Pest Megyei Hírlap, 1967. augusztus (11. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-03 / 181. szám
1967. AUGUSZTUS 3., CSÜTÖRTÖK eta • «terei VÜHap Az ÉVIG ceglédi gyárában A hétköznapok döntenek ♦ Rászolgáltak a bizalomra ♦ A pártcsoportoktól többet + A tettek közös célja Lassan esztendeje lesz, hogy az Egyesült Villamosgépgyár ceglédi gyáregységének kommunistái igent mondtak. taggyűlésükön a pártvezetőségbe javasoltakra. Hét tagra bővült az addig öt kommunista alkotta vezetőség: a régiek sem dolgozhattak rosszul, hiszen mind- annyiukat újraválasztották, a titkár, Z akar János elvtárs pedig 1961 óta első ember az egyenlők közösségében. Tizenegy hónap sok is, meg kevés is. Sok, ha azt nézzük, mi-mindennel kellett megbirkózniuk, kevés, ha a feladatok tengerét tekintjük. A vezetóségválasztó taggyűlésen javasolta a tagság: a párt- vezetőség tartson időnként kibővített üléseket. Megvalósult Bírálat hangzott el, több is, az oktatásban résztvevők lemorzsolódásáról. Volt javulás a múlt oktatási évben, de még mindig nem elégedettségre okot adó. Sok felszólaló foglalkozott o KISZ helyzetével; a nemrég lezajlott KlSZ-vezetőségválasztá- son sikerült e tekintetben is előbbre lépni, többek között úgy is, hogy olyan kommunisták, mint Bugyi Pál és Balázs Sándor elvtársak, az Ifjúsági szervezetben végzendő munkát kapták pártmegbí- za t ás ként. — A tagság a legnehezebbet bízta ránk, s kérte tőlünk: a hétköznapi aprómunka javítását, színvonalasabbá tételét — mondja Zakar eivtárs. — Arra gondolok, hogy a nagy dolgokban köny- jtyü eligazodni, tisztán látni. Nehezebb azokban az aprónak tűnő ügyekben, amelyek nap mint nap jelentkeznek egy gyáron belül... Az aprónak tűnő ügyek persze nem jelentenek bele- temetkezést a napi, operatív teendőkbe: ez. nem a pártvezetőség, a pártszervezet dolga Ám „apró” ügynek számít az ország és világ nagy dolgaihoz mérten, hogy — például — terjeszkednie kellene a gyárnak, építene is, enyhítve a zsúfoltságot, növelve a teremlőkapacitást, de a kisajátítási eljárás végtelenül lassú volta halomra dönti a terveket. Mert ez hangulati kérdés is: nem mindegy, látják-e a dolgozók, hogy már húzzák a falakat, vagy még mindig csak akták vannak valahol! © A kedvetlen, a gyenge akaratú ember hamar belefáradna mindabba, amit az ilyen, gyári hétköznapok jelentenek a pártmunkában. Beszélgetni, vitatkozni arról, miért csak az ifj. Győr János vezette pártcsoport dolgozik jól, s a többi csak közepesen? Miért nem elég önállóak a pártcso- portok, miért kevés a kezdeményezés munkájukban? Hol van a hiba a pártvezetőség munkamódszereiben, s hol a pártcsoportokéban? Milyen útja-módja van a szakszervezeti műhelybizottságok és a pártcsoportok, a pártszervezet jobb együttműködésének? Miért sikeres a pártépítő munka a legtöbb részlegnél, s miért topog egyhelyben néhány kisebb közösségnél? — Valahol ott különböznek a többiektől — mondja a kommunistákra célozva az egyik pártonkívüli munkás —, hogy soha nem mondják azt, amit mi könnyebben kimondunk: mi dolgunk vele? Itt volt az év első negyede is. Elég bajban volt a gyár, terilyesmi. kezdtek. melési nehézségek, Rögtön mozogni (Miért van ez igy, az úgy? Én például a környezetemből két olyan kommunista munkást is említhetek, akikre csak jót mondhat bárki: Kiss János kupoló és Milus Ferenc öntő. A kezük is jár, nemcsak a szájuk.., © Az év első negyede valóban próbája volt nemcsak a kommunisták, hanem a gyár egész közösségének: a jórészt objektív akadályok okozta termelési nehézségek legyűrése végülis teljes sikerrel járt, félévi tervüket adósság nélkül zárhatták. Ebben döntő része volt a jubileumi munkaversenynek, s annak, hogy olyan szocialista brigádok, mint a kisgépszereldei Béke, a lakatosok Ságvári Endre brigádja, s más közösségek „húzták” maguk után a nehezebben mozdulókat. Sokat számit, hogy a gyár vezetőgárdája zömmel munkásból, mégpedig helyben dolgozó munkásból lett vezetővé: közvetlenebb a kapcsolat, nyíltabb a szó, mint másutt sok helyen, s szerepe van abban is, hogy a pártvezetőség és a gazdasági vezetés között harmonikus az összhang, mint a gyár egyik vezetője mondja: „végülis közös célok ösztökélik itt is, ott is az embereket.” Illúziók persze nincsenek. Amint a vezetőség egyik tagja megfogalmazta: „a nagy viharok bajt jelentenének, de a túl nagy csöndnek sem örülhetnénk!” A kettő között húzódik az a választóvonal, amit hétköznapok teendőinek nevezünk, s amiből igencsak részesedik a gyár kommunista közössége is. így például abból a gondból, hogy rendkívül szoros a gyártásfejlesztési munka és a gyártás közötti idő, márpedig a felszerszámo- zás stb. nem kis feladat. Javítani kell rajta, s a hogyanra a kommunistáknak is keresniük kell a választ. Gond, nem is kicsi, hogy néhány munkás összetéveszti a jogos sérelmeket a jogtalanokkal, s úgy véli, minden büntetés — jogtalan. Magyarázni, újra és újra, türelemmel. Még akkor is, ha valaki csak tizedszerre érti meg. Könnyű lenne? Aki próbálta, tudja, mit jelent. © A vezetőség munkájában kiemelkedően nagy részt vállal Szakái Miklós elvtárs; a vezetőség egy-két tagja azonban még nem jutott el eddig. Gond? Feladat. Ne minden a titkárra, s Szakái elvtársra maradjon. Mert kell, nagyon kell, hogy arányos legyen a munka elosztása, hiszen annyi a teendő. Űj lakások épülnek a városban, érthetően fölkavarja a közhangulatot az elosztás. Beszélni, beszélni az emberekkel. A gyáregység készül az új mechanizmusra: ezernyi kérdésre várnak választ lenn a műhelyekben, az irodákban, s nem lehet azzal felelni, hogy ahogy esik, úgy puffan majd, emberek... Mindez persze nem így egyszerre, sűrítetten jelentkezik: hetekre, hónapokra oszlik el, de — akkor sem kevés! Sok volt a találgatás a gazdaság- irányítás új rendszerével kap-: csolatban, de sokat jelentett, hogy világosan leszögezték: a gyárban mindenkire szükség van, aki jól dolgozik. Mert nemcsak kérdések és gondok követik gyorsan peregve egymást, hanem a megoldások, a válaszok is. A gondok, a kérdések persze mindig előbbre járnak* ez az életi rendje. Ám abban, hogy a gondokra, kérdésekre nem elkésve, hanem időben érkezik a megoldás, a válasz, már nemcsak az élet természetes rendjét kell látni, hanem a majd’ egy esztendeje választott vezetők irányította kommunista közösség mind eredményesebb tevékenységét Is. Bár, ha jól meggondolom, ez is az élet természetes rendjéhez tartozik ... Mészáros Ottó Konfekcióüzem épül Nagykátán Több lesz a munkaalkalom A Pest megyei Vegyi és Kézműipari Vállalat Nagykátán 11 millió forintos költséggel ruha- konfekcióüzemet alapít. Az új részleg építését a jövő évben fejezik be. A kis üzemnek háromszáz állandó, főleg női munkása lesz. Ugyanennyi bedolgozót alkalmaznak majd a környező községekből. A vállalat már megkezdte a szakmunkások képzését. Kevés a szakmunkás — gyakori az anyaghiány Mérlegen: az építőipar Ülést tartott a megyei taníts végrehajtó bizottsága Pest megye fejlesztési terveinek a megvalósításában nagy szerep jut a tanácsi építőiparra. Ezen belül is rendkívül fontos a két magasépítő, a Vácott és a Cegléden működő megyei építőipari vállalat tevékenysége. A megyei tanács végrehajtó bizottságának tegnapi ülésén e vállalatok helyzetéről, problémáiról, feladatairól tanácskoztak. Gördülő szobák Kályha a buszban — Szétszedhető műhely Földi Sándor, a Ceglédi Gépjavító Állomás abonyi üzemének művezetője kinyitja előttünk egy autóbusz-pótkocsi ajtaját: kályha, műanyaghuzatos ágyak, íróasztal, szekrény. Szokatlan látvány — pótkocsiban. — Hetvenezer forintba kerül az átalakítás. Október óta készítünk kiszolgált pótkocsikból iroda-, raktár- és fürdőkocsikat a 21-es Autóközlekedési Vállalatnak. A terveket tőlük kaptuk, a munkát a gépállomás szakemberei végzik el. Átadtunk nemrég egy raktár-, egy irodakocsit és egy fürdőkocsit. Ez utóbbit ezer- négyszáz munkaórával alakítottuk át. A karosszéria és az alváz felújítását is mi végezzük. A gépjavító állomás udvarán színes fémbarakkok is állnak. — Tíz méter hosszú, szétszedhető, üvegablakos javítóműhelyek ezek. Sokszor igen mostoha körülmények között dolgoznak a kihelyezett javítórészlegek munkásai. Ezekben védve vannak az esőtől. Akárcsak az átalakított pótkocsikat, ezeket is az ország legkülönbözőbb vidékeire viszik. Dozvald Mint az erről szóló írásos jelentésből, de Űjfalusi Ferenc osztályvezető szóbeli kiegészítőjéből is kitűnt: a két vállalat sokat fejlődött az elmúlt években. Amíg korábban főként felújítással és tatarozással foglalkozott, most már inkább az új létesítmények, középületek, lakóházak, mezőgazdasági építmények létrehozására törekszik. Tavaly több mint négymillió forint értékű építkezést végzett terven felül. Nagy gondot fordított n műszaki fejlesztésre. így például a termelékenységet jelentékenyen elősegítette a pa-. neles technológia, s az elóre- gyártott elemek alkalmazása. Mindemellett — kapacitás- hiány miatt — nem tudta kir elégíteni az építési igényeket. Jelenleg is nehéz körülmények között, temérdek gonddal, problémával küszködve dolgozik a két vállalat. Sok nehézséget okoz az építőanyagok hiánya, ami nemcsak a mű- szaki vezetést teszi bizonytar lanná, de fékezi és hátráltatja a folyamatos munkát, a mar gasabb teljesítmények elérését. Közismert az építőipar munr kaerőgondja is, Vác környér kén állandó a szakember r hiány. Dr. Pénzes János, a megyei tanács elnökhelyettese foglalr ta össze a tanulságokat. Megállapította: továbbra is fontos feladata a két vállalatnak, hogy a megye számára legr fontosabb építkezéseket vér gézzé. Felhívta a figyelmet a jobb minőségű munkákra, var lemint a kapacitásbővítés ler hetőségeire. *• PÖTVEN EVES A SZOVJETHATALOM „Ez az igazság Oroszországról...“ 1917-es jóslatok a világsajtóban A világsajtó történetének alighanem legmulatságosabb baklövését követte el — persze akaratlanul — a Temps című francia lap 1917. november 7- én. A francia újság már korábban megszerezte Szavin- kovnak, a pétervári hadügyminisztérium „egyik volt vezetőjének nyilatkozatát. Az interjú a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének reggelén látott napvilágot. „A szovjetek bebizonyították, hogy képtelenek kormányozni az országot. Véleményem szerint szerepük véget ért...” Két nappal később egy ugyancsak francia nyelvű újság, a Journal des Debats, a pétervári eseményeket, a történelem legnagyobb forradalmát így kommentálta: „A cárizmus összeomlását követő napon egy — emigrációból, illetve szibériai kényszermunka-táborokból visszatért — maroknyi orosz forradalmár került a 175 milliós birodalom élére.” A „maroknyi” szó értelmezése felől nem lehet kétségünk, mert huszonnégy óra múlva a lap ismét azt fejtegeti, hogy „a pétervári szovjet ear/általán nem képviseli az rrszág közvéleményét”. Tudjuk a történelemből, hogy Lenin és a bolsevikok valóban kevesen voltak - a 175 milliós lélekszámú birodalomhoz képest. Az a tény, hogy ilyen körülmények között mégis diadalra vitték a forradalmat, éppen azt bizonyítja: politikájuk visszhangot keltett a tömegekben. Ez egyébként kiviláglik ugyanennek a Journal des De- bats-nak a már említett november 10-i, Lenin diadala című cikkéből is. A lap természetesen háborog a bolsevikok „defetista mesterkedésén”, hiszen még tart a világháború és a forradalom azzal fenyeget, hogy Franciaország orosz szövetségese kidől a csatasorból. És a bolsevik „defetisták”, mint a lap rosszallóan megállapítja, „a nagy orosz tömegeknek leghöbb kívánságai közül kettő teljesítését ajánlják fel: a békét és a földet”. A genfi Journal de Génévé még keményebben fogalmazza meg az igazságot: egyébként ugyanaz nap, november 10-én. „A szovjet — írja — a helyzet ura, mert békét akar és az orosz nép nem akarja folytatni a háborút. Kevés szóval ez az igazság Oroszországról." Ez az igazság, persze, a tőkének nincs ínyére. A londoni Times november 12-én így jósol: „Lenin uralma szemlátomást végéhez közeledik.” Az efféle, ma már nevetségesnek tűnő jóslatok attól kezdve vissza-visszatértek a nyugati lapok hasábjain. Ezek a vágyálmok rendszerint meglehetősen megbízhatatlan forrásokból származtak. így történt, hogy még a húszas évek elején Walter Lippmann, azóta is több kiadást megért, Közvélemény című politikai tanulmánykötetében arra intette az önmagukra adó lapszerkesztőket: ha már mindenképpen közük az efféle pletykákat, legalább érzékeltessék, hogy „nem saját forrásból” származnak ... Voltak másféle jóslatok is. A Matin című francia lap 1917. november 10-én „egy jól tájékozott orosz személyiséget” idéz: „Ha kitör a polgárháború, csak rövid ideig fog tartani, mert az ország hatalmas többsége — merem állítani, hogy Oroszország egészséges erői — összefog a belső ellenség ellen”. Ez a jóslat is pontatlan volt. Mint tudjuk, a polgárháború hosszú ideig tartott, a hatalmas többség pedig a „iól tájékozott személyiség” megítélésével ellenkezően nem az ellenforradalom, hanem a szovjet oldalán állt. A már idézett Journal des Debats november 9-én akként vélekedett: „Csak az Amerikai Köztársaság mentheti meg az Orosz Köztársaságot, bármilyen paradoxnak tűnjék is, hogy a világ legnagyobb kapitalista állama nyújtson pénzügyi segítséget az Európában létrejött első szocialista köztársaságnak”. Erről a segítség- nyújtásról annyira nem volt szó, hogy az ellenforradalmat támogató tizennégy intervenciós ország között ott volt ama bizonyos „Amerikai Köztársaság” is. Washington álláspontja — a Wilson elnöktől távozó Charles Crane diplomata 1917. december 26-i nyilatkozata szerint — az volt, hogy majd csak egy olyan kormányt fog elismerni, „amelynek kézzelfogható esélyei lesznek arra, hogy hatalmon tud maradni”. Washington kissé sokáig latolgatta az esélyeket: a diplomáciai elismerés tizenhat évig, 1933. november 16-ig váratott magára. E tizenhat év mellett olyan kézzelfogható tények jelezték a szovjet kormány hatalmon maradási esélyeit, mint az első ötéves terv sikere, az ország iparosítása, a mezőgazdaság kollektivizálása. Hasonlóképpen mosolyogta- tóak a többi nagyhatalom hivatalosainak 1917-es nyilatkozatai. A Reuter november 17-én azt jelentette a brit fővárosból, hogy „Londoni hivatalos körök nem ismerhetik el azokat az áruló bandákat, amelyek ez idő szerint Péter- várott magukhoz ragadták a hatalmat”. Az egykorú jelentéstől hosszú út vezetett — mondjuk, Wilson brit miniszterelnök tavalyi moszkvai útjáig, amikor az angol kormányfő orosz nyelven szólt a szovjet televízió nézőihez... Nemkülönben hosszú volt az űt Noulens pétervári francia nagykövet 1917. december 6-i nyilatkozatától: • „A Szövetségesek nem tiltják meg, hogy Oroszország, ha majd csalódik, egy napon visszatérjen hozzájuk.” — például a francia pilóták Normandia—Nyeman légiezredéig, amely a második világháborúban a Szovjetunió területén harcolt a hitlerista hordák ellen ... A londoni Times 1917. november 9-én jelentette, hogy a polgári kormány miniszterelnöke, „Kerenszkij megszökött”, A hajdan híres — sőt hírhedt — szépfiú és exminiszterelnök történetesen ma is él, az Egyesült Államokban. Nemrég — bukásának közelgő jubileuma alkalmából — nyilatkozott az US and World Report című amerikai hetilapnak, ötven évi számkivetettség, a forradalom győzelmének ötven esztendeje, a szovjet állam fennállásának öt évtizede után szemrebbenés nélkül jelentette ki, hogy ,a szovjet rendszer csődbe jutott.” És ő ezt komolyan gondolja — abban az országban, amelynek fővárosát „forró drót” köti össze a Kremllel... Kerenszkij valaha politikusnak hitte magát. Mégis több politikai érzékről tett tanúbizonyságot az a ma Franciaországban élő századeleji szim- feropoü orosz kereskedő, aki megírta a szovjet hatóságoknak, hol rejtette el annakidején aranyát. A szovjet törvények ugyanis az elásott kincsek nyomravezetőinek százalékos részesedést juttatnak. A kereskedő nyilván úgy okoskodott, hogy ötven év után ez a néhány százalék is több mint a semmi. Néhány héttel ezelőtt át is vette a pénzt a párizsi szovjet nagvkövetségtől. Serény Péter
