Pest Megyei Hírlap, 1967. augusztus (11. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-16 / 192. szám
N PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA A CEGLÉDI JÁRÁS ES CE6u XI. ÉVFOLYAM, 191. SZÁM 1987. AUGUSZTUS 16., SZEHDA Ismét bízhatunk az 1969-es terminusban Ä kórházépítés az egész város ügye lett MIÉRT NEM KUKORICÁZUNK? Egy évvel ezelőtt, ilyenkor már szinte naponta ott lengett a kartontábla az alkoholmentes büfé ablak- vagy ajtórácsán, s hirdette, a grafitos vagy tintás betűkkel, hogy friss főtt kukorica kapható. Amióta a piacon megjelent az első idei kukoricacső, sokan kerülgetik reménykedve a büfé környékét. Ha már fagyi nem. volt itt az idén, akkor kukorica csak lesz. Mert eddig még nem volt. Pesten napról napra szaporodik az utcai kukoricaárusok száma — pedig mintha a tengeri előbb teremne a ceglédi határban, mint a főváros aszfaltján. Persze, lehetne azt is mondani, hogy aki erre a szemes takarmányra éhes, az vegyen néhány csövet a piacon, s főzze meg otthon, s fogyassza jó étvággyal. No, de ha már tavaly úgy rászoktatták a ceglédieket az „elöre- gyártott” főtt kukoricára — nem lehetne most is árusítani? Már messziről kimagasodik a készülő új kórház hétemeletnyi betonváza. Az építők szorgalmasak, azonban puszta igyekezettel nem tudják pótolni a súlyos munlcaerő- hiányt.. hoz, a Vendéglátóipari Vállalat két építőt küldött a kisegítő brigádba. Ezen a héten ők nyújtanak segítséget. Felveszem a kagylót. — X. Y. elvtársat kérem... A drót végén kis csend, majd megszólal a titkárnő. — X. Y. elvtárs nincs itt... Ilyenkor szokott reggelizni. Épp most ment le az étterembe ... Legyen szíves, egy óra múlva újból hívni — magyarázza, katt és leteszi. Nálam nem volt azonnal „katt”, mert a meglepetéstől megállt a kezem. Már azért is, mert úgy tudom, a magyar ember früstökje — minden különösebb szertartás és étterem nélkül — reggel 7 és 8 között szokott lezajlani. Többnyire a munkábaindulás előtt és többnyire a konyhában, nemegyszer a konyhaasztalnál állva. Én legalább is így szoktam bekapni valamit, s a hivatalom vezetőjét is ott látom reggelenként, negyed nyolc körül az alkoholmentesben, amint szintén állva iszogatja a kávéját. Igaz, LÚNCH eddig nem is panaszkodhatunk emésztési zavarokról ... Ezen aztán el is tűnődöm. Szegény X. Y., neki tán orvosi rendelésre kell háromnegyed kilenckor, étteremben és egy óra hosszat elköltenie reggelijét? Vagy nagyzolás lenne az egész? De ha netán angol módra óhajtana étkezni, akkor viszont elcsúszott az idővel, mert ott 11 órqi tájt van az első teázás ideje. Az X. Y.-om ezek szerint most nyilván villásreggelizik! S mit? Bizonyára halat, jó szálkásat. „Csak meg ne akadjon a torkán” — fűzöm tovább a gondolatot — „mert még azt hinnék, hogy én kívántam”. No, de nem szabad vérszomjasnak és bosszúállónak lenni. Várjuk ki szépen, amíg X. Y. elvtárs megreggelizik. Elégedjünk meg azzal, hogy legfeljebb NYÁRI ÜDVÖZLET csuklik néhányszor jó nagyot, amíg az ügyfelek az előszobában emlegetik. Hívnám még egyszer, de nem merem, mert hátha most meg lunch-öl, s akkor engem megöl a méreg... Egyszóval, ha jól számítottam, X. Y. elvtárs 3 óra tájt teázik másodszor, vagyis utána már odacsöngethetek. Tárcsázok, lehet vagy fél öt. — Kérem — mérgeskedik visz- sza a telefonba a takarítónő hangja — magának nincs órája? f'lem tudja, hogy ilyenkor már nincs hivatal!? — és ezzel katt, vége a dalnak. Szerencsére már a mi hivatalunkból is haza mentek a többiek. így a véleményemet csak a négy falnak mondhatom el, de legalább tiszaháti magyarsággal. Azért X. Y. elvtársnak elmondanám személyesen is, ha valahol ösz- szejöhetnénk, úgy lunch idején. (esi—i) Sok millió forintba kerül ez a hatalmas, a kor minden igényét kielégítő járási-városi gyógyító kombinát. A tervek szerint 1969. decemberére meg kellene nyílnia. A tervek azonban veszélybe kerültek, mivel a kelleténél kevesebb munkáskéz rakja a falakat. Kevés a szakember, hiányzik a kellő számú segédmunkásgárda. A városi pártbizottság felmérte a helyzetet és nyomban átlátta a munkáshiányból származó veszély lehetőségét. Azonnali intézkedésre került sor. összejöttek a város vállalatainak, ipari üzemeinek gazdasági vezetői. Belátták, hogy az egész város és az egész járás ügye, hogy időre elkészülhessen a megye egyik legnagyobb egészségügyi intézménye. A vállalatok igazgatói olyah ajánlatot tettek, amely szerint üzemük házi építőbrigádjait egy-egy hétre kisegítésül a kórház építkezéséhez irányítják. Elsőként a Húsipari Vállalat nyolc embere fogott munkáA munka meggyorsult. A belső válaszfalakat húzzák fel, amelyekkel lehetővé teszik a: építkezés téliesítését. Ez azt jelenti, hogy a hideg beállta után is tovább építhetnek. A jövő héten ismét mások állnak az állványokra, mások I veszik kézbe a kőműveskalapácsot, s ez így megy, egészen addig, amíg be nem hoz- /zák a lemaradást. Mindenki tudja, hogy az egész város társadalmának közös ügye a kórház- építés. Az itt dolgozó kisegítő brigád munkájának értékelésére még visszatérünk, s megírjuk, kik váltották fel őket, s milyen eredménnyel dolgoznak. Munkájukat emlékkönyvben jegyzik fel, amelyben helyet kap az önkéntes építők névsora mellett az a fényképanyag is, amely az alapoktól kezdve egészen a munkák befejezéséig dokumentálja a nagy munkát. Az építkezés vezetői örömmel fogadták a pártbizottság kezdeményezésére szervezett segítséget, s bizakodnak: most már felgyorsulhat az építés üteme. (t) a téli sportok városából TURISTAKÖZPONT Zakopane. Utcáin angol, francia, belga, amérikai, jugoszláv, s ki tudná felsorolni, hogy még milyen nemzetiségű gépkocsik suhannak el mellettünk az ápolt, aszfaltozott, virágszegéllyel díszített utakon. A városban ezernyi bolt. A korzón mozogni is alig lehet. Mesekönyvből idehozott faházak mindenfelé. A kertben, az út mellett patakok kristály vize bukdácsol a köveken, s fenyők, fenyők a városban ' is, minden talpalatnyi helyen. Parányi tér, ahol hajnaltól késő estig adnak-vesznek, csereberélnek, ahol órákat lehet eltölteni nézelődve, bámészkodva, mert ez a színes és kavargó soknyelvű forgatag, ez a percenként változó és új meglepetéseket tartogató áradat a mi piacainkhoz nem hasonlítható. Eladnivalónk nem volt, de megvettük mi is a cifrázott fokost, vettünk egy bocskorhoz hasonló „kierpc”- nek nevezett lábbelit s megkóstoltuk a híres „oscypká”-1, a hegyi pásztorok füstölt juh- túróját. Zakopanéban is mindenütt magyarok, újra magyarok. A „H” jelzésű kocsik ott parkolnak az útszélen, a fák alatt, a tereken, a campingtábor fái alatt, az áruház előtt. Befut egy nagy autóbusz. Magyarokat hozott. Lottón nyerték szerencséjüket. Negyvenketten vannak. Bejárják majd egész Lengyelországot. Az üzletekben is lépten-nyomon magyarokba ütközünk. A drótkötélpályán haladunk felfelé a Kasprowy Wierch 1988 méter magas csúcsára: a kabinban magyarul beszélnek mellettünk. A Gubalowkára vezető sikló végállomásán magyar csoportnak magyaráz az idegenvezető. De bármerre mentünk, a lengyelek között is akadt mindenütt olyan, aki törve, vagy esetleg folyékonyan beszélte nyelvünket. „Wegier i polák dwa bratan- ki... — lengyel—magyar két jóbarát, ha szablyát forgat s ha issza poharát” — tapasztaltuk. A SARKI RENDŐR nem tudott magyarul. De kérdésünkre mosolyogva, kézzel és szívvel magyarázta, hogy merre menjünk s végül „brávó magyar!” kiáltással, integetve búcsúzott. Utunk célja tulajdonképpen üdülés, pihenés volt. Jó nyaralást, szép időt, nyugodalmas kikapcsolódást kívántak munkatársaim és barátaim. De le- het-e pihenni az ilyen ezer élménnyel kecsegtető, minden fordulónál meglepetést tartogató helyen? Bejártuk hát a környéket, hegyeket, völgyeket. Jártunk a csúcsokon metsző, kemény szélben s a rablók kápolnája mellett hallgattuk a patak locsogását. Megbámultuk a kis testű, egyforma piros tehénkéket s hegyoldalakat elborító juhnyájakat, bejártuk a lesiklópálya szédítő meredélyét. Az aréna ülőhelyeit is kipróbáltuk. Most üde zöld pázsit borított mindent, de télen a méteres havak idején sem halott e táj. Most csak a szakadékokban és szurdokokban fehérük a hó, de nemsokára megjön a sze'ptember, s az első hó megüli a kopasz ormokat. Akkor kezdődik majd csak igazán itt az éíet! Találkoztunk olyan magyar sportolóval, aki tíz év óta jár ide edzésre és versenyekre. De jó neki! BEJÁRTUK a távoli vidékeket is. S ezeken az útjainkon láttuk, hogy a lengyel ifjúság a nyarat jórészben arra használja fel, hogy útra kel. Hátán háza, kebelén kenyere s turistaként bejárja hazáját, pedig Lengyelország háromszor akkora, mint Magyarország. A távolságok rendkívül nagyok, azért próbálkoznak az autóstoppal. A VÉGTELEN SZERPENTINEKEN másféle gyerekekkel is találkoztunk. A kisebbek, nyolc-tízévesek álldogáltak az útszélen, kezükben pohár, vagy bögre, esetleg tányér, vagy tálacska. Kínálgatták a lengyel erdők ízes, kesernyés termését, a „jagodának” nevezett áfonyát, vagy a kései málnát, s néha-néha a feketeszedret. Estefelé már nem gyümölccsel telt edény volt a gyerekek kezében, hanem kis fatáblácska. A táblácskán ezt a szót olvastuk: „nocleg”, ami magyarul szálláshelyet jelent. Vendégfogadásra minden lengyel ember szíve, s minden lengyel ház ajtaja mindenkor nyitva van. Szomorú István (Folytatjuk) szerint, s megérkezett a táskaszállítmány is. Ezen a héten a forgalom megnövekedett a papírboltokban. Az okos szülők nem hagyják utolsó pillanatra a füzetek beszerzését: már az augusztusi fizetések kiadáskeretébe betervezték azt Azoknak, akik most vásárolnak, még bő választék áll a rendelkezésére. Színesceruzákból, töltőtollakból és vízfestékekből hazai és külföldi gyártmányokat hoztak forgalomba, iskolatáskákból pedig hátra, vállra akaszthatót és egyszerű aktatáskát árusítanak. Kék csomagolópapír és füzetcímke van elegendő. KÉZILABDA A fiúk győztek, a Vasárnap a KISTEXT otthonában lépett pályára csapatunk. A mérkőzésen sikerült megszerezniük őszi harmadik győzelmüket, ami egyben azt is jelenti, hogy a bajnokság második felében pontot még nem vesztettek. Ceglédi Építők—KISTEXT 18:17 (9:9) A Cegléd komplett összeállításban lépett a pályára: Sza- lisznyó — Szálkái, Jónás, Hö- römpő, Monori, Bálint, Rossi. Csere: Csendes—Vass, Godó, Szabó. A KISTEXT mindjárt a mérkőzés elején igyekezett megfélemlíteni csapatunk játékosait. Játékbeli hiányosságaikat durvasággal ellensúlyozták. Már az első félidő 10. percében három sérültje volt a Ceglédnek. Közülük Rossi végleg kiállt, még Vass és Szalisznyó tovább játszott, Szerencsére a játékvezető keménykezűnek bizonyult. Kiállításokkal igyekezett megfékezni a játékosokat. Elsősorban neki köszönhető, hogy nem fulladt botrányba a mérkőzés. Az abonyi József Attila Tsz-ben: Magyaros vendéglátás a hajógyárbeli vendégeknek A Magyar Hajó- és Darugyár vezetőinek társaságában a naplókban Abonyba érkezett a szovjet műszaki átvevők csoportja. A hajógyár által patronált József Attila Termelőszövetkezetben tettek látogatást. Megtekintették a termelőszövetkezet öntözéses zöldokértészetét, kitűnő juhászaiét és a termelőszövetkezet Hunyadi üzemegységét. A találkozón a községi és a járási vezetők közül részt vett Varga Ferenc, a járási pártbizottság első titkára és dr. Somodi István, a községi pártbizottság ti tkára. A termelőszövetkezet pártós gazdaságvezetősége a Kinizsi Étteremben ebédet adott a vendégek tiszteletére. Ebéd után a vendégek megtekintették a község néhány üzemét, a községi strand- és kádfürdői és a vendéglátók társaságában sétát tettek Abonyba n. A szovjet küldöttség vezetője elmondta, hogy örömmel látták a mezőgazdaság területén elért eredményeket. Este meglepetés várta a vendégeket. A termelőszövetkezet juhászatának megtekintése után a tsz erdejében magyaros birkapörkölt és abonyi bor fogadta a vendégeket. A vendéglátás és a találkozás jól sikerült. Búcsúzóul Egressy Károly, a Magyar Hajó- és Darugyár pártbizottságának titkára mondotta: — A József Attila Termelőszövetkezet tagjainak barátságát rövid időn belül viszonozni fogjuk, szeretettel várjuk a termelőszövetkezet küldöttségét a gyárba. Dr. Skultéti János BOSZORKÁNYKONYHA? Nem! Csupán a ceglédi malom laboratóriumának egy részletét örökítette meg a fotoriporter. A három műszakban dolgozd malomban fontos, hogy minden beérkezett szállítmányból mintát vegyenek. Az őrlemény Czibere Pálné laboráns munkaasztalára kerül, ahol különféle vizsgálatoknak veti alá az itt készült lisztet. A jó minőség őreként színét, szemcsézettségéti nedvességtartalmát vizsgálja a boltokba kerülő lisztnek. (Foto: Gábor) Két pofán ■ köíöstkötlés nélkül Vadnyugat a kocsmában ? A. békítőt is elpáholták Dánszentmiklóson könnyen találtak témát a beszélgetők ezen a nyáron. Néhány fiatalember botrányos viselkedése méltán felháborította őket. Ezeknek a duhajkodásoknak a végére tett pontot az a tárgyalás, amelyet ma egy hete tartottak a községben. A válányok vesztettek Az első félidőben fej-fej mellett haladt a két csápját, s bár mindig a Cegléd vezetett, de nagyobb előnyt kiharcolni nem tudott. A találkozó végső kimenetelét jobb második félidő döntötte el a mi javunkra. Ezt a játékrészt egy végleges kiállítás is tarkította, mivel a KISTEXT-n«k meg kellett válnia egy magáról teljesen megfeledkezett játékosától. A ceglédiek győzelme teljesen megérdemelt volt. A gólokat Jónás (7), Monori, Szálkái, Bálint (3—5), Rosst és Godó (1—1) szerezte. Jók: Szalisznyó, egyenletes, ió teljesítményt nyújtott. Jónás az előző hetihez hasonlóan ismét rendkívül gólerős volt. Hörömpő főleg a védekezésben nyújtott kiválót. ★ E héten megkezdődött a női megye bajnokság őszi idénye is. Sajnos, nem a legbiztatóbban, mert a ceglédi lányok a Váci Fortétól Cegléden 8:2 arányban vereséget szenvedtek. ( — reán) ro-i és járási rendőrkapitányság tisztje itt vizsgálta ki a garázdák ügyét. Hrobár Pál 34 esztendős dánszentmiklósi lakos még június 4-én este a kultúrház mjlletti italboltban részegen bántalmazta Molnár Józsefet. Minden szó nélkül belekötött, széket kapott fel, amellyel meg akarta ütni. Molnár feleségét is inzultálta, ököllel has- bavágta. Bár hasonló eset miatt már volt büntetve, nem hagyott fel botrányos magatartásával. Ezer forint büntetés megfizetésére kötelezték. Július 23-án este ugyanott, újabb verekedés robbant ki. Ki volt a kezdeményező? Ugyanaz a fenegyerek, aki június 4-én: ismét Hrobár Pálban ébredt fel a kötözködés ördöge. Kiss József, aki barátaival közös asztalnál beszélgetett, amikor váratlanul — minden szóváltás nélkül — két pofont kapott Hrobártól. Kiss erre kerékpárpumpájával fejbevágta Hrobárt, mire Pálinkás Mihály, 33 éves dánszentmiklósi lakos, akv Hrobár féltestvére, a támadó segítségére sietett; Ezután együtt ütötték Kisst. A szomszéd asztalnál ülők közül egy férfi hozzájuk lépett éc békíteni akarta őket, de a 23 éves Molnár Károly és a 19 éves Molnár Mihály, a Micsurin Tsz tagjai megfogták és felpofozták a békítgetőt. I'robár és Pálinkás közben kihúzta az udvarra Kiss Józsefet és ott verte tovább. Amikor a földre esett, lábbal rugdalták. A verekedésben részt vevő öt fickót pénzbírsággal sújtott ta a rendőrség. / Hetekel ezelőtt hírül adtuk, hogy a papírboltok már megkezdték a készülődést a tanév kezdetére. Csomagolják a füzeteket iskolák és osztályok Növekszik a forgatom a papírboltokba!
