Pest Megyei Hírlap, 1967. július (11. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-16 / 166. szám
mi. JULIUS l#- VASÄRNAP r*J)i NICHI hírlap A fényesmázú oroszlán Szigetújfalun délben már i kibírhatatlan a hőség. A presz- 1 szó délben nyit, hűsítő korty- * ra csak a kocsmában van ki- ■ látás. Az ivóban — sör hiá- j íiyában — fröccsöznek. A föl- j döin .füleskosárban himmi- hummi között két agyagfigura. Barna, fényesmázasra égetett. oroszlánra hasonlító ál- i lat és egy csupa perem, csupa j kacs váza. Kollégám nagy pártolója a I »Bűvészeteknek. Kacsintva ! megkérdem: — Ugye, kellene? Lehajol és látható meg- • hökkenéssel veszi kezébe a két, búcsússátorba való tárgyat. Látogatóban Ebben a pillanatban a pulttól aszott kis öregember lép hozzánk. Teljesen fogatlan szája mosolyog. — Tetszik? Már csak ez a két darab maradt belőle. Ha eikél utazom vissza Vásárhelyre. Szavait alig érteni, beesett ajkai nehezen formálják a hangot. Rövid nadrágját, ingét húzogatja, hogy szebben álljon. — Nem idevalósi? — kérdem csupán azért, mert olyan nagyon várja, hogy kérdezzék és válaszolhasson. — Haraszti n voltam az egyik testvéremnél Eljövök, ha már régen láttam őket. Gyűrött papírokat, viharvert okmányokat húz elő. Mindenképpen igazolni akarja, nem afféle országúti jött-ment, hanem dolgozó polgár. — Hódmezővásárhelyi gölöncsér vagyok. Még megboldogult apám hagyta rám a mesterséget Ügy nyújtja a személyi igazolványát, mint egy kérvényt, a további szóváltáshoz. Leülünk, kisfröccs kerül az asztalra. A kiterített személyazonosságiban névaláírás helyett három kereszt. — Na látja, megmutattam. Tizenöt testvér Két szeme csupa bizonytalanság. — Tudom én, hogy van. Sejtem, hogy mit gondolnak a vázámról. De én már nem tudok mást Szegény apám hogy elvette anyámat, csak kára lett belőle. Tizenöten lettünk testvérek, hatan megmaradtunk. Faluvéget, meg a korongot hagyta rám, a legöregebbre. Hetven forintos fával tüzelek. Minden héten bejárok Szegedre mázért, de nekem alig adnak. Kenni kell hol ezt, hol azt, hiába van iparigazolványom és vásározóengedélyem. Ha nem kapok anyagot nincs mit megformáznom, nincs mit eladnom. — Nem próbált valami mást újabbat csinálni? Annak nagyobb lenne a keletje. — Megveszik azért ezt is. Itt Vízimalomból — vendégfogadó Égbe kapaszkodó jegenyék alatt, Százados hársfa tövében húzódik meg — a felvételen is látható — 6ződligeti vízimalom. lSió-ben irt őröltek benne búzát. Közben a Hártyán patak táplálta tó kiszáradt, s „energiahiány”, meg a korszerű malmok konkurrenciája miatt végleg abbahagyta működését az öreg üzem. Most a Váci Vendég- Iá lóipari Vállalat tárgyal átalakításáról, Foto — Gábor a párttitkár felesége vett két vázát. Van a Hűvösvölgyben egy úriember. Azt mondta nekem, te Pali, csinálj ilyen padlóvázákat, meg függőket, amibe beleteszik a cserepet. De pénzt nem adott, nekem meg csak annyi van, hogy kenyeret és hozzávalót vegyek. Ruhám is abból van, hogy használt holmiért adok szobrot. Aztán ha elmegyek látogatóba valamelyik rokonomhoz, viszem ajándékba, úgy szívesebben látnak A magányos gölöncsér Iszunk, hallgatunk. — Nem vagyok boldog ember — panaszkodik egyszerre. — öreg is vagyok. Kiskoromtól fogva epilepsziás. Nem merte—! senkit magamhoz kötni, amikor még fiatal voltam sem. Beteg ember elég legyen magának. Hirtelen feláll, kitárja két vékony karját. Fáj, olyan őszinte a hangja. — Mindig arra gondolok, milyen lenne, ha nagyapa lehetnék. Ha unokák szaladnának elém, akiket szerethetnék, akik szebben vinnék az én életem. — Na, Rácz bácsi, nyugodjon meg. Család helyett ott a munka. — Igen, igen. Csakhogy az elvtársnőnek ugye van családja. Nem tudja milyen, amikor az embernek nem jut más, csak a munka. Amikor úgy megéhezek egy nekem szóló jó szóra, hogy kapom magam, rakom a kosarat, árulom még olcsóbbért is a cserepeimet, hogy ajándékkal mehessek a rokonokhoz. Legalább mosolyogjanak rám, amikor ajtót nyitok, hogy ni csak, hát megjöttél, Palink? Hulló rózsaszirmok Ismét felugrik. — Tessék megengedni, hogy két percre kimenjek. Furcsa kérés. Nem szokás ilyesmit bejelenteni. Mfitórrhan ottmaradunk az asztalnál' és valahogy nincs kedvünk kommentálni. Máris ott áll az öreg előttünk. Kezében néhány szál rózsa. Nem is tudom, ilyen percek alatt honnan szerezhette. — Tessék elfogadni. Olyan jó, hogy velem egy asztalnál ilyen finoman beszélgetnek. A rózsa már teljesen elnyílott itt az íróasztalom sarkán. Édes illata lassan fanyarrá válik, koppanva hullik levele. Nincs szívem kidobni. Komáromi Magda A Markolt-ügy és ebben lakunk ... De üljön le, mert nem tud kiegyenesedni ... A feleség fiatal, szép arcú asszonyka. 26 éves, tíz éve házasok. Két gyerekük van. A nagyobbik tízéves... — Ő privát lány volt... Parasztlány... És elbeszélésük nyomán Iá- alakul egy olyan regény, amit ha olvasnék, azt mondanám, hogy giccses, romantikus, a fantázia szülte. A cirkusz Hosszúpályiban játszott. Eljött az előadásra egy 15 éves parasztlányka. Először látott életében cirkuszt. — Amikor beléptem a cirkuszba, megláttam a Gyu- szit... Ö is rámnézett... Olyan furcsa volt... — meséli csillogó szemmel az asszonyka. — Aztán mi elutaztunk. Éppen csak megismertem őt..... írtam neki levelet, ő válaszolt, bár mindenki lebeszélte, hogy egy cirkuszossal kezdjen. — Egyszer aztán újra eljött Most nem a cirkusz- szál. Kikísértem az állomásra. Ázt mondta „Vettem neked is jegyet”. Felszálltam a vonatra — meséli Ádám- r.é... — A vonaton aztán sírni kezdett Debrecenben rendeltem egy taxit és azt mondtam. hogyha akarja visszaviszem ... Velem jött. De nehogy azt higgye, hogy hozzányúltam ... Nem akartam erőszakoskodni... — De másnap már dolgokon velem a Gyu&zi... — Az háborít fel a legjobban kérem, hogy azóta is mindenki tud itt boldogulni, mindenki megtalálta a számítását, csak én nem. Kérdezem: miért nem kaphatok tisztességes munkát idestova két esztendeje? Erős, magas, őszülő férfi mondta e szavakat, név szerint Markolt Vilmos, a Szentendrei Községgazdálkodási Vállalat volt művezetője. Most, ami a foglalkozását illeti, így mondta magáról: semmi. Eljár dolgozgatni. Azóta ... Több, mint két esztendeje. Az „ügy” ugyanis 1965 májusában kezdődött, amikor fegyelmivel elbocsátották. Nehéz volna mindent felsorolni, ahogyan elmondta a történteket, s ami a tömérdek aktából kihámozható. A lényeg: a művezető elvállalta, hogy egy pomázi orvosnak építési munkát végez. Egy alkalommal nem kapott anyagokat. Cementet, murvát, s még valamit. Mások biztatására — ahogy elmondta — a vállalattól kölcsönvette. Természetesen a raktáros hozzájárulásával. Ebből lett a fegyelmi, s később a bírósági ügy is, mert a vállalat feljelentést tett a művezető ellen. A bíróság hat hónapi szabadságvesztésre ítél te,' de annak letöltését felfüggesztette, s végül 1500 forint kártérítés megfizetésére kötelezték. — Tehát nem tartja méltányosnak az ítéletet? — Nem — válaszolt azonnal. — S azt sem, ahogy azóta elbánnak vélem. Kölcsönvettem az anyagot, ez igaz, de: mindenki ezt csinálta! Egész lista volt, hogy kik kaptak. Kérdezze meg. Az akkori városi főmérnök is vitt el anyagot, s még sokan mások. És mi történt, mondjuk, a főmérnökkel? Most tanit. Én kérem többet nem hallgatok. — Tulajdonképpen milyen alapon vállalt Pomázon építési munkát? — SSivességbő!, barátságiból. 'vágy*'hogy ■’ nagyon hálás vagyok annak az orvosnak. Különben is: anyagot más is kölcsön vett. — Elgondolkozott — A fegyelmik, döntőbizottsági tárgyalások, bírósági tárgyalások két évig tartottak, sőt még tovább. Most legutóbb tavaly ősszel végre sikerült elhelyezkednem a dunabogdányi termelőszövetkezetben építésvezetőként Onnan is elbocsáj- tottak. Nézze meg — s papírokat mutat. Valóban érdekes iratok: az elsőben, az 1966 december 19-én kelt levélben arról értesíti a Dunabogdányi Úttörő Tsz Markolt Vilmost, hogy „munkaviszonyát azonnali hatállyal megszűntnek tekinti.” Néhány nappal később — december 22-én — mégis felszólítja a tsz, hogy újkeletű erkölcsi bizonyítványt szerezzen be, mert „Tsz-ünk önt... brigádvezetői feladatokkal is meg fogja bízni...” S a harmadik levél — december 27-én — utal az elsőre: „Folyó évi december 19-én kelt levelünkben értesítettük, hogy munkaviszonyát tsz-ünk azonnali hatállyal megszűntnek tekinti.” S ugyanitt: „Előbbi vállalatának tájékoztatása szerint oltani működése nem tisztázott, különböző eljárások vannak ön ellen folyamatban. ..” — Mit szól hozzá? — nézett rám a volt művezető.— Ugye érdekes? De nehogy azt higgye, hogy én nem tudom, honnan fúj a szél. Kérem, a tsz-nél megbíztak, hogy a Szentendrei Járási Tanács mezőgazdasági osztályvezetőjének víkendházát építsem. Ez a szövetkezet vállalkozása volt Nekem azt mondták: 25 ezer forintos munka, annyiért vállalta a tsz. Erre én azt mondtam: lehetetlen, 50 ezer forintból sem telik ki. Végül elküldték. Elküldték. hogy „valami ügyem volt Szentendrén”. Miért hivatkoznak állandóan az ügyemre, ezt mondja meg? A vállalat akkori igazgatójának talán nem volt ügye? Nézzen utána: a volt igazgató is hat hónapot kapott felfüggesztve, s 3000 forint pénzbüntetésre ítélték. S mi lett belőle? Igazgatóból főkönyvelő, ugyanott. A Szentendrei Városi Pártbizottság titkára, aki fiatal ember, s nem kertel, amikor kimond valamit, őszintén kijelentette: — Zavaros ügy. — Balogh elvtárs — mondtam —, tud arról, hogy miért volt bírósági eljárás a városi községgazdálkodási vállalat igazgatója ellen? — Igen. — A volt igazgató most valóban ugyanott főkönyvelő? — Igen, de eddig csak elsőfokú ítélet van ügyében. — Az is igaz, hogy a volt városi főmérnök anyagot kölcsönzött a vállalattól? — Igaz. — A városi főmérnök valójában a községgazdálkodási vállalat felügyeleti hatóságához tartozik. Egyszerűbben: főnöke a vállalat igazgatójának. — Pontosan — mondta a városi párttitkár. Egy kicsit eltűnődött. — Tudja, összefonódott itt egy sereg dolog. A vállalat igazgatóját — mint az említett esetben is — szabálytalanságokra kérték. Ennek fejében nyilván el is nézték a szabálytalanságokat, amit a vállalataik saját szakállukra követtek el. Ennek pedig már egyenes következménye, hogy a vállalat igazgatójának beosztottjai is többet megengedtek maguknak. Itt egyszerűen az történt, hogy Markolt Vilmos művezető elvitt a vállalat anyagából, most mindegy, hogy kölcsön, vagy hogyan; s amikor ezért felelősségre vonták, ő is feljelentést tett a vezetői ellen. Kirobbantott ezzel egy vizsgálatot; s itt állunk. Világos, egyenes beszéd: nincs mit hozzáfűzni. — Tehát a művezető is hibás? — Természetesen! — Ez még nem jelenti azt, hogy amiben igaza van, abban ne kellene meghallgatni? — Ami igaz, az igaz — mondta a párttitkár. — Sok mindent kell még itt rendbe hozni. Véleményem szerint ennek a művezetőnek is meg kell élni, s mindenkinek, —- egy kis szünetet tartott — persze, érdeme szerint A Községgazdálkodási Vállalat főkönyvelője Mészáros Imréné: ő a volt igazgató. Barátságos asszony, különösebben meg sem lepődik, hogy már megint ez az ügy: mintha megszokta volna. — Akarja látni az ítéletet? — kérdezte, amikor a bírósági eljárásra terelődött a szó, s kihúzta az aktát a fiókjából. — Tessék. Társadalmi tulajdon hanyag kezelése bűntettében marasztalták el; külön figyelmeztetett, hogy nem hűtlen kezelésről van szó, amiért az ügyészség vádat emelt: hanyag kezelésről — s ez különbség! — Valójában — magyarázta — a társadalmi tulajdonban nem esett kár. A kölcsönzött anyag összértéke 2400 forint volt, s ez egy fillérig megtérült. Egy rendelkezés félreértéséről volt szó — mondta, s ettől kezdve védekezőn vonultatta fel érveit; — Eny- nyit sok vállalat megenged magának, s amennyivel többet is... Nézze, itt mindig apró dolgokból csinálnak nagy eseteket... közben meg százezrek... de hagyjuk. . — Kis sóhajtással: — Persze, ha valahol nagyon akarnak hibát találni, ott lehet is, mindenütt lehet hibát találni — Végül: — Tudja, én nem szóltam eddig, de tudnék egyet-mást mondani, ezt higgy je el nekem ... — Mikor váltották le az igazgatói beosztásból? — Engem nem váltottak le — mondta csodálkozva. — Lemondtam. Sőt, elsőre el sem fogadták a lemondásomat ... — Fegyelmije sem volt? — Semmi. — Csak a bíróság találta úgy, hogy hanyagul kezelte a társadalmi tulajdont?* Csak a bíróság ítélte meg úgy, hogy hat hónap felfüggesztett börtönt, s 3000 forint pénzbírságot érdemel? így van? A felügyeleti hatóság teljesen elé* gedett volt? — Így van — mondta aa asszony. — Csak a bíróság marasztalt el, ami ellen éa fellebbezek. Kinek van hát igaza? — kérdezgettem magamban. A bíróságnak, vagy a felügyeleti hatóságnak; szóval annak az akkori felügyeleti hatóságnak, amelynek a főmérnök is egyik vezetője volt, aki építési anyagot kölcsönzött a vállalattól? Mindenesetre elgondolkoztató kérdések ezek, mégsem a legfontosabbak ebben az ügyben. Sokkalta érdekesebb azon tanakodni, hogy miféle szemlélet élei bukkannak itt elő, s ekkor talán az itt szereplő tények, események el is hanya- golhatók. Mert végül is szemléletijeli dolgokról van itt szó. Duna- bogdányban a szövetkezet párttitkára. Győri Ferenc nem mondott ellent; lehet, hogy Markolt Vilmosnak amiatt a ház miatt kellett elmennie, mert azzal a házzal már sok baj volt. Aztán megmondta, hogy nem ismeri az ügyet pontosan, nem avatták be. Legjobb lesz, ha megnézzük a járási osztályvezető épülő házát. Modern kis építmény Szentendre fölött. Budapestig ellátni innen, tiszta időben. Kőalapzat, mély pince, beton lépcsőfeljárat a lakóhelyiségekbe. Az egész, mint egy erődítmény a sziklás talajon. Kerítés, odabenn víz és villany. — Ezt nem lehetett megépíteni 25 ezer forintból — mondta a párttitkár. — Ezt nem. Tisztáztuk, hogy persze itt csak munkabérről van szó, mert az anyagot a tulajdonos vásárolta. Dehát akkor is. — Ami munkát befektettünk ide, annak megkérjük az árát — közölte végül a párt- titkár. — Azt pedig már a főkönyvelőnk is mondta, hogy emelkedtek a költségek. Végeredményben Győri Ferenc annak tulajdonított» Markolt Vilmos elbocsátását, hogy kifogás volt a munkája | ellen, sőt, az építtető osztály- vezető is kifogást emelt: nem ! tartotta magát a tervekhez, t egyebeket is észrevételezett... De hát akkor miért mentek I azok a szentendrei „ügyekre" hivatkozó levelek, felmondások Markolt Vince címére, na egyszerűen csak rossz munkás ! volt? Pedig a leveleket az elnök és a főkönyvelő írták alá. Visszatérve tehát a szemlélet dolgára, végül ezzel a kérdéssel mentem Korsós elvtárshoz, a Szentendrei Járási Tanács nemrégen megválasztott elnökéhez: miért dolgoztat a mezőgazdasági osztályvezető teiTneloszövetkezettel? Olyanokkal, akiket irányít, ellenőriz, és segíteni hivatott? Nem feltétlenül arról van itt szó, | hogy bizonyos függőség alap- |ján kedvezni igyekeznek az osztályvezetőnek. Am kérdés, hogy milyen súlya van az akaratának, óhajának — a saját ügyében is ... I — Nem szerencsés eset — mondta az elnök is. Legutoljára Virágos Mihályhoz, az osztályvezetőhöz kopogtattam be. — Annak idején engedélyt kaptam a végrehajtó bizottságtól — mondta —, hogy a szövetkezetre bízzam az építést. Különben mindent megfizetek, ami a szövetkezet jogos követelése. Semmi többet azonban, ami nem jogos. Ha vita lesz, semleges bizottságra bízom a döntést. Különben is: nem rakták fel a betonkoszorúkat a falak tetejére, máshelyt téglát alkalmaztak kő helyett, máris beázott több helyen... Mit mondjak még? Nemigen értettük meg egymást. Hiszen itt nem az a kérdés, hogy kinek van igaza! Sokkal inkább az, hogy vezetőknek lehetnek-e személyes igényeik, követeléseik, anyagi kaposolataik azokkal szem- ber, akiket vezetnek? Ebből ugyanis annyi, de any- nyi zavar következikI Itt van: szinte kibogozhatatlan csomó, h"gy miért kilincsel most állásért Markolt Vilmos, aki maga sem mentes a vétkektől, de ki is nyitotta a száját... Nagyon itt az ideje, hogy ezt a csomót átvágják Szentendrén! Dékiss János — Kést dobált? — Igen. — Nem félt? — Sohasem. Egy percre sem ... Tudtam, hogy szeret — Maga előbb a férjébe, vagy a cirkuszba szeretett bele? — A cirkuszba — mondja nevető szemmel az asszonyka. — Engem is szerettél... te ... dörmögi a férj. — A gyerekekből is artista lesz? — Igen — felel Adóm Gyula. — Mi hatan vagyunk testvérek. Mind a hatan artisták. Apám is az volt, anyám is, nagyapám is. Ez öröklődik, kérem... — Nem bánta meg? — kérdezem az asszonyt, aki mégiscsak „civil” volt. — Nem ... Otthon voltam egy hónapig... Alig vártam, hogy visszajöjjek. — Most tovább javítjuk a számot — újságolja Ádám. — A korongot megforgatom és úgy dobálom a késeket... — Világszám lesz — nyugtázza a lelkesedést Ádámné.--------------------- keresnek I - Mennyit egy este?---------------------— Ez változó ... Van úgy, hogy családonként kétszáz forintot osztunk. Volt már olyan is, hogy ötöt. Nagy ellenségünk a tv. Egyik este Angyal kalandjai volt. Tízen voltak a cirkuszban ... Mióta maszekok vagyunk, miénk a rizikó... S zeretném megkérdezni, hogy nem érzik-e a műfaj agóniáját Hiszen nagy állami cirkuszok járják az országot, hatalmas szervező: apparátussal, óriási, kivilágí- ; tott sátrakkal, nagy állat- ■ seregietekkel. Nekik egyetlen • pici sátruk van. Ha igazsá-! gosak akarunk lenni, a „te- : vék” és a „lovak” csak i egyedül vannak. Az egy te- i vét és az egy lovat tisztelte ! meg a kikiáltó e fejedelmi ; többessel. Egyedül a máj- ; mok viselik joggal a többes- ! számot. Egy majomházaspár > is tagja a cirkusznak. Két an- j gyali emberpofájú állat. Vi- ! csorognak, nevetnek, harag-; szanak, barátságos és ellen-! séges grimaszokat vágnak,: meg akarják harapni a ke- > zem és puszit adnak gazda-; juknak. i Mi jövője lehet egy ilyen; maroknyi társulatnak, a ci-! vilizálódó falun, ahová a tv! a világ legnagyobb cirku-; szainak műsorát is elhozza? ; Fel akartam tenni a kérdést,; aztán lemondtam róla. A sátor körül izgatott gye-; rekek szimatoltak. Áhítva; igyekeztek belátni a cirkusz- : kocsikba, alig várták, hogy! egy cirkuszos valamilyen > szolgálatra kérje őket. Fiatal; lányok viháncoltak a kertté-: sen kívül és amikor kifelé! menet elhaladtam mellettük, > csodálattal vegyes tisztelettel! engedtek utat. Nem tudták, hogy csoíc egy: civil vagyok. Azt hitték, hogy « a cirkuszhoz tartozom ... ősz Ferenc í
