásztelken a Szerszámgépfejlesztő Intézet kéményeit és füstcsatornáit is mi tisztítjuk. Ez tényleg kutya munka, csak vasárnap, vagy ünnepnap végezhető, amikor a gyárban nem dolgoznak. Hatvan—hetven fokos hőségben edzzük magunkat a pokolra a két és fél, három és fél méter magas füstcsatornában, mely a kazánoktól a kéménybe vezet. Irányításommal egyszerre nyolc-kilenc kéményseprő talicskázza és lapátolja a füstcsatorna és kémény közötti nyíláshoz helyezett szállítószalagra a forró égésterméket, melyet odafent a gyár dömpere fogad és hord el a salakdombra. A korábbi években többen égési sebeket is szenvedtek. Az idén azbesztcsizmákat kaptunk, azóta nem történt baleset... A hatvannégy méter magas gyárkéményre is felmászunk. Aki ezt a feladatot kapja, védőövvel látja el magát, úgy lépked felfelé a hágcsón, és söpri maga alatt a mélybe a négy méter belső átmérőjű kémény faláról az égésterméket. Ha elfárad, karabinerét beleakasztja a hágcsóba, és megpihen. Kovács Imre, aki most katona, egyszer, bravúroskodásból kimászott a kéményből, és a külső hágcsón ereszkedett a földre. Meg is pirongattam, mért veszélyezteti feleslegesen az életét. A mélység látványától elszédülhetett volna, és ha lezuhan, nem marad épségben egyetlen porcikája sem. Mint a gyóntatópapok A megye 15 kirendeltsége versenyben áll egymással. 1949 óta, amióta a Pest megyei Kéményseprő és Cserép- kályhaépítő Vállalat megalakult, csaknem minden évben ez az 1. számú kirendeltség lett a győztes, és ha gyengébben is végzett, a harmadik helynél hátrább sose szorult. ISicsit furcsán ébredtek. Zoltán nyitotta fel először a szemét és mindjárt a lány felé fordult, aki ekkor még aludt, de nyomban felébredt ő is, mintha a fiú tekintete keltette volna fel. Mosolygott és egy kicsit nyújtózkodott. — Jól vagy? — kérdezte Zoltán, s Ágnes először úgy tett, mintha nem is értené a kérdést, nyomban elkomolyodott azonban, mint akinek valami kellemetlen jut az eszébe, végül mégis nagyon tárgyilagosan mondta: — Öh, persze, mintha nem is történt volna semmi. Zoltán nem vette észre a lány arcán átsuhanó árnyékot, éppen ellenkezően; láthatóan megnyugtatták szavai. — Mindjárt csinálok valami reggelit — mondta és kászálódott ki az ágyból, közben arra gondolt, hogy valami ilyesféle lehet az ember élete, ha megnősül. Ugyanígy lehet néhány esztendő után; nincsenek vágyak, indulatok, csak valami ehhez az itteni, mostani állapothoz hasonló nagy, csendes nyugalom. Nem rossz ez, sőt, még talán kár is érte, hogy nemsokára vége lesz. Persze, akkorra talán már elég is lesz belőle. Ki tudja? — Azt hiszem — mondta ekkor a lány —, ma elutazom. — Ugyan ... ma még nem lehet... — De igen, elutazom — mondta a lány, s mozdulatlanul bámult a mennyezetre. — Hát nem megbeszéltük? — Igen, megbeszéltük — mondta Zoltán —, de mégis, mindjárt ma? Hiszen még könnyen bajod lehet, túl korai volna még az utazás. Nálam kell lenned, amíg végképp felépülsz. — Nem, édes fiam — tiltakozott a lány —, én megyek. Megmondtam, hogy csak addig leszek itt, amíg túlesünk a dolgon, amíg nagyon szükséges, aztán mindennek vége. Valójában te akartad így, te választottad ezt... — Vagyis közös megegyezéssel. Nem? — Igen — mondta a lány —, közös megegyezéssel. £ gy kis csend támadt közöttük, s Zoltán, aki még mindig az ágy szélén ült, most egy kicsit ijedten nézett oda, hogy mit csinál Ágnes. Megrémítette, hogy hátha sírni kezd. Az valami pokoli, ha sír, s különösen most, elviselhetetlen volna, amikor ő is éppen eléggé határozatlan, bizonytalan. De Ágnes nem sírt. — Megértem — mondta neki Zoltán valamelyest megkönnyebbülten —, hogy most nyugtalan vagy, dehát még csak tegnap volt az egész, s tulajdonképpen beteg vagy ... Megmondta az orvos is, hogy néhány napig ... — Tévedsz — mondta Ágnes —, én nagyon is nyugodt vagyok. Most már nagyon nyugodt. Ami pedig az orvost illeti, egyáltalán nerh érdekel engem ez az orvos. Elutazom és holnap már be is megyek dolgozni. — Nem szabad makacskod- ni, Ágnes. Érted kisöreg? Nem szabad makacskodni. Te igazán nem lehetsz nyűgös beteg. — Ezek a régi hangok voltak, Zoltán úgy beszélt most, mint a kezdet kezdetén. — Nézd — mondta —, talán lehet ez még másképpen is. Az emberekkel sokszor megesik, hogy megbeszélnek valamit, s utána egész más történik, mert már másképpen gondolkoznak, mint még akkor... Ugye, érted, hogy mit akarok mondani? Szóval, hogy maradhatunk mi azért együtt, amennyiben te is úgy gondolod. — Elhallgatott, s nézte a lány arcát, közben kissé közelebb hajolt hozzá, rákönyökölt a párnára, s várt. — Nincs értelme — mondta végül a lány. — Minek nincs értelme? — Ennek az egész erőlködésnek. Légy szíves, adj egy cigarettát. — Zoltán felnyúlt a polcra, leszedte a cigarettát, a. gyufát, a hamutartót, közben a lány is feltámaszkodott kissé a párnán. A fiú meggyújtotta a cigarettákat. Ágnes mélyen leszívta a füstöt. — Tudod — mondta aztán —, én azóta is végiggondoltam ezt az egészet, és azt hiszem, hogy ha előbb nem beszéltünk volna meg semmit, akkor most hozakodnék elő vele. Most mindenképpen. Hiszen te annyira tiltakoztál, annyira követelted, hogy orvoshoz menjek, annyira megtettél ezért mindent, annyira előkészítettél mindent ... Áldoztál; időt., pénzt... — Dehát hogyan tehettem volna másképp? — kérdezte Zoltán. — Végeredményben tehát te is elismered, hogy rendes voltam, nem? Még azt sem akartam, hoay kórházban ... Hiszen tudod ... miattad, hogy egy cseppet se legyen neked kínos ... — Eldicsekedhetsz vele, hogy rendes voltál. — Agnes! Én most már igazán nem értelek téged. — En viszont egészen jól megértettelek, Zoltán. Te nem is hagyhattál volna engem magamra, ettől te féltél. Hátha visszatart engem attól valami. Hátha elügyetlenkedek valamit? Képzeld csak el! — Ezt remélem, nem mondod komolyan — jegyezte meg ingerülten Zoltán és felült az ágyon. — Neked azt nagyon jól kell tudnod, hogy milyen hirtelen jött ez az egész, s hogy nem volt időnk fontolgatni, ha ebben a helyzetben mondtam valamit, hát mondtam. De most hogy túl vagyunk rajta, most azt mondom, hogy igenis beszéljük meg a kettőnk ügyét még egyszer. — Nincs mit megbeszélni. — Jó. Akkor még várjunk. Te szépen felgyógyulsz és azután meglátjuk, hogy mi lesz. Rendben van? — Nem látunk meg semmit. — Mondom, erre még visz- szatérünk — jelentette ki Zoltán, s felállt, mintha egyszerre valami sürgős dolga támadt volna. — Most már igazán ideje, hogy valami ennivalót készítsek. Tegnap hoztam egy egész vagonnal, kenyeret, mindent, csak el kell készíteni. Egyelőre az a fontos, hogy te pihenj nyugodtan. Mindjárt jövök. — Zoltán1 — szólt utána a lány. — Tessék! — Én ma elmegyek. — Lehetetlen. — De elmegyek. — Megmondtam, hogy lehetetlen. — Zoltán ismét leült az ágy szélére. — Ide hallgass, Agnes! — magyarázott a lánynak, mint egy értetlen gyereknek. — Ide hallgass! Képzeld el, hogy te most fel- szállsz a vonatra és utazol. A vonat ráz, zötyögsz, s egyszer csak rosszul leszel, beláza- sodsz, vagy mit tudom én, hogy mi történik ott veled útközben ... Hiszen én ma még el sem kísérhetlek. Tudod te, hogy milyen veszélyes ez? De az is lehet, hogy csak ott leszel rosszul, ha már megérkeztél. Azt hiszed, az jobb? Ott abban az idegen városban, az albérletedben, vagy esetleg holnap a munkahelyeden... Rosszul leszel, aztán hoznak egy idegen orvost... Képtelenség, Ágnes, képtelenség... Nem érted? A lány mosolygott és meg*• fogta Zoltán kezét. — Tehát ez a baj? — kérdezte csendesen. — Mi? — Az idegen orvos. Ettől félsz? — Miért félnék tőle? — Tudod te azt. Különben nem is említetted volna. Esetleg bajba kerülhet ez a te itteni orvosod, igaz? És ez talán kényelmetlen lehet neked is, így van? Értem én... Dehát ne félj, Zoltán, hidd el, nem lesz semmi baj ... A fiú nem szólt, rágyújtott előbb. — Megbolondítasz — mondta aztán. Közben valóban tanácstalan volt, mert nem értette, hogyan történhetett ekkora fordulat. Hiszen ezt a lányt még néhány napja is annyira a kezében tartotta, soha, amióta ismeri, soha egyetlen elhatározását sem vette komolyan, mert mindig az ő akarata érvényesült. Es most tessék... Lemondóan sóhajtott: — Nem vitatkozom veled. — Nem is lehet — mondta a lány és egy lendülettel ledobta magáról a takarót. — Vigyázz, hadd keljek fel! — Mit akarsz? Már most? — Igen — mondta a lány, s kibújt a fiú mellett az ágyból, majd megállt előtte me- zítlábosan. — Már most... Nem maradok tovább. Különben is érzem, hogy semmi bajom ... T öbbé nem lehetett beszélni vele, készült, öltözött, s azt is csak nehezen engedte meg, hogy Zoltán a vonathoz kikísérje. Amikor pedig a szerelvény elindult, Ágnes a kocsi ablakánál állt és integetett, mosolygott, mintha még tetszett volna is neki, hogy mennyire izgatott a fiú, hogy még szalad is a vonat mellett, s egyre magyaráz, kiabál. Dékiss János Pár napja, augusztus 20-án, jó munkájáért, Tóth László ráckevei és Krenkó János kiskun- lacházai kéményseprő Oklevelet és pénzjutalmat kapott — Három szaktárs viseli gondját Dunaharaszti, Taksony és Délegyháza kéményeinek, hárman dolgoznak Ráckevén, Lóréven, Szigetújfalun, Sziget- csépen ... — Nem ugorhatnánk ki Taksonyba? — szakítom félbe a felsorolást. Bukósisakot kapok, motorra pattanunk, és a taksonyi főutcán rövid kérdezősködés után, meg is találjuk Bor Ferencet amint éppen egy házból jön ki, sormunkakönyvét nézegetve, fülig kormosán. Fiatalember, harmincon alul. — Hogy szánta rá magát erre a szokatlan foglalkozásra? — Négy évig segédmunkásként a Budapesti Kénsavgyár- ban dolgoztam. Kiskunlachá- záról jártam be, naponta. Szakmát nem tanulhattam, nem volt rá lehetőség, és a savgázokat se bírtam, elvették az étvágyamat. Szóltam a x apósomnak, Feigl Jánosnak, járjon közbe az érdekemben, hogy az lehessek, ami ő. Sikerült. Két és fél év múlva megkapom a szakmunkásbizonyítványt. Mellesleg nemcsak az apósom kéményseprő, de az anyósom egész famíliája is az volt Dömsödön. — Nem bánta meg elhatározását? — Nem én! Ma már nem nézik olyan csodabogárnak a kéményseprőt, mint valamikor, mert ma már sokan vagyunk, gyakran látnak bennünket. Kiveszőben a babona, már a gyerekeket sem nagyon ijesztgetik velünk. — Mire oktatta ki művezetője, mielőtt első útjára elengedte? — A szakma és a balesetvédelmi tudnivalókon kívül főként arra, hogy udvarias legyek. Hogy nekünk úgy keli tartanunk a titkot, mint a gvóntató papoknak. Gyakran kínos családi jelenetek tárulnak elénk, amikor váratlanul betoppanunk. Nekünk se látnunk, se hallanunk nem szabad semmit. Mi nem terjeszthetjük a pletykát. Pénz, ékszer, óra ott heverhet előttünk, mi észre se vegyük. Legyünk megbízhatók, becsületesek. Amikor a ház kapuján kiléotünk, felejtsük el, mi volt odabent... Egvszer ránk fogták, hogy a padláson mi dézsmáltuk meg a kolbászt. Később bocsánatot kértek, hogy a tettes a macska volt. Régen és most — Ma már az utánpótlás sem okoz gondot — mondja később, már ismét a kirendeltségen a művezető, aki a 64. életévét is betöltötte, fél évszázada jegyezte el magát a szakmával, de még ma sem gondol a nyugdíjra, fájó szívvel válna meg munkájától. — A maszekvilágban a kéményseprők egy részét nyaranta elbocsátották, most a vállalat télen-nyáron egyformán biztosít munkát... S hogy szuty- kosak? Vannak gyári dolgozók, akik csúfabbul festenek munka közben, mint a kéményseprők, de ők nem mutatkoznak az utcán, nem járnak lakóházakban, tisztán hagyják el munkahelyüket... Ma már a foglalkozási betegségek, az ekcéma, a tüdőrák és a többi is megszűnőben Ha majd a villany-, a gáz- és a gőzfűtés vidéken is jobban elterjed, kevesebb lesz a gondunk. A Csepel Autógyár egy része jövőre szénfűtésről olajtüzelésre áll át, egyes új bérházak földgázt kapnak, a gázfűtéses házak kéményeit pedig csak félévenként kell tisztítanunk. Persze, most nem erre gondolunk, hanem arra, hogy sajnos, rövidesen megkezdődik a fűtési idény, és nekünk most lesz a legtöbb munkánk. Alaposan felkészülünk rá, természetesen ... Iparkodom az állomás felé. Fiatal kéményseprő karikázik az út közepén. Egy bácsika hirtelen a kabátgombjához kap. A fekete legény észreveszi, és biztatóan rákacsint. Polgár István r velőmunkát támogatva és se- í gítve. ' Mivel bővül az eddigi gazdag program? Újdonság lesz " a matematika felsőfokú oktatása. Ezt nemcsak a műegyetemek és felsőfokú tech- 1 nikuimok hallgatói (főleg esti l hallgatói), hanem a pedagó- - gusok is haszonnal figyelhetik. Bevált a szülők—nevelők ‘'í egymás között című rovat. A közvéleménykutatás adatai § alapján ezentúl csütörtökön- § ként, a Híradó második ki- ^ adása után jelentkezik a Pe- ^dagógusok fóruma. Ujdon- ság még a hatodikosok részéit re sugárzott program bővíté- S se. ^ Az iskola televízión kívül is «S gazdagabb lesz az ismeretter- ^ jesztő műsorok választéka, i Egy-két érdekesség ebből: § filmesztétikai sorozat indul, § amely a mai magyar filmek- ^ kel kapcsolatban boncolgatnia a „Miért szép” problemati- Sj Icáját. A Tenger enciklopédiája ^ címmel 15 részből álló sorozat | indul, amelyet valószínűleg ^ minden korosztály érdeklő- § déssel fogad. § — m. j. — | | Virágzó gesztenyefa | Pécsett I . ^ Pécs legrégibb lakóháza, a ^Zsolnay Múzeumnak otthont íiadó 500 éves épület előtt, ta- 5j vaszi díszbe öltözött egy fiattal vadgesztenyefa. A hetek ^óta tartó száraz, meleg idöjá- ijrás következtében levélzete |m2r teljesen elszáradt. Fehér ^„gyertyái” csupasz ágakon vi- jg rítanak. A botanikusok arra íj számítanak, hogy az idén kü- ^ lönösen nagyarányú lesz a ^ másodvirágzás a Mecsek vi- dékén. Hármasban a zuhany alatt. Foto: Dozvald
