Pest Megyei Hírlap, 1967. augusztus (11. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-16 / 192. szám

'.'SSS*SSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSs i MfGVÍI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XI. ÉVFOLYAM, 191. SZÁM 1967. AUGUSZTUS lö., SZERDA Egy nap a mi kis városunkban... A ludak hozzák a háztetőt így beszél a szorgalmas asszony A Salamon Ferenc utca de- — Száz hízottra és kétszáz rekán épülőfélben levő csa-» májlibára. — Mi a különbség a kettő között? — A takarmányjuttatás. A hízott libára tizenöt kiló kuko­rica jár hatósági áron, a máj- libára huszonöt. Nagy különb­ség ez. — Mikor kezdődik a tömés? — Úgy számítom, hogy egy hónap múlva. — Van ennek valami oka? — Negyven libám van. Két­szer már kopasztotiuk őket, s most meg kell várni, hogy a ludak tokja harmadszor is ki­nőjön. Utána azonnal el lehet kezdeni a tömést. így beszél a szorgalmas asz- szony. De kell is a pénz, mert a háznak már csak a tető és a vakolás hiányzik. Jó lenne még a télen megkeresni. (-sí) ládi házon már állnak a falak, helyükön az ajtók, ablakok. Az asszony, Kovács József né, esztendők óta az egyik leg­jobb baromfihizlalója a föld­művesszövetkezet felvásárló­telepének. Több ízben kapott jutalmat, sőt egyszer első is lett. Olyan frissen jön ki a ház elé, hogy alig hinnénk el, a közelmúltban nehéz műtéten esett át. Mégis úgy beszél a legközelebbi terveiről, mint kinek kutyabaja. — Jó lenne idén is kivágni a rezet, ám ebbe beleszólhat az egészség. Mert nem könnyű dolog azért azt a háromszáz baromfit megtömni. — Az idén hányra kötött szerződést? \ HÉT KÁRPITOS, EGY KŐMŰVES áthidalásként kerítést állít Egyszer volt, hol nem volt, még a lyukas hídon is túl, a Szurdok dűlőben egy szép nagy földterület, amit éppen most kerítenek be. Itt dol­gozik nyolc jó vágású fia­tal ember, hét kárpitos és egy kőműveslegény. Vígan kezelik a számukra szokat­lan szerszámot, a lapátot és az ásót, amikor az oszlopo­kat a földbe helyezik. Úszó­nadrágban dolgoznak, fény­lik a bőrük az izzadságtól. — Mi készül itt legények? — A pipagyárnak csinálunk itt helyet. Valami negyven- nyolc méter hosszú és ti- zenyolc méter széles műhely jön ide, a hozzá való szociá­lis helyiségekkel. A helyük már ki van karózvá. — Aztán mit akarnak itt gyártani? — Melegágyi kereteket, ami­lyenek ott láthatók. Azokat a téglagyárból fuvarozták ide. Az AGROKER-nek készül­tek, hétmillió forint érték­ben — mondja a kis brigád vezetője, Virág Balázs. — És ha kárpitosok, mért nem a szakmában dolgoz­nak? — Mert pillanatnyilag nincs kárpitos munka. Áthidalás­képpen vállaltuk el a kerí­tés felállítását. __ ______ (—ér) B ikinis lányok a paradicsomban SZERETIK A DIVATOT, DE A MUNKÁT IS Még mindig ott vannak a diákok a földeken, az üze­mekben, gyűjtögetik forint­jaikat, vagy ahogy ők ne­vezik a „gyümölcsöző meló” kézzelfogható eredményét. Van közöttük, aki kerékpárt, gumimatracot, vagy ruhát, könyveket szeretne venni a nyár végén. Az Arany János Gimná­zium IV. E. osztálya a Rákó­czi Tsz kertészetében tizenöt hold területről szedi a para­dicsomot. A munkaruha itt cejgnadrág helyett — bikini. Bőrük kreol, kezük mint a motolla. Naponta két és fél, három mázsa paradicsomot szednek le fejenként. De nem ritka a háromszázhúsz-há- romszázötven kilogrammos teljesítmény sem. Papp László vezetőtanár felügyel a lá­nyokra. A szakmai irányí­tás Diósgyőri Jenő gyakor­nok dolga, aki tavaly végez­te a Hatvani Felsőfokú Me­zőgazdasági Technikumot. A lányok az idő tört ré­szét is kihasználják, hogy minél több kilót írhasson be Harsányi Sári, a lányok muqkacsapat-vezetője. — Kell is a pénz — mondja Nagy Margit, Csizmadia Zsu­zsi, Csekő Ági —, hiszen szeretjük a divatos ruhákat, a jó könyveket, meg aztán a suli is gonddal, pénzzel jár. Augusztus 20-ig akarnak dolgozni, azután tíz nap pi­henés, majd pedig az is­kola ... • Tulajdonképpen jó tanulást kellene kívánni nekik. De miért legyünk ünneprontók? (mitru) ! , i Eső után, esti tanyák közt | ; ! S Süppedt tanyák közt, szöllősoron át járom a futó zivatar nyomát. & s ^ Avitt pincéken elbukott a nap, ^ J csak egyetlen-egy kicsiny sugarat hagyott az ázott kalászok fején >— és ott mocorogva felzizeg e fény. \ Libák vonulnak a tanya felé. \ Varkocsos kislány fűzfavesszején halk dalt bűvölget a lágy esti szél. Nyárfasor mögül egy kútgém beszél, kutya vakkant és bő vacsoraszag árad lágyan — a fák már alszanak. S I Kapu nem nyikkan — nincs, is itt olyan — ^ a szeder potyog alá álmosan. Tócsába dőlve vén szúnyog dönög, — Kőrös felé még mindig mennydörög — § majd leszáll a mély, drága, nyári csend ^ V es egy nap borúja messzi-messzi ment. i Csankó Lajos 5 ■'"""s"/sss/ssssss/ssssss//sssssssssssss/ssssssssss'ssssss//sssyss/sssssssss/sss*. ^ % I Tizenkét vadkacsa ÉG A VILLANY az aluljáróban A MÁV végre bevezette a villanyvilágítást a lyukas híd melletti új aluljáróban. Ezen­túl tehát semmi akadálya, hogy a járművek ott haladja­nak át. Kora reggel a rádió 35 fok meleget jósolt. Két óra tájt, amikor a négy vadász beöltöz­ködött, felrángatta a durva gumicsizmákat, derékra igazí­totta a patronokkal tűzdelt, nehéz bőrövet, s nekivágott a Rossz-tanya melletti nádasok­nál!, izzó katlanná tüzeseden a környék. Valósággal szikrá­zott a naptól a partszéli ho­mok, s még az árnyékban is reszketett a lég a trópusi for­róságtól. — Jó időnk van — törölte le homlokáról a verejtéket a termetes tanácselnök. — Lusta ilyenkor a kacsa — állapította meg az izzadtságtól átnedvesedett ingű, megyei fővadász. A Biztosító pesti igazgatója nem szólt, csak markolta a vállára támasztott fegyvert. A napbarnította ügyvéd, a Kini­zsi Vadásztársaság mindenes titkára rá sem hederített a si­vatagi melegre. — Gázoljuk meg csak ezt a gr tocsogót — mondta — itt már | biztosan lesz kacsa. i Aztán, mikor a vízben mór S csaknem derékig bukdácsol- ^ tak, leadta az első lövést ^ Tarka vízimadarak röppentek fca sűrű sásból — kacsa, az se- §hol. | Így ment ez, vagy jó két ki- s lométeren át, amikor a négy § puska egyszerre emelkedett a ^ nádasokból fölröppenő kacsa- ^ csapatra. Kalimpálva hullott ^ a vízbe — a dörrenés után — ^ egy jól megtermett példány. A ^ vadászokban felébredt a szen- ^ vedély. Nem vitatkoztak, ki- |nek a puskája talált, egyértel- 1 műén úgy ítélték meg, az | igazgatóé a dicsőség, (ö a leg- Sszótlanabb, fel kellett egy ki- scsit villanyozni.) ^ A nap ontotta égető suga­rait istenigazából. A vadászok i elfeledkeztek a forró nyár leg- Sperzselőbb délutánjáról. Vitte, S hajtotta őket a zsákmányszer- 8 zés vágya. Kiégett pocsolya ^medreken át, száraz, csípős Sá­mson, giz-gazon át haladtak, ^ módszeresen lesve a kacsára. ^Nemsokára újra víz követke­zett, s helyenként már térdig gázoltak 8 a süppedő iszapban. Az ügy­véd — látszott rajta, hogy ^fegyverének mestere — afiová ^csak „odadörgölt”, dögre esett Z célbavett madár, ö puffan- ^ tóttá le a második vadkacsát. ^ Szótlaftul, elszántan küzdöt- 8 te magát tovább a kis csapat. * A tanácselnök haladt elöl, tő- | le jobbra „rajvonalban” egy- S mástól 25—30 méterre tapos- 8 ták a vizet, kerülgették a szú- ^ rós-vágós, arcbacsapkodó ná- ^dast. Vagy négy-öt kilométer § után vége szakadt az „ígére- § ---------------------­§ B ARAZDAT SZÁNTOTT ARC ARA AZ IDŐ PENZÉRT LEGELT VIRÁGOT A RISKA A közelmúltban néhány ? szolnoki úti lakóház tulajdo- ^ nosának ' panaszos levelét hoz- ^ ta a posta. Ebben arról pa- $ naszkodtak, hogy némelyik te- \ henet tartó szomszéd a szol- ^ noki úton legelteti a teheneit ^ és az állatok lelegelik a virá- gos kerteket. v A panaszos levelet átadtuk | a városi rendőrkapitányság- ^ nak. A panaszt kivizsgálták és ^ értesítették szerkesztőségün- 5 két, hogy a szabadjára enge- \ dett tehenek gazdái, Jakabbá-§ zi Ferenc és Zsoldos Ferenc ^ Szolnoki úti lakosok ellen sza- $ bálysértési eljárás indul. Cegléden forint, itt csak ötven fillér Tojás - tojás? ÚJSÁGHÍR: ... a f A dmüvesszövet- kezet' boltjaiban friss tojást árulnak, míg a ceglédi válla­lat boltjaiban — a januárban kiadott rendelet ellenére is — csak mélyhűtöt­tet. S S ahogy a rajzolónk elkép­zeli: — Kedves bátyám, kitartasz még? (Kertész László rajza) tek földjének”. Gyér zsákmá­nyukkal rövid pihenőre von­szolták magukat. Egyikük-má- sikuk méltatlankodva fakadt ki. — Tapodtat sem tovább — mérgelődött a megyei főva­dász, — nem igazi kacsás vi­dék ez! Kiöntögették csizmájukból a vizet. Valamelyikük egy marék zöldszilvát szerzett, azzal enyhítették szórajukat. — Így csúfságra, két kacsá­val mégsem mehetünk haza — állt elő az ügyvéd. — Ott — mutatott a távolba — a tó­nál tanyázik a zöm. Addig ingerelte az elcsüg­gedt társaságot, amíg lassan ismét útra keltek. Nagy Amb- rusék tanyájánál vettek ma­gukhoz frissítőt. Sárga színű, rossz ízű talajvizet hozott elé­jük a gazdasszony. A pestiek esküdtek rá, hogy életükben ilyen jóízüt nem ittak még. Nincs értelme, hogy á szót szaporítsam — vadászaink Nagy Ambrus kalauzolásával megint bevetették magukat a nádasba. Alig, hogy a vízbe léptek, kacsafelhő röppent a magasba. Ropogni kezdtek a puskák, itt is, ott is lepottyant egy-egy 'kacsa. Mire alkonyai­ra a tó túlsó végére gázoltak, valamennyiük oldalán ott csüngött a trófea: két-három vadmadár. Tizennyolc éve egyedül ^ Az emberek ^ gondatlanok, nem- | törődömök, a tol- 8 vaj kezébe adják § a kormányt. Szin- ^ te kivétel nélkül ^ ez derül ki a bí- ^ róságra kerülő ke- ^ rékpárlopási' ^ ügyekből. A Ma- ^ gyár utcán, a ren- 8 delő intézet mel- 8 lett, sok az öri- \ zetlen motor és ^ kerékpár. Pedig, ^ alig néhány lé- ^ pésre ott a ke- ^ rékpármegőrzö. ^ Onnan nem emel- ^ tek el még egyet- 8 len biciklit sem ... $ A rendelőintézet ^ előtt, a fák árnyé- $ kában hosszú ^ sorban a kerék- ^ párok. Márton § Lászlóné őrzi őket ^ kilenc éve ezen a 8 helyen. Eljártak fölötte az évek, barázdákat szán­tott arcára az idő. Egy éve van méé a nyugdíjig. — ötven fillért kell fizetni nálam a kerékpár őrzé­séért. — magya­rázza. — Ez iga­zán nem sok. Más városban, akár­csak a szomszé­dos Cegléden is, egy forint az őrzé­si díj. Látja, még­sem hozzák ide sokan a kerékpár­jukat, pedig ná­lam biztonságban van. Ha innen is elveszne, megté­rítenénk a kárt. — S mikor van a legnagyobb for­galom? — Kedden és pénteken a leg­több a kerékpár. Milyen marha is az em­ber! — sóhajtott fel, hanyatt- fekve, az eget nézve az igaz­gató, — pihenés helyett ilyes­mivel tölti a szombat dél­utánt. Ha az asszony látná, na­gyot nevetne, hogy megszen­vedünk a bolondériánkért. — Hát bizony, ha ezt pén­zért kellett volna csinálni — jegyezte meg a fővadász, — azt hiszem egyikünk sem vál­lalkozott volna rá. Szerencséjükre egy arra ha­ladó stráfkocsi megkönyörült rajtuk. Felrakták a puskákat, a 12 vadkacsát — ennyit lőttek .végül is. Zötyögve indult ve­lük a szekér hazafelé. Azon az éjszakán egyikőjük- nek sem kellett altatót be­vennie. Az igazgató elfelejtet­te a keserves személyi problé­mákkal járó átszervezést, a tanácselnök sem törte a fejét, mi kerüljön a legközelebbi vb-jelentésbe, a fővadász pe­dig esküdött rá, hogy mégis csak Nagykőrös határában vannak a leggazdagabb kacsá­zó nádasok. A jogász máspap­ra halasztotta a soron levő vá­lóperes keresetlevél megszer­(sp) Tiszakécskéről üzenik: Komfortos már a strandjuk strandon új falatozót építettek. Állandóan kapható halászlé és más halételek. A vendéglő vezetői vállalják előre bejelen­tett rendezvények, többszemé­lyes ebédek és vacsorák ren­dezését. Jelentkezni lehet le­vélben, vagy telefonon a Ti- szaktcske 31-en. Bizonyára érdekli a körösi olvasót, hogy a napokban le­velet kaptunk a Tiszakécskei Általános Fogyasztási és Érté­kesítési Szövetkezettől. A le­vélben Kerekes Vince, az áru­forgalmi főosztály vezetője arról tájékoztatja lapunk olva­sóit, hogy a kécskei tiszai Ilyenkor, a piac­napokon, száz- százhúsz gépet is beadnak. Más hét­köznapokon nyolcvanat-ki- lencvenet. De ha azok is ide­hoznák, akik nem szánnak ma erre a célra ötven fillért, akkor legalább napi negyvennel több lenne. Arról kérdezem, hogy mennyi jö­vedelemre tesz szert így. Panasz vegyül a szavába. Szomorú a sze­génység. Az élet gyakran azokkal kegyetlen, akik­nek egyébként is kijutott már a ne­hezéből. — Négy-ötszáz forintra, ennyit keresek havonta. Ebből meg kell él­nem. Szegény uram után nem kapok semmit. Egy hónap hiány­zott csak az ide­jéből és akkor... — Hogy él egyedül? — Tizennyolc év alatt meg le­het szokni. A fize­tésemet beosz­tom, hogy jusson, maradjon is. Tud­ja úgy van az, hogy amíg mi öregek dolgozni tudunk és segíteni magunkon, addig nem akarunk a gyerekeink nya­kára ülni nehe­zéknek. Szeretnék még egy pár évig erőt, egészséget, hogy a nyugdíja­mat is élvezhes­sem. (tóth) zés, hűtőpult, presszógép. Szó­val minden, ami a civilizált vendégfogadáshoz kell. Űj seprő jól seper. Kezdet­ben szinte kizárólag csak a sportkör tagjai látogatták a klubot. Kávéztak itt, vagy hű­sítőt ittak. Néhány hete azon­ban ismét kezdi a klub, régi képét felvenni. Egyre több a részeg, duhajkodásukkal za­varják a televíziónézőket, a sakkozókat. Jó lenne ennek a „fejlődés­nek” idejekorán útját állni. Esetleg azzal, hogy a részege­ket kitessékelik, vagy szabá­lyozzák hogy a klubot ki láto­gathatja, és nem ártana az sem, ha a televíziót más he­lyiségbe tennék át. (u) MII LÁTUNK MA A MOZIBAN? Irma, te édes I—II. Színes, szélesvásznú amerikai filmvíg­játék. Főszereplők: Sirley Mac Laine és Jack Lemmon. Csak 16 éven felüliek látogathatják. Dupla helyárak. Kísérőműsor: Magyar hír­adó. Előadás kezdete: délután 6 órakor. ..de a kocsma bezzeg hangos..." N éhány éve füstös, lármás, piszkos kocsmahelyiség volt a Kinizsi Sportkör klubjának helyén. Ma modern berende-

Next

/
Oldalképek
Tartalom