Pest Megyei Hírlap, 1967. augusztus (11. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-16 / 192. szám

N PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA A CEGLÉDI JÁRÁS ES CE6u XI. ÉVFOLYAM, 191. SZÁM 1987. AUGUSZTUS 16., SZEHDA Ismét bízhatunk az 1969-es terminusban Ä kórházépítés az egész város ügye lett MIÉRT NEM KUKORICÁZUNK? Egy évvel ezelőtt, ilyenkor már szinte naponta ott lengett a kartontábla az alkoholmen­tes büfé ablak- vagy ajtó­rácsán, s hirdette, a grafitos vagy tintás betűkkel, hogy friss főtt kukorica kapható. Amióta a piacon megjelent az első idei kukoricacső, sokan kerülgetik reménykedve a bü­fé környékét. Ha már fagyi nem. volt itt az idén, akkor kukorica csak lesz. Mert eddig még nem volt. Pesten napról napra szaporodik az utcai ku­koricaárusok száma — pedig mintha a tengeri előbb terem­ne a ceglédi határban, mint a főváros aszfaltján. Persze, le­hetne azt is mondani, hogy aki erre a szemes takarmányra éhes, az vegyen néhány csövet a piacon, s főzze meg otthon, s fogyassza jó étvággyal. No, de ha már tavaly úgy rászok­tatták a ceglédieket az „elöre- gyártott” főtt kukoricára — nem lehetne most is árusíta­ni? Már messziről kimagasodik a készülő új kórház héteme­letnyi betonváza. Az építők szorgalmasak, azonban puszta igyekezettel nem tudják pó­tolni a súlyos munlcaerő- hiányt.. hoz, a Vendéglátóipari Válla­lat két építőt küldött a kisegí­tő brigádba. Ezen a héten ők nyújtanak segítséget. Felveszem a kagylót. — X. Y. elvtár­sat kérem... A drót végén kis csend, majd meg­szólal a titkárnő. — X. Y. elv­társ nincs itt... Ilyenkor szokott reggelizni. Épp most ment le az étterembe ... Le­gyen szíves, egy óra múlva újból hívni — magya­rázza, katt és le­teszi. Nálam nem volt azonnal „katt”, mert a meglepe­téstől megállt a kezem. Már azért is, mert úgy tu­dom, a magyar ember früstökje — minden külö­nösebb szertartás és étterem nélkül — reggel 7 és 8 között szokott le­zajlani. Többnyire a munkábaindulás előtt és többnyire a konyhában, nemegyszer a konyhaasztalnál állva. Én legalább is így szoktam be­kapni valamit, s a hivatalom vezető­jét is ott látom reggelenként, ne­gyed nyolc körül az alkoholmentes­ben, amint szin­tén állva iszogat­ja a kávéját. Igaz, LÚNCH eddig nem is pa­naszkodhatunk emésztési zava­rokról ... Ezen aztán el is tűnődöm. Szegény X. Y., neki tán orvosi rendelésre kell háromnegyed kilenckor, étte­remben és egy óra hosszat elköltenie reggelijét? Vagy nagyzolás lenne az egész? De ha netán angol mód­ra óhajtana étkez­ni, akkor viszont elcsúszott az idő­vel, mert ott 11 órqi tájt van az el­ső teázás ideje. Az X. Y.-om ezek szerint most nyil­ván villásreggeli­zik! S mit? Bizo­nyára halat, jó szálkásat. „Csak meg ne akadjon a torkán” — fűzöm tovább a gondo­latot — „mert még azt hinnék, hogy én kíván­tam”. No, de nem sza­bad vérszomjas­nak és bosszúálló­nak lenni. Várjuk ki szépen, amíg X. Y. elvtárs meg­reggelizik. Eléged­jünk meg azzal, hogy legfeljebb NYÁRI ÜDVÖZLET csuklik néhány­szor jó nagyot, amíg az ügyfelek az előszobában emlegetik. Hívnám még egyszer, de nem merem, mert hát­ha most meg lunch-öl, s akkor engem megöl a méreg... Egyszó­val, ha jól számí­tottam, X. Y. elv­társ 3 óra tájt teá­zik másodszor, vagyis utána már odacsöngethetek. Tárcsázok, lehet vagy fél öt. — Kérem — mérgeskedik visz- sza a telefonba a takarítónő hang­ja — magának nincs órája? f'lem tudja, hogy ilyen­kor már nincs hi­vatal!? — és ezzel katt, vége a dal­nak. Szerencsére már a mi hivatalunk­ból is haza men­tek a többiek. így a véleményemet csak a négy fal­nak mondhatom el, de legalább ti­szaháti magyar­sággal. Azért X. Y. elv­társnak elmonda­nám személyesen is, ha valahol ösz- szejöhetnénk, úgy lunch idején. (esi—i) Sok millió forintba kerül ez a hatalmas, a kor minden igé­nyét kielégítő járási-városi gyógyító kombinát. A tervek szerint 1969. decemberére meg kellene nyílnia. A tervek azonban veszély­be kerültek, mivel a kel­leténél kevesebb munkás­kéz rakja a falakat. Kevés a szakember, hiányzik a kellő számú segédmunkás­gárda. A városi pártbizottság fel­mérte a helyzetet és nyomban átlátta a munkáshiányból származó veszély lehetőségét. Azonnali intézkedésre került sor. összejöttek a város válla­latainak, ipari üzemeinek gaz­dasági vezetői. Belátták, hogy az egész város és az egész já­rás ügye, hogy időre elkészül­hessen a megye egyik legna­gyobb egészségügyi intézmé­nye. A vállalatok igazgatói olyah ajánlatot tettek, amely szerint üzemük házi építőbri­gádjait egy-egy hétre kise­gítésül a kórház építkezé­séhez irányítják. Elsőként a Húsipari Vállalat nyolc embere fogott munká­A munka meggyorsult. A belső válaszfalakat húzzák fel, amelyekkel lehetővé teszik a: építkezés téliesítését. Ez azt jelenti, hogy a hideg beállta után is tovább építhetnek. A jövő héten ismét mások állnak az állványokra, mások I veszik kézbe a kőműveskala­pácsot, s ez így megy, egé­szen addig, amíg be nem hoz- /zák a lemaradást. Mindenki tudja, hogy az egész város társadalmá­nak közös ügye a kórház- építés. Az itt dolgozó kisegítő bri­gád munkájának értékelésére még visszatérünk, s megírjuk, kik váltották fel őket, s mi­lyen eredménnyel dolgoznak. Munkájukat emlékkönyvben jegyzik fel, amelyben helyet kap az önkéntes építők név­sora mellett az a fénykép­anyag is, amely az alapoktól kezdve egészen a munkák be­fejezéséig dokumentálja a nagy munkát. Az építkezés vezetői öröm­mel fogadták a pártbizottság kezdeményezésére szervezett segítséget, s bizakodnak: most már felgyorsulhat az építés üteme. (t) a téli sportok városából TURISTAKÖZPONT Za­kopane. Utcáin angol, francia, belga, amérikai, jugoszláv, s ki tudná felsorolni, hogy még milyen nemzetiségű gépkocsik suhannak el mellettünk az ápolt, aszfaltozott, virágsze­géllyel díszített utakon. A vá­rosban ezernyi bolt. A korzón mozogni is alig lehet. Mese­könyvből idehozott faházak mindenfelé. A kertben, az út mellett patakok kristály vize bukdácsol a köveken, s fe­nyők, fenyők a városban ' is, minden talpalatnyi helyen. Parányi tér, ahol hajnaltól ké­ső estig adnak-vesznek, csere­berélnek, ahol órákat lehet el­tölteni nézelődve, bámész­kodva, mert ez a színes és ka­vargó soknyelvű forgatag, ez a percenként változó és új meglepetéseket tartogató ára­dat a mi piacainkhoz nem ha­sonlítható. Eladnivalónk nem volt, de megvettük mi is a cif­rázott fokost, vettünk egy bocskorhoz hasonló „kierpc”- nek nevezett lábbelit s meg­kóstoltuk a híres „oscypká”-1, a hegyi pásztorok füstölt juh- túróját. Zakopanéban is mindenütt magyarok, újra magyarok. A „H” jelzésű kocsik ott parkol­nak az útszélen, a fák alatt, a tereken, a campingtábor fái alatt, az áruház előtt. Befut egy nagy autóbusz. Magyaro­kat hozott. Lottón nyerték sze­rencséjüket. Negyvenketten vannak. Bejárják majd egész Lengyelországot. Az üzletek­ben is lépten-nyomon magya­rokba ütközünk. A drótkötél­pályán haladunk felfelé a Kasprowy Wierch 1988 méter magas csúcsára: a ka­binban magyarul beszélnek mellettünk. A Gubalowkára vezető sikló végállomásán magyar csoportnak magyaráz az idegenvezető. De bármerre mentünk, a lengyelek között is akadt mindenütt olyan, aki törve, vagy esetleg folyéko­nyan beszélte nyelvünket. „Wegier i polák dwa bratan- ki... — lengyel—magyar két jóbarát, ha szablyát forgat s ha issza poharát” — tapasz­taltuk. A SARKI RENDŐR nem tudott magyarul. De kérdé­sünkre mosolyogva, kézzel és szívvel magyarázta, hogy mer­re menjünk s végül „brávó magyar!” kiáltással, integetve búcsúzott. Utunk célja tulajdonképpen üdülés, pihenés volt. Jó nyara­lást, szép időt, nyugodalmas kikapcsolódást kívántak mun­katársaim és barátaim. De le- het-e pihenni az ilyen ezer él­ménnyel kecsegtető, minden fordulónál meglepetést tarto­gató helyen? Bejártuk hát a környéket, hegyeket, völgye­ket. Jártunk a csúcsokon met­sző, kemény szélben s a rablók kápolnája mellett hallgattuk a patak locsogását. Megbámul­tuk a kis testű, egyforma pi­ros tehénkéket s hegyoldalakat elborító juhnyájakat, bejártuk a lesiklópálya szédítő mere­délyét. Az aréna ülőhelyeit is kipróbáltuk. Most üde zöld pá­zsit borított mindent, de télen a méteres havak idején sem halott e táj. Most csak a sza­kadékokban és szurdokokban fehérük a hó, de nemsokára megjön a sze'ptember, s az első hó megüli a kopasz ormokat. Akkor kezdődik majd csak igazán itt az éíet! Találkoz­tunk olyan magyar sportoló­val, aki tíz év óta jár ide ed­zésre és versenyekre. De jó neki! BEJÁRTUK a távoli vidé­keket is. S ezeken az útjain­kon láttuk, hogy a lengyel if­júság a nyarat jórészben arra használja fel, hogy útra kel. Hátán háza, kebelén kenyere s turistaként bejárja hazáját, pedig Lengyelország három­szor akkora, mint Magyaror­szág. A távolságok rendkívül nagyok, azért próbálkoznak az autóstoppal. A VÉGTELEN SZERPENTI­NEKEN másféle gyerekekkel is találkoztunk. A kisebbek, nyolc-tízévesek álldogáltak az útszélen, kezükben pohár, vagy bögre, esetleg tányér, vagy tálacska. Kínálgatták a lengyel erdők ízes, kesernyés termését, a „jagodának” neve­zett áfonyát, vagy a kései málnát, s néha-néha a fekete­szedret. Estefelé már nem gyümölccsel telt edény volt a gyerekek kezében, hanem kis fatáblácska. A táblácskán ezt a szót olvastuk: „nocleg”, ami magyarul szálláshelyet jelent. Vendégfogadásra minden len­gyel ember szíve, s minden lengyel ház ajtaja mindenkor nyitva van. Szomorú István (Folytatjuk) szerint, s megérkezett a táska­szállítmány is. Ezen a héten a forgalom megnövekedett a pa­pírboltokban. Az okos szülők nem hagyják utolsó pillanatra a füzetek beszerzését: már az augusztusi fizetések kiadás­keretébe betervezték azt Azoknak, akik most vásárol­nak, még bő választék áll a rendelkezésére. Színesceruzák­ból, töltőtollakból és vízfesté­kekből hazai és külföldi gyárt­mányokat hoztak forgalomba, iskolatáskákból pedig hátra, vállra akaszthatót és egyszerű aktatáskát árusítanak. Kék csomagolópapír és füzetcímke van elegendő. KÉZILABDA A fiúk győztek, a Vasárnap a KISTEXT ott­honában lépett pályára csapa­tunk. A mérkőzésen sikerült megszerezniük őszi harmadik győzelmüket, ami egyben azt is jelenti, hogy a bajnokság második felében pontot még nem vesztettek. Ceglédi Építők—KISTEXT 18:17 (9:9) A Cegléd komplett összeál­lításban lépett a pályára: Sza- lisznyó — Szálkái, Jónás, Hö- römpő, Monori, Bálint, Rossi. Csere: Csendes—Vass, Godó, Szabó. A KISTEXT mindjárt a mérkőzés elején igyekezett megfélemlíteni csapatunk já­tékosait. Játékbeli hiányossá­gaikat durvasággal ellensú­lyozták. Már az első félidő 10. percében három sérültje volt a Ceglédnek. Közülük Rossi végleg kiállt, még Vass és Szalisznyó tovább játszott, Szerencsére a játékvezető ke­ménykezűnek bizonyult. Kiál­lításokkal igyekezett megfé­kezni a játékosokat. Elsősor­ban neki köszönhető, hogy nem fulladt botrányba a mér­kőzés. Az abonyi József Attila Tsz-ben: Magyaros vendéglátás a hajógyárbeli vendégeknek A Magyar Hajó- és Daru­gyár vezetőinek társaságában a naplókban Abonyba érkezett a szovjet műszaki átvevők csoportja. A hajógyár által patronált József Attila Terme­lőszövetkezetben tettek látoga­tást. Megtekintették a terme­lőszövetkezet öntözéses zöld­okértészetét, kitűnő juhásza­iét és a termelőszövetkezet Hunyadi üzemegységét. A ta­lálkozón a községi és a járási vezetők közül részt vett Varga Ferenc, a járási pártbizottság első titkára és dr. Somodi Ist­ván, a községi pártbizottság ti tkára. A termelőszövetkezet párt­ós gazdaságvezetősége a Ki­nizsi Étteremben ebédet adott a vendégek tiszteletére. Ebéd után a vendégek megtekintet­ték a község néhány üzemét, a községi strand- és kádfürdői és a vendéglátók társaságában sétát tettek Abonyba n. A szovjet küldöttség vezető­je elmondta, hogy örömmel látták a mezőgazdaság terüle­tén elért eredményeket. Este meglepetés várta a vendégeket. A termelőszövet­kezet juhászatának megtekin­tése után a tsz erdejében ma­gyaros birkapörkölt és abonyi bor fogadta a vendégeket. A vendéglátás és a találko­zás jól sikerült. Búcsúzóul Egressy Károly, a Magyar Ha­jó- és Darugyár pártbizottsá­gának titkára mondotta: — A József Attila Termelő­szövetkezet tagjainak barátsá­gát rövid időn belül viszonoz­ni fogjuk, szeretettel várjuk a termelőszövetkezet küldöttsé­gét a gyárba. Dr. Skultéti János BOSZORKÁNYKONYHA? Nem! Csupán a ceglédi malom laboratóriumának egy rész­letét örökítette meg a fotoriporter. A három műszakban dolgozd malomban fontos, hogy minden beérkezett szállítmányból min­tát vegyenek. Az őrlemény Czibere Pálné laboráns munkaasz­talára kerül, ahol különféle vizsgálatoknak veti alá az itt ké­szült lisztet. A jó minőség őreként színét, szemcsézettségéti nedvességtartalmát vizsgálja a boltokba kerülő lisztnek. (Foto: Gábor) Két pofán ■ köíöstkötlés nélkül Vadnyugat a kocsmában ? A. békítőt is elpáholták Dánszentmiklóson könnyen találtak témát a beszélgetők ezen a nyáron. Néhány fiatal­ember botrányos viselkedése méltán felháborította őket. Ezeknek a duhajkodásoknak a végére tett pontot az a tár­gyalás, amelyet ma egy hete tartottak a községben. A vá­lányok vesztettek Az első félidőben fej-fej mellett haladt a két csápját, s bár mindig a Cegléd vezetett, de nagyobb előnyt kiharcolni nem tudott. A találkozó végső kimenetelét jobb második fél­idő döntötte el a mi javunkra. Ezt a játékrészt egy végleges kiállítás is tarkította, mivel a KISTEXT-n«k meg kellett vál­nia egy magáról teljesen meg­feledkezett játékosától. A ceg­lédiek győzelme teljesen meg­érdemelt volt. A gólokat Jónás (7), Monori, Szálkái, Bálint (3—5), Rosst és Godó (1—1) szerezte. Jók: Szalisznyó, egyenletes, ió teljesítményt nyújtott. Jó­nás az előző hetihez hasonló­an ismét rendkívül gólerős volt. Hörömpő főleg a védeke­zésben nyújtott kiválót. ★ E héten megkezdődött a női megye bajnokság őszi idénye is. Sajnos, nem a legbiztatób­ban, mert a ceglédi lányok a Váci Fortétól Cegléden 8:2 arányban vereséget szenved­tek. ( — reán) ro-i és járási rendőrkapitány­ság tisztje itt vizsgálta ki a garázdák ügyét. Hrobár Pál 34 esztendős dánszentmiklósi lakos még jú­nius 4-én este a kultúrház mjlletti italboltban részegen bántalmazta Molnár Józsefet. Minden szó nélkül belekötött, széket kapott fel, amellyel meg akarta ütni. Molnár fele­ségét is inzultálta, ököllel has- bavágta. Bár hasonló eset mi­att már volt büntetve, nem hagyott fel botrányos maga­tartásával. Ezer forint bünte­tés megfizetésére kötelezték. Július 23-án este ugyanott, újabb verekedés robbant ki. Ki volt a kezdeményező? Ugyanaz a fenegyerek, aki jú­nius 4-én: ismét Hrobár Pál­ban ébredt fel a kötözködés ördöge. Kiss József, aki barátaival közös asztalnál beszélgetett, amikor váratlanul — minden szóváltás nélkül — két pofont kapott Hrobártól. Kiss erre kerékpárpumpájával fejbevág­ta Hrobárt, mire Pálinkás Mi­hály, 33 éves dánszentmiklósi lakos, akv Hrobár féltestvére, a támadó segítségére sietett; Ezután együtt ütötték Kisst. A szomszéd asztalnál ülők közül egy férfi hozzájuk lépett éc békíteni akarta őket, de a 23 éves Molnár Károly és a 19 éves Molnár Mihály, a Mi­csurin Tsz tagjai megfogták és felpofozták a békítgetőt. I'robár és Pálinkás közben ki­húzta az udvarra Kiss Józse­fet és ott verte tovább. Ami­kor a földre esett, lábbal rug­dalták. A verekedésben részt vevő öt fickót pénzbírsággal sújtott ta a rendőrség. / Hetekel ezelőtt hírül adtuk, hogy a papírboltok már meg­kezdték a készülődést a tanév kezdetére. Csomagolják a fü­zeteket iskolák és osztályok Növekszik a forgatom a papírboltokba!

Next

/
Oldalképek
Tartalom