Pest Megyei Hírlap, 1967. június (11. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-07 / 132. szám
Szentendre r— XI. ÉVFOLYAM, 44. SZÄM > 1967. JÜNIUS 7., SZERDA u .-J PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA A béke és a munkáshatalom őrsége Munkásőrök között a tavaszi lőgyakorlaton ii. Kik is ők valójában? Egyikük orvos, mérnök szemüveggel, a másik, a harmadik hatalmas termetű kovács a kéziszerszámgyárból. De vannak egy helyről többen is. A szentendrei Beton- elemgyárban huszonnégy munkásőr például komplex brigádot alakított. Céljuk a szocialista cím elnyerése. Azt „mesélik” róluk, hogy ahol baj van, ahol segíteni kell, ott ők biztosan megjelennek. A gyár 840 000 forintos lemaradását is behozták és ennek köszönhető, hogy prémiumot kapott a gyár. 300 órás társadalmi munkát vállaltak ... Aszalós József, Beregszászi József, Gajdos Gábor, Hegyi György, Czilarik Miklós, Seres József, Papp Bajos, Horváth István és még tizenhatan! A brigádnapló már teljesen betelt, pedig csak féléves. Csodaemberek? Nem, csak emberek: munkásőrök! A cementgyári főmérnök mellett ott találjuk a gyakorlaton Dunabogdányból a vízügyi kirendeltség vezetőjét, Knáb Mihályt is, tíz esztendeje munkásőr. A nagy árvízkor kormánykitüntetést kapott, de ott díszeleg az egyenruháján a „Haza 10 éves fegyveres szolgálatáért” emlékérem és a „Kiváló szovjet katona” jelvény is.. Sárvári József alegységparancsnok — MÁVAUT gépkocsivezető. Egész sor kitüntetés birtokosa. Ugyanolyan példás munkát végez Smohai Ferenc is. A munkahelyeken szeretik-e a munkásőröket? Igen. Erről akkor győződtem meg, amikor nem is tudták a megkérdezettek, hogy milyen célból érdeklődöm, sőt azt sem, hogy kik iránt. Egymásután említették a munkásőrök nevét, elismeréssel és dicsérettel elhalmozva. — ... Simon Sándort, persze hogy szeretjük, hiszen szerény ember, no meg kiáll a társaiért — mondták a Kocsigyárban. Tűzoltóverseny Pilisszentkereszten Vasárnap ragyogó, nyárias napsütésben a Pilis egyik legszebb vidékén, Pilisszentkereszten a sportpályán rendezték meg a szentendrei járás tűzoltóversenyét. Szentendre város és a járás tizenhárom községéből összesen ötvenkét önkéntes tűzoltócsapat mérte össze felkészültségét. A csapatok a legkülönbözőbb korosztályokat képviselték. Voltak ott gyári ifjúsági, községi és úttörőalakulatok is. Áz értékelést háromtagú zsűri végezte: a Pest megyei tűzrendészet részéről Lékó László tűzoltó ezredes, a megyei pártbizottságról dr. Ge- rencsémé Nagy Erzsébet, valamint Bezzegh Péter tűzoltó őrnagy, a járási tűzrendészet vezetője. De képviselve volt a járás összes községeinek tanácsa, elnökök, titkárok személyében. És természetesen ott volt Pilisszentkereszt apraja-nagy- ja, már csak azért is, mert az ottani tűzoltók szolgáltatták a zenét, valamint az iskolások ragyogó kendőgyakorlatában is akartak gyönyörködni a falubeliek. A versenyen elméleti és gyakorlati követelmények voltak. A gyakorlati verseny alatt, hangszórón keresztül ismertették a csapatokat. A versenybemutató leglátványosabb száma az utolsó tűzoltási gyakorlat volt. A hatalmasan lobogó lángokat hűtő és ködsugárral percekén bélül eloltották. Itt is komoly felkészültséget árultak el a csapatok. A nyertes csapatok nemcsak oklevelet és dicséretet, hanem mindezek mellé pénzjutalmat is kaptak. A 800 percliteres szerelésben a pomázi Munka- therápia csapata, a 400 percliteres szerelésben Szigetmonostor győzedelmeskedett, második Tahitótfalu, harmadik Dunabogdány. Az iskolás fiúrajok közül Pilisszentkereszt vitte el a pálmát, de a lányoknál is hazai győzelem született. A férfirajok között első a Szentendrei Papírgyár lett, a második a szentendrei HÉV. A női rajok versenyét is a papírgyáriak nyerték. Horváth Levente Sokukról, talán az egész egységről személy szerint kellene írnom — megérdemelnék, persze ez lehetetlen. Igaz, nehéz és felelősségteljes megbízatásukat nem a „dicsőség” hajhászásáért vállalták. Vannak köztük, nyugdíjba vonultak is, mint Szelényi István vagy Fábiánfi Sándor. Ök még most is visszajárnak, Szelényi Pista bácsi ma is „anyagi felelős’’-ként működik. Ez is bizonyítja, aki egyszer munkásőr lett, nem tud egykönnyen megválni az alakulatától. S míg mindezt szélsebesen lejegyzem, elcsendesedett ismét a táj. A gyakorlat befejeződött. Mindenki „értékel”. Bizony, a kemencéből kiáradó vörös izzó fény, vagy a hegesztő ívfénye, nem javítja a szemet a lövészethez. A nehéz szerszámok is merevítik az izmokat. — Mégis helytállt mindenki. Talán éppen ezért. Nem kiemelkedő nagyságok ők, egyszerű munkás, dolgos emberek, akik talán egy kicsit többet vállalnak az áldozatokból, mint társaik ... S ebben van az erejük! (ni) Záróhangverseny Június 10-én, szombaton, a városi tanács nagytermében rendezik meg az idén is a zeneiskolások év végi záróhangversenyét. Az iskola igazgatósága és szülői munkaközössége ezúton is szeretettel meghívja a város érdeklődő lakosságát. MEGHALT FERENCZY BÉNI Bár a lapokból, gondoljuk, már legtöbben értesültek városunk nagy szülöttje haláláról, mégsem mehetünk el szó nélkül a szomorú esemény mellett anélkül, hogy ne emlékeznénk meg róla. Ferenczy Béni 1890. jú nius 18-án született ikertestvérként Noémivel, városunkban, a régi Feren- czy-házban. Édesapja múzeumunk névadója a világ hírű festő, Ferenczy Károly volt, Ferenczy Béni a képzőművészet valamennyi ágában egyaránt alkotott. Világhírre szobrai által tett szert. Első bemutatkozása 1916-ban történt az Ernst Múzeumban, mikoris a Ferenczy család kollektív kiállítást rendezett. A Tanácsköztársaságot követően, politikai állásfoglalása miatt, Bécsbe menekült. Csak 1936-ban tért vissza és akkor Budapesten telepedett le. Harmincéves művészi alkotómunka után hirtelen szerencsétlenség érte, melynek következtében elvesztette beszélőképességét és teljesen megbénult, majd óriási akaratereje segítségével megtanult bal kézzel rajzolni, mintázni. így bénán, de töretlen lélekkel dolgozott még tizenegy évig, most bekövetkezett haláláig. Élete, páratlan emberi magatartása példaként szolgálhat mindenkinek. Igazi ember volt, aki életében már egyszer legyőzte a halált, mert alkotni akart, gazdagítani az emberiség egyik legóriásibb kincstárát — a művészetet. A vízi úttörőtáborból jelentjük Eltűnt a zebra! Maradt a lánc! Sokat irtunk már körülláncolt Fő terünkről. A lánc körüli izgalmak távolról sem ültek el a városban. Elmondják országunk más vidékeit is jól ismerők; hogy láttak már hasonló kisvárost nem egyet, azonban ilyen esztétikai szempontból csúnyán és bántóan körülláncoltat még sehol. Az amúgyis túlzottan keskeny járdáink még keskenyebbé váltak. A Marx tér tele van üzletekkel. Az árulerakás és átvétel mérhetetlenül meg van nehezítve a láncok miatt. A páratlan érde- kességű „pestiskereszt” közelről meg sem nézhető. Rendőrök nyilatkoztak: „éppen a lánc jelent balesetveszélyt”. Megfelelő sebességcsökkentés nélkül száguldanak mellette a gépkocsik, nekiütköznek a lánckorlátnak, de veszélyeztetik az átbujká- lókat is. Sajnos, bőven akadnak ilyenek. A zebra időközben elkopott, nem újította fel senki. így az egyetlen biztonságos „átkelési” lehetőség is megszűnt. Úgy érezzük, a Pest megyei Rendőrfőkapitányságtól kérhetné a városi tanács végrehajtó bizottsága ennek a korlátnak megszüntetését. Csak kérdezzük! Szép kis büféje van a Papírgyárnak, de ebben a szép büfében például hűsítő ital nem kapható! Miért? Mert ésszerűsítés során Vácról Szentendrére került ugyan a töltőállomás. de ez az állomás állami vállalatnak nem szállít hűsítő italokat. Vagy talán érte kellene menni? ★ A orbánkereszti járat, mely a Duna-parti megállóból tömegével vitte ki a gyárakba a dolgozókat, megszűnt! Miért? Ezt a Papírgyárban, Cementárugyárban, toltőtolla- soknál dolgozók, karjukon giiermeküket bölcsödébe hordozó édesanyák is szeretnék tudni. Ezért kérdezzük mi is! A Pannónia-telepi Népboltban nincs sör, nincs palackos bor, nincs mirelitáru, nincs felvágott, nincs húsáru sem. Mi lehet ennek az oka? — kérdezi velünk együtt sok elkeseredett Pannónia-telepi lakos. Heti javaslatunk A Marx téren kevés a szemétgyűjtő láda. Ezért van állandóan teleszórva a tér hulladékkal, zsíros papírral, egyéb szeméttel. Nagyon elkelne egy-két ízléses szemétláda. Sőt, nagyon ízléses kézmosó- lehetőséget is el tudnánk képzelni a városnézés közben, eszegető látogatók kényelmére és örömére! Ünnepélyes megnyitó - tizedikén Amikor a kishajó a szigetmonostori p>arton kikötött, lázas tevékenységet találtunk a vízi úttörőtábor környékén. Fiatal lányok és fiúk tolták a talicskát, lapátolták a földet. De talicskázott Rétéi Lajos úttörőcsapat-vezető tanár és Bernáth Tibor, a Cementáru- gyár személyzetise is. — A tavaly megkezdett táborépítés folytatásaként most egy 8x12 méteres étkezőszínt építünk, amely télen a csónakok tárolását is megoldja. Mellette egyidejűleg egy tábori konyha alapjait is leraktuk. Az erdőben már hat sátor betonozott alapja elkéAz erdőgazdaság a fa fűrészelését, a Mathiász Tsz a fuvarozást vállalta, sokan siettek a Segítségünkre — mondta Rétéi Lajos —, majd így folytatta: — Nagyon sürgős a munka! Tizedikén lesz a tábor idei ünnepélyes megnyitása. A nyáron tíz-tíznapos üdülésre fognak ideérkezni az ország különböző részeiből az úttörő- csapatok. A megyei képzőművészeti szaktábor hetven fős csoportja után a Heves megyei Lőrinci község úttörői folytatják a sort, s velük egyidejűleg a varsói lengyel cserkészek, akik tavaly már jártak itt, szült. Ez lehetővé teszi a ké- ,idén ismét visszajönnek! nyelmesebb, állandó jellegű sátorozást. Ebben a sátorban priccsen alszanak. Három hete — hetenként három-négy alkalommal — a Betonáru- gyár KISZ-istái dolgoznak itt, vidám lelkesedéssel, társadalmi munkában. A faanyagot, részben ajándékban kaptuk a Fővárosi Vízművek szigetmonostori telepjétől, részben a Kocsigyár segítségével jutottunk hozzá. S hogy tizedikén a tábor valóban megnyithassa kapuit, a 227-es Szakmunkásképző Iskolai tanulói is csaknem mindennap itt dolgoznak. Neves szobrászművészünk, Kucs Béla is remekművel ajándékozta meg a telepet. A „Táncoló gyermekek" című művének talapzata már készen áll! Reméljük, nemsokára a leleplezésre is sor kerül. HL író—olvasó találkozó Az 1967. évi ünnepi könyvhét keretében a városi tanács művelődési csoportja író—olvasó találkozót rendezett. A találkozóra eredetileg, melynek vendége Gereblyés László, József Attila-díjas költő volt, a művelődési otthon klubjában került volría sor. Sajnos, azonban a kevés érdeklődő miatt a járási könyvtárban tartották meg. Még ez a helyiség is bőnek bizonyult, hiszen mindössze húszán jelentek meg a találkozón, a vendégek közül is csaknem tizen „hivatalból”. Gereblyés László a bemutatkozás után, közvetlen szavakkal válaszolt a feltett kérdésekre. A megjelentek közül Jászai Béla népművelési felügyelő köszönte meg a kedves látogatást és azt a reményét fejezte ki, hogy a meglehetősen „szűkkörű” találkozó ellenére Gereblyés László kedves emlékekkel távozik Szentendréről. (korányi) Villanypásztor a Mathiász János Termelőszövetkezetben A Mathiász János Termelő- szövetkezet egyik brigádja a szocialista címért pályázik. Vállalásuk' egyik pontjaként szerepel a „sávos villanypász- toros legeltetés bevezetése”. Ez most megtörtént. A megye kiküldöttje és a járás termelőszövetkezeteinek szakemberei előtt megtartották a bemutatót. Mi a villanypásztoros legeltetés lényege? Egy 70x140 méteres területet szigeteletlen villanyhuzallal vesznek körül, mely területre hatvan szarvasmarhát behajVigyázat, haragszom! A legutóbbi olimpiai játékok óta sokan jártak hazánkból a Távol-Keleten. Japánban is. Ök mesélték, hogy ha a japán ember meghűl, kis kendőt — amilyet az orvosok használnak operációkor — kötnek az orruk és szájuk elé, nehogy megfertőzzenek valakit. Nem volna rossz ezt a nagyszerű szokást nálunk is bevezetni. Kendő, amely figyelmeztet, vigyázat náthás vagyok, fertőzök! De ezt a szokást be lehetne vezetni más területen is. Sok helyen láthatunk táblát: Vigyázz, a kutya harap! Az embereknél más lehetne a szöveg: Vigyázat, haragszom! Ezeket a táblákat azután különféle tartós vagy örökbecsű anyagból lehetne készíteni. Kinek milyen a természete. Nem is hiszik el, mennyire humánus lenne ezt bevezetni. Vannak ugyanis embertársaink között olyanok, akik állandó jelleggel és szünet nélkül haragszanak. Mire vagy kire, azt ők sem tudják. Azaz, valójában tudják, csak nem merik bevallani. Mert ki vallaná be azt, hogy ő, például önmagára haragszik * azért, mert állandóan haragszik? De az már nincsen rendjén, hogy ezek az emberek jeltelenül járhatnák, kelhetnek és az óvatlan közeledőt összemarják — bocsánat legorombítják. Érdekes az, hogy legtöbbjük a „főnökök nemzetségéből” való. S jaj neked halandó, ha „fogközeibe” kerülsz! — Megbántottak, haragszol? Kellemetlen dolog, de mi közöm nekem ahhoz?! — Vagy én bántottalak meg? Mivel? — Azzal, hogy élek? Ne haragudj érte, hidd el, ez is elmúlik egyszer. Türelem dolga ez is, mint a haragot elviselni! Agárdi Péter tanak. Ezután egy 50—60 cm-es sávot külön elkerítenek. Az állatok ebben a keskeny sávban legelnek. Ekkor bekapcsolják a 12 voltos áramot. A szűgymagasságban kifeszített vezeték — ha az állat hozzáér — kisebb áramütést okoz. Néhány ilyen áramütés után kialakul az állatokban a feltételes reflex és ezért nem mennek a vezeték közelébe. Mintegy tizenöt perc alatt teljesen lelegelik ezen a sávon a füvet. Azután odébb helyezik e? a vezetéket, 50—60 cm-rel. Ezzel a módszerrel el lehet érni, hogy a szarvasmarhák teljesen lelegelik a füvet. A sávos villanypásztoros legeltetésnél a tejhozam is sokkal gazdaságosabb. A takarmányköltség mintegy harmada az eddiginek. Hármas baleset — motorral Ketten a helyszínen meghaltak Vasárnap virradóra Pilis- szehtkereszten néhány családi házat ismét alattomos ellenségünk, az alkohol döntött mélységes gyászba. Szabó István „kiskatoná- nak” eltávozása lévén, szombaton éjfélkor kellett volna budapesti laktanyájában jelentkeznie. Két jóbarátja, a húszéves Grentek István és huszonegy éves Balogh József társaságában motorkerékpáron „repültek” Budapest felé. Motorhoz nem illő ittas állapotban tizenegy óra tájt a fi- latorigáti átjáróban egy HÉV- szerelvénybe ütköztek. Grentek István és Balogh József a helyszínen meghal! — Szabó István a kórházban fekszik, s mint értesültünk túl van az életveszélyen. *
