Pest Megyei Hírlap, 1967. július (11. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-19 / 168. szám

1967. JÜLIÜS 19.. SZERDA <>MI Jiuni <cfttrlap | A mi gyerekeinkről van szó Nem mindenütt tartják be a tanulóifjúság szünidei foglalkoztatására vonatkozó utasításokat $ A megyei tanács végrehaj- ^ tó bizottsága nemrég foglal- I kozott a tanulóifjúság szün- § idei munkába állításával és 1 utasította a munkaügyi osz- * tályt, hogy a nyár folyamán 5 ellenőrizze, a munkáltatók be- 5 tartják-e a vonatkozó törvé- $ nyes rendelkezéseket. Az el­lj ső ellenőrzések egyikét Aíol- ^ aár László, az osztály helyet- tes vezetője két tsz-ben és ^ egy állami gazdaságban tar- § tóttá. Követtük útján, hogy § beszámolhassunk a tapasz­Háromszáz ifjú málnaszedő A megye erőgép-, klinikáján“. A ri­fe; oske- resz­túri Mezőgazdasági Gépjavító Állomáson javítják a me­gye „megbetegedett” erőgépeit. A nagyjavítás előtt min­den alkatrészt ellenőriznek, a rejtett hibákat is megkere­sik. Az erőgép vezetőjének nélkülözhetetlen segítőtársa a tökéletesen működő műszerfal | rö Tibor Bénye. Népfront Tsz. Nyi- főkönyvelő mutat­ója a szerződéseket. A tsz a I község és még más hat kör- j nyékbeli általános iskolával ^ kötött szerződést, összesen í 320 tanulót foglalkoztatnak | málnaszedésre. Napi hat, eset- S leg megfelelő pihenő közbe- 5 Megszűnő aggodalmak A VITABA véletlenül csöp­pentem bele az országgyűlés előtti napokban. Reggeliző munkásoktól kértem útbaiga­zítást a dunakeszi Járműjavító Üzemi Vállalat csarnokai kö­zött ballagva, s amikor meg­tudták, ki, s mi járatban va­gyok, ottfogtak, mondván, ta­lán többet tudok náluk arról, amiről beszélnek, meghallgat­nák hát a véleményem. Be­szélgetésük lényege a gazda­sági mechanizmus reformja Volt persze, a maguk körül- ményeihezi sorsához igazítva. Ezen belül főleg azon vitat­koztak. hogy — egyikőjük sza­vait idézve — „megszűnik-e egy csomó szociális juttatás?" Mert sokféle hírrel, mende­mondával találkoznak manap­ság, beszélik, hogy veszélyben az üzemi étkeztetéshez adott vállalati hozzájárulás stb. Azt Is hozzátették, hogy különö­sebben eddig sem kényeztette el őket a vasút a gyár szociá­lis létesítményei rendkívül túlzsúfoltak, korszerűtlenek, éveken át alig jutott valami ezekre központi keretekből. Ami van, azt is a gyár a maga erejéből kaparta össze, s most még — fogalmazták meg nyíl­tan aggodalmukat — ez is ve­szélybe kerülne? Gondjuk és őszinteségük nem valami, csak Dunakeszin megtalálható sajátosság, mun­kások között járva sokat le­hetett hallani hasonló aggo­dalmakról. Vácott, a Dunai Cement- és Mészműben a ked­vezményes heti, havijegyek dolgáról faggattak, másutt a bölcsődék, óvodák sorsét fir­tatták. Sok még a félreértés, s nem kevés a félremagyará­zás sem az új gazdasági me­chanizmus kapcsán, s különö­sen így volt ez az országgyű­lés most lezajlott ülésszaka előtt. SOKATMONDÓ számadat­tal kell kezdeni: 1966-ban az állam az összes társadalmi juttatásokra 23,5 milliárd fo­rintot fizetett ki. (Az össze­hasonlítás elősegítésére érde­mes megemlíteni, hogy ugyan­ekkor a szocialista szektor összes beruházásai 44,3 mil­liárd forintot tettek ki, s hogy például a DCM teljes beruhá­zási összege 1800 millió forint, \ dunaújvárosi hideghenger­műé 1438 millió forint volt.) Tolvtathatjuk a példák sorát. 1 távolsági személyszállítás •llami dotációja évente pél- lául 1700 millió forintot mészt föl — tehát majd’ egy éli es DCM beruházás össze- 'ét! —, s az utasok 82 száza- ika különböző kedvezmény­nyel utazik. Az üzemi étkez- etés állami dotációja évente pbbet tesz ki egy dunaújvá­rosi hideghengerműnél, mert 1500 millió forintot igényel. (Ez utóbbi kedvezményt a bérből és fizetésből élőknek mindössze 29—30 százaléka veszi csak igénybe.) Mindaz, amit szocialista vívmányok összefoglaló jelző alatt értünk, érthetően és joggal érinti ér­zékenyen az embereket, ha — a dunakeszi munkások szavai­val — „veszélybe kerül”. A párt Központi Bizottságá­nak legutóbbi, június 23-án lezajlott ülésén, majd az or­szággyűlés ülésszakán is vilá­gos és érthető — mindenki számára érthető — válasz hangzott el ezekre az aggodal­makra. A közbeszúrás, ti. hogy mindenki számára érthető vá­lasz volt ez, jogos. Mert eddig sem ott volt a baj, hogy a me­chanizmusreform irányelvei tartalmaztak volna valamiféle antiszociális elképzeléseket, hanem ott, hogy ezeket az ért­hetően nagy vonalakban fo­galmazott irányelveket sok­féleképp értelmezték, többek között úgy is, hogy szociális kedvezmények jelentős sora válik semmivé, mert — úgy­mond — nem kifizetődő. A TÖBBSZÖRÖS félreértés könnyen tetten érhető éppen az utóbbi szavaknál: a szo­ciális juttatások, kedvezmé­nyek soha, semmikor nem je­lentettek „kifizetődő" vállal­kozást. Mégis, a szocialista ál­lam egész berendezkedése, el­vei, s gyakorlata nemhogy szű­kítette volna, hanem folyama­tosan, fokról fokra bővítette ezek körét. Elég példaként megemlíteni, hogy tíz év alatt az átlagnyugdíjak összege 439 forinttal nőtt, a családi (tót- léké 174 forinttal, s előbbire 1966-ban 8691 millió forintot, utóbbira 2570 milliót fizetett 'ki az állam. A kormány elnö­kének beszéde az országgyű­lés ülésén több ízben is alá­húzta, hogy az állam továbbra is biztosítja, fönntartja a szo­ciális kedvezmények rendsze­rét, s az ehhez szükséges anyagiakat is megadja. Honnét, miből származtok a félreértések? Elsősorban on­nét, hogy a vállalati nyereség növelése több helyen nem úgy merült föl, mint a termelés gazdaságosságának javítása, hanem mint valamilyen „ha- rácsolási” folyamat, amelyben semmi nem számít, tehát a szociális vívmányok sem, csak­is és mindenkor a nyereség. A kormány elnöke világosan rámutatott, hogy a biztos szo­ciális juttatások feladása a hi- zonytalan nagyobb nyereség javára rossz út lenne, mert — joggal! — nem élvezné a szé­les tömegek helyeslését, támo­gatását. Nem elsorvasztani, hanem bővíteni, gazdagítani kell ezeket a juttatásokat, de — s ez lényeges kérdés — ugyanakkor arra kell töreked­ni, hogy mind jobban össz­hangban legyenek a vállalati, kollektív eredményekkel. Ed­dig ugyanis függetlenek voltak attól. A párt IX. kongresszusa ha­tározatában igen tömören „eredményes gazdálkodás az életszínvonal-emelés további bázisának megteremtéséhez” megfogalmazásban jelölte meg a mechanizmusreform alap­vető célját és értelmét, tehát — igazodva a dunakeszi vitá- zók alkalmazta, leegyszerűsítő terminológiához —, nem az el­vevésben, hanem a többet adásban. A jobban különbsé­get tevő, a munka értékét job­ban figyelembe vevő többet adásban, tehát abban, hogy az eddigieknél világosabban és határozottabban érvényesüljön a munka szerinti elosztás elve. Az aggodalmak, a vívmá­nyokat féltő szavak bizonyí­tották a legjobban, mennyire természetessé, megszokottá, mindennapi járandósággá vál­tak a széles dolgozó tömegek számára a szocialista rendsze­rünk humánumának, emberi szolgáló voltának sokféle jel­lemzői, s hogy ezek nélkül, vagy ezek egy része nélkül nem is tudja elképzelni éle­tét, még akkor sem, ha ennek fejében vastagabbra duzzadna nyereségrészesedést tartalma­zó borítékja. A pénz nem min­den — mondják, s ez így van. Nem lehet mindent csakis úgy mérni, hogy növeli-e, avagy csökkenti a vállalati nyeresé­get. A vállalati nyereség nem öncél: nem nyereség a nyere­ségért, hanem nyereség a vál­lalati kollektíva ösztönzéséért, nagyobb megbecsüléséért. VAN MÉG VALAMI, ami ehhez tartozik, s amiről nap­jainkban még nem szívesen beszélnek: arról, hogy válla­lataink, ha tetszik, ha nem, rákényszerülnek a szociális juttatások körének bővítésére, mert a jelenleginél jóval na­gyobb munkaerőáramlás kényszeríti őket erre! Magya­rán: adni kel] az embereknek, „magunkhoz csalogatni őket”, mert különben a szomszédos gyárba mennek... Az aggo­dalmak, a választ váró kérdé­sek megszűnőben vannak: a nyílt sző segít ebben. Am nagy hiba lenne elfelejteni, hogy az emberek aggodal­maikra, kérdéseikre nemcsak „odaföntröl” vártak választ, hanem helyben is joggal igényt tartanak erre! Mért az az aggodalom ma még nem nagyon csökkent, hogy „ugyan országosan tisztázták, de va­jon nálunk is így lesz...?” Mészáros Ottó iktatásával nyolcórai mun­kaidőt állapítottak meg. A 111/1965. (8.) számú kö­zös Művelődésügyi és Mun­kaügyi Minisztériumi utasí­tás viszont meghatározza, hogy az általános iskolások munkaideje 6, a középiskolá­soké 8 óra lehet A bényeiek szerződésének ez a pontja tehát ellentétben áll a törvé­nyes rendelkezéssel. — Eddig csak egyetlen esetben fordult elő, hogy a gyerekek többet dolgoztak hat óránál — jelenti ki a fő­könyvelő. — Egyik nap esett az eső, nem lehetett szedni. Másnap a derűs időt ki kel­lett használni, nehogy túlér­jen a málna. Kétségtelen, hogy a mezőgaz­daságban gyakran diktál lá­tástól vakulásig tartó mun­kát manapság is a szükség, az időjárás vagy más sür­gető ok. Nagyon kérdéses azonban, helyes-e gyerekeket ilyen meghosszabbított mun­kaidőben foglalkoztatni? Kint, az 50 holdas málná­ban vidám a gyerekhad. Reggel fél hétkor állnak munkába, teherautó hozza ki távoli lakásukról és déli egy óra után viszi haza őket. Mindegyik iskola — ezt meg­kívánja a miniszteri utasí­tás — egy-egy pedagógust küld velük. Felügyelnek a gyerekekre, mérik megsze­dett rekeszeiket és feljegy­zik név szerint ki, mennyit teljesít. A napi legkisebb tel­jesítmény 3 kiló 80 deka, a legnagyobb 14 kiló. Kilón­ként három forint a teljesít­ménybér, az átlagos napi ke­reset ezért mozog 18 forint körül. A málnaszedők zöme 10—12 éves apróság, de itt-ott látni még fiatalabbakat is. A két minisztérium utasítása azon­ban a hetedik és nyolcadik osztályos általános iskolai növendékek szervezett mun­kába állításáról beszél, semmi­képp tizennégy évnél fiata­labbak ról. Megengedhetetlen a kicsik dolgoztatása. Azon p>edig csodálkozunk, hogy az országban általános szokással ellentétben Bényén a tsz a málnát nem adja ki tagjainak családi művelés­re. Ez a magyarázata annak, hogy rászorul a sok gyerek­munkásra. Egyformán a felnőttekkel Úri. Béke Tsz. Horinka Jó­zsef, az elnök mondja: — Igen, nálunk is dolgoz­nak gyerekek, de csakis hely­beliek. Tavaly volt szerződé­sünk az itteni iskolával, idén is aláíratott velem valamit a2 igazgatóhelyettes, meg sem néztem, mi állt benne, ötven hold málnánk a tagok családi kezelésében van. A vállalók szedik, nekik segítenek gyere­keik. Huszonöt hold pedig közös kezelésben van, ott az szed, aki épp>en jelentkezik, gyerekek is. Ezt a részét a málnásnak nem megfelelő talajra telepí­tették, kevés gyümölcsöt ad, ezért nem vállaja senki része­sedésre. Itt teljesítménybér­ben, kilónként 3 forintért dol­goznak a szüretelők, javarészt iskolások, csaknem mind lá­nyok. Napi keresetük 25—30 forint. Meghatározott munka­idejük nincs. dolgoznak, ameddig akarnak. Naponta 30 —50 gyerek tölti meg páros bogyókkal a rekeszeket. Aztán a kukoricát is hét fiú­ból álló gyermekbrigád mor­zsolja. Csak a vezetőjük fel­nőtt. Napi átlagkeresetük 40 forint A bér 20 százalékát terményben kapják, gaboná­ban, mázsánként 220 forintért. Ha eladják, legalább három­százat kapnak érte. Elégedet­tek. Csakhogy ezeket a fiúkat és a málnaszüretelőket is, a mun­kában a felnőttekkel teljesen egyformán bírálják el. Nem­csak a munkaidejük azonos, az a teljesítménybérük is. Peda­gógus felügyelete nélkül dol­goznak. Tehát foglalkoztatásuk körülményei teljes egészében ellentmondanak a rendekezé­seknek. Vannak — mégsincsenek? Gomba hAtára. Az. út men­tén lányok, fiúk ücsörögnek. Szemmel láthatólag munka közben tartanak pihenőt. — Mi pándiak vagyunk, jú­nius 19-e óta dolgozunk a Mo­non Állami Gazdaság ottani üzemegységében, vagy hatva­nam Most huszonhatunkat idevezényeltek a gombai üzemegységbe. Borsót nyűnek egy idősebb bácsi irányítása mellett. Idén végezték a hetediket, nyolca­dikat, de két középiskolás lány is van közöttük. Nyolcórás munkaidőben dolgoznak. Szer­ződés? Pedagógusfeügyelet? Nem, ilyesmiről nem tudnak. De a velük kötött szerződésről nem tud az állami gazdaság központjának munkaügyi osz- táya sem. — Van szerződésünk — mondják — a monori gimná­ziummal, de jelenleg onnan senki sem dolgozik nálunk. Más iskolával nincs, és gyere­kek nem is dolgoznak a gaz­daságban. — Fél órája sincs, egy gye­rek munkacsapattal találkoz­tunk Gombán! — Hát az ottani üzemegy­ség esetleg alkalmazott isko­lásokat, a központban, azon­ban nem tudunk róla. — Bérelszámolásban annyi­ra önálló az üzemegység? A központba nem is kerül be on­nan a bérlista? Néhány perc múlva előttünk a gombai üzemegység bérlis­táinak kötege. Egyik csaknem legfelső lapon a rubrikák fe­lett, kék ceruzával, vastag, nagy betűkkel: iskolások. Tel­jesítménybérük az általuk végzett különböző munkákra megszabottal egyezik. Tízna- fxmként kifizetik a bérüket. Nem is e körül van a hiba! Nincs rendjén! A két minisztérium közös utasítása kifejezetten kimond­ja: „Biztosítani kell, hogy... egyéni kezdeményezésen ala­puló spontán munkavállalás helyett a tanulóifjúság nyári és erre engedélyezett őszi ta­nítási szünetben minél na­gyobb számban vállaljon szer­vezett formában munkát.” A hangsúly természetesen a szervezett formán van, vagy­is a szerződésen alapuló kö­zös munkán, amelyre p>eda- gógusok ügyelnek fel. Kétség­telen, szükség van a gyerekek segítségére az idénymunkák idején, de nem szabad őket a felnőttekkel egyforma feltéte­lekkel dolgoztatni, csak ami egészségükre nem káros, s marad idejük kellő pihenésre is. Abból, hogy három foglal­koztató közül — noha feltehe­tően a rendelkezések jóhisze­mű félreértéséből — kettő egyáltalán nem, egy pedig csak részben tartja be a tör­vényes rendelkezéseket, arra kel! következtetni, hogy újabb intézkedések szükségesek. Ha lehetséges, még ezen a nyáron, hiszen a mi gyermekeinkről van szó. Csak a megyében is sok ezerről. Szokoly Endre Vietnami fotódokumentációs kiállítás Szatmári Nagy Imre, a Ha­zafias Népfront Országos Ta­nácsának titkára és Hoang- Luong, a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság budapesti nagykövete nyitotta meg ked­den délben az Ernst Múzeum termeiben a „Harc az ameri­kai agresszió ellen” címmel rendezett fotódokumentációs kiállítást. Az anyagot a Kulturális Kapcsolatok In­tézete és a Műcsarnok rende­zésében mutatják be a kö­zönségnek: az 1954-es genfi egyezmények megkötés ének 13. évfordulója alkalmából. A megnyitó ünnepségen részt vett Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnö­ke, dr. Pesta László, a. Kul­turális Kap>csolatok Intéze­tének alelnöke, ott volt Hoang Ha, a Dél-Vietnami Felszaba­dítás! Front budapesti állan­dó képviseletének ideiglenes vezetője, megjelent F. J. Tyi- tov, a Szovjetunió budapesti nagykövete. Mintegy kétszáz fénykép- felvétel dokumentálja a ki­állításon az amerikai kalan­dorok Vietnam népe ellen eh követett gaztetteit, és azt, ho­gyan védekezik hősiesen a megtámadott nép, miképp>en zajlik az élet a betolakodók­tól megszabadított területe­ken. Szolgó/tatókézak - átadás előtt Az utolsó simításokat végzik a Dabasi Járási Szolgáltató Ktsz nagy ócsai beruházásán, az 1,3 millió forintos költség­gel épült szolgáltatóházon. Ä kombinát elnevezést is mél­tán kiérdemlő üzletházban férfi- és női fodrászat, kozme­tika, cipőjavitó, rádió-, tv- és háztartási kisgépjavító, vala­mint vas- és faipari javító részleg kezdi meg működését augusztus elején. Néhány nap­pal később hasonló öröm váf az albertirsaiakra: a község főútvonalán épült, reprezenta­tív külsejű szolgáltató kom­binátban a fodrászaton és kozmetikán kívül fényképész műterem áll majd a lakossá? rendelkezésére. Október 23-28; HL MAGYAR JÁTÉKFILM­SZEMLE — Pécsett Október 23—28 között ren­dezik meg a III. magyar já­tékfilmszemlét Pécsett, illetve Baranyában. A magyar film­gyártás idei terméséből a hat legjobb alkotást vetítik, eze­ket a 21 tagú zsűri titkos sza­vazással választja ki. A szem­le alkalmából sor kerül hat új magyar film ősbemutatóját ra is. SALVUS GYÓGYÜDÜLŐ Bükkszéken kedden meg­nyílt a kétemeletes, modem bányász gyógyüdülő, amely a hires Salims gyógyvíz ki- terjedtebb hasznosítására épült, 15 millió forint költ­séggel. Uganda Pesten HÓKAANTILOP - FEKETE HATTYÚ SZÍRTIHAL Ezt az egzotikus nevet kapta a Bu­dapesti Allatkert új jövevénye. Ne­vét származási he­lyéről, Ugandáról kapta. Most már hármasban képvi­selik kiterjedt csa­ládjukat. Auszt­riából hóka­antilopot kaptak. Ritka, védett ál­lat még szülőhazá­jában, Afrikában is. Nemrégen négy kis kameruni kecskegida jött a világra, bájos, já­tékos ugrándozá- sukkal még a fel­nőtteket is mo­solyra derítik. A vízi világ két fekete nyakú hattyúpárral gya­rapodott. A trópu­si akváriumban színpompás ko- rall-szirti halak és virágállatok lát­hatók. A bejárat melletti két ten­gervizes medencé­ben a déltrópus leírhatatlan színű sügérei, viasz- és bíbor rózsái ütöt­tek tanyát. A pál­maházban nyílnak az orchideák és hibiscusok. Az állatkerti barlangmozi film­klubot nyitott Szombaton dél­után két alkalom­mal is előadást tartanak a tudo­mányos filmklub tagjai és az érdek­lődők számára.

Next

/
Oldalképek
Tartalom