Pest Megyei Hírlap, 1967. június (11. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-04 / 130. szám

1961. JŰNTTTS 4., TASÄRNAP Mietet <hfü'rlap A munkás dolgozni akar Egyszerű kijelentő mondat: alany, állítmány, tárgy. Sok­szor elhangzik, sok helyen. A munkás dolgozni akar. Odaáll a gépe mellé, dolgozni akar. Mi kell, hogy az akarat valóra váljon? Működő gép, megfelelő szerszám, anyag, méretrajz vagy előírás. Némi adminisztráció. Termelési feltételek — így hangzik az összefoglaló kifejezés. A Ganz Műszer Művek Árammérőgyára, Gödöllőn, a jól dolgozó üzemek kategóriá­jában is előkelő helyen áll megyénkben. Jó a szellem, mini­mális a fluktuáció, családi dinasztiák sokasága dolgozik a gyárban. A munkás itt is dolgozni akar. Mi az, ami akaratá­nak útjában áll? éppen a festék rossz. Felhó­lyagzik. Emiatt visszaadja a minőségi ellenőrzés. Joggal. A gyár, akárcsak a csavarok ügyében, ahogy ezt mondani szokták, nem ugrálhat. A fes­ték „tűrésen belül van”. Saj­nos, ezt még — ellentétben a csavarokkal — válogatni sem lehet. Csak mérgelődni miat­ta. Azt viszont tűrési határ nélkül. A munkás dolgozni akar: gyenge vigasz számára, hogy másutt is „vannak még hibák”. Lottó, munkaidőben Például a — lottó. No, nem e kilencven számot magába foglaló szelvényke, hanem a „szerszám-lottó”. Sajátos, iz­galmas üzemi szerecse játék ez: sikerül-e megjelelő minő­ségű szerszámot kifogni, vagy ©iyan — mint a sajtolómű­helyben mondták —, amiből „négy nem ér egy igazán jót". A kisgépműhelyben ugyan­ezt a lottót játsszák: menetfú­rók, kaliberek minősége körül folyik a húzás, akarom mon­dani, a huzakodás ... A szerszámellátás országos, s alig valamit enyhülő gond. Pedig a munkás dolgozni akar mondat azonnal feltételes móddá alakul, ha a jó szer­szám hiányzik: Gödöllőn is hosszú évek óta állandó, na­pirendről le nem kerülő téma a szerszámellátás akadozása, i a szerszámok minősége. Bő­vülő termelésük, a más gyár­egységektől átvett, illetve át­vételre kerülő tevékenységi körök még inkább sürgetővé teszik a szerszámkérdés meg­oldását. Gyáron belüli szerve­zettséggel, s legalább ilyen hangsúllyal, gyáron kívüli jobb kooperációval: a munkás dolgozni akar. Szerszám kell hozzá. Elegendő és — jó szer­szám. A kritika, megfordítva A kritika, megfordítva: ön-, kritika*.Mórt ez is kell a mun­kához. A -sajtol »műhelyben például azért kardoskodnak a munkások, hogy olyan terme­lési ügyvitel alakuljon ki, ahol könnyen kimutatható, ki gyárt selejtet, ki nem? Most „kol­lektív” a felelősség érte, s eb­ből — joggal — nem kérnek. Ugyanitt az is elhangzott, hogy 10—12 ezer forint értékű szer­számot eltörnek emberek: gondatlanságból, gyakorlat­lanságból. Ám rögtön „vissza­fordítják” az önkritikát, s kri­tika lesz belőle, nehéz kivéde­ni a szerszámtöréseknél azt az indokot, hogy rossz a minő­ség. Mert sokszor valóban rossz. Az automataműhelyben az egyik gépcsoporton állandó­sult a 60—70 százalékos nor­mateljesítés. A gépeken dol­gozók így teszik föl a kérdést: vagy minket zavarjanak el, vagy rossz a norma. A sajtoló­műhelyben egy hónapig állt egy drága külföldi berendezés, mert a fél országot végigku­tatva sem kaptak hozzá — fil­léres értékű! — nyomógombot. Ha minket felelősségre von­nak — joggal — a selejtért, azokkal — kérdik — miért nem teszik ezt, akik így profilíroznak meg készletez­nek? A munkás dolgozni akar: azért arra is nagyon odafi­gyel, hogyan dolgoznak — mások. Tűrés, de meddig? A tűrés ez esetben nem a türelemre vonatkozik, hanem a különböző alkatrészek mé­reteit meghatározó alsó és fel­ső, ún. tűrési határra. A mág­nesműhelyben például a 21-es szám nem szerencsét, hanem bosszúságot jelent. Az ilyen típusjelzésű csavarok ugyanis örök reklamáció tárgyai. Nem felelnek meg a gyáron belüli követelményeknek, ugyanak­kor vissza sem küldhetik a gyártó cégnek, mert tűrésen belül van”, azaz nincs jogalap a reklamációra. Csak a bosz- szúságra. Mit lehet tenni? Ki­venni a termelőmunkából egy dolgozót, s odaállítani, csavart válogatni... A Depré-műhelyben — töb­bek között — műszermutató­kat festenek. Ahogy azt a nagykönyvben előírják. Csak A próba próbája A próbateremben eléggé harciasán szólnak arról, hogy a mérők egy része ferde óra­művel, horpadt sapkával stb. kerül föl hozzájuk. Pedig itt beszabályozni és nem javíta­ni kellene. Igazuk van? Igen. Csakhogy, tegyünk egy — pró­bát. Lépjünk tovább egyet, s kérdezzük meg a készreszerelő műhelyt. Idekerülnek a próba­teremből a mérők. Mit mon­danak itt? „Nagyon jó lenne, ha a próbatermiek nem ke­verve adnák le a mérőket, ha­nem mint régen, csoportosít­va. A jelenlegi leadási rend­szer nekik könnyebb, de ne­künk ...” A dolgok összefügg­nek: ha valaki nem dolgozik teljes tisztességgel, társai isz- szák meg a levét. A sajtoló­műhelybeli seiejt miatt a sze­reidében, a rossz szereldei munka miatt a próbaterem­ben, s így tovább. Körbe-kör- be. ■ Mert igen sokszor munkás járatja munkással a bolondját. Ez legalább olyan igazság, mint az, hogy a termelési fel­tételek zömét nem a munkás­nak kell megteremtenie. A sajtolóműhelyben például — az egyik, sötétebb részen, a dolgozók kérésére — fölsze­reltek villanylámpát. A „kar­társ”, aki a munkát csinálta, egyetlen apróságot felejtett el. Bekötni. A lámpa ott van, csak éppen nem világít. A munkás dolgozni akar: időn­ként azonban rá kell döbben­nie hogy nemcsak „odafönn” kell az asztalt verni, hanem társai orra előtt is. Legalább akkora erővel, következetes­séggel. Az akusztika jó A nyílt szó, a bírálat nem­csak tartalmilag, hangzásilag is jó: nincs nyoma demagó­giának, tetszetős, de ésszerűt­len követelőzésnek. És még valami: a visszhang is mind tisztább, egyértelműbb. Sza­batos igazgatói utasítás köte­lezi a gazdasági vezetőket a dolgozók észrevételeinek, pa­naszainak érdemi vizsgálatára, s az intézkedésre. Az ellen­őrzés, a számonkérés sem ma­rad el. Csakhogy: a termelés rendkívül bonyolult szerkeze­te, bizonyos dolgok adminiszt­rációs „rendezése” lassítja, vontatottá teszi az eredmény megszületését. A bakelitmű­helyben például a rossz széke­ket újakra kell kicserélni: hó­naitok kellenek hozzá. A kar­bantartók az anyagkivitele­zésnél a „huszonötféle” alá­írás miatt dohognak. Szabá­lyok, jogi kötöttségek, ügyvi­teli előírások határozzák meg, hogy így kell lennie. Egy igazgató egy utasítása ugyanis nem simítja egyenesre az utat a munkás dolgozni akar tény- nyé válása előtt. Ehhez sok minden más is kell. És nem­csak utasítás. A bizalom aprópénze A gyár néhány hónapja megválasztott szakszervezeti bizottsága — megértő támo­gatást kapva a gyárvezetéstől — erőteljes munkát kezdett a MALÉV turistajáratok Szombaton elindult az első idényjárat a Ferihegyi repü­lőtérről Dubrovnikba és ezt követően hetente három alka­lommal — kedden, csütörtö­kön és szombaton — szállít turistákat MALÉV-gép Bu­dapestről a jugoszláv üdülő­városba. Az utat két és fél óra alatt teszik meg a gépek. Június 6-án megindul a MALÉV Budapest—Kijev kö­zötti szezonjárata is. Szep­tember 7-ig kedden és csütör­tökön szállítják MALÉV-gé- pek a turistákat Kljevbe, az út mindössze két óráig tart. FÉSZEKRAKOK A NASZÁLY ALATT Miért késik a csatornázás? Minikönyvsorozat Minikönyvsorozat indul a Képzőművészeti Kiadó gon­dozásában: 3x3,8 centiméter nagyságú kötetekben megje­lentetik a legjelentősebb ha­zai és külföldi múzeumok kin­cseinek reprodukció gyűjte­ményét A nyári zivatar volt a hí­vatlan felszentelő. Tegnap a Naszály alján váci fiatalok ünnepélyes keretek között vettek át 24 kislakást, amely OTP-segítséggél készült. Ez volt egyúttal a száza­dik, otthon, amelyet a fia­talok készíttettek el. A városi KlSZ-titkár meg­próbálja néhány mondatban összefoglalni, mi a lényege a fiatalok építési akciójának. Vácott is kevés a lakás, több mint 1300 kérelem fekszik a tanácsnál, de ennek csak egy részét tudják teljesíteni: 480 lakás készül az elkövetkező években állami erőből. Az ifjak lakásépítési akciója sa­ját anyagi erővel, s fejenként 100Q órás társadalmi munká­val, valamint az OTP anyagi hozzájárulásával 188 lakást teremtett a harmadik ötéves tervben. — Hogy megy az építés? — A legfontosabb az, hogy nem kell hozzá vállalat. Egy építésvezető, nyolc-tíz fő* kőművesgárda, nyugdíjasok és a leendő boldog tulajdonosok együttes munkájával készül páratlan gyorsasággal és pél­dás minőségben a sok új ott­hon. Ha egy mód van rá, olyan építő közösséget ho­zunk össze, hogy a fiatalok kö­zött ilyen-olyan mesterember is legyen. Ez biztosítja a gyors és kitűnő munkát. — A délutáni avatás után költözhetnek is? A kérdésre nem kapunk vá­laszt. Az igazság az, hogy sajnos az elkészített épületeket sza­bály szerint nem vehetik bir­tokukba, mert a csatornázási munkálatok több héttel elma­radtak. Erre vár gyors orvos­lást a Naszály alatt új otthon­hoz jutott fiatalok kis sere­ge. t sr. szavak — tekintélyéért! Azért, hogy ne legyinthessenek az emberek: hiába beszélünk ... Azért, hogy ne legyen alapjuk, okuk elmondani: ezt már öt-( szőr szóvá tettük... Voltak, a termelési részlegek különböző beosztású irányítói közül, nem is kevesen, akiket berzenke­désre késztetett a szakszerve­zeti bizottság serénykedése. És berzenkedésük csak akkor lo­hadt, amikor minden oldalról ■■ tudtukra adták: a dolgozók j észrevételeivel való foglalkozás I minden vezetőnek munkaköri ! kötelessége. Semmivel nem kisebbrendű kötelessége, mint az, hogy részlegénél teljesít­sék a tervet... — Voltak, s vannak ma is viták ilyen kérdésekben, de ezek elkerülhetetlenek. Min­den bíráló szó, segítőkész észrevétel a munkásoktól a bi­zalom aprópénze. Hisz ab­ban, hogy érdemes szót emel­nie, s abban is, hogy sza­vai nyomán történnie kell valaminek. • Reményi Béla, a szakszer­vezet termelési bizottsága tagjaként egyike azoknak, akik a legtöbbet lótnak-futnák pa­naszügyekben. Rendkívül prak­tikus, könnyen áttekinthető ügyvitelt alakítottak ki, hogy nyomon követhessék, mi és mikor történik a termelési ta­nácskozásokon elhangzottak vagy akár az egyénileg meg­tett panaszok ügyében. Ugyan­akkor értékelik, elemzik is mindazt, amit — az üzemi demokrácia sokféle csator­náján — összegyűjtenek. Ta­mási Mátyás, az szb. ter­melési felelőse, a termelési bizottság vezetője: — Egy-egy észrevétel önmagában is fon­tos, de még inkább az, ha több ilyen hangzik el, ugyan­arról. A termelési bizottság most — a legutóbbi válasz­táskor igen szerencsés össze­tételt sikerült kialakítani — az átfogó kérdések vizsgála­tára, az összefüggések elem­zésére — mint például az alkatrészellátás örökös aka­dozása — koncentrálja ere­jét. Ahol a legtöbbet segít­hetünk — az a legfontosabb feladatunk. — A munkás dolgozni akar — ezzel kezdtem. Jó dolog, hogy mind többen buzgolkod- nak annak érdekében, hogy amit akar, az — úgy is le­gyen ... Mészáros Ottó----—■—— .........................................-......-.........-........ - ni ■» I 2 2 vizsgálat egyszerre Különleges „bevizsgáló” műszerekkel kere­sik a hibát Fiat- és Renault-gépkocsik motor­jában a budapesti Dévai úti szervizállomáson. A műszerek sztárja a Bosch-rendszerű ellen­őrző és hibakereső berendezés, a „Motortestei” készülék, amely egyszerre 22 vizsgálatot végez el az autókon. HÁROM ÉVTIZED A KATEDRÁN Hosszúra nyúlt, j ^ ba, mert féltem egyedül menni, 5 szidott, nem vert meg érte, igaz, sárga épület a katolikus temp­lom mellett. Ez a mendei öreg iskola. — Amikor először átléptem kapuját, tele voltam félsszel, szorongással. Pe- dig nem volt rossz ember Reiner ta- § nító úr. Amikor egyszer, még elsős ko- ^ romban elbitangoltam egy iskolanapot, s másnap anyám vitt reggel az iskolá­*■ -----*■ — -----J”’--------* nem n em ^ is dicsért. Csak tudomásul vette gye- ^ rekségemet. Azt hiszem, akkor szeret- § tem meg úgy igazából az iskolát. Meg ^ Reiner tanító urat. Pedig később, ámi- | kor már otthon éreztem magam a fe- } kete táblás teremben, néhányszor meg- a táncoltatta rajtam a pálcáját. Mondta § is tíz éve, akkor még élt szegény: nem | gondoltam volna, Pali fiam, hogy egy- ^ szer majd az örökömbe lépsz. És ép- ^ pen itt, ebben a tanteremben, amely- ^ nek minden zugát olyan jól ismered, s a amely örömöd és bánatod színhelye ^ volt... a ------------------- emlékezik a múltra, | Tűnődve | gyermekkorára Né­5 ------------------- meth Pali bácsi, a | legnépszerűbb mendei tanító. Lassan ^ beszél, nem a hangját kíméli, inkább a § szivét, öt hónapja alattomos betegség § támadta meg, most lábadozik, még be- ^ tegállományban van, de ha csak teheti, | gyakran ellátogat most is az iskolába. A s gyerekek, a kollégák közé. ^ — Tartozom az osztályomnak .. i — ^ illeti szemrehányással magát. — Égy s kirándulással. Jövőre pedig már nem az S én diákjaim lesznek. De azért bepóto- $ lom velük. Akkor is, ha már ötödike- $ sek lesznek. Mert ami jár, az jár... A ^ kirándulás éppen úgy hozzá tartozik a § tanuláshoz, mint bármely más tan- 4 tárgy... Ma. Régen, persze, más volt. öt elemit jártam ebben az iskolában, de_ csak egyszer voltunk kirándulni ez idő alatt. Ezerkilencszáztizenkilencben. Piros zászlókkal vonultunk ki a mai sportpálya helyére. Meg is vendégeltek minket. Olyan élmény volt, hogy máig sem tudom elfelejteni. A négy polgári alatt is csak egyszer kirándultunk. Fel Pestre, az Állatkertbe. Az volt gyer­mekkorom másik nagy élménye. Ma? Az alsósokat minden évben felvisszük Budapestre. A felsősök bejárták már az ország legszebb részeit. Tavaly Tatán táboroztak. Az idén Sopronba készül­nek. Nagyot változott a világ. Négy tanító, négy tanterem, százhúsz gye- rek. Ez volt az én gyermekkorom isko­lája. Ma csak a tanító-tanár tizenkilenc a faluban. A diák meg félezernél is több. Ez a vén eperfa itt, az iskola előtt, meg látta az én gyermekkoro­mat. Ha beszélni tudna, sok érdekeset mesélhetne a mai gyerekeknek. nyarán vég­zett a tanító­képzőben. Az­tán jött haza, falujába, csüggedten, re­mények nélkül. Pedig apja az első há­ború halottja volt, mégsem támogatta senki. Imokoskodott a községházán, tanítványokat vállalt, így segítette öz­vegy édesanyját, lánytestvérét. S köz­ben egymás után írta a kérvényeket. Harmincötben állt először katedrára Úri községben. Nyolc hónapig tanított egy katonának vonult kolléga helyet­teseként. Fizetsége az a hét hold illet­ményföld volt, amit a katonának vonult tanító hagyott maga után. A fele an­nak is szántaiján, vetetlen, a maradé­kot aztán felesbe kiadta, de nem ré­szelt belőle többet egy szakajtó bab­nál, egy zsák kukoricánál. Negyven kérvényt írt három esz­tendő alatt, végre a negyvenedik je­Harminchárom lentkezését elfogadták s Nógrádi község­be nevezték ki tanítónak. Ott élt, dol­gozott huszonegy éven át. — Hívnak még ma is, menjek visz- sza. Nem azért jöttem el, mert ott rossz lett volna a sorom. Hívott haza özvegy anyám, s megözvegyült húgom. Két asszony egyedül, jómagam is ma­gános ember vagyok, ötvenhétben le­hetőség kínálkozott rá, jöttem hát ha­za, szülőfalumba, a régi iskolába. Itt mindenkit ismerek és ismernek engem is. A régi cimborák, azok gyerekei és a gyerekek gyerekei. Itt vagyok tgazán itthon.-------------j már nem a régi iskolában | Pedig I tanít. Túl az öregfalun, -------------- Kásavölgyben. Másfél ki­lométer oda az út, ugyanannyi vissza. Hogy ötvenöt évesen már könnyebben megfárad az ember? Mosolyog: — Az a falurész a jövő. Amikor én gyerek voltam, még nem is létezel:. Azóta teremtődött a semmiből. A fia­talok lakják. Az öregfalu ma már in­kább csak az öregeké. Tavaly mind­össze tizenkét első osztályos gyerek volt az öregfaluban. Nem is lehetett osztályt nyitni számukra. Kijártak Ká­savölgybe. mert ott tizennyolc volt a2 iskolaköteles. Ezért járok én szívesen oda. A fiatalok közé. Fiatalodni. Ez az ötvenöt évesek sorsa. A faluban az elnöktől a fejkendős parasztasszonyig mindenki úgy hívja csak: Pali bácsi. így szólítják az isko­lában a kollégák, a tanácsüléseken a választópolgárok és a Hazafias Nép­front gyűlésein a falu lakói. Tíz éve él újra közöttük, de ez már olyan hosszú idő, mintha el se ment volna a faluból soha.--------------------------- sokan bezörget­I Ma bizonyára | nek kicsiny há­-------------------------- za ablakán, hogy . g ratuláljanak neki a Kiváló tanító ki­tüntetéshez, megszorítsák a kezét, és to­vábbi teljes gyógyulást kívánjanak: foglalja el mielőbb helyét a katedrán a gyerekeik között P. P.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom