Pest Megyei Hírlap, 1967. augusztus (11. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-24 / 199. szám

Beiratkozás a dolgozók általános iskolájába A városi tanács művelődés- ügyi osztálya felhívja a lakos­ság figyelmét, hogy az 1967/68- as tanévben is folytatódik a dolgozók általános iskolai ok­tatása. Azok a felnőttek, akik nem rendelkeznek általános iskolai végzettséggel, az esti és leve­lező tagozatokon fejezhetik be tanulmányaikat. Beiratko­zás augusztus 25—31 között mindennap 17-től 19 óráig, a Mészáros Lőrinc iskolában, Cegléd, Pesti út 2. szám alatt. A felnőttoktatásra jelentke­zők beiratkozáskor vigyék magukkal az előző iskolai végzettségükről szóló bizonyít­ványt, valamint a személyi igazolványt. PEST NEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA A MATROZCSARDABAN Minden ember a fedélzeten... Jó hír röplabdázóknak Az idén ismét megrendezik a járási röplabdabajnokságot. Az érdekelt sportkörök au­gusztus 30-ig juttathatják el nevezésüket a ceglédi JTS röplabdaszövetség címére, Cegléd, Rákóczi út 14. szám alá. A sorsolás szeptember 3- án délután öt órakor lesz. XI. ÉVFOLYAM, 198. SZÁM 1967. AUGUSZTUS 24., CSÜTÖRTÖK Egy ezrelék kifogás Ceglédbercelenegészségház Mikebudán bolt, Álbertirsán fodrászat épül Városon, falun egyaránt, bármerre vezet az utunk, ki- sebb-nagyobb építkezésekkel találkozunk. Már megszoktuk, életünkhöz tartozik az állandó fejlődés. Az építkezések egyik fő le­bonyolítója a Ceglédi Járási Építőipari ütsz. Elnöke, Csíz­FAFORGÁCSOK Felsivít a gép, belemar a fába. A fa felszisszen, lehulló forgácsa tekereg a padlón, a munkások lába előtt. Nem so­káig: egy szorgos seprű gyor­san összegyűjti a tekergőket. Rendnek kell lenni az üzem­ben! Néha egy szilánk szabad­kozva menekül a söprű elől. Forgácsok. Apró faforgácsok. ★ Ezt, amelyik most a kezem­ben van, a sorozatfúró szabta. Ambrus gépe. Ambrus aszta­los, a szakma kiváló dolgozója és két betanított munkás mes­tere. Régen, egy kis műhely­ben tanulta a szakmát. Tizen­két, tizenhat órát dolgozott a mester mellett. Imre, akit most tanít, nyolc órát dolgo­zik vele együtt. Akkor, régen nehéz volt a munka, sok is, — de azért rendes ember volt az egykori mester: tudása legja­vát adta inasának. Ambrus most körfűrészen dolgozik, so­rozatfúró automatán, gyalugé­pen. Mikor hol van szükség rá, a szaktudására. A múlt évben levizsgázott a nyolcadik osz­tály anyagából és hamarosan a faipari technikum levelező hallgatója lesz. Fejlődik az ipar, egyre több az automata gép, ő pedig — mint többször is mondogatja — nem akar a saját gépei mellett betanított munkás lenni. No, és még tö­kéletesebb kezű szakmunkáso­kat akar nevelni, hisz messzi még a nyugdíjazás! A ragasztópapíron papírvé­kony fumérlemez hintázik. Vékony, filigrán termetű sző­ke asszonyka munkája. Hány lemezt ragaszt naponta? Kö­rülbelül hétszáz darabot. Bol­dog. Nyolc évi házasság után végre az idén lakáshoz jutott, új házban, a sajátjához. Isten veled, vita, zivataros, idegölő albérlet! Persze, bútor is kel­lett, asztal, székek, könyves­polc. Mindaz, ami eddig nem fért el a csepp albérleti szo­bában. Már meg is van. Mi kellene még? — Még? Különösképpen semmire nem vágyunk. Csak egy kis boldog nyugalomra. A munkaidő utáni „második nyolcasra” — ami jár. Az idén a vállalat üdülőjében nyaral­tunk. Két hete mosógéppel bő­vült a háztartásunk. Szórako­zásra keveset költünk, inkább könyvekre. Néha moziba me­gyünk, de Zsuzska lányunk még olyan pici, hogy nem hagyhatjuk gyakran el azért, hogy szórakozhassunk. Inkább estefelé együtt sétálunk. Együtt vagyunk boldogok. ★ Barna szilánk. Nagyon vé­kony, nyurga fiatalember. A szomszédos községből jár be az üzembe. A községnek is a legeslegszéléről. A pácolóban dolgozik, ö a KISZ üzemi kul- túrfelelőse. Azt mondják, a fiatalok összefogása és az ol­vasás a hobbyja. Elmosolyo­dik, s bólogat: így igaz, való­ban. Harmadikos levelező gimna­zista lesz szeptembertől. Ta­nulás a vesszőparipája. Mi szeretne lenni? — Bútorterve­ző. Vagy majd hangszerké­szítő. Ki tudja? Szabad idejé­ben már készített hegedűt is, csöppet, meg egy gitárhoz is hozzáfogott, de az valahogy nem tetszik neki. Azon még faragni kell. A nyáron két hétig dolgo­zott építőtáborban. Mi volt a legérdekesebb élménye? — Egy műsoros est és a csizmám: az egyik igen szóra­koztató volt, a másik már ke­vésbé. A csizma ugyanis fel­törte a sarkamat. Ez volt... — esk — mazia Pál adott rövid ismerte­tést, hol dolgoznak mostaná­ban a kőművesek, ácsok, laka­tosok, a különféle szakmák mesterei. — Köztudott, hogy július végén adtunk át 36 OTP-la- kást, amelyet mintegy 9 mil­lió forint értékben készítet­tünk. Azt azonban már csak az érdekelt új tulajdonosok tudják, hogy az átadási jegyzőkönyvbe alig került javításra, ki­igazításra utaló észrevétel, csupán egy ezrelék, mintegy tízezer forint érték­ben kell kisebb pótló munká­kat végezni. Ezeknek e hó 25. a határidejük. Igyekszünk idő­ben végezni. — Ceglédbercelen 1,8 millió forintos költséggel készül az egészségház. Abonyban hét ál­lami házat tatarozunk, a föld­művesszövetkezetnek egy bol­tot felújítunk és egy korszerű üzletet építünk. Szövetkeze­tünk kivitelezésében épül a mikebudai üzletház is, mint­egy félmillió forintért. Álbertirsán átadáshoz kö­zeledik a minden igényt kielégítő korszerű női és férfifodrászat, kozmetikai részleggel. Mellette kap helyet a ktsz j fényképészrészlege. Családi ; házak építkezésein is dolgo- j zunk. j — A városban iskolákat, ; napköziket és óvodákat hoz- , tunk rendbe az új tanévre. A 1 Mizsei úton saját telepünk épül. Több mint 800 ezer fo- | rintos beruházást hajtunk itt végre. A város különböző pont­jain levő részlegeket és raktárakat fogjuk közpon­ti helyen elrendezni. Ehhez azonban még egy fon- | tos telekvásárlást kellene le­bonyolítani. A városi tanács­osai folytatunk tárgyalást eb­ben az ügyben. — Munkánkban, időnként lemaradások mutatkoznak. Az építőiparban mutatkozó mun­káshiány nálunk is érezteti hatását, kőműveseket, ácsokat és segédmunkásokat tudnánk foglalkoztatni — ha jelentkez­nének — mondotta a ktsz el­nöke. Előző napon még munkagé­pek dübörögtek a környékén, vasárnap mégis megnyílhatott a Pesti úti Matrózcsárda. A Kossuth Tsz és a földműves­szövetkezet közös üzleti vál­lalkozása nem várt közönség- sikert aratott. Személyzete — hozzászámítva a családtagokat is — alig győzte a munkát. Egész nap folyt az emberára­dat. Megcsodálta a boltíves épületet, amelynek tetejéről a hajókémény sem hiányzik. Kapitánya, Molnár György üzletvezető, nagyobb zátonyo­kat elkerülve, szerencsésen ha­józott egészen estig. Ekkorra elfogytak a halételek, és az utasok kénytelenek voltak a sokkal prózaibb marhapör­költtel beérni. Italfélékből fő­leg a sör fogyott, de a kiván­csiak kóstolgathatták a tsz ki­tűnő fajborait is. A kajütök, azaz a termek, majdnem kicsiknek bizonyul­tak. A bútorzat praktikus, a konyha jó kezekben van, mi­vel Molnár György maga is otthon van a szakácskodás- ban. A falakon hajózási jel­legű díszeket helyeztek el, a villanyvilágítást saját aggre­gátorukkal oldották meg. A külföldiek is szíves fogad­tatásra leltek a több nyelvet beszélő üzletvezető jóvoltából. Többnyire „viszontlátással” búcsúzkodtak. A szárazföldi ceglédi nép hamar beleillesz­kedett a csárda hangulatába. Csupán egyeseknél lehetett tapasztalni tengeri betegség tüneteit, ami ingadozó lépé­seikben nyilvánult meg. Este már a nótaszóra is sor került. Néhány asztaltársaság kórusa mintha versengett volna egy­mással hangerőben. Stílusos matrózdalokat viszont sehol nem hallottunk. Hacsak a Gyere Bodri kutyám, szedd a sátorfádat című, nomádságunk emlékezetére szerzett ősi éne­ket nem tekintjük annak. MIT KELL TUDNI a földadóról ? Az adófizetésről adtak tájé­koztatást a városi tanács pénzügyi osztályán. Akiknek földadót kell fizetniük, a ki­kézbesített adóívekből már tudják, mennyi a kivetett fi­zetnivaló. Akiknek a földadót ter­ményben kell kiegyenlíteniük, elsősorban búzát kötelesek átadni. Ha a termésből levo­nandó tételek után nincs ele­gendő búzájuk, akkor rozs- zsal, árpával vagy borral kell fizetni, a felsorolások sorrend­je szerint. Ebben az esetben ezeket a terményeket, illetve a bort búzakilogrammra kell átszámítani. A terményben fizetendő földadó július elsején esedékes és búzával, illetve egyéb ga­bonával történő kiegyenlítés esetén szeptember 30-ig, bor­ral való fizetésnél pedig no­vember 30-ig intézhető el az adózás kamatmentesen. A ter­ményt, vagy a bort az adófi­zetőnek kell beszállítani a fel­vásárló helyre. Aki az előírt­nál később rendezi adóját, adópótlékot fizet. Ha az adózó a terményben fizetendő föld­adót önhibájából nem ter­ményben egyenlíti ki, az a mázsánkénti 257 Ft-os búza­áron felül az igazolatlan ter­ményhiány minden búzakilo­grammja után egy forint pót­lékot köteles fizetni. Képünkön a megnyitás előtti utolsó simításokat végzik az építők az új csárdán. Kép, szöveg: Jakab Zoltán Az ökölvívók célja: bejutni az NB II-be Régen hallottunk ökölví­vóinkról, ezért megkértük Ku­kuk János szakosztályveze­tőt, mondja el, mi újság a csa­patnál? — Csapatunk nagyon egy­séges, szorgalmasan készü­lünk a küszöbön lévő bajnoki fordulóra, amely szeptem­ber 10-én - lesz Békéscsabán. Utána idehaza mérkőzünk Kiskunfélegyháza és Kiskun­halas ellen. Mindent elköve­tünk az NB II-be jutásért, éppen ezért előkészületi mér­kőzést fogunk játszani szep­tember 3-án. Ide látogat a Budapesti Építők csapata barátságos mérkőzésre. 27-én részt Augusztus 26-án és Nagykőrösön veszünk az Arany János emlékverse­nyen. Lukács Pál és a két Pataki versenyezni fog és Kovács is szorítóba áll már a bajnokin. Most kaptuk meg a tabellát és ez jó a mi részünkre: 1. CVSE 2. Kiskunhalas 3. Kiskunfélegyh. 4. Békéscsaba 2 S — 1 31:29 4 3111 30:30 3 2 í — 1 23:17 2 2—11 16:24 1 — Ha Békéscsabán nyerünk, nagyot lépünk előre az NB II felé. Itthon pedig lelkes közönségünk már fél győzel­met ad biztatásával. A többi már versenyzőinken múlik. (sz) Épül a tűzoltólaktanya A Széchenyi úton épülő új tűzoltólaktanya lassan már csak külső és belső „köntösére” vár. Az abani csata A KÜTFORRÄS, amelyből e történet szár­mazik, maga az írott és íratlan történelem. Regőseink, krónikásaink és történészeink már sok mindent megírtak és sok mindenről örökre meg is feledkeztek. Az eseményt ma már csak egy dűlőnév őr­zi az utókornak, a „Tatárhányás”. Könnyel­műen széthordott, de ínég mai állapotában is mintegy hat méter magas tömegsírhalom. Az írástudók „Anno Domini” 1241-et írnak. Csípős, későőszi köd borítja az abani dombo­kat, ahol buja fű terem, itt-ott éáHtg"Ts' érő. Bentről az erdők és nádasok felől serény sürgés-forgás zaja hallik. Árpádházi kirá­lyunk, IV. Béla készülődik seregével csatát vívni az Abanra északi irányból törő tatár seregekkel. A harcmezőre kivonuló sereget sok-sok gyalogos követi különféle szúró és vágó fegyverekkel, Aban védelmében. Alig verődik fel a reggeli harmat, alig ül el a köd, amikor megszólalnak a harci harsonák. A ki­rályi sereg készen áll, hogy feltartóztassa az ellenséget, az öldöklő és gyújtogató tatárokat. DÜHTŐL és vérszomjas révülettől tajtékoz- va, sikongó üvöltéssel, gyors ügetéssel tűnik fel az ellenség. A király parancsot ad a táma­dás visszaverésére. Maga is megindul egy ki­sebb csoport élén a legnagyobb dombhát fe­lé. A 400 főnyi királyi seregnek egy 6—700 főből álló tatársereggel kell megbirkóznia. Látható az is, hogy e tatárhad a nyugat felé haladó vezérsereg egyik csoportja, valameny- nyien edzett, kiéhezett harcosok. Megkezdő­dik a jel és vonalnélküli ádáz küzdelem, mi­után többször nyílvessző szeli át a 30—40 mé­ternyi távolságot. Majd ölre mennek. Nem párbaj és nem is egyszerű tusa ez, hanem vérfagyasztó öldöklés. Csörög-csattog, zörög, jajong, visít, villog, forog, dulakszik a két se­reg. Lovas nélküli rémült, s tajtékzó paripák futnak a tisztás felé. Egyre fogynak a tatárok, de számottevő a magyar veszteség is. Közép­tájon jár már a nap, mire alábbhagy a harci zaj, és a 100 főre apadt tatárkád feladja a küzdelmet. A dombhátat halottak és haldok­lók sokasága borítja. Mindenhol vér és vér, szétszórt dárdák, kardok és nyilak. A KIRÁLY PARANCSARA gyorsfutár vi­szi a győzelem hírét Abanba, ahol tüstént nagy ünnepi lakomára készülnek. A harc fá­radalmait még ki sem pihenő katonák és polgárok ezalatt a csatatér eltüntetésén fára­doznak. A hullákat nagy halmokba hordják össze az életben maradt tatárok. Mindenki más a dombhát déli oldaláról földet hord, szekereken és pajzsháton is. A földdel fedett hullákra újabbakat hordanak kusza összevisz- szaságban. Többen m^g élnek, mozognak kö­zülük. A halottakkal kerülnek föld alá az el­hullt harcilovak is. A nagy temetés szakadat­lanul folyik öt napon át. Az ötödik nap éj­szakáján végeznek az életben maradt tatárok­kal is. Halomra nyilazzák őket, és belőlük ma­gasodik a hatalmas tömegsír legfelsőbb réte­ge. Majd nagy máglyát gyújtanak a halom tetején, jelezve, hbgy a temetés befejeződött. Rendezetlen sorokban vonul a győztes sereg Abgnbsix élen a királlyal, ahol a város asszo­nyai és öregjei hálálkodva fogadják őket. Nagy a vígság és tombol a jókedv. Aban főte­rén ökröket sütnek. Többfelé pattognak az örömtüzek lángjai, megkezdődik a győzelmi tor. Javában tart a tánc és vigalom, amikor váratlanul futár érkezik és üzenetet hoz a ki­rálynak. Lóra kapnak rövidesen, és a királyi sereg kelet felé száguld. Sűrű porfelhő kíséri útját. Hírlik, hogy újabb tatársereg közeleg. Átúsztattak a Tiszán. AZ ABANI TÖMEGSÍR tetején ma egy rögtönzött őrbódé áll. Messzire belátni innen az abonyi József Attila Tsz tábláira. Figyel­mes őrszem vigyáz innen a tsz vagyonára. 1967-et írunk, és ma már csak nagyon keve­sen tudják Abonyban is, hogy a „hegyesi” dombhát mennyire történelmi értékű hely., Talán jóval több gondot kellene fordíta­nunk történelmi emlékeink és értékeink ápo­lására ... Skultéti József

Next

/
Oldalképek
Tartalom