Pest Megyei Hírlap, 1967. augusztus (11. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-26 / 201. szám
1967. AUGUSZTUS 26., SZOMBAT »» Mietet C/Ctríap 3 ELCSENDESÜL A KELETI A pályaudvar Jellegzetes képe kívülről változatlan, de az ajtók mögött már — akárcsak az előtérben — munkához láttak az építők. Több vonat már más végállomásra fut. Első dolguk rombolás, azaz előkészítése annak a nagyszabású programnak, amely Budapest egyik legforgalmasabb terét aluljárórendszcrrel köti össze. Az első képen: a villamossíneket kezdik rzedni. a másodikon: már mélyen jár a markoló. Valahová ide kerül majd a nyitott középső rész, ahová a gyalogos aluljárók torkoltának. Jó lenne mihamarabb a készet látni, ám addig — sajnos — eltelik néhány év... + Gabonatermesztési tapasztalatcsere Gabonatermesztési tapasztalatcserét rendezett tegnap a járási pártbizottság és a járási tanács mezőgazdasági osztálya Herceghalmon az Állattenyésztési Kutató Intézet Kísérleti Gazdaságában. A budai járás termelőszövetkezeteiből összejött szakembe- [ rek megismerkedtek a Her- ) ceghalmon alkalmazott kenyérgabona-termesztési módszerekkel, s megvitatták, hogyan tudnák tovább növelni Buda környékén a gabonahozamot Bekötő út az erdőben A Pest megyei Üt- és Hídépítő Vállalat elvállalta Gödöllőn a csemetekerti bekötő út építését Az út a Gödöllői Állami Gazdaság területén vezet keresztül. Szeptember 10-re tervezik a földmunkák megkezdését. A 2 100 000 Ft költséggel készülő út 1700 méter hosszú lesz a legkorszerűbb betonburkolattal. E munkálatokon belül kerül sor a Klapka és a Fenyves utcák korszerűsítésére is, amelyeknek egy szakaszát még a tél beállta előtt át akarják adni. A teljes utat év végére bocsátják a forgalom rendelkezésére. < Illik vagy hasznos ? FELELŐS POSZTON álló mérnökemberrel beszélgettem, aki okosan, nagy alapossággal részletezte, miként készülnek az irányítása alatt álló gyáregységnél a mechanizmusreformra, s ezzel együtt évi tervük teljesítését sem. hanyagolják el. Szó esett a mun- kaversenyröl is, s ekkor hangzott el a nemcsak rá, hanem bővebb körben is jellemző mondat: ja igen, ezzel is illik foglalkozni. Bővebb kört írtam föntebb. Nos, az az igazság, hogy a műszakiak egy nem elhanyagolható része ma is valamilyen „politikai” ügyet lát a munkaversenyben, amire szükség van agitáció és másféle szempontból, de egyébként terhes kötelesség. Mert mi más is lenne az, ami csupán: ülik? A tények évről évre cáfolatát adják ennek, mégis, napjainkban is él az oktalan tartózkodás, a finnyáskodó elhúzódás az ilyesfajta „politikai” ügyektől, mondván, ez a társadalmi szervezetek feladata. A múlt évben, a párt kilencedik kongresszusa tiszteletére tett versenyvállalások több, mint százötvenmillió forint értékű termékkel gazdagították a népgazdaság árualapját. Ügy látszik, hatalmas és hasznos erő feszül abban, amni sokak számára nem több az „ezzel is illik foglalkozni” feladatnál. Még többet mond erről, hogy év elején töretlen lendülettel folytatódott a verseny, most már az Októberi Forradalom ötvenedik évfordulója tiszteletére, s hogy az év első felében a vállalások egy tekintélyes hányadát az ipari üzemek teljesítették is. A MEGYEI ÜZEMEK közül több olyan van, ahol nem pocsékolják idejüket a „tyúk vagy a tojás” "probléma boncolgatására, hanem régen fölismerték és kamatoztatják a versenyben rejlő erőt. Közéjük tartozik a Nagykőrösi Konzervgyár. Az eredményei és kitüntetései alapján méltán országossá lett hírnevet kivívott üzem nem csupán él, hanem jól él a verseny nyújtotta segítséggel, s műszaki intézkedések, munkaszervezési ésszerűsítések mellett elsősorban ennek tudható be, hogy ebben az esztendőben negyvenmillió forint értékű terven felüli áru készítését vállalták, s azt, hogy üzemi eredményük terven felüli többlete mintegy öt és fél millió forint legyen. A kőrö6i gyár a verseny valamennyi ma létező formáját érvényesülni hagyja, a kiváló (Foto: Gábor) Egy kiló negyven dekát nyom az egykilós is? Vita a gyümölcsrekeszek miatt Megvizsgálva a termelőszövetkezetek érdekvédelmében a felvásárlási szervek tevékenységét, megállapította a Szobi Járási Tanács, hogy egyes felvásárló szervek túlzott mértékben veszik figyelembe saját érdeküket, nemegyszer szabálytalanságok elkövetése árán is. A MÉK az eper minősítésénél az exportkövetelményeket az idény folyamán többször módosította, de a termelők erről csak az átvételkor értesültek. A málnafelvásárlásnál előfordult, hogy esős napon az eső előtt szedett málnát sem vették át exportminőségben. Legnagyobb panasz azonban a rekeszek tárasúlya ellen merült fel. A MÉK a rekeszek súlyát egységesen 1 kiló 40 dekában számolta el, holott a rekeszek jelentős része csak 1 kiló, illetve 1 kiló 20 dekát nyom. A termelő tsz-eket tehát jelentős károsodás érte. A tanács felszólalására a MÉK azt válaszolta; bármelyik átvevőhelynek jogában állt volna a málnarekeszek súlyára észrevételt tenni és azt a vállalat a helyszínen megvizsgálta volna. Egyik felvásárlóhely sem élt azonban ezzel a jogával. Bemutatta a MÉK az erre vonatkozó írásbeli rendelkezését is. A tanács viszont megállapította, hogy o rendelkezést egyetlen felvásárlóhely sem ismerte. Ezért jövőre a gyümölcsérés előtt a rekeszék súlyával kapcsolatos MÉK-rendelkezést a tanács. közegei útján ismerteti a felvásárlókkal. Ami pedig az exportepret illeti, a MÉK ígéretet tett, hogy ezentúl a minőségi követelményeket nem az átvételkor, hanem előre közli, mégpedig írásban, az érdekelt tsz- ekkel. A járási tanács közbelépése tehát nemcsak indokolt, ha- fm eredményes,, js^yolj,., Sajnos, a termelő isz-ek szempontjából késői az eredmény. Jelentős kárt szenvedtek eprük gyakori leminősítése és a rekeszek 20—40 dekás súlykülönbsége miatt. — A tsz-ek érdekvédelmében a jövőben is figyelemmel kísérjük a MÉK átvevői tevékenységét — jelentette ki Bar- tha Antal járási tanácselnök. — Nem is tudom, hogy van-e egyáltalán jó házasság? Ami- . kor a férjem végleg elhagyott, nagyon vallásos lettem egy időben,, és akkor azt mondta a papunk, hogy i mindez azért van, mert az : emberek már nem félnek az ; Istentől. Én sokat gondol- i kod tani ezen, mert az én szüleim szegények nagyon rósz- : szül éltek és nem lehet azt ; mondani róluk, hogy nem hittek Istenben. Együtt ma- i radtak ők életük végéig, de ez : nem volt jobb se’ nekik, se’ nekünk, mint ha különváltak volna. Amikor mi elváltunk, : akkor az én szüleim nem beszéltek velem évekig, mert : azt mondták, hogy a mi csa- 1 ládunkban ilyen szégyen még ; nem esett meg. Az én életem j elromlott, de elromlott volna akkor is, ha együtt mara- < dunk. Egyedül B. Sándomé negyvenéves, j de arcán annyi a pókhálóránc, mintha sokkal idősebb j lenne. Hangja csendes, szinte ■ riadt. Takarítónő. . — Amikor fiatalok vol- tunk, nagyon szerettük egy- ( mást. Tizenhat éves se’ vol- j tam, amikor összekerültünk. , ö huszonkettő volt. Vidám, nagyravágyó legény, de be ^ nem rúgott soha. Úgy is- , merkedtünk meg, mintha egy , regényben történt volna. Bá- 1 Ion. Gyorsan esküdtünk meg, , mert csak néhány hétig lehettünk együtt, őt behívták katonának. Ez már a háborúban Volt. Amikor megjött, olyan Volt, mint az ujjam és a homlokáról is láttam, hogy nincs vele valami rendben is akkor én azt mondtam j dolgozó címért való vetélkedéstől — a múlt esztendőben 346 fő kapta meg a kiváló dolgozó oklevelet vagy jelvényt a gyárban! — egészen az üzemrészek közötti versengésig. A jubüeumi verseny magja a gyárban a brigádok veteikedése: 135 brigád vctn, s tagjaik száma megközelíti a gyári létszám felét. Hosszan sorolni lehetne, hogyan törődik a gazdasági vezetés a munkaversennyel, milyen sokoldalú segítséget ad hozzá, de úgy hiszem, nincs rá szükség. A körösi eredmények, ez évi vállalásaik önmagukért érvelnek, bizonyítanak, főként ha még azt is hozzátesszük, hogy mindezt egy gyárat fölforgató rekonstrukció közepette érték el, illetve kívánják elérni. Aligha hihető, hogy kivételes esetként Nagykőrösön „stimmel” az, ami másutt nem; arról van szó, hogy a konzervgyári gazdasági vezetők megteszik azt, amit mások alig, vagy egyáltalán nem. A maguk ügyének érezve azt, foglalkoznak a munkaversennyel, segítik, támogatják. Ha némi túlzással is, de joggal állíthatjuk: nem önzetlenül teszik. Nagyon jól tudják, mit ad a gyárnak a verseny, mi minden megoldását segíti elő. Az igazgató szavaival: a verseny nélkül a gyár legalább „húsz százalékkal kevesebbet érne". Ez pedig nem kis dolog. Mármint az, hogy: húsz százalékkal többet ér! A MŰSZAKIAK egy részénél tapasztalható, sokszor és sok helyen szóvá tett apolitikusság, arisztokratikus tartózkodás a napi politikai munkától, az üzemen belüli aktív politikai tevékenységtől aligha igazolható is bármivel. Eléggé elterjedt magatartás volt például a Szerszám és Gépelemgyárak Porkohászati Gyárában, de ma iinár a múlté. Mert a kommunisták, a pártszervezet nem "hyügttdott bele, hogy „hát ilyenek a mi műszakijaink”, hanem szívós, igen aprólékos, fárasztó munkával ugyan, de fokról fokra előrejutva végül is leszámoltak vele. Érveltek, tényekkel bizonyították, mit jelent a brigádmozgalom, a verseny, s ugyanakkor azt sem rejtették véka alá, hogy politikamentesen vezetni nem lehet, az ilyesfajta vezetési stílusba a pártszervezet nem egyezik bele. Divat és veszélyes divat manapság az új mechanizmus ürügyén lebecsülni az erkölcsi tényezőket, s előtérbe tolni az anyagiakat. E divatnak hódolnak szép számmal a műszakiak körében is, többek között éppen a verseny lebecsülésével. Aligha hiszem, hogy jó lóra tesznek ezzel. Nem lehet lebecsülni az anyagiak fontosságát, túlbecsülni azonban legalább olyan hiba. Szerencsére, sok olyan dolog van életünkben, ami pénzben megfizethetetlen. Közéjük tartozik az önkéntes többet vállalás, az áldozatos pluszmunka is. Amiről nem illik fitymálva beszélni; mert egy egész országot gazdagít! Mészáros Ottó Az Egyesült Izzó Gépgyára FELVÉTELRE KERES ESZTERGÁLYOS. MAROS szakmunkásokat, BETANULT ESZTERGÁLYOS és MAROS munkásokat. Jelentkezés: 8—14 óráig a munkásfelvételi irodán. Cim: Budapest IV, Szilágyi u. 26. Rákospalota-Ojpest vasútállomástól 3 perc Megközelíthető 12-es villamossal, 43-as, 47-es, 84-es. 96-os autóbusszal. Válás után, válófélben szomorúbb az egészben az, hogy azoknak az apáknak többségét, akiknek per .útján kell felhívni figyelmét kötelességeik teljesítésére, az erkölcsi felelősség teljes hiánya jellemzi. Tárgyalás közben né- ( ha próbálkoztam ilyen jellegű ' érvekkel, de ez teljesen hatástalan marad. Csak az első... A bíróság épülete előtti pádra ülök. Sz.-ék jönnek ki a kapun. A férfi szó, köszönés ' nélkül jobbra megy, a felesége a kislányt rángatva maga után, szó és köszönés nélkül balra megy. Beérem és megszólítom az asszonyt. — Nem nyilatkozom! Ez 1 magánügy! — mondja. — Elnézést — mondom. Az asszony meggondolja magát és megáll. Töpreng valamin, aztán megszólal: — Jaj, nem is tudja, hogy milyen szörnyű ez! írja meg, hogy nagyon szörnyű ez. És a kislányt is el akarja vinni. De azt úgyis nekem ítélik, mert ő Pesten összeállt egy ... szóval sejtheti milyen nővel. De ez csak az első eset nála, és még csak az első tárgyalás volt még. Én nem akarok elválni tőle. Pedig amióta együtt vagyunk, azóta verekszik folyton. — Akkor nem lenne mégis jobb a válás? — kockáztatom meg. — A gyerek miatt is __ B ekönnyesedik a szeme. — És velem, és velem mi lesz? — néz fel rám. ★ Házasságukat Pest megyében 1964-ben 1547 esetben, 1965-ben 1618 esetben, 1966- ban 1737 esetben bontották fel a házasfelek. Azt mondják, idén tovább emelkedik ez a szám S minden szám mögött egy-egy tragédia. Egy-egy tragédiával leszünk gazdagabbak? Nádas Péter . gondolják, mit is tesznek tulajdonképpen, hogy mi mindent fog eredményezni a válás. Miközben Sz.-ék ügyét tárgyalja a bíróság, kislányuk egyedül, öreges jólneveltséggel üldögél a folyosó szürke padján. A válóper után mindig felmerül a kérdés, mi lesz a gyerekekkel? A tartásdíjak körül kialakulnak a viták, később a perek. Dr. Tömeg Zoltán azt mondja: — A nagykátai járásban a válások száma a lakosság arányához mérten, tehát relatíve magasabb, mint például a váci járásban. Ennek okát két dologban látom. Egyrészt abban, hogy a járásból rengetegen járnak el dolgozni, néha hetekig nincsenek itthon, vagy naponta csak néhány órára és ezáltal gyakorlatilag megszűnik az életközösség a házastársak között. A másik ok az ital. A gyermektartási kötelezettséget egyesek egyszerűen azért nem teljesítik, mert elisszák a fizetésüket, lassan el- züllenek. Egy éve dolgozom ezen a területen és az a tapasztalatom, hogy a gyermek- tartási perek 80%-a adódik olyan felbomlott családok vitáiból, ahol a férfi bejáró dolgozó. általában segédmunkás. A termelőszövetkezeti tagok között meglehetősen ritka az olyan, aki nem teljesíti gyerektartási kötelezettségét. Persze, vannak ilyen esetek is, és olyan esetek is, amikor a gyermektartás összege egyszerűen behajthatatlan. Ilyen esetben, ha az anya nem képes eltartani gyerekét, állami gondozásos ügy lesz a dologból, s ezeknek az ügyeknek a száma is egyre növekszik a járásban, másrészről büntetőjogi útra terelődik az ügy — per indul az apa ellen. A legkislányt szorít magához. Szemben a paddal egy férfi támaszkodik az ablakhoz. Az ajtón túl dr. Magócs Imre éppen egy válóperes ügy békéltető tárgyalását folytatja. A békéltetés elhúzódik, s közben a folyosón a házasfelek között újra kitör a családi háború. A folyosó csendjét az asszony kiáltozó zokogása veri fel. — Mert te mindig magaddal törődtél! Akármit csinálsz, nem egyezem bele! — Fogd be a szád! — sziszegi a férfi. — Akkor beszélek, amikor nekem tetszik! — Hallgass, mert nagy bajod lesz belőle! — sziszegi a férfi. Az asszony magához rántja a riadt kislányt. — Nem adom ... Akkor sem adom! Hogy az a rohadt cafat nevelje!? Kiáltozása csendes sírásba csap. — Legaláibb rá lennél egy kis tekintettel... A férfi nem válaszol, hátat fordít és kinéz az ablakon. Közben a bírói dolgozóban az ügy végére értek. A feleket sikerült kibékíteni. Mielőtt még a folyosón is veszekedő Sz.-ékre kerülne a sor, dr. Magócs Imre azt mondja: — Évek óta rengeteget foglalkozik a sajtó a válásokkal. Eredménytelenül, mert a válások száma növekszik. Lényegi megoldásokat kellene keresni. Például azt, hogy a békéltető tárgyalás és a harmadik tárgyalás közti időt fel kéne emelni a jelenlegi harminc napról esetleg két-három hónapra. így a feleknek több idejük lenne, szinte rá lennének kényszerítve, hogy megró agamban, nem baj, majd én megcsinálom, hogy olyan legyen, mint régen volt. De nem lett már olyan sohasem. Azt mondogatta mindig, hogy ő embert ölt Negyvenötben született a Sanyi fiam, éppen amikor itt folytak a harcok, negyvenhétben megszületett a kislányom, a Klári, negyvenkilencben pedig a legkisebb, Attila. Földet kaptunk és nem volt se vetőmag, se ló, se szerszámok, nagyon sokat dolgoztunk, hogy legyen valami. És én még az MNDSZ-be is jártam. Egyszer azzal álltam elő a férjemnek, hogy én esti iskolára mennék, mert az MNDSZ- ból elküldenének. Nem mondta, hogy ne menjek, de azt se’ mondta, hogy menjek. Nem mentem. Pedig mindig csalt tanulni szerettem volna. Azt mondtam benn, hogy három gyerekkel én nem mehetek. De alig telt el egy év, a férjem azt mondta, hogy neki elege van a földből és bemegy Pestre dolgozni. Akkor kezdődött minden rossz. Vagy nem is tudom, hogy akkor-e... Talán előbb. A vonaton ismerkedett meg egy lánnyal és rá egy évre itthagyott. Azóta egyedül nevelem a gyerekeket. Sanyi fia jövőre mérnök lesz. Klári az Agrártudományi Egyetemre jár. Attila most érettségizett. Saját életével fizetett azért, hogy gyerekei tanulhassanak. És tudja, hogy egyedül marad. Tárgyalás előtt A Nagykátai Járásbíróság 3. számú bírói dolgozószobája előtt egy asszony ül a pádon és hatéves forma
