Pest Megyei Hírlap, 1967. július (11. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-29 / 177. szám

1967. JÚLIUS 39., SZOMBAT r*ai JfKCVE t 3 viz, viz, viz Kút a Duna-parton Segít a bánya Ideiglenes megoldás — hidroglóbusszal A nyári hőség és szárazság egyelőre óhatatlan velejáró­ja a vízhiány. Szomjas és tisztálkodni vágyó emberek panaszai, türelmetlen kérdé­sei akaszkodnak ránk jár- tunkban-keltünkben, mint a bogáncs, nem szabadulhatunk tőlük semmiképp. Sajna, nincs varázspálcánk, amellyel vizet fakaszthatnánk. Egy valamit megtehetünk, s ezt meg is tesszük haladéktalanul. A fő­városban, a Kékgolyó utca 6. szám alatt székel a Pest megyei Víz- és Csatorna Vál­lalat. Felkerestük itt Radovits József igazgatót, aki ismeri és megérti a panaszokat. * — Orvosolhatók? — szegez­zük neki a kérdést. Nem lehet rá igennel vagy nemmel felelni. Töpreng, ho­gyan is kezdje? — Hallhatnánk valamit a vállalat felépítéséről? — Erden, Szentendrén, Du­nakeszin, Gödöllőn, Ceglé­den és SzigetszentmiklÓ6on kirendeltségünk működik. Egy-egy kirendeltség több üzemegységet irányít. Három­száztízen vagyunk összesen. Egyébként a megye területén még egy vállalat lát el olyan feladatokat, mint a mienk: Vácott, a Dunamenti Vízmű. — Mik ezek a feladatok? — Egyrészt kutakat fúrunk, hálózatot építünk, évente kö­rülbelül 40—50 kilométer vízhálózatot, másrészt a víz­művek üzemeltetéséről gon­doskodunk. — Valóban az érdiek sinylik meg legjobban a vízhiányt? — Ott, bizony, nemcsak nyá­ron, de az év egyéb szakaiban is bajok mutatkoznak, épp, hogy a legminimálisabb szük­ségletek elégíthetők ki. Jelen­leg azonban azok sem ... — Miért? — A hálózat nagyobb mér­tékben bővült, mint ahogy a víznyerési lehetőségek gyara­podtak. Érden ugyanis karszt- kutakra alapozták a vízmü­vet — Karsztkutakra? — Igen, olyan kutakra, amelyek a hegyi kövek repe­déseiben, pórusaiban felgyü­lemlett vízből táplálkoznak. — De hisz’ Érd alatt folyik o Duna! Mi szükség volt a karsztkutakra? A szakemberek véleménye szerint az érdi Duna-parton csak meszes, vasas, rossz mi­nőségű víz nyerhető. Min­denesetre három éve fúrtak ott is egy kűtat, 1600 liter vi­zet ad percenként. Az ellene emelt kifogások nem változ­tak, a KÖJÁL jobb híján, most mégis engedélyezte, hogy bekapcsolhassuk a közháló­zatba. Már dolgozunk vele, Magyar Pamutipar Budapest tv. Erke! u. 30. ^elvesz 16 évet betöltött leányokat qépen betanuld dolqozónak. FELVETEL AZONNAL körülbelül augusztus köze­pétől, ideiglenes gépházat te­remtve hozzá, részt vesz a szolgáltatásban. November l-ig használjuk majd. Addig elválik, hogy a huzamosabb igénybevétel ront-e vagy ja­vít-e vizén, s hogy egyáltalán érdemes-e végleges gépházat létesíteni hozzá, érdemes-e az elektromos energiát oda­vezetni, vagyis, hogy érde­mes-e több százezer forintot ráfordítani? Az érdi kiren­deltséghez tartozó Pílísszent- ivánon és Pilisvörösváron ha­sonlóképp válságos a hely­zet. A pilisi szénbánya ugyanis 50—60 méterrel bővítette munkaterületét, ez pedig a két községet ellátó karsztkút vizé­nek fokozatos apadását okoz­ta. Tavaly még naponta 350— 460 köbmétert emelhettünk ki belőle, ma viszont már csak 40 köbmétert, ami semmire sem elég. Augusztus elejétől azonban ismét ki tudjuk majd elégíteni a két község ivóvíz- igényét: a bánya körülbelül 700—800 köbméter tiszta, ivás- ra alkalmas vizet hoz felszín­re és bocsát rendelkezésünkre naponta. — Mit írhatunk a szent­endreieknek? — Húsz-harminc éve, mi­kor a város vízmüvét megépí­tettéit, az ipartelepek vízellá­tásához 150 milliméteres nyo­mócsövet fektettek le. Ez a cső ma már nem képes a szüksé­ges vízmennyiséget átbocsá­tóm. Emiatt az üzemeket még télen sem tudjuk megfelelően ellátni, s természetesen gyap­júszövő gyárával együtt, Po- máz községet sem, ahová szin­tén ezen a 150 milliméteres nyomócsövön keresztül kelle­ne eljuttatnunk a vizet. Vál­toztatni legjobb esetben csak jövőre, vagy még későbben, a teljes gerincvezeték kicserélé­sével lehet. Több millió forin­tos munka — csak központi hitelforrás biztosíthatja meg­valósulását. — Addig? Átmenetileg magán a városon úgy segí­tünk, hogy üdülőövezetének, az úgynevezett Petyinapis- mánynak vízellátását Leány­falu vízmüvével, a két csőhá­lózat összekötésével biztosít­juk. Sajnos, az ipartelepeken ez semmit sem segít. Azok vízellátásának megjavítására különböző megoldások kínál­koznak. Tervezésnek kell majd eldönteni, hogy közülük melyik a leggazdaságosabb és legbiztonságosabb. — Mi a helyzet Dunakeszin és Gödöllőn? — Dunakeszin most készült el egy új, naponta 5—6 ezer köbméter vizet adó csáposkút, s ez a vízhiányt megszüntet­te. Egyelőre Gödöllőn sincs baj. Az új, úgynevezett északi vízmű és a most elkészült öreghegyi, 500 köbméteres vasbeton tároló üzembe helye­zésével e város vízellátása biztosítottnak tekinthető. Pé- celé azonban továbbra sem. Az ottani vízhiányt csak azoknak a kutaknak a be­kapcsolása fogja megszüntet­ne nytiijcn hibás háztartási gépéhez! Veszélyes! Mosógépét, centrifugáját, porszívóját, padlókefélőjét, hajszárítóját, kávédarálóját, vasalóját stb. SZAKSZERŰEN JAVÍTJUK IrtJ ■ Vas- és Fém ipari Ütsz Érd Sándor u. 2. alatti üzemében ni, amelyeket a vízműtársulat most építtet. Az építtetőnek mindent el kell követnie, hogy a kutak legkésőbb ez év végé­re elkészüljenek. — A megye egyéb helysé­geiben, kivéve Ceglédet, mint­hogy az ottani állapotokról külön cikkben számoltunk be, minden rendben? — Még Aszódon is gond a vízellátás. A kis teljesítményű kutak képtelenek az igényeket ki- elégíteni. Javulást csak a Galga partján megépítendő új vízmű hozhatna. Sajnos* Aszódon nincs vízműtársulat,; a lakosságra nem támaszkod-; hat a községi tanács. Állami hitelből vagy községfejlesztésí alapból kell, lassú ütemben építkeznie. Legofcosabban tenné, ha vízműtársulatot szervezne, s a lakosság fej­lesztési hozzájárulására tá­maszkodna. Elsősorban a la­kosság érdeke a mielőbbi megoldás. — Írhatnánk valamit a szi- getszentmiklósi kirendeltség­ről is? — Kivéve a nagyon száraz időket, Ráckeve, Szigetújfalu, Bugyi és Dömsöd vízellátása elfogadható. Szigetszentmik- lósé azonban nem. E község­ben a vízmű ugyanis, hidrofo- ros megoldással, a Csepel Autógyár lakótelepének vízel­látására épült. A lakótelepet azonban az eredetileg terve­zett többszörösére fejlesztet­ték, és Szigetszentmiklós más részeit is rákapcsolták a víz­műre. Egy idő óta a hidrofo- ros berendezés a megnöveke­dett vízigényt már nem tud­ja kielégíteni. Épp ma tár­gyaltam a megyei tanács épí­tési és közlekedési osztályá­val, hogy amíg egy 5—600 köbméteres vasbeton-víztor­nyot nem építenek, ideiglene­sen, egy 100 köbméteres hid­roglóbusszal is megjavíthat­nánk valamelyest a község vízellátását. A megyei tanács, saját hiteléből, a hidrogló- bust a jövő év elején meg­építteti, a víztoronyra vonat­kozóan azonban nem született döntés. — A lakosságtól türelmet, megértést, támogatást kérünk, és azt, hogy vezetéki vízzel ne lo­csoljanak! A csövek kereszt- metszete, a kutak csökkenő teljesítménye teszi szükséges­sé e korlátozást. Akadnak, akik még a házuk tetejét is locsolják, hogy a szobákban ne legyen melegük ... Akkor teszik ezt, amikor másoknak a főzéshez szükséges víz is gond. Úgy hiszem tehát, nem megalapozatlan a több meg­értésre, nagyobb belátásra vo­natkozó kérés. Polgár István Divat és régiség Az utóbbi években sokan vásá­rolnak régiségeket lakásuk dí­szítéséhez. A Bizományi Áru­ház öt budapesti üzletében gazdag választékot találnak a hazai és külföldi érdeklődők, a múltat idéző tárgyakból. A XVI.—XIX. századból származó fegyverek, mozsarak, da­rálók, vörösréz sütőformák, régi petróleumlámpák nem­csak a műgyűjtőket, hanem a múzeumi szakembereket is vonzzák ezekbe az üzletekbe Pofon helyett Dunaharasztin hajszálhíja el­gázoltunk egy gyereket. Au­tónk a megengedett sebes­ségnél lassabban haladt, óva­tos vezetőnk pontosan betart­ja mindig a KRESZ-1. De a tíz év körüli fiú, aki az utca másik oldaláról, alig tíz mé­terre a kocsi előtt hirtelen elénk fordult kerékpárján ... Képzelhető, hogy a válsá­gos pillanatban torkomban dobogott a szívem. Aztán pe­dig, amikor már a kisfiú a fék csikorgó zenekisérete mellett sértetlenül az árok­ba ért és leugrott biciklijé­ről, elöntött a méreg a kö­lyök felelőtlensége miatt. Megálljt kiáltottam gépnek és gyereknek, s odaszólítottam a kocsihoz. Szó nélkül enge­delmeskedett. Bevallom, fel­tett szándékom volt legalább egy alapos pofont lekenni, ilyen esetben — mondhat bár­ki akármit — nincs ennél ha­tásosabb nevelőeszköz. De amint ott állt előttem sá­padtan és az átélt ijedelem­től — akárcsak én — még mindig reszketve, s kérdé­semre azonnal beismerve vét­két, megszántam. Épphogy meg szidtam egy kicsit. Ügy érzem, gyengeségem nem volt helyes. Ott tátotta a száját néhány gyerek, sőt felnőtt, nem egy kerékpárral (lerítt róluk, csupa autósve- szedelem), azt hiszem a fiú arcán marosak tömegoktató célzattal is jobb lett volna elhelyezni akár csupán egy jelképes legyintést. Ha leg­alább tudnám, hogy az édesanyja — amikor a szem­tanúktól meghallotta, milyeh kitűnő kerékpáros a mag­zata —, megfelelő testi dicséret­ben részesítette a gyereket, s amíg nem lesz idővel meg­bízható közlekedő, a kerék­párját is lelakatolta. —y —e Járdaépítés - szépséghibával Rendbehozzák a tizenkettes út nagymarosi szakaszát Szinte hihetetlen, de az elő­készületek már megtörténtek és a Budapesti Útügyi Igazga­tóság Útépítő Üzemi Válla­lat felvonulni készül, vagy ta­lán már fel is vonult, hogy véget vessen a Budapestről Szob felé vezető 12-es fő­útvonal nagymarosi átkelő szakaszán időtlen idők óta uralkodó és általunk is már annyiszor szóvá tett, áldatlan állapotoknak. Eltüntesse a kátyúkat, gödröket és . sima aszfalttal burkolja a meglehe­tősen szűk Pécsi meg Szobi utcákat, amelyeken eddig az átmenő forgalom két irány­ban bonyolódott. No meg a hasonlóan keskeny Ságvári Endre utcát. Újjávarázsolt út­teste része lesz az országút át­kelő szakaszának, mert bevezetik Nagymaroson az egyirányú forgalmat. Más megoldás nincs, a ter- vezgetések során felmerült különböző elgondolások ki­vitelezése túl sokba kerülne és az ésszerű takarékosság csak helyeselhető. Ésszerűt­len garasoskodás lenne vi­szont, ha az úttest korsze­rűsítésével egy időben nem csinálnák meg a három utca járdáit is. Végtére mega Nagymaros is üdülőhely és a máshová autózók is átkelnek a községen keresztül vezető útszakaszon. Nagy errefelé az idegenforgalom, bizony nem mindegy, hogy a jó kocsiútat milyen járda szegélyezi. Éppen ezért az Útépítő Vál­lalat elkészítette a jár­daépítés tervét és költségve­tését is. Aszfaltburkolatot tervezett, ami az utcák érin­tett részében másfél millió­ba kerül. Sok? Ahogy vesz- szük! Maga a vállalat pél­dául drágálja és közölte a Nagymarosi Községi Tanács­csal, hogy a járdák aszfalttal való burkolását csak 300 ezer forint hozzájárulás le­fizetése esetén vállalja. A község tavaly erre a célra már adott 63 ezer forintot, többet nem tud, sok minden­re kell idén a pénze. Azért a járdával mégis tör­ténik valami. Korszerűsítés helyett tata­rozza a vállalat. SALLAI ÉS FÜRST Ma 33 éve, 1932. július 29-én sta- táriális tárgyaláson halaira ítél­ték, majd kivégezték Sallai Im­rét és Fürst Sándort, a Kommu­nisták Magyarországi Pártja két vezetőjét. „A KOMMUNISTA SZERVEZKEDÉSBEN azért vettem részt, mert teljes meggyőződés­sel a háború ellen voltam” — így felelt Sallai Imre, a véres kezű. annyi igaz hazafit halálba küldő Törekynek, amikor a statáriális bíróság megkezdte a formális kihallgatást Mert jogi formaság volt csupán ott, abban a Markó ut­cai teremben akkor minden: bíró és ügyész, vád és védelem — az ítélet hónapokkal előbb készen állt. A történelem eddig talán legsúlyo­sabb gazdasági világválságának közepén, a fasizmus németországi hatalomra jutásának előestéjén, a Horthy-rendszer bizonyítani akart: a külföld előtt igazolni hatalma erejét, az éhező, annyi szenvedéstől gyötört magyar munkásoknak és parasztoknak pedig kérlelhe- tetlenségét: vigyázzon mindenki, mert könyör­telen a leszámolás. Az ürügy maga is örödögi volt: egy nemzetközi kalandor felrobbantotta a biatorbágyi viaduktot, s nyomban meghir­dették a statáriumot, amelynek előre rftegter- vezett célja a kommunista mozgalom, a gaz­dasági és a politikai elnyomás ellen mind erő­teljesebben, határozottabban fellépő munká­sok és parasztok elhallgattatása volt. Az il­legális párt helyiségében Budapesten egy Thék Endre utcai házban fogták el Sallai Imrét és Fürst Sándort, s kegyetlen kínzás, barbár vallatás után állították mindkettőjüket a Tö- reky tanács elé. SALLAI IMRE AKKOR 35 ÉVES VOLT, Fürst Sándor hat esztendővel fiatalabb. Sal­lai a Tanácsköztársaság idején felelős tisztsé­get viselt, az azután következő időszakban a nemzetközi munkásmozgalomban tevékenyke­dett — Fürst Sándor az 1919 utáni hazai moz­galom neveltje. Életútjuk a forradalmi harc­ban találkozott. Együtt küzdöttek, együtt szer­vezték a pártot — Sallai 1931-től a KMP tit­kárságát vezette —. együtt hirdették: nincs már mesze egy jobb világ. Sallai Imre a sira­lomházból küldött üzenetében így beszélt: „A helyemre százan és ezren lépnek. Az eszme, amelyért éltem és dolgoztam, győzni fog... Közeleg egy szebb és jobb korszak, és az a mi harcaink eredménye is lesz”. A rögtönítélő bíróság csak egyféle ítéletet hozhatott: halált. De még be sem vonultak a terembe a bírák, amikor megmozdult a világ jobbik fele: táviratok áradata özönlött Buda­pestre. Tiltakoztak angol és francia munká­sok, világhírű jogászok, gondolkodók, tiltako­zott Thomas Mann. Romain Rolland, Käthe Kollwitz... mindhiába. A Horthy-fasizmus nem ismert kíméletet, amikor meg akarta fe­lemlíteni a dolgozó tömegeket. HŐSKÉNT ÉLT. hősként állt a bírák előtt, hősként halt meg Sallai és Fürst. S eljött a kor, amelyért fiatal életüket adták, a legtöb­bet, amit ember osztályáért, társaiért, népiéért feláldozhat: itt az új világ, s népünk most tiszteleg a mártírok emlékének. Emlékezik és nem felejt: érte, mai életéért vállalta a halált ma 35 éve Sallai és Fürst. | Az nem kerül másfél millió­ba. Ahol betonlap fedi a jár­dát, ott ez a burkolat marad, ; csak éppen felszedik, kiegyen­getik a helyét, aztán visszate­szik és pótolják az esetleg hiányzó lapokat. Ahol pedig kőkocka a járdaburkolat, ugyanígy járnak el és ahol csuprán döngölt föld, ott újra döngölitek. Legalább nem lesz egyhangú, bár így szép lát­ványnak sem mondható a fő­útvonalat szegélyező utca. Néhány év múltán psedig, amikor már az új mechaniz­mus kellőképpien megörege­dett biztosan sor kerül megint a három utcában járdaépítés­re, hiszen örökre ilyen tarka- . barka csak nem marad. Sor kerül megint tervezésre, jóvá­hagyásra, felvonulásra, járda­bontásra meg újjáépítésre, hogy a kocsiúttal egyforma le­gyen a járdaburkolat. Termé­szetesen ennek a költsége a most kiadott százezreken felül megint legalább másfél millió lesz. Az más lapra tartozik, ho­gyan egyeztethető össze ez az eljárás az új gazdasági irányí­tás módszereivel. Egy feltétle­nül megvalósítandó munka elvégzése múlhat-e a költsé­gek 20 százalékán? Különösen most, amikor már mindenki tudja, sőt ki is mondhatja, hogy az időleges megoldás — még ha kevesebbe kerül is — végtére sokkal drágább a költ­ségesebb, de időtálló megoldás­nál. Nemcsak utcaburkolat esetében, bármi másnál is. Sz. E. FELVÉTELRE KERESÜNK BUDAPESTI MUNKAHaYRE szerkezetidkor, hegesztő, marós, esztergályos, mintakészítő szakmunkást, férfi segédmunkásokat, portásokat, valamint VIDÉKI MUNKÁRA lakatosokat, hegesztőket, csőszerelőket és festő szakmunkásokat. ORSZÁGOS BANYAGÉPGYARTö V. Bp. IV, Baross u. 91-95. Lantos László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom