Pest Megyei Hírlap, 1967. augusztus (11. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-20 / 196. szám

\

4

^K-Jdirtáp

1967. AUGUSZTUS 20., VASÁRNAP

Az ötszörös

Jókora halom, hasas bőröndöt megtöltő bankóköteg lehet ötmillió forint. Mennyi idő alatt lehetne elkölteni? Nem tudom. Mennyi idő alatt lehet megkeresni? Erre már válaszolni tudok, példa alapján. Buresch Emilnek tizenhat esztendő kellett hozzá. A Gyapjúmosó és Szövőgyár pomázi gyáregységénél precízen adminisztrált papírok szerint Buresch Emit, a karbantartó üzem helyettes vezetője tizenhat év alatt ötmillió forinttal gyarapította a gyárat, t ezzel a népgazdaságot.

A maszek fia

— Az az igazság, hogy már kölyökkoromban vasak között éltem, persze, gépész is lettem. A papa maszek volt, s mivel akkoriban ismeretlennek számított a karbantartó részleg, ő végezte a különböző vasszerkezeti munkákat, a tulajdonosok megbízása alapján. Ismertem hát a gyárat is, belenőttem az egészbe. Dolgozni mégsem itt, hanem a mai Csepel Autógyár helyén, a repülőgépgyárban kezdtem ... Még emlékezni sem jó rá; a bombázás, meg minden. 1949-ben jöttem haza, pomázi lettem megint Voltam a gépészeti osztályon, a fonodában gépésztechnikusként... Kör- bekóboroltam a gyárat. Jót tett. Sokat tanultam. Apámmal néha összemosolygunk. Ö is itt van a gyárban ugyanis.

— A karbantartó üzemhez hatvanhat ember tartozik, saját rezsiben végzett építő, szerelő tevékenységünk igen jelentős, s ugyanakkor a munka mindenre kiterjed. Kőműves és ácsmunkától a villanyszerelésig. Sokat változott a gyár. a külső képe is, s még inkább a belseje. A papa szokta mondogatni tréfásan: ez már nem is az a gyár. Van benne valami. Kezd gyár lenni. Nagyüzemi módszerekkel termelő gyár. Persze, együtt él a tegnapelőtt, meg a tegnap a mával. Sok olyasmi van még itt, amivel már sráckoromban megismerkedtem. Pedig negyvenhárom éves vagyok. A megszokottság is egy dolog, s megint egy dolog, hogy a végtelenségig nem lehet öreg gépekkel, berendezésekkel, zsúfolt épületekben dolgozni. A legutóbbi esztendőkben végre nyújtózni kezdtünk egy keveset. Üj gépek, sokféle korszerűsítés, megoldódott a gőzszolgáltatás két új kazánnal, most az elektromos hálózat rekonstrukcióját végezzük.

A fiú maszekja

Nyurga, szikár férfi. Ritkán mosolyog, de a csöndes öröm sűrűn megjelenik arcán. Szabatos mondatokat fogalmaz, mint az olyan ember, aki megszokta, hogy egy-egy gép- alkatrészen nem lehet semmi fölösleges. Nem lehet hosz- szabb, vastagabb, de rövidebb,

vékonyabb sem. Mondatai is ilyenek. Határozottság csendül ki szavaiból. Tíz perc után meggyőződéssel állíthatja róla az ember, hogy az a típus, aki tudja a maga erejét, tisztában van képességeivel, aki, történjék bármi is, először nem kapkodni, hanem — gondolkodni kezd.

Ez utóbbi, a gondolkodni tudás és akarás, tehetség és rátermettség összetalálkozása az, ami magyarázatot ad az ötmillió forintra. Mert ezt a pénzt Buresch Emil semmi mással, csakis gondolatokkal, új gondolatokkal kereste meg. Több mint félszáz újítását valósították meg. Aranyjelvényt kapott, a sok ezres létszámú nagyvállalatnál

mindössze ketten vannak, akik aranyjelvényes újítók: Kóger Gyula és ő. Nemes, nagyhasznú „maszek munka” ez a napi lótás-futás mellett. Mert persze elsősorban a napi gondok kötik le idejét, energiáját. Van, aki már ebbe belefárad, s örül, ha a napi nyolc óra után nyugta lehet. Buresch Emil — a gyáregység műszaki vezetője, Lugosi József szavaival élve — „született mindenes”. Érzék, mint a gömbérzék a labdajátékosoknál? Van, aki ragyogó színérzékkel születik, de soha nem lesz festő belőle. A született érzék tehát önmagában kevés lenne. Még a tanulás sem minden. Körmére ég a Kossuth. Töpreng. Tényleg: mi is a magyarázat arra, hogy úgy csinálja azt, amit csinál? Elmosolyodik. Zavarban van. Végül megmondja: nem tud mit felelni. Az a fontos, hogy így van.

Pénz, levegőből

— öreg kazánjaink voltak, nagyon rossz a szén, a festődé meg eszi a gőzt tonnaszám. Fejfájdító gond. Ma is ez a legkedvesebb az összes újításom közül. Addig-addig tip- ródtam, míg kijött valami. Aláfúvó berendezést hoztam össze, a legrosszabb szenet is eltüzeltük így, nőtt a kazánok hatásfoka, pénz maradt meg az üzemnek, nem is kicsi, s egy kevés meg nekem jutott ... Őszintén szólva, nem nagyon tartom számon, mi-minden volt. Örülök, ha túljutok rajta. Nem ér rá bíbelődni az ember az emlékeivel. A gyárban mindig a holnap a fontos. És a ma, a jelen miatt van a főfájás. A tegnap?

— Volt olyasmi is, hogy átépítettünk egy keskeny kártológépet, szélesítettük, nagy dobok kerültek rá, a fahenger helyett alumínium kiemelőt alkalmaztunk, növeltük a fordulatszámot ... dehát ezek unalmas szakmai dolgok. A szavak leírva mindig másként hatnak. Ami két hét, éjjelnappal, az végül egy mondat lesz. Nem, nem, dehogy az újságban: az újítási javaslatban. Volt már, amikor meghökkentem: hát ennyi az egész? PerKiskunlacháza, augusztus 24—

sze, amikor készen voltam vele. Akkor már nagyon világosnak, áttekinthetőnek - látszik minden. És talán így is a jó; kihullik minden mellékes, a születés útvesztői, mérgei, elkeseredései. Amikor már-már fölhagy vele az ember: nem megy. Addig azonban mégsem nyugszik, míg valahogy, valamerre, tovább nem mozdul a dolog. Ott motoszkál benne a nyugtalanság: lekésik valamiről, ezért csinálja. Miről késik le? Nem tudom. Valamiről. Aki soha nem igyekszik sehová, aki mindig ráér, akit nem hajt setnmi, az örülni sem nagyon tudhat. Talán ez az a valami, amit említettem. Az öröm. Ne haragudjon meg érte, de nem egészen úgy, ahogy az újságokban írni szokták: az alkotás öröme. Én most alkottam. Soha eszembe nem jutott ilyen.

Nincs hová futni

Másoktól tudom: az alumínium kiemelőhengerek megoldását más gyárak is átvették, s alkalmazzák. Ugyanígy a keresztorsózó gépeken az orsótartó karok módosítását; addig egy anyagból készült, síma csapággyal tehát, ő megoldotta a golyoscsapágyasítást. Gond volt a festődében a direkt fűtéssel. Minőségi problémákat, sokféle fönnakadást okozott. Baranyai Béla, a festöde vezetője és Buresch Emil megoldották az indirekt fűtést, kipipálva a bajt szülő forrásokat.

Mondom neki ezeket. Bólogat, apró, ösztönös legyintő mozdulatot tesz a kezével. Ül a széken, kék kezeslábasában egy, a seregnyi üzemi, ilyen meg olyan beosztású műszaki közül. Külsőre fáradt embernek, látszik, erőteljes vonásokkal rakódtak arcára az évek. Belül semmit nem koptattak, sőt: energiákkal telítették. Rágyújt, nézi a mennyezetet. Hallgatunk. Azután hirtelen azt mondja: — A gondok mindig megtalálják az embert. Nincs hová futni előlük. Aki fut, az önmaga elől is menekül. Jobb hát szembefordulni velük. Mert az ember addig él, míg van ereje, bátorsága ahhoz, hogy önmagát próbára tegye. És akkor kezd meghalni, amikor föladja ezt a mindennapos küzdelmet

__

M

észáros Ottó

Méltóságteljesen úszik a házak felett a harangszó. Vele száguld vad kamaszként, a recsegő megafonból áradó tiszteletlen beat-zene. A nyitott kocsmaajtón kiömlik a cigánybanda kesergője. A hegedű vékony hangja hamar elfárad, messzebb már csak a nagybőgő tompa brummo- gása hallik. A templomkertből — mert a meleg miatt a pap kint tartja a misét — vékony asszonyhangok éneke száll, de hamarosan legyőzik a melódiát a papír- trombiták, sípok és kereplők.

Búcsú van Túrán

A furcsa hangkoktél betakarja a falut. Fehér füstök szállnak az égre, porfelhőket kavarnak az autók és a szekerek. A moccanatlan levegőben megül a sülthús szaga.

Több évtizedes hagyomány ez az augusztusi búcsú Régen csak vallási ünnep, ma az egész falut átfogó vidám népünnepély. Ilyenkor van itt a vendégjárás ideje. Alkalmilag összeállt cigány- zenekarok kopognak a nagykapukon és mindenütt szívesen látott vendégek.

Varjú Mihállyal, a község tanácselnök-helyettesével járom a falut. Az elnökhelyettes meglepően fiatal: 28 éves. Építésztechnikus. Nyilván azért esett rá a választás, mert a község nyújtózkodik.

^ssyysssssss&rssssssssssssYWvrjyssswsssss^sssssrsjvssssrjYfssssssssssssssssyrssssyj'sssA

'. > S

Újabbmunkaalalmak a Patyolatnál!

Szeg'

es.

hímzés,

csomagolás

$

mindenekelőtt

8

1

Nyolcvan asszony talál ál- ^ landó munkát jövő év elejé- ^ tői Táborfalván. A Pest me- ^ gyei Ruhatisztító és Szolgál- ^ tató Vállalat bedolgozó rész- $ leget létesít itt. Az asszonyok ^ törülközőket szegnek majd. &

5

A bedolgozó hálózatnak csak % első állomása Táborfalva. A § megye déli részén levő mun- $ kaerőfelesleg foglalkoztatását 5- ezen az úton akarják megöl- ^ dani.

Jövőre hímzőasszonyokat j keresnek, akik exportra í dolgoznak majd.

s

Sokat tesznek új munkaalkal- ^ mák megteremtéséért. Szadán ^ és Ócsán fonalmentő üzem ^ dolgozik, ahol negyvenen bér- ^ Jig orsózást végeznek. & ** ^

A vállalat

szolgáltatásokkal foglalkozik: § már i í

s

32 községben van Patyo- J lat-üzlet, ahol mosást, ^ vasalást, vegytisztílást vé- ^ geznek. §

y

Jövőre tízzel akarják bővíteni ^ a felvevőhelyek számát. Az S idén átadott váci mosodában ^

10 mázsa ruhát mosnak tisz- & tára naponta. Cegléden, Na.gy- > kőrösön, Szigetszentmiklóson, összesen nyolc helyen mére- $ tes szabóság működik. Fóti ^ varrodájukban autók külső és ^ belső védőhuzatát készíti. Bu- ^ daörsön kárpit-sműhelyük § van. H

A Pest megyei Ruhatisztító ^ és Szolgáltató Vállalat kül-^ földre menő áruk csomagoló- ^ sát is vállalja. Ezt az eddig g csak vállalatok részére végzett | munkát terjesztik most ki la- ^ kossági szolgáltatássá. Szűk-1 ség van rá, hiszen csak a fő- ^ városban működik ilyen ktsz. ^

A vállalat elintéz az ajándé- § kozó helyett mindent: az áru | csomagolását, bankengedélyét, ^ vámolását. Már holnap hozzá- | kezdenének — a devizaigaz- ^ gatóság engedélyét várják. ^ (soós) S

T eng a nád a tó fölött zeng a szél a nádon — édes, álmaid között halld a szerenádom: ima rád e szerenád, tested titkos templomát dallal így imádom.

(Babits Mihály „Szerená-d” című verséből)

Kinőtte közintézményeit, utak, utcák, járdák épülnek és sorra magasodnak az új házak. Jó ha ilyenkor szakember is van a tanácsházán. Népszerűségének van egy másik magyarázata is. Ö a helyi labdarúgócsapat kapusa.

— Jó voltál tegnap Misi! — kiabálnak rá többen is, öregek és fiatalok.

— Ilyenkor könnyű, — magyarázza Varjú Mihály. — Tegnap három nullra győztünk. De hallaná csak, mit kapok én, ha veszít a csapat. Véleményüket egyáltalán nem fékezi, hogy mellesleg elnökhelyettes is vagyok.

Közben kiérünk a piactérre. A vásárosok már kipakoltak, egy két korai vendég is Jé- zeng a sátrak között.

— Hallod-e Misi! Kitakaríthattad volna a piacteret, — sodródik mellénk egy kövér öregasszony, mint kiderül a helypénzszedő. — Ezek itt megfizetik az árát, az embernek meg ég a pofájáról a bőr.

— Igaza van néném... —

mondja Varjú, Mihály, de az asszony már egy vásárossal perel.

— Hát ez az előnye és a hátránya, ha az ember fiatal és idevalósi — mosolyog a „letölt” elnökhelyettes.

A művelődési ház

ajtaját Sára Ferenc igazgató nyitogatja. Sára is fiatalember. Nem főfoglalkozása az igazgatás. Általános iskolai tanár, e mellett ő a község csúcs párttitkára. A ház még néptelen, jól körül lehet nézni. A kép eléggé lehangoló. A falak piszkosak, a padló korhadt. Az ötvenes években egy nagy kocsmából épített kultúrházat a helyi lelemény. Néhány fafaragás került az ablakokra, a színpadra egy népművészeti portál. Ma kopik róla a festék, ebben az állapotában olyan kiábrándító, hogy jobb lenne, ha nem volna.

— Az a mi bajunk, — magyarázza Sára Ferenc —, hogy mindent örököltünk. Jobban jártak azok a községek, ahol nem volt semmi. Ott épült új iskola, meg művelődési ház is. Nekünk itt volt a kastély, meg ez a kocsma. Ma mindkettő rossz, újjáépítésük súlyos milliókba kerül, mégsem kapunk újat.

— Hát ezért én megpróbálom. Most készítek egy tervet. A kastélyhoz elvezetnénk a meleg vizet Nagy strand lenne itt és gyógyszálló. Akkor építenénk egy új iskolát és művelődési házat, — szól közbe az elnökhelyettes.

Ez persze egyelőre csak Varjú Mihály túrái lakos álma. A szép ábrándra sok pecsét kell, hogy hivatalosan is tervnek nevezhessük. De ha sok túrái lakos álmodik hasonlót, talán valósággá válik ez is, mint annyi más álom.

Űjra kilépünk az utcára. A nagy meleg fejbe kólint.

— Nem akarja megnézni a strandot?

Természetesen akarom.

A strand

egy húszméteres medencéből és hatalmas parkból áll. A víz sűrűn zöld, csak néhány gyerek pancsol benne, ök a fürdőzés örömét sok milliárd algával osztják meg. Két öregember a strand gazdája.

— Nem piszkos ez a víz, csak zöld. De nem tudunk mit csinálni. Ha leengedjük, három nap, míg megtelik. Akkor meg olyan hideg, hogy nem lehet belemenni. így inkább hagyjuk. Reggelenként tele szórjuk fertőtlenítővel.

Üjra eszünkbe jut a meleg víz, amely innen háromezer méterre, korlátlan meny- nyiségben folyik a vakvilágba. Kilencvenhat fokos gyógyvíz ez... A rómaiak kilométer hosszú, magas kőoszlopokon álló, kőből faragott csöveken Vezették el ivóvizüket. Igaz, hogy nekik nem volt ilyen fejlett technikájuk.

— A fél falut lehetne fűteni

ezzel a vízzel, közben óriási üvegházakat is melegítene és gyógyfürdőnkbe messze

földről eljárnának az emberek, — szikrázik fel megint a türelmetlenség Varjú Mihály- ban.

Óriási energia ez a meleg víz, mely ha párosul a Varjú Mihál.vok sürgető türelmetlenségének energiájával, képes lesz átformálni ezt a vidéket.

Meg kellett állapodnunk, hogy félretesszük a gondokat a hétköznapokra. Hiszen vasárnap van és búcsú. A nagy munkák és gondok köz-