Pest Megyei Hírlap, 1967. augusztus (11. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-22 / 197. szám

1967. AUGUSZTUS 22., KEDD 3 • • Öntözőberendezés épül Dunabogdányban A dunabogdányi Úttörő Tsz-ben nyomócsöves öntözőberendezést épít a Közép-Dunavöigyi Vízügyi Igazgatóság. Az ötmillió forintba kerülő öntözőtelep segítségével körülbelül 600 holdnyi szántóföldet és kertészetet láthatnak el vízzel. A vizet négy nagy teljesítményű szivattyú gépegységgel emelik ki a Dunából és öt kilométer hosszú fő- és szenny vezeték­kel szállítják a mesterséges csapadékot rendeltetési helyére. Az öntözőtelep még ebben az évben elkészül. Megkezdték a földbe elhelyezett fővezetékek nyomáspróbáját. (Foto MTI) Rajt a Normafánál Gyári versenykocsik — Szöges gumiköpenyek Három nap múlva, pénteken délelőtt 11 órakor rajtolnak a Normafától a 7. Cordatic Rallye résztvevői. Hazai és külföldi versenyzők futják le a közel 1300 kilométeres tá­vot. Pontosan 24 óra múlva érkeznek vissza. Merre mennek? öt gyorsasági és hét nehéz szakaszt beiktatva Budakeszin, Esztergomon, Pilismaróton, majd Pomázon, Vácott és Ze- begényen át Lillafüredre ér­keznek. Egerben pihennek meg, s Ipolytölgyas, Zebegény, Vác után az Árpád hídon kel­nek át, s Budakaiászra, Viseg- rádra kanyarodva nagy kerü­lővel érkeznek vissza Buda­pestre. A nemzetközi hírnevet kiví­vott Cordatic márka, azaz a magyar gumiipar a verseny bonyolítója — karöltve a Ma­gyar Autóklubbal. Kereske­delmi igazgatója a hétfői saj­tótájékoztatón emlékeztetett a magyar ipar sikerére. Kivá­lóan állják gyártmányaik a leg­nehezebb megpróbáltatásokat is, s konkurrálhatnak a kül­földiekkel. Bejelentette, hogy külföldi versenyautókat vásá­rolnak és saját versenyzőik vesznek részt nemzetközi erő­próbákon, hogy ezzel is erősít­sék a hírnevet. Gyártmányúj­donságként említette a téli autógumikat. Egyik fajtája ap­ró szögeket visel köpenyén, amely megakadályozza a csú­szást a jeges, havas úton. A tájékoztató alkalmat adott ar­ra is, hogy megállapíthassuk: a korábbi ellátási gondokon úrrá lettek, s jóminőségű, meg­felelő mennyiségű köpenyt ké­szíthetnek. Mindamellett nem szabad kihagyni azt a lehető­séget, amelyet a váci telep nyújt kopott felületű gumik újra vulkánizálásával, új fu­tófelület adásával. — t Ery. — NYITÁS ELŐTT A VÁSÁRON Az állatbemutatóra megjöt­tek a borjúk, s megkezdődött a halászati pavilon akváriu­mának betelepítése is. Har­mincegy halgazdaság, terme­lőszövetkezet és állami gazda­ság küldött jól megtermett pontyokat, harcsákat, karcsú süllőket, valamint növényevő halakat, Az élelmiszerpavilonban a zsűri hétfőn befejezte munká­ját. A benevezett 560 élelmi- szeripari termék közül a bi­zottság 83-at nyilvánított első­díjasnak, százat ezüst-, hetve­net pedig bronzéremre tartott érdemesnek. Az aranyérmesek közül választják ki majd a két miniszteri nagydíjas élel­miszert. Hétfőn kezdődtek meg az ál­latbírálatok és a „versenyre” benevezett mintegy 320 hazai és külföldi gép értékelése, amelynek alapján több mint 50 díjat osztanak majd ki. volt? Van családja? — hang­zanak az ideges, követelőző kérdéseit... Valahol Pilisen most ünnepi vacsorához ül a család, a há­rom gyerek és a vendégek. Öl? még nem tudnak semmit. Ta­lán a slágerfesztivál kezdetét várják és a félelmetes csen­gésű „infarktus” szót nem is értenék... Este 8 óra Káprázatos fényeivel villog az utca. A forgalom észreve­hetően csökkent. Az ablakok is elsötétednek, csak a televí­zió kékes fénye vibrál. A nyi­tott ablakszemek.', öl és a járó­kelők táskarádiójából felhang­zik a táncdalfesztivál szig­nálja. — Kedves közönségünk, kedves nézőink, kedves hall­gatóink ... — kezdi a be- piondó... — Esti ,vizit! Van valakinek valami panasza... — kérdezi Prosinger doktornő, de alig kap feleletet. A füleken a rá­dió hallgatója. — Jobban van? — teszi fel e kérdést egy fiatalembernek. A fiú bólint. — Melyik számnak drukkol? Sokkal nagyobb az érdeklő­dés: — A „Drága bakter úr”-nak. Egy öreg néni — súlyos aszt­más — akkor sem veszi le fü­léről a hallgatót, amikor a Izokásos esti injekciót kapja. A doktornő elnézően moso­lyog. A folyosón megkérde­zem tőle: — Magát nem érdekli ez a fesztivál? — Nem ... Amelyik szám jó, azt úgyis meghallom, ha nem akarom is. Azt a sok va­cakot meg minek kínlódjam végig? így is alig van az em­bernek ideje... Futva közeledik egy ápoló­nő. — Tessék jönni a kilencven- nyolcasba... Az a néni rosz- szul van. A doktornő pontosan tudja, hogy ki „az a néni”, és alig tudok lépést tartani vele. Este 10 óra Zúg a taps. A Rókus előtt a járdán ül négy teenager. Bőg a rádiójuk és valamivel na­gyon nem értenek egyet. Köz­ben dörrenések jelzik, hogy folyik a tűzijáték is már. Fel­felvillan az ég, az Erzsébet- híd felett hol piros, hol fehér színek szikráznak. A taps a győztest köszönti. A rádiószpíker közvetít: „Boldogan csókolnak kezet Zalatnai Saroltának, a közön­ség meghatottan ünnepli a győzteseket...” A műtőben is győzelem szü­letett. Egy hetvenhat éves né­nitől űzték el a halált. Délután sok kukoricát evett, ettől ki­záródott a sérve. Az életve­szély közvetlen volt. Doktor Gselman Róbert se­bészorvos nagy sóhajjal húzza le a gumikesztyűt. Talán ép­pen abban az időben, amikor az Erkel Színház reflektorai kialudtak, itt is elsötétült a műtőlámpa. 8-tól 10-ig 4 mű­tétet végzett. Ebből kettő vak­bél, egy perforált gyomor és a nénike sérve. Ha nem végzi k el a műtétet, talán négy élet huny ki. Itt nem tapsol senki. A csinos szőke műtőslány — istenemre szebb, mint bárme­lyik slágerénekesnő — nem hajol meg, nem fogadja az ovációt. Nem villognak a va­kuk, nem irányulnak feléjük a kamerák csillogó üvegsze­mei. Fáradtak és azt hiszem, nagyon elégedettek. A nénit kitolják a műtőből. Egy fiatalasszony felpattan a székről. — Sikerült? Az orvos int... — Köszönöm, doktor úr ... — csillog az asszonyka szeme, aztán szabadon, most már megkönnyebbülten, elindulnak arcán a könnyek. Ez a győzelem ... I Éjfél | Még mindig népes a Rákó­czi út. Hangos — néha túl za­jos — csoportok sétálnak. A Rókus előtti kis parkban ösz- szebújt párok használják ki a nagyváros fénytengerében ta­lálható kis sötét szigetet. A Hársfa utca sarkán két férfi egymásnak ugrik. Rögtön kis Bemutató gazdaság Négyezer látogatói várnak Tápiósz entmáríonban a mezőgazdasági kiállítás napjaiban Lázas készülődés folyik Bu­dapesten, a Mezőgazdasági Ki­állítás és Vásár területén, a megnyitóra. Innét nem egészen 100 kilométerre, Tápiószent- mártonban. legalább ilyen iz­galommal készülnek a mező­gazdaság nagy eseményére. A kiállítás rendezői ugyanis be­mutató gazdaságnak jelölték ki a tápiószentmártoni Kos­suth Termelőszövetkezetet. Az előzetes tájékoztatás szerint mintegy négyezer mezőgazda- sági szakember — főként olya­nok, akiket a gépesítés érde­kel — látogat ide, augusztus 25 és szeptember 17-e között. A községtől mintegy másfél­két kilométerre' épült a ter­melőszövetkezet egyik tanyá­ja, a szöllőhegyi részen. A modem épületek — raktárak, istállók, gépjavító szín — a közelmúltban készültek. A géojavító színt és a hozzá tar­tozó területet drótkerítés vá­lasztja el a többi résztől. Ezen a területen egyébként rendkívül nagy a felfordulás, s az újságíró csak Kovács Pálnak, a tsz gép­csoport-vezetőjének segítségé­vel tud beszámolni, hogy tu­lajdonképpen mit is láthatnak majd itt a szakemberek. Miért éppen a tápiószent­mártoni Kossuth? A kérdés önkéntelen. Talán a főváros­hoz vaió közelség, vagy vala­mi más adta az ötletet a kije­lölésnél? Kovács Pál szerint van valami abban, hogy nincs messze a fővárostól a gazda­ság, de a döntő inkább az volt, hogy itt van, illetve lesz bő­ven látnivaló, s a szakembe­rek gazdag tapasztalatokkal térhetnek haza. A termelőszö­vetkezetnek ugyanis egy ki­sebb gépállomásnyi gépe van. — Harminc erőgép, három kombájn, négy rendrearató, két tehergépkocsi, egy sze­mélygépkocsi, rengeteg mun­kagép jelenti gépállományun­kat — sorolja a gépcsoport ve­zető. A termelőszövetkezet veze­tősége már a hatvanas évek elején látta, hogy a gépeket csak úgy használhatják ered­ményesen, ha biztosítják a kellő feltételeket, magyarán, ha a gépek elromlanák, nyom­ban ki is javítják. 1964-ben kezdték meg egy javítóműhely építését; több mint egymillió forintba került. Be is rendez­ték, van itt esztergapad, fúró­gép, gtpkalapács, s ki tudja, még milyen gép és szerszám. gyűrű fonódik köréjük, de o csetepaté nem tart sokáig. Az emberek szétoszlanak. Mint a mágnes vonzza őket az EMv KÉ-böl kihallatszó zene... Itt tapintható a csend. Az úgynevezett „őrző” szobában csak három beteg fekszik. Mindhárman az élet és halál mezsgyéjén. Szusszanásaikat egy nővér figyeli. Egy pilla­natra sem mozdul el mellő­lük. Kezeügyében a telefon, a szobában a legkorszerűbb élet­mentő eszközök. Ha úgy hozza a sors, azonnal tudnak gégét metszeni, vagy a nyitott mell­kason át a szívet életremasszí- rozni. A fiatal ápolónő Nagyenye- di Olga. Orvos akart lenni, de nem vették fel. Néhány siker­telen felvételi kísérlet után el­végezte az ápolónőképzőt. Az egyetemen a szaktárgyakból nem vizsgázhatott, de itt min­dennap nehéz vizsgát tesz: hi­vatástudatból. És a vizsga bi­zonyítványaként egy levelet mutat: P. Éva írta Kiskunlac- házáról. Hetekig feküdt itt az őrzőben. A nővérke is azt hit­te. hogy meghal. Többször szó­lították vissza az életbe. Olga órákig ült az ágya mellett és nem volt nála boldogabb, ami­kor Éva elhagyta a kórházat. „Drága, aranyos nővérké­im!... Amíg élek, soha nem tudom elfelejteni, hogy milyen jók voltatok hozzám ... Éva a negyes ágyról...” — írta a kislány, aki azóta férjhez Is ment. A termelőszövetkezetek többsége nemrég kezdte meg kialakítani gépjavító kapaci­tását, tehát sok még a tisztá­zatlan kérdés; mit, hogyan? Amint a gépcsoportvezető elmondja, rendkívül nagy elő­nyökkel jár, ha a termelőszö­vetkezetben javítják a gépe­ket. Arra törekedtek, hogy minden javítást el tudjanak végezni — kivételt képez ez alól a motor. A számítások szerint mintegy 8—10 száza­lékkal csökkent a termelési költség, amióta saját gépjavító műhellyel rendelkeznek. Az, hogy a kiállítás rende­zői bemutató gazdaságnak je­lölték ki a szövetkezetét, szá­mukra is előnyös. A javítás megszervezésében sok tapasztalatot szereztek, az elmúlt két és fél év alatt, de az ideális körülményeket nem sikerült biztosítani. Most 650 ezer forint hitelt kaptak a gépjavítás, tárolás korszerűsí­tésére, amelynek 70 százalé­kát 10 év Matt kell visszafi­zetni. Ezzel az összeggel azon­ban úgy berendezkedhetnek, hogy hosszú időre megoldják javítási, tárolási gondjaikat. Egy rövid séta a gépmű­helyben és a területen, meg­győz: érdemes lesz ide eljönni a szakembereknek. Bár javá­ban dolgoznak még a Ceglédi Gépjavító Állomás szakembe­rei, a tsz dolgozói, máris ki­alakulóban van egy korszerű gépjavító üzem. A gépjavító­műhely a „régi”, a tsz vezetői azonban gondoskodnak, hogy új „köntöst” kapjon. A látoga­tók, a csarnokban szerelés közben figyelhetik meg a ja­vítás egyes mozzanatait, a ja­vítás szervezését. Tájékoztatót kapnak arról, hogy milyen rendszer alapján kerül sor az erőgépek karbantartására. Most épül — köze! a gépjavító műhelyhez — két betonvázas gépszín, mintegy 600 négyzet- méteres alapterülettel. A szö­vetkezet a jövőben fedél alatt tárolhatja a kombájnokat, az aratógépeket, cséplőgépeket és az időjárás viszontagságaira érzékeny gépeket. A két gép­szín egyik-egyik végét beépí­tik. Az egyikben szervizt léte­sítenek, a másikban, a szín alatt tartott gépekről leszerelt láncokat, fogaskerekeket tá­rolják. A gépeket, alkatrésze­ket a korrózió ellen is védik. A védekezés módját az ÁFOR mutatja majd be. A halál ellen vívott izgal­mas küzdelmekről mesél, de abban a pillanatban, amikor egy-egy beteg lélegzete sza­bálytalan vagy megmoccan, Olga elhallgat és izmai megfe­szülnek. Itt valóban perceken múlhat az élet. Ezen a héten — a szabadságolások miatt — 70 órát volt szolgálatban. 1450 forint a fizetése, egy nővér­otthon négyágyas szobájában lakik. 26 éves és kicsit kese­rűen mondja: — Nincs időm a magánélet­re... — De azonnal visszatér a kórházi gondokhoz: — Akik itt fekszenek, olyan gyámoltalanok, olyan esettek, hogy muszáj őket megszeret­ni. Ha valaki meghal, három napig is sírok ... A halált nem lehet megszokni, én legalább­is nem tudom soha ... Az egyik beteg felhorkan. Olga ijedten felugrik, nézi a szenvedő asszonyt, aztán ami­kor légzése újból szabályos lesz, megigazítja rajta a taka­rót. Lábujjhegyen lépkedek a csendes kórházi folyosókon. Éjjel 1 óra van. Egy idős ápolónő szundikál egy széken. A neszre felkapja a fejét. — Nincs semmi baj — nyug­tatom. — Most láthatja az újságíró úr, hogy mit ér az egészség, hát vigyázzon rá ... — Köszönöm. Majd vigyá­zok. Jó éjszakát. — Nyugodalmas jó éjsza­kát ... ősz Ferenc Külön említést érdemel a szerviz-műhely. AURAS típu­sú szervizgépet kaptak, amely­nek segítségével négy művele­tet végezhetnek el, így példá­ul az alvázlefúvást, a kenőzsí­rozást is. Ugyanitt kompresz- szort is üzembe helyeznek. Amint a gépcsoportvezető mondja, rendkívül nagy jelen­tősége van annak, hogy fedél alatt történik a jövőben a zsi- rozás, olajozás. Nem juthat­nak porszemcsék az olajba, kisebb a kopás, kisebb a rom­lás lehetősége. A gépjavító- üzemhez csatlakozik az üzem­anyagtároló. 35 köbméter be­fogadóképességű olajtárolót készítettek, elkészült a szi­vattyú, amely pontosan méri a betöltött üzemanyag meny- nyiségét. A szakember szerint a nagy tároló jelentősége ab­ban van, hogy állandóan üle­pített üzemanyagot tölthetnek a gépek tartályaiba, kímélik ezzel a gépek adagoló és por­lasztó berendezéseit. Parkosít­ják az udvart, egy-egy erőgép számára megfelelő nagyságú területet jelölnek ki, zöld fű- sávok választják el egymástól a gépeket. Utat készítenek. A nagy felfordulásban is ki­rajzolódik a korszerű termelő­szövetkezeti gépjavítóüzem ké­pe, amely a hozzá nem értő számára is érdekes, de a szak­emberek részére itt körülnézni kifejezetten hasznos. Mihók Sándor Megnyílt a Dunakanyar-tárlat (Tudósítónktól): 1960 óta hagyomány Vácott, hogy alkotmányunk ünnepén jelentkeznek a helyi és kör­nyékbeli képzőművészek újabb alkotásaikkal. Az idei Duna-, kanyar-tárlat vasárnap dél­előtt nyűt meg nagyszámú ér­deklődő jelenlétében a Kons­tantin téri bemutatóteremben. Huszonkét művész nyolcvan alkotása került közönség ele. Arany István, a városi tanács végrehajtóbizottságának titká­ra köszöntötte az alkotókat és ígéretet tett, hogy a jövőben még több támogatást kapnak a városvezetés részéről. Dr. Végvári Lajos művészettörté­nész megnyitójában üdvözölte azt a kezdeményezést, hogy az Észak-Pest megyei képzőmű­vészek önálló csoportot ala­kítottak. További feladat egy sajátos váci profil kialakítása, amelyhez rendszeresség, cél- tudatosság szükséges. Ha ezt a csoport megvalósítja, nemcsak Váenak és a Dunakanyarnak szerez művészeti megbecsülést, de beleszólhat az ország kép­zőművészetébe és a maga módján lendíthet a magyar művészet el-elakadozó kere­kén is. A vendégkönyvbe már az el­ső órákban sok elismerő véle­mény került. A kiállítás szep­tember 5-ig várja a látoga­tókat. (P. r.) Meseautók a láthatáron Az ünnep jó idővel, jó han­gulattal köszöntött ránk, de lehetett-e boldogabb embere­ket találni, mint azokat, akik­nek autó-nyereménybetét- könyv számát egy nappal ün­nep előtt kihúzták? Azt kérdezzük a Pest me­gyei OTP-től, ezúttal mennyi­re voltunk szerencsések. Elé­gedettek lehetünk a tények­kel: kilenc nyereménykocsi érkezik Pest megyébe. A leg­kedvezőbb választ a váciak­nak adhatjuk. Három járhiű ottani lakosoké lesz. Az öröm­hír megérdemli a részletezést. A következő kocsikat nyerték: Trabant Limuzint Cegléden és Vácott. Trabantot ugyancsak Vácott, Moszkvicsot Cegléden és Pátyon, Zastavát Gödöllőn és Vecsésen, Simcát az Érdi Takarékszövetkezetnél és egy Skoda Octáviát Vác városá­ban. t

Next

/
Oldalképek
Tartalom