Pest Megyei Hírlap, 1967. augusztus (11. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-25 / 200. szám
1967. AUGUSZTUS 25.. PÉNTEK ™sKM«P 3 A pártvezetőség megtárgyalta Vaskos, igen alapos, minden lényeges mozzanatra kitérő jelentést lapozgatok, olvasgatok a váci Forte egyik szobájában. A jelentést a gyár újítási előadója készítette, s a közelmúltban ez volt a gyári pártszervezet vezetőségének egyik ülésén a napirend. Nos, rendkívül érdekes és tanulságos lenne elemezni magát az újitómozga- lom helyzetét, eredményeit és feladatait a jelentés alapján mégis sokkal inkább érdekes az az egyszerű tény, hogy a pártvezetőség megtárgyalta. Két esztendő alatt, 1965- ben és 1966-ban több, mim huszonötmillió forint plusz: jelentett a gyárnak az újítók tevékenysége. Tekintélye; összeg ez, van olyan, nem is egészen kicsi üzem a megyében, ahol ennyi az égési évi munka értéke. Itt me| „csak” újításokból összejött A számszerű eredmények tudomásul vétele mellett azonban a pártvezetőség igen helyesen az összefüggésekre, at ún. tendenciákra fordította o figyelmet. Arra, vajon advs van-e minden feltétel aj új, jobb megoldások érvényesüléséhez, hol és mi akadályozza a még gyorsabb előrehaladást. Mert elveszni aj apró részletekben könnyé lenne, annál nehezebb a soksok apró tényből összeállítani a nagy egészet, a jellemzőt Erre vállalkozott a pártvezetőség, azaz arra, ami a feladata. A pártmunka új útjai, változásai, a módszerek korszerűsítése sokat vitatott térni napjainkban. Sűrűn elhangzik, a pártszervezetek ne vesz- szenek el az apró részletekben ne aprózzák el erejüket, ne operatív kérdésekkel foglalkozzanak. Erre fel vannak akik úgy vélik: a politika munkán kívül most már t pártszervezeteknek nincs ii semmi dolga. A Forte pártvezetőségének tevékenységé bői kiragadott egyetlen ese is azonban ellene szól ennek: nincs olyan műszaki gazdasági kérdés, amivel n< lehetne, ne kellene foglalkozni, csak a megfelelő szinten! Milyen megállapításokrí Jutott a Forte pártvezetésé ge? Arra például, hogy a: újítási javaslatok elbírálási javult, rövidebb a döntést ér lelő idő, mint korábban volt s ugyanakkor: erőteljesen ja vítani kell a szakvéleménye zöi munkán, módját kell ta lálni annak, hogy a véle ményezők érdekelve legye nek a minél gyorsabb és mi rél alaposabb tevékenység ben, mert jelenleg ez hiányzik. Ugyancsak a pártvezetőség ülésén hangzott el az a lényeges megállapítás, hogy a gyárban éreztette hatását a nagyarányú rekonstrukció, s több területen tartózkodásra, várakozásra késztetett, s a műszakiak egy részénéi tapasztalható ilyesfajta szemlélet ellen a meggyőzés fegyverével fel kell lépni. Hősz- szan lehetne sorolni, mi mindenre kiterjedt a vezetőség figyelme, s milyen megállapításokat tett. A lényeg azonban az, hogy a csomópontokat keresték, azokat a döntő helyeket, tényeket, amik befolyással vannak a jövendőre. Ha néhány évvel ezelőtt történik mindez, biztos, hogy a pártvezetöség részletes és aprólékos módon kidolgozott határozatot hoz. Most nem így történt. Azt határozták meg, mit kell tenniök az érintett gazdasági vezetőknek, hol a legsürgősebb az előrehaladás, ám a hogyant már állapítsák meg maguk, ez nem a pártvezetőség dolga. Nem „súgnak” tehát a gazdasági vezetésnek, nem mankót, vagy botot nyomnak a műszakiak kezébe, hanem — jobb kifejezést nem találva — irányvonalat adnak. Ez pedig, a korábbiakhoz mérten, jelentős eltérés. Sok olyan dolog volt, ami kezdetben bizonytalanságot okozott a pártszervezetek, pártvezetőségek munkájában. Vácott is, ahol a pártszervezetek zöme üzemi pártszervezet, hallani lehetett olyan véleményeket, hogy — ha kérdő hangsúllyal is — „kitiltják'’ a pártszervezeteket a gazdasági munka kérdéseinek tárgyalásából? A tények, a valóság persze rögtön cáfolatot adtak erre, s ma már eloszlott a ko- rábi bizonytalanság, s helyét az útkeresés, az új módszerek próbálgatása vette át. Sokat segített ebben a városi pártbizottság, de önmagában ez nem lett volna elég. A kapott segítség, útmutatás mellett az jelentette a döntő tényezőt, hogy mind több azoknak a kommunistáknak a száma, akik fölfedezik az új helyzet előnyeit, lehetőségeit, az új módszerek adta hatásosabb cselekvés fontosságát A pártmunka napjainkban, ahogy ezt mondani szokták, valóban egész embert kíván. Annyi és annyiféle a feladat, oly sok a választ váró kérdés, a felvilágosító szót, magyarázatot igénylő feladat, hogy minden napra bőven jut teendő. Ha a pártszervezetek, a vezetőségek, mint az említett példában, valóban a lényeget ragadják meg, erőiket arra koncentrálják, amiben a legtöbb a gond, ahol tehát legnagyobb a szükség a segítségre, akkor sikerrel győzik a sok-sok feladatot A részletekbe temetkezés, az unos- untalan beavatkozgatás mind kevesebb pártszervezet munkájában lelhető fel, s ez po- zitív fejlődésről tanúskodik. Arra van szükség, hogy ez a pozitív fejlődés most már mindenütt tapasztalható, és mindenütt megtorpanásoktól mentes legyen. Mészáros Ottó A bő szoknya meg a piac Kihasználják a főváros közelségét a mogyoródi Arany János Tsz tagjai Dr. Juhász János, a mogyoródi Arany János Tsz fóagro- nómusa, így jellemzi a gazdaság termelési adottságait: — Nálunk könnyebb festeni, mint gazdálkodni. A hegyes-völgy es vidék bővelkedik természeti szépségekben, a Somlyó-hegy és környéke sokak által látogatott kirándulóhely. A domboldalakról lefutó szántóföldek DINNYEVÁSÁR Az eső ugyan hiányzik, a korábbi időjárás mégis kedvezeti, s nagyra nőttek, ízesek a görögdinnyék. Könnyű válogatni a háziasszonynak. (Foto: Gábor) UJ FILMEK A MŰSORON A Tolvajtól a Kalózkapitányig A filmeket szerető közönség hangulata és ízlése szerint válogathat majd a rövidesen bemutatásra kerülő filmekből. A krimit kedvelők éppúgy fala közt, a templom ajtajáig kísérte a falu papja Péli Mariát és Győri Jánost, a megil- letődött jubilánsokat, s most, ez ezüstlakodalom kellős közepén, itt ül közöttük, anek- dótázva, barátkozón. Jobb karját kényelmesen a televízióra fekteti. Galgahévizen szinte minden második házban van már televízió. — Mosógépet, hűtőszekrényt és porszívót is vásároltak már Itt rengetegen — dicsekszik Basa Jánosné. — Isten őrizz mosógép nélkül! — szól közbe a 82 éves Péli néni, magához vonva figyelő dédunokáját, a jövőre már iskolába iratkozó Marikát. — Sőt, aki csak teheti, a gáztűzhelyet is beszerelteti — hallom a lakodalmi asztal alsó végéről. — A keresztapa meg — mutat az egyik fiatal férfi Basa Jánosra — saját gépkocsiján jár ki a szőlőjébe. — Hát már az is valami? — legyint Basa. — Viszem vele a kéthektós hordót, a permedét, a permetezőgépet. Mint a többiek. — Jó maguknak, mert köny- nyen kirándulhatnak — mondom. — Csak beleülnek a kocsikba, és oda mennek az országban, ahová kedvük tartja. — Azt nemigen — vetik ellen többen is. — Hanem háztáji árut, azt állandóan szállítunk rajtuk Budapestre. És augusztus 27-én, a szentkúti búcsúba is kocsival megyünk. Visszük a fájóslábuákat és az öregeket... Az ablakok m5gött Bencze Mihályné, a lánya és a kis unoka van csak otthon. A házigazda Gödöllőre utazott. Javítják az Opel Re- cordját, megnézi, elkészült-e már? Végigvezetnek a zsúfoltan berendezett, cifrán kifestett szobákon. A vitrinekben porcelán- és gipszfigurák, cicák, őzek, szentek bóbiskolnak, bibliai tárgyú, művészieden mázolmányok borítják el szinte teljesen a falakat. A fürdőkádban — rossz a csap! — ruhaneműt tárolnak. A kis szobában él az idős házaspár, a a nagyobbat a három fiatal foglalta el, a két legnagyobb helyiség, a nagy ház legfőbb dísze, lakatlan. — Igen, a mi háztartásunk már teljesen gépesítve van — foglalja össze a látottakat Benczéné. — Két hónapja szerelték fel a gáztűzhelyt, de most, a dologidőben, keveset használjuk. Szalonnafélén, zsíros kenyéren, lesütött húson, téli szalámin élünk. Friss húst a mi falunkban nemigen kapni. Pékség sincs, pedig nagyon kellene. Ma, vasárnap lévén, főztek. A kis unoka, Benedek Magdolna* azonban nem evett. Pedig húslevest kapott, csirkecombot, töltött paprikát, kalácsot. Csak mindig csokoládét majszolna. Azzal vette el az étvágyát most is, ebéd elett. — Egyke? — Általában egy gyereke van itt mindenkinek. Esetleg kettő. Elég egyet is kistafírun- gozni. Eggyel kevesebb az idegeskedés — magyarázza Bene- dekné, a fiatalasszony. — Például, amikor az óvodában szerepelt, nyolcszáz forintért vettem neki bő szoknyát. Azóta sem volt rajta. Nem kell neki. — Nyomja a derekam — kotyog közbe Magdika. — Ha negyvenéves volnék, én is kivetkőznék — mondja Benczéné. — Sorra vetik le az asszonyok a bő szoknyát. A harmincévesek közt alig van már, aki viseli. Nagy zol a nép, a házépítésben is, a ruházkodásban is,’de még a hajcsinálásban is. Táskarádiót hallgatnak, úgy szedik az uborkát. — De gumikesztyűt nem ad a tsz. Már a negyedik párat szaggatom el, mert az uborKa tönkreteszi a kezet, védeni kell — panaszolja a már szintén „kivetkőzött” Benedekné. Kaland az országúton Bukósisakos, bő szoknyás parasztasszony robog el mellettem. Hirtelen leállítja a motort. — Az állomásra megy? — Oda. — Üljön mögém, elviszem. Mindjárt esni fog. Átfogom a derekát. — No, gyia! — mondja. És repülünk. Polgár István megtalálják szórakozásukat, mint a komolyabb témák iránt érdeklődők. A ceglédi, nagykőrösi, váci, szentendrei bemutató mozikban játsszák majd a Dákok című, színes szélesvásznú román—francia történelmi filmet, amely a rómaiak korát idézi fel. A Tolvaj című francia—nyugatnémet magyarul beszélő film egy gyötrelmes megalkuvás történetét meséli el, Romy Schneider főszereplésével. Sokan ismerik a színházból az Egy szerelem három éjszakája című darabot, amelyet most megfilmesítettek, Venczel Vera, Sinkovits Imre, Darvas Iván főszereplésével. A Szüzet a hercegnek című olasz filmet csak 18 éven felüliek látogathatják, egy főúri frigy bonyodalmait eleveníti meg. Mulatságos vígjáték a Segítség, gyilkos című olasz film. Egy agyafúrt ékszerrablást izgulhatnak végig az Egy milliárd a biliárdasztalban című francia film nézői. Az ifjúság számára készült a Páncél nélküli lovag című bolgár és a Kalózkapitány című kalandos, koprodukciós film. Robin Hood kalandjainak újabb sorozata látható, most jugoszláv filmen, címe: A győztes Robin Hood. > S. t azonban a hasznot ugyancsak nehezen adják. Még csapadékosabb időjárás mellett csak- esak, de az idei nyáron, amikor olyan kevés volt a csapadék, mint amire a legidősebbek sem emlékeznek, veszély fenyegeti a szántóföldi növény eket. A főfal minősége és a főváros közelsége: ez a két tényező határozza meg hosszú évtizedek óta, hogyan gazdálkodjanak a mogyoródi parasztok. Nem véletlen, hogy a község gyümölcs- és paradi- cgomtermeléséről híres. Különösen ez utóbbivaL szerzett nagy hírnevet, s tegyük hozzá, sok pénzt is az itteni gazdáknak. Albert Károly, a termelőszövetkezet elnöke, aki a falu egyik legtekintélyesebb gazdája volt egyéni korában — tekintélye nem csökkent azóta sem, mert a szövetkezet megalakulása óta áll a szövetkezet élén — szilárdan vallja, hogy a régi hagyományokat nem szabad felrúgni; hasznosítani kell azokat, a nagyüzemi gazdálkodás keretei között is. S hogy törekvésük sikerrel jár, azt az bizonyítja: a falu csaknem minden harmadik háza az utóbbi két-három évben épült, sok a személygépkocsi, s így tovább. A termelőszövetkezet földjeinek java része homok, a domboldalak egy része víz áltel lemosott és szél által lekoptatott sárgaföld. Most valósul meg egy 2,5 millió forintot igénylő terv, s ezzel párhuzamosan egy 900 ezer forintos. Az előbbi összeget a víz szabályozására fordítják, meghatározott mederbe terelik, ahol szükséges, ott csökkentik a hegyekről, dombokról lerohanó víz sebességet, ahol pedig úgy helyes, ott meggyorsítják. A termőföldet védik ezzel a további pusztulástól. A 900 ezer forintot pedig kút fúrására, a víz tárolására, a gazdaság vízzel való ellátására fordítják. A terv a jövőt segíti, a jelen még nem rózsás. Olyan földeken kell termelni, amilyen van. — Mi nem versenyezhetünk a termésátlagokban a többi termelőszövetkezetekkel, de azért nekünk is élni kelL A rosszabb földekért a piaccal kárpótoljuk magunkat. A tsz elnökének — mielőtt belépett a termelőszövetkezetbe — a lánya 12—15 éves volt. Magával vitte minden alka- lomal a főváros piacaira. Hadd ismerje meg a piacozás fortélyait Ebben a községben mindenki. de főként az asszonyok vérében van a piacozás, s nem is igen akarnak róla lemondani. Nagyüzemben erre alig adódik lehetőség. A munkaszervezés nem engedi meg, hogy a tagok szíre-szóra a fővárosba utazzanak. A szövetkezetben azonban nagyon is tudatosan, s főleg eredményesen, gyümölcsözte- tik azt, ami az egyéni gazdálkodás idején hasznos volt. Miről is van szó? A termelőszövetkezetben három olyan szántóföldi termék van, amelynek jelentős részét közvetlenül a piacra viszik, s ott értékesítik: a földieper, a paradicsom és az őszi burgonya. A tsz elnöke a könnyebbség kedvéért a paradicsom példáján igyekszik megértetni, milyen nagy lehetőségek vannak a piaci értékesítésben. Az idén Költöznek az üzemek A főváros VIII. kerületéből, Józsefvárosból 19 üzemet kiköltöztetnek, harmincat pedig áttelepítenek, a felsőbb szervek határozata értelmében. Az intézkedés végrehajtása minden bizonnyal több munkaalkalmat — vidéken. Eddig mintegy 800 munkahelyet létesítettek különböző szakmájú vidékiek, számára, s a tervek szerint 1968 végéig ezt a számot 1300—I500-ra nöezer embernek nyújt majd i vélik. 150 holdon termelnek paradicsomot, s ebből 100 holdra értékesítési szerződést kötöttek a konzervgyárral. A korai termés Mogyoródról is exportra ment, a többit a gyár dolgozza fel. A tsz a szerződött területen kielégíti a gyár igényeit, a szerződésben megállapított fajtát termeli. A fennmaradó ötven holdon, az őshonos, úgynevezett mogyoródi- gerezdes fajtát termelik. Lényegesen nagyobb ebből egy- egy paradicsom, mint a keresztezett fajtákból, s ami nem mellékes, pirosabb, tehát mu- tatósabb. Tizenöt munkacsapat dolgozik a földeken, mindegyik 10 holdon termei paradicsomot, egyenlő arányban s helyi fajtát is. Ötven hold termése, rengeteg paradicsom! Mennyi elárusítóhely kell ehhez, hogy értékesíthessék? — Nincs egyetlen elárusító- helyünk sem — mondja az elnök. Itt vannak a mi ügyes asszonyaink. Mindegyik munkacsapat maga értékesíti a termést. Nagyon érdekes, amit a továbbiakban mond: — Mi nem egy piacra viszünk paradicsomot, legalább ötre vagy hatra. Nyugodtan állíthatom: amíg mi ott vagyunk, addig más alig ad eL A befőzés időszakában a fővárosi asszonyok a mi árunkat keresik. — Minek köszönhetik a nagy bizalmat? — Először is a szép árunak. Csak válogatott paradicsomot viszünk. Nagy szerepe van ebben a fajtának is, s még valaminek. — Tavaly két asszonyunk árult a Fény utcai csarnokban paradicsomot. Ezek az asszonyok már kivetkőztek a régi, rakott szoknyákból, városias ruha volt rajtuk. Én rendszeresen járom a piacokat, s meglepődve tapasztaltam, hogy egyáltalán nem fogy náluk az áru, pedig a minőséggel nem volt semmi baj. Kérdezem az asszonyoktól, miért marad rajtuk a paradicsom? Elkeseredve felelték: a vevők nem akarták elhinni nekik, hogy ők mogyoródiak. „Azok bő szoknyában vannak” — mondották. Tavaly ősszel érzékenyen érintette a szövetkezetei, hogy nehézségek voltak a burgonya értékesítésével. Százhúsz holdon termeltek gülbaba fajtát. A vezetőség összeült, s úgy határozott: meg kell próbálni az üzemekkel. Akkor még nem gondolták, hogy milyen biztos piacra lelnek. A tsz-elnök felkeresett néhány üzemet, beszélt a szakszervezeti vezetőkkel, igazgatókkal, felajánlotta a burgonyát megvételre. Először nem értették az üzemiek, miről van szó, később azonban kaptak rajta. — Az üzemek dolgozói háromhavi részletre vásárolhattak tőlünk burgonyát, ötven- kilós zsákokban, mindenkinek házhoz szállítottuk. Harminc vagon burgonyát adtunk így el anélkül, hogy egyetlenegy kifogás elhangzott volna. — Kifizetődött ez a termelő- szövetkezetnek ? Rövid számítás: — Egy teherautóval 40 mázsa burgonyát szállítottunk be. A nagykereskedelem kilónként 2,20 forintot adott volna, mi háromért adtuk. Egy-egy szállítmánynál a különbség 3200 forint. Ha 1000 forintot mondok, akkor már sokat számítok a fuvarért, a többi tiszta haszon. Az idén is megszervezzük az üzemi értékesítést — mondja az elnök. A főváros az ország legnagyobb gyomra! Ezer és ezer úton-módon kerül az áru, az élelmiszer az üzletekbe, a piacokra. A mogyoródi Arany János Tsz tagjai ápolják a régi hagyományokat: a fővárosiak javára, s a maguk hasznára. Mihók Sándor i