Pest Megyei Hírlap, 1967. június (11. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-07 / 132. szám
1967. JÜNIUS 7., SZERDA TKÓJSTVÁM — Asszonyom, kétségtelenül olcsóbb, de ezt a falat már csak újra festeni lehet. Úgy látom, hogy a régi festés legalább tízéves. A mester ott állt a szoba közepén. Helén a harmadik emeletről hívta le, hogy árajánlatot kérjen tőle. Körülnézett, s arcán tolakodó kíváncsiság ült, ahogy szemügyre vette az özvegy holmijait. Ez a szemérmetlenség zavarba hozta Helént. Most a férfi felfedező tekintetével látta a rojtos szélű lámpaemyőt, a fakult díványterítőt, a kopott székeket. — Drága lesz? — kérdezte, de a mester nem sietett válaszolni. Helen ruhája barna volt, mint a bútorai. Egy síkba -rajzolt arcát csupán a szemgödrök mélyedése bontotta meg, s ott benn nyugtalanul és zavartan mozgott a két kicsi zöldesbama szem. A nő nem öreg — állapította meg a mester —, de épp oly elhanyagolt, mint a négy fal, amelyre vastag évgyűrűt rakott a por. — Méltányos árat ajánlok — felelte most a mázoló. — Milyen mintára gondol? Most Helén nézte a falat, mintlha búcsúzna ettől a megfakult díszlettől. — Valami modernre gondolok. — Minden oldalán más színnel? Helén megrezzent. — Öh, nem, ez túlságosan is modern lenne. — Akkor talán fröcskölt festékkel? — Igen, valami olyasmi. — Aztán sürgős, mert sok munkám van ám. — Húszadikáig kellene, hogy készen legyen. Ez nagyon határozottan hangzott. „Különös — gondolta a mester —, hogy ennek tíz évig mindegy volt, most meg azt szeretné, hogy ripsz-ropszra megcsinálja.” — Sajnos, az nem megy. H elén nézte a festő körmeit, melyek a mészportól fehérlettek. — Pedig nekem húszadikáig kell. — Hát... — tűnődött az ember, s közben fürkészte az özvegyet, aki görcsösen megmarkolta az üveg nyakát. — Nem iszik még eggyel? — Köszönöm, nem. Tudja, a magas létrán dolgozom... — Okom van rá, hogy húszadikáig kész legyen — mondta Helén és nem nézett a festőre. — Csak a szobát? — Csak. — Hatszáz. — Rendben van — felelte az özvegy, éhány nap múlva újra megjelent a mester vödrökkel, szerszámokkal és létrával. Segített Helénnek a szoba közepére tolni a bútorokat, azután felkapaszkodott a létrára, hogy lemossa a vastag porréteget a falról. Az özvegy újságpapírral fedte a díványt, a székeket és a vitrint. A szoba alig néhány perc alatt elvesztette régi jellegét, a tárgyak megszokott rendje helyett most egy bútorkupac állt ott középen. Helén az ajtóból visszafordulva nézte az egész látványt. íme, a mozdulatlan világ, mely éveken át körülvette — volt, nincs! Helén ugyanazt a barna ruhát viselte, mint múltkor, de fejére színes kendőt kötött, amely megfiatalította. Észrevette ezt a mester is, aki a létra tetején ült és fütyiirészett. Valami divatos slágert fütyült, amit a rádióban is gyakorta játszottak. Helén azon kezdett tűnődni, hogy mikor fütyült utoljára férfi ebben a lakásban? Ezen aztán mosolyognia kellett, D élben a mester megkérte, hogy melegítse meg az ebédjét a gáznál. Helén tányérra tette a marhapörköltet és tálcán vitte be. A festő, amikor meglátta a porcelántányért, meglepetésében hátratolta fején a papírcsákót, s aztán engedélyt kért, hogy megmoshassa kezét a fürdőszobában, holott ez nem volt szándékában. Helén bámulta, hogyan rágja a húst az éhes emberek mohóságával a mester. Nem illett volna végignézni, hogyan ebédel a festő, de valahogy vidámmá tette ez a férfi-falato- zás. • Ö mindig egyedül evett, s mindig kinn a konyhában. — Külföldről várok vendéget — mondta, amikor a festő a borosüvegből húzott egy nagy kortyot. — Azért festeti a falakat? — Csak azért. Az ember biccentett, de nem kérdezett semmit erről a külföldi vendégről, Helén azonban hozzátette: — Egy régi ismerősöm jön. A hangsúlyból nem volt nehéz kitalálni, hogy ez a régi ismerős egy férfi lehet. — Messziről érkezik? — kérdezte a mester, miközben elindult felfelé a létrán. — Az óceán túlsó oldaláról. Kanadában él. A festő megértőén mosolygott onnan fent- ről, s Helén úgy érezte, hogy bizalmasabb volt ezzel az emberrel, mint illett volna. A levél bét hete érkezett, de nem szólt róla kolléganőinek sem. Pedig másnap betette a retikül- jébe a borítékot, hogy odaadja Péterinek a bélyeget. De a könyvelőségben Helén csak annyit kérdezett Péteritől, hogy gyűjti-e még a bélyegeket? Amikor az csodálkozva pillantott rá, sietve hozzátette: „Majd gondotok magára”, s letette asztalára az üzemi konyha múlt havi elszámolását. Máris ment vissza a helyére. E z a jelentéktelen epizód elég volt ahhoz: kollégái észrevegyenek valami változást Helén körül. Elharapott félmondataival, fel- felbukikanó zavart mosolyával, ahogy ebéd előtt megfésülte a haját, mit esztendők óta nem tett — kimozdult az irodai állóképből. Nem kérdeztek tőle semmit, de a háta mögött összenéztek. Férje halála után eleinte még tréfálkozni sem mertek előtte, s később ez a tapintat megkövesedett. A mikor szabadnapot kért, hogy otthon lehessen, míg a festés tart, már biztosra vették, hogy történt valami Helénnel. Zámbó- né úgy állt meg íróasztala előtt, mint a csillagközi rakéta, mely a Hold nem látható felét fényképezi. — Hallom, drágám, kifesteted a lakásodat? — Igen .. . Már itt van az ideje. — Jó kis felfordulás lesz nálad, de megéri. — Meg. Találtam egy festőt, aki olcsón megcsinálja. Zámbóné még egy pillanatig várt, hogy alkalmat adjon Helénnek a beszélgetés folytatására, s mivel az tanulmányozni kezdte a garázs fuvarcéduláit, biccentett és visszatért földi állomáshelyére, ahol a kapott adatokat értékelni kezdték. Helén maga sem tudta megmagvarázná, miért nem jelentette be, hogy vendége érkezik, miért nem vonta be kollégáit az előkészületekbe. Esztendők óta megtanulta, hogyan vegyen részt észrevétlenül is a könyvelőség életében, és ösztönösen is védte kis szerepkörét. Furcsa, hogy a festőmester előtt nem volt ilyen tartózkodó. — Leánykoromban udvarolt nekem — mondta, miközben leszedte a díszpáma huzatát, hogy majd kimossa. A mester rágyújtott ott fenn, s kedélyesen hunyorított. — Biztosan szép ajándékokat hoz majd. — Öh, erre nem is gondolok. — Tessék elhinni, hogy maga a repülőút is egy vagyonba kerül. Helén bólintott. — Igen, Nagy a távolság onnan. A fal már száradni kezdett, az ember hosz- szú léniával meghúzta a vonalat a meny- nyezet alatt, Helén nedves szivaccsal letörölte a festményt, mely a dívány felett lógott. A tájkép, ahogy megszabadult a portól, egyszerre üdezöld lett és a parasztház tetején élénken piroslott a cserép. Olyan különös volt ez a változás,: hogy.'-belés^Féíéf^-ármkőr ránézett. — Pedig én már teljesen elfelejtettem őt. — Ezt nem hiszem. Az ember a fiatalságát soha sem felejti el. Helén erre nem válaszolt semmit, úgy tett, mintha el volna foglalva a fényesítóssel. — Én is emlékszem még a régi lányokra — folytatta a mester. — Volt olyan, akinek csupán a kezét fogtam. Arra emlékszem a legjobban. Amíg a festő beszélt, Helén arra gondolt, hogy ez a mister Varsányi mit írt a levelében. „Nincsenek rokonaim otthon, tudom, hogy a város is nagyon megváltozott, s talán a gimnáziumi osztálytársaim közül is keveset találok meg. Mégis haza kell látogatnom, látnom kell magát is Helén, úgy tudom, hogy szegény Bandi halála óta nagyon egyedül van.. H áromszor is elolvasta egymás után a levelet akkor este. Nyugtalanul forgolódott az ágyában és fel-felkattintotta a villanyt. Aztán éjjel kettőkor kiment a fürdőszobába és hosszan nézegette magát. „Ha férfi lennék, nekem ez az arc semmit sem mondana. Úgy ám, mister Varsányi! Mi közöm van nekem a maga honvágyához? Az IBUSZ felülteti majd a városnéző-buszra, elérzékenyül- het azon, hogy a Mátyás-templom mit sem változott, s a reálgimnázium épületében ma is diákok zson-ganak. Elégedjék meg ennyivel.” ... i Másnap mégis azt táviratozta: „Várom, Helén”. A festő végighúzta a vonalat köröskörül, aztán lemászott a létráról. Nézte a száradó falat. — A vödröket még itt hagyom. Ha valami hiba lesz, holnap kijavítom. Helén egyedül maradt a festékszagú lakásban, de furcsa mód, nem érezte nyomasztónak a magányt. Késő éjjelig tett-vett, s lefeküdt a szoba közepén álló díványra aludni. A sok hajlongás és munka után igazi mély álomba mélyedt. R eggel újabb levél érkezett Kanadából. Helén, ahogyan megfogta a borítékot, pontosan megérezte, hogy mi lehet a levélben. Mégis nagyon nyugodtan, sietség nélkül bontotta fel. Az állt benne, amit várt. Az egykori udvarló, a régi barát, néhány mentegetőző szóval lemondta utazását, s azt írta: reméli, hogy azok a körülmények, amik miatt most nem tud útrakelni, hamarosan elmúlnak. Aztán jött a festő. Helén leszámolta a hatszáz forintot, s közben azt mondta: — Nem jön. Valami közbejött A mester úgy látta, hogy a nő nincs letörve, sőt mosolyog is. ő sem vigasztalta tehát, csak ennyit mondott: — Azért nem volt kár kifesteni. — Érdemes volt — felelte Helén, s kezet fogott az emberrel. József Áron — Romániában s Az irodalomtörténet sokáig % úgy tartotta számon, hogy Jó- ^ zsef Attila édesapja József ^ Áron 1908-ban Amerikába § vándorolt ki. Méliusz Józsefi bukaresti magyar író fedezte^ fel, hogy e hiedelemmel ellen- ^ tétben, József Áron Romániá-§ ban telepedett le és itt újra ^ megnősült. Szabolcsi Miklós nak 1957-ben sikerült feltárnia ^ József Áron temesvári éveit, § 1937-ben bekövetkezett halálá-S nak körülményeit. $ Most a kolozsvári „Korunk” 5; szolgál újabb részletekkel Jó- ^ zsef Áron 1926 és 1931 között | Désen eltöltött éveiről. A Zap| májusi számában Enyedi Sán dór kutató megírja eredetig dokumentumok, ismerősök el- ^ beszélései alapján ennek az öí| évnek minden lényegesebb1 részletét. József Áron második? feleségével Craiováról érkezett^ Désre, ahol szappanfőző mes-^ térként vállalt munkát. Kivá-§ ló szakember volt, mégis c ^ szappangyár leégése, majd a | gazdasági válság miatt egyre^ nagyobb nyomorba süllyedt. ^ 1931-ben teljesen leszegényed-1 ve tért vissza Désről Temes Konzerválják Mátyás király palotáját Visegrádon megkezdték Mátyás király palotája romjainak tartósítását. A díszudvaron és a körülötte levő romokon helyükre illesztik az elmúlt évek ásatásainál napvilágra került kőtöredékeket, többek között a folyosópárkány és az ablakkeretek részeit is. varra. SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSá PLAKAT RAG ÁSZT OK Tízperces eligazítással kezdődik reggel a plakátragasztók munkanapja. összesen harmincán vannak Budapesten. Minden órában körülbelül egy kilométert gyalogolnak. Felszerelésük: 10 literes favödör, jókora ecset, hatalmas tarisznya, meg a három és fél méteres létra. Ez utóbbit havonta legalább nyolcezerszer másszák meg. A vödörből félszerepelhet. Az időtartamot, sőt még a kiragasztás helyét is a megrendelő, a hirdettető cég szabja meg. A plakátok hátoldalát keményítőből és vízből kevert képlékeny anyaggal kenik be, amely a központi csirizkonyhán készül, ahol 600—700 literes faüstök sorakoznak. Évente mintegy 120 mázsa „lábliszt” — őrlemény-söpredék — és 8 mázsa keményítő fogy. A plakátragasztást gépesíteni aligha lehetne. Annyit mindenesetre elhatároztak, hogy az eddig jobbára gyalogos plakátragasztókat rövidesen motorkerékpárra ültetik. naponként 10—12 kiló ragasztóanyag fogy, a teli táskának is tetemes súlya van — nem könnyű tehát ez a foglalkozás. A plakátragasztóknak kánikulában. fagyban, esőben, hóban, szélben úton kell lenniök. A közönség időben tudni akarja, hogyan alakul a színházi műsor, a szereposztás, milyen jelentős esemény várható, mit játszanak a mozik, stb. A kiragasztóbrigádok munkaterülete az egész főváros a peremkerületekkel együtt. Munkafelületük körülbelül 18 000 négyzetméter, ilyen megoszlásban: 540 hirdetőhenger a belső kerületekben, 200 oszlop az elővárosokban, ezenkívül 2500 nagyméretű és 1200 kisebb reklámtábla. Évente körülbelül 700 000—800 000 plakátot helyeznek el. Valóságos „főhadiszállás” van a Curia utcai központban, ahol pontos nyilvántartást vezetnek Budapest valamennyi plakáthelyéről. Minden hirdetöoszlop henger- palástja hálózatos beosztással rajzban kiterítve látható itt: a négyzetekbe bejelölik a hirdetmény típusát, továbbá azt is, mikor tették ki és meddig JÚNIUS 10—11: Udo Jürgens A nyári könnyűzenei hangversenyidény kiemelkedő eseménye lesz több hírneves külföldi együttes és előadóművész vendégszereplése. Udo Jürgens nyitja meg a vendégművészek sorát: az Európa-szerte népszerű osztrák táncdalénekes és zenekara június 10-én és 11-én egész estét betöltő műsort ad a Kisstadionban. Megismerheti a közönség a világ egyik legnagyobb pantomimművészet is Marcel Mar- ceau személyében, aki július 1—2—3-án mutatja be műsorát az Erkel Színházban. Rövidesen hazánkba látogat a világhírű Spencer Davis együttes, amely ugyancsak a Kisstadionban lép fel július 7—8—9-én. Ecseri lakodalmas — a Balaton partján „Muzsikáló tájak” című sikert aratott műsorából ad részleteket Balaton-környéki nyári turnéján a Magyar Állami Népi Együttes. Veszprém, Balatonfüred, Keszthely, Siófok, Boglár és Földvár hazai és külföldi közönsége gyönyörködhet Vujicsics—Rábai: Drágszéli táncszvit, Karai: Vidám nóta, Kodály: Esti dal, Bárdos: Széles a Duna, Vujicsics—Létai: Kunsági pásztorbotoló, Vujicsics—Rábai: Kalotaszegi leánytánc, Lajtha: Soproni képek, Gulyás—Rábai: Este a fonóban és Maros-Rábai: Ecseri lakodalmas című kompozíciójában. A hat előadásból álló turnét augusztus első felére tervezik. SZEGED FENYORGONA első ilyen hazai berendezés — a Villamosautomatikai Intézet tervei alapján kéVásár fia — Vácra 9f A szegedi sza- alatt lévő, egyik asztal, az úgyne- ^ badtéri játékok most kiépített vezett „fényorgo- J színhelyén a Dóm földalatti helyiség- na” is, amelyen ^ téren megkezdték ben működik. A két kezelő „jAt- $ az ország légkor- színpad két ol- szik” az előadáso- ^ szerűbb színházi dalán lévő, most kon. A világítás- $ világosító bérén- elkészült világítá- felügyelő utasítá- § dezésének szere- si toronnyal a sainak megfele- $ lését. A százhúsz központot föld- lően ezen a fény- § áramkörös, mint- alatti folyosókon • orgonán minden $ egy 300 szovjet futó kábelekkel áramkörhöz tíz- § gyártmányú thy- kötik össze. Az új tíz, előre beállít- ^ ristorral működő apparátussal 120 ható fényviszony í feszül tsésszabá- reflektor működ- mpcrbarpmtósére $ feszül tségszabá- reflektor működ- megteremtésére lyozó *— amely az tethető. Ezek szá- szolgáló jelek ta- ^ ma a korábbi láthatók, a készü- § évekhez képest l®k memóriaegy- & megkétszereződik. f^ben. Ezeket | . .. ,,, . barmikor egyszerű Az egyik világítási módon fel lehet | 6zíilt. A thyristo- toronyban kap használni a szín- § rokkal felszerelt majd helyet a pad kívánt meg- $ központ a színpad fényszabályozó világítására. A könnyűipari üzemek képviselői a Budapesti Nemzetközi Vásáron alaposan tanulmányozták azokat a külföldi gépeket, amelyek műszaki fejlesztési programjuk végrehajtásánál számításba jöhetnek. A vásár kapcsán több gépet szereztek be a baráti országok kiállítóitól és jó néhányat vásároltak tőkés cégektől is. A „vásárfiát” ezekben a napokban szállítják a városligeti pavilonokból a felhasználókhoz. A Könnyűipari Minisztériumban kapott tájékoztatás szerint a japán Yamato cégtől vásárolt gépek közül az egyik a Váci Kötöttárugyárba * kerül; a háromszálas összevarró gépet körhurkolt, bolyhos kelmék többrétegű Varrásához használják majd a váciak.
