Pest Megyei Hírlap, 1967. július (11. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-09 / 160. szám
10 i’i.öi #1 tu KÄirlap 1967 ,ITJLIr'S 9. VASÁRNAP Heti jogi tanácsaink Az önkényes lakásfoglalásról... A bérbeadó kötelességeiről... és a Jószomszédi viszonyról... Az önkényes lakásfoglalót lakás biztosítása nélkül kell kiköltöztetni. P. N. nagykőrösi olvasónk ezt írja, hogy szeretne a saját tulajdonú házában megüresedett lakásába beköltözni. Kérdezi: be kell-e várnia a lakáshivatal kiutaló határozatát? Ha tanácsi rendelkezés Blatt áll a magántulajdonban lévő lakás, akkor a kiutaló határozat kézhezvétele előtt történő beköltözés jogellenes, önkényesnek minősül, tekintet nélkül arra, hogy a beköltöző egyben a ház tulajdonosa is. Amennyiben azonban a lakásügyi hatóság köteles lenne a háztulajdonost kijelölni a megüresedett lakás használójául, mert például nincs más lakása, akkor a kiutalást nem lehet azon a címen megtagadni tőle, hogy önkényesen foglalta el a lakást. Ebben az esetben is, megvalósult azonban az önkényes beköltözéssel elkövetett szabálysértés, és a tulajdonos bírsággal sújtható. Abban az esetben pedig, ha a tulajdonos bérlőként való kijelölése törvényes akadályba ütközne, akkor az önkényesen beköltözött tulajdonost éppúgy ki kell költöztetni, mint ez egyéb önkényes lakásfoglalót. E. G.-né vecsési olvasónk pedig azt írja, hogy szomszédságában hónapok óta üresen áll egy kétszobás ház. Milyen intézkedéseket tehetnek vele szemben, ha a tulajdonos hozzájárulása nélkül beköltözne a lakásba, kérdezi olvasónk. Röviden csak annyit mondhatunk, hogy ne tegye. Ugyanis, ha valaki személyi tulajdonban lévő, szabad rendelkezésű lakást foglal el önkényesen, a tulajdonos engedélye nélkül, éppenúgy önkényes beköltöző, mint az, aki állami lakásba, vagy tanácsi rendelkezés alatt álló házba költözik be jogtalanul. Az ilyen személlyel szemben is a fent ismertetett jogkövetkezményeket köteles a lakásügyi hatóság alkalmazni. A lakásügyi hatóság intézkedése azonban kizárólag a birtokállapot helyreállítására szorítkozhat, ami viszont nem jelenti annak a kérdésnek az eldöntését, hogy a lakásból kihelyezett személy jogosult-e a lakás birtoklására. Ezért a kihelyezett személy bírósághoz fordulhat, és a lakás birtokára vonatkozó jogát ott érvényesítheti. Aki bérbe adja lakását, annak gondoskodni kell arról, hogy a lakás rendeltetésszerű használatra alkalmas legyen. vette a fővárosban lakó munkatársának házát. A legutóbbi nagyobb esőzések után a mennyezet beázott, a bútorok megrongálódtak. A háztulajdonost felszólította a tető kijavítására, de elhárította magától azzal, hogy nem lakik a házban, és a lakást azért adta ki olcsóbb bérrel, hogy a javításokat a bérlő viselje. A bútorokban keletkezett károk megtérítését sem vállalta a bérbeadó. Olvasónk kérdezi, köteles-e a háztulajdonos a háztetőt megcsináltatni, és a beázás következtében előállott kárát megtéríteni? Amikor a tulajdonos bérbe adta a házat, akkor szavatolt azért, hogy a lakás rendeltetésszerű használatra alkalmas. A tulajdonos ezen felelőssége a bérlet egész idejének fennállására vonatkozik. Köteles tehát a bérbeadó a lakás használhatóságát biztosítani. Olvasónk jogosult kárának megtérítését is követelni, és arra is* joga van, hogy kérje a lakbér mérséklését vagy elengedését, ha a tulajdonos ez irányú kijavítási kötelezettségének nem tenne eleget. El lehet-e pusztítani a tilosban talált baromfit? B. A. nyársapáti olvasónk írja, hogy szomszédja udvaráról a baromfiak állandóan átjárnak veteményes kertjébe, és ott kárt okoznak. Szomszédját hiába szólította fel, az állatokat nem zárja el, illetve a kerítést nem javítja meg. Olvasónk legutóbb mérgében úgy szerzett magának elégtételt, hogy agyonütötte a kertjében talált idegen csirkét, és átdobta azt a szomszéd udvarára. Azóta rossz viszony van közöttük, olvasónk a kártérítési felszólításnak nem hajlandó eleget tenni, és most hozzánk fordult kérdéssel, helyesen járt-e el, és köteles-e a kárt megtéríteni? Ügy gondoljuk, másképp is megoldható lett volna ez a perpatvar, nem kellett volna az állatokat agyoncsapni. Nincs olyan jogszabály, ami feljogosítana bárkit is arra, hogy a tilosban, így a szomszéd udvarában talált állatot agyonütheti. Olvasónk is helytelenül járt el, és kártérítési felelőssége fennáll. Arra lett volna csupán joga, hogy az állatokat visszatartsa, mindaddig, amíg az általuk okozott kárt a tulajdonos megtéríti. Azt tanácsoljuk, egyezzenek meg, mert az igazságos megoldás véleményünk szerint az lenne, ha egymás között megosztanák a kárt. Hr M I EMLÉKEZETES BŰNÜGYEK Az enyingi gyilkosság Szabályozás — belvíz ellen — iobb ellátásért Balatonbozsók és Enying közötti téglagyár területén levetkőztetett férfi holttestére bukkantak 1952. december 19- én reggel. A holttestben az enyingi rendőrkapitányság beosztottjai felismerték H. Mihály rendőrtizedest. A helyszínelés során a bizottság az országúton, vadásztöltényből származó fojtást, rendőrköpeny- és bélésanyagot, szálakat, rojtokat, foszlányokat talált. Az igazságügyi orvos- szakértők megállapították, hogy a rendőr tizedes halálát a koponyát ért, tompa tárggyal sújtott ütés idézte elő, nyakán pedig lőtt seb volt. A nyomozás mindenekelőtt olyan tanúkat keresett, akik személyleírást adhattak az ismeretlen tettesekről. (A helyszín adataiból már a nyomozás kezdetén feltételezték, hogy a gyilkosságot legalább hét személy követte el.) Sikerült is olyan enyingi és bala- tonbozsóki lakosokat találni, akik azt vallották, hogy december 18-án, este 6—7 óra között két férfit láttak sétálni a helyszín környékén. A két férfi egyikénél vadász- fegyver volt Először azt kellett tisztázni, miért ment Enyingről Ba- latonbozsókra december 18-án a meggyilkolt rendőr tizedes, hol járt, mit csinált és kik azok, akik utoljára beszéltek vele. Kiderült, hogy a tizedes éppen nyomozott: december 16-án a rendőrőrsre névtelen levél érkezett, mely szerint egy balatonbo- zsóki lakos „fekete” vágásra készül. H. Mihály 18-án hajnalban megjelent a községben és megállapította, hogy a névtelen bejelentés koholmány, s most már azt akarta megtudni, fci volt a feljelentő. Néhány köziségbelit meghallgatott, majd délután fél 7 körül kerékpárján elindult Enyingre. Időközben a nyomozóknak sikerült olyan tanúkat is találni, akik már december 18-át megelőzően is látták a környéken csavarogni a két ismeretien férfit. December 21-én a nyomozók arról értesültek, hogy az Enyingtől mintegy 25 kilométerre levő Felsőnyék községben a tanácselnök feleségétől két ismeretlen férfi kicsalta férje vadászfegyverét. A nyomozók olyan puskatöltényt szereztek be, mint amilyet a két férfi elvitt Kiderült, hogy ezeknek ugyanolyan a fojtása, mint a helyszínen talált töltényé. Az is tisztázódott, hogy a kicsalt vadászfegyver azonos a gyilkosságnál használttal. A tanácselnök feleségétől kapott személyleírás pedig megegyezett azzal, amit az enyingi és a balatonbozsók! lakosok az ismeretlen két férfiről adtak. December 20-án újabb fontos eseményről értesült a rendőrség. December 19-én délután két férfi járt a ságvá- ri postahivatalban: az egyik rendőrtizedesi egyenruhát viselt. Utasította a hivatalvezetőt, mutassa be a százforintosokat, ugyanis hamis pénz után nyomoznak. Később elkészítette a napi elszámolást, s mivel a zárlat „nem egyezett”, a hivatalt ragasztószalaggal lepecsételték. Azzal távoztak, hogy másnap visszajönnek. Másnap kiderült, hogy a két férfi ellopta a posta teljes pénztárkészletét. A hivatalvezetőtől kapott személy leírás alapján most már bizonyossá vált, hogy á postarablók azonosak a rendőrgyilko- sokkal. A nyomozók időközben számbavették az Enying és Balatonbozsók környékéről való, szökött rabokról kapott adatokat. Ekkor bukkant fel Papp István személye, aki a miskolci börtönhöz tartozó egyik munkahelyről korábban megszökött. Beszerezték Papp személyleírását, s az egyezett az egyik ismeretlen tettessel. A bűnözőt 1950-ben fogták el Dombovárott, ahol régi bűntársával, Varga Lajossal rablást követett el. Megállapították, hogy néhány hónappal Papp István szökése után Varga is megszökött. Fényképeiket bemutatták valamennyi olyan személynek, akiknek alkalmuk volt látni az enyingi országúton puskával sétáló, ácsorgó két férfit. Ök, a felsőnyék! tanácselnök felesége, valamint a ságvári postahivatal vezetője a több tucatnyi fénykép közül kiválasztották Papp és Varga képeit. A gyilkosság után három nappal tehát sikerült a tettesek személyét megállapítani. A nyomozók megtudták, hogy Papp István Budapesten, a VII. kerület, Péterffy Sándor utca 41. szám alatt él, Vilmos József álnéven. Ezen a címen aztán december 21-én este elfogták Papp Istvánt, aki kezdetben konokul tagadott, később azonban beismerő vallomást tett. A másik gyilkost december 22-én hajnalban Balatonfőkajár községben, egy ismerőse lakásán fogták eb A 35 éves Papp István és a 22 éves Varga Lajos 1948-ban ismerkedtek meg, együtt beszélték meg és együtt is hajtották végre kisebb-nagyobb lopásaikat, betöréseiket. A szekszárdi megyei bíróság 1951. márciusában mindkettőjüket 6 évi és 5 hónapi börtönbüntetésre ítélte: Papp Sopronkőhidára, majd a miskolci börtönbe került. A börtönből nem sokkal később megszökött. Varga 1952. májusában szökött meg a börtön munkahelyéről, s egy hónappal később — testvérei útján — már felvette a kapcsolatot Budapesten élő barátjával és bűntársával. Papp István leutazott Enyingre, ahol közösen elhatározták, hogy valamilyen „nagyobb dologhoz fognak". A rendőrgyilkosság, illetve a rendőrruha megszerzése Varga Lajos ötlete volt, hogy segítségével könnyebben „mozoghasson”. Két héten át — sötétedés után — kijárt az Enying és Balatonbozsók közötti országútra, figyelte a forgalmat, s azt, hogy itt mikor teljesít szolgálatot rendőr. Varga ötlete volt a fegyver szerzése is. A mindenre göncié Varga biztosra ment: még egy rövid nyelű kisbaltát is magához vett. A névtelen feljelentést Varga küldte az enyingi kapitányságra, és december 18-án délután, a bala- tonbozsóki műúton sétálva várták a rendőrt. Amikor H. Mihály kerékpárján elhaladt mellettük, Papp hátulról rásütötte a fegyvert. A tizedes arccal előre bukott, de még mozgott. Varga a zsebéből kirántott baltával hatalmas ütéseket mért tarkójára. Az élettelen testet levetkőztették, felszerelését összecsomagolták, majd a holttestet egy agyaggödörbe dobták. A gyilkosság után Balatonszabadiban vonatra ültek, és Siófokra utaztak. Másnap itt csavarogtak, majd este a vasútállomás mellék- helyiségében Varga magára HOMOKVÁR vette az egyenruhát. Taxival mentek Sárvárra, ahol kifosztották a postahivatalt. Ezután visszatértek Siófokra, majd mindketten Budapestre utaztak. Papp Budapesten maradt. Varga pedig leutazott Lepsénybe. Hajnalban érkezett a községbe és elindult gyalog Enying felé. Útközben emberekkel találkozott, akiktől megtudta, hogy megtalálták a meggyilkolt rendőrt. Visszafordult és ugyancsak gyalog Balatonfőkajárra ment egy ismerőséhez. Hajnalban akart visszautazni Budapestre ... A Fejér megyei Bíróság a vádlottakat halálra ítélte. Az ítéletet végrehajtották. B — B Július hónapban Érd ismét két lépéssel lép előre a községfejlesztésben. Köztudott, hogy a tavaszi olvadáskor már mennyi bajt okozott a Sulák- árok. Jelentős területeket öntött el, s még nyáron is ott pangott a földeken a belvíz. A tanács most elhatározta: házi kezelésben elvégzi a szükséges szabályozást. Erre a célra egymillió forintot fordítanak a községfejlesztési alapból. Ebben a hónapban fejezik be — a községfejlesztési alap felhasználásával — a 8-as számú körzeti orvosi rendelő és lakás építését, amellyel háromezer beteg ellátását köny- nyítik meg. GYERMEKNEVELES Én — Magam Egyedül — Akarom! Ezt a kijelentést naponta többször is hallják a 2 és fél éves, 3 éves gyerekek szülei. Az önállósulás első komoly megnyilvánulásai. A gyerekek igen változatos képét adják az önállósulási törekvésnek és változatos a szülők viselkedése is. Évi folyton „segíteni” akar. Takarításkor ott csetlik-bot- lik az anyu lába körül. Anyu nem engedi, részben azért, mert a porszívó használata még korai az ilyen kis babának, részben, ahogy mondja „Nem lehet utána engedni. Meg kell tanulnia, hogy csak a szülő akarata érvényesülhet”. Ezt az álláspontot képviseli Misi mamája is, aki a fürdetésnél tiltakozik az ellen, hogy a gyerek egyedül, fürdés ürügyével nagy pancsolást csináljon. Misi ki is jelenti: „azért jöttem haza az oviból, hogy kikapjak?”. Péter apukája szerint az önállóságot korán kell elkezdeni, ő bizony megengedi, hogy kisfia az utcán a csendesebb átjáróknál egyedül menjen át. Zsuzsa nagy jelenetet rendezett azért, mert nem engedték, hogy vacsoránál egyedül szedjen magának. Az akaratos, erőszakos viselkedés párbajra hívta ki a szülőket. Melyikünk az erősebb, kinek az akarata érvényesül ? Pedig magatartásunkat o nevelési cél kell hogy megszabja. Ha azt akarom, hogy a gyerek hatéves korában önállóan részt vegyen a család feladataiban, akkor ehhez az önállósághoz a segítséget most kell megadnom. Természetesen nem mindig áll módunkban teljesíteni a gyerek kívánságát Például bármennyire szeretne kisgyerekünk önállóan kenyeret szelni, nem engedhetjük, mert ezzel veszélyezteti testi épségét. Nem engedhetjük azt sem, hogy az utcán önállóan közlekedjék, mert ilyen kisgyermek figyelme még nem terjed ki arra, hogy az utcasarkon vigyázó szemekkel mérje fel a közeledő autókat. A veszélyt nem is érti. Reggel, amikor az egész család siet, nehéz kivárni, hogy a kicsi egyedül húzza fel zokniját, bajlódjék a ruhácskával. Itt természetesen jó lenne, ha teret adnánk az önállóságnak, de ha szorít az idő, akkor azt mondjuk meg és ha nyugodt hangon közöljük vele, meg is érti. Vasárnap, ha több időnk van, engedjük, hogy ezt a fontos tevékenységet gyakorolja. Általában ténykedését minden olyan engedjük érvényesíteni amire a későbbi időszakban szüksége is lesz és ami életkorával összeegyeztethető. Nyilvánvalóan nem engedjük vasalni a villanyvasalóval, vagy a konnektorba ki- és bekapcsolni a porszívó vezetékét. De engedhetjük, hogy takarítás közben a kis- seprűvel sepregessen, törölje a port, tartsa a szemétlapátot és ne fukarkodjunk a dicsérettel sem, hogy milyen ügyes kisgyermekünk van. Fürdés közben a pancsolás, különösen a nyári melegben a megengedhető dolgok közé tartozik. Mondjuk és engedjük, hogy próbálgassa kezét, lábát egyedül is mosni, anyuka csak utána igazít, hogy szép tiszta legyen és irányítja a baba cselekedetét. Soha nem a szülő hangulata kell, hogy eldöntse a gyerek önállóságának lehetőségét, tehát ha rosszkedvű a papa, akkor nem engedi, hogy a barkácsolásnál segítsen, és ha jókedvű, akkor a kalapáccsal is verheti a bútort, hanem az, hogy a gyerek kívánsága az önállósulás érdekében történik-e vagy sem. Mi az, amit önállósulás területén elérhet a helyesen nevelt kisgyermek? Most nem az egyedi kiugró teljesítményeket vesz- szük alapul, hanem azt, amit az átlag két és fél, hároméves gyermek teljesíteni képes. Tehát: önállóan étkezik már, 3 éves kora körül a tálból is tud szedni. A kanalat biztonsággal tartja, és már a villával is próbálkozhat. önállóan fel- és leveti zokniját és némi útbaigazítással, — a jobb és bal lábára valót ne cserélje össze — cipőjét is felhúzza. A bugyit, a napozónadrágot lehúzni már teljesen egyedül és biztonsággal tudja, a felhúzásnál még időnként nehézségeket jelent a lábak elhelyezése a nadrágszárban. Kigombolja blúzát, de begombolni csak segítséggel tudja. A kéz és arc mosását, törülközést már rábízhatjuk. Segít a rendrakásban. Ha jól szoktatjuk, maga után helyre teszi játékait, rendesen rakja le ruháját is, de csak akkor, ha a mama irányítja és segít is kicsit. Ügyesen tud port törülni és étkezésnél segít teríteni. Az önállósulásnak ebben a kezdeti szakaszában, amellett, hogy a gyerek megtanulja reálisan felmérni saját erejét, személyiségének alakulását is előnyösen befő lyásoljuk, ha teret adunk az önállósági törekvéseknek. Dr. H. A.
