Pest Megyei Hírlap, 1967. augusztus (11. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-02 / 180. szám
4 1937. AUGUSZTUS 2„ SZERDA 180 millió gyógynövényekből, selyemgubóból A tervek szerint ez évben -180 millió forintos forgalmat bonyolít le a Herbária Országos Gyógynövény- és Selyem- gubóforgalmi Szövetkezet. Ebben mintegy 70 millió forinttal szerepel az export, körülbelül 20 millió forintot vesznek be különböző szörpökből, 10—12 millió forintot a selyemgubó, további 20—25 milliót pedig a mákgubó értékesítéséből. Ugyancsak több millió forintot jelenít a lakosság közvetlen ellátására szánt kamilla, csipkebogyó, hárs virág és más gyógynövények forgalma. A Herbáriával kötött szerződések alapján az idén már 4000 holdon termesztettek anyarozst, amelyből a vártnál bőségesebb a termés. A száraz mákgubóért 10 centiméteres szárral együtt mázsánként. 300 forintot fizetnek a gyűjtőknek. Ma még: 65 vagon síén naponta SOKAN MENNEK NYUGDÍJBA Percenként egy köbméter homokot mos le a felhalmozott homokhegyekből a nagynyomású vízágyú. A hegy gerincét átszelő irtás fölött feszül a drótpálya, 16 tonna teher húzza a súlykamrákban a drótkötelet. Az egyik oldalon az üres csillék utaznak, a másikon a homokkal megrakottak jönnek. Éjszaka is szakadatlanul csikorognak a kerekek, megy a homok Nagymaros felé. Az iszapos homokkal a szénbánya kiaknázott járatait tömedéke- lik, hogy felfogja a hegy terhét, s újabb frontokat nyithassanak a régiek mellett. A pilisszentiváni szénbánya a környező falvak — Nagykovácsi, Pilisvörösvár, PilisszentPércenként egy köbméter homokot sodor el a vízágyú iván — kenyéradója. Szenét ötven százalékban a kelenföldi erőmű fogyasztja el, a többit kisebb megrendelők, téglagyárak, és TÜZÉP-telepek kapják. A bánya naponta 65 vagon barnaszenet küld az országnak. Július 20-a óta azonban csak 44 vagonnal. Ha csak átmeneti gond is, gond a bánya vezetőinek, hogy a bányaközpont kevesebb szenet diszponál. Augusztus elejétől ismét a régi mennyiséget szállíthatják, de a bányászok addig sem tétlenkednek, újabb mezőket tárnak fel. Mi lesz azonban jövőre? — kérdezgetik magukban a bánya vezetői. Ha nincs szükség a bánya szenére, vagy kevesebb kell, az amúgyis államilag dotált termelés még kevésbé kifizetődő. Az is előfordulhat, hogy egyszercsak be kell zárni a bányát? A bányák ázsiója alaposan megcsappant. Itt Pilis- szentivánon is jól érzik ezt. — Amikor még Dorog távoli városokba járt toborozni — mondják a személyzeti osztályon — nekünk erővel kellett csukva tartani az ajtót, any- nyian jelentkeztek. Most nem jön senki. A kormányrendelet értelmében ebben a bányában is megkezdték az ötvenszázalékos rokkantak nyugdíjazását, s többen mentek nyugdíjba a megengedett időkedvezmények alapján. Az eddigi harminckettő után még húsz-huszonöt bányász teszi le végleg a, sok éven át forgatott szerszámokat. Nyelvpergés A nők lényegesen gyorsabban beszélnek, mint a férfiak — állapította meg John Cohans, a manchesteri egyetem pszichológiai professzora. Egy férfi két perc alatt 152 szót ejt, míg egy nő 214-et. A professzor a különbségre lovaglás magyarázatot ad: a nőknek több dolguk van a gyerekekkel és ez kényszeríti őket arra, hogy gyorsabban reagáljanak a kicsinyek megnyilatkozásaira. Nyári vásár Pannónia hitelre — Cserépkályha minta után Lakberendezési vásár Nem lehet vitás, hogy ebben a hőségben utazni csak motoron kellemes. Ez lehet egyik oka annak, hogy sokan veszik a Pannóniát. A valódibb magyarázat mégiscsak az, hogy a motorkerékpárt már hitelre' is árusítják. A Pest megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat munkatársai nem panaszkodhatnak, van vevő elég. Szerencsére motor is. Nyári terv — őszi start Kulturális központok — új stúdiók Hamarosan kezdődik az új népművelési évad. — Csak december végéig készítettünk intézkedési tervet — tájékoztat bennünket Ladányi István, a megyei népművelési tanácsadók vezetője. — E terv középpontjában a Nagy Októberi Szocialista Forradalom megünneplése áll. — És az új esztendő? — Itt van éppen az asztalon a minisztérium levele: 1968-tól a népművelési év is a gazdasági évhez igazodik. Egyedül oktatási munkánk periódusa esik továbbra is ősz és a nyár közé. — Mi a népművelési év legfontosabb célkitűzése? — A Galga mentét a néprajz, a Duna völgyét az idegenforgalom és turisztika' Vácot a kóruskultúra, Szentendrét a muzeológia, Dabast a bejárókkal való foglalkozás és az ipari propaganda, Gödöllőt pedig az agrárkultúra központjává akarjuk fejleszteni. — És a közeli célok? — ősszel ismét kezd a képzőművész-stúdió, a karnagyi klub. Ez utóbbi kapja feladatul a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére rendezendő ceglédi kórusfesztivál lebonyolítását. Első évfolyamot indítunk a néptáncoktatói tanfolyamon,. Két új stúdióról is szólhatunk: az ama- t'••filmesek továbbképző stúNégyszáz méter hosszú új lejtaknát nyitnak a szénbányába Magyar filmek a velencei biennalen Augusztus 26. és szeptember 8. között rendezik meg Velencében a biennale hagyományos filmseregszemléjét. Fábry Zoltán „Utószezon” című alkotását versenyfilmként, Szabó István „Apa” című, Moszkvában nagydíjat nyert filmjét versenyen» kívül vetítik. A fesztivál ünnepélyes zárófilmje ugyancsak magyar alkotás lesz: Révész György „Egy szerelem három éjszakája” című film musicalje. diójáról és a szónokképző tanfolyamról, amelyre a városok, járások vezetőinek segítségével választjuk ki a legalkalmasabbakat. Hamarosan kidolgozzuk számukra a családi és társadalmi ünnepek tematikáját. — d — A vállalat új szolgáltatása, kedvezménye a vásárlónak a cserépkályha-akció. Az üzletben elhelyezett árusításminta, s a mellékelt cserepek kiválasztása után a kifizetett kályhát legkésőbb egy hónap leforgása alatt a helyszínen összeállítják. Rövidesen zárul az idei kul- túrcikkvásár. Örák, strandcikkek, sporttáskák, napszemüvegek árát szállították le, s így a megyei készlet javarészét ki is árusították. Nagy sikert, s forgalmat remélnek a közeljövőben megrendezendő szentendrei és ceglédi lakberendezési vásártól. A kiállítással egybekötött rendezvényen bútorokat, rádiókat, elektromos gépeke.. üveg- és porcelánárut, szőnyeg, függöny- és paplangarnitúrákat mutatnak be. Az előző esztendőkben ugrásszerűen növelte a forgalmat minden hasonló vásár. A PÁLYA ELEJEN Érettségi előtt álló nagykőrösi diáklány, hosszú, majdnem az életébe kerülő betegségből gyógyulva, a kórházi ágyon újra kezébe vette rég elfelejtett, sutba dobott festő- szerszámait, s megpróbálta, olyan könnyedén futnak-e még keze alól a vonalak, mint régen kisdiák korában, amikor tehetségét próbálgatta. így erősödött benne napról-napra, hogy a képzőművészet lesz élete igazi célja. Amikor kikerült a kórházból, összetörte a régóta dédelgetett szülői álmokat — hogy az egyetlen gyermek valami igazán hasznos egzakt pályára lép, s az élet reális oldalán, a kémia, a fizika, és a biológia tudományában keresi boldogulását. Jelentkezett a Képzőművészeti Főiskolára. Bár első próbálkozásakor nem vették fel, eltökélte magában: ha törik, ha szakad, újra próbálkozik. A következő évben sikerült. Aztán a tanulás szigorú és száraz évei következtek. Az unalomig ismert környezet, mindig az a néhány tárgy: egy szék, egy fes- töállvány, egy kopott drapéria, egy női test, az iskolás festői feladatok tárgyai. Egy évvel ezelőtt végezte el a főiskolát, s a Ganz . MÁVAG- ban kapott állást, 'mint . dekoratőr. Festő kollégájával közösen bérel valahol a Lágymányoson egy tizedik emeleti mosókonyhát, ahol a madártávlatból kínálkozó nagyszerű kilátásból nem látni semmit, mert a keskeny ablak magasan és vízszintesen a mennyezet közelében nyílik. Ez a műtermük. Egyelőre csak a fiatalon szerzett meggyőződések, s a főiskolán tanult esztétikai normák fogalmazódnak újra és újra, s gyakrabban baráti beszélgetéseken, vitákon, mint a vásznon, papíron, rézlemezen. Ezek a viták, ezek a beszélgetések azonban már formálják mindazt a mondanivalót, ami képi formában is előbb-utóbb napvilágot lát. Péczeli Margit a Ganz MÁVAG-tól kapta élete első jelentős megbízatását. Megbízatást az 1918-gs Má- VAG gyári sór- tűznek, a hat mártír halált halt és tizenhét sebesült munkásnak emléket állító grafikai sorozat elkészítésére. Talán itt kezdődik, mondja, talán itt megtalálja azt a képet, ami a sajátja, s ami egy életen át tartalmas alkotó munkára ösztönözheti, D. J. A páink és nagyapáink, akikre még Ferenc Jóska adta a mundért, miközben a kutyanehéz torniszter és a még annál is nehezebb rüsztung alatt masíroztak, minden keserűségültet belesírták a nótába: „Ugye fiúk, szép élet a katonaélet? Csak az a baj sej-haj, Csak az a baj, hogy nehéz a viselet!" Az unoka csak akkor tudja elképzelni azt a bizonyos régi, K. u. K. katonaéletet, ha nagyon merész a fantáziája. Olykor összekerül a rég múlt idők valamelyik nagyon öreg^anú- jával, de csak hitetlenkedve hallgatja annak meséit, amelyek igencsak így kezdődnek: — Amikor még én nyögtem az öreg császár fegyvere alatt...\ A tovaszálló idők természetesen a legkeservesebb emlékeken is szépítgetnek valamit és derűs zománccal vonják be még Tömörkény István öreg bakájának igen mélyről fakadt sóhajtását is, hogy hát aszond- ja: „ha az embör sóhajtani nem tunna, hát mögfullan- na .. Tulajdonképpen minden ilyesfajta emlékezés fölér egy- egy sóhajtással, és csak akkor telnek meg huncutkodó ragyogássá' az öreg szemek, amikor valami igen jól sikeredett katonacsíny emléke tolakodik előtérbe. Az emlékekből rendszerint szelíd legendák lesznek, legtöbbször családiak, és a maguk módján szálldogálnak apáról fiúra, unokára. Egy ilyen legendával volt a minap találkozásom, és gondolatban engedelmet kérve régen el- «orladt hősének, dr. Borbély Samu tordai főorvosnak szellemétől, kiemelem a meghitt családi keretek közül. (A történetet egyébként fiától, dr. Borbély Samutól, a Budapesti Műszaki Egyetem tudós matematika professzorától hallottam.) B orbély nem törzsökös székely volt, és a történetből következtetve, igen közeli lelki rokonságban lehetett Ábellel, Tamási Áron remekbe faragot, furfangos-leleményes re- gényíigurájával. Már egészen fiatal diákkorában viszolyogva gondolt arra, hogy az érettségi után őt is bekapja a kaszárnya, le kell szolgálnia katonaévét, és csak azután iratkozhat be az orvos- egyetemre. — Én pedig nem leszek katona! — ért benne acélos akarattá az elhatározás —, ha a fene fenét eszik, akkor se! Igen ám, csakhogy a császár alattvalói nem rendelkezhetnek önmagukkal. Ha a sorozó bizottság kimondja rájuk a „tauglich”-t, október elsején könyörtelenül bekapja őket a kaszárnya, amelynek sárgafekete kapuja fölött kajánul terpeszkedik a magyar fiúk életére, vérére örökké éhes kétfejű sas. Borbély Samu keménykötésű, acélizmú, domború mellű gyerek volt, így reménye sem lehetett, hogy a sorozó bizottság valami hibát talál benne. Góbéfejében addig forgatta a nagy kérdést, amíg kifundálta a menekülés egyetlen lehetőségét. — Csakis akkor szabadulhatok, ha el tudom hitetni magamról, hogy tökéletes hülye vagyok. AA39ya«* LÁSZLÓí ölgy O rvosi pályára készült — ezt a pályát érezte élethivatásának — és már gimnazista korában is lázas érdeklődéssel böngészgetett a keze- ügyébe kerülő orvosi szakkönyvekben. Alaposan megtanulta az idiotizmus minden szimptómáját, be is gyakorolta valamennyit és ezzel a tudománnyal rukkolt be a brassói kaszárnyába. Mégsem ment vele sokra, az újonckiképzés első heteiben csak annyit ért el, hogy a kiképző káplárok és őrmesterek mindenfajta fegyveres tevékenységre menthetetlenül méltatlannak találták, és feletteseik, a tiszt urak előtt egyre mélyebb meggyőződéssel úgy nyiladoztak róla, hogy a legközelebbi háború kimeneteléért nem vállalják a felelősséget, ha el nem távolítják minden harci szerszám közeléből. Igazukról a gyakorlótéren a tisztek is meggyőződtek, megállapítva, hogy Borbély Samu valóban hülye a fegyveres szolgálathoz, de irodai szolgálatra azért még alkalmas lehet. Bevezényelték tehát az irodába. Itt tengett-lengett egy darabig rakásra rontva a gyönyörű rubrikás papírokat, végül már a tintás üveget sem merték a közelében hagyni, mert ügyefogyottságában bizonyosan végigönött volna vele valamilyen szentséges főkönyvet, talán éppen azt, amelyben a hadtestparancsnok rendelkezéseit tárolták. A z irodában egy tényleges főhadnagy volt a parancsnoka, aki hivatalból mélységesen megvetett minden önkéntest, még az angyalbőrben is a koszos civilt látva bennük, hát még az olyant, akinek a neve az egész garni- zonban „der Idiót” volt. Végül már a tollhegyek tisztántartását sem merte rábízni. Borbéy Samut azonban ez az eredmény sem elégítette ki. Ö végképpen meg akart szabadulni a katonaságtól. Várta, leste az alkalmat, hogy jóvátehetetlenül bebizonyíthassa teljes és tökéletes méltatlanságát a császár kabátjára. Ez az alkalom el is érkezett, mégpedig a legközelebbi elsején. Parancsnoka, a főhadnagy úr, az ezredpénztárban egy darab ropogós százforintosban kapta meg havi fizetését. Hatalmas összeg volt ez, de egy tényleges K. u. K. főhadnagy, akivel szemben olyan nagy igényei voltak az úri társadalomnak, bizony csak nagyon kínosan tengette belőle egy teljes hónapon át nagyvonalú életét. Föl is kellene váltani, mert mindjárt itt lesz az egyenruhaszabó, a suszter, a kávéházi főpincér, a borbély, a virágáruslány, meg a többi pénzéhes hiéna a számlákkal. — önkéntes! — dördült tehát a nagynehezen haptákba merevedő Borbély Samura feléje nyújtva a ropogós százast — hozz nekem Hölgy cigarettát! — Igenis! — vette át a bankjegyet, főhadnagya egész havi fizetését, és már indult is vele kifelé az irodából. A kaszárnya folyosóján magához szólított egy ott lézengő közvitézt és annak kíséretében vette nyakába a várost. Ami Hölgy cigarettát talált Brassó boltjaiban, azt mind megvásárolta és tömte a közvitéz hátizsákjába, de az egész városban nem talált annyit, amennyinek az ára ne telt volna ki a száz forintból. Egy forint huszonnyolc krajcár megmaradt belőle. Ezzel a maradékpénzzel és a roskadásig megpakolt közvitézzel tért vissza a századirodába, megállt parancsnoka előtt és kivágva életének első és utolsó forsriftos haptákját, majd elhelyezve az íróasztalon a visszahozott egy forint huszonnyolc krajcárt, harsány hangon így nyilatkozott: — Főhadnagy úrnak alázatosan jelentem, hogy több Hölgy cigaretta nincs az egész városban, ezért az egyhuszon- nyolcért már nem tudtam vá-. sá rolni. H oltra váltan meredt rá a tiszt Egyetlen pillanat alatt kirajzolódott tudatában a katasztrófa: ml lesz most vele egy teljes hónapig? Mi lesz a szabóval, a pincérrel, meg a többi számlás hiénával? A következő pillanatban úgy pattant föl a helyéről, hogy a széke darabokra törve röpült szét az irodában. A száját kitátotta, de hang nem tudott kiszabadulni a torkából. Borbély Samu ártatlan arccal állt előtte, és nézett szembe vele. A főhadnagy végül felüvöl- tött. — Idiót! Marsch hinaus!!! — majd felmarkolva az asztalról a forinthuszonnyolcat, őrjöngő dühvei vágta a távozó önkéntes hátához. Borbély Samut az „egyes”- be zárták, de néhány nap múlva leráncigáltak róla minden katonaholmit, a lábához dobták civilruháját, majd kezébe nyomtak egy pecsétes írást, amelyben az állt, hogy mint reménytelen hülyének semmi keresnivalója nincs a dicső K. u. K. hadseregben. ]yt em tartozik ugyan szóróiul san a tárgyhoz, mégis idekívánkozik,- mint a letűnt K. u. K. világ egyik igen jellemző motívuma, hogy a főhadnagy néhány hónap múlva azonnali áthelyezését kérte felettes parancsnokságától lehetőleg egy igen távoli, osztrák garnizonba. A Hölgy cigaretta ugyanis olyasféle szerephez jutott az életében, mint Cyrano de Bergerac-nak az orra: párbajra hívta minden tiszttársát, aki ártatlan arccal megkérdezte tőle: — Nem kínálnál meg, kér- lekalássan, egy Hölgy cigarettával?
