Pest Megyei Hírlap, 1967. július (11. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-27 / 175. szám

XX. ÉVFOLYAM, 174. SZÁM 1967. JULIUS 27., CSÜTÖRTÖK A Rákóczi és a Hunyadi tsz-ben befejezték az aratást Az aratásról érdeklődtünk a termelőszövetkezetekben. A Rákóczi Termelőszövetke­zet üzemgazdászával a reggeli autóbusznál találkoztunk. Minden a legjobb ütemben ha­lad. Az aratást kedden befejez­ték, a szalmát lehúzták a tarlókról, a cséplést a jö­vő héten kezdik, a Gógányban. Két hét eltelté­vel már az is kiderült, hogy a hirtelen jött nagy eső nem okozott kárt a gabonában, minden másnak, és legfőkép­pen a kukoricának, nagyon jót tett. Sz. Tóth László, a Szabadság Termelőszövetkezet főagronó- rnusa arra a kérésre, hogy mi­kor fejezik be az aratást, így válaszolt: — Az attól függ, hagy a gépjavító állomástól kapott négy kombájnból csak ket­tő áll, vagy három? Mégis reméljük, hogy ha az idő kedvez, hamarosan sike­rül befejezni a betakarítást. — Az ön véleménye szerint mi az oka, hogy a gépek eny- nyit állnak? — Kettős oka van. Az egyik, hogy ezek a gépek már öregek és így a természetes elhaszná­lódás is okoz zűröket, a másik a nem egészen megfelelő javí­tásban rejlik. Ennek ellenére ismétlem, bízunk abban, hogy hamarosan befejezzük. Pedig a Szabadság Termelő- szövetkezetben a gabonaterület kilencvenkilenc százalékát kombájnnal vágják le. Huszár Kálmán, a Hunyadi Termelőszövetkezet elnöke már erről tájékoztat, hogy hétfőn befejezték az ara­tást. A nagy eső nem okozott kárt, annál jobban nőtt a kukorica. Hozzákezdenek a csépléshez, mert náluk nagy területen aratógéppel dolgoztak, ugyanis a kombájn nem tudott rámen­ni a megázott talajra. Az Arany János Tsz elnöke, Szegedi János örült a nagy esőnek. Azt mondja, mindenre jól jött. Az aratást augusztus elseje és ötödiké között sze­retnék befejezni. A termelő- szövetkezet gabonaterületén teljes egészében kombájn­énál végezték a betakarí­tást. Utána a városi szérűskertek- ben, a magánosok és a legel­tetési bizottság gabonáját fog­ják bérben elcsépelni. — Miért, ez olyan jó üzlet? — Nem a legjobb, de végül is valakinek ezt is meg kell csinálni — válaszolja Szegedi János. A Dózsa és a Petőfi termelő- szövetkezetek elnökei a terüle­tet járták egész nap. A gépjavító állomáson a ve­zetőhelyettessel beszélünk. Sz. Tóth László keserű kijelenté­sét idézzük. Tiltakozik, ök ugyanis — mint mondja — nem tudnak arról, hogy a gépek ennyit álltak volna az aratás alatt. Igaz, hogy vannak kilencéves kombájnjaik is (a gépeket tíz évre „tervezik”, de addig nem szoktak kitartani, de ha jelen­tik a hibát, azonnal megy ki a műhelykocsi. Igaz ugyan, hogy minden alkatrészt megkapnak a javításhoz, de azokat Pestről, Kecskemétről vagy éppen Szol­nokról kell összehordani. — Nem tudom elhinni, hogy a Szabadságban ilyen megtör­ténhetett — búcsúzik hitetlen- kedve a gépjavító állomás ve­zetőjének helyettese. (b. h.) KÉTARCÚ VAROS: Virágos utcák legelésző tehenek A Damjanich u. 2. számú ház előtt meg kell állni. Cso­dálatos kis kert húzódik előt­te. A kert tulajdonosa, Görög néni éppen locsolja a virágo­kat. — Megéri a fáradságot? — Meg, fiam. Nagyon sze­retem a virágot, és boldog va­gyok, ha mások is gyönyör­ködnek benne. Igaz ugyan, hogy akad néha egy-egy isme­retlen — minek is nevez­zem — aki leszaggatja és el­dobja a virágot. Csak azt sajnálom, hogy eldobja. Mert- ha lánynak vinné, bizisten nem sajnálnám. — Megbecsülik a munká­ját? — Azt hiszem, igen. Nem­rég kaptam meg a „községfej­lesztésért” érem ezüst foko­zatát. Görög néni háza mellett még két ház díszeleg virá­goskerttel. Ahogy a Tázerdei útra kanyarodok, a kocsmáig olyan az út, mintha gazdátlan lenne. Szemét, szemét min­denütt. Most már a kíváncsiság hajt. Az Encsi utcába tévedek. Az idén nem olyan szép, mint az elmúlt esztendőkben. Három­négy ház előtt dudva és gyom csúfítja az utcát. A legszebb kert a 19-es és a 29-es számú ház előtt van. Tovább megyek. A Derko- vits (Póka utca) utcáról már sokat írtunk. Itt van a város szívében, de a bozót az min­den évben magasabb lesz. Eddig csak bozót volt, most már malacok is vannak, bé­késen legelészgetnek egy kis fiú felügyelete mellett. A tej­bolt, az iparos klub és az autóbuszmegálló szomszédsá­gában. A Barcsai utca képe sem különb. A Szolnoki úton is számta­lan kis virágoskert teszi han­gulatosabbá az utca képét. Csakhogy itt a tehenekkel van a baj. Némely tehéntartó gazda, úgylátszik, meg akar­ja spórolni a legeltetési dí­jat, és aztán mások kertjének virágaival hizlalja teheneit. — th — A mai vb előtt: VÁROSFEJLESZTÉSI VERSENY Ma ülést tart a városi ta­nács végrehajtó bizottsága. Egyebek között megtárgyalja a NEB második félévi munkatervét. Szó lesz Nagy­kőrös város hatszáz éves év­fordulóján rendezendő ünnep­ségsorozatról, és az idei vá­rosfejlesztési verseny meghir­detéséről. Az építők késtek Állnak a sserolók Szállítják már Angliából a konzervgyár új dobozüzemé­nek gépi berendezéseit. Nyolc vagon gép és az alkatrészek egy része már megérkezett. Amint az építők átadják a csarnokot, az angol szerelők munkához látnak. De, mikor adják át? A 21-es Állami Építőipari Vállalatnál a főépítésvezető nincs benn. A konzervgyár műszaki osz­tályán — B. Tóth Ferenc: — Csúszás lesz az átadásnál. De nem én vagyok az illeté­kes. A beruházásnál tessék ér­deklődni. A beruházási csoporttól Szatmári Gyula: — A dobozüzemet a 21-es Állami Építőipari Vállalatnak ez év május elejére kellett volna átadnia. Az akadályok miatt mi belementünk a július 30-i átadásba. Most szóltak, hogy kész az üzem földszint­je, lehet szerelni. Különben nézze meg! Be lehet oda sze­relni érzékeny gépeket? Az an­gol szerelők csak teljesen szá­raz helyiségben kezdenek a munkához, mert a finom gé­peknek nem tesz jót a ned­vesség. EPER Az idén jól fizetett az eper, bár az eperszedés idején sok­sok eső zúdult a kis kertekre. Mégis háromszáznegyven má­zsa epret sikerült felvásárol­niuk a tervezett száznyolcvan mázsa helyett a földműves­szövetkezet felvásárlóinak. Hatvan év — kapával Nincsen kéznél ceruza, se rajzpapír, ezért élőszóval pró­bálom megrajzolni Gy. Balog Ambrust, fején a becsületben megöregedett kalappal. Dere­kán szellős ing. A gatyakorcá- ról ujjnyi vasdarab fityeg. A két bokáján gumi feszül. Es amivel talán az elején kellett volna kezdeni, féltesttel a ka­panyélre támaszkodik. Gy. Balog Ambrus hatvan­nyolc esztendős, a Dózsa Ter­melőszövetkezet tagja. A vál­lalt paradicsomtáblát kapálja. Jó ok egy szuszra, hogy meg­álltam mellette. A kalap a hő­ség ellen véd. A gatyamadza­gon fityegő vasdarab a kapa­pucoló. A gumira pedig azért van szükség, hogy azzal szo­rítja meg a gatyaszárat, ami­kor csajtos, azaz harmatos a tábla. A legnagyobb becsülete a kapának van, amely Balog Ambrus hosszú életének való­ságos osztályosa. De hadd mondja ő. — Árendás ember gyereke voltam. Annyi földje nem volt az apámnak, mint a körmöm feketéje. Amikor meg tudtam fogni a kapanyelet, már csi­nálni kellett. Ez a szegény em­ber sora. — Amikor pedig felnőttem, nem tehettem egyebet, csak azt, amit az apám házában láttam, tanultam. Panaszkod­jak? Minek? Kinek? A pa- i rasztembernek ez a sora. En is: béreltem. Volt uborkám, pa- i radicsomom. Jaj, maga arrólj nem is tud, hogy valamikor j öí fillér volt a paradicsom. De j sok éjszakán ott álltunk aj gyár kapuja előtt. A fél határi I I I s i várakozott az átadásra és bi­zony ránk világosodott, mire megszabadultunk. — Életemben egyszer kap­tam bele nagyobb darab földbe Húsz hold jókora terü­let. Mire kiszabadultam belő­le, tizenkétezer forint adóhát­ralékom lett. A gazda még úgy sem akarta visszavenni az árendát, ahogyan a föld be volt munkálva. Még az utolsó tíz jércét is elkívánta tőlem. — Földje nem volt, Ambri bácsi? Hát akkor, hogy lépett be? — Ahogy a többiek. Mentem az ismerősökkel. Ök a Dózsába iratkoztak, én is ott írtam alá. — Vállalt? — Mindig! Az idén is van vékás paprikám, ugyanannyi korai krumpli, meg paradi­csom. — Elég is ennyi! — No meg az a százhatvan nap, amit az idén is a közös­ben ledolgoztam. Eddig! öreg embernek elég! — Es meddig akar még dol­gozni? — Azt mondják, hogy het­venéves korban nyugdíjba küldenek. Hát addig kihúzom. (rossi) SZOMBATON tanácsülés Szombaton reggel kilenc órakor a művelődési ház eme­leti tanácstermében ülést tart a városi tanács. A város kereskedelmi hely­zetéről a kereskedelmi fel­ügyelő számol be. Dr. Csete Lajos pénzügyi osztályvezető a városfejlesztési alap tél évi gazdálkodásáról, illetve fel- használásáról ad jelentést a tanácsülésnek. Két ösztöndíj folyósításának kérelmét is előterjesztik jóvá­hagyásra a városi tanácsnak. Könyvcsere — még hórom napig Augusztus elsejétől egy hó­napon át, rendes nyári szüne­tet tart a városi könyvtár. Még három napig lehet az ol­vasóknál levő könyveket ki­cserélni. MIT LÁTUNK MA A MOZIBAN? Királylány a feleségem Gina Lollobrigida és Gerard Philippe nagy sikerű francia filmjének felújítása. Korhatár nélkül megtekinthető. Kísérőműsor: Magyar hír­adó. Előadások kezdete: fél 6 és 8 órakor. REPÜLŐVEL, KAMIONNAL - EXPORTRA ból az NDK-ba kilenc, Csehszlo­vákiába nyolc va­gonnal indítottak. Ráfizetett a fűrészporos kályhára Szeretik Nagykőrösön a fű­részporos kályhát. Jól melegít, olcsó a belévaló tüzelőanyag, nem kell sokat utánajárni, sem messzire menni érte. A ládagyárban szívesen adnak mindenkinek. Ebből fakad, hogy keresik ezt a nem muta­tós, de jó kályhát. Kitűnő üz­leti lehetőség ez, élelmes em­berek számára. Felfedezte ezt Khirer József <s (Nagykőrös, Losonczy u. 17.), akit ipari vállalkozás fenntar­tásával elkövetett üzérkedés miatt ítélt el a közelmúltban a városi bíróság. Khirer József, akinek ere­deti foglalkozása hentes és mészáros, ezerkilencszázhat- van óta pedig az Arany János Termelőszövetkezet pártoló tagja, az elmúlt év augusztu­sának végén megállapodott Kollár Dezső lakatossal, hogy az általa vásárolt hulladék- lemezekből, Kollár fűrészporos kályhát készít és azt eladják. Kollár ráállt az üzletre. Ak­koriban a konzervgyár Ceglédi úti gépüzemében dolgozott la­katosként, és a munkaidő le­jártával bedolgozott Khirernél. Később otthagyta a munkahe­lyét és csak Khirernél dolgo­zott — november végéig. Ez­alatt tizenöt kályhát készített el. A kályhákat ő maga, vala­mint Molnár László, Józan Imre és Olajos János adták el a piacon. Egyen nem sikerült túladni mindössze, amit a nyo­mozás során le is foglaltak. A kályhák átlagára négyszázöt­ven forint volt. A tényleges ér­tékük, a MÉK-telepen vett ha­szonvas ára és a munkadíj együtt, kettőszázötven forintot tett ki. Kollár Dénes naponta har­minc-negyven forintot és há­romszori étkezést kapott Khi­rer Józseftől, ennek fejében gyártotta a kályhákat. Közben lakatosjavításokat is végzett. Az összes bevétel körülbelül hatezerhétszázötven forintot tett ki, és körülbelül három­ezer forint volt Khirer József tiszta haszna. A tárgyalás során Khirer József öt kályha készítését is­merte el, Kollár Dezső viszont tizennyolcról beszélt. Szakem­ber véleménye szerint abbój a vasmennyiségből és azzal az eljárással, amellyel Kollár a kályhákat készítette, tizenöt készülhetett el. A bíróság tehát ezt fogadta el. A városi bíróság Khirer Jó­zsefet egyrendbeli ipari vál­lalkozás fenntartásával elkö­vetett üzérkedésben mondotta ki bűnösnek és ezért hathóna­pi felfüggesztett szabadság- vesztésre ítélte, valamint kö­telezte ezerötszáz forint pénz- büntetés megfizetésére. Arról akartam írni, hogy itt a szép idő és milyen sokan töltik a szabadságukat, a vá­ros, sőt az ország határain túl. Gyakran halljuk, mosf ez ment el, az utazott el. Gon­doltam, jó szellős, nyári anya­got kerekítek belőle. Pillanatok alatt halomra dőltek elképzeléseim. Mert kiderült, hogy amíg az előző évek első felében ötvenen- hatvanan utaztak IBUSZ-szal külföldre, Idén július végéig mindössze tízen. Mi az oka? Talán a sok gépkocsiban rejlik. Az autótulajdonosok ugyanis „maszek” intézik a kiutazással járó formaságo­kat. Talán abban, hogy a gyárak olykor-olykor maguk szerveznek csoportos külföl­di utazásokat, és oka lehet az is, hogy a KISZ-korú fiatalok olcsóbb, a zsebük tartalmá­a Kőcser Pedagógusok az Uj Eleiben Tíz mezőgazdasági tanulót szerződtetnek A kocséri Űj Élet Termelő- szövetkezet a közelmúltban baráti látogatásra és bemuta­tóra hívta meg az általános iskola nevelőit. Bemutattak a termelőszövetkezet zöldségker- tészetét, borj únéveldéjét, ba­romfi tenyészetét, valamint is­mertették a nevelőkkel a gazdasági eredményeket is. Szó volt többek közt a ter­melőszövetkezeti tagok jöve­delméről és a fiatalok helyze­téről. A látogatás célja, hogy a fiataloknak a nevelők megfe­lelően tudjanak tájékoztatási adni a pályaválasztásnál. Elő­reláthatólag ebben az évben is tíz fiatalt szerződtet a terme­lőszövetkezet a nevelők segít­ségével — mezőgazdasági ta­nulónak. ba — Ksvesebben utaznak az IBUSZ-szal. vagy... nak jobban megfelelő EX- § PRESS utakra mennek. — A városban két helyen — $ a művelődési házban és a ^ földművesszövetkezetnél — $ van IBUSZ-kirendeltség. A $ helyzet mind a kettőnél ha- 5 sonló. Lehet, hogy az IBUSZ ^ tönkremegy? Vagy csak- $ ugyan nem szeretnek utazni $ a nagykőrösiek? 5----------------- j 3 000 kilométeres sebesség j — 30 kilométeres magasság ; V Versinyin főmarsall, a szov-: jet légierő főparancsnoka, a: TASZSZ tudósítójának adott: nyilatkozatában kijelentette, > hogy a szovjet pilóták előtt; már nem akadály az óránként: háromezer km-es repülési se- j besség és a 30 km-es magasság : Kocsik kocsikat érnek a MÉK- telepen. Alig győ­zik a nagy szezont. Kamionok sora­koznak, teher- \ autók rogyadoz- j nak, az édes, illa- j tos árutól. A nap i sztárja, a görög- I dinnye. A mai ex- 1 porttétel három- I négy vagon, és az | első szállítmányt a I finnek, svédek és í a nyugatnémetek I élvezik. Hűtővago- I nokban, naponta i egy-két vagon j kajszibarackot I szállítanak az | NSZK-ba. Repfi- ? lővel érkezik az I NSZK-ba az ubor­ka, eddig három | vagonnal ment el, míg Csehszlová- £ kiába négy vagon | uborkát exportál- | tak. A paradicsom és a paprika mindig kedvelt „gyü­mölcs”, nyugaton, keleten p?varánt Az NSZK-ba ed­dig három vagon paprikát exportál­tak, paradicsom-

Next

/
Oldalképek
Tartalom