Pest Megyei Hírlap, 1967. július (11. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-16 / 166. szám

8 T^f/rfgp mi. .TÜLUTS 1#., VASÁRNAP OL VAGY, ŐSZINTESÉG? Prukner Pál riportja filléres órabéremelésen kap- két és nem is a viselet, hanem tak hajba felnőtt emberek. Ezt a tettei. És azért, ha tettekr# nekünk nem tanítják az isko- kerül a sor, nem hinném, hogy Iában. Hogy az élet ilyen is — panasz lehet a fiatalokra. Sze­— Én meg azt nem hallót- retünk dolgozni, szeretünk ta­tám még felnőttektől, hogy ezt nulni. de nagyon szeretnénk, vagy azt rosszul csináltam. Fe- ha meghagynák nekünk a fia* dig egyszerűbb lenne szemtől talságunkat. szembe mondani: nézzétek, eb- —Ha őszinték lennének ben tévedtem, csináljuk ezen- hozzánk, mindenben minden-' túl másképp ... — így Kornél, kor megbíznának bennünk e* — Nem teljesen őszinte a bíznának az önállóságunkban TIZENÉVESEK MIND A NEGYEM. SZALA1 KINGA, A LEGIDŐSEBB, TIZENKILENC EVES, DEKORATŐR ÉS A VÁCI ÜTTÖRÖ KÉPZŐMŰVÉSZETI SZAKKÖR VEZETŐJE. DANIEL KORNÉL ES HUNYADI MÁTYÁS JÖVŐRE ÉRETTSÉGIZIK A VÁCI GIMNÁZIUMBAN. A KIS TÁRSA­SÁG NEGYEDIK TAGJA BÉKÉSI ÁGI, A SZENTENDREI KÉPZŐ MÜV ÉSZT ABOR BENJÁMINJA, CSAK ŐSSZEL KEZDI A MÁSODIK GIMNÁZIUMOT. A MŰTEREMMÉ ÁTALAKÍTOTT OSZTÁLYTEREM­BEN SZINTE KÉZZEL FOGHATÓ A CSEND. CSAK A SZÉNCERUZÁK. FILCTOLLAK NESZEZNEK A FEHÉR PA- PtROKON. GYORS, GYAKORLOTT VONÁSOKKAL VETIK PAPÍRRA A DOBOGÖN ÁLLÓ MODELL KARCSÚ ALAK­JÁT. Ebéd után, pihenőidő, ölt, né­gyen együtt: baráti társaság. Kornél viszi a szót, övé a leg- frisebb élmény: a múlt pénte­ken este részt vett a népszerű angol beat-együttes budapesti hangversenyén. Mégsem a mu­zsikáról beszél, a modern zene nyújtotta élményről, hanem arról a botrányról, ami a hangversenyt követte. — Nem is tudom, pontosan, hogy kezdődött. Először csak sikoltoztak, üvöltöztek. A ze­néből szinte semmit sem lehe­tett hallani, pedig óriási hang- erejű gépzenét produkáltak Spencerék .. . Később papírok lobbantak lángra, aztán a Kis­stadion felszaggatott üléseinek lécei __Aztán odakinn, az ut­c án folytatódott. Kirakatokat zúztak be. megállt a forga­lom ... Nagy botrány volt, ilyet nem láttam még, legfel­jebb a tv-híradóban. nyugati beat-hangversenyekről készí­tett filmkockákon... — Érthetetlen ... ilyesmi nálunk... — jegyzi meg csen­desen Kinga. — Biztos arénázott a zene­kar ... Néhány észbontó szám ... kész az extázis ... — gondolkodik hangosan Mátyás. — En nem tudnék ennyire bepörögni... — ez Kornél vé­leménye. — Biztos vagy ebben? — ezt Ivetten is kérdezik. — Miért? Ha te ott lettél volna, beszálisz te is a buliba? — faggatja Kornél Mátyást — Nem tudok határozott nemmel válaszolni ... — tűnő­dik hangosan Mátyás. — Vol­tam én már nem is egy beat- hangverseayen. Az ember megpróbál ellenállni, aztán egyszeresük felébred benne az ösztön... Otthon nekünk is van egy galerink. Klassz srá­cok. jó tanuló valamennyi. Együtt mentünk el Zoránék hangversenyére. Kezdetben egyikünk sem üvöltött. Aztán valamelyikünk elkezdte. Köz­ben a könyökével oidalbabö- kött: hát te mire vársz? Attól kezdve üvöltöztem én is. A vé­gén már mi kezdeményez­tünk ... — De miért? Az okát mondd! — kérdezik tőle mind a hárman. — Nem tudnám meghatá­rozni pontosan. Talán, mert nálunk kevés alkalmat adnak a fiataloknak arra, hogy ked­vükre kitombolhassák magu­kat... Kornél cáfol: — Nyugaton egymást érik a beat-hangversenyek, mégis mindegyik botránnyal végző­dik. A kevés lehetőség nem le­het oka... Mátyás védi a maga igazát. — Minden korban mást akarnak a fiatalok, mint az idősebbek. Valami újat, ami eddig nem volt. Most ez az új. Mindegy, hogy miben nyilvá­nul meg... Egyébként szerin­tem a fiataloknak olyan a beat-hangverseny, mint az idő­sebbeknek a meccs. A felnőt­teket nem szólja meg senki, ha kitombolják magukat, mond­juk egy Fradi—Vasas mécs­esén ... — De ott nem törik össze a padokat... — Lobogó fáklyák ott is vannak... Gyors, közbevetett kérdés: — Egy beat-hangverseny ne­ked csak annyit jelent, mint egy meccs? — Feltéve, ha nem aranyke­zű gyerekek nyúzzák a gitárt: Ági: — Azt még mindig nem mondtad meg, miért kell tom­bolni, botrányt rendezni egy beat-liangversenyen ... — A botrányt legtöbb eset­ben már o zenekar akarja — kerüli a választ Mátyás. — Már a szerelésük is olyan, hogy az felkavarja a kedélye­ket. Aztán elkezdenek arénáz- ni... Eldobják magukat, ug­rálnak, bolondoznak... A kö­zönség felpörög .. egyik ránt­ja bele a másikat. Akkor már nehéz megálljt parancsolni... — Persze, nem mindig a zenekar kezdi... — toldja meg Mátyás szavát Kornél. — Az egyik Illés-hangversenyen, a Csajkovszkij-parKban, bejött hat srác, zsebretett kézzel, pettyes fejkendőben. Hangos­kodtak, mintha csak ők lettek volna a nézőtéren. A közönség pillanatok alatt két táborra szakadt. Micsoda szópárbaj kezdődött! A zenekar már nem is volt érdekes... — Feltűnési viszketegség ... — jegyzi meg Ági. — Akár a piros foltok a kék farmeron, amit kőporral szándékosan ki- dörzsölnek... — ... meg lyukakat ütnek rajta... — ...minél topisabbak combtól lefelé, annál nagyobb menő fejnek képzelik magu­kat ... — Es ez miért van így? Mi a jó benne? — kérdezi Kinga. — Állítólag úgy kassa... — simítja végig vakítóan tiszta, folttalan farmerját Koméi. — Minél piszkosabb. Volt egy ha­verom, négyszáz forintot kí­náltak neki a magakezelte far­merjáért. Ragadt a kosztól, lyukas volt és foltozott. Tíz pi­rosért sem vált volna meg tőle... Ági Mátyás segítségére siet. — Mondd meg nekem azt — fordul Kornélhoz — mit vezet­nek le azok a felnőttek, akik beülnek egy cigányzenés étte­rembe és húzatják a nótájukat záróráig, s közben legalább úgy kurjongatnak, mint a fia­talok teszik egy beat-hangver­seny en? Legfeljebb öregesebb tempóban ... Csend. Erre a közbevetett kérdésre egyelőre egyikük sem tud mit mondani. Csak megál­lapítják, hogy láttak már ilyet ők is. Láttak már felnőtteket randalírozni... És ezt nem le­het cáfolni. Más mederben folyik tovább a beszélgetés. — Van egy haverom... — meséli Mátyás —, szolid, jó ta­nuló fiú, de a beat-hangverse- nyeken mindig bepörög... Szerintetek miért van ez? — Ragadós dolog az ilyen. Senki sem akar kevesebbnek látszani a másiknál... — Az a menő fej, aki kezde­ményezni mer... — ... a többi pedig nem akar kisebb lenni. Látszani altar valakinek ... Hogy felfi­gyeljenek rá, tudomásul ve­gyék jelenlétét... — Azelőtt mindig eljártam táncolni a művelődési ház­ba... — jegyzi meg csendesen Kinga. — Azóta nem járok, amióta tánc közben üvöltöz­nek. Nem messze lakom a mű­velődési háztól. Hazáig hallom, hogyan viselkednek __ — Igen, viselkednek... — kap a szón Ági. — Társaság­ban mindenki viselkedik. Ügy, ahogy a többiektől látja ... — Nem értek egyet — vág közbe Mátyás. — Ha jól érzi magát az ember, felszabadul­nak gátlásai, akkor adja ki igazán önmagát. — Tévedsz! — védi igazát Ági. — Társaságban igenis vi­selkedik az ember. Álarcot vesz magára, olyannak akar látszani, amilyennek a töb­biek szeretnék látni... Fiatal­nál, idősnél egyaránt megfi­gyeltem ... — Ezek szerint a beat-hang­versenyen is csupán viselked­nek a fiatalok? — kérdez visz- sza éllel Mátyás. — Igen, viselkednek. Nem ilyen az alaptermészetük! — Ági közel jár az igazság­hoz ... — kel védelmére Kor­nél. — Éppen a te barátod pél­dája is igazolja. Ahogy mond­tad: máskor szolid, szorgalmas fiú. De a beat-hangversenyen megvadul. Ebben nem csupán a lüktető ritmusú, túlfűtött ze­ne a ludas... Nem akar le­maradni a többiek mögött. Be­lebújik a rákényszeritett ál­arcba, Viselkedik, ahogy Ag mondta. Nem önmagát adja, csak majmol másokat... — De ha így gondolod, ak­kor mondd is meg az okát! — kér alaposabb választ Mátyás + — Nehéz kérdés — tűnődi! Kornél ... — Azt hiszem, a: őszinteséggel van baj ... — Azt akarod mondani hogy becsapjuk önmagunkat nem vagyunk őszinték önma­gunkhoz, amikor a beat-hang versenyen tombolunk? — Valahogy így... Azt ha­zudjak önmagunknak, hogi nekünk így kell viselked­nünk ... Persze, es ez mentsé­günkre szolgál, nem csak mi fiatalok állunk hadilábon a: őszinteséggel. Néha a felnőt­tek világa is. Gortdolkodásnyi csend. — Elkanyarodtunk a témá tói... — töpreng hangosai Kinga. — Nem... — szól sokár; Mátyás — Koméinak igaz; van, amikor gz őszintesége firtatja. — Mennyiben? — Példát mondok rá. Az is kólában mindig csak azt hal lottam, hogy a munka szép, t munka nemesít. Aztán, amiko kimegyünk a gyárba, fültanú I vagyunk egyes felnőttek má, véleményének. Nem eevsze láttam azt is, hogy lazsálnak mert félnek a normarendezés tői. Máskor meg azt, hogy hús felnőttek világa — mond ért­hető véleményt Ági. — De tő­lünk elvárják, hogy őszinték legyünk... — Ha kivonulni kell, osz­tályfőnöki rovóvai fenyegetik, meg igazolatlan mulasztással azt. aki távol marad. Miért csak ennyire bíznak meg ben­nünk?. Így hogyan legyünk ön­állóak, mi fiatalok? — Őrsvezető vagyok az út­törőknél... Az első gyűlésre hárman jöttek el a húsz közül. Azt hiszem azért, mert előre meghatározzák a felnőttek, hogy mit csináljanak a gyere­kek az őrsi foglalkozásokon. Ahelyett, hogy a gyerekekre bíznák: válasszák meg maguk­nak az őket leginkább érdeklő témaköröket, az őrsi foglalko­zások formáit... Már itt kez­dődik a baj... A felnőttek a maguk fejével képzelik el a gyerekek világát. Ez szüli az el­lenállást. Az érdektelenséget. És a közömbösséget... • — Így van ez nálunk a KISZ-ben is. Olyan program szerint kellene dolgozni, amit a felnőttek találnak ki nekünk. Aztán csodálkoznak, ha pasz- szív a társaság. Nem érdekli őket az előadás, vagy el sem jönnek rá ... Nem jól van ez így... A merev szabályokat még a felnőttek sem szeretik. Azt hiszem, Mátyásnak igaza volt, amikor a levezetésről be­szélt ... ha nem is egészen úgy, ahogyan ő gondolta. Az energiákat valahol le kell ve­zetni ... nem mindenki spor­tol, nem mindenki tűz ki maga elé nagyobb távlatra szóló cé­lokat. Természetesen kulturál­tan. Nem botránnyal. — Meg az is a baj, hogy az iskolában mindig azt hangoz­tatják: mindenki az lehet, a mi társadalmunkban, amihez kedve, tehetsége van ... Igaz, az utóbbi hónapokban már hallhatunk mást is. Ha nem is az iskolában, de az újságok­ból. Egyre több szó esik a tár­sadalom igényeiről, a szakem­ber-szükségletről. Hogy nem lehet mindenki tanár, meg or­vos. Igen, de sokan beleéltük már magunkat, hogy ez vagy az leszünk. Előbb kellett vol­na mondani, hogy nem csak az akarat, az elképzelés a döntő. Ha mondják, megérti az em­ber. De ha későn mondják, akaratlanul is arra gondol; nem voltak őszinték hoz­zánk... Nehéz lemondani a néhány éves dédelgetett ál­mokról. Vannak, akik megér­tik, vannak, akik nem. . Ezek az utóbbiak keresik a leveze­tést ... Mátyás: — Máskor meg lekezelnek, kicsúfolnak bennünket, fiata­lokat a felnőttek. Ez nagyon fáj. Elmondok egy példát. Lenn áll-tam egy barátommal a tanári előtt. A barátom, jeles tanuló, rendes srác. Trapéz nadrág volt rajta. Akkor az volt a divat. Jön az egyik ta­nár. mondjuk neki, kit kere­: sünk. Kinyitja a tanári ajtaját, ; aztán beszól: ... tanár úr, egy böbugyogós emberke keresi... , Kérdem én, miért kellett negy- , ven tanár előtt így megszégye­níteni a barátomat? Csak ■ azért, mert modernül öltözik? Mi abban a rossz? Azt mond­• ják, egyes fiataloknak hosszú a i hajuk. Ez igaz, de mi ebben a rossz? Nem akarok szentség­■ törő lenni, távol áll tőlem, de , Kodály Zoltán is ugyanolyan : hosszú hajat viselt, mint egyes mai fiatalok. Öt nem szólta meg érte senki. Altkor a fiata­lokat miért bántják ugyan­■ ezért? Azért, mert valakinek . hosszú a haja, még lehet na­gyon rendes, becsületes tagja a i társadalomnak. Nem a haj te- i szí az ember tisztességét, érté- t TIZENÉVESEK MIND A KEL, ÉS MÁTYÁS. HOBBY1 ■ AKARJA EGYIKÜK SEM, Hl ■ AZ ÉLETÜKET. ÁZ ÉLET i LÁTNI ÉS MEGISMERNI MI • LONBSEGET TENNI, HOGY i AZ ÉLETÜKET, AHOGYAN . ! NAK GONDOLJAK. ES A L- BAN ÉS TETTEKBEN EGY. , MINDUNTALAN KÉRDEZNI- SEG? EBBEN KELL NEKIK . s NOTTEKNEK. is.. . — ez mar nye. Ági véleme­— Talán bolondnak tartoz­tok ... — folytatja a megkez­dett gondolatot Mátyás —, c« nekem az ideálom egy hat­vanéves matek-tanárnő volt. Látom, most meglepődtetek. Pedig igazat mondtam. Nem a Beatleseket vagy Bobby Solóf tartom ideálomnak. A matek­tanárnőmet. Pedig elmondha­tom róla, hogy az iskola leg­szigorúbb tanára volt. A ren­det, a fegyelmet, a tanulást keményen megkövetelte min­denkitől. Mégis mindenkinél jobban szerettük. Ha 5 mon­dott valamit, olyan volt, mint­ha az embernek az anyja mondta volna. Hogy miért? ö soha nem problémázott azon, hogy hosszú haj vagy rövid. Legfeljebb, ha már valakinek nagyon hosszú volt a haja, le­ült mellé, és csak annyit mon­dott, hogy ez egészségtelen. Vagy megértette az illető a jó­szándékú tanácsot, vagy nem. A legtöbben hallgattak az okos szóra. Amikor okát is mondják valaminek, megérti az ember ... Ha klubestet ren­deztünk, lejött közénk es soha nem szólt meg senkit azért, mert modernül táncolt Csak megértőén nézett minket, kö­zénk ült vele mindenről le­hetett beszélni, komolyan, mint felnőtt a felnőttel, a tói legkisebb problémánk is gon­dot jelentett neki, és soha nem pihent meg addig, amíg ér­demben segíteni nem tudott Annyi jóság és szeretet volt ebben az asszonyban, hogy három másik felnőttben sem annyi ... Miért nem ilyen a többi felnőtt is? — Igen, miért nem őszin­ték hozzánk mindenben? — teszi fel a kérdést Koméi is. — Nem kívánunk mi különle­ges elbírálást a felnőttektől. Csak őszinteséget, igényessé­get. De nemcsak velünk szem­ben, önmagukkal szemben is. Szerintem, ha ezt megkapjuk, és előbb-utóbb meg kell, hogy kapjuk, akkor nem lesz mit levezetni a beat-hangverse- n'yeken, ahogy Mátyás fogal­mazta. — Az energiákat felszabadí­tani és nem gúzsbakötni kell... — ez Kinga vélemé­nye. — Én megtaláltam a módját, énekelni járok, taní­tom a gyerekeket. Szerintem a fiatalokat irányítani kell a hasznos elfoglaltságok felé, de nem cselekedni helyettük... — Bebizonyítani nekik, hogy a modernséget nemcsak a farmernadrág, a piros ing és a beat-zene jelenti, hanem például Picasso is, a modern irodalom is, meg az eligazodás a mindennapok problémái­ban ... — egészíti ki Ági. — Ha erről lenne szó a KISZ- ben meg az úttörőiméi, fogé­konyabbak lennének a fiata­lok ... Mert bűn lenne elhall­gatni, hogy a Kisstadionban tomboló fiatalok többsége éve­kig volt úttörő, jelentős részük pedig biztos, hogy KISZ-tag is ... A tagkönyv legalábbis a zsebükben van... — Nem tagadjuk, hogy hi­básak vagyunk mi is — isme­ri be Mátyás. — Tizenévesen is tudni kell már, hogy az em­bert az különbözteti meg más élőlénytől, hogy cselekedeteit az értelem és nem az ösztön szabályozza. De, és ez életko­ri sajátosságunk: szeretünk alibi nélkül élni. mert ez lehe­tővé teszi számunkra, hogy mindenben őszinték legyünk. Alibi nélkül élni, annyit is je­lent, hogy nem kenjük a hi­báinkat másra, vállaljuk tet­teinkért a felelősséget a világ előtt. Tudom, nehezebb így él­ni, de igazabb. NÉGYEN: KINGA, ÁGI, KOR­UK A FESTÉSZET, MÉGSEM XJY CSUPÁN EZ TÖLTSE KI TELJESSÉGÉRE VÁGYNAK: NDENT. ÖSSZEVETNI ÉS KÜ- ÁZTÁN ÜGY RENDEZZEK BE \ZT A LEGTARTALMASABB- SGÖSZINTÉBBNEK SZAVAK- IRÁNT. HOGY NE KELLJEN 'JK: HOL VAGY, ÖSZINTE- ÍEGlT ÉNÜNK, NEKÜNK, FEL­— Elkanyarodtunk a péntek estétől... — mondja Mátyás. — Vagy éppen közelebb ke­rültünk okához.. — mond el­lent Ági. — Áginak igaza van — bó­lint Kornél. — Annak a bot­ránynak szerintem mélyebb okai vannak. Nem csupán az adott zenekar arénázása ... — Milyen okai? — Szerintem egy ilyen hangverseny amolyan levezető csatorna... — indokolja Má­tyás. — Jó, elfogadom, ha meg­mondod, mit kell levezetni — ez Kornél válasza. — Sok mindent... — a fe­lelet csak ennyi. NÉMETH ENDRE RAJZA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom