Pest Megyei Hírlap, 1967. július (11. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-30 / 178. szám
n ívfart 1!>67. TÜLIÜ8 3#., VASÁRNAP SZŐLŐ ÉS GYÜMÖLCS _________________________________________________________________________________ HETES! FERENC PÁL RIPORTJA öröm volt négy-öt évvel ezelőtt látni a nehéz traktorokat, mint hasították, forgatták jó mélyen a földet, előkészítették a talajt az új ültetvényekhez. Emlékezetesen szép ünnep volt az is, amikor Dánszentmiklóson, a Micsurin Tsz-ben a tagság; férfiak, asszonyok és lányok sokasága, jól szervezett brigádokban hozzákezdett a több tízezer gyökeres szőlővesző telepítéshez. Öröm volt látni és bejárni az alföldi futóhomokon, Cegléd környékén, Inárcs határában, a kiterjedt új nagyüzemi almáskerteket, vagy az érdi, törökbálinti, solymári hegyoldalakon felfutó zsenge őszibarack-ligeteket. A napsütötte magyar táj természetes adottságainak jobb hasznosítása a szocialista állam teremtő erőforrásai segítségével addig soha nem látott formákban és méretekben öltött testet; az összefüggő száz és százholdas táblákban, széles sortávolságban létesített szőlö- és gyümölcsültetvények szerves és fontos részét alkotják a modem technikán, gépi művelésen alapuló, belterjes nagyüzemi mezőgazdaságnak. Akkor sem volt, s ma sem túlzás ezt mondani; nemzeti ügy ez, az egész ország gyarapodásának, gazdagodásának ügye. Pest megye a szőlő- és gyümölestermesztésban különösen fontos, jelentős szerepet kapott: a reális adottságok, lehetőségek a szükségesség erejével szabták meg a kétmilliós fővárost övező, sokarcú táj helyét. A nagyságrendet jól érzékeltetik a következő számok: a második ötéves tervben Pest megye mezőgazdasági üzemei — a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok — összesen 21 676 kataszt- rális holdon telepítettek új szőlőket és gyümölcsösöket. Figyelembe véve, hogy kora tavasztól, késő őszig, állandó és folyamatos munkát, gondozást igénylő kultúrákról van szó. Hatalmas terület ez. A telepítés nagyon sokba került, s az alapvető feltételek, a talajmunkák, a telepítő anyag, a szőlőkhöz szükséges támberendezések, a gyülmölcsösök megóvásához elengedhetetlen kerítések költségeinek döntő többségét az állam viselte. Az ilyen célokra fölhasznált több száz millió forintot részben közvetlen költségvetésben, másrészt igen kedvezményes, szinte jelképes hitelek formájában biztosította. Aki a városi üzletekben, zöldség- gyümölcspavilonokban néhány kiló kívánatos barackot, körtét, almát, vagy zamatos szőlőt vásárol, vagy éppen egy-egy palack bort visz haza, többnyire nem is gondol rá és talán nem is tudja — milyen nagy utat tesz meg mindez, míg a kereskedelemben áruként megjelenik. A termés időbeni leszedése, tárolása, feldolgozása, és nem utolsósorban szállítása, külön iparág. Ehhez viszont termelési eszközök; épületek, gépek, hűtőházak, raktárak és megfelelő szállítóeszközök kellenek. S tegyük még hozzá —, mert hiánya nagy akadáyokat. sőt károkat idézhet elő —, korszerű utak is szükségesek. Hol volt mindez, amikor öt-hat éve elkezdték a nagyarányú telepítéseket? Hiszen ha vannak is szép és jó hagyományai nálunk a szőlő- és a gyümölcstermesztésnek, a túlnyomó részben elaprózott kisparaszti gazdaságoknak nem volt szükségük minderre. Az Ültetvény Tervező és Kivitelező Vállalat mindezek beszerzését, megépítését, az új ültetvények telepítéseinek alapokmányaiban már a nagy munka kezdetén rögzítette és hozzávetőlegesen ki is számította a járulékos beruházások összegét. Ez az igény Pest megyében csak a termelőszövetkezeti szektorban — ahol 24 500 kát. holdon hoztak létre, mintegy 50—50 százalékos arányban, szőlő- és gyümölcsültetvényt — 380 millió forintot tenne ki. Az elmúlt években, ha itt-ott hiányosan is, de megteremtették a korszerű művelés anyagi és műszaki feltételeit és az ültetvények általában kielégítően —, legalábbis nagy többségükben megfelelően —, fejlődtek, elérkeztek a termőre fordulás időszakához. Most már évről évre, mind több, mind nagyobb mennyiségű szőlő és gyümölcs leszedésére, feldolgozására és szállítására kel fölkészülni. 1970-ben, közepes termést véve alapul, a jelenlegi ültetvényekről 400 ezer mázsa szőlő és mintegy 2700 vagon különböző fajta gyümölcs értékesítése vár a mezőgazdaságra a megyében. Sok, közvetlenül érintett szakemberrel, az érdekelt tsz-ek és állami gazdaságok dolgozóival együtt mi is arra a kérdésre keressük a választ; vajon, hosszú évek szorgalmas és kitartó munkája után meg vannak-e, meg ősznek-e, a szó igazi értelmében a beérett gyümölcs hasznosításának, értékesítésének feltételei? A kérdés összetett és bonyolult problémakört ölel fel. Az általánosító következtetések mellett, jobban, elevenebben érzékelhető az egész, ha egy termelőüzem gyakorlati életén, gondjain keresztül keressük a választ kérdéseinkre. A választás a Törökbálinti Állami Gazdaságra esett. Az ország egyik legismertebb gyülmöcstermeiő üzemére, amely a Kertészeti- és Szőlészeti Főiskola tan- és minta- gazdaságaként működik. A 2300 holdnyi területből 1300 hold az őszibarack, abból jelenleg 700 a termő. 1971-re azonban az egész ültetvény termőre fordul. Saághy László, a gazdaság igazgatója így fogadott; — Nem szívesen nyilatkozom: Nagyon nehéz ügy ez. Aztán néhány perc alatt szenvedélyes, több óra hosszat tartó vitába merült, elsősorban nem velünk, inkább a helyzettel, s olyan távollevőkkel, akikről talán ő sem tudja, személy szerint kicsodák, de nyers, őszinteséggel nekik címezte érveit. — Ami ebben az órában áru, lehet, hogy három óra múlva trágya. Itt volt a nagv hőség. A hajnalban leszedett őszibarack délre már kása lett Ha hűvös helyen tárolom, áru marad. Amit mondott és ahogy mondta, világossá teszi: hűvös helyük nincsen! — Mi van? — Annyink, hogy fedél alatt csomagolnak. Közel a műúthoz, a termő területekkel körülvett téren az elmúlt években vasszerkéze- tekből három hosszú fedett szín épült. — És ez is miből van? Az egyiket, az elsőt az Építéstudományi Intézet építette, hogy saját tervét, saját kísérleti pénzéből kipróbálja. A másik kettőt a HUNGAROFRVCT fizette, az alapozást pedig magunk csináltuk. És még a Külkereskedelmi Minisztérium járult hozzá exportfejlesztés címén egymillióval. Van még fél milliónk, ebből a három csamokhajót ösz- szekötjük. — Mi kellene? — Egy feldolgozó üzem. Osztályozó, csomagoló, expediáló berendezésekkel. Ezen belül egy húszvagonos hűtőház, ez megoldaná a gyümölcs egy részének átmeneti tárolását. Ősszel, ha a barack lement, almát raktároznánk benne. \ Előkerül egy nagy dosszié, benne a részletes tervek. Az AGROTERV készítette. A három meglevő hajó köré épülne az üzem. — Itt négyszáz ember kétszer nyolcórás műszakban dolgozna, kell tehát öltöző- es mosdóépület. Azután egy munkásszálló. A gyümölcsösök megmunkálása már megoldott; szabolcsi, csongrádi vendégmunkásokkal. A feldolgozásnál pedig főleg a helybeli asszonyok és lányok kapnak munkát. — Szállóra szükség van; a munkások, a szedést végző, s a gyakorló diákok részére, tehát 600—700 ember befogadására. Az ilyen célokat szolgáló típusépület egyik példánya már Nagykőrösön elkészült Olcsó, praktikus: ez kellene ide is. • — Az egész mennyibe kerülne? — Az eredeti terv szerinti beruházási költség 53 millió forint volt. Mi magunk szűrtük ki például a léüzemet, az egymagában 17 millió lenne. Éneikül 36 millióba kerül. Közel 6 millió ebből, a telep körüli és a bevezető út. Mindez létkérdés. Értem, érzékelem mennyire az, amikor a helyszínen magam is látom a jelenlegi körülményeket. A három csomagoló szín kong az ürességtől. Csupán két szállítószalagos osztá- lyozó-csomagoló gép van benne. Az egész kapacitás naponta, 12 órás, erőltetett iramú műszak alatt —, két vagon. Viszont a csúcsidőben tíz vagon frissen szedett gyümölcsöt hoznak ide. Ilyenkor mindenki „bolond”. Ha minden színben legalább két ilyen szalag lenne, akkor a jelenlegi mennyiséget gépi úton feldolgozhatnák. Most viszont többségét csak kézzel válogatják, csomagolják, többek között a HUNGAROFRUCT export-ládáiba. — Mi lesz a terv sorsa? — Már most kellene! Pedig maga az építŐ- munka hosszú idő .. ! Az igazgató fejben számol és gyorsan diktálja a következő adatokat, látni sokszor kiszámította, végig gondolta: idén 220 vagon gyümölcsre számítanak, jövőre pedig már 400 vagonnal kell megbirkóznunk. És 1970-ben: hatszázzal! Hatalmas mennyiség, s ezt a három hónapig tartó érési időszakban kell leszedni és értékesíteni. Idegesség vibrál a hangjában: — Ha 70-ig nem történik semmi, a hatszáz vagon kétharmada mehet a cefrébe! Amikor megjegyzem, hogy január elsejétől, a gazdasági reform kezdetétől maguk dönthetnek, milyen beruházásokra használják fel saját vállalati nyereségüket, válaszúi egész táblázatot mond tollba: 1 kát. hold őszibarackos megmunkálásának költsége: — Kilónként átlag 5,50 forintos értékesítési árat vehetünk alapul, 35 mázsás holdankénti átlagtermés esetén bevételünk tehát 19 ezer forint. Tovább számol: — Idén csak 32 mázsás átlagra számíthatunk, jövőre pedig a még keveset, 15 mázsát hozó 340 hold, 27 mázsára szaporítja le a holdankénti átlagot. Igen, világos: a bevétel egy holdra kivetítve nem emelkedik ebben az időszakban az önköltség viszont ugyanannyi lesz, vagy lehet, hogy még több is. — Hogyan jutunk tehát mi nyereséghez, amiből beruházhatunk? Néhány évig, a teljes termőre fordulásig, bizony nem juthatnak. Akkor azonban az optimálisan elérhető termésátlag 45 mázsa is lehet holdanként. — Ahhoz azonban, hogy ezt elérjük és értékesíteni is tudjuk, nélkülözhetetlen a feldolgozóüzem, a járulékos beruházások megvalósítása ... Bűvös kör! Ez a helyzet Törökbálinton. És milyen másutt? Erről öszefoglaló képet ad a Pest megyei Népi Ellenőrzési Bizottság közelmúltban készült és elfogadott jelentése. A népi ellenőrök a megye 23 termelőszövetkezetében és öt állami gazdaságban megvizsgálták a szőlő- és gyümölcstelepítések helyzetét. Idézünk a jelentésből: „A vizsgált üzemek közül jónak hatot, közepesnek tizet, rossznak tizenkettőt talált a vizsgálat abból a szempontból, hogy a termőre forduló ültetvények termését miként tudják leszedni, manipulálni, tárolni, szállítani, feldolgozni”. A soroksári tangazdaságban 40 millió forint beruházásra lenne szükség, a nagykátai járás tsz-eiben nincs tárolótér, s a feldolgozás műszaki eszközei is hiányzanak. A Kiskunlachá- zi Petőfi Tsz-ben, az alapokmányban szereplő öt motoros permetezőgép, négy növényvédőszer raktár, hét osztályozó és csomagoló, két cefretároló, öt szivattyú és egy csőkút közül eddig semmi sem valósult meg. A ráckeiei, a ceglédi és nagykátai járás termelőszövetkezeteiben a munkaerőhelyzet ad okot aggodalomra. A bekötőutak építésére eddig nagyon kevés pénzt fordíthattak az üzemek. A közbenső utak pedig, a homokos vidék kivételével, esős időben mindenütt járhatatlanok, 02 ültetvények megközelíthetetlenek. Hiányzanak a hűtőházak és a bortárolók... A népi ellenőrzési bizottság jelentése végül megállapítja: „A szükséges járulékos beruházások időre történő elkészüléséhez az üzemek besegítettek. Ugyanakkor úgy nyilatkoztak, hogy csak állami segítség (hitel) igénybevételével képesek a még szükséges beruházásokat megvalósítani”. Eddig ugyanis a szükségletnek mintegy 15— 20 százaléka valósult csak meg hitelekből és saját eszközökből. Ez tehát a helyzet. Milyen változások várhatók? Ezzel a kérdéssel fölkerestük azokat a szakembereket, akik munkaköre a járulékos beruházások intézése, s maguk Is teljes mértékben tisztában vannak a probléma nagy fontosságával. Pancsovai Nándor, a Pest megyei Tanács kertészeti felügyelője a következőket mondotta : — A tanácsi, szövetkezeti szektorban a harmadik ötéves terv időszakára 105 millió forinttal rendelkezünk, ennyit fordíthatunk a szőlő- és gyümölcstelepítések járulékos beruházásainak megvalósítására. Ebből eddig 13 millió forintot felhasználtunk; elkészült az ország első tsz-hűtőháza Kiskunlacházán a Kiskun Tsz-ben. Ezenkívül még több hűtőház épül, egyenként 25—50 vagon gyümölcs tárolására, mégpedig Dánszentmiklóson, Kiskunlacházán, Csemőn, Törteién, Túrán, Nagykőrösön, Albertirsán és Délegyházán. A szőlőtermés helybeli tárolására és feldolgozására pedig borfeldolgozók épülnek, összesen hét helyen a megyében. Közülük ötöt már terveznek. Ezek több tsz által hasmáit közös üzemek lesznek. Kőcser, Nagykőrös, Tápiószent- márt6n, őrszentmiklós, Szentlőrinckáta, Szentmártonkáta és Üjhartyán kap egy-egy üzemet. Sajnos az a helyzet, hogy a beruházások elhúzódtak. Sokkal korábban lenne szükség az új üzemekre és hűtőházakra, de elhúzódik a tervezés és azt sem tudjuk még, kik lesznek a kivitelezők? Így a 105 millió forint nagyobb részét csak a következő években tudjuk felhasználni. Az Állami Gazdaságok Pest—Nógrád megyei Igazgatóságán az illetékes, Murányi István közgazdasagi osztályvezető, a következőket mondotta: — Idén állami költségvetésből a soroksári és a felsőbabádi gazdaságban megkezdődött két, egyenként 20 ezer hektoliter bor befogadására alkalmas pince és feldolgozó építése. Ezek egyenként 22 millió forintba kerülnek és 1969 őszén léphetnek üzembe. Ezenkívül még gyümölcstárolók, feldolgozók tervezésére van pénzünk, illetve hitelünk Törökbálinton és Szobon. Január elsején azonban új rend lép életbe, a gazdaságok csak bankhitelt kaphatnak termelő beruházásra, amit meghatározott idő alatt kell majd visszafizetni. — Milyen feltételek mellett? — Nem tudjuk. Még a Nemzeti Bank illetékesei sem tudják, hogy milyen összegű hiteleket, mennyi időre, milyen kamat mellett folyósíthatnak. — Mi a véleménye mégis, hogyan valósulnak meg a járulékos beruházások? — Még nem tudjuk, de reméljük, hogy megvalósulnak. Egyébként nem kesergünk, a reform hoz jót is. Legalább vége Lesz a ran- goskodó beruházásoknak, az indokolatlan költség túllépéseknek. Mint ahogy a csemői gazdaságunk vezetője mondta: „Nem kell nekünk tükörcsempe a borpincébe, ez külön 4 millió forint”. — Mi a véleménye arról, amit egyes igazgatók, s gazdaságokat irányító szakemberek mondanak: „Ebbe a cipőbe nem mi léptünk bele egyedül és most nem is vagyunk képesek egyedül tovább menni”? — Igazuk van. Nem túlzás ma sem azt mondani: a szőlő- és gyümölcstermelés, feldolgozás és értékesítés éppen úgy, mint néhány évvel ezelőtt az új ültetvények megteremtése, nem egy-egy gazdaság, vállalat ügye csupán, hanem az egész országé. És mivel nemzeti érdek, rangja, súlya, fontossága is ehhez mért kell, hogy legyen! KETTEN (Foto: Kotroczó) Munkabér: 4800 Ft A segédüzem (szállítás, gépek) fenntartása: 4500 Ft Anyagköltség: 2500 Ft Általános kiadások (munkásszállás, étkezde, szociális terhek stb).: 6200 Ft összesen: 18 000 Ft
