Pest Megyei Hírlap, 1967. augusztus (11. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-25 / 200. szám

1967. AUGUSZTUS 25.. PÉNTEK ™sKM«P 3 A pártvezetőség megtárgyalta Vaskos, igen alapos, min­den lényeges mozzanatra ki­térő jelentést lapozgatok, ol­vasgatok a váci Forte egyik szobájában. A jelentést a gyár újítási előadója készí­tette, s a közelmúltban ez volt a gyári pártszervezet vezető­ségének egyik ülésén a napi­rend. Nos, rendkívül érde­kes és tanulságos lenne ele­mezni magát az újitómozga- lom helyzetét, eredményeit és feladatait a jelentés alapján mégis sokkal inkább érde­kes az az egyszerű tény, hogy a pártvezetőség megtárgyalta. Két esztendő alatt, 1965- ben és 1966-ban több, mim huszonötmillió forint plusz: jelentett a gyárnak az újí­tók tevékenysége. Tekintélye; összeg ez, van olyan, nem is egészen kicsi üzem a megyé­ben, ahol ennyi az égési évi munka értéke. Itt me| „csak” újításokból összejött A számszerű eredmények tu­domásul vétele mellett azon­ban a pártvezetőség igen he­lyesen az összefüggésekre, at ún. tendenciákra fordította o figyelmet. Arra, vajon advs van-e minden feltétel aj új, jobb megoldások érvé­nyesüléséhez, hol és mi aka­dályozza a még gyorsabb elő­rehaladást. Mert elveszni aj apró részletekben könnyé lenne, annál nehezebb a sok­sok apró tényből összeállítani a nagy egészet, a jellemzőt Erre vállalkozott a pártveze­tőség, azaz arra, ami a fel­adata. A pártmunka új útjai, vál­tozásai, a módszerek korsze­rűsítése sokat vitatott térni napjainkban. Sűrűn elhang­zik, a pártszervezetek ne vesz- szenek el az apró részletekben ne aprózzák el erejüket, ne operatív kérdésekkel foglal­kozzanak. Erre fel vannak akik úgy vélik: a politika munkán kívül most már t pártszervezeteknek nincs ii semmi dolga. A Forte párt­vezetőségének tevékenységé bői kiragadott egyetlen ese is azonban ellene szól en­nek: nincs olyan műszaki gazdasági kérdés, amivel n< lehetne, ne kellene foglal­kozni, csak a megfelelő szin­ten! Milyen megállapításokrí Jutott a Forte pártvezetésé ge? Arra például, hogy a: újítási javaslatok elbírálási javult, rövidebb a döntést ér lelő idő, mint korábban volt s ugyanakkor: erőteljesen ja vítani kell a szakvéleménye zöi munkán, módját kell ta lálni annak, hogy a véle ményezők érdekelve legye nek a minél gyorsabb és mi rél alaposabb tevékenység ben, mert jelenleg ez hiány­zik. Ugyancsak a pártveze­tőség ülésén hangzott el az a lényeges megállapítás, hogy a gyárban éreztette hatását a nagyarányú rekonstrukció, s több területen tartózko­dásra, várakozásra késztetett, s a műszakiak egy részénéi tapasztalható ilyesfajta szem­lélet ellen a meggyőzés fegy­verével fel kell lépni. Hősz- szan lehetne sorolni, mi min­denre kiterjedt a vezetőség figyelme, s milyen megálla­pításokat tett. A lényeg azonban az, hogy a csomópon­tokat keresték, azokat a dön­tő helyeket, tényeket, amik befolyással vannak a jöven­dőre. Ha néhány évvel ezelőtt tör­ténik mindez, biztos, hogy a pártvezetöség részletes és ap­rólékos módon kidolgozott határozatot hoz. Most nem így történt. Azt határozták meg, mit kell tenniök az érin­tett gazdasági vezetőknek, hol a legsürgősebb az előre­haladás, ám a hogyant már állapítsák meg maguk, ez nem a pártvezetőség dolga. Nem „súgnak” tehát a gazdasági vezetésnek, nem mankót, vagy botot nyomnak a műszakiak kezébe, hanem — jobb kife­jezést nem találva — irányvo­nalat adnak. Ez pedig, a ko­rábbiakhoz mérten, jelentős eltérés. Sok olyan dolog volt, ami kezdetben bizonytalanságot okozott a pártszervezetek, pártvezetőségek munkájában. Vácott is, ahol a pártszerve­zetek zöme üzemi pártszerve­zet, hallani lehetett olyan vé­leményeket, hogy — ha kérdő hangsúllyal is — „kitiltják'’ a pártszervezeteket a gazdasági munka kérdéseinek tárgyalá­sából? A tények, a valóság persze rögtön cáfolatot adtak erre, s ma már eloszlott a ko- rábi bizonytalanság, s he­lyét az útkeresés, az új mód­szerek próbálgatása vette át. Sokat segített ebben a városi pártbizottság, de önmagában ez nem lett volna elég. A ka­pott segítség, útmutatás mel­lett az jelentette a döntő té­nyezőt, hogy mind több azok­nak a kommunistáknak a szá­ma, akik fölfedezik az új hely­zet előnyeit, lehetőségeit, az új módszerek adta hatásosabb cselekvés fontosságát A pártmunka napjainkban, ahogy ezt mondani szokták, valóban egész embert kíván. Annyi és annyiféle a feladat, oly sok a választ váró kérdés, a felvilágosító szót, magya­rázatot igénylő feladat, hogy minden napra bőven jut te­endő. Ha a pártszervezetek, a vezetőségek, mint az emlí­tett példában, valóban a lé­nyeget ragadják meg, erőiket arra koncentrálják, amiben a legtöbb a gond, ahol tehát legnagyobb a szükség a segít­ségre, akkor sikerrel győzik a sok-sok feladatot A rész­letekbe temetkezés, az unos- untalan beavatkozgatás mind kevesebb pártszervezet mun­kájában lelhető fel, s ez po- zitív fejlődésről tanúskodik. Arra van szükség, hogy ez a pozitív fejlődés most már mindenütt tapasztalható, és mindenütt megtorpanások­tól mentes legyen. Mészáros Ottó A bő szoknya meg a piac Kihasználják a főváros közelségét a mogyoródi Arany János Tsz tagjai Dr. Juhász János, a mogyo­ródi Arany János Tsz fóagro- nómusa, így jellemzi a gazda­ság termelési adottságait: — Nálunk könnyebb feste­ni, mint gazdálkodni. A hegyes-völgy es vidék bő­velkedik természeti szépsé­gekben, a Somlyó-hegy és kör­nyéke sokak által látogatott kirándulóhely. A dombolda­lakról lefutó szántóföldek DINNYEVÁSÁR Az eső ugyan hiányzik, a korábbi időjárás mégis kedve­zeti, s nagyra nőttek, ízesek a görögdinnyék. Könnyű vá­logatni a háziasszonynak. (Foto: Gábor) UJ FILMEK A MŰSORON A Tolvajtól a Kalózkapitányig A filmeket szerető közönség hangulata és ízlése szerint vá­logathat majd a rövidesen be­mutatásra kerülő filmekből. A krimit kedvelők éppúgy fala közt, a templom ajtajáig kísérte a falu papja Péli Ma­riát és Győri Jánost, a megil- letődött jubilánsokat, s most, ez ezüstlakodalom kellős kö­zepén, itt ül közöttük, anek- dótázva, barátkozón. Jobb kar­ját kényelmesen a televízióra fekteti. Galgahévizen szinte minden második házban van már te­levízió. — Mosógépet, hűtőszekrényt és porszívót is vásároltak már Itt rengetegen — dicsekszik Basa Jánosné. — Isten őrizz mosógép nél­kül! — szól közbe a 82 éves Péli néni, magához vonva fi­gyelő dédunokáját, a jövőre már iskolába iratkozó Marikát. — Sőt, aki csak teheti, a gáztűzhelyet is beszerelteti — hallom a lakodalmi asztal alsó végéről. — A keresztapa meg — mu­tat az egyik fiatal férfi Basa Jánosra — saját gépkocsiján jár ki a szőlőjébe. — Hát már az is valami? — legyint Basa. — Viszem vele a kéthektós hordót, a permedét, a permetezőgépet. Mint a töb­biek. — Jó maguknak, mert köny- nyen kirándulhatnak — mon­dom. — Csak beleülnek a ko­csikba, és oda mennek az or­szágban, ahová kedvük tartja. — Azt nemigen — vetik el­len többen is. — Hanem ház­táji árut, azt állandóan szál­lítunk rajtuk Budapestre. És augusztus 27-én, a szentkúti búcsúba is kocsival megyünk. Visszük a fájóslábuákat és az öregeket... Az ablakok m5gött Bencze Mihályné, a lánya és a kis unoka van csak ott­hon. A házigazda Gödöllőre utazott. Javítják az Opel Re- cordját, megnézi, elkészült-e már? Végigvezetnek a zsúfoltan berendezett, cifrán kifestett szobákon. A vitrinekben por­celán- és gipszfigurák, cicák, őzek, szentek bóbiskolnak, bibliai tárgyú, művészieden mázolmányok borítják el szin­te teljesen a falakat. A fürdő­kádban — rossz a csap! — ru­haneműt tárolnak. A kis szo­bában él az idős házaspár, a a nagyobbat a három fiatal foglalta el, a két legnagyobb helyiség, a nagy ház legfőbb dísze, lakatlan. — Igen, a mi háztartásunk már teljesen gépesítve van — foglalja össze a látottakat Benczéné. — Két hónapja sze­relték fel a gáztűzhelyt, de most, a dologidőben, keveset használjuk. Szalonnafélén, zsíros kenyéren, lesütött hú­son, téli szalámin élünk. Friss húst a mi falunkban nemigen kapni. Pékség sincs, pedig na­gyon kellene. Ma, vasárnap lévén, főztek. A kis unoka, Benedek Magdol­na* azonban nem evett. Pedig húslevest kapott, csirkecom­bot, töltött paprikát, kalácsot. Csak mindig csokoládét maj­szolna. Azzal vette el az étvá­gyát most is, ebéd elett. — Egyke? — Általában egy gyereke van itt mindenkinek. Esetleg kettő. Elég egyet is kistafírun- gozni. Eggyel kevesebb az ide­geskedés — magyarázza Bene- dekné, a fiatalasszony. — Pél­dául, amikor az óvodában sze­repelt, nyolcszáz forintért vet­tem neki bő szoknyát. Azóta sem volt rajta. Nem kell neki. — Nyomja a derekam — kotyog közbe Magdika. — Ha negyvenéves volnék, én is kivetkőznék — mondja Benczéné. — Sorra vetik le az asszonyok a bő szoknyát. A harmincévesek közt alig van már, aki viseli. Nagy zol a nép, a házépítésben is, a ruházkodásban is,’de még a hajcsinálásban is. Táskarádiót hallgatnak, úgy szedik az uborkát. — De gumikesztyűt nem ad a tsz. Már a negyedik párat szaggatom el, mert az uborKa tönkreteszi a kezet, védeni kell — panaszolja a már szin­tén „kivetkőzött” Benedekné. Kaland az országúton Bukósisakos, bő szoknyás parasztasszony robog el mel­lettem. Hirtelen leállítja a mo­tort. — Az állomásra megy? — Oda. — Üljön mögém, elviszem. Mindjárt esni fog. Átfogom a derekát. — No, gyia! — mondja. És repülünk. Polgár István megtalálják szórakozásukat, mint a komolyabb témák iránt érdeklődők. A ceglédi, nagykőrösi, váci, szentendrei bemutató mozik­ban játsszák majd a Dákok című, színes szélesvásznú ro­mán—francia történelmi fil­met, amely a rómaiak korát idézi fel. A Tolvaj című fran­cia—nyugatnémet magyarul beszélő film egy gyötrelmes megalkuvás történetét meséli el, Romy Schneider főszerep­lésével. Sokan ismerik a szín­házból az Egy szerelem három éjszakája című darabot, ame­lyet most megfilmesítettek, Venczel Vera, Sinkovits Imre, Darvas Iván főszereplésével. A Szüzet a hercegnek című olasz filmet csak 18 éven fe­lüliek látogathatják, egy főúri frigy bonyodalmait eleveníti meg. Mulatságos vígjáték a Se­gítség, gyilkos című olasz film. Egy agyafúrt ékszerrablást iz­gulhatnak végig az Egy mil­liárd a biliárdasztalban című francia film nézői. Az ifjúság számára készült a Páncél nél­küli lovag című bolgár és a Kalózkapitány című kalandos, koprodukciós film. Robin Hood kalandjainak újabb so­rozata látható, most jugoszláv filmen, címe: A győztes Ro­bin Hood. > S. t azonban a hasznot ugyancsak nehezen adják. Még csapadé­kosabb időjárás mellett csak- esak, de az idei nyáron, ami­kor olyan kevés volt a csapa­dék, mint amire a legidőseb­bek sem emlékeznek, veszély fenyegeti a szántóföldi növé­ny eket. A főfal minősége és a főváros közelsége: ez a két tényező határozza meg hosszú évtizedek óta, hogyan gazdálkodjanak a mogyoródi parasztok. Nem véletlen, hogy a község gyümölcs- és paradi- cgomtermeléséről híres. Külö­nösen ez utóbbivaL szerzett nagy hírnevet, s tegyük hozzá, sok pénzt is az itteni gazdák­nak. Albert Károly, a terme­lőszövetkezet elnöke, aki a fa­lu egyik legtekintélyesebb gazdája volt egyéni korában — tekintélye nem csökkent az­óta sem, mert a szövetkezet megalakulása óta áll a szövet­kezet élén — szilárdan vallja, hogy a régi hagyományokat nem szabad felrúgni; haszno­sítani kell azokat, a nagyüze­mi gazdálkodás keretei között is. S hogy törekvésük sikerrel jár, azt az bizonyítja: a falu csaknem minden harmadik háza az utóbbi két-három év­ben épült, sok a személygép­kocsi, s így tovább. A termelőszövetkezet föld­jeinek java része homok, a domboldalak egy része víz ál­tel lemosott és szél által le­koptatott sárgaföld. Most va­lósul meg egy 2,5 millió fo­rintot igénylő terv, s ezzel párhuzamosan egy 900 ezer forintos. Az előbbi összeget a víz szabályozására fordítják, meghatározott mederbe tere­lik, ahol szükséges, ott csök­kentik a hegyekről, dombok­ról lerohanó víz sebességet, ahol pedig úgy helyes, ott meggyorsítják. A termőföldet védik ezzel a további pusztu­lástól. A 900 ezer forintot pe­dig kút fúrására, a víz táro­lására, a gazdaság vízzel való ellátására fordítják. A terv a jövőt segíti, a jelen még nem rózsás. Olyan földeken kell termelni, amilyen van. — Mi nem versenyezhetünk a termésátlagokban a többi termelőszövetkezetekkel, de azért nekünk is élni kelL A rosszabb földekért a piaccal kárpótoljuk magunkat. A tsz elnökének — mielőtt belépett a termelőszövetkezet­be — a lánya 12—15 éves volt. Magával vitte minden alka- lomal a főváros piacaira. Hadd ismerje meg a piacozás forté­lyait Ebben a községben min­denki. de főként az asszonyok vérében van a piacozás, s nem is igen akarnak róla lemonda­ni. Nagyüzemben erre alig adó­dik lehetőség. A munkaszerve­zés nem engedi meg, hogy a tagok szíre-szóra a fővárosba utazzanak. A szövetkezetben azonban na­gyon is tudatosan, s főleg eredményesen, gyümölcsözte- tik azt, ami az egyéni gazdál­kodás idején hasznos volt. Miről is van szó? A termelőszövetkezetben három olyan szántóföldi ter­mék van, amelynek jelentős részét közvetlenül a piacra vi­szik, s ott értékesítik: a földi­eper, a paradicsom és az őszi burgonya. A tsz elnöke a könnyebbség kedvéért a paradicsom példá­ján igyekszik megértetni, mi­lyen nagy lehetőségek vannak a piaci értékesítésben. Az idén Költöznek az üzemek A főváros VIII. kerületéből, Józsefvárosból 19 üzemet ki­költöztetnek, harmincat pe­dig áttelepítenek, a felsőbb szervek határozata értelmé­ben. Az intézkedés végrehaj­tása minden bizonnyal több munkaalkalmat — vidéken. Eddig mintegy 800 munkahe­lyet létesítettek különböző szakmájú vidékiek, számára, s a tervek szerint 1968 végéig ezt a számot 1300—I500-ra nö­ezer embernek nyújt majd i vélik. 150 holdon termelnek paradi­csomot, s ebből 100 holdra ér­tékesítési szerződést kötöttek a konzervgyárral. A korai ter­més Mogyoródról is exportra ment, a többit a gyár dolgoz­za fel. A tsz a szerződött te­rületen kielégíti a gyár igé­nyeit, a szerződésben megálla­pított fajtát termeli. A fenn­maradó ötven holdon, az ősho­nos, úgynevezett mogyoródi- gerezdes fajtát termelik. Lé­nyegesen nagyobb ebből egy- egy paradicsom, mint a ke­resztezett fajtákból, s ami nem mellékes, pirosabb, tehát mu- tatósabb. Tizenöt munkacsa­pat dolgozik a földeken, mind­egyik 10 holdon termei para­dicsomot, egyenlő arányban s helyi fajtát is. Ötven hold termése, rengeteg paradicsom! Mennyi elárusítóhely kell ehhez, hogy értékesíthessék? — Nincs egyetlen elárusító- helyünk sem — mondja az el­nök. Itt vannak a mi ügyes asszonyaink. Mindegyik mun­kacsapat maga értékesíti a termést. Nagyon érdekes, amit a to­vábbiakban mond: — Mi nem egy piacra vi­szünk paradicsomot, legalább ötre vagy hatra. Nyugodtan állíthatom: amíg mi ott va­gyunk, addig más alig ad eL A befőzés időszakában a fővá­rosi asszonyok a mi árunkat keresik. — Minek köszönhetik a nagy bizalmat? — Először is a szép árunak. Csak válogatott paradicsomot viszünk. Nagy szerepe van eb­ben a fajtának is, s még vala­minek. — Tavaly két asszonyunk árult a Fény utcai csarnokban paradicsomot. Ezek az asszo­nyok már kivetkőztek a régi, rakott szoknyákból, városias ruha volt rajtuk. Én rendszeresen járom a pia­cokat, s meglepődve tapasz­taltam, hogy egyáltalán nem fogy náluk az áru, pedig a mi­nőséggel nem volt semmi baj. Kérdezem az asszonyoktól, miért marad rajtuk a paradi­csom? Elkeseredve felelték: a vevők nem akarták elhinni ne­kik, hogy ők mogyoródiak. „Azok bő szoknyában vannak” — mondották. Tavaly ősszel érzékenyen érintette a szövetkezetei, hogy nehézségek voltak a burgonya értékesítésével. Százhúsz hol­don termeltek gülbaba fajtát. A vezetőség összeült, s úgy határozott: meg kell próbálni az üzemekkel. Akkor még nem gondolták, hogy milyen biztos piacra lelnek. A tsz-elnök fel­keresett néhány üzemet, be­szélt a szakszervezeti vezetők­kel, igazgatókkal, felajánlotta a burgonyát megvételre. Elő­ször nem értették az üzemiek, miről van szó, később azon­ban kaptak rajta. — Az üzemek dolgozói há­romhavi részletre vásárolhat­tak tőlünk burgonyát, ötven- kilós zsákokban, mindenkinek házhoz szállítottuk. Harminc vagon burgonyát adtunk így el anélkül, hogy egyetlenegy kifogás elhangzott volna. — Kifizetődött ez a termelő- szövetkezetnek ? Rövid számítás: — Egy teherautóval 40 má­zsa burgonyát szállítottunk be. A nagykereskedelem kilónként 2,20 forintot adott volna, mi háromért adtuk. Egy-egy szál­lítmánynál a különbség 3200 forint. Ha 1000 forintot mon­dok, akkor már sokat számí­tok a fuvarért, a többi tiszta haszon. Az idén is megszer­vezzük az üzemi értékesítést — mondja az elnök. A főváros az ország legna­gyobb gyomra! Ezer és ezer úton-módon kerül az áru, az élelmiszer az üzletekbe, a pia­cokra. A mogyoródi Arany Já­nos Tsz tagjai ápolják a régi hagyományokat: a fővárosiak javára, s a maguk hasznára. Mihók Sándor i

Next

/
Oldalképek
Tartalom