Pest Megyei Hírlap, 1967. július (11. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-08 / 159. szám
»67. JÜLItTS 8., SZOMBAT ■rtSBT iHSGVKI &£ír!an 3 Szolnok—Nagykőrös ÜRH-ráriióva! irányított paradicsomszuret URH-rédióval irányítják a Deveses” paradicsomszállítást. A szolnoki Lenin Termelőszövetkezet és a Nagykőrösi Konzervgyár között a tsz négyszáz katasztrális holdon termel paradicsomot. A tsz ultrarövidhullámú rádió adó-vevőkészüléket helyezett üzembe, amelyen keresztül állandó kapcsolatot tart a konzervgyárral és közös erővel biztosítják a zavartalan betakarítást és értékesítést. Első „félidő“ A SZOT kedvezményes tüzelőakciójának első fele lezárult. Jóval több utalványra szállították le a tüzelőt, mint amennyit az első félidőre terveztek. Áprilisban, májusban és júniusban országszerte kereken 780 000 utalványt váltottak be. Hortobágyi hidivásár A hortobágyi hidivásárt — gazdag kulturális programmal színesítve — augusztus 13—20 között rendezik meg. Ez alkalommal sor kerül országos pásztortalálkozóra is, hortobágyi, bugaci és bakonyi pásztorok részvételével Csuka fogta — csuka I Tanulságok és viták A RÓKA FOGTA csuka, csuka fogta róka tanmesét mindenki ismeri, ám ennek újabbkori változatát már kevesebben. Történetesen a csuha fogta csuha esetét. A Szentendrei Kocsigyár igazgatójával és főmérnökével beszélgetve esik szó a csuka fogta csukáról, arról a furcsa és idegesítő „ki-kit fog” játékról, amit a gyár kénytelen játszani — mái gyárakkal... Termelésük elég sokrétű, s ennek következménye, hogy mintegy tízezer körül jár azoknak az anyagoknak a száma — a különböző csavaroktól a hidegen sajtolt idomvasakig — amelyeket fölhasználnak. Időről időre azonban a tízezer közül néhányat nem kapnak meg: e néhány anyag hiánya elegendő ahhoz, hogy a termelés egészét veszélyeztesse. A_ legtöbb gond, s alig enyhülő gond a csavarárunál van. Országosan „szűk”, ahogy ezt mondani szokták, a csavar- gyártó kapacitás, de alig köny- nyebb a különböző spirálrugók előteremtése. Elég, ha valamelyik csavarfajta, s spirálrugó típus hiányzik: megáll a gyárban a munka. Ha nem áll meg, akkor csak annak köszönhető, hogy más anyagot építenek be a közúti pótkocsikba, iajtos- és trágyalészóró kocsikba, a fúvottkerekes lovaskocsikba. Más anyagot: jobbat, drágábbat, olyat, ami fölöslegesen terheli a gyártási költségeket, hasznukat — holott ők nem tehetnek az egészről — csckkenKéktúra — országjárás Kirándulótárs kerestetik Az idei a harmadik nyár, amikor a ráckevei II. számú iskola 200 diákja a hátizsákra felcsatolja a sátrat és a gumimatracot, és „hátán háza — kebelén kenyere” vándortáborozással bejárja az ország hegyeit a „‘kjék-tura’’. útvonalán. Idén kerül sor az utolsó szakaszra és ezzel teljes egészében teljesítik a felnőttekre kiszabott 906.9 kilométer távolságú, és 25 630 méteres szintkülönbségű útvonalat. Ezzel a teljesítménnyel az országban az első helyen állnak. Egy szűkebb körön túl mégis alig ismerik őket. Olyannyira, hogy például elfelejtették meghívni őket az országjáró úttörők csillebérci találkozójára is. Dárdai István iskolaigazgató, a túrák állandó vezetője most azzal a kéréssel fordult szerkesztőségünkhöz: ismertessük idei túratervüket és felszólítják a pajtásokat, csatlakozzanak hozzájuk, vagy találkozzanak az út egy-egy szakaszán. Július 17-én indulnak Budapestről és 23-án térnek vissza. Közben naponta jelentős utat tesznek meg, egy-egy nevezetes történelmi hely érintésével, ahol éjszakáznak is. Többek között eljutnak Sárospatakra, Boldogkőváraljára, Jós- vafőre és Aggtelekre. Felvilágosítást minden hozzájuk fordulónak szívesen adnak. ti. Megpróbálnak természetesen védekezni: rendeléseikre rá-rátesznek némi pluszt, igyekeznek szerény tartalékot teremteni. Igenám, csakhogy ebben az esetben ott függ fejük fölött a készletlekötései kamatok Damoklész-kardja, centiz- getni kell hát, „mi fér bele”, s mi nem a tartalékkészletekbe. Nehezíti az is dolgukat, hogy apró anyagokra is 90—150 nappal korábban kell föladni rendeléseiket, akkor tehát, amikor még maguk sem igen tudják, mire és milyen mennyiségben lenne szükségük. SOK AZ idegeskedés, a fölösleges rizikó a termelésben — mondja az igazgató, s nem véletlenül a fölöslegesre tette a hangsúlyt. Van ugyanis a termelésben szükségszerű kockázat: kirukkolni egy új termékkel, régi termék továbbfejlesztett változatával, s igy tovább. A fölölsleges — és valóban idegesítő — rizikó ott van, hogy ezer felől szól bele a maguk munkájába mások ténykedése, a másutt jelentkező kapacitás-hiány, s még ezerféle tényező. Nos, könnyű lenne azzal válaszolni, hogy majd az új gazdasági mechanizmus az ilyesfajta gondok végére pontot tesz. Mert a csuka fogta csuka — gyár függ a gyártól — nemcsak a kocsigyárban, másutt is nap mint nap tapasztalható, hallható történet. És bármennyire is helyesek, igazak azok a már határozott formát öltött elvek, amelyek az új mechanizmus keretein belül az anyag- és áruforgalom részleteit összefoglalják, illúzió lenne azt várni, hogy január elsejétől lesz mindenféle csavar, spirálrugó stb., s nemcsak lesz, hanem bármikor, bármilyen mennyiségben lesz. Élnek ilyen Illúziók? Élnek. A két említett vezetőben ugyan nem, de sokaltban igen. A szükségesnél kevesebbet szólunk arról, hogy az új mechanizmus sem jelent tökéletes automatát, ahol csalt gombokat kell nyomkodni, s ezzel dolgunk befejeződött. Igen pontosan és találóan fogalmazta meg a dolgok lényegét a Nagykőrösi Konzervgyár igazgatója, aki azt mondta, hogy „az új mechanizmus végrehajtója is az ember. A jól vagy kevésbé jól dolgozó ember, a felelősségtől áthatott, vagy felelőtlen ember”. Vannak szép számmal, akik ezt figyelmen kivül hagyják, akik úgy vélekednek, hogy az új főznek. De úgy látszik, az sem elég, ha minden megvan. Mert mindez hogyan? Hány ezer forintért rendezték be ilyen jellegtelenségében is visszataszító módon ezt a helyiséget? Aki berendezte, bizonyára értett mindenféléhez, de esztétikai érzéknek híjával volt, annyi bizonyos. Ugyanez a helyzet a községi kultúrházban is. Jól működik, igazgatója lelkes, tehetséges fiatalember, csak az épület zárt udvarát (ismét elnézést kérek) nem jellemzi a kulturáltság. Hasonló a helyzet a 48-as hősi emlékmű körül. Hősi emlékmű mindenütt van. Több is. Aszódon különös becsben tarthatják, mert nemcsak szép rózsatövekkel ültettek tele körülötte egy jól ápolt kis kertet, de a kertecskét még beton kerítés is övezi és a betonkerítés tetején kovácsolt vas rács is van, frissen és gondosan halványkékre festve. Megkérdezheti az olvasó, miért akadékoskodom, miért baj az, hogy a bútorüzlet kirakatában hátukkal néznek ki a konyhaszekrények, hiszen az a fontos, hogy van bútorüzlet, van konyhaszekrény és menynyire nagyobb gond Aszódon, hogy a bútorüzletnek például nincs megfelelő raktára. Elismerem, ez igaz. De az sem lényegtelen, milyen környezet Veszi körül az embert, milyen környezetben éli le életét. Ezért nem tartom lényegtelennek, hogy az étteremben milyen szögben helyezik el a falikarokat, hogy milyen a presz- szó falának színe és milyen illata van egy kultúrház udvarának. A falvak és községek életformája megváltozott. Megváltozott a küllemük is. Ez a tény Budapest környéki településekre fokozottan érvényes. Dü- ledeznek az egyéni gazdaságok istállói, de megnőttek az igények más irányban is. Kei] a bútorüzlet, a kultúrház, az iparcikkbolt, az eszpresszó, óvoda, bölcsőde és TÜZÉP- telep. Felsorolni is nehéz, hogy mi minden kell és mi minden kéne. És minden egyszerre. És mindez: pénz, pénz és pénz. A Budapest környéki települések lélekszáma köztudottan felduzzadt, s így az egyébként természetes igények még nagyobb feszültséget okoznak, mint másutt. Ezzel szemben már senki sem foglalkozik azzal, hogy portája elé szép kis virágoskertet varázsoljon, mert jobbára megszűntek „a porták” és most lakóházak vannak. A kis kertekkel együtt, ahol reggel a pertuiéira, délben a mályva virított, megszűnt a lokálpatriotizmus is. Aszódon elmondták, hogy olyan nagy a be- és kiköltözés a községben: megállapítani pontosan nem is tudják, csak sejtik, hogy most már nagyobb a beköltözöttek száma, mint az őslakosságé. Amit tehát azelőtt elvégzett a községszeretet, az egészséges rátartiság, most a községnek kell elvégeznie. Községfejlesztési hozzájárulás? Ugyan. Tavaly községfejlesztési hozzájárulásként Aszódon 160 ezer forintot fizettek a lakók, ugyanakkor kétmillió forintnál többet fordítottak a község fejlesztésére. Ts letördelik a parkokban a virágot, belegyalogolnak a frissen betonozott utakba, ellopják a zászlókat. Hiszen mindez nem az övék. Nem? És mindez átmenet. Igen? Igen. Mindez átmenet! Mert minden új társadalom születése után évek kellenek, míg kialakítja saját jellegzetes és mindentől különböző önarcképét. És addig? A kommunizmusról mindenkinek sajátos elképzelései vannak. Ha meghallom a szót, az én szemem előtt modern házak, jól ápolt kertek, gazdagság. tisztaság, szépség és harmónia képei merülnek fel. De hagyjuk a képzelgést. Feltétlenül és minél előbb meg kell teremtenünk annak a lehetőségét, hogy a pénzt, ami a miénk és miértünk van, ne csak funkcionálisan, de esztétikailag is hasznos módon használjuk fel. Addig hiába siránkozunk a giccstermelés miatt, amíg magunk állami pénzen termeljük az ízléstelenséget. És mindettől függetlenül a presszót nevetségesnek tartom képzőművészeti kiállítással — WC nélkül. Megoldás ? Évek óta súlyos gondot okoz a művészeti főiskolák végzős növendékeinek elhelyezése. Miért ne bíznánk rájuk, ízlésükben művelt emberekre a községek arcának formatervezését? Képtelen gondolat? Azt hiszem, nem. Községeink legjobb vezetőitől sem követelhetjük meg, hogy ízlésük azon a színvonalon álljon, mint gazdasági, igazgatási tudásuk. Kérjünk hát segítséget, akiktől kérhetünk. Néhány státus kérdése az egész. És ez megoldás? No nem. De közelebb vihet a megoldáshoz. Nádas Péter gazdasági mechanizmus körülményei közepette a lehetősége is megszűnik annak, hogy valaki rosszul dolgozzon. Bár lenne ilyen csodálatosan működő gazdasági szerkezet, bár sikerülne ilyen tökéletes automatát felépíteni! Nincs ilyen szerkezet, nem lehet ilyen automatát felépíteni. MARAD TEHÄT a csuka fogta csuka? A gyárak közötti vitatkozás, az idegeskedés? A vita és az idegeskedés ugyan fennmaradhat, ám a mai helyzetnél alapvetően eltérő formák között. Napjainkban ugyanis még nincs különösebb anyagi következménye annak, ha egy gyár vitatkozik a másikkal, ha egyik gyár a másik mulasztásai miatt idegeskedni, kapkodni kényszerül, ha a gyártást csak anyaghelyettesítéssel tudja fenntartani. Az új mechanizmus ennek anyagi következményeit előtérbe állítja, nem lesz mindegy, hogy az első negyedév végén szállítom le a rendelt árut — tehát akkor, amikor a másik gyár már nem tudja beépíteni határidőre —, vagy pedig szállítok januárban, februárban, márciusban is. Nem lesz az sem közömbös, hogy a megrendelők elégedettek-e, vagy elmennek máshová, mert megtörténhet, hogy a dolgát túl könnyen vevő gyár hoppon marad, nem lesz rendelése, s becsukhatja a kapukat. A csuka fogta csuka esete tehát tisztázódik: eddig aligha lehetett eldönteni, melyik „csuka” fogta meg a másikat, most viszont mindig és mindenkor a felhasználó, a fogyasztó lesz az erősebb „csuka”. Azt azonban komoly hiba lenne elfeledni, hogy a dolgok tudása nem azonos a megoldással, csak első lépés ahhoz... Mészáros Ottó Befejeződött a népművelési év. Ha nem is zárják be kapuikat a művelődési házak, programjaik elsősorban csak szórakozást ígérnek: esztrád- műsorokat, tánczenei esteket, operetteket, vetélkedőket, s táncot. A Csepel Autógyár művelődési házának júliusi programjában sem szerepel például más a filmvetítéseken kívül, mint négy báli este, s sorolhatnánk a többi nagy művelődési ház programját is. Júliusban, augusztusban ez már hagyomány. Mint ahogy hagyomány az is, hogy a nyári hónapokat tanulással, felkészüléssel töltik a megye népművelők A megye főhivatású népművelőinek háromnapos konferenciájával kezdődött a nyári felkészülés programja. Vita az elmúlt népművelési évad tapasztalatairól, tanulságairól és vita a hogyan továbbról, a következő évad feladatairól is. Igen, vita. Hasznos, sokrétű és eleven. Az új gazdasági mechanizmus célkitűzései az eddiginél hatékonyabb, és összehangoltabb népművelési munkát igényelnek. A régi módon a népművelésben sem lehet dolgozni ezután. A régi elv: a nagytermi rendezvények támogatása és fellendítése — már a múlté. A televízió rohamos térhódítása újabb, mozgékonyabb népművelési formákat követel. A színjátszó csoportokat egyre inkább felváltják az irodalmi színpadok. Hasonlóan egyre nagyobb teret hódítanak a népművelésben a klubok — az ifjúságtól a nyugdíjasokig minden réteg igényeit képesek kielégíteni. Hogyan fejleszthetők tovább? Milyen programot dolgozzanak ki a klubok számára? Honnan teremtsék elő a fenntartásukhoz szükséges anyagi eszközöket? Ilyen és ehhez hasonló kérdések foglalkoztatták a konferencia résztvevőit. Es olyan kérdések is: mi a feltétele a népművelést szolgáló anyagi eszközök összefogott, jobb fel- használásának? A vállalatok és üzemek nagyobb önállósága hogyan hat vissza a népművelés támogatására? Milyen jövője van a közös fenntartású népművelési intézményeknek? És így tovább. Hasznos viták kezdődtek az évadzáró-évadnyitó konferencián. És folytatódnak a különböző szakterületek nyári tanfolyamain. Az énekkarvezetők már megvitatták; gondjaikat, problémáikat, készíthetik a jövő évad terveit. A képzőművészeti szakkörök vezetői ezekben a napokban tanácskoznak az elmúlt évad tanulságairól és az elkövetkező év feladatairól. Hétfőtől a különböző művészeti együttesek — bábosok, népi táncosok, színjátszó-rendezők — tíznapos tanfolyamára kerül sor, amelyeken a szűkebb értelemben vett szakmai kérdéseken kívül megvitatják a népművelés általános gondjait, feladatait is. A jövő évad munkaterveinek részletes elkészítésére csak a jövő hónapban, a viták és eszmecserék után kerül sor. Milyenek lesznek az elkészítendő munkatervek? Sok függ attól, hogy a munkacsoportok mennyire elemző módon készülnek fel rá. A felkészülés kettős: a nyári tanfolyamokon elhangzó tanulságok és tapasztalatok összevetése a helyi igényekkel és lehetőségekkel. A kettő egymástól el nem választható. A tervek csak így válhatnak reálissá, így érhető cl végrehajtásuk teljessége. P. P. Az időjárás változatlan? Híznak a sárgák — Kell ez a meleg — Nem volt eső Határt járunk az időjárás körül a dabasi járásban. Alsónémedin az újburgonya hazájában az idei átvételi árakat keveslik, de legfőképpen azt, hogy exportra — amiért többet fizetnek — rendkívül keveset vettek át ez évben, pedig a tavaszi fagyok amúgy is kárt tettek a korai burgonyában. — Aztán a szállítás! — panaszolják. — Mi az ócsai állomáson rakjuk mindig vagonba. Már ha volt elegendő vagon. Idén nem volt vagonhiány az ócsai állomáson. Egész szerelvényre való állt ott üresen és várt az exportburgonyára. Csak- hát előfordult, hogy 'mindössze két-három vagont vásároltak fel tőlünk és a szekereinket átirányították Inárcsra, mert aznap ott rassssssssssssssssssssssssssssss/sssssssssss/sssssssssss/sssssssssssssssssssssss/ssssssss kodtak. Este lett mire — aki éppen azon a napon szállított — hazaért. Dehát, ugyebár a MÁV nem rakodhat pár vagont minden állomáson, hiszen akkor tolatás, kapcsolás, meg minden, amíg összeállítja a szerelvényt, sok idejébe, fáradságába és költségébe kerülne, ami viszont nem a népgazdaság érdeke. A mi fáradságunk, a termelőmunkától elvont aznapi időnk, persze az... Dobáson a dinnyés dicséri az időjárást. Ez kell a dinnyének, ez a jó, nagy meleg. Lám a sárgák már milyen szépen híznak, majd akkorák, mint egy kisebb gyerekfej. Soha még július legelső napjaiban nem tapasztalt ilyet, mondja a kertész, miközben «I í in Arim Ai«nlr A Gödöllői Kisálatlenyésztési Ku- MWlMtriK. totóintézet baromfitelepén az utóbbi időben új genetikai módszerek alkalmazásával magyar tojó- és luíshibrid csibéket tenyésztettek ki. a látóhatár szélén lomhán gyülekező felhőket kémleli: — Jaj, csak elmenjenek és ne hozzanak jeget! Alig fél kilométerrel odébb gyönyörű kukoricást kapál- gat egy öreg és szintén fel-fel pillant az égre. Csakhogy más szemmel. — Eddig még csak, csak, nem hiányzott az eső, a meleg meg nem ártott, de most már «aztán jöhetne némi kiadós csapadék. Arrébb jókora tábla őszi árpát már csaknem letarolt a gép. — Elég jól fizet. Akik pedig a rozsot aratják, viszont azt mondják, jobb termésben reménykedtek. Ha esőt kapott volna!... Duna—Tisza közi sívó homokon ritka látvány az ilyen magas szárba szökkent sűrű búza, mint. általában az idei. — Hát szalmánk az lesz — sóhajt kalászt morzsolgatva egy ember a búzatábla szélén —, de a forró szárazságban, kérem, megszorult a szem. Bezzeg, ha esett volna! — A távolban az ég alján mór villámok cikáznak a sűrűsödő felhőkben. — Most jön az eső, már késő! Inárcson a szőlősgazdák a tavaszi fagyokra panaszkodnak. Azt mondják, alig mutatkozik a tőkéken valami. De itt a MÉIi helyett az időjárásfelelőst hibáztatják. Szép a határ, de az időjárás lám csak hol ennek, hol annak, hol az egyik, hol a másik növénynek tetszik. Vap-is rohamosan haladó világunkban akad még, ami nem fejlődik, amilyen régtől fogva, ma is olyan. Például az időjárás, amely akár esik, akár nem — hogy is mondja a meteorológiai jelentés? — változatlan. Legalábbis abban, ahogy az emberek megítélik. . Sz. E.
