Pest Megyei Hírlap, 1967. augusztus (11. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-15 / 191. szám

PEST MEGYEI Hl'lHLAP KÜLÖNKIADÁSA XI. ÉVFOLYAM, 190. SZÁM 1967. AUGUSZTUS 15., KEDD Először a világon: öt világrész fotóművészeiének seregszem lé je Másodbemutató Miskolcon Már hírül adtuk olvasóink­nak, hogy még ebben az év­ben, a tél folyamán, a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 50. évfordulójának tisz­teletére nagyszabású fotókiál­lítást rendeznek Cegléden. Tóth István fotóművész, a ceglédi fotoklub vezetője irá­nyítja a szervezést. Erre az al­kalomra társadalmi intézőbi­zottság segít neki a tennivalók intézésében. A világ legjobb fotómű­vészei kerültek a meghí­vandók listájára. Húsz külföldi kiállítót hívtak meg, s öt magyar fotos egészí­ti ki a sort. Mindenki szaba­don választott témákból küld­heti a tíz-tíz képet. A meghívó levelek időben elmentek, s gyorsan megjöttek a beleegyező válaszok is. Már csupán négy meghívott adós a válasszal, a többiek örömmel közölték, szívesen részt vesz­nek ezen a szokatlan kiállí­táson. Miért lesz rendhagyó ez a tárlat? — erre P. F. Angélától, a világhírű budapesti művész leveléből kapunk választ. Eb­ben arról ír, hogy tudomása szerint — a világon első esetben rendeznek öt világrész fo­tóművészetét reprezentáló kiállítást. A ceglédi bemutatkozásra, amelyet öt világrész fotómű­vészeié címmel tartanak, töb­bek között Ausztráliából, Por­tugáliából, a Szovjetunióból, Hongkongból, Indiából, Jugo­szláviából, Lengyelországból és Kanadából érkeznek művész­fotók. A képeket nem zsűrizik. Minden kiállító emlékplaket­tet kap, amelyet iparművész tervezett és az Állami Pénz­verde készít. Katalógus is ké­szül az alkalomra. — A kiállí­táson résztvevő európai művé­szek közül többen személyesen is itt lesznek a megnyitón. A Magyar Fotóművészek Szövetsége, amely anyagilag is támogatja a ceglédi kezdemé­nyezést, kérte, hogy az itteni kiállítás után Miskolcra kerüljön másod­bemutatóra az anyag. A tárlat költségeinek java­részét a Kossuth Művelődési Ház vállalta, 15 ezer forintot ajánlott fel a célra. A foto­klub tagjai azt tervezik, hogy a kiállítókat tiszteletbeli klub­tagokká nyilvánítják, s meg­ajándékozzák őket a klub jel­vényének aranyfokozatával. (t) Hogyan lesz a marabutoll? AZ UJJUK HEGYÉBEN A SZAKISMERET Albertirsa mezőgazdasági divathölgyek, falu — de nemcsak ilyesmivel elengedhetetlen foglalkoznak lakói. Az ország­ban kevesen tudnak arról, hogy érdekes vállalkozás in­dult itt idestova harminc év­vel ezelőtt: toliüzemet alapí­tott valaki és jó üzletet re­mélt belőle. A tollfeldolgozó főleg az asszonyok munkájára számított, erre alapozott, s nem is csalódott. A felszaba­dulás után alig tíz fővel in­dult meg a termelés itt, új ala­pokon, mint a többi államosí­tott üzemben. A tolifeldolgozóban főleg dísztollkészítéssel foglalkoz­nak. Hazai piacuk ma sincs: viszont külföldre annál többet szállítanak. A termelés? Az ebben az üzemben nagyon ér­dekes, hiszen mondhatni, hogy a „réten kezdődik”. Igen, a li­ba- és a pulykalegelőkön, ahol begyűjtik a szükséges, dísznek feldolgozható tollakat, Ha va­laki azt hiszi, hogy a toll válo­gatása csupa mulatság és nem szakma, az bizony nagyot té­ved. Szabványismeret, esztéti­kai érzék kell hozzá. Ügyes, gyors kézzel kell megválogatni és alakja szerint hatféle cso­portba osztályozni. „Stift”, „béka”, „kagyló” — ilyen ne­veket viselnek a dísztollak. De lehet, hogy egy pulyka-, vagy libatoll külföldön „Marabu” néven kerül forgalomba, hogy megfelelően színezve azután ABONYI KRÓNIKA revütáncosok kellékévé ala­kuljon. Méhész. János az albertirsai üzem vezetője. A legilletéke­sebb, aki munkájukról szólhat. — A Baromfiipari Országos Vállalat tollfeldolgozó gyár­egysége vagyunk. Hasonló te­lepe Kiskunfélegyházád van még a vállalatnak. A többség itt ma is asszony, leány. A fél­százas üzemben sokan törzs- I gárdatagok. Szinte az ujjuk hegyében a szakismeret. Ger- mányi Pálné, Gér Mártonná, Kovács Jánosné; Fehér Sán- dorné és Kiss Károlyné mun­kája még a dísztollüzemnek is díszévé válik. — A munka könnyebb, mi­óta szalagrendszerrel dolgo­zunk. így kényelmesen ülve, ki-ki a reá bízott, meghatáro­zott tolifajtát ragadja magá­hoz a szalagról, a vegyes anyagból. Mire a szalag végig­halad az asszonyok sora közt, már csak az export számára alkalmatlan pihék, csökkent értékű tollak maradnak. Az albertirsai üzemet az utóbbi időben korszerűsítették.| Munkatermei kényelmesek; öltöző, zuhanyozó készült, s most már valamennyi feltéte­lük megvan ahhoz, hogy za­vartalanul, higiénikus környe­zetben végezzék érdekes mun­kájukat a „válogatós” asszo­nyok. (jakab) Hírek a tsz-ekből 400 ezer forintért vásároltak új gépeket a mezőgazdaságba és az állattenyésztéshez az abonyi Kossuth Termelőszö­vetkezetben. Eddig műtrágya­szórót, szalmabálázót, gépi fe­jőberendezést, öntözőberende­zést, Tigar-ekét, tolólemezt, 14 malacetetőt és két MTZ-t vet­tek. Eleget tett tejesbárány- és pecsenyebárány-szerződésének a József Attila Tsz. A juhtej- termelésben is jó eredménnyel számolhattak: anyánként 30 litert terveztek, s ehelyett 50 liter volt a fejés átlaga. ★ Jól fizetett az idei uborka- termés a Lenin Tsz-ben. A tervezettnél mintegy 5—10 ezer forinttal magasabb volt az árbevételük. Az idei borsó­termés is többet hozott a tsz- be, mint amennyire számítot­tak. ★ Szigorúan járnak el a fi­gyelmetlen, hanyag emberek­kel szemben a Kossuth Tsz- ben. Egyik traktorosuk össze­törte a rendsodrót. A kár ősz- szege őt terheli. A tehenész engedély nélkül felügyelet nélkül hagyta a közel millió forintos állományt. Valószínű, ez a felelőtlenség is anyagi következményekkel jár. Borozhatnak, fagyizhatnak A környékbeliek és az utak vándorainak kedvenc tartózko­dási helye az átalakított és megszépült Háry borozó. A gyerekek és felnőttek körében sok ismerősre tett szert Honti Lajos, aki kilenc éve árulja a fagylaltot a községben. (Foto: Berta, Gábor) NYÁRI ÜDVÖZLET a téli sportok városából A HEGYEK DÉDAPJA, a az erdők lelke lenne. A gép- Lomnici csúcs balról elmaradt kocsi számlálója Ceglédtől melettünk. Egy órát töltöttünk Thököly omladozó várában, s máris az egykori Hohenlohe hercegi uradalom vadaskertjé­nek fái között, a jávorszarva­sok emlékét idéző úton kanya­rog útunk Javorina felé. Nagy hegyek ölelésében tündéri völgy, patakkal. Az út kiszéle­sedik s egy faház előtt a stop­jelzés sorompója állít meg. idáig 456 kilométert mutat. Egyenruhás szőke lány szól hozzánk magyarul. Ez az első meglepetés. Szép kiejtéssel be­széli nyelvünket, nézi papír­jainkat, mosolyog, majd jó nyaralást, kellemes pihenést kíván, visszaadja az iratokat s mehetünk is tovább. A lengyel Tátra komor he­gyei közt kanyarog tovább az Kofavonaton — Mit rohannak, húsz perc van még, üres minden kocsi! Zajosan foglalják el a sza­kaszt. Lehuppannak, a cso­magokat meg otthagyják az útban, de a legtöbb maga mellé teszi az ülésre. Kezü­ket ráteszik, jelezvén, Sokan vannak A váróteremben nem lehet üres helyet találni. A pá­don terebélyes asszonyság piheg, mellette hasonlóképp meghízott csomagok. Szem­ben vele gereblye hátú em­ber, a férje lehet, mert így formed rá: — Mindig az a francos új­ság! Eriggy, hozz egy fagy­laltot! — Pénz? — Már megint? Hétfőn ad­tam öt forintot, indíts! Tizenegy óra. Betolják a szerelvényt. Pattan a kofa­népség, eveznek a kosarak­kal, szuszognak, csoszognak Sipító rí költözés: — Ugorj, fogjál két sar­kot! Mássz már fel! Egy vasutas dühösen jegyzi meg: ez az övék, meg biztosabb is így, mit lehet tudni, miféle nép for­dul itt meg. Kövér, alig kap levegőt, ledobja a cipőt és természetes nyugalommal fel­rakja a padra püffedt lá­bait. Lárma, az van. Átszól­nak egymásnak a szakasz vé­gére is. „Te is itt vagy?” „Mit vettél?" „Mennyiért?” „Reggel még kettőért ment, később egyötvenért kínál­ták”. Jönnek az utasok, egyre többen. Munkások. Pestre mennek. A délutáni műszak. Fiatalasszony, megbotlik a ko­sárban, idegesen kiabál. — Nem tudja feltenni a polcra? Mit gondol, azt miért találták ki? Fáradt arcú férfi keres he­lyet. — Vegye le a csomagját a pádról, más is le szeretne ül­ni. Szétrebben a lárma. Ká­szálódnak, valamelyik almát vesz elő, freccsen a harapá­sa, hangosan csámcsog. Már indulni kellene. „A félegyhá­zit várjuk.” Két perc, befut az is. Újabb roham. „Figye­lem, átszállás . Budapest fe­lé!” Csapódnak az ajtók, kia­bálás és — kosarak!” „Nézd, mit hoznak ezek?” Az új utas befúrja magát valahogy. Kér­désekkel teperik le. „Hon­nan jön?” „Kecskemétről.” „Milyen a piac?” „Talál az ember.” „Mit hozott?” A vá­laszt hirtelen rikoltozás előzi meg. Ni, mozog a háti­zsák. Kacsák, csirkék disku- rálnak benne. Elindul a vonat. így már jobb a levegő. Fiatal lány jön be. Kezében könyv. Olvas. A lárma elnyomja a kerekek csattogását. A piaci dolgok után újabb téma akad: a falu ügye, mások élete, baja. Ezen tudnak csámcsogni, apróléko­san, telhetetlenül. A lány most néz szét: duzzadt láb, rikácso­ló baromfi, fülledt szóáradat. Felkel, kimegy. Az bírja, aki fenyők, tölgyek, nyírfák, szo­morú füzek, s az erdők tele vannak regényes történetek­kel ... ZAKOPANÉBA érkezünk. A főutca sarkán a város alapító­jának szobra mellett az erdők fiának, a gorál-parasztnak,; Sabalának a szobra áll. Orv- vadász, csempész, híres muzsi­kus, s még híresebb mesemon­dó volt. Beljebb haladva a szlovák legendák hősének ne­vével találkozom. Janosík is rablóvezér volt, de zsákmá­nyát a szegények között osz­totta szét. Fától fáig mérte a szövetet, s kalappal osztotta az aranyat. Film készült életéről, amelyet Cegléden is telt házak előtt játszottak 1964-ben. Zakopane nevét ismerik az egész világon. A téli sportok főhelye, három sívilágbajnok- ~ ságot tartottak itt. A szétszórt, maga akarja. Néhány kérdés ^sen gépkocsinkat orakon at. villaszerű településnek 28 000 miatt | Később is, bármerre mentünk, állandó lakosa van. Hogy té­ebben rmelegben?3 1 ^ & nyáran mennyi Ut « en az idő? S denfele. Harsfák bólogattak, hezen lehetne Olvasom a feliratot: Lysa Po- út. Tábla jelzi: kanyar tizen- lana. Lengyel—cseh határállo­más. Útlevél- és vámvizsgálat Délután öt óra van, fehér fénnyel, bágyadtan süt a nap. A virágos útszegélyről lepke libben, s körültáncol, mintha kilencszer egymás után. No, ezt megemlegetjük, mondom, de egyúttal eszembe jut az is, amit elindulásunk előtt egy útirajzban olvastam: „a len­gyel tájak a természet éksze­rei”. Legmeglepőbb számunk- a rengeteg erdő Erd- kí_ Éppen az útra tűz a nap. A megkopasztott fák tenyérnyi árnyékot vetnek csak. Az asz- szony hosszú ruhában van, a fején sötét kendő. Két kezét kövér hasú kosarak húzzák le. A hátán nehéz zsák ül. Szu­szog, verítékezik. Péntek van, persze, piacnap Cegléden. Az állomás felé igyekszik. A pesti személy 11 óra 23-kor in­dul. Fontos vonat ez ilyen­kor. A kosarasoké. Vagy ahogy köznyelven mondják: a kofáké. — Otthon nem iiyen az idő? § denfelé- Hársfák bólogattak, idegen, még becsléssel is ne­— Hol lakik? i nyírfák lengették különös, hezen lehetne megállapítani. — Irsai vagyok. De sokan $ szomorú lombjukat, fenyők Mert Zakopane télen és nyá­jönnek Bércéiről, meg Pilisről § sötétlenek sűrű tömött táblák- ron a lengyel Tátra turista­IS- Mikor utazott le reggel? 1 ban‘ S ebben az °rszágnyi er- ^zpontja. — Már az ötórással? í dobén vannak külön megje­— Minek az a sok lás? — Nem haza viszem. — Hát? — Ilyenkor felmegyünk § egyenesen Pestre. Már várnak ^ vásár- ^ lölt, számon tartott nemzeti Szomorú István (Folytatjuk) CEGLÉDI APRÓHIRDETÉSEK a kuncsaftok — Nem sok az útiköltség? s Egy férfi részére bú- § torozott szoba kiadó. ^ Bajcsy-Zsilinszky út ^ 41. szám alatt._________ ^ PANNI kismotorke­— Pár fillér. Vasutas je- § rékpár eladó. Beloian- gyünk van, a férjünk után. § 5jfz. utca , 20 szám. — Mennyit keres egy nap? | <lflc.sarn°* utcája;> , c,- * í Szép utca 48. számú Száz forint megvan. 8 ház beköltözhetően és — A férje, mennyit hoz ha- í két db héthónapos ^ ^ süldő 'eladó. — Nem sokat. § Szőlőprés. daráló, ká­__ S dák, bordók, puttony „ 'I s és kukoricadaráló el­— Ketezer. J adó. Cukor utca 34. Szükség van a magáéra? ^ sötét kisipari háió­— Jól jön az is. § szobabútor és egy kis­Budai út, Cserő, Ceglédber- § méretű kombináitszek­9 0 s rény olcsón eladó. Dú­céi, Albertirsa ... § gonich utca 1. épület A felszállók már alig kap- 5 a lépcsőház n, ajtó. nak helyet. Másfél órát állnak, ^ Erzsébet háiószobabú- úgy kezdik a munkát. í to? Jó állapotban ei­S adó. Érdeklődni Marx $ Károly utca 8. III. em. Leszállók. Jól esik a szabad- | 4 -------------------­b an? ^ Halmi Pál darálóját ^ t1 ,,, $ újból megnyitotta. Kohlmayer Adam Felszegi út 15. alatt. Eladó Felsőcsemő vasúti megállótól 1 km-re 1100 n.-öl szőlő és gyümölcsös, nagyon jó állapotban levő be­költözhető lakóépület­tel együtt, a terület át­írható. Érdeklődni le­het: Monori Mihály, Hosszúcsemő, I. kér. 127. szám.__________ 2 50-es nagykerekű JAWA eladó. Cegléd, Arany utca 23. szám, 26-os női és férfike­rékpár eladó. Cegléd, Urbán Pál utca 1. Szél utca 4. számú ház eladó, részben beköl­tözhető. Érdeklődni Pesti út 57. alatt Tótéknál.______________ E ladók gerendák és szarufák. Cegléd, Des- sewffy u. 3. szám. SKODA OCTAVIA SU- PER eladó. Cegléd, V., Molnár utca 5. szám. Szőlőprések eladók. IX. kér. Mizsi út 9/b. A Ceglédi Vendéglá­tóipari Vállalat ven­déglátó eladói szak­ra érettségizett leá­nyokat keres felvétel­re. Tanulmányi idő másfél év. Jelentkezés személyesen a vállalat munkaügyi osztályán. (Cegléd, Kossuth tér 10/a. szám alatt.) Szoba, konyhás lakást ker°3 dolgozó házas­pár esetleg Idősebb személy eltartását vál­lalná lakásért. Vála­szokat .vBékés otthon” jeligére kérem a ceg­lédi hirdetőbe: Posta­fiók: 86. Kisméretű és 50 db 2 falcos cserép eladó. Cegléd, Fürst Sándor u. 28. _________________ E lcserélném utcai, szoba, konyha, elő­szoba, kamrás laká­som kisebbért. I. kér. Alkotmány utca 4. szám. Cegléden, vagy Kőrösön.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom