Pest Megyei Hírlap, 1967. július (11. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-23 / 172. szám
1967. TŰLITTS 23.. VASÁRNAP fÉfí ti tevét 'kMívIod RIMMA KAZAKOVA: A KÍSÉRLET |arianna egész éjjel az új jövevényről, Arkagyijról álmodott. Megjelent előtte a fiú szomorkás arca, szürkéskék szeme, szigorú szája, szőke haja és mosolya. Másnap reggel a laboratóriumba érve azonnal hivatta Arkagyijt. — Nem értettem magát tegnap — mondta. — Milyen kísérletről van szó? Miért nem akarja leadni az írásbeli jelentést? Vagy csak tréfál? — Nem, ez nem tréfa. — Tudja, mit ajánl nekem? — Tudom. Hogy szegje meg az utasítást! — Nem a formalitásról van szó. Maga nem szerelmes kisasszony, hanem tudós. Tessék, vegye elő a diktafont, és a szöveget majd megvitatjuk. — Csakhogy a kísérlet titkos és estére mindenki tudni fog mindent. — Ugyan, honnan tudnák meg? — Ajaj, a falnak is füle van!... — Én pedig így nem engedélyezem a kísérletet. Befejeztük! A karai katasztrófa után... — Igen, igen ... — mélázott el Arkagyij. — No. hogy tetszenek magának a hetes osztályon dolgozó fiúk? — változtatott témát Marianna. — Kedvesek. Naivak és tehetségesek, mint ez ógörög istenek. , — Délután elutazom ——, mondta Marianna a liftbe lépve. — Repülővel... Kellemes időtöltést kívánok. É jjel újra Arkagyijról álmodott. Margarétás réten jártak. Arkagyij letépett egy virágot és mondta: „Szeret, nem szeret, szeret...” Majd hirtelen eldobta a margarétát. „Marianna! Próbáljon már megérteni .. Karaiban az a... De hát csak nem gondolja, hogy minden katasztrófa ellen biztosítva vagyunk!? Miért ne oldhatnám meg egyedül a kísérletet? Miért ez a bizalmatlanság? Ha tanulatlan iparos lennék, nem kaptam volna diplomát. De így .. Marianna a virágszirmokat tépdeste. „Szeret, nem szeret, szeret..„Marianna! A maga életének értelmét egy-egy teázás és parancskiadás jelenti? „Szeret, nem szeret, szeret, nem szeret —, aztán hogy van tovább?” „Maga az előírások, a kutatói utasításod rabja”. Nevetséges fiú, szörnyen nevetséges kölyök. Segíteni kellene neki ... Csakhogy a karai katasztrófa mindazok után történt, hogy a terveket már háromszor megerősítették. A fiú megfogta a kezét: „Ügy szeretném, ha megértene. Engedélyezze a kísérletet”. „És a kockázat?” „Ugyan! Én csak annyit mondhatok, hogy nem veszélyes. Ha minden sikerül„És ha bem sikerül?” „Nem ez a legfontosabb. Ha nem nekem — sikerül majd másnak.. Másnap röpke értekezlet volt a hetes osztályon. Marianna a megbeszélés után így szól Arkagyíjhoz: — Nos, jól irányítok? Mindenkit szélnek eresztettem. A gyerekek két napra a hegyekbe mehetnek. Arkagyij a lépcsőig kísérte Mariannát — Nagyon sajnálom, hogy nem tudok segíte- Jii — mondta a lány. — Hagyja a sajnálkozást. — Bár a szívem azt súgja... — Hallgasson a szívére. Marianna zavarba jött. — Mondja, nem ismer véletlenül egy régi Versikét: „Szeret, nem szeret, szeret, nem*szeret .. SIMONYI IMRE: Megyünk ketten Megyünk ketten, megyünk égve. föl északi hóra, jégre, havat, jeget olvasztani, magunkat megfagyasztani. — Dehogynem. Na és?... — Semmi, csak eszembe jutott. Hallottam valahol, de hogy hol, sejtelmem sincs . — s megnyomta a mozgólépcsőt indító gombot... Imában együtt ült Arkagyijjal a laboratórium parkjában. Megsárgult falevelek ____ peregtek a fákról. Esteledett. Hosszú i deig ültek így, aztán Arkagyij átölelte és so- jj Megyünk ketten, megy ünk káig csókolta. Alig tudott elszakadni tőle, de | fagyva, nem is nagyon akart, mert úgy érezte, hogy az „ nyújtogató déli napra, á! Szom baton ^rrSr tízkor befejezte a munkáját í sugarát megdermeszteni. és hivatta Arkagyijt. magunkat felmelengetni. — Jó napot! Hadd mondjam meg, hogy — | beleegyeztem. í Megyünk ketten marakodva, — Marianna! -r szólt Arkagyij óvatosan a y euen hadakozva fotelbe ereszkedve —, teljes szívből köszönöm, K ... de már semmire sincs szükségem. Azért jöt- I egymásért megsebesedve, tem, hogy bocsánatot kérjek. — Hát a kísérlet? — Megtörtént. Minden rendben van. — Hogyhogy? — Elmondom, de kérem, ne haragudjék nagyon rám ... Arról van szó, hogy intézetünk egy olyan készülék működését próbálja ki, amely irányítja az ember álmát. — Micsoda?! — Ne gondoljon semmi rosszra! A tervet kidolgozták és jóváhagyták ... — nevetett Arkagyij —, és én pontosan az előírás szerint cselekedtem. Az én feladatom csupán annyiból állt, ogy meggyőzzem magát: egyezzék bele a kísérletbe... Kész'... Pontosan az utasítás szerint... — Az utasítás szerint? — nyújtotta el a szavakat Marianna. — Pjátkin és Szelko ellenőriztek. Hadd köszönjem meg önnek az intézet nevében azt a segítséget, amelyet a tudomány előbbrevitelében nyújtott. A tudományos Leírást itthagyom, hogy tanulmányozhassa. — Mondja, Arkagyij, maga mormoltatta velem, hogy „szeret, nem szeret”? — Én. És végtelenül örültem, hogy a jelzés a tudatáig hatolt. arianna elpirult. — De ezt az egész dolgot egyáltalán ne nekem tulajdonítsa. A masina a főnök műve, a leírásban megtalálhatja. — Bizonyára nagyon elfáradt —, mondta Marianna —, én nem ismerem a technológiát, de minden éjjel... -j — Ugyan!... A szeánsz csupán három na-| pig tartott. — Hétfőn, kedden és pénteken? — kérdezte Marianna. — Igen. No, látja, milyen nagyszerűen sikerült a kísérlet! , — Igaza van. Sok mindent nem tudunk még az emberről! — Maga vasból van, és ha nem a készülék ... De most már búcsúznom kell. Majd | visszatérek, s leülök az ablaka alá a kis pad- * ra... Bocsásson meg... Köszönöm! — Nekem sokkal jobban tetszett az a fiú, aki a pokolba küldte az utasítást, s kész lett volna a lábát is lejárni... Csak ennyit akartam mondani. — Csodálatos lény maga, Marianna! Mintha nem is ehhez a világhoz tartozna... A mikor Arkagyij távozott, Marianna levette védőszemüvegét, kikapcsolta az áramot, és mit sem törődve azzal, hogy valaki meghallja, hangosan kiabálni kezdett Mint aki nagyon is ehhez a világhoz tarío- zik... Fordította: Baraté Rozália SIMON LAJOS: l ba ki ellenünkre kelne. Megyünk ketten egymás ellen, jj s egymásért, ha kettőnk ellen valami harmadik támad: akár öröm, akár bánat. Megyünk ketten, ez a sorsunk: olykor, hogy egymásra rontsunk, olykor, hogy örömmel teljünk, langyos fűbe heveredjünk. Megyünk ketten. — S aki látja, lassú fejét megcsóválja: ilyet még nem látott ember: ezek törnek egymás ellen, I olykor tépik vad örömmel, olykor védik tíz körömmel, : langyos fűbe heverednek, | ottan is csak verekednek, — S megyünk ketten. S nem lesz vége se hajnalra, se estére: tépjük egymást vad örömmel, védjük egymást tíz körömmel. Egy óra cseng Kitárt ablakból nézem, hogy szakad szét az éj, a nyári éj, a teliholdas. valahol éber vekkeróra cseng-bong, tudom: valahol hajnal-riadó az. Valahol villany kapcsolója kattan, a szemhez kapott kéz is felfehérlik, mit tékozolva szórt a gazdag álom, valaki éppen most gondolja végig. Egy óra cseng... tudom, valaki indul, mérföldet lép az ember árnyék-lába, siet, hogy amit álmaiban nem lelt holnap talán majd ébren megtalálja. NIKOLA VAPCAROV: Szülőhazám Szülőhazámra ráderül naponta és tiszta kéken sugárzik a menny. Csillagot gyújt az este és kioltja az új nap lángja minden reggelen. Ha esténkint a reszkető homályban fáradtan ballagok hazafele, érzem, ellenség lesi szülőházam, s pisztolyt szorongat átkozott keze. Citáltad, jó anyám, az égi leckét, hogy mindenkit szeressünk, aki é! — Szeretnék én is, jó anyám, szeretnék... De nékünk — szabadság kell és kenyér! A KÖLTŐ UTOLSÓ VERSE Irgalmatlan, kegyetlen, ádáz harc a mi harcunk —, azt mondják: eposz Lebuktam, s a helyemre áll más ... Egy emberélet — nem oszt, nem szoroz! Sortűz után pondrókkal vár az árok. Ez a logika odalenn. De új viharban újra harcba szállók, népem, szerelmem, mindenem! 1942. július 20., délután 2 órakor Kardos László fordításai — Huszonöt esztendeje halt mártírhalált Nikola Vap- carov költő, a forradalmi bolgár munkásság küzdelmeinek legszuggesztívebb lírai tolmácsolója, a helytállás, a haláláig vállalt forradalmi hűség énekese. Kicsit szegyein, hogy csak akkor hoz virágot a növéré-----------nek, amikor meccset akar nézni. Vera most is szó léikül elvette a csokrot, és már engedte is le a függönyt, s bekapcsolta a televíziót. — Már elkezdődött — mondja, és ö is leül. Köténye zsebéből elővesz három takarékbetétkönyvet és mutatja. — Látod, a Jani is örült neki. Hozta a pénzt, vittem a bankba. Nem figyel rá. éppen most rúgtak kapufát, a pepiták, jó i közvetítés. De az asszonyt nem zavarja a kovászszerű sötétség, kinyitja a könyvecskéket. — Az én nevemen van nyolcezer, a gyerekekén háromtíz, a Jani könyvében meg ötvenegy harminc. Nem mártott ám egy dekát se, úgyis közös, nem igazi De igaz, és most éppen gólt rúgtak a vendégek, valakit lobálnak a levegőben, de jó lenne tudni, ki az? — Már bekasziroztuk a pénzt a tervezőirodától meg a tanácstól, ahogy jött, el is ment. Már ami elment, mert a java azért itt van. Felgyújtja a villanyt, és meg kell nézni a betétkönyveket. Először a nyolcezreset, aztán a Kisveráét, de el kell olvasni azt is. hogy ötvenegy harminc. Fél, szemmel látja az eredményjelző táblát, hat-kettő, még nem változott semmi. — Veszünk majd egy telket. Kis telkecskét, lehet kapni már húszezerért. Van nyolcezrünk, kapunk még tízet, a többi meg összejön. — Igen, összejön. — össze hát. Aláírták, az új szerződést, elvállalta a viaduktmerevítőket, onnan is jön pénz. Mit gondolsz, mennyi? Megkapjuk a tíz darabot? — Tizet? Annyit azért nem, azazhogy, de lehet, hogyne, persze. — Miért ne kapnánk7 Hiszen a Jani megdolfjozik érte. Szeretne a meccsre figyelni, lassan vége a félidőnek, de a nővére a képernyő elé áll: Olyan sok az a tízezer? Csak a sípszót hallja, meg azt, hogy egy szurkoló belere------------------------- csep a mikrofonba: Lári fári, nem kell v árni, és egy sietős hang bejelenti, hogy most hírek következnek. Vera, a ronda, barna könyvszekrény mellé áll. — Ez is most újult. — Oj könyvek is vannak? — Olcsón vettem. A Janihoz jár a bizományos, mindig visz neki egy csomagot az irodába. Részletre adja. válogatni se kell. Tudod, mibe került ez a felső félsor is? Potom... Vera megint előveszi a betétkönyveket. — Mióta kiváltottam ezeket isteni a közérzetem. Fogd csak meg ezt a nyolcezrest! Ahhoz képest, hogy mennyi van benne, nem is nehéz. Éppen olyan könnyű, mint a Kisveráé, vagy a Janié. Hiába cikázik a labda, tempósak a pepiták, meg kell fogni a könyveket. — Könnyű. — Ma bevásároltam, itt volt a gázos, kifizettem négyszázat. Húszat kell adnom a házmesternek. Meg is nézem mindjárt, mennyi pénzem van. Lesz-e elég apró1 A pénztárcában csak százasok vannak. Bemegy a másik---------------------------- szobába, leakaszt egy sötét férfiöltönyt — , Janié. Egy szempillantás alatt megfordítja, de úgy, hogy a ruha nem gyúródik össze, s a fogas se esik ki belőle — Fejreállítás. így kell ezt csinálni. El kell szedni a pénzt a férfiaktól. Minek nekik. Nézd csak, mintha Janival együtt fejreállitanám. kihullik a zsebből a lényeg. Nem sok hullott ki, három forint húsz. — Azért én nem állok fejre, nem vagyok férfizakó! Hagytam itthon két pirosat, hiszen csak szerdán jön a fizetés. Tegnap megvettem a gyereknek az iskolaköpenyt, meg a töltőtollat, ne sírjon. Azt hiszed, lehet olcsót adni neki? Nyúgösködik: „Az én toliamon ne spóroljon senki!" Most se nézheti a közvetítést, ég a villany, kell a lámpa, mert Vera keres valamit, a Monte Christóban. — Itt is kell valaminek lennie. Nincs. — A sárgarépa drágább lett, de azért kijövünk valahogy. Szerencsére, nem sokat pusztítunk belőle. Az embernek a hét végére alig marad. Csak ha egy kicsi összegyűlik a takarékban, akkor dolgozhat a fantázia. Nyolc darab ezresnél már lehet. Csengetnek. Kisvera jött haza az iskolából, — Anyu! 6 forintot kell vinni a suliba. — Látod, megint a pénz — mondja élvezettel az anyja. — Mindig csak a pénz. Már harmadszor kérnek ebben a hónapban, és a gyerek mindennap visz még két forintot, berakja a takarékba. Hadd szokja meg. A képernyőn már percek óta csak a monoszkóp vibrál, —-— ■ ------ vége a mérkőzésnek, azt se tudja, mi lett a z eredmény. Az asszony odamegy a géphez, lekapcsolja. — Na, most már idefigyelhetsz! Mit szólsz a telekhez? Nem sok érte a húszas? Kisvera vacsorázik, de bekiabál g konyhából. — Tegnap mondta az apu, hogy talán alkudni is lehet. Anyu, jó lenne, ha megkapnánk tizennyolcezerért? A gyerek sem beszél másról. — Ennek is kell a pénz. Nem váltanál egy tízest? Éppen annyi aprót tud összekapirgálni, kiszedi a papírpénzek közül. — Tessék. A gyerek egy pillanatig sem mozdul el onnan, tetszik neki a pénzváltás. Csodálkozik. — Anyu, a bácsi férfi? Egv pillanatig mindketten furcsán néznek a gyerekre, ----------------------- de az asszony mindjárt kapcsol: — Azért kérdezi, mert pénz van nálad. Nálunk csak a lányoknak van pénzük. Láttad a Jani betétkönyvét1 Kisvera nem érti, firtatja tovább: Ha férfi, akkor miért van nála pénz? Tizes is, meg százas is? Krajczár Imre
