Pest Megyei Hírlap, 1967. június (11. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-10 / 135. szám

f * Úgy fogadták: „Végre, itt vagy!" Az egykori diák költőként tért vissza Sem a már megjelent há­rom-négy kötet vers, sem pe­dig a nyurga, szimpatikus fia­talember nem ismeretlen a ceglédiek előtt. Sokan isme­rik. Sóiknak néhány évvel ez­előtt még nem jelentett töb­bet, mint „Feri, a barát, az iskolatárs”. A városok nem olyanok, mint az egérfogók: nem tartják magukba zárva az embereket. Arcok, figurák jönnek, elmennek — s lehet, hogy valahol kis idő után olyan tündökléssel tűnnek jel, hogy a város irigykedni sem tud értük, csak tisztelettel, s régi baráti áangon emlegeti őket. Így történt ez Cegléddel is. Nem első, nem is utolsó eset. Egy fiatalember jött, távozott, s visszatért, hogy a kisdiák után költőként is bemutatkoz­zék személyesen. A költő: Baranyi Ferenc. Az egykori Dózsa György Népi Kollégium diákja, a zeneisko­la növendéke. Barátai, osztály­társai közül sokan ott ültek az irodalom és a versek kedve­lőivel együtt a pálmakert asz­talai körül, s várták, mit mond majd a népszerű, rokon­szenves versíró. Nem csalódtak benne. Egy­szerű, közvetlen szavakkal számolt be élele alakulásáról — arról, hogy hogy lett a köl­tészet az életcélja, érzelmei­nek és állásfoglalásának ver­sekbe foglalt megnyilatkozá­sa. Könnyeden, közérthetően gördül valamennyi verssora. ... Pillanatkép: az asztalnál könyvek fölé hajol. Az asztal előtt türelmes sor várakozik, könyvekkel a kézben. Régi szokás — egyre népszerűbb szokás: a költő sajátkezű aláírásával dedikálja a köte­teit. Lila borítású könyv, a Villámok balladája. Kis, zöld kötésű: Az a merészség című, tavaly megjelent kötete. A harmadik kézben a költők an­tológiája legutóbbi kiadása. „Sok szeretettel. Baranyi Fe­renc.” Boldogan viszik haza a verseket, a frissen írt nevet — és a régi barátságot. (—es) PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XI. ÉVFOLYAM, 134. SZÁM 1967. JÜNIUS 10., SZOMBAT Eladó szénliegyek a TÜZÉP-nél Tusi fa a mindvtt mennyiségben Loews hoesih helyeit teherautók Messzi még a tél, de a ceg­lédi TÜZÉP-telep előrelátó gazdának bizonyult; szénhe­gyek tornyosulnak a telepen, és nagy farakások bizonyít­ják, nem lesz tüzelőhiánya a városnak. A téli tüzelőellátás­ról Kovács József, a TÜZÉP telepvezetője adott tájékozta­tást. — Jó minőségű tűzifa áll a vásárlók rendelkezésére, még­hozzá korlátlan mennyiségben. Szénből, brikettből többféle minőségű, különböző kalória­tartalmú fűtőanyaggal szol­gálhatunk. — Az őszi és a tél eleji csúcsforgalom kisebb, ha a lakosság már most megrendeli téli tüzelőjét. Így nem lesz torlódás, és a folyamatos és zökkenőmentes házhoz szállí­tást időben megkezdhetjük. — Április 1-től folyik a tüzelőutalványok beváltása. Az utalványon feltüntetett ha­táridőket tartsák be a vásár­lók, mert aatáridő módosítás­ra csak indokolt esetben ke­rülhet sor. — Hogyan oldják meg a házhoz szállítást? — A tavalyi, nem éppen kis gondot okozó, szállítási prob­lémákkal szemben az idén elő­nyös helyzetben vagyunk. Az AKÖV-vel kötött szerződés értelmében teherautókat ka­punk. Így a városban és a kül­területen lakók két-három nap alatt megkaphatják tüzelőjü­ket. A „gépesített” fuvarszál­lításnál a helybeliek, illetve a városiak változatlanul iro­dánkban, míg a külterületen lakók a házhoz szállításkor fi­zethetik a fuvarköltségeket. Már megkezdtük a tüzelő fo­lyamatos szállítását a közüle- teknek, így még a tél beállta előtt minden igénylő megkap­ja a téli fűtőanyagot. (cs) Az új termés fogadására készülnek Az idei terméskilátáscík ala­kulásáról egyre gyakrabban hallhatunk a napi hírekben, s egyre többet olvashatunk a lápok hasábjain. A határban a vetések zöld színe már fa- kulóban van — hamarosan sárgára vált. Erősen szeme­sednek a kalászok. A terme­lőszövetkezetekben aratáshoz készítik elő a gépeket, hogy időben kezdhessenek, a ma­lomban pedig szintén meg­kezdődik a felkészülés az új gabona fogadására. A ceglédi malomban a szo­kástól eltérően most nem ok­tóberben, hanem májusban végezték az éves nagy kar­bantartást. Jó termés fogadására ké­szülnek fel: 170—180 vagon gabonával többet tudnak majd az idén átvenni, mint az utóbbi években. A karbantartás ideje alatt tüzetesen átvizsgálták, kija­vították valamennyi gépü­ket, s az újakat is üzembe helyezték. Az őrlőberendülése­ket felújították, a szüélőknál p>edig új szitarendszert alakí­tottak ki. A többi segédgép nagy részét szintén megja­vították, felújították. Most folyik a lisztkeverő kamra­rendszer kialakítása, mellyel egyöntetűbbé, a sütőipar szá­mára jobb értékűvé teszik a lisztet. Az új gabona érkezésére elkészül a korszerű gyors­betároló rendszer, mely lehetővé teszi, hogy a gazdaságok ne zsákolva, ha­nem „ömlesztett állapotban” hozzák a gabonát a malom­ba. Befejezés előtt áll az ud­varon az új, kétszáz vagonnyi termés befogadására alkalmas raktár. A felvásárlás kezde­téig ezt is elkészítik, s most szerelik azt a húsztonnás mérleget is, amellyel az átvé­tel idejét jócskán csökkente­ni tudják. Felkészültek a kombájnok­tól egyenesen ideszállított, szelektálásán, natúr gabona fogadására is: új tisztító gépeket szerel­tek fel. Naponta 18—20 vagon gabonát is át tud venni az idén a ceglédi malom, s így a betakarítás meggyor­sításából is kiveszi a részét Gondjuk volt arra is, hogy munkaerővel, műszerekkel — a gépeikhez hasonlóan —idő­ben készen álljanak. (—es) Kongresssusi tábortüs A KISZ VII. kongresszusá­nak előestéjén, június 28-án ifjúsági gyűlés lesz Cegléden, a Vörösmarty téren. Az ünnep­séget a városi úttörőelnökség és a KISZ városi bizottsága rendezi. Az est legszebb ese­ményének Ígérkezik a kong­resszusi tábortűz, melyet a gyűlés végén gyújtanak meg. A TIT szervezésében Társasutazás Moszkvába A Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom 50. évfordulója tiszteletére szep­tember 27-tői hatnapos tár­sasutazást szervez Moszkvába. Az utat repülőgéppel teszik meg oda és vissza. Jelentkezni a Földvári iskolában lehet (Cegléd, Szabadság tér 4.) jú­nius 15-ig, a TIT helyi szerve­zete titkáránál. Tíz éve a volán mellett — Abonyban Vagy ezer emberrel talál­koznak naponta. Az utasok nevükön szólítják őket. Min­dig akad közös téma a buszon az alatt a néhány perc alatt, amíg a központból kiérnek az állomásra. Beszélgetnek, vic­celődnek, kedvesen ugratják egymást. Jól megvannak egy­mással, ismernek mindenkit az abonyi autóbuszosok. Falusi István tíz éve ül a volán mellett a községben, mint buszsofőr. Szabó János kalauz szintén tíz évet jubilál, a váltópár Török László, gép­kocsivezető és Szabó Márton a másik jegykezelő, ö még alig egy hónapja kóstolgatja az új foglalkozást. — Hogy emlékszik a tíz év­vel ezelőtti időkre? — kérdez­tem Falusi Istvánt. — Akkor egy kisebb Rábá­val jártunk, pótkocsi nélkül. Csupán harmincötén fértek bele. Később egy Ikarus 31-est kaptunk. Ez már nagyobb volt, de idővel szintén kicsinek bi­zonyult. Most már egy ideje a pótkocsis járat is kevésnek látszik Nyáron persze keve­sebb az utas. — Mi történik akkor, ha nem fémek fel az utasok? — Még egy fordulót csiná­lunk. Ha ez nem késlelteti a menetrend szerinti járatot, ru­galmasak vagyunk. — Hány órás a szolgálat? — Napi tizenhat óra. Hajna­li négy órakor kezdjük és este kilencig tart. A hét végén éj­félig van munkánk, míg az utolsó vonat el nem megy. — Hányszor fordulnak egy nap? — Tizenhat oda-vissza jára­tunk van, szombaton és va­sárnap tizennyolc. — Van-e emlékezetes élmé­nye ebből a tíz esztendőből? — Tavaly nyáron az óvo­dánál, abban az éles kanyar­ban, nekiszaladt az autó ele­jének egy vadul hajtó motor- kerékpáros. Szerencsére komo­lyabb baja nem esett. Egyéb különös, eddig nem történt, sem azelőtt, sem azután. MUNKÁBAN AZ ÉPÍTŐBRIGÁD Sok ezer forint értékkel gyarapította már a közös vagyont a ceglédberceli Egyetértés Termelőszövetkezet építőbrigádja. Ok végzik a tsz régi épületeinek a karbantartását és most fe­jezik be legújabb munkájukat — a borjúnevelő építését. Ez­zel az épülettel a szépen gyarapodó tehenészet férőheiygond- jait csökkentik. Az új létesítmény külső munkáit Öcsai Gyu­la, Vári László és Csapó József végzi. Fényképezte: Jakab Zoltán Megjött a beat-zenekar Forintos történet, szekrénybe zárva Szekrényt vásároltunk. Ezt a szekrényt fel kellett vitetni a harmadik emeletre. Ez volt a feladat. A férjem azt mondta, amit ilyenkor minden férj mondani szokott, hogy „ezt ne­ked kell elintézni, mégis te vagy az asszony, jobban tudsz alkudni”. Azt is mondta, hogy a bútorbolt előtt, vagy valahol fogadjak két embert, azok majd felhozzák. De jól alkud­ják — fűzte hozzá, mert azok képesek még száz forintot is elkérni ezért az ötperces mun­káért. Találtam is két rokonszenves szállító em­bert a piaci italbolt előtt. Amikor megmond­tam, miről van szó, nem nagyon lelkesedtek. Igaz, velem nem jöhettek, mert mint mond­ták, egy kör még hátra van, amit a koma fi­zet. Aztán még abban is megállapodtunk —, menjek csak haza nyugodtan. Itt úgy sem le­het megtárgyalni az ügyet, különben is az ár­szabás csak a helyszínen eszközölhető, mivel az a szekrény súlyától, az emeletek nagyságá­tól és a légköri viszonyoktól függ! Embereimet a lépcsőházban fogadtam, a szekrény mellett. — Ezt a kis kasznit kéne felugratni a har­madikra — mondtam kedélyesem — Mibe kerül egy ilyen kis mulatság? A kedélyes tónus látható undorral töltötte el őket. Szó nélkül rágyújtottak a kínált ci­garettára, és némán kétszer megkerülték a szekrényt. — Ez diófa... — mondta a magasabbik olyan hangon, mintha becsaptam volna őket. — Legalább egy mázsa... — toldotta meg a másik, a kis zömök, szőrmék ember. — Aztán hányadikra kellene felcipelni? — kérdezte a magasabbik, mintha erről nem lett volna szó eddig. Amikor megmondtam, mind a ketten, anélkül, hogy egymásra néztek vol­na, némán tartottak a kijárat felé. Olyasmit mormogtak, „magas az emelet”. Hosszas vita során bebizonyították, hogy a ház emeletei Cegléd legmagasabb emeletei, s oda képtelenség felhurcolni egy másfél má­zsás szekrényt. — Mennyi? — kérdeztem elhaló hangon. A két vivő ember ismét körüljárta a bú­tordarabot, majd babonás iszonyattal mered­ve az emeletekre, így szólt a magasabbik, a brigád esze: — Két darab százas. Lelkileg összeomolva igent bólintottam. Előkerültek a gurtnik és megkezdődött a szakmunka. Két emelet között diszkréten káromkodtak, és tudomásomra hozták, „hogy ilyen munkát még háromszázért se vállalunk többet, az em­ber megszakad belé ...” Végre, mégis helyére került a szekrény. Amikor az előszobában szembe kerültem a nehezen lélegző, izzadt emberekkel, hirtelen kevésnek éreztem a kétszázat. Kétszázhar­minc melett döntöttem és így szóltam: — Itt van kétszázötven forint. Remélem, elégedettek! Férjem első szava természetesen az volt, hogy mennyit kérlek ezért a kis sporttevé­kenységért. — Egy darab százast — mondtam kerülve pillantását. — Kénytelen voltam megadni ne­kik. Mit csináljak? Magas az emelet... (csat) A létrákat elvitték, a festék­nyomokat eltüntették, tisztára mostak, sikáltak mindent. Is­mét helyükre kerültek a füg­gönyök, s egy kicsit megvál­tozott az étterem képe. Az új köntösben jobban mutat, gon- dozotfcabbnak látszik. Nem csoda, hiszen nemcsak a falak kaptak új szint, de lelakkoz­ták a faburkolatot is, új csillá­rokat, hangulatlámpákat he­lyeztek el. A javítóbrigád a pálma­kertben folytatta a munkát Ott is rendet tesznek. Felrak­ják az új függönyöket, szép műbőr lambériát tesznek a falakra körben. — A konyháról sem feledkeztek meg. Kicse­rélték a csempéket, átfestet­ték a berendezést. A szaká­csok fehér köpenyben, mintha laboratóriumban lennének. — A vendégeket igyekszünk minél kellemesebb környe­zetben fogadni. Azt akarjuk, hogy jól érezzék magukat ná­lunk. Szeretnénk a külföldi és hazai átutazókat is színvona­las kiszolgálásban részesíte­ni. Most erősödik az idegen- forgalom, egyre több utasra számíthatunk. Az Idegenfor­galmi Hivatal a jövő hó­napra például negyven sze­mélyből álló svájci turista- csoport számára rendelt ebé­det, — mondotta Reggel Ger- zson, a ceglédi Kossuth Étte­rem üzletvezetője. — Most sem telnek ese­ménytelenül a napjaink. Szin­te minden napra van valami­lyen rendezvény. Bankettek, közös vacsorák, vizsgák utá­ni összejövetelek tarkítják az estéket. — Konyhánk teljes kapaci­tással működik. Napi 330 sze­mély részére készül az ebéd. Ennek jelentős részét elhord­ják üzemi étkezésre, mások ételhordóban viszik el előfi­zetéses menüjüket. A vendé­gek egy része itt ebédeL — Szépen emelkedett az ételfor­galom, s hosszú idő után először sikerült a tervünket teljesíteni. — A nyári hónapokra új ze­nekart szerződtettünk, öt egyetemista fiú játssza a közkedvelt beat-zenét. Néha kicsit hangosabbak a meg­szokottnál, de a fiatalok ezt szeretik. Az ötórai teák, ame­lyek ismét visszatérnek, ze­nével, tánccal igaziak. — A nyári hónapokban sem áll kihasználatlanul a ruha­tár. Ideiglenesen fagylaltáru­sításra rendeztük be. Vendé­geinknek kávéért, hűsítőért nem kell a cukrászdába át­menni, ezt is kapnak az ét­teremben. A kiszolgálás pedig szakszerű és figyelmes, hi­szen a város „reprezentatív” vendéglátóhelye a Kossuth. HÉT VÉGI MŰSORKALAUZ A Kossuth Művelődési Ház­ban ma este 8 órától táncest lesz az emeleti táncteremben. Vasárnap délután 6—10 óráig tánczenei koktél. Játszik a Lowers gitáregyüttes. A KGV Dózsa Művelődési Házában ma este 8 órától táncestély lesz a művelődési ház összes termében. Játszik a Klub együttes. Moziműsor Szabadság: Ma és holnap: Főnök inkognitóban (francia), Kossuth: Vasárnap: Gyerek­kocsi (svéd), Dózsa: Ma és holnap: Az aranyranett (cseh­szlovák). Albertirsa: Ma és holnap: Sellő a pecsétgyűrűn I., II. (magyar), Jászkarajenő: Ha- mida (NDK—tunéziai), Törtei: Ma és holnap: Az utolsó vér­bosszú (szovjet), Abony: Ma és holnap: A hóhér (spanyol— olasz). Sportműsor Vasárnap, június 11-én dél­előtt fél 11 órai kezdettel a vasutas művelődési házban (volt MEDOSZ): országos ser­dülő birkózóverseny. Labdarúgás: A Ceglédi Vas­utas SE pályáján délután fél kettőkor: Ceglédi Vasutas SE ifi—Monori ifi bajnoki mér­kőzés. Délután háromkor kez­dődik a Bem SE—Monor me­gyei labdarúgómérkőzés. Dél­után öt órakor: Ceglédi Vas­utas SE—Mezökovácsháza NB II. labdarúgómérkőzés. UTAZZON ÖN IS! Számos külföldi és hazai út közül választhat! A társasutazás kényelmes és élményes, részletes prospektus megtekinthető az IBUSZ kirendeltségen. FMSZ. Központi Iroda 10. sz. szoba. Telefon: 127

Next

/
Oldalképek
Tartalom