Pest Megyei Hírlap, 1967. augusztus (11. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-24 / 199. szám
1967. AUGUSZTUS 24. CSÜTÖRTÖK ""&Círlm> 3 VASÚTÉPÍTŐK Lopott egyszer-kétszer Nemcsak gyorsvonatok és robogó teherszerel vények járnak a vaspályán. Olykor különjárat kattog, s meg-megál!, hogy lerakja az új talpfákat. Képünk Érdnél készült, ahol — mint a vasút csaknem valamennyi szakaszán — mindig akad építeni, javítani, munkálkodni való. (Foto: Gábor) Vásárról — Budapest a Lottóban — Elfogyott a sort, a ventillátor Lapunkban hírt adtunk a nyári vásár első napjairól, most a kiárusítás után ismét megkerestük az akikor megkérdezett áruházakat: milyen eredménnyel zárták az elmúlt két hetet A Lottó Áruházban az árleszállítás alatt számszerűen Budapest egész lakossága megfordult s a vásárlók 3,5 millió, forintot takarítottak meg. A cipőosztályón egymillió forintot forgalmazták, női nyári ruhából 22 ezer, rövidujjú férfiingből pedig 25 ezer talált l gazdára. A raktárkészlet 75 százalékát kiárusították, s így az utolsó időszakban a vásárlók már hiába keresték például a ventillátort. A Corvinban örömmel újságolták, hogy az átalakítási munkálatok, a körülményes megközelítés ellenére 80 százalékkal nagyobb forgalmat bonyolítottak le, mint az előző év hasonló időszakában. Csak harisnyából és zokniból 25—23 ezer darabot adtak el, s itt a férfi sortnadrág került a hiánycikkek, listájára. A szigethalmi áruház forgalma négyszer volt nagyobb a tavalyi árleszállításnál: saját előirányzatukat 200 ezer forinttal túlteljesítették. Ehhez hozzájárult, hogy 200—300 százalékkal gazdagabb volt a választék, és az utolsó napon is megtalálták a vásárlók a keresett leértékelt árut. 270 ezer forint kedvezményt kaptak, akik a váci Dunakanyar Áruházban vásároltak. A készletből többet árultak, mint amennyire számítottak, csak selyem méteráruból 6000 méter fogyott. A Nagykőrösi Ruházati Áruház mérlege is pozitív: a nyári kartonruhák, a kínai tréningruhák, és a szandálok teljesen kifogytak. Alig ért véget azonban a kedvezményes vásár, az áruház megtalálta a módiát annak, hogy vásárlóinak ismét kedveskedjen. Akik az iskolaköpenyt, cipőt, ruhát itt szerzik be, cégjelzéssel ellátott nylon- tasakot kapnak hozzá. Ha ebből a készletük kifogy, akkor zsebkendővel vagy úttörőnyakkendővel ajándékozzák meg a szeptember 15-ig iskolai felszerelést vásárló vevőiket. — Soós — A STATISZTIKAI adatok szerint az utóbbi két-három esztendőben ismét emelkedő tendenciát mutat hazánkban a bűnözés, különösen a tulajdon és az élet elleni bűntettekben. Okait keresik-kutatják a kriminológusok, de a választ aligha tudják egyetlen mondatban megadni: a sokrétű elemzés sokfajta okkal magyarázza ezt az elmélkedést Van azonban egy sűrűn jelentkező ok, amit valamennyien feltárnak és elfogadnak: még mindig nem érvényesül kellően az úgynevezett utógondozás, s így az első büntényesek — letöltve büntetésüket — újabb bűntetteket követnek el. A MINAP találkoztam Z. Jánossal, egy 23 éves fiatalemberrel; most szabadult harmadszor a börtönből. Elvált szülők gyermeke... Az apja disszidált, külföldön bujkál a gyerektartás-fizetési kötelezettsége elől. Az anya — szerény keresetű hivatali alkalmazott — túláradó gondoskodással vette körül gyermekét: mindent előteremtett a számára. De arra már nem volt ideje, hogy foglalkozzék is vele, ellenőrizze útjait, amelyek rövidesen egy huligángaleribe vezettek. A banda feje — egy, a többieknél néhány évvel idősebb, börtönből szabadult alak — kezdetben csak trak- tálta börtönélményeivel a különben mindenre fogékony fiatalokat, később már biztatta is őket bűncselekmények elkövetésére, így: „minek melózni, amikor könnyen, sokkal több dohányhoz juthatunk?” EGY BETÖRÉS, két betörés — felelősségrevonás. Z. Jánost hathónapi börtönre ítélte a bíróság. Ekkor 17 éves volt. Amikor szabadult, megígérte édesanyjának, hogy elhelyezkedik, és becsületesen fog dolgozni. Csakhogy hiába járta a munkahelyeket — ami neki is tetszett volna, oda nem vették fel, „mert büntetett”. No, nem bizalmi állásról volt szó: betanított munkásnak ment volna... Ez feltétlenül hozzájárult ahhoz, hogy újból bantíázzon, s ismét bűncselekményt kövessen el. A munkahelyi közösség ellenőrzésének, segítségének hiánya tovább rontott amúgy is kikezdett erkölcsiségén. Újból lopott — s most már végképp rájött a bűn ízére: hogy könnyen, jól is élhet, többet szerezhet magának bűncselekmények révén, mint munkával. A második büntetésnek tehát olyannak 'kellett volna lennie, amely elriassza attól, hogy szabadulása után ismét bűntettet kövessen el. Ám az egy- esztendős börtönbüntetés túl kevésnek bizonyult ahhoz, hogy mintegy utolsó eshetőséget — észretérítse Z. Jánost. Szabadult, s még súlyosabb bűnökre adta a fejét: másfél évet kapott. MOST TÖLTÖTTE le a büntetését, s nevetve mondta a szabadulása előtti napon: „legközelebb ügyesebben fogom csinálni, hogy ne bukjak le..." S bizonyos, hogy Z. János újra betör, lop — hiszen már Veszélyes bűnöző. Azt hiszem, ennek az esetnek bőven van tanulsága: először is a rosszul értelmezett anyai szeretet, aztán a rossz környezet, majd a büntetés utáni szabadulás körülményei. S ha a visszaeső bűnözőkről beszélünk, a legtöbbjüknél éppen ez a kritikus pont, amikor még visz- sza lehetne téríteni őket a tisztesség útjára, hiszen az első büntetés első börtönhónapjai szinte kivétel nélkül mindenkit ön vizsgálódásra, fogadalmakra késztetnek, s éppen akkor kell segíteni rajtuk; akkor, amikor' első büntetésükből szabadulnak. Állami pincészet - szolgáltató üzem Bérfeldolgozás — Bértárolás — Mennyi less az új bor ára ? Az Állami Pincegazdaság hernádi szőlőfeldolgozó üzeme és pincészete felett a várakozás csendje ül. A gépeket már rendbehozták, minden ragyog a tisztaságtól, óriási üres hordók és még nagyobb tartályok várják az új bort, a szüret közeleg. — Tele lesz-e ez a sok hordó? — Ezt ma még nem tudhatom — felelj Szendrődi Tibor a pincészet vezetője. — A da- basi járás déli felének hét községe tartozik hozzánk 3500 termő és 570 hold újtelepítésű, nagyobb részében jövőre termőre forduló szőlővel. Az előzetes termésbecslés alapján idén 50 ezer mázsa szőlőre számíthatunk. Eddig a termés felét a pincegazdaságnak adták el a termelőik, ezidén tehát 25 ezer mázsa szőlő feldolgozására kell felkészülnünk. Korszerű berendezésünk napi ezer mázsából készíthet mustot, tehát a feldolgozást köny- nyen elvégeznénk. Ez évben azonban nagyon vontatottan szerződnek velünk a termelők. Az ok: maguk akarják a szabad piacon borukat értékesíteni. Az újhartyáni Március vitatja, de az is biztos, hogy effajta közhelyzuhatag nem emeli az esküvő fényét. A beszédfordulatok között persze bővelkednek az olyanok, melyben „az élet viharos tengerére közös sajkában evez az ifjú pár”, ahol „a hűséges szerető szivek egymásba olvadnak és magasan lobog szeretetiiji lángja”, és folytathatnánk tovább az édeskés frázisok áradatát. Csak a tapintat akadályoz meg abban, hogy a bürokratikusán megszövegezett gyászbeszédekből is idézzek. A SABLONOS szövegekhez járul a sematikus lebonyolítási módszer. Egy nagyobb tanácsnál szombatra sokszor 10—15 esküvő is összejön. Ilyenkor a szertartás gépies, futószalagon lebonyolított, adminisztratív aktussá silányul. E szertartások — kivéve a temetést — ingyenesek. Annak lebonyolításába az ünneplőnek és az ünnepeltnek nincs beleszólása. Az egyházi szertartások esetében a pap ajánlatot tesz: díszes, kevésbé ünnepélyes szertartási módok között választhat a — megrendelő. Meghatározhatja a kórus, a zenekar összetételét, műsorát, kérhet ének-, vagy hangszerszólistát, kívánsága szerint gyújtanak fényeket és alkalmaznak díszítő elemeket. A fél természetesen mindenért fizet, két többletként meggyűj- tott gyertyának, vagy egy nagyobb kórusnak meghatározott díjszabása van. Így a fél igénye és anyagi lehetőségei szerint önmaga dönt saját ünnepének megrendezéséről. EZT A TANÁCSNÁL nem teheti. Kovács Mária, a Ceglédi Városi Tanács anyakönyvvezető* je mondja: — Nemrég tartottunk egy értekezletet, melyen meg kellett állapítanunk, hogy a jelenlegi színvonalat társadalmi erőkkel már nem tudjuk túllépni. Amíg évente egy-két névadó ünnepség volt, addig fölkértünk egy iskolai kórust, vagy a művelődési ház valamelyik zenekarát. De akkor, amikor az effajta ünnepségek szinte „üzemszerűvé” válnak, nem képzelhető el, hogy akár a kórusok, akár a zenekarok társadalmi munkában dolgozzanak. A tanácsnak erre nincs pénzügyi fedezete, a jelenlegi törvények szerint az együttesek tagjai közreműködésükért ellenszolgáltatást nem vehetnek fel és mi az ügyféltől semmilyen címen nem kérhetünk pénzt. A BESZÉLGETÉS alatt a szobában tartózkodott Soós Tibor és menyasszonya, akik a közeli napokra tervezték esküvőjüket. — Pedig tessék elhinni, az ember ilyen alkalommal nem sajnálná a pénzt, hogy esküvője szebb legyen és elüssön a sablontól — mondja a vőlegény. Walter Jakab, a Temetkezési Vállalat ceglédi kirendelt- sé gvezető je: — Mi a társadalmi temetésekhez csak drapériát és szónokot tudunk biztosítani. Ha a fél szerez zenekart, vagy dalárdát, az az ő dolga. Az ünnepélyesség formai biztosítása tehát lépten-nyo- mon anyagi akadályokba, pénzügyi szabályrendeletekbe ütközik. VÉGÜL IS azonban nem a forma lenne az érdekes. Tudunk jól sikerült, emlékezetes családi ünnepségekről. Ezt azonban ezeknél sem a külső csillogás, vagy „kincstári” eszköz- és kelléktár biztosította. Renedeztek már névadó ünnepségeket, ahol a barátok, kollégák megjelenése, szerény ajándékaik átadása, az üzem kórusának, vagy zenekarának közreműködése felemelően ünnepélyessé tette az aktust. Ha egy-egy testület megbecsült tagja meghal, a vállalat, a barátok megható búcsúja, a társadalom részvétének őszinte megnyilvánulása valóban enyhítheti a gyászoló család fájdalmát. Ezért a társadalmi ünnepségek megrendezésénél elsősorban a társadalom aktív részvételére van szükség. A ceglédi anyakönyvvezető nem Is olvan régen két ízben is telefonéit a Duna—Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet telepére. Bejelentette, hogy két dolgozójuk szocialista névadó ünnepséget rendez. Mivel mindkét szülő az intézet dolgozója, kérte a vezetőséget, hogy segítsenek az ünnepség megszervezésében. A kérés válasz nélkül maradt és a névadó ünnepségen mindössze a két szülő jelent meg. A lemezjátszó elsercegte a Bölcsődalt, az anyakönyvvezető elmondta a beszédét és ezzel vége volt az „ünnepségnek”. A TÁRSADALMI aktivitás növelése mellett, természetesen meg kell találni az anyagi alapokat is. Minden városban alakítható egy kórus, vagy zenekar, amely — csakúgy, mint az egyházi kántor — megfelelő díjazás ellenében igénybevehető. Ennek anyagi lebonyolítását vállalhatja a tanács és a Temetkezési Vállalat. Lehetőséget kell adni, hogy az ünneplők a kötelező állami formák mellett a szertartások rendjébe, minőségébe saját ízlésüknek megfelelően beleszólhassanak. Ehhez természetesen a jelenleg még fékező rendeletek megváltoztatása, a helyi tanácsok e célra alakított, jelenleg csak formálisan meglevő, társadalmi bizottságainak nagyobb hatáskörére van szükség. Az úgynevezett „aulról jövő” !r?ny ugyanis egyre sürgetőbben követeli ezt. ősz Ferenc 15. Tsz feldolgozó és tárolóüzemet létesít. Ugyanígy a ta- társzentgyörgyi Úttörő Tszcs, a kakucsi Lenin Tsz, és a Feleőbabádi Állami Gazdaság gyón! szőlészete szintén. — Igen, ez már a reform jele — állapítja meg a pince- vezető. — Az viszont a mara- diságé, hogy sok kistermelő, aki különben nekünk adja el a mustját, maga sajtolja a szőlőt. Száz literhez legalább 135 kiló szőlőre van szüksége, mi viszont ennyi szőlőért mindig többet fizetünk száz liter must áránál. — Mennyit fizet ez idén a pincegazdaság mustért, vagy borért? — Ezt csak szeptember elseje után határozza meg a vezetőség. — Lám, ez a magyarázata annak, hogy a termelők vonakodnak egyelőre szerződni. Legalább azt az árat kellene már most közölni velük, amelynél kevesebbet nem, csak többet kaphatnak. Az új mechanizmus... — Annak jegyében szolgáltató vállalat is lettünk. Elvállalunk akár a szocialista, akár a magánszektortól bérfeldolgozást, sőt bértárolást is igen jutányos áron. Pincészetünkben a borukat ugyanolyan gondos szakszerűséggel kezeljük, akár a magunkét. Nálunk tárolt borával pedig a termelő azt tehet, amit akar. Végül, ha előnyösnek találja árainkat, nekünk is eladhatja. Tehát a termelőt, az eddiginél még jobb feltételeket biztosítva neki, meg kell hódítani. Űj ötletek, vállalkozó szellem, talán egy-két kicsit merésznek tűnő lépés, bizonyos mérvű kockázat vállalása is kell hozzá. De megérné, annyi bizonyos. Mintahogy a termelőnek még a jelen körülmények között is megéri, ha szőlőjét a modern berendezésű hernádi pincészetnél köti le, vagy dolgoztatja fel. Sok fáradságos munkától mentesül ezáltal, és értékesítési gondjai is kisebbek lesznek. Sz. E. Ilyenkor a munkaalkalom lét-. fontosságú — különösen fiataloknál. S bár kormányren- , delet írja elő, hogy a börtönből szabadultakat fel kell karolni, biztosítani kell számukra a munkát, hogy ily módon is rendszeresen ellenőrizni lehessen őket, aztán, hogy a munkahelyi környezet jó hatása érvényesülhessen, s természetesen a megélhetésük is meglegyen — sajnos, nagyon sok vállalat, üzem a könnyebb megoldást választja: elutasítja a büntetetteket, azzal, hogy nincs munka. Kétségkívül kényes dolog egy büntetett előéletű embert a tisztességesek környezetébe helyezni, kitéve őket annak, hogy esetleg tőlük is lop, mégis; a visszaeső bűnözés megakadályozásának ez az alfája. AMIKOR VISZONT a társadalmi gondoskodás, segítség sem használ — nem marad más hátra, mint a kemény, szigorú, elrettentő íté- let. , S bár igaz, hogy törvényalkalmazásunk egyik vezérfonala a szocialista humánum — ezt mégsem szabad félreérteni, tévesen magyarázni. Mert azoknál, akik „ háromszor, négyszer, vagy többször megjárták a börtönt — noha munkát nekik is kell biztosítani —, aligha érvényesülhetnek bármiféle nevelési elvek: ott már az a szocialista humánum, ha minél tartósabban — persze bűneik arányában — kirekesztik őket a tisztességes emberek társadalmából. Volt ugyan egy időszak hazánkban, amikor a jogtudomány és jogalkalmazás azt bizonygatta, hogy a nevelési elvek az elsődlegesek minden bűntett felelősségrevonásánál; így alakult ki akkor az a gyakorlat — amelynek maradványait sajnos, elég gyakran ma is megtalálni a bírói ítélkezésben —, hogy hússzor büntetett személy alig kapott valamivel súlyosabb büntetést, mint az, aki ugyanazt;1 a bűncselekményt először kö-! vette el. Nem arról van szó, i hogy ne tegyünk meg min-: dent a bűnös utakra tévedt átneveléséért — de egyszerűen nevetséges arról beszél-! ni, s arra törekedni, hogy mondjuk egy tíz-tizenötszörösen büntetett, húsz évet börtönben töltött személyt át' lehessen nevelni. HOGY EZ MENNYIRE így igaz, arra jó példa az gz 53 éves férfi, aki 19 évet töltött már börtönben — mindahányszor zsebtolvajlásért, Szinte gúnyos nevetéssel mondta a kihallgató rendőr-’ tisztnek, hogy az ő derekát már csak a sír egyenesíti ki; „na, mondja, és leülöm az egy évemet, azt hiszi, aztán nem ugyanezt csinálom? Ahogy magának az a szakmája, hogy engem elfogjon, az enyém az, hogy könnyítsék az emberek zsebén ...” Világos, hogy a társadalom számára egyedül az a célszerű és hasznos, ha az ilyen elemek minél tovább vannak; börtönben. De a büntetésnek egyben elriasztónak is kell lennie — éppen a visszaesők számára. Mert a szigorú ítélet — legalábbis időlegesen — meggondolásra készteti őket. Szabó László ÉPÜLETFA KAPHATÓ (faragott fenyőfa) hajópaltó 2. sz. Fogyasztási FMSZ. X., Fehér út 1. Tel.: 149—202