Pest Megyei Hírlap, 1967. június (11. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-11 / 136. szám

•Sap 1987. JÚNIUS 11., VASÄRNAP A PEDAGÓGUSOK SZAKSZERVEZETÉNEK VIII. KONGRESSZUSA Csaknem másfélszázezer ok­tatásügyi dolgozót képviselő több mint kétszáz küldött, valamint számos meghívott részvételével a SZOT Táro­gató úti főiskolájának épüle­tében szombaton megkezdte munkáját a pedagógusok szak- szervezetének. ( VIII. kongresz- szusa. A tanácskozáson meg­jelent és az elnökségben fog­lalt helyet Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára, Viriz- lai Gyula, a SZOT titkára, va­lamint Lugossy Jenő és dr. Polinszky Károly művelődés- ügyi miniszterhelyettes. A Duna mellé telepítik az első magyar & A villamosenctgia-szükséglet 16 százaléka Óránként 200 ezer köbméter hűtővíz Nsm lesz reaktorhulladék rr // A világ energiafogyasztása a század végére — óvatos becs­lések szerint is — megnégy­szereződik. Ezért van óriási jelentősége az új energiafor­rásnak, az atomenergiának. Az atomerőművi reaktorok a technika tökéletesedésével ma már gazdaságosabban terme­lik az energiát, mint a szénre, vagy a szénhidrogénre alapo­zott erőművek. Ilyen körülmények közt Ha az em bért... U j lakásba költöztem, egy most épülő telep kellős közepére. A ház már régen elkészült, de körül még pezs­gő munka folyik. Reggel hét­től sötétedésig, és még az után is, a reflektorok fényében do­hognak a gépek, sürögnek-fo- rognak az emberek. Én pedig a hatodik emelet magasságá­ból gyönyörködöm a mozdu­latlan hegyek és a tevékeny embersereg örömet adó ellen­tétében. •jya persze, azért kihaszná­ld lom az időmet és közben dolgozom. Most is nyitva az írógépem, befűzve a papír és egészen formás kis anyagocska kezd kibontakozni rajta. Ha az ember boldogulni akar, ki kell használni minden percet, akkor szinte repül a munka. Nem úgy, mint ahogy ezek te­szik itt lenn. Reggel óta már hányadszor jövök ki az er­kélyre megnézni, mire halad­tak ,az útbetonozásban. Ahány- szér kinézek, támaszodnak az ásónyélre és gesztikulálnak. Néha valamelyik megpökdösi a 'tenyerét, kettőt-hármat — soha nem többet — taszajt a földön, aztán abbahagyja. V isszamegyek, írok egy ki­csit cseles vagyok és is­mét megnézem őket. Tessék. Nem haladnak. Különösen az a svájcisapkás fiatal lazsál. Csak pököd, és nem csinál semmit. Még a kalapos vénember mí­meli leginkább, hogy építi a szocializmust. Már legalább tíz perce figyelem őket és még mindig nem értek a sor vé­gére. Érdekes, ilyenkor nem jön erre egy művezető, hogy látná ezt a lazsálást. Visszaügetek a szobámba, formás kis anyagom tovább bonyolítani, de rájövök, hogy' nem megy, mert még nem it­tam feketét Tehát kimegyek a konyhába, odateszem a ká­vét. Na, míg kifolyik, nem ér­demes semmihez hozzákezde­ni, inkább megnézem, mire ju­tottak az útbetonozók. Sejthettem volna. Nem dol­goztak, hanem ettek. Ültek a téglahalom szélén és ha jól láttam, termoszból teát ittak. 11 óra alig múlt, kettőig iga­zán kibírták volna. A z égő gumi szaga vet vé­get háborgásomnak. Na most aztán hajrá. Megírtam két flekket úgy, hogy közben csak egyszer mentem az er­kélyre. Lenn éppen cigarettáz­tak. Szerettem volna szólni, hogy pillantsanak fel, vegye­nek példát rólam, hogy mi a munka. S mivel szomorú tör­ténetem konfliktusát nem tud­tam a papíron sehogy sem megoldani, egy kicsit kinn ma­radtam. Megvártam, míg a daru beemel egy teljes szoba­falat az oldalt épülő ház má­sodik emeletére. H át képzeljék. Azok ott odalenn jóformán csak’pö- ködtek, fél szemmel, inkább a darut nézték. Az egyikük, a kajlakalapos öreg, nem átal- lotta még a derekát is tapo­gatni. Mondhatom, rém izgal­mas egy ilyen házfal beeme­lése. És elég hosszú ideig el­tart. Közben még a betono- zókról is megfeledkeztem. Ahogy lenézek, látom, elérték az út szélét. Úgy látszik, egy kicsit rávertek. F normás kis anyagom — ahogy újra elolvasom — nem is olyan formás. Persze, ha az ember figyelmét folyton elvonják! Ha ezek itt lenn szorgalmasabbak és a munká­jukra figyelnek, én nem bosz- szankodom, már rég elkészül­hettem volna. De ha az embert nem hagy­ják dolgozni... (k. m) rendkívüli jelentősége van az egész magyar népgazdaság számára annak az egyezmény­nek, amelynek alapján a Szovjetunió segítségével nagy­teljesítményű atomerőművet létesítenek Magyarországon. A senki földjén 800 megawattos atomerőmű épül hazánkban: a mintegy 8 milliárd forint értékű párat­lan beruházás előkészítő mun­kálatai már javában foly­nak; a terveken közösein dol­goznak szovjet és magyar szakemberek. üzemben tisz­ra berendezett títják. A sugárzó anyagok raktára Az első magyar atomerőmű építési terveit magyar és szov­jet tervezők dolgozták ki. Magyar vállalat, az Erőmű- és Hálózattervező Vállalat irá­nyítja a tervezést, állandó kapcsolatot tartva a szovjet partnerekkel. Szovjet mérnö­kök tervezik a főépületet (amelyben a reaktorok kapnak helyet) és azokat a raktárakat, ahol a hasadó és sugárzó anyagokat tárolják. A magyar Csak egy kis kóstoló szakemberekre hárul a seg. Az elmúlt hónapokban 16 telepítési javaslatot vizsgál- . .... ... tak meg a legkülönbözőbb 1 szempontból. Az atomerőmű- I U- \ nek óránként 200 000 köbmé­ter vizet kell biztosítani a kondenzátorok hűtéséhez, de ügyelni kell például arra is, hogy az erőmű háromkilo­méteres körzete a „senki föld­je legyet!”, ott ne legyen la­kóház, vagy értékes mezőgaz­dasági terület. Ügy döntöttek, hogy az erőmű a Duna men­tén, előreláthatólag Tolna me­gyében épül majd fel. Az elő­zetes tervek szerint legkésőbb 1975 végén termel az első 400 megawattos egység. A ma­gyar atomerőmű hatalmas méreteire különben jellem­ző, hogy gépi berendezéseinek súlya eléri majd a 35 000 ton­nát. Mint az atomjégtörőben Az 1964. óta hibátlanul mű­ködő Novo-Voronyezs típusú (ilyen lesz a magyar erőmű is) nagy előnye, hogy önszabá­lyozása — teljfesítménynöveke- dés^esetén — kipróbált és megbízható. Jól tűri a háló­zati ingadozásokat, könnyen alkalmazkodik a változó ener­giaigényekhez. A tökéletes biztonságot bizonyítja egyéb­ként az is, hogy ilyen reak­tor dolgozik immár kilenc éve a Lenin atomjégtörőhajón is, ahol pedig — érthetően — nincs nagy lehetősége a ha­jó személyzetének, hogy mesz- sze elkerülje a reaktort. Jóelőre megszervezik a re­aktorok veszélyes termékeinek ártalmatlanná tételét is. A hazánkban felépülő atomerő­műnél nem lesz reaktorhulla­dék probléma: az erőmű úgy­nevezett fűtőelemeit, a hasa­dási termékek feldúsulása után a Szovjetunióba szállít­I üzemek, a hűtővíz-berendeiri - oészeti technológiai berer ’ ':ek, a villamos berendezése'.;, az üt­és vasútcsatlakozási tervek elkészítése. Véglegesen csak a követke­ző hónapokban dől el: az új magyar atomerőmű mely be­rendezéseit szállítják majd szovjet és melyeket magyar üzemek. A turbinákat valószínűleg a Láng Gépgyár, a generátoro­kat és a transzformátorokat, valamint az erősáramú kap­csolókat a Ganz Villamossági Művek szállítják. Más üzemek is bekapcsolód­nak — a tervek szerint — a gigantikus építkezési és szere­lési munkákba. A hűtővíz- ellátáshoz szükséges szivattyú­kat, csőrendszereket, valószí­nűleg a Ganz-MÁVAG, a táp­házi segédberendezéseket, víz­lágyítókat az Április 4. Gép­gyár szállítja, míg az erőmű­höz szükséges négy, egyenként 200 megawattos generátort a Ganz Villamossági Művek. Az atomenergia' a holnap •legolcsóbb energiaforrása. , Á magyar atomerőmű üzembe lépésekor hazánk villamos- energia-szükségletének mint- | egy 16 százalékát fedezi. Újlaki László A laboratórium hányas-tükrös tisztaságiban mindennapor esemény: próbát vesznek, kémiai, vagy valóságos kóstoló: tartanak a készülő termékekből. Most éppen ia gyümölcslé van soron. iommtit- és emkrcsontá a Icnsjycli efdáen A '.lőgyészi erdészet lengyeli erdejében mammutcsontokat és emberi csontvázat találtak a lázi erdészlakás melletti út­építés közben. A mammut- agyar-maradványok, pofa- és lábszárcsontok, valamint em­berkoponya mellől egy kőbal­ta is napvilágra került. A fe­letekről értesítették a szek­szárdi múzeumot. Csak egy kis kóstoló — ezzel kezdik a pótmamák a kon­zervgyár bölcsődéjében, s a kis lui kők, ha nem is nagyon éhe­sek, engednek a kérő szónak. És rendszerint evés közben meg is jön az étvágy. Nem ritkaság, hogy éppen abból kanalaznak, amit a mamák, s papák a konzervgyárban készítettek. Kell-e megbízhatóbb meó?! Foto: Gábor ják majd, és ott, az erre a cél­zcmmymm D 0> TA T Újsághír: Abonyi Esztert „Sub auspiciis rei publicae populáris” kitüntetéssel avatták orvosdoktorrá. A népköztársaság címerével ellátott aranygyűrűt Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke adta át. Abonyi Eszter a középiskolában és egye­temi tanulmányai során valamennyi vizs­gáját jeles erednuTlnyel tette le. — Tanársegédnő, kérem ... keresik. j z ajtó nesztelenül nyílik. Szőke haj, kis- zM lányos érdeklődés az arcon, karcsú, töré­keny termet a fehér köpeny alatt. Bemutatkozom, rábólint: igen, telefonon már megállapodtunk... azzal mutatja az utat az ügyeletes orvos szobájába: ott nyu­godtan beszélgethetünk rí ellyel kínál, várakozón tekint rám, de mielőtt még bármit mondanék, kislónyos zavarral mentegetödzik. — Csak gyakorlóorvos vagyok, nem tanár­segéd. Ez itt olyan általános megszólítás, min­denki hallgat rá. Munka közben a cim és a rang nem érdekes .. — Hirtelen témát vál­toztat. — Tudja, ha az ember tanul, akkor legyen valami célja vele. Vizsgára menni úgy, hogy jó lesz egy közepes is, megalku­vás. Nem a világgal, önmagunkkal szemben. Ne mondja azt, hogy ez túlzott szigorúság ön­magunkkal, csak így érdemes csinálni vala­mit. Tudatosan, minden erőt megfeszítve. — Apám Sopronban volt matematika-fizika tanár. Anyám tanítónő. Amikor apámat áthe­lyezték Vácra, a kollégium igazgatójának, én maradtam még fél esztendeig. Érettségi előtt iskolát változtatni, tudja, hogy van ez .. Az­tán én is apámék után mentem. Idegen volt a város, Sopron nagy nyugalma után különösen az. Se barátnő, se ismerős, ez csak tetézte idegenkedésemet. Azzal vigasztaltam magam, hogy felvesznek az egyetemre, Vác csak va­kációim városa lesz, majd bebarangolom, fel­fedezek benne mindent, ami érték, amit meg­nézni érdemes. A vizsga sikerült, elértem a maximális pontszámot, mégsem vettek fel. Indokát sem adták. Bántott a dolog, ruipokig a szavamat sem hallották odahaza, de aztán belenyugodtam a pillanatnyi döntésbe, sok volt a jelentkező, nyugtattam magam, apám, anyám biztatott, ne keseredj el, Eszter, ezt mondtam magamnak én is, de hozzátettem mindjárt: esztendő múlva újra megpróbálom. Igen ám, de mit csináljak addig? Tétlenül mégsem lehet meg az ember. Jártam a vá­rost, állást kerestem. Memtem Pestre is, fel is vettek volna eladónak egy zöldségüzletbe, de nem találtam albérletet. Újra Vác s végre lehetőség: felvettek segédmunkásnak a Hír­adástechnikai Anyagok Gyárába. Beosztottak a transzformátorüzembe, négy forint nyolcva­nas órabérért. Nem sok, de mégis csak csinál­tam valamit, ügy könnyebb a várakozás, öt­vennyolcban ismét jelentkeztem az egyetem­re. Maximális pontszám után — elutasítás. Otthon vigasztaltak, én meg ettem magam, aztán mentem vissza a gyárba. Rendesek vol­tak hozzám, egyre kevesebb időt töltöttem lenn az üzemben, mert mind gyakrabban hív­tak fel kisegíteni a könyvelésbe. Névleg azon­ban maradtam továbbra is segédmunkás. A fizetésem emelkedett, mert solcat túlóráztam, aztán, hogy utána se maradjak magamra a kétségeimmel, eljártam a Vox Humanaba, énekelni. A muzsika feloldja az ember gátlá­sait, könnyebb volt elviselni a második ku­darcot. És a harmadikat is. Mert ötvenkilenc­ben megint csak elutasítottak. Akkor már apám is, anyám is azt mondta: nyugodj bele, Eszter, kislányom. Judit, a nővérem, aki ak­kor már negyedéves orvostanhallgató volt, azzal vígasztalt: hidd el, Eszter, én sem csi­nálnám végig az egyetemet még egyszer ... Mit mondhattam neki? Kétszer én sem csi­nálnám végig. De egyszer, vegyek tudomásul, azértis végigcsinálom. Harminckét éves ko­rig felvesznek az egyetemre. Addig pedig van még néhány esztendőm.... em tőle tudom, mástól: hatvan április negyedikén kiváló dolgozó kitüntetést kapott a Váci Híradástechnikai Anyagok Gyá­rában. Amikor megemlítem, mosolyog. — FélTszívvel dolgozni nem lehet. Csak tu­datosan, minden erőt megfeszítve ... — Hatvanban kapta meg a nővérem a rönt­gen-orvosi diplomát. Szobon dolgozik ma is. Es azon az őszön végre én is elkezdhettem egyetemi tanulmányaimat. Felvettek. Négy év után. Állítólag félreértésen múlt mindig. Té­vedésből más származási kategóriába sorol­tak. Most persze, azt hiszi, bennem van a JS' tüske emiatt. Higgye el, nem haragszom én senkire. Nem az a fontos, ami volt, hanem mindig csak az, ami van és lesz. Ez pedig a valósággá vált álom. Hogy orvos vagyok. Az aranygyűrű hozzá plusz boldogság. Amiről kezdetben soha nem álmodtam. De az utóbbi két esztendő nagyon nehéz volt. Megtartani az elért szintet. A vizsgákon már nemcsak a megtanult anyagról kellett számot adnom. Arról is, mennyire tudok uralkodni az ide­geimen. Akkor már megcsillant a lehetőség: a kitüntetéses doktorrá avatás. Megnőtt a tét, s vele együtt az izgalom. Hogyan sikerült le­küzdeni? Az embernek teljes életet kell élnie. Mit értek ez alatt? Nemcsak a hivatásra kell tudatosan készülnie. Az életre is. Az élet pe­dig nem ér véget az egyetem, most pedig a klinika falai között. Az élethez tartozik a mű­vészet, a szórakozás, a nyelvismeret és még sok minden más. Ha véget is értek az egye­temi évek, azért a régi tanulócsoport — tizen­négy fiú és hét lány — ma is havonta talál­kozik. Régen sokat táncoltunk ezeken az ösz- szejöveteleken. Ma már inkább csak beszél­getünk, zenét hallgatunk, kicseréljük tapasz­talatainkat, elmondjuk egymásnak a vélemé­nyünket a világ dolgairól. Egy hónapja már nekem is van önálló lakásom. így teljesed­nek ki a régi álmok és velük együtt teljese­dik ki az ember élete. Tanulni persze sokat kell még ezután is. Nyelvet is tanulok, kell a szakirodalomhoz. Oroszból államvizsgáztam, most az angolon a sor. Meg a gyakorlaton. Mert az elméleti tudás önmagában kevés. Itt, a klinikán, kell orvossá válnom. ti eszólnak érte, várják a betegek. Feláll, D elnézést kér, elköszön. Tűnődve ballagok végig a hosszú folyosón. Sokszínű ember, aki az ideggyógyász hivatás mellé a teljes élet igényét állítja kísérőként. Szép vállalkozás. Méltó az emberhez. Prukner Pál

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom